Vasas, 1980 (85. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Eredmények és feladatok A vasasszakszervezet központi vezetősége decemberi ülésén első napirendként megvitatta a vas-, fém- és villamosenergia-ipar 1980. évi tennivalóit, valamint a szakszervezet termelését és gazdálkodást segítő tevékenységének legfontosabb feladatait. Soltész István kohó- és gépipari miniszter elmondta, hogy 1979-ben a vasas vállalatok igyekeztek a népgazdasági céloknak alárendelni munkájukat. Hozzájárultak az egyensúly javításához, az export-import arány kedvezőbbé tételéhez, s bár voltak beszerzési, termelési és értékesítési gondok, fokozni tudták az export hatékonyságát. Nőtt a termelékenység, s az üzemekben kezdték megérteni, hogy létszámnövekedésre nem számíthatnak, bár egynémely vállalat még az 1980- ra szóló tervében is a munkáskezek gyarapodásával számolt. A kohászati és a gépipari vállalatok feladata 1980-ban is a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása lesz, amely az életszínvonal megtartásának alapvető feltétele. A belföldre irányuló termelés lényegében változatlan nagyságú marad, mert bár a lakossági célú gyártás növekszik, a beruházási eszközök termelése várhatóan csökkenni fog. A termelés bővülése ily módon nagyobb árualapot biztosít az export, különösen a nem rubel elszámolású kivitel fokozására. Mint a miniszter elmondta, a vállalati előtervek nem mindenben feleltek meg a népgazdasági elvárásoknak, ezeket korrigálni kell. Így például átgondolt, de határozott módosításra szorul még a tőkés kiviteli tervek egy része, mert összesítve nem érik el a kívánt nagyságot. Úgy látszik, az üzemek túlzott óvatossággal állították össze az 1980-as értékesítési elképzeléseiket. Soltész István megemlítette még, hogy elkészült a gépipar 10 évre szóló fejlesztési terve. Ennek értelmében kiemelten fogják fejleszteni a háttéripart, az elektronikát, a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártást, a közúti járműipart, a szerszámgépipart és az enegetiscai gépgyártást.Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes a villamosenergia-ipar 1979-es eredményeiről tájékoztatta a szakszervezet vezető testületét. Szavai szerint a villamosenergia fogyasztás az elmúlt években átlagosan 6—6,5 százalékkal növekedett, 1978-ban kimagaslóan nagy értéket, 8,4 százalékot ért el. Ezzel szemben tavaly — a takarékossági intézkedések eredményeképpen — mindössze 2 százalékos volt a növekedés. A felhasználást vizsgálva kitűnik, hogy a lakossági fogyasztás dinamikusan emelkedik, míg bizonyos termelő- és szolgáltató területek (szállítás, hírközlés) visszafogták a fogyasztást A mennyiségi ellátásban különösebb zavarok nem voltak, de a minőségi mutató romlott: 1979-ben tovább nőtt a (Folytatás a 3. oldalon) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Interjú Herczeg Károly főtitkárral (3. oldal) Látogatás a hármas ikrek otthonában (4. oldal) Munkahelyi közérzet (3. oldal) Olasz vasasokról (L. oldal) LXXXVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1980. JANUÁR ÁRA: 1,50 FORINT MIRE SZÁMÍTHATUNK? Az új esztendő egyszerre záró és nyitó köve a társadalomépítés egy emlékezetes és egy előreláthatóan fontos szakaszának. Az új pártkongreszszus teszi jelentőssé azt az évet, amelyhez már csak két évtizednyire van az ezredforduló. Számunkra István király korában kezdődött el egyezerrel az esztendők számolása és a szocialista építés emeli magasra a kétezres startot. Az embernek kedve lenne eltöprengeni, elbajmékolni e történelmi ív tanulságain: hogyan és hová értünk? Mégse engedjük kizökkenteni magunkat a hétköznapok, a jelen és a közvetlen jövő kerékvágásából. Tegyük fel a számunkra most legidőszerűbb kérdést: mit jelentenek a párt XII. kongresszusának irányelvei, amelyek összefoglaló politikai dokumentumként december elején kerültek a kezünkbe? Tekintettel a minőségükben új és meglehetősen szokatlan feladatokra, tekintettel a társadalomépítés környezeti feltételeinek ki tudja milyen távú súlyosbodására — költői képpel szólva — meglehetősen meredek falat kell megmásznunk, hogy előre juthassunk. Ezt a meredélyt jól szemügyre kell venni. Ha messziről nézünk rá, kicsinynek és gyorsan legyőzhetőnek tűnik; a nehézségeket jelentő, a különös figyelmet kívánó részletek a távolság páraködébe vesznek el. Ha közvetlenül állunk a sziklafal alá, ijesztően szökik az fölénk, úgy érezzük, valósággal ránkdől, megriadunk és legyőzhetetlennek látjuk. Kellő perspektívára van tehát szükségünk, amely józan realitással láttatja a feladattömböt. Ezt a szükséges szemléleti perspektívát és a hozzá csatolható cselekvési realitást jelenti számunkra az a kongresszusi dokumentum, amely a párt legmagasabb szintű fórumának irányelveiként látott napvilágot. Nem tízparancsolatként és nem százparancsolatként. Nem kőbe vésett dogmaként, hanem perspektívaként a gondolkodó cselekvés számára. Ily módon nem lezárt valamit, hanem éppen tágabbra nyit. Mintegy provokálja annak megértését, hogy cselekvő gondolkodásra, okos, szellemiséggel telített cselekvésre van szükség. Minden korábbinál aktívabb életre szólít és jogosít mindenkit ez a pártdokumentum. Mire számíthatunk? Haladásra. Akkor is, ha azt mondjuk: a legfontosabb mai feladat eddigi eredményeink megőrzése, megszilárdítása, hogy majd biztonságosan léphessünk tovább, amikor arra mód és lehetőség nyílik. A szintentartás nem jelent egyhelyben állást, nem jelent mozdulatlanságot és különösen nem követel „hátra arc!”-ot. Ha én nem akarom megtoldani a lakásomat, új bútorokkal berendezni a szobáimat, „csak” otthonosan és jó karban tartani, mennyi erőfeszítésre, megújítási dinamizmusra van szükség! Ha a repülőgépet magasban akarom tartani, biztosítanom kell a kellő sebességét. Így kell értelmeznünk azt a vitathatatlanul szolidabb társadalomépítési programot, amelyet számunkra a kongresszusi dokumentum megfogalmaz. Nem visszafejlesztésről és helybenállásról van szó. „A nemzeti jövedelem, a termelés korszerűsítése, az élet és munkakörülmények javítása megköveteli, hogy továbbra is jelentős anyagi eszközöket fordítsunk beruházásokra. A népgazdaság termelő alapjainak műszaki fejlesztését a beruházások korábbinál mérsékeltebb növelése mellett is szükséges biztosítani.” Erre még a nehezebb körülmények közepette is teret, lehetőséget ad a társadalomfejlesztés szocialista módja. Lehetséges, sőt biztos, hogy ez a haladás nem tűr többé látványos külsőségeket, de minden korábbinál nagyobb belső dinamizmust követel. A beruházásoknál minden eddiginél nagyobb tervszerűségre van szükség. Elsőbbséget kell adni a gyorsan kivitelezhető és rövid idő alatt megtérülő központi és vállalati fejlesztéseknek. A gyors befejezésekre kell összpontosítani az erőt. A korszerű munkaszervezésnek kell átvennie az uralkodó szerepet. A belső és külső erőforrásokat ésszerűbben, takarékosabban kell felhasználni. Az embereknek ott kell dolgozniuk, ahol szükség van rájuk, és ha jól kamatoztatják tehetségüket, szorgalmukat, kapjanak sokkal többet. Vagyis a haladás érdekében az okos munkának kell rangot kapnia, ez a belső dinamizmus legfőbb forrása. Mire számíthatunk? Teljesebb emberi életre. A kongresszusi irányelvek egyik legfőbb mondanivalója az értelmesebb, ésszerűbb, takarékosabb magatartás, okosabb élet. Lehetséges, hogy egyesek ezt a követelményt összetévesztik a szerény, a lemondó élet követelésével és az önmegtartóztató aszkletizmust, az élet örömeinek feladását a szocialista életstílussal azonosítják. Ez alapvető tévedés: a szocializmus derűs társadalom és azt akarja, hogy az ember minél teljesebben élvezze az élet nemes örömeit, amelyek a személyiséget gazdagítják, dúsabbá teszik az ember életét. Az aszkéta a szegénységet, a lemondást önmagáért valónak tartja és erényt farag belőle. A lemondás a szocialista ember számára egy adott pillanat kényszere lehet csupán, de nem életeszménye. A szocialista ember a valóság lehetőségei között szüntelenül a boldogságot keresi és ha akadályokkal találkozik, nekifeszül, mert tudja, hogy nincsenek kint talan helyzetek. Mit olvasunk a kongresszusi irányelvek soraiban? Legyen továbbra is kiegyensúlyozott az áruellátás, törekedni kell a választék bővítésére, fejleszteni kell a szolgáltatásokat, javítani a lakáshelyzetet, növelni a művelődési lehetőségeket , de a jövedelmek oda folyjanak nagyobb bőséggel, ahol értékes teljesítmény van, ahol ésszel és eredménnyel dolgoznak. S ugyanakkor takarékoskodjunk úgy, hogy attól is legyen gazdagabb az életünk. Senki nem mondja: együnk kevesebb húst. De azt javasolja: egyszerre ne vegyünk anynyit, hogy belőle pocsékba kelljen kidobni. Nem mondja senki, olvass húszas égőnél, nem baj, ha megvakulsz. De azt tanácsolja: gazdaságosabban működő rendszereket használjunk otthon és a munkahelyen. És akkor még mindig csupán a pazarlás ellen léptünk fel és nem lettünk takarékosabbak. Mert például takarékoskodni annyit jelent, hogy nemcsak új házakat építünk, hanem rendben tartjuk, megóvjuk, felújítjuk az ország épületvagyonát is. Takarékoskodni például annyit jelent, hogy kevesebb importanyagból, kisebb energiafelhasználással olyan tetszetős és jó árut készítünk, amelyet a határainkon túl is el lehet adni. Úgy növeljük a termelést iparban és mezőgazdaságban, hogy számolunk, mit és milyen mértékben érdemes növelni, mit kell abbahagyni. Takarékoskodni például anynyit jelent, hogy műveltebb, képzettebb embereket állítunk a vezetésbe és termelésbe. Hogy jobban vigyázunk az emberek egészségére, szabadidejére. Hogy olyanná teszszük a szocialista demokráciát, amely minden lakó- és munkahelyen nemcsak jó közérzetet biztosít, hanem társadalmi, termelési aktivitást gerjeszt. Már régen nem egyszerű takarékosságról van tehát szó, hanem a szó legszorosabb és legszocialistább értelmében okosabb, tehát gazdagabb, teljesebb intenzív életről. Mire számíthatunk? Önmagunk lehetőségeire. Az emberiségnek nincs más reális alternatívája, mint a szocializmus. Ez azt is jelentené, hogy mindazt a rosszat, amit az ember a múlttól örökölt, a szocializmusnak kell eltüntetnie. Azt jelenti, hogy a ma konfliktusaival szintén a szocializmusnak kell szembenéznie. A kapitalizmusban élő ember, látva a visszásságokat, bűnöket, joggal mondhatja: majd a szocializmusban minden megváltozik. De a már szocializmusban élő embernek önmagának kell cselekednie és mindent megoldania. Kinyújtott tenyérrel a másik szocialista ország határán sem nyúlhat át senki. Történelmileg körülbelül egy időben érkeztünk a fejlődés intenzív szakaszába, amikor új módon kell dolgozni az új feladatok megoldásán. Tehát a körülmények azonosak, a munka mindenütt újszerű és éppen ezért nehéz. Sokat, életet jelent az összefogás ereje, az egymásért valóság tudata, a proletár testvériség szellemisége, de azt senki nem teheti meg helyettünk, amit nekünk kell megtennünk. Soltész István LEVEL a gépipar, a kohászat, és a villamosenergia-ipar dolgozóihoz Elvtársak! Szaktársak ! Társadalmunk fejlődése, közös munkával elért eredményeink megőrzése és további gazdagítása, népünk boldogulása rajtunk múlik. Elsősorban azon, hogy miként dolgozunk 1980-ban és a következő esztendőkben. A mindannyiunk érdekében elhatározott célok következetes és sikeres valóraváltására szólítjuk a kohászat, a gépipar és a villamosenergia-ipar 550 ezer dolgozóját, akiknek munkája népgazdaságunk helyzetének alakulását számottevően meghatározza. Növeljük a hatékonyságot szellemi és anyagi lehetőségeink jobb kiaknázásával, a meggondolt anyag- és energiatakarékossággal, a munkaidő teljes hasznosításával, a szellemi és a fizikai munka jó megszervezésével, a nagy termelékenységű gépek és berendezések fokozott kihasználásával, a rejtett tartalékok feltárásával, a minden piacon jól értékesíthető, korszerű termékek előállításával. Javítsuk tovább az egyensúlyt a becsülettel elvégzett munka és a kifizetett munkabér, a jövedelem és az árualap, az árak és a minőség, a jogok és a kötelességek, a reális lehetőségek és az igények között. Adjuk a legjobb minőséget termékeinkben és szolgáltatásainkban, a feladatok megtervezésében, a feltételek megteremtésében és a végrehajtásban egyaránt. Erősítsük a példamutatást a munkában, a közéleti magatartásban, az egyének és a közösségek mindennapjaiban, következetesen tartsuk be a szerződéses és kooperációs fegyelmet, érezzünk felelősséget magunk és mások munkája iránt is. Kötelezettségeinknek mindenkor határidőre és kifogástalanul tegyünk eleget. Munkahelyi feladataink ellátását tekintsük alapkövetelménynek. Legyünk következetesek szemléletünk korszerűsítésében, az új iránti fogékonyságban a cselekvés és a kockázatvállalás bátorságában, a kezdeményezőkézség hasznosításában és a vezető-irányító munkában. Tartsuk szem előtt a hármas jelszó gyakorlati megvalósítását, a szocialista munaversenymozgalom minőségi továbbfejlesztését, a fiatalok kezdeményezőkészségét, az ifjúságii versenyformákban rejlő lehetőségek fokozott kiaknázását. Az egyénre szabott vállalások mindenkor haladják mag a munkaköri kötelességeket, a brigádok tagjai folyamatosan emeljék szakmai és általános műveltségüket, legyenek a közösségi élet, a munkahelyi közvélemény alakítói. A gazdasági és társadalmi vezetőknek nem csupán munkaköri feladadata, hanem politikai és erkölcsi kötelessége is a munkaverseny-mozgalom eredményesebbé tétele. A korábbiaknál sokkal nagyobb feladatok várnak mindannyiunkra. Ezek megoldására van erőnk. A kohó-, gép- és vitemasenergia-jpar több mint félmillió dolgozójának cselekvési egységét bizonyítják az MSZMP XII. kongresszusa és felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaverseny eddigi eredményei. A legjobb vasas hagyományok folytatása napjaink hétköznapi forradalmisága, amely elkötelezettséget, tettrekészséget, személyes felelősséget követel — beosztástól függetlenül — mindendolgozótól. Ez a záloga, hogy megőrizhessük és továbbfejleszthessük eredményeinket, becsülettel szolgáljuk népünk boldogulását. TANÁCSKOZTAK A KGM ÉS A VASAS VEZETŐI A Kohó- és Gépipari Minisztérium, valamint a vasasszakszervezet vezetői december 17-én megvitatták az 1979- es, év tervteljesítésének tapasztalatait, értékelték az 1980- ra szóló vállalati terveket, áttekintették az év indításával kapcsolatos termelési, gazdasági, illetve az élet- és munkakörülmények átalakulásával összefüggő tennivalókat. A tanácskozást Soltész István miniszter és Herczeg Károly főtitkár vezette. Megállapították, hogy mind a kohászat, mind a gépipar túlteljesítette az 1979-re kidolgozott energia- és anyagtakarékossági tervét. Az energiamegtakarítás várható eredménye 300 millió forint, ami azt jelenti, hogy teljesítették az ötödik ötéves tervben előirányzottakat, 2 milliárd 88 millió lesz az anyagmegtakarítás, négymillióval több mint a tervezett. 1980-ban nagy feladatok várnak a kohó- és gépipar dolgozóira. Ezek megoldásának érdekében fokozott figyelmet fordítanak a szocialista munkaversenyre és ezen belül az újításra. Ezt segíti a KGM és a vasas vezetőinek újítási versenykiírása is, amelyet a kohászat és a gépipar vállalataihoz intézett az MSZMP XII. kongresszusa és felszabadulásunk 35. évfordulója alkalmából. A mozgalom tömegességét, a termelékenység növelését az ésszerű anyag-, import-, energiatakarékosságot, a munkaidőalap jobb kihasználását ösztönözve, ezen túl az újítások számának növelését szorgalmazza majd a verseny. A vasasszakszervezet titkársága és a KGM vezetése jelentős anyagi és erkölcsi elismerést ítél oda újításban élenjáró vállalatoknak, kollektíváknak és egyéneknek. A vasasszakszervezet különdíjat alapított azon vállalatok részére, amelyek a legjobb eredményt érik el a nők és a fiatalok által beadott hasznosított újítások növelésében.