Vasas, 1984 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Sötét festékbe mártott ecsettel rajzolták fel a távozó év utolsó és az új esztendő első napjaiban a nemzetközi helyzetet a kül­politika krónikásai — Keleten és Nyugaton egyaránt. A látó­határ valóban borús. Az 1983-as esztendő a rakéták éve volt. Pontosabban: annak az amerikai döntésnek az esztendeje, amely a szó fizikai értelmében is megkezdte az új amerikai ra­kéták elhelyezését Nyugat-Európában. Felborította ezzel a vi­lág politikailag legfontosabb földrészén uralkodó viszonylagos katonai egyensúlyt. Ez egyrészt ellenlépésekre kényszerítette a Szovjetuniót. Másrészt logikusan és természetesen lehetet­lenné tette a genfi tárgyalások folytatását. Ez ránehezedett az esztendő fordulójának egész nemzetközi légkörére. Tükrözte ezt az ENSZ főtitkárának borús megjegy­zése is. Perez de Cuellar év végi sajtókonferenciáján azt mond­ta, hogy az év egyik „legfélelmetesebb fejleménye” volt a két nagyhatalom közötti légkör megromlása. Érthető és természetes, hogy 1983 utolsó és 1984 első napjai­nak eseményeit boncolgatva a krónikásnak elsősorban arra a kérdésre kell kutatnia a feleletet: hozhat-e ebben a kérdésben kedvező változásokat az 1984-es esztendő. A Szovjetunió álláspontja teljesen világos és azt a Legfelső Tanács év végi ülésszaka megerősítette. Ebben kijelentik, hogy a holtpontról való elmozdulás feltétele, az Egyesült Álla­mok és a NATO visszatérése az amerikai rakéták telepítésé­nek megkezdése előtti állapothoz. A pillanatnyi helyzet szerint erre aligha nyílik lehetőség. Az amerikai taktikai húzások sokkal inkább arra mutatnak, hogy a kapcsolatokban mutatkozó visszaesés tartósnak ígérkezik és valószínűleg csak az 1984 novemberében tartandó amerikai el­nökválasztás utáni új helyzetben oldódhat fel. A kibontakozást jelenleg az Egyesült Államok és a NATO erőpolitikáján túlmenően az elnökválasztással kapcsolatos tak­tikai húzások még tovább nehezítik. Reagan elnök ugyanis már néhány hét múlva minden erejével beleveti magát az el­nökválasztási küzdelembe. Számára ilyen helyzetben a meg­kezdett rakétatelepítés „visszacsinálása” nem jöhet számí­tásba. Ez egyben megszabja az amerikai és általában a nyugati propagandavonalat is. A NATO december végén tartott szoká­sos csúcsértekezlete világosan árulkodott erről. E propaganda fő vonala az, hogy az Egyesült Államok „bármelyik pillanat­ban kész” a genfi tárgyalások folytatására. Sőt, hajlandó lenne magas szintű szovjet—amerikai kapcsolatok felvételére is. Ezek a „propaganda ajánlatok” persze valójában értéktelenek és az amerikaiak sem gondolják őket komolyan. A Szovjetunió — miután azért minősítette lehetetlennek a genfi tárgyalások folytatását, mert az amerikai rakéták megje­lentek Európában — nem folytathatja tovább e tárgyalásokat a rakéták jelenlétében. Az amerikaiak ezt tudják, de propagan­daelőnyökre számítanak. Ugyanennek a vonalnak a megnyivánulása volt az amerikai diplomáciának az a közlése, hogy a svéd fővárosban összehí­vott leszerelési konferencia kezdetén az USA és a többi NA­­TO-ország külügyminisztereikkel képviseltetik magukat. Az új esztendő első napján az amerikai külügyminisztérium azt is közölte, hogy a január 17-én kezdődő értekezleten Schultz ame­rikai külügyminiszter „találkozik majd Gromikóval”. Egy ilyen közlés megtételére semmi sem jogosította fel Washing­tont, hiszen a Szovjetunió még nem nyilatkozott arról, hogy milyen szinten képviselteti magát az értekezleten. A TASZSZ ezzel kapcsolatos kommentárja viszont tömören meghatározza a jelenlegi egész amerikai politikai taktika lé­nyegét. Eszerint „ezeknek az amerikai nyilatkozatoknak nyil­vánvaló célja a nyugat-európai és az amerikai közvélemény­nek a megnyugtatása, annak elhitetése, hogy a békére nézve rendkívül veszélyes amerikai rakétatelepítés lényegében mit sem változtat a nemzetközi helyzeten”. Nem véletlenül beszéltünk igen részletesen az esztendő for­dulójának e taktikai húzásairól. A jelenlegi helyzetet ugyanis éppen az jellemzi, hogy az amerikai elnökválasztási kampány már néhány hét múlva szinte „blokkolja” az amerikai politi­kát. Fokozatosan elhomályosít minden más eseményt az Egye­sült Államokban. Ezért mindent, ami a külpolitikában ameri­kai részről történni fog , az elnökválasztás taktikai szempont­jai szerint kell majd megítélni. Mindez persze nem csökkenti, hanem éppenséggel növeli a stockholmi értekezlet jelentőségét. Nem szabad elfelejteni, hogy a külpolitikaiag oly sötét és feszült 1983-as esztendő szinte egyetlen jelentős pozitív eseménye az emlékezetes hel­sinki konferencia szellemét életben tartó madridi értekezlet eredményes befejezése volt. A stockholmi leszerelési konferencia viszont a madridi talál­kozó gyümölcse. Ez bizonyítja, hogy a konferenciasorozaton részt vevő 33 európai és két észak-amerikai ország (USA és Kanada) érdekelt a normális államközi kapcsolatok fenntartá­sában. Aligha tévedünk tehát, ha azt mondjuk, hogy az ENSZ márciusban kezdődő ülésszaka mellett a stockholmi konferen­cia lesz az a csatorna, amely ebben a szinte egyedülálló, külön­leges helyzetben is biztosíthatja az érintkezés folytonosságát. A második csatorna: a gazdaság. Jelképes jelentőségű, hogy a Közös Piac országai szinte az év utolsó napján jelentették be: január első napjától kezdve megszüntetik a még fennálló szov­jetellenes gazdasági szankciókat. Ezzel jelét adták annak, hogy a kényszerű külpolitikai mozdulatlanság időszakában megma­rad, sőt fokozódik érdekeltségük a gazdasági kapcsolatok erő­sítésében. Mindezt végiggondolva, elmondható, hogy a veszélyek nagysága ellenére a kép nem egyértelműen sötét. A feszültség és a politikai taktikázás felszíne alatt 1984-ben is nyitva ma­radnak a politikai és gazdasági érintkezés csatornái. G. E. 1984. JANUÁR Világgazdasági körkép A gazdasági szakértők egy része már tavaly — elsősorban a tengerentúlon — a gazdasági válságból való kiábalást, a fel­lendülés kezdetét jósolta. Ma már, az új esztendő első hónapjai­ban megállapíthatjuk, a várva várt piaci élénkülés elmaradt, legalábbis Európában. Sőt egyes ágazatokban tovább mélyült a válság, így aztán nem csoda, hogy 1984 jövendőmondói már most óvatosan fogalmaznak. Az alábbiakban összeállítást ki- kevés ország dicsekedhet ezek­­vánunk nyújtani a viág iparáról ben az időkben gazdasági helyre­­érkezett hírügynökségi jelenlé­­tének javulásával és inkább egy­sekből, érdekesebb, esetenként re szaporodó gondjairól adnak furcsa témákat is feszegető beszá­­hírt. mólókból, amelyek érzékeltetik. Keserves próbatétel az acéliparban A vitág acélipara történetének legkeservesebb próbatételét éli át. Ezzel a mondattal kezdte je­lentését legutóbb az AFP francia, az APA osztrák, és az AP ameri­kai hírügynökség, amikor a válsá­gos helyzetet azzal jellemezte, hogy a tőkés vitág az idén csak­nem 100 millió tonnával keve­sebb acélt használ fel, mint egy évvel ezelőtt. Ugyanakkor a ja­pán Nippon Steel Acélkonszern elnöke egy közgyűlésen azt mondta, hogy az ágazat kllátásai kedvezőek a következő évekre. Optimizmusát arra alapozta, hogy a vitág számos országában alacsony az acélfogyasztás és ez előrevetíti a jövő nagy piaci ke­resletét. A vezető ipari államok fejenként 500—600 küogrammos felhasználásával ellentétben a vi­lágfogyasztás még csak 150—160 küogramm körül van. Az osztrák Woest Konszern vezérigazgatója pedig azt mondta, nem igazolód­tak be azok az aggodalmak, me­lyek az acélnak más nyersanya­gokkal való gyors felváltását ha­rangozták be. A szervezet prog­nózisa szerint ebben az évben el­sősorban a szocialista országok­ban növekedett az acélfelhaszná­lás, jövőre azonban már 1-2 szá­zalékos növekedéssel számolnak a tőkés vitág országaiban is. Az acélipar nehéz helyzetét mutatja az is, hogy igen heves vi­ta támadt a nyugatnémet kor­mány és az európai közösségek bizottsága között az acélpiac sza­bályozása körül. A nyugatnémet vállalatok ugyanis kevésnek talál­ták a számukra és soknak a fran­cia, olasz és belga válalatoknak engedélyezett mennyiségeket, amelyeket gyárthatnak,­lletve exportálhatnak. Az NSZK cégei azzal érvelnek, hogy náluk befe­jeződött az iparág korszerűsítése, míg a többi tagország acéliparát állami támogatás tartja egyen­súlyban. Ezt Bonn tarthatatlan­nak ítéli és az állami támogatások megszüntetését követeli. Éles vita volt Japán és az Egye­sült Államok között is az acélim­port korlátozását iletően. A japán kormány végül is a napokban be­leegyezett, hogy elfogadja a kü­lönleges acéltermékek importjára vonatkozó korlátozásokat. Számos nyugati hírügynökség jelentette, hogy a bonni kormány visszautasította a Fémipari Dol­gozók Szakszervezetének egy kö­vetelését, hogy a kormány vegye állami kezelésbe az acélipari vál­lalatokat és hajógyárakat. A kor­mány szóvivője azt mondta, hogy más országokban szerzett kedve­zőtlen tapasztalatok miatt nem gondolkodnak a válságos helyzet­ben lévő ágazatok államosítására. E nylatkozattal egy időben az egyik legnagyobb nyugatnémet acélipari konszern bejelentette, 1986 végéig a költségcsökkentés érdekében üzemeiben felszámolt minden negyedik munkahelyet, kis kezet is működtet. Az ugyan­csak érzékeny, a legkisebb érin­tésre is képes meghatározni a ro­bot, hogy mlyen irányból érte őt külső erő. A DPA nyugatnémet híriroda közlése szerint az évtized végéig minden második összeszerelő üzemben dolgozó ember munká­ját feleslegessé teszik a robotok az NSZK-ban. Ezt a nyugatnémet automatizálási szakemberek szinte egyöntetűen állítják. Esze­rint 1,2 millió összeszereléssel foglalkozó dolgozó közül 500—600 ezer elveszti állását. Ma­ga a robotipar ennél kevesebb ál­láslehetőséget biztosít, várhatóan 20 ezer új állásra van kilátás az évtized végéig. Látó, érző robotok A szovjetunióbeli Rosztovi egye­tem tudományos kutató intézeté­nek munkatársai új robotnemze­dék első modelljét dolgozták ki. A majdnem élő berendezés, láb­­érzékelés önállóan alkalmazkodik a környezeti változásokhoz. A szovjet Szkaja Rosszia című lap értesülése szerint a jelenleg létező robotok betanult programot ismé­telnek. Működésük merev, min­denféle változó külső tényezőtől független, hogy az sokszor előny helyett hátrányként jelentkezik az alkalmazóknál. A kutatók most a tisztán mechanikai szerkezetbe az emberihez hasonló látó és fizi­kai érzékelő képességet építettek be. A szem szerepét egy optikai, kibernetikai rendszer tölti be. A robot érzékelő asztalon áll, amelynek segítségével meg tudja határozni a környezetében levő tárgyak koordinátáit, súlyát. Ezek az információk bekerülnek a köz­ponti rendszerbe, amely mechani­­ slemi érdekünk: a béke Interjú Vszevold Mozsajev osztályvezetőivel „Számunkra ma nincs fontosabb feladat, mint a béke megőrzése” — ezekkel a szavakkal jellemezte Ibrahim Zaharia, a Szakszerveze­ti Vltágszövetség főtitkára a szer­vezet tevékenységének fő célki­tűzését. — Ezt a feladatot, mint a világ­­szövetségnek a dolgozók elemi ér­dekeinek védelmével kapcsolatos valamennyi más célkitűzését is, a szovjet szakszervezetek teljes ere­jükkel támogatják — mondotta Vszevold MOZSAJEV, a Szovjet Szakszervezetek Központi Taná­csa nemzetközi osztályának veze­tője. — Szakszervezeti közpon­tunk a megalakulásától kezdő­dően tagja a vitágszövetségnek. Egyébként a vitágszövetség ép­pen ezekben a napokban ünnepli megalakulásának 38. évfordulóját (megalakulásának időpontja 1945. október 3.). Nekem lehető­ségem nyitt a vlágszövetség számos fórumán — köztük a Fő­tanács legutóbbi, Nicosiában megtartott 35. ülésén is — részt venni. Éppen ezért állíthatom, hogy a szövetség mindenkor a bé­kéért és a szociális haladásért folytatott küzdelmében minden­kor és minden esetben a különbö­ző irányzatú szakszervezetek egy­ségéért, a szakszervezeti mozgal­mak szabadságáért és a dolgozók életkörülményeinek javításáért szállt síkra. Az élesedő nemzet­közi helyzetben a vlágszövetség minden erőfeszítést megtesz, hogy szorosabbra kapcsolja a dol­gozóknak a szociális-gazdasági követeléseikért folytatott harcát a békéért, a leszerelésért, a fegy­verkezési hajsza ellen vívott küz­delmével. Az utóbbi időszakban a Szak­­szervezeti Vitágszövetség számos békekezdeményezést fogadott el. Többek között az amerikai nukle­áris rakéták nyugat-európai tele­pítésével szembeni nyilatkozatot, az európai biztonsággal kapcsola­tos deklarációt, az indiai és csen­des-óceáni térség békeövezetté nyilvánítására vonatkozó állás­foglalást, valamint a madridi ta­nácskozás részvevőihez küldött felhívást. Az ENSZ közgyűlés második rendkívüli leszerelési ta­nácskozása (1982. június) során a Szakszervezeti Vltágszövetség számos konstruktív javaslatot ter­jesztett elő, amelyek az atomfegy­verek csökkentését, a hadikiadá­sok (elsősorban a Biztonsági Ta­nács tagországainak részéről tör­ténő­ 10%-os csökkentését, a hadi­ipari kiadások népgazdasági és szociális célokra történő átirányí­tását célozzák. A vlágszövetség fokozza hábo­rúellenes tevékenységét, felhasz­nálva ennek érdekében a nemzet­közi szakszervezeti fórumokat, a dolgozók szervezett megmozdulá­sait, állandó képviseleteit, az ENSZ mellett működő fórumo­kon (ILO, UNESCO, FAO stb.), a „Szakszervezeti V­ágmozgalom” havonta, a „Rövid hírek” hetente megjelenő kiadványait és más tá­jékoztató dokumentumokat. A bé­ke győzelméért folytatott harc legfontosabb láncszemének a vi­lágszövetség a szakszervezeti mozgalom, a viág dolgozóinak egységét tekinti. Ezért továbbra is keresi a kapcsolatok kialakítá­sának lehetőségét a Szabad Szak­­szervezetek Nemzetközi Szövet­ségével (ICFTU) és a Munka Vi­lágszövetségével (WCL). Aktív kapcsolatot tart az Arab Szak­­szervezetek Nemzetközi Szövet­ségével (ICATU), az Afrikai Szak­­szervezeti Egységszervezettel (OATUU), a Latin-Amerikai Dol­gozók Szakszervezeti Központjá­val (CLAT). Együttműködik egy sor más nemzetközi szervezettel is.A háborúelenes mozgalomban új impulzust jelentett a Szakszer­vezeti Vltágszövetség 1982 febru­árjában, Havannában megrende­zett kongresszusa, amelyen 138 országból 269 millió dolgozó kép­viselői vettek részt. Ezt követően hozták létre a nemzetközi szak­­szervezeti béke- és leszerelési bi­zottságot (Dublini-bizottságot), amelynek tagjai a szakszervezeti mozgalom minden irányzatát képviselik. A bizottság legfonto­sabb feladata a dolgozók béke­mozgalmainak aktivizálása és ko­ordinálása. Érezhetően aktivizál­ták tevékenységüket a vitágszö­­vetséghez tartozó nemzetközi ágazati szakszervezet szövetsé­gek is. VASAS Elektromos autó, autógáz, biogáz A Japán Missan Autógyár közöl­te, hogy kifejlesztette a váltó­áramú motorral ellátott gépkocsi prototípusát. Ez feltöltés nélkül mintegy 160 kiométert képes megtenni 40 km/óra sebességgel, csúcssebessége 90 km/óra. A ko­csiba nikkel-vas-alkali telepet építettek, ez ugyanis nagyobb tá­rolóképességgel rendelkezik, mint a hagyományos akkumulá­tor. Az NSZK-ban autózók 700 benzinkútnál tankolhatnak jelen­leg autógázt. A nyugatnémet kor­mány adatai szerint a múlt év vé­gén az NSZK-ban 20 millió autó közül 25 ezer kocsi ezzel a kör­nyezetkímélő üzemanyaggal mű­ködött, Hollandiában 2200, Olasz­országban pedig 2000 gáztöltő ál­lomás üzemel. Román szakemberek sikeres kísérletet folytattak biogáz üzemű traktorokkal, közölte az Agerpres hírügynökség. Hagyományos traktorokat szereltek fel olyan be­rendezésekkel, amelyek a biogázt különböző mértékben hasznosít­ják. Egyes esetekben 80—90 szá­zalékos megtakarítást sikerült elérni a folyékony üzemanyagok felhasználásában. Nyolcezer dolgozójának elbo­csátását tervezi az Alfa Romeo Autógyár. Az erről szóló döntést eljuttatták a vas- és fémmunká­sok szakszervezetéhez, mintegy kész tények elé állítva az érdek­­képviseleti szervet. A gyár igaz­gató tanácsa azzal indokolta dön­tését, hogy az autó­eladások szá­­ma­ lényegesen csökkent. Úgynevezett racionalizálási programot jelentett be a Volks­wagen Művek is. 1987-ig 13 ezer dolgozóval szeretnék csökkenteni a hazai üzemekben dolgozó mun­kások létszámát. A hírt a DPA nyugatnémet hírügynökség jelen­tette. Érdekességek innen-onnan A megvesztegetett politikusokból kiábrándult japánok számára vi­deojátékot hoztak forgalomba. A játékos mint ügyész kérdése­ket tehet fel Tanaka volt minisz­terelnöknek, a többi vádlottnak és a tanúknak. Ha a játékos­ügyész sikeres keresztkérdéseket intéz a vádlottakhoz, akkor azok arca pirosra, kékre vagy sápadtra változik. Ez pontot jelent. Minél több pontot tud valaki összegyűj­teni, annál magasabb börtönbün­tetést szabhat ki Tanakára és tár­saira. Ha kevés pontot szedett va­laki össze, a gép közli, hogy még gyakorlatlan az ügyészi teendők ellátásában a játékos és újra kezdheti a játékot. Páratlan vállalkozásban állapo­­dott meg öt tőkés ország vezető gépgyártó vállalata: új repülőgép hajtóművet fognak közösen készí­teni — jelentette a Reuter hírügy­nökség. A motort 150 személyes közép­méretű utasszállítógép részére szánják, mert a gépek iránt jelen­tős keresletre számítanak. Képvi­selőjük szerint húsz év alatt ötez­ret el lehet adni majd az új repü­lőgép hajtóműből, s ezzel a teljes tőkés piacot kielégíthetik. Az Új-Kína hírügynökség be­számolója szerint gyors ütemben bővül Kínában az elektromos háztartási gépek gyártása, de az igényeket még nem tudják kielé­gíteni. Mosógépekből ebben az évben eddig 2,6 millió darabot gyártottak, másfélszer annyit, mint tavaly ilyenkor. Hűtőszek­rényből a növekedés még na­gyobb, de így is csupán 130 ezer készült. A kínai szakemberek most légkondicionáló berendezé­sek, porszívók, villanytűzhelyek és Videó-magnók tömegméretű gyártásának tervein dolgoznak. Számítógépeinek üres gépide­jét az Egyesült Államokban szán­dékozik értékesíteni egy svéd szá­mítástechnikai vállalat. Ilyen vál­lalkozásra Európában még nem volt példa. A Prim-Data adatfel­dolgozó cég az Egyesült Államok nyugati partvidékén működő vál­lalatoknak felajánlotta, hogy gé­pei éjjel kihasználatlan munkaka­pacitását az amerikai cégek ren­delkezésére bocsátja. Az európai éjszaka idején Kaliforniában ép­pen a legpezsgőbb az üzleti élet és ezért itt ekkor drága a gépidő. Szőke László 11

Next