Vasas, 1977 (82. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

1997. MÁJUS Beszámoló az országos tanácskozásról Tolna megye ifjú városá­ban, Bonyhádon a helyi gyár­ban tartották meg április 23-án a Lampart Zománcipa­ri Művek szocialista brigád­vezetőinek vállalati tanácsko­zását. Fokozta a rendezvény jelentőségét, hogy közvetlenül az V. országos tanácskozást követően bonyolították le. A 289 szocialista kollektíva mintegy négyezer fős tagsá­gát képviselő brigádvezetők előtt Pecséri Ede vezérigazga­tó beszámolójában elemezte a munkaverseny-mozgalom fejlődését, ismertette a tava­lyi eredményeket, s az idei esztendő legfontosabb felada­tait. A vállalat dolgozói tud­ják, hogy az ötéves tervidő­szak második évének végére teljesíteni kell az első két év célkitűzéseit, be kell hozniuk az 1976. évi lemaradást. A Lampart Zománcipari Művek dolgozói, szocialista brigádjai — csatlakozva a csepeli dolgozók felhívásához —, 1977. évi munkaverseny­­vállalásaikat a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. és a vasasszakszervezet megalakulásának 100. évfor­dulója tiszteletére tették meg. Keresik a brigádmozgalom to­vábbfejlesztésének lehetősé­geit, a brigádok közötti, s a vállalat különböző gyáraiban tevékenykedő kollektívák kö­zötti szocialista együttműkö­dést alakítottak ki. Nagy figyelemmel hallgat­ták a brigádok vezetői a sal­gótarjáni Tóth Gáborné sza­vait, aki az országos tanács­kozásról számolt be: — Nagy élmény volt szá­momra az országos tanácsko­záson Kádár János elvtárs hozzászólását hallgatni, aki közvetlen beszédével, nyílt, őszinte helyzetismertetésével adott áttekintést szocialista építőmunkánk elmúlt és jelen időszakáról. Jóleső érzés volt hallani, hogy a párt számít ránk, a szocialista brigádmoz­galom vezetőire, tagjaira és minden részvevőjére, a szo­cialista építés nagyszerű had­seregére. Elmondta, hogy a szocialista brigádmozgalom­nak nemcsak két évtizedes múltja és jelene, de óriási jö­vője van. A végső cél, hogy a brigádok jelszava, a hármas jelszó össznépi jelszóvá és gyakorlattá váljék. Nekünk ezek a szavak adjanak új lendületet a munkánkhoz, hi­szen számítanak ránki és bi­zonyítanunk kell. A tanácsko­záson elfogadott állásfoglalás meghatározza a mozgalom társadalmi és gazdasági hely­zetünk által igényelt követel­ményeket ,s a végrehajtásért az eddigieknél magasabb szinten kell folytatnunk mun­kánkat. Hajdú Kornél, a kecskeméti gyár pártszervezetének titká­ra a vasas ágazati, majd a szocialista brigádok vezetői­nek V. országos tanácskozá­sán is jelen volt, ez utóbbin kapta meg a magas szakszer­vezeti elismerést, a Szakszer­vezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát. A két ta­nácskozás tapasztalatairól részletesen tájékoztatta a vál­lalat szocialista brigádjainak vezetőit.­­ A felszólalások során különös jelentőséget és hang­súlyt kapott az üzemi de­mokratizmus fejlesztése, a munka- és technológiai fe­gyelem erősítése, a minőségi munka és hatékonyság növe­lésének szükségessége. Megfo­galmazódott, hogy a szocia­lista brigádmozgalom magáé­nak vallja pártunk politikai irányvonalát, s a XI. kong­resszus határozatainak vég­rehajtásán dolgozik. Az előt­tünk álló feladatok sikeres teljesítése igényli a mozga­lomban a mérce magasabbra történő emelését. A tanácsko­zás határozatában is utalt a hármas jelszó egységére, ezen belül döntő a „szocialista mó­don dolgozni”: a brigádok ak­tív részvétele többek között az üzem- és munkaszervezés­ben, az újítómozgalomban, a hatékonyság növelésében. A munka teremti meg az alapot a mási két követelmény tel­jesítéséhez, a művelődés és az életmód szocialista módon történő megvalósításához. A tanácskozáson felszólaló brigádvezetők részletesen megfogalmazták az idei esz­tendőben végrehajtandó fel­adatokat, s meghatározták a szükséges eszközöket is. A Lampart Zománcipari Művek szocialista brigádve­zetőinek vállalati tanácsko­zásán elfogadott állásfoglalás­ban kimondták, hogy egyetér­tenek az V. Országos Szocia­lista Brigádvezetők Tanács­kozásának állásfoglalásával és az abban rögzített feladatokat munkájuk során a gyakorlat­ban is érvényesítik. A többi között meghatározták azokat a legfontosabb tennivalókat, amelyek teljesítésével bizto­síthatják a vállalati komplex intézkedési tervben szereplő feladatok sikeres végrehajtá­sát, kiemelten a 22 millió fo­rint értékű megtakarítást. A szocialista brigádmozgalom tartalmi fejlesztése érdekében a jövőben nagyobb súlyt for­dítanak a brigádon belüli egyéni vállalásokra, az önte­vékenység, a kezdeményező készség lehetőségeinek meg­teremtésére és gyakorlására. Az idei esztendőben kiemel­kedő munkájáért a Lampart Zománcipari Művek 29 szo­cialista kollektívája kapta meg a vállalat kiváló brigád­ja kitüntető címet. Bánhidi László Mit tettek az asztalra? —­ Ha csak a brigád legutóbbi felhívását nézzük, megértjük a gazdasági vezetést. A Finom­­mechanikai Vállalat Petőfi Sándor szocialista brigádja ugyanis valóban nem tartozik az átlagos teljesítményt nyúj­tók közé. Legújabb kitüntetésük: a Szakma Kiváló Brigádja cím. Ezeknek az embereknek mindig akad újabb és újabb elképzelésük, mindig van va­lami ötletük — mondja róluk az üzemvezető. De ami még ennél is fontosabb: a gondola­tot agitáció, szervezés követi, mert ez a brigád mindenkit mozgósítani akar. — Egy kicsit rajtunk a mű­hely szeme — mondja Dzurják József, a kollektíva vezetője. — Persze, nem ezért, hanem a le­hetőségek minél jobb kihasz­nálásáért dolgozunk. Aki nyi­tottabb szemmel jár, hama­rabb észreveszi, mit és hol le­hetne még okosabban csinálni. Az idén hármas jubileumot ül a vállalat: a vasasszakszer­vezet centenáriuma, a'' Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója mellett ugyanis a gyár 25 éves szüle­tésnapját ünnepli. így került sor a brigád „Ki mit tesz az asztalra?” felhívására, amely­ben a hármas évforduló tiszte­letére tettek maguk, s kértek a többiektől is felajánlásokat. Társadalmi munkára, anyagta­karékosságra, a munkaidő jobb kihasználásra, költség­megtakarításra, egyszóval a hatékonyabb munkára. Minderre persze előéletük­ből is bőven van példa. 1962, vagyis megalakulásuk óta számtalanszor írták be nevü­ket a vállalat gazdasági ered­ményeit, társadalmi tevékeny­ségét összegező „nagykönyv­be”. Például azzal, hogy nincs a több mint ezer szerszámgép­ből akár csak egy is olyan, amely ne ment volna már át a kezük alatt. Mégpedig úgy, hogy a felújítás után négy, most, a jubileumi év tisztele­tére pedig már hat hónapos garanciával. Éves felújítási tervüket egyébként minden esztendőben december 20-ára befejezik, de 15 százalékos anyagtakarékossággal, s 4 szá­zalékos összköltség megtakarí­tással. Ha kell, a termelésbe is besegítenek. Univerzális szak­emberek, minden forgácsoló­gép mellé odaállhatnak. — Vállaltuk, hogy a nagy­teljesítményű NC-gépeket, s más komolyabb termelékeny­ségű berendezéseket különös gonddal figyeljük — mondja Sztanó József brigádtag. — Ha bármi meghibásodás előfordul, soron kívül elvégezzük. Nem­rég két szerszámgép felújítását határidő előtt fejeztük be. Kezdeményezőkészségük legutóbbi példája a vállalati erőből végrehajtandó öntödei rekonstrukció. Ők az alapok, a csarnok építésében vállaltak munkát. Felhívásukra a többi szakma is részt kért a feladat­ból. S mint minden karbantartó, úgy ők is az új műszaki meg­oldások, a termelékenyebb be­rendezések hívei. Tavaly négy újításukkal 660 ezer forintos megtakarítást értek el. Köztük az egyik legjelentősebb, 40 százalék bronz megtakarítását jelentette a vállalatnak egy bi­zonyos termék esetében. Per­sze nemcsak a „nagy” dolgok, hanem a kisebb megfigyelések is számottevőek. Például a fú­rógépek fogasléceinél alkal­mazott újítás, vagy az SVP- szelep, amely a gőzenergia ésszerű felhasználását biztosí­totta az egész vállalatnál. Teljesítményük évek óta 110 százalék. Most, a jubileumok évében 116-ot vállaltak. Egyé­ni felajánlásaik sorában gépek feletti védnökség szerepel, va­lamint vállalati üdülő szezon eleji felkészítése. Ezt már el is végezték. Mégpedig úgy, hogy egy munkanapon — a vállalati autóbusszal utaztak le dolgoz­ni,­­ de társadalmi munkában úgy, hogy egyenként, s egy­másután pótolták ezt a terme­lésből kiesett napot. A mindennapi munkán kí­vül elsősorban közösségi éle­tükkel, példamutató magatar­tásukkal, s szakmai érdeklődé­sükkel vívtak ki maguknak nagy elismerést. Ha kirándul­ni mennek, akkor együtt a családdal. A gyerekek már elő­re kérdezik, ott lesz-e a többi kisgyermek is, akikkel a múlt­kor olyan jól játszottak. Sport­ban, talán a mindennapi mun­kán kívül is „kooperálnak” a többi kollektívával. — Minden ilyen esemény még jobban összehozza az em­bereket — magyarázza Papp József brigádtag. — Más olda­láról ismerjük meg a munka­társakat, s ez csak hasznunkra van. Így volt ez például az óvoda körül épített járda esetében, amikor egytől egyig eljöttek az üzembeliek is. Persze patro­nálnak ők kórházat, iskolát, klinikát, s bekapcsolódtak a többiek társadalmi munkájá­ba is. S közben nem feledkez­tek meg az egyik legfontosabb vállalásukról, a tanulásról sem. Most például műszaki fő­iskolára, szakközépiskolába, tanfolyamokra, speciális szak­mai képzőkre járnak, hogy megfeleljenek a követelmé­nyeknek. Ennek is köszönhe­tik, hogy az elmúlt években amolyan utánpótlási bázisa lett a gazdasági vezetésnek brigád­juk, s a régi tagok közül so­kan ma már komoly beosztású vezetők. A brigáddal azonban nem szakadt meg a kapcsolat. Tiszteletbeli tagok, de például a társadalmi munkában a kol­lektívával együtt dolgoznak. — Most a tmki üzemünk re­konstrukciójára készülünk — mondja a beszélgetés végén a brigádvezető. — Úgy szeret­nénk elvégezni, hogy közben a gazdasági munkánkat is mara­déktalanul teljesítsük. Ezt pe­dig nem lehet másképp, mint tettük már korábban: össze­ülünk a brigáddal, s megszer­vezzük a munkát. Így aztán ide is jut ember, meg a gépek mellé is. Úgy lesz, mint a sza­badságok idején, szervezéssel pótoljuk néhány brigádtagunk munkáját. (bk) VASAS Ki, hova és mikor? Tulajdonképpen igaza van a szakmaágazat kiváló brigádja címmel most kitüntetett, a Mo­sonmagyaróvári Mezőgazdasá­gi Gépgyár szerszámüzemében dolgozó „VIII. kongresszus” szocialista brigádnak. Ők ugyanis azt vallják: az újítá­sok munkájuk egészét átfog­ják, anyag- és energia-, vala­mint normaidő-megtakarítást tesznek lehetővé, könnyebbé válik általuk a termelés. De ahhoz, hogy új ötletekkel áll­janak elő, képezni is kell ma­gukat.­­ Mindezt tizenhét év közösen végzett munkájának összegezé­sekor említik. S mint a számok is bizonyítják, valóban nem veszik félvállról az újítási te­vékenységet. Egy éjfelrakó he­­gesztéses eljárással például már több mint egymillió, a hulladékanyagból előállított hegesztőfogók készítésével pe­dig közel 100 ezer forint meg­takarítást értek el. A szükség diktálná ezt a tempót? Inkább azt kell mond­juk, hogy a szakmaszeretet. A brigád tagjainak zöme ugyan­is olyan törzsgárdatag, akik még együtt töltötték az ipari­­tanuló-éveket. Aztán elsők közt alakítottak közösséget, s láttak neki a már­­másfajta munká­nak. Azaz már negyven év fe­lett heten fejezték be közülük az általános iskolát, négyen szereztek technikusi oklevelet, többen szakmai továbbképzőn gyarapították tudásukat. S mindez végsősoron azért, hogy az­ évente rájuk váró 25 ezer szerszámot minél jobb minő­ségben újítsák fel, illetve ké­szítsék el. Mert ez az ő gazda­sági feladatuk, azaz ez csak az alap. A tizenkét fővel alakult, s ma tizennyolc tagot számláló kollektíva ötször nyerte el a vállalat kiváló brigádja címet. Többek közt azért, mert min­den esztendőben száz százalék felett teljesítették a tervüket, az egykori tizenkilenc órás szerszámjavítási időt ma már tíz órára szállították le. Nor­maóra-megtakarítással, jobb eljárások kidolgozása van ügye­sebb munkaszervezéssel. Mert erre az utóbbira egyébként is büszkék, hiszen, mint ahogy ők mondják, nagy lehetőség rejlik benne. Pedig nem jelent ez mást, mint tervszerűbb mun­kát, előregondolást, egy kis szervezést. Ki hova álljon és mikor — ez a recept. Termé­szetesen maguk váltják be egymás közt, mint legutóbb is. Történt ugyanis, hogy az el­múlt esztendőben a vállalatra háruló feladatok elvégzéséhez kooperáló partnert keresett. A megbízást a másik gyár el is vállalta, de csak akkor, ha so­ron kívül megkapja a szüksé­ges szerszámokat, mégpedig 3500 darabot. Nos, a VIII. Kongresszus szocialista brigád vállalta elkészítésüket Városfejlesztésért végzett munkájukat aranyplakett ju­talmazta. Többél­ közt a für­dőben, a parkosításnál teljesí­tett társadalmi munkaórákat. A számokat tekintve már a 15 ez­redik órához közelednek. Jólle­het, nem mindig megy el min­den brigádtag, de egymás pót­lását, akár a gazdasági munká­ban, itt is megoldották. És a módszer is ugyanaz: a munka előre történő megszervezése. Az idén a Nagy Október 60. évfordulója és a vasasszak­szervezet 100. születésnapja tiszteletére tett felajánlásuk egy pályázat, amelyet a fogyó­eszköz-ellátás javítása érdeké­ben nyújtanak majd be. A meghibásodásuk utáni gyors szerszámjavítás ugyanis évek óta legfőbb céljuk, erre készí­tettek most a fúrók esetében egy kisgépet. Már számolgat­ják is a várható eredményt, amely ismét százezres tételben fejezhető majd ki. — Két üzemmel van szocia­lista szerződésünk — mondja Preszeller József, a kollektíva vezetője. — Az egyik, a hor­ganyzó, különben „legfájóbb” pontunk. Sok jó megoldás kel­lene ugyanis, hogy teljesen megbízhatóvá váljon a terme­lése. A kisebb eszközökből azonban évekre biztosítjuk a gyors, sőt azonnali­­cserdehe­­tőséget. Közel ötven fajtából ugyanis állandó tartalékot ké­pezünk. Szívügyük a nagy termelé­kenységű, kiemelt gépek folya­matos üzembiztonsága, jó szer­számellátottsága. A módszer:a cserelehetőség biztosítása. Az idén is nagy gondot fordítanak a nemesacél felhasználására; tavaly közel 100 ezer forint ér­tékben takarítottak meg ebből a drága­­ alapanyagból. Most végzik a részletes, mindenre kiterjedő energiafelhasználás mérését, hogy az üresjáratokat a szó szoros értelmében is ki­kapcsolják. Naplójukat lapozva, egy gra­tuláló levélre bukkanunk: a moszkvai rádió magyar nyelvű adásának pályázatán elért si­ker kapcsán kívánt benne to­vábbi eredményes munkát a rádió. Meg is lesz, ahogy mond­ják, mert a vállalat V. ötéves tervének ismeretében már ők is öt évre tervezik gondolatban a brigádmunkát. A korábbi szűk, nem éppen legjobb körülményeket biztosí­tó műhely ma már emlék a VIII. Kongresszus szocialista brigád tagjainak. Új, kényel­mes környezetben dolgoznak, s nevelik az utánpótlást. Mert ha valamit még el kell mondani erről a kollektíváról, akkor az feltétlenül a fiatal szakembe­rek nevelése. Műhelyükben egy KISZ ifjúsági brigád dolgozik még akiknek ők adták át az elméleti tudás mellé nagy gya­korlati tapasztalatukat. Egyéb­ként sokan, s alapos szakmai jártassággal kerültek­ ki a bri­gád keze alól, s lettek megbíz­ható, kiváló szakemberei a vál­lalatnak. Akárcsak ők, hiszen az elmúlt években se szeri, se száma azoknak a tanfolyamok­nak, képzéseknek, amelyeken részt vettek, hogy minél maga­sabb színvonalon lássák el fel­adatukat. Közben persze a tár­sadalmi megbízatásoknak is eleget téve, hiszen a tagságnak több mint a fele nemcsak a munkában, de a közéletben is bebizonyította, hogy akar és tud is a közösségért dolgozni. (békési) * Lépést tartanak a technikával A MOM szerszám- és ké­szülék gyáregységében 21 szo­cialista brigád dolgozik. Közü­lük a legkiválóbb a „Március 21.” brigád. Ez a véleménye Szepes Győzőnek, a gyáregység termelési felelősének is. — Ez a kollektíva fejlődött a legdinamikusabban az utób­bi években. Túl­termelési eredményeiken — tavaly 132 százalékra teljesítették tervü­ket — a társadalmi munkában, s a tanulásban is példaként ál­líthatók a többiek elé. Reme­kül összekovácsolódott gárda ez! Ezért lett a kollektíva „A Szakma-Ágazat Kiváló Bri­gádja”. Dézsenyi Lőrinc brigádveze­tő jelenleg egyéves pártiskolá­ra jár, de amikor csak teheti, belátogat munkahelyére. Ezút­tal is ő segített a brigád életé­nek, s tagjainak bemutatásá­ban. — Azonkívül, hogy szokásos termelési feladatainkat igyek­szünk mindig a leggyorsabban, s a legjobb minőségben elvé­gezni, két fontos gazdasági vál­lalásunkat szeretném kiemelni. Az egyik: a néhány évvel ez­előtt Dunaújvárosba telepített óragyárral­ szocialista szerző­désben is rögzített felajánlá­sunk, az ott használt szerszá­­­mok soron kívüli elkészítésére, az ottani szerszámkészítő rész­leggel való kapcsolattartásra, amelyet most — a hármas jel­szó nevében — szakmai síkon túl is szeretnénk kiterjeszteni. A másik: újítási tevékenysé­günk. Ebben nagyot léptünk előre tavaly. Tizenhárom be­adott javaslatunkból hetet már elfogadtak, három most vár bevezetésre. A hét újítás mint­egy 40 ezer forint vállalati hasznot hozott, munka közbeni ésszerűsítéseink eddig közel 2000 munkaóra-megtakarítást eredményeztek. A tanulás ennek a kollektí­vának is legerősebb oldala. Nemcsak a brigád­vezető jár magasszintű politikai tanfo­lyamra — Pájer László a mar­xista egyetem általános tago­zatát végzi, Kovács Miklóst vállalati ösztöndíjjal felvették a Bánki Donát műszaki főis­kolára, Pecher Péter szakmai továbbképzésre jár. A brigád­ból tagságuk­ ideje alatt hár­man szereztek gimnáziumi érettségit, egy tag pedig tech­nikumit, Tóth László pedig — vállalati érdekből — másod­szakmaként megtanult hegesz­teni, s e tudását számtalan esetben kamatoztatta már, kü­lönösen sürgős munkáknál jön jól az osztályon képzettsége. — A technikával lépést kell tartanunk — mondják a bri­gádtagok. — Sok célgépet csi­nálunk, kell hát, hogy valaki értsen, mondjuk a pneumati­kához, s mert nemrég egy iga­zán modern munkaeszközt, számjegyvezérlésű szikraforgá­csolót is kaptunk, természetes dolog, hogy az egyik érettségi­zett brigádtagunk, Molnár Er­nő megtanulja a gép nem ép­pen egyszerű kezelését. De a lépéstartás kényszere vitte rá fiatalabb munkatársainkat ar­ra is, hogy jelentkezzenek a mesterfokú szakmai tanfolya­mokra — teszi hozzá Dézsenyi Lőrinc. A brigád egyik kezdeménye­zésére különösen büszkék. Ta­valy, a forgácsoló­ szakemberek hiányát ismerve felajánlották, hogy az ilyen munkához értő brigádtagok beosztás szerint munkaidejük egy részében, sőt ha a szükség úgy kívánja, túl­munkában is forgácsoló mun­kát végeznek. Azóta az egész gyárban kiszélesedett ez a mozgalom, s a gazdasági ered­ményekben meg is mutatkozik a vállalások haszna. Társadalmi tisztségekkel is büszkélkedhetnek. Van a „Március 21.” brigádban üzemi párt vb-tag, KISK-bizottsági tag, három műhelybizottsági tag, Bertalan Sándor pedig az üzemi sportfelelős. Ez utóbbi­ból következik, hogy a kis kö­zösség tagjai a sportban is élenjárnak, elindulnak a ver­senyeken, bajnokságokon, s se­gítenek társuknak a szervezés­ben, a sporteseményekre való mozgósításban is. A fizikai ve­télkedőknél nem becsülik alább a szellemieket sem, bizo­nyíték erre, hogy tavaly, a MOM 100 éves fennállása al­kalmából megrendezett jubi­leumi vetélkedőn két csapatot is indítottak, s a több mint 100 résztvevő csapat közül mind­össze négyen kerültek első csa­patuk elé. S végül, ha már a tisztségek felsorolásánál tar­tunk, említhetünk egy rend­kívüli megbízatást is: a gyár­ban dolgozó többszáz NDK-be­­li fiatal ifjúsági szervezetének, az FDJ-nek a titkára ugyan­csak a brigádban dolgozik. Ő Stefan Scheffer, aki már har­madik éve él nálunk, s kitű­nően beilleszkedett a kollektí­vába. — Ez évi vállalásainkat a kettős jubileum nevében fo­galmaztuk meg — tér az előt­tünk álló feladatok ismerteté­sére a brigádvezető. — Terme­lésben a tavalyi eredmények túlszárnyalását, továbbra is minőségi munkavégzést újítá­sokat, importanyag-megtakarí­tást, sok társadalmi munkát vállaltunk. A hármas jelszó másik két „pontját” sem feled­jük: a már említett továbbta­nulási formákban szeretnénk becsülettel helytállni, s a közös brigádösszejövetelek hagyomá­nyain sem változtatunk. A „Március 21.” brigád em­berformáló erejét mi sem bi­zonyítja jobban, minthogy a MOM mai vezetőgárdájából gyáregységvezető, vállalati KISZ-titkár, gyáregységi KISZ-vezető, s jó néhány párt­os szakszervezeti tisztségviselő vallhatja, hogy korábban eb­ben a közösségben dolgozott. A brigádtagok mégis így véle­kednek: — Még nem vagyunk a csú­cson ! Szakmai-politikai fejlő­désünk az eddiginél nagyobb feladatok elvégzésére is képes­sé tesz bennünket. A jövőben ezt szeretnénk bizonyítani i­ s. .. 7

Next