Vasas, 1982 (87. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) szervezeti intézkedés előtt az illetékesek pontosan elemez­zék a helyzetet, előre mérlegel­jék a módosítás várható ha­tásait, beszéljenek az érintett dolgozókkal, s csak ezek után lépjenek. Eddig is figyeltük és jövőben is figyelni fogjuk, hogy az átszervezések és át­csoportosítások kapcsán egyet­len becsületes dolgozót se ér­hessen erkölcsi vagy anyagi hátrány. Az életkörülmények 1981- ben javultak, tehát folytatódik az V. ötéves tervben kibonta­kozott fejlődés. Csupán példa­ként említjük, hogy ország­szerte újabb 77 ezer lakás épült, a tervezettnél több óvo­dai férőhely és iskolai tante­rem létesült, s megkezdődött az ötnapos munkahét beveze­tése. Javult az üzemegészség­ügy feltételrendszere, az orvo­si ellátás színvonala. A hoz­zánk­ tartozó három ágazatban a nehéz fizikai munka csök­kentésére, az egészséget káro­sító hatások mérséklésére, fel­számolására, a biztonságosabb munkakörülményekre tovább­ra is kiemelt figyelmet fordí­tunk. Mindezeket azért emlí­tettük, mert a már elért ered­mények megbecsülése hozzá­tartozik a továbblépéshez. Kongresszusi határozatunkban is megfogalmaztuk, hogy a VI. ötéves tervben a gazdasági eredményekkel összhangban fejlődhet a szociálpolitika. A kongresszust követően központi vezetőségünk a hatá­rozatok végrehajtására átgon­dolt ütemtervet fogadott el. Ennek keretében már vezető testület elé került a szakem­ber-utánpótlás helyzetének vizsgálata és a fejlesztéssel összefüggő tennivalók kijelölé­se, amely a politikai és állami vezetés különböző fórumain is kedvező fogadtatásra talált, s intézkedések mozgató­rugója lett. Szintén központi vezetősé­günk napirendjén szerepelt a szakszervezeti információs és tájékoztatási tevékenység ál­talános fejlesztése. Számunk­ra elsődleges fontosságú, hogy pontosan és folyamatosan is­a világpiaci árak alakulása és gazdaságunk intenzív fej­lesztése egyaránt megköveteli, hogy az anyagokkal, az ener­giahordozókkal még az eddi­gieknél is sokkal jobban, elő­­relátóbban gazdálkodjunk. Ezért lényegesnek tartjuk, hogy a szakszervezeti bizottsá­gok — kapcsolódva az orszá­gos energia-, másodlagos nyersanyag- és hulladékhasz­nosítási programhoz — önál­lóan is meghatározzák felada­taikat. A végrehajtásban — a nemes hagyományokat folytat­Éves munkánk során arra törekedtünk, hogy az ország gazdasági helyzetét szem előtt tartva, a dolgozók jogos igé­nyeit rangsorolva elérhető cé­lokat tűzzünk magunk elé. Nemcsak tudomásul vesszük, hanem a realitásokhoz ragasz­kodva magunk is úgy látjuk, hogy az előttünk álló időszak­ban az elérhető cél jelenlegi életszínvonalunk megőrzése, megerősítése, s e mellett az életkörülmények lehetőség sze­rinti fejlesztése. merjük dolgozótársaink igé­nyeit, gondjait, javaslatait. Az információs és tájékoztatási rendszer továbbfejlesztése szo­ros összefüggésben van a moz­galmi munka stílusának és módszereinek korszerűsítésé­vel, az eseményekre gyakorolt hatás erősítésével, a demokra­tizmus kiterjesztésével is. Érdekvédelmi és érdekkép­viseleti kötelezettségeink kap­csán külön is szólnunk kell a melegüzemi dolgozók helyzeté­vel, a körükben és érdekükben végzett tevékenység feladatai­val foglalkozó napirendről. A központi vezetőség állásfogla­lásában leszögezte, hogy a me­legüzemi dolgozók a vasipar egyik fontos, de több szem­pontból az átlagosnál nehezebb helyzetben levő rétegét alkot­ják. Termelési eredményeik, munka- és életkörülményeik alakulása az átlagot meghala­dó hatással van az ipar, a nép­gazdaság egészének fejlődésé­re. A testület véleménye sze­rint a részletesen feltárt gon­dok megoldása kiemelt figyel­met érdemel, rövid vagy hosz­­szabb távon végrehajtható, részben vállalati, részben kor­mányzati szintű intézkedése­ket követel. A melegüzemi dolgozók eredményes és áldozatkész munkája megfelelő erkölcsi alapot ad az érdekükben ho­zandó intézkedések szorgalma­zására. Javaslataink megvaló­sítása — hasonlóan az egyéb jogos igényekhez — ugyanak­kor attól is függ, hogy közös összefogással milyen ütemben és mértékben leszünk képesek a rendelkezésünkre álló tarta­lékok hatékonyabb kiaknázá­sára. va­n különösen sokat­ várunk a hármas jelszó végrehajtásán munkálkodó szocialista brigá­doktól. A szocialista brigádoktól, amelyek tagjai az idei eszten­dőben is — talán a korábbiak­nál kevésbé látványosan, de eredményesen — dolgoztak ön­ként vállalt kötelezettségeik valóra váltásán. Számokkal, statisztikai adatokkal nehéz lenne kimutatni azt a pluszt, amelyet a közösségért végzett önzetlen tevékenységükkel, gyakran áldozatokat vállalva hozzátettek céljaink elérésé­hez. A szocialista közösségek vezetői és tagjai egyre inkább megértik, hogy a „kőbe vésett” vállalások időszaka elmúlt, s ma már csak akkor lehetnek igazán eredményesek, ha gyor­san és rugalmasan alkalmaz­kodnak a változó körülmé­nyekhez, igényekhez. Mind gyakoribb példa, hogy ponto­san a szocialista brigádok sür­getik saját vállalatuknál a lé­pésváltást, a termelési akadá­lyok felszámolását, a hatéko­nyabb gazdálkodást, a különö­sebb anyagiak nélkül megva­lósítható újításokat és ésszerű­sítéseket. A szocialista brigádok töbl£­sége segíti a vállalati tarta­lékok feltárását, önmagától és a környezetében dolgozóktól megköveteli a rendet és a fe­gyelmet, érvényesíti a tulajdo­nosi szemléletet, s ezernyi más módon segíti a gazdasági veze­tők nehéz munkáját. Segíti az­zal is, ha következetesen igény­li a szocialista munkaverseny színvonalasabb szervezését, a kedvezőbb feltételek biztosítá­sát, az eredményesen dolgozók fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülését. Mindezt szak­­szervezetünk is fontos kötele­zettségének tekinti. Érdekvédelmi tevékenysé­günk szerves része a vasasdol­gozók művelődésének, a kultu­ráltság emelésének segítése. Ebben a tekintetben szintén si­került előrelépnünk az elmúlt esztendőben. Politikai mun­kánk hatékonysága növeke­dett, s ez egyre jobban kama­tozik a hétköznapi feladatok végrehajtása során megnyilvá­nuló elkötelezettségben és cse­lekvési egységben. Tudjuk, hogy a dolgozók véleményét, magatartását és cselekedeteit mindennél jobban befolyásol­ja a személyes tapasztalat, s ezt a­ szakszervezeti testületek és tisztségviselők mindenkor kö­vetkezetesen szem előtt tart­ják. Tevékenységünket elsősor­ban az üzemre, a munkahelye­ken dolgozó emberek körében és érdekében végzett felada­tokra összpontosítottuk. Még­pedig úgy, hogy figyelmünket egyetlen dolgozótársunk sze­mélyes problémái se kerülhes­sék, el a bonyolult érdekvédel­mi és érdekegyeztetési munká­ban. Egy levélben csupán arra van mód, hogy pár részletet felvillantva és természetesen a teljesség igénye nélkül igye­kezzünk némi tájékoztatást ad­ni arról a munkáról, amely a kongresszus határozatainak végrehajtása érdekében meg­indult. De gondoljuk, hogy személyes tapasztalatai alap­ján mindezt számos érvvel és ténnyel kiegészítheti. A jobb élet forrása Az előttünk álló esztendőről szólva valószínűleg nem mon­dunk újdonságot azzal, hogy 1982-ben sem állnak előttünk könnyebb feladatok. Vegyük számításba, hogy jövőre még az idei esztendő néhány lema­radását is be kell hoznunk. A megoldás csak az lehet, ha még keményebben, még fegyelme­zettebben, még szervezetteb­ben dolgozunk. Mi valameny­­nyien. Ki-ki a saját helyén. A kohónál, a szerszámgépnél, a tervezőasztal mellett, az iro­dában, az erőművekben és ter­mészetesen a szakszervezeti mozgalom legkülönbözőbb posztjain is. A fő feladatok változatlanok: a termelés és a gazdálkodás hatékonyságának növelése, a termékszerkezet korszerűsítésének gyorsítása, az export bővítése, az ésszerű anyag- és energiatakarékosság általánossá tétele. Életszínvonalunkat nap mint nap munkával kell megerősí­tenünk, mert ebben a tekin­tetben nem igaz, hogy amit már elértünk, az hosszú táv­ra megvan. Tevékenységünk mércéjévé nem a sokkal több­nek, hanem a sokkal jobbnak kell válnia, és ez az út — tud­juk már — sokkal nehezebb. A növekvő feladatokat úgy kell végrehajtanunk, hogy köz­ben vigyázzunk önmagunkra és egymásra. Az idei esztendő romló munkavédelmi helyzete cselekvésre kötelez. Soha ne feledjük, hogy minden egyes baleset mögött dolgozó társaink fájdalma, gyakran tragédiája húzódik meg. Levelünket annak megis­métlésével zárjuk, hogy közö­sen elhatározott céljaink való­ra váltásában számítunk min­den egyes vasasdolgozó elkö­telezettségére, cselekvőkészsé­gére. Kongresszusi küldötteink és szakszervezeti tisztségvise­lők felelőssége különösen nagy. Központi vezetőségünk kéri, hogy tájékoztassa választóit, környezetében dolgozó mun­katársait kongresszusi határo­zataink végrehajtásának állá­sáról, segítsen mozgósítani az előttünk álló feladatokra. Észrevételeit, javaslatait mindenkor várjuk, mert sze­retnénk, ha a kongresszusi küldöttek cselekvő közremű­ködésével munkálkodhatnánk tovább dolgozótársaink érde­kében. Központi vezetőségünk ne­vében kívánok önnek és mun­katársainak erőt, egészséget, eredményes munkát és nagyon boldog új esztendőt. Elvtársi üdvözlettel: Munka- és életkörülmények A szocialista brigádok szerepe A forró lámpatestekhez csak cérnakesztyűvel lehet hozzá­nyúlni Főolvasztárok, csapolás közben VASAS 1982. JANUÁR ÚJABB „SZÁZSZÁZALÉKOSOK’ Köszöntjük régi és új előfizetőinket! Várjuk az olvasói leveleket A lapzárta és az előfizetés­gyűjtő akció meghosszabbí­tott határideje egybeesett, így végleges számmal még nem rendelkezünk, de az már biztos, hogy ebben az évben is legalább 120-130 ezer példányban jelenik meg a Vasas. Sikeres volt tehát az előfizetésgyűjtés. Az aktívak, mindenekelőtt a bizalmi elv­társak, jó munkát végeztek, ez tükröződik az eredmények számszerű alakulásában is. Köszönjük segítőtársainknak a szervező-agitációs munkát és kérjük: tekintsék továbbra is közös ügyünknek a Vasas népszerűsítését. Köszöntjük a régi és új elő­fizetőinket s kívánjuk, hogy adjon számukra minél több hasznos információt a lap. Ehhez kérjük is a segítségü­ket! Jelezzék a figyelemremél­tó kezdeményezéseket, a jó tapasztalatokat és természete­sen a lapról elhangzott véle­ményeket is. Ígéretünkhöz híven foly­tatjuk a csoportjukban 100 százalékos előfizetést elérő bizalmi elvtársak nevének nyilvánosságra hozatalát. Április 4. Gépipari Művek: Dinnyés Ferenc (Kiskunfél­egyháza) és Frick Ferenc (Energetikai Gépgyár). Állami Energiafelügyelet: Pólyák István (Budapest) és Iharossy Kálmán (Pécs). Bakony Művek: Lajtafalvi Ferenc és Mohos Imréné (törzsgyár) és Nagy Józsefné (devecseri gye.). BHG. Híradástechnikai Vál­lalat: Fehér Lászlóné (törzs­gyár), Földes Béláné és Fe­hér Imréné (Kunhegyes). Bonyhádi Zománcárugyár: Császár Zoltánná és Tatár Sándor. Borsodi Hőerőmű Vállalat: Bódi Béla, Szabó Sándorné, Szigeti Dezsőné, Bordás La­josné, Szabón Sándor és Fo­dor Benjámin. Borsodnádasdi Lemezgyár: Kormos Emil, Papp Gyula és Kertész József. Budapesti Vegyipari Gép­gyár: Scharle Lászlóné, So­mogyi Károlyné és Schriffert Lászlóné. Csepel Vas- és Fémművek: Farsang Józsefné, Vida Olga és Benkő Lászlóné (Fémmű), Bokor Istvánné, Bajerle Jó­zsef és Csökli Gyula (Szol­gáltató Vállalat), Vincze Jó­­­zsef, Ernherer Sándor, Papp­ András, Mayer Sándor, Szabó János, Pajer János, Osváth János, Gáspár Mihály, Benkő Béla, Gyene Lajosné, Веке Jánosné és Serke István (Vas­mű). Délmagyarországi Áram­szolgáltató Vállalat: Bencze Józsefné, Flaisz József, Sza­bó Károly és László Béla (Baja), Szekeres Lászlóné (Békéscsaba), Láda Imréné (Hódmezővásárhely) és Ka­­czur László (Nagykőrös). Diósgyőri Gépgyár: Fügedy Péterné, Varánd Ferenc és Molnár Árpádné. Dunai Vasmű: Tábori Olivérné, és Bognár István­né (igazgatóság), Hutvágner József, Garbacz István, Markovics Lászlóné, Mészáros László, Gönczi István, Pock Ferenc, Németh János, Gál József, Alm­ási Ferenc, Grá­­czel Imre, Séfer Dezső, Ko­vács Józsefné, Monger Sebő, Borbély Tamás, Szilágyi Sán­dor, Dudás Károly, Hauzer Ferenc, Hartony István, Kiss Lajos, Surányi Jánosné, Már­tonné Kúsz Mária és Mihalik Sándorné (Kohászati Gyár­egység), Czikrai Ernőné (Koksz Vegyészet). Északdunántúli Áramszol­gáltató Vállalat: Drevenka Ferenc és Lőrinczy Józsefné (Esztergom), Streliczki János, Dudar Lajosné (Győr), Láng Istvánné és Szabó István (Székesfehérvár). Élelmiszeripari Gépgyár: Szabó Imre (1. sz. gyár­), Csihar József és Póti László (6-os sz. gyár). Elzett Művek: Varga Dezső, Vad Gyula, Tóth János, Ba­­csó Lajosné, Pécsy Istvánné, Rostás Józsefné, Laczkó Györgyné, Dajka Ferenc, Pa­tai Imre, Gáli Irén, Viski Gyula, Rácz Erzsébet, Bíró Tibor, Rohodi Istvánné, Kal­már Imréné, Papp Árpádné, Sziki Béláné, Molnár Lajosné, Lakatos József, Fekete László, Albert Éva, Szabó László és Hajdú Gyula (berettyóújfalui gyár), Reznicsek Józsefné (Zár- és Lakatgyár szécsényi gye.). Erőmű Javító és Karbantar­tó Vállalat: Gorgyán József­né, Fekécs Albertné, Dénes László és Fehér Lajosné (központ), Emmer Sándor (12 kirendeltség), Kises László (kelenföldi kirendeltség), Du­­b­ek Rezső (Kőbánya) és Erdélyi Jánosné (November 7. Hőerőmű kirendeltség). Fegyver és Gázkészülékek Gyára: Fülöp István és Igaz Imre (Makó). Finommechanikai Vállalat: Heppenheimer János (Kapos­vár). Gagarin Hőerőmű Vállalat: Hajnal Andor, Zaja Sándor, Fülöp Nándor, Papp Rudolf és Juhász Lajosné. Ganz-MÁVAG: Kollár Jó­zsefné, Menyhárt Istvánné és Seólyom Géza. Híradástechnikai Gépgyár: Szegi István. Ipari Műszergyár: Danis Jánosné, Parrag Imréné, Var­ga Mihály, Wildman József és Kern Lászlóné.

Next