Vasas, 1985 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLITÁKJAI, EGYESÜLJETEK! AVAS FÉM ÉS VILLAMOSENERGIAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Felszabadulási ünnepség Borsodnádasdon / inpc H Százhúsz éves a Lemezgyár Herczeg Károly főtitkár beszéde Gazdag ünnepi programmal köszöntötték Borsodnádasd felszabadulásának 40. évfordulóját december 21-én a nagyközség lakói, az üzemek és intézmények dolgozói, a politikai, gazdasági és társadalmi szervek vezetői és képviselői. A vendégeket a borsodnádasdi Lemezgyár fúvószenekara térzenével fogadta a gyár előtti Petőfi téren. A hősökre és mártírokra emlékezve ifjúgárdisták és úttörők álltak díszőrséget az emlékműnél, amelyen a megemlékezés koszorúit Herczeg Károly, az MSZMP KB tagja, a vasasszakszervezet főtitkára, Básti János, az ózdi városi pártbizottság első titkára és a helyi tömegszervezetek, munkahelyek képviselői helyezték el. Az ünnepi alkalomra újjáépült a borsodnádasdi Lemezgyár Petőfi Sándor Művelődési Háza, amely mostantól 910 négyzetméteren 24 helyiséggel várja a látogatókat. A megújult művelődési házat Béres László gyárigazgató adta át rendeltetésének. A nemzeti színű szalag átvágása után az új kulturális centrum első rendezvényeként Kiss Sunyi István szobrászművész tárlatát és a „Borsodnádasd fejlődése” című kiállítást Bota Géza, a művelődési ház igazgatója nyitotta meg. Egybeesett a felszabadulási ünnepséggel a borsodnádasdi Lemezgyár megalakulásának 120. évfordulója. Az üzem erre az alkalomra megjelentette a „120 éves a borsodnádasdi Lemezgyár” című könyvet. A lemezgyári díszünnepség délután 3 óra előtt kezdődött az újonnan átadott művelődési házban. Herczeg Károly, a vasasszakszervezet főtitkára ünnepi megemlékezésében többek között elmondta: „Napjainkban a magyar nép kötelességtudattal, felelősséggel és eredményesen munkálkodik a szocializmus építésén, töretlen egyetértésben a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal. S valamennyien jól tudjuk, hogy a Magyar Népköztársaság, szocialista valóságunk csak úgy jöhetett létre, hogy a vörös csillagos katonák vérüket hullatva, életüket áldozva, megnyitották népünk előtt az új világ építésének útját.” A későbbiekben így folytatta: „Ha körülnézünk a világban, ha a magunkhoz hasonló fejlettségű országokat tekintjük, joggal elmondhatjuk, hogy Magyarországon az életszínvonal minden gond ellenére elfogadható, hozzáteszem, hogy elfogadhatónak az átlagot nevezzük, amely alatt és fölött is élnek emberek. Az előbbiek egy része nehéz helyzetben él ma is, s számukra természetesen nem megnyugtató, ha azt mondjuk, hogy a jelenlegi életszínvonal megmarad. E rétegek életszínvonalának javítására lehetőségeinkkel összhangban különös figyelmet kell fordítani. Ez a párt és a kormány törekvése, de ezt ösztönzi a szakszervezeti mozgalom is. Ilyen szempontból kiemelten kell kezelni az alacsony nyugdíjjal rendelkezőket, a fiatalok egyes rétegeit, a két- vagy többgyermekes családokat. A 120 évet ünneplő gyárról elmondta: A borsodnádasdiak többségének kenyerét, a munka örömét a nagy múltú borsodnádasdi Lemezgyár adja. 120 éve, hogy az izzó vas ebben a gyárban a munkások akaratának engedelmeskedik. Tizenkét évtizeddel ezelőtt dübörögtek fel az akkori korszerű gőzgépek, hogy hirdessék, Nádasdon megkezdte működését a vashengergyár. Mindenekelőtt a gyár nemcsak a vas, hanem az itt dolgozó emberek alakítója is volt — mint ahogyan az üllőn a kovács kalapácsa alatt formálódik az anyag —, kapott új minőséget az itt dolgozók közössége is. A különböző anyanyelvű, szakképzettségű és indíttatású munkavállalók az idők haladtával váltak igazi nádasdi vasasokká, a munkásosztály tagjaivá. A gyár iránti hűséget bizonyítva munkásdinasztiák alakultak ki, apa fiának adta át a szerszámot és tapasztalatát. A gyár megalakulása óta a munkásnévsorból sohasem hiányzott a Bartók, Bota, Érsek, Gyárfás, Holbik, Kormos, Löffler, Novotnik, Oravecz, Pólyák, Szikora és Varga név.” Az ünnepi beszédet követően Herczeg Károly főtitkár és Béres László gyárigazgató kitüntetéseket és jutalmakat adott át a munkában kiemelkedő eredményt elért dolgozóknak, majd a szünet után a vasas művészegyüttes lépett a színpadra, hogy szórakoztassa a kettős évforduló népes ünneplő közönségét. Herczeg Károly főtitkár Az ünnepélyes átadás résztvevői Koszorúzás a felszabadulási emlékműnél 1. SZÁM 1985. JANUÁR ÁRA 3 FORINT XCII. ÉVFOLYAM Jubileumi köszöntő Az 1948—1949-es államosításokat követően az akkori kormányzat egy sor ipari kutatóintézetet létesített azokon a területeken, ahol korábban nem vagy alig végeztek kutatómunkát. Az 1949-ben meghozott kormányhatározat volt az előzménye a villamosenergiaiparág két olyan intézete megalapításának is, amelyek későbbi — 1964-ben történt — átszervezése folytán létrejött a mai Villamosenergiaipari Kutató Intézet (VEIKI). A két jogelőd a Villamosítási Kutatási Bizottságból szerveződött Villamos Energetikai Kutató Intézet (VILLENKI) és a Hőtechnikai Intézetből alakított Hőtechnikai Kutató Intézet (HÖKI) volt. A most 35 éves működését ünneplő VEIKI már a kezdeti időszakban is sokirányú kutatási tevékenységet folytatott. Tüzeléstechnikai feladatok — például a gyenge minőségű szenek hasznosítása — megoldása, hőcserélő berendezések kifejlesztése éppúgy feladatai közé tartozott, mint porleválasztók vizsgálata, vízkémiai kísérletek elvégzése. A villamos berendezésekkel kapcsolatosan is sokszínű a kutatási skála: az 1953-ban létrehozott hálózati modelltől földelőrendszerek, előfeszített vasbeton távvezetékoszlopok, relévédelmi és hálózati automatikákkal kapcsolatos kutatások, biztonságtechnikai kérdések megoldásán át számtalan, ma is aktuális, vagy éppen az utóbbi években felmerülő probléma kutatásáig terjedt. Az intézet jelenleg az Ipari Minisztérium felügyelete alatt, vállalatszerűen működik. Tevékenysége átfogja a villamosenergia-ipar technológiája által meghatározott szakmai területeket, az ehhez kapcsolódó alkalmazástechnikai kutatások és fejlesztési jellegű feladatok megoldását, valamint a saját tervezésű és fejlesztésű berendezések gyártását — mindezt szorosan az Ipari Minisztérium ágazati célprogramjaihoz, az iparág nagyberuházásaihoz kapcsoltan. Ezeken a feladatokon alig 600 intézeti dolgozó munkálkodik, igaz, egyharmaduk felsőfokú végzettséggel rendelkezik, s közülük másfél száz a kutató. Bruttó termelési értékük, amely 1983-ban megközelítette a 310 millió forintot, önmagában talán nem mond sokat, de ha kiegészítjük azzal, hogy ebből az anyagmentes termelési érték több mint 200 millió, s az értékesítésből származó nettó árbevétel több mint 350 millió forint, akkor már látható, hogy a VEIKI-nél nemcsak a kutatómunka, hanem a tudományos eredményekkel való gazdálkodás is magas szintű. A kutatómunka színvonalának értékmérője lehet, hogy 1980—1983 között közel 300 eredményüket védi szabadalmi oltalom, s a találmányok hasznosításából csupán 1983-ban közel 130 millió forintnyi volt az árbevételük. Hét főosztályukon jelenleg is seregnyi kutatási-fejlesztési téma megoldásán munkálkodnak, s tevékenységüknek hasznát látja a hagyományos tüzelésű erőművek sorától kezdve szinte valamennyi villamosenergia-ipari vállalat, üzem, s a Paksi Atomerőmű is, amelynek első két blokkjában a szocialista országok hasonló intézetei közül is elsőnek végezték el a hermetikus helyiségrendszer tömörségvizsgálatát. A VEIKI-nél a célfeladatok elvégzését jól segíti a szocialista munkaverseny-mozgalom, amelynek — tekintettel a kutatási-fejlesztési célokra — nemcsak a brigádok részére, hanem az egyénekre szabott feltételei is jelentősek. A „Kiváló ifjú ... mérnök, technikus, laboráns, szakmunkás” címmel futó pályázatok népszerűek, akárcsak a tudományos területen dolgozók részére kiírt „Kiváló tanulmány” pályázat. Az intézetben működő 19 szocialista brigád 223 tagja vállalásaival a villamosenergia-ipar műszaki-technikai színvonalának javítását, a hazai energiabázis optimális kihasználását, a tőkés import csökkentését, új konstrukciók és termékek kialakítását, s természetesen az intézeti feladatok sikeres megvalósítását igyekszik szolgálni. A VEIKI kollektívájának munkáját nemcsak a társvállalatok értékelik nagyra, hanem — például — a vasasszakszervezet vezetői is. Ennek jele az a levél, amelyet a központi vezetőségünk mellett működő Műszaki-Gazdasági Bizottság évzáró kihelyezett ülésén vehetett át Vajda György akadémikus, az intézet igazgatója. Jubileumi köszöntőként — befejezésül — ebből idézünk: „Az intézet kollektívája magját képezte az ágazat területén folyó kutatásifejlesztési tevékenységnek; részt vett az ágazat valamennyi energetikai létesítményének tervezésében és megvalósításában; kiváló szakembereket adott a villamosenergia-iparnak, a hazai villamos és energetikai gépgyártásnak és a felsőoktatásnak; vezetői és szakemberei mindenkor kiemelkedő személyiségei voltak a hazai és a nemzetközi tudományos életnek, jelentős alkotó tevékenységükkel formálói a villamosenergia-ipar műszaki fejlődésének. ” — schöffer —