Vasas, 1982 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1982-05-01 / 5. szám
1982. MÁJUS A TITÁSZ nyíregyházi transzformátorjavító műhelyében dolgozik a Petőfi Sándor kétszeres, arany,koszorús szocialista brigád. A brigád tíztagú, közülük 3 a nő. A brigádvezető Csáki Jánosné. Vallja, hogy a nők is alkalmasak villanyszerelőnek. Elmondja, hogy az 50-es években a fiatal lányok körében természetes volt, hogy villanyszerelő ipari tanulónak mentek. E szakma választása a villamosítás éveiben a nők körében is rangot jelentett. Tíz-tizenöt nő kapta meg a villanyszerelő szakmunkás-bizonyítványt ezekben az években üzemigazgatóságunkon. Közülük ketten még a mai napig is a transzformátorjavítóban dolgoznak mint trafószerelők, illetve tekercselők. Munkájukhoz együttesen van szükség fizikai erőre, szaktudásra, kézügyességre, türelemre és figyelemre. Keresztényi Miklósné csoportvezető-helyettes és Lászlóii Zoltánné tekercselő az üzemünkben is úttörőnek számítanak ebben a szakmában. Az üzem harmadik szakmunkásnője Ignácz Mihályné, 1974- ben kapta meg a szakmunkásbizonyítványt, azért, mert úgy érezte, hogy munkája jobb végzéséhez, a nagyobb szakmai tudásra feltétlenül szüksége van. A szerelőnők keze nyomát az elmúlt hosszú évek alatt sok-sok javított transzformátor, fojtó és egyéb készülék őrzi, bizonyítva, hogy a női munkavállaló is lehet a férfiakkal egyenrangú. A bemutatott munkás nők családanyák, egyikük ma már nagymama. Az elismerten nem könnyű munkájuk és családi elfoglaltságuk ellenére a szocialista brigádnak is tagjai, így nem csak a munka, hanem esetenként a közös brigádprogram is összetartja őket. E brigádmegmozdulásokon a családtagok — gyermekek is — részt vesznek, ahol sok szó esik a munka szépségéről. Talán ennek és köszönhető, hogy Keresztényi Miklósné fia édesanyja szakmáját választva, az üzemben tanuló. A brigádtagok szakmunkásképző intézetet is patronálnak, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy a szakma szeretét a tanuló fiataloknak továbbadják. Jó lenne, ha nem utópia lenne ez a vágyuk, hogy az üzemben jelenleg a szakmát tanuló fiatalokról is elmondhatnánk harminc év múlva azt, amit most az édesanyákról elmondhatunk, „szerették szakmájukat”. Jelen cikk szerzője személyesen is találkozott a műhelyben dolgozó asszonyokkal. Meglepetten állapította meg, hogy a több évtizedes nehéz munka, nem hagyott nyomot rajtuk. A tekercselőgépek mellett dolgozva (bár munkaköpenyükön észrevehető az, hogy e munka nem laboratóriumi tisztaságú) ápolt, kellemes, a kellő megjelenésre is nagy gondot fordító asszonyok, akik a világ, a vállalat dolgaiban jól eligazodnak, és véleményüknek hangot is adnak. Egyikük szakszervezeti bizalmi is. Elmondta, hogy a vállalat is elismerte kitüntetéssel a munkáját. A dolgozók pedig a bizalmi tevékenységét, hisz olyan nagy megtiszteltetés érte, hogy a vasaskongresszuson küldöttként képviselhette dolgozótársait. Megemlítette, hogy megkapta Herczeg Károly főtitkár aláírásával azt a levelet, amit a kongresszus küldötteinek írt. Örömmel vette tudomásul, hogy a határozat végrehajtásában előbbreléptünk, melyhez ő is hozzájárult a helyi szakszervezeti munka végzésével, és további munkája során is kötelességének érzi, hogy megvalósulását segítse. Cséki Jánosné — Nemes Károlyné Együtt a fejlődéssel A Lenin Kohászati Művek Acélmű gyáregységének életében, a dolgozók emlékezetében 1980. november 6. történelmi pillanatként marad meg, hiszen a mai korszerű követelményeknek legjobban megfelelőtermelőberendezés kezdte meg működését, amely nagymértékben megváltoztatta a kohászok munkakörülményeit. A kombinált acélmű — amely technológiájában egyedülálló — beruházásának idején kiválasztottuk azokat a szakembereket, akikkel üzemeltetni kívántuk aberendezéseket és ennek megfelelően beiskoláztuk őket. Az új üzem létszámigényét a gyár kollektívája és az acélmű dolgozói köréből biztosítottuk. Soha nem tapasztalt létszám-átcsoportosításra került sor gyáregységek és üzemek között. A beruházás egész ideje alatt párhuzamosan folyt a termelés és az építés-üzemelés. A megváltozott körülmények és az állandó létszám-átcsoportosítás új követelményt támasztott dolgozóink és szakszervezeti tisztségviselőink elé. Hatása elkerülhetetlen volt a napi politikai-gazdasági munkában, így a szakszervezeti tevékenységben is. Azvszb-vel egyetértésben üzemi szakszervezeti bizottságunk úgy foglalt állást, hogy nem gördít akadályt a választott tisztségviselők átcsoportosítása elé, hiszen a kollektíva érdekei ezt kívánták. Az átcsoportosításokat csoportos és egyéni beszélgetések előzték meg, ahol ismertettük dolgozóinkkal a várható körülményeket. Az átmeneti időszakban a különböző szakszervezeti tisztségeket csak időszakos megbízatások alapján tudtuk biztosítani. A kombinált acélmű létszámát folyamatosan töltöttük fel. A szakszervezet működésének szervezeti feltételeit is csak folyamatosan tudtuk megvalósítani. A kombinált acélműbeindítása után kerülhetett sor a választásokra, ahol véglegesen kialakítottuk a szakszervezeti csoportokat, a munkahelyi testületeket. A tervezés időszakában sok szó esett a politikai munkáról. Velünk szemben elsősorban dolgozóink és a vizik támasztottak olyan igényt, melyet a korábbi módszereink, munkastílusunk felülvizsgálata nélkül — csak a régi formában — nem tudtunk volna végrehajtani. Ennek ellenére eredeti elképzeléseinket több esetben felül kellett vizsgálni és szükség szerint meg kellett változtatni. Új vonás volt a termelőmunkában a szocialista brigádjaink gyors reagálása. Vállalásaikban a változó körülményeket rugalmasan követték, ami lehetővé tette a legfontosabb feladatokra való mozgósítást is. Elkerülhetetlen volt a nagy hagyományokkal rendelkezőbrigádokban a személyi változás, több esetben összevonásra is sor került. Mindezek szükségessé tették a brigádok jogfolytonosságának rendezését. A gyáregységet és üzemet érintő problémák mellett szép számban találkoztunk egyéni kérelmekkel, jogos felvetésekkel. A hagyományos információs hálózaton keresztül nem minden esetben jutott el a felvetés idejében az intézkedés szintjére. Munkamódszerünkben előtérbe került a közvetlen kapcsolat kialakítása és rendszeressé tétele a dolgozókkal. Ez a bizalmiak jog- és hatáskörénektovábbi decentralizálása mellett felelősségüket is jelentősen növelte. A visszacsatolás rajtuk keresztül történt. Mindezek ellenére voltak olyan intézkedések, amelyek nem váltottak ki egyértelmű helyeslést, de ezek felülvizsgálata folyamatosan megtörtént. A változások közben nem tudtunk volna eredményekről beszámolni, a párt-, társadalmi és gazdasági szervek helyi képviselőinek megfelelő együttműködése nélkül. A körülmények nehezebbé válása során egyre erősödött a kapcsolat a gazdasági vezetéssel és az irányító szakszervezeti bizottság apparátusával. Így vált lehetővé, hogy alapvetőpolitikai feladatunknak eleget tudtunk tenni. Ibrányi László VASAS Nehezebb körülmények között A lehető legjobbkor érkezem az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat győri 120/ 20 kV-os alállomásának vezérlőtermébe, csaknem teljesen besötétedett, ennek következtében enyhe vitustáncba kezdenek a műsorok mutatói. A munkahelyre jellemző monoton zsongást egy időre hol csendesebb, hol hevesebb beszélgetésünk szabdalja darabokra. Börzsei László elektrikus — társadalmi tisztségét illetően: szakszervezeti bizalmi — a „fedélzetmester” ezen a estén, Schmitthofer Károly ügyeletes szerelő a szolgálatos stáb itteni, hivatalostagja. A harmadik ember, Szekeres László ügyeletes gépkocsivezető a várakozás unalmát agyonütni ült be ide, hamarabb eltelik így a tizenkétórás műszak. — Csak ibérelosztás ne volna ... — sóhajt sokat sejttetően a bizalmi, s a másik kettő egyetértően bólint rá, majd kendő-tamáskodó tekintetem láttán így folytatja: — Mert ugyan mit lehet kezdeni személyenként 130 forinttal, különös tekintettel arra a követelményre, hogy differenciáltan osszuk el! Átkozottul nehéz ilyenkor a helyzetünk ... A dolog vége az, hogy az átlagon belüli 50—200 forint közötti „megkülönböztetett” fejlesztésre futja most az erőnkből. Mert a nagyobb bérfejlesztés most a vezetéképítőknek kellett, akik nehéz munkakörülmények között dolgoznak. Bár bennünket bizonyos fokig kellemetlenül érint ez a körülmény, mint bizalmi is egyetértettem a döntéssel, a külső munkán dolgozók kapjanak többet az idén! — Elégedettek vagyunk a bizalmi munkájával — szól közibe a „vendég” Szekeres László —■, jól döntött most is, s ha bizalmi választások lesznek, ismét rá szavazunk! — Amit emberileg lehet, mindent elintéz — indokolja a szakszervezeti csoporttárs iménti kijelentését Schmitthofer Károly —, hogy mást ne mondjak: aki üdülni akart tavaly, az mind kapott beutalót! A vállalatnak Balatonvilágoson van saját üdülője, az első számú üdültetési lehetőség ez. S mert részt vállaltak a balfi gyógyszanatórium építéséből, ott is van egy szolbájuk. Nemrég egyik kollégájuk (sajnos, ma már rokkantnyugdíjas) használta ki a balfi lehetőséget. Járóideg bénulása miatt kellett abbahagynia a munkát. Amíg lehetett, szolgálatot adott még tavaly is, pedig már kocsihoz kötötte ez a kérlelhetetlen betegség. A kollégák segítették fel — kocsistól — a vezénylőterembe. A kollégák, az aranykoszorús fokozatot már tíz alkalommal kiérdemelt Jedlik Ányos üzemviteli szocialista brigád. — A vezetéképítők, különösen, akik a második világháború utáni időben kezdték a munkát, igencsak ,„megkoptak” már, közülük hárman pihentek Balfon, és volt hévízi beutalónk is — mondja a bizalmi. — Sikerült elintézni, hogy egyik munkatársunk, Rácz Ferenc gépkocsivezető és három gyereke együtt üdülhessen. Az ÉDÁSZ-nál ez a szolgálat is olyan, ahol csak pontosan, tévedések nélkül, megfontoltan lehet dolgozni, és olyan hely, ahol rendszerint „elkerülik” egymást a brigádtagok, ilyen a szolgálati beosztás. A bizalmi köttevényből jár be, két éve választották erre atisztségre — a 25 .tagú csoport minden tagjával kéthetenként legalább egyszer találkozik, elmondja azt, mi történt, megkérdezi, mi foglalkoztatja atagokat, s ha intézkednie kell, igyekszik pontot tenni az ügy végére. Csak egy dolog nem jön össze: — Ittnem tudjuk „elmulatni” abrigádpénzt — mondja huncut mosollyal —, ezt az egyet nem tudom elintézni, hogy mindannyian együtt legyünk, szórakozzunk, valakit rendre elszállt a szolgálat... — sz — Lelkesedés után A brigádmozgalomról őszintén — Az ellenforradalom utáni években alulról jövő kezdeményezések hozták létre tulajdonképpen a mozgalmat, s ezt akkor a felső vezetés is maximálisan támogatta. Ideológiailag rendkívül örvendetes volt, hogy az emberekben feltámadt az igény a mozgalom létrehozására, a szocialista embereszmény formálására. Én ugyancsak tanulmányaimból ismerem — mert akkor még középiskolás voltam —, hogy a hetvenes évek derekán a lendület mintha kicsit lanyhult volna. Az önkéntesség lelkesedése alábbhagyott, amint az kötelességgé vált. A különböző szintű vezetők is többnyire csak munkaköri kötelességként lelkesedés nélkül vezetik, irányítják a mozgalmat — tisztelet a kivételnek. Csömör István, a Lampart Vegyipari Gépgyár főművezetője mondja bevezetőül mindezeket, mikor a brigádmozgalom helyi de sokszor általánosítható gondjairól beszélgetünk. Különösen az érdekelne, mennyiben érvényesülhet egy munkahelyen a mozgalom nevelő tevékenysége, a közösség emberformáló ereje. Nem véletlenül fordultam éppen Csömör Istvánhoz. Két éve van mostani beosztásában, ez alatt a korábban elég rossz hangulatú műhely légköre, munkafegyelme örvendetesen javult. Érdekelne, milyen szerepe volt ebben a brigádoknak, és neki, a gazdasági vezetőnek. — Különféle indulatok feszültek itt, szabadon áramlottak a legszélsőségesebb vélemények. Én mindenkit meghallgattam. Sok hasznos technológiai javaslatot is kaptunk, melyeket korábban nem mindig hallgattak meg. Igyekszem a középvezető mindkét alapfunkciójának megfelelni: képviselem a dolgozókat a felső vezetők előtt, és visszafelé is hozom az információkat. A vállalat kollektíváiról szólva: nincs egyetlen olyan brigád sem, ahol mindenki példamutatóan dolgozna, de ez talán általános jelenség. A mozgalom célja pedig az lenne, hogy minden szocialista brigádtagot oda lehessen állítani az emberek elé: „látjátok, így kell dolgozni”. A brigádok ma a termelési feladatoknak általában eleget tesznek, de a másik két szempont eléggé háttérbe szorul. így van ez például az én II. Rákóczi Ferenc brigádomban is. Adminisztratív úton el lehetne intézni, hogy kipipáljuk valahogyan a „.. .tanulni, .. .élni...” jelszavak teljesítését is, de ebbe én nem megyek bele. — Mit tehet a tudatformálásért a középvezető? — Nagyon sokat. Én azt hiszem, mindenkivel jóba vagyok itt a műhelyben. Igyekszem hát mindenkivel megértetni az alapdolgokat. A szereldének napi 1 millió 162 forint termelési értéket kell előállítania, ez emberre lebontva percenként 2400 forintot jelent. Azt szeretném, ha mindenki erre gondolna, ha leáll egy kicsit „lazítani”, csellengeni. — A meggyőződésen kívül milyen eszközei lehetnek még? — A differenciált bérfejlesztés. Nálam 23 emberből 10 nem kapott most emelést, a rájuk eső hányadot is inkább az arra érdemesebbek között osztottuk szét. Legalább ilyen meggyőző eszköz lenne a megfelelő munkafeltételek, a munka szervezettségének biztosítása. Sajnos, ezen a téren még nem sikerült elég nagyot lépni. Ezt szépen illusztrálja az a két nagykalapács, melyekkel a tartályok köpenyeinek méretdifferenciáit korrigálják, igen nehéz fizikai munkával. A munkáshumor nevezte az egyiket „műszaki fejlesztésnek”, a másikat „technológiának”. .. — ön tagja a pártbizottságnak, rendszeresen érintkezik vezető társaival. Milyen tapasztalatai vannak, hogyan segítik más műhelyekben a vezetők a brigádmunkát? — Hiányolom azt, hogy a vezetők minősítésénél nem veszik figyelembe ilyen irányú tevékenységüket, pedig ez nagyon fontos lenne. Nálunk, az I-es pártalapszervezetben évente egyszer megtárgyaljuk a brigádok helyzetét. Úgy tudom, máshol még ezt sem teszik. Nem értek teljesen egyet az értékelés mai rendjével sem. Már két pb-ülésen is felvetettem, hogy a vállalati munkaverseny-szabályzatban rögzítsük a munkahelyi négyszögek értékelési jogát, ők élnek emberközelben, ők tudnak valóban reálisan dönteni, minősíteni. Ezt csak rontja, ha a vállalati négyszög felülbírálja döntésüket, és brigádokat előbbre vagy visszaminősít, csak azért, mert „ennyire van keret...” Barotai László, a szakszervezet munkaverseny-bizottságának tagja sok tényt megerősít az elhangzottakból, és kiegészíti azokat. Valóban ellaposodott a mozgalom, a pluszmunkákat csak külön pénzért végezték, a brigádjutalmazások pénzértéke egyre nőtt. Ezt szabályozta aztán az 1968-as MISZOT-határozat. Volt-e visszaesés a Lampartnál a brigádmozgalomban az elmúlt éviben lezajlott átszervezés miatt? — Nem mondhatnám azt, hogy visszaesés volt, inkább így igazságos, nem fejlődött eléggé. A megváltozott feltételek mellett egyre többet kell tennünk azért is, hogy az eddigi színvonalat tartani tudjuk. Nagy felelősség hárul a középvezetőkre, egy brigád jó vagy rossz munkája mögött mindig ott van egy kissé a művezető, üzemvezető tevékenységének minősítése is. Persze, azért a brigádok között is vannak nagy minőségi különbségek. Pozitív példa lehet mondjuk a Barátság brigád, akinek tevékenységéről, plusz-feladatvállalásaikról, üzemen kívüli megmozdulásaikról talán egy órát is mesélhetnék. Ellenpélda: feloszlott egy 19 tagú brigád, mert a vezetője kilépett, helyettes pedig nem lett kijelölve... — Várható-e javulás az idén? — Attól remélek előrelépést, hogy termelési koncepcióink, terveink a tavalyinál konkrétabbak, rugalmasabbak. Alkalmazkodunk a piaci igényekhez, ha kell, módosítunk az év elején kitűzött elképzeléseken. A brigádvállalások így követhetik a vállalat mindenkori aktuális célkitűzéseit, s az eredményes brigádmunka vállalati tervteljesítésben összegződhet. A budafoki tömegcikkgyártó gyáregység munkaverseny-felelőse Géberter Jakab borúlátóbb : Korábban a gazdasági vezetés közvetlen feladatokat jelölt ki, melyekre a brigádok felajánlásokat tehettek. Ma, március 24-én még az idei rendes termelési programunk sincs meg. Hogyan tegyünk felajánlást? Nevelő tevékenység? Addig nem nevelhetünk, míg az embereket nem tudjuk megfelelően ellátni munkával! Romlottak mind az objektív, mind a szubjektív feltételeink. Az előbbiekről: gépparkunk elöregedett pótlásukra egyenlőre nincs pénz. (Most lesz ugyan egy zománcozó robotunk, de ennek kapacitását a sajtoló nem fogja tudni ellátni, nem sokat nyerünk így.) Szubjektív okok: pár évvel ezelőtt ezer körül volt az itteni létszám, most a fele sincsen. A korábbi gárda nagyrészt kerületiekből állt, amiből önként adódott, hogy nemcsak munkakapcsolataik voltak: összejártak, baráti, családi szálak szövődtek. A mai létszám zöme bejáró, akik munka után rohannak haza. A meglevő törzsgárda maradéka kiöregszik. A helyükre lépők fele vándormadár, talán a másik felét sikerül megtartanunk. Van már néhány öthat éve itt maradt fiatalunk, aki beilleszkedett, akikre talán számíthatunk. ★ A hallottakhoz talán nem kívánkozik kommentár. Talán csak annyi, ami a Lampart gyárkapuin kívül is érvényes: a jó munkaszervezés, a vezetők tevékenysége együttesen hozhatják meg a dolgozók kollektív vállalkozó kedvét, tárhatják fel az oly sokat emlegetett emberi tartalékokat. Vágó György II Ifjúsági parlament 982 Több mint hatszázan gyűltek össze — 1982. április 16-án — az Építők Szakszervezetének székházában, hogy megtárgyalják, megvitassák az Ipari Minisztérium ágazataihoz tartozó vállalatoknál, gyárakban, üzemekben dolgozó csaknem 480 000 fiatal munka- és életkörülményeit. Méhes Lajos, ipari miniszter megnyitója után, dr. Kapolyi László, államtitkár, Juhász András, a KISZ KB titkára és Sólyom Ferenc, a SZOT titkára értékelték az eddig lezajlott ifjúsági parlamentek tapasztalatait és fűztek megjegyzéseket az ipari miniszter beszámolójához, amelyet minden egyes küldött és meghívott már jóval az ifjúsági parlament ülése előtt kézhez kapott, hogy ki-ki felkészülhessen és megalapozott véleményt mondhasson róla. Ezen elemzéseket, véleményeket a szekcióüléseken mondhatták el a résztvevők, itt vitathatták meg gondjaikat problémáikat. A szakma szerint alakított hat szekció ülésén miniszterhelyettes vagy államtitkár elnökölt. Munkájukat nagyiban segítették a külön erre a célra alakított szakértői stábok,tagjaik — ha kellett — „kisegítették” a szekciók elnökeit, olyankor amikor valami részletkérdés került terítékre. Az Ipari Minisztériumhoz tartozófiatalok ifjúsági parlamentjének ülése reggeltől estig tartott. Akadt mondanivaló bőven, nem voltak kényes kérdések. A fiatalok őszintén, nagy titakedvvel vettek részt ezen a fontostanácskozáson, ahol végül különböző módosításokkal elfogadták az ipari miniszter beszámolóját, és a következő 5 évre szóló intézkedési tervet, amely a végrehajtandó ifjúságpolitikai feladatokat tartalmazta. —u —