Vasas, 1985 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1985-12-01 / 12. szám

Pampuk Imre munkaverseny­­szervező írja a Gyöngyösi Mikro­elektronikai Vállalattól: Az augusztusi földrengés saj­nos nemcsak a földet, Berhida és Peremarton térségét rengette meg, hanem megrengette minden jóérzésű ember szívét, lelkivilágát is. A hír gyorsan elterjedt, hogy a térség milyen elemi károkat szen­vedett. Óvodák, közintézmények, lakótelepek, családi házak rongá­lódtak meg, váltak életveszélyes­sé. Ha valami fájdalmat okozhat az embernek, akkor az többek kö­zött a lakás, az otthon, a benne le­vő dédelgetett tárgyaknak az el­vesztése lehet. A dolog még sú­lyosabb akkor, ha ez olyan embe­reket érint, akik koruknál és anyagi helyzetüknél fogva egyéb­ként is gondokkal küszködnek. A hír eljutott hozzánk, a Mikro­elektronikai Vállalat gyöngyösi gyárába is. Elsőnek a Félvezető Technológia Schottky szocialista brigádja érezte át a súlyos helyze­tet, és úgy döntött, hogy egy napi keresetüknek megfelelő összeget ajánlanak fel a károsultak, főleg az idős emberek megsegítésére. Elhatározásukat felhívás követ­te, amelyhez a rendkívüli brigád­vezetői tanácskozáson csatlakoz­tak brigádjaink úgy, hogy ha nem is az egy napi keresetüket, de ki­ki a saját elhatározása és lehető­sége alapján támogatást nyújt az arra rászorultak részére. A válla­lást tett követte, és 149 brigádunk közül 124 brigád fejezte ki oly módon támogatását, hogy meg­könnyítve saját pénztárcájukat, igen értékes forintokkal járultak hozzá a károsultak gondjainak enyhítéséhez. . A közös összefogás eredménye­ként a Berhidai Tanács egyszám­lájára 100 000 Ft-ot utalhattunk át, amely gyorsan meg is érke­zett. Felosztásáról a brigádok akaratának megfelelően — a he­lyi tanáccsal és­ a brigádok képvi­selőivel közösen döntöttünk a helyszínen. Ottjártunkkor a látvány elszo­morító, a fogadtatás kedves és örömteli volt. Idős, elesett, jobb sorsot érdemlő emberek fogadtak bennünket. A tanács által ke­zünkbe adott lista alapján ismer­kedhettünk meg azokkal a csalá­dokkal, akiknek a részére 10-10 ezer forint összegű támogatást tudtunk nyújtani. Gondjaikat e csekély, összeg felajánlásával megoldani nem tudjuk, ezt nem is vállalhatjuk. Szándékunkkal eny­híteni igyekeztünk gondjaikon, problémáikon. Az egyik idős néni érdeklődésére elmondtuk, hogy honnan jöttünk, aki meglepően nyugtázta, hogy „még olyan messziről is gondolnak ránk?” Igen, gondolunk! Berhida és Gyöngyös között nem nagy, a tá­volság. Távolságot nem isme­rünk, főleg akkor, ha bajba jutott embertársainkon kell segíteni. Tollat nem dicsekvésből fogtam, cselekedetünk nem szokatlan, nem új dolog. Azt tették brigád­jaink, amit tenni szoktak. Csupán csatlakozni szerettem volna ah­hoz a levélhez, amelyet a Berhi­dai Tanács köszönetképpen eljut­tatott hozzánk. Köszönet brigád­jainknak a gyors segítségért, ál­dozatkész, emberi cselekedetü­kért! Úgy gondoljuk, ezek a sorok nem szorulnak kiegészítésre, így, karácsony előtt a gyöngyösiek példáját jó szívvel ajánljuk min­den vasasbrigád figyelmébe! * Németh László, Dunaújváros: Kénytelenek vagyunk elismerni, hogy az ISG gyöngyösi gyárából a szeptemberi számunkban kö­zölt fotóriport mindegyik képe va­lóban a munkavédelmi előírások megsértéséről tanúskodik. Védő­öltözet nélkül köszörülni?! Bele­nyúlni a működő gépbe? A mun­kapad szélére állítani egy nehéz alkatrészt? Hát, mit tagadjuk, sze­rencsésebb pillanatokat is meg­örökíthettünk volna! Egyetlenegy dolog szolgáljon a mentségünkre: a fotós csak azt fényképezheti, amit látott. Ha egyszer így dol­goznak az ISG gyárában, arról, ugye, igazán nem ő tehet? "Az ajándék — ha nem pusz­tán formalitás — örömet okoz annak, aki kapja és annak is, aki adja. Hatása akkor a leg­nagyobb, ha titkos óhajt,­el­képzelést meglepetésszerűen elégít ki. A meglepetés elkészítése vagy megvásárlása nem kis gondot okoz. — Kinek mit ajándékozzunk? Ez függ a pénztárcánktól, ügyességünk­től, ha saját magunk készít­jük, fantáziánktól, a beszer­zésre fordítható időnktől, de nem utolsósorban attól, ho­gyan tudjuk tapintatosan ki­puhatolni szeretteink kíván­ságait. Talán érdemes kitérni arra, hogy mi a tipikus. Ha valaki pénzt ad, ez azt is jelentheti, hogy kényelemszeretetből nem szán időt a beszerzésre. (Ez főként a férjek szokása: — „Vedd meg az ajándékot a gyerekeknek, meg mindenki­nek, ... ja és saját magadnak is, — tudod, hogy nekem nincs időm!”) Formális dolgo­kat — zokni, nyakkendő, zsebkendő — a feleségek szoktak vásárolni a férj szá­mára („legyen valami a fa alatt”).­­ Anyagi erejüket jócskán meghaladó drága ajándékokat pedig egymással versengve a nagyszülők vásá­rolnak. A gyerekek jobbára nem saját, megtakarított pén­zükből veszik a meglepetést, hanem külön kapnak, sokszor több rokontól, családtagtól is rávalót, és ritkán készítik sa­ját maguk. A karácsony a legmeghit­­tebb családi ünnep és saját örömünket fokozzuk, ha meg­teremtjük az ünneplés felté­teleit. Az előkészületet már hetek­kel karácsony előtt jó elkezde­ni. Arra az érdeklődésre, hogy ki mit szeretne, illik válaszol­ni, mert a fenyőfa alatt lévő meglepetés kudarca öröm he­lyett bánatot okoz és meg­rontja az ünnepi hangulatot. Gondolatébresztőként — a teljesség igénye nélkül — kis felsorolás, hogy mit lehet vá­sárolni. Mama számára: kozmeti­kum, ruhanemű, olyan ház­tartási kisgépek, eszközök, amelyek a házimunka elvég­zését könnyítik: szépirodalmi könyv, hanglemez, hobbihoz szakkönyv (szakácskönyv, szabás-varrás, kötés), kötés­hez fonal, varráshoz ruha­anyag. Papa számára: ruhanemű, élvezeti cikkek, mint ital, do­hányáru, szépirodalmi könyv, szakkönyv, hobbyhoz eszkö­zök. Gyerekek számára: olyan játékok, amelyekkel játszani lehet. (Nem biztos, hogy a drága importjáték a legmeg­felelőbb!) Ruhaneműből csak olyan, amit a gyerek nagyon szeretne, egyébként nem szoktak örülni. Könyv, hang­lemez, magnókazetta (üres vagy műsoros), társasjáték, lehetnek élő kisállatok is (ma­dár, hörcsög, teknős), akvári­um halakkal. Nagymama számára: puha, meleg, könnyű pléd, sál, pa­pucs, otthonka, bevásárló sza­tyor, retikül, pénztárca (sze­rencsepénzbetéttel), kölni, gyógy­krémek, likőr, kávé, tea, édesség, könyv. Nagypapa számára: italfé­leség, cigaretta, szivar, pipa, pipadohány (ha dohányzik), könyv, hanglemez, hobbihoz szakkönyv és egyéb hozzátar­tozó eszközök, sál, kesztyű, meleg pulóver, kötött mel­lény. Ha mégsem tudunk ajándé­kot venni és pénzt akarunk adni, vagy nem tartjuk az ajándékot elegendőnek és ki akarjuk egészíteni, akkor az átadást tegyük ünnepélyessé. Tegyük megcímzett borítékba és függesszük fel a fára. Tehe­tünk a borítékba nemcsak készpénzt, hanem takarékbe­tétkönyvet is. Fordítsunk gon­dot az ajándék ízléses becso­magolására, átkötözésére. Az egyes csomagokat díszíthet­jük kis fenyőágacskákkal. Kis kartonlapokra írjuk rá, hogy kié. A várakozásteljes boldog izgalom, amit a bontogatás je­lent, megéri azt a fáradságot, hogy beszerezzük a csomago­lóanyagot és az ajándékot így készítjük el. Ne áruljuk el, hogy mit vettünk és ne is ke­resgéljük az elrejtett ajándé­kokat. A­­várakozás izgalma így fogja emelni a karácsony­est ünnepélyességét. Nagyon kedves figyelmes­ség, ha a férj virágot is vesz az ünnepre és az, ha a takarí­tásban, sütésben, főzésben és a­­ karácsonyfa díszítésében részt vesz az egész család. Ha a feleség magára marad a munkák áradatában, olyan fe­szült és fáradt lesz, hogy mire elkészül a vacsora és jön a Jé­zuska, már nem tud örülni, ünnepelni — és talán sok csa­ládban emiatt robban ki a „nagyünnepi veszekedés” is. Legyen az ünnep családias, békés, elégedett. Járuljunk hozzá azzal, hogy vacsora előtt átöltözünk, ünnepélye­sen terített asztalhoz ülünk és kis csengettyű hívogassa a családot a karácsonyfához, amikor már mindenki elhe­lyezte ajándékait. Próbáljunk saját magunknak örömet, gyermekeinknek pedig olyan élményt jelentő ünnepet te­remteni, amire felnőtt koruk­ban szívesen emlékeznek vissza. H. E. A karácsonyi ajándékozásról ■ ■ Öreg autó, nem vén autó ... mint ahogy felvételünk is bizonyítja erről az 1932-ben gyártott DKW AUTOUNION típusról. Jelenlegi gazdája Bodnár Géza, az MHSZ sal­gótarjáni Gépjárművezető­­képző Iskola szakoktatója, aki diribdarabban vásárolta meg. A lelkes fiatalember több száz munkaórával varázsolta tet­szetőssé a matuzsálem korú járművet, mely „jó egészség­nek” örvend. Takarékosabb fogyasztású, mint mai utódai, igaz, nem vetekszik velük gyorsaságban. Lehet, hogy így jobban jár, hisz lassan jár, tovább él. Fotó: Szabó Sándor 1985. DECEMBER Mennyit, milyet és hogyan ? AZ 1986-OS BEUTALÓK ELOSZTÁSÁRÓL Szakszervezetünk elnöksége által meghatározott elvek alapján no­vember közepén megkapták alapszervezeteink az 1986-os beutalókat. A beutalók kiosztása előtt októberben országos üdülésfelelősi érte­kezletet tartottunk, amin felkészítettük az aktívákat az elosztással kapcsolatos tennivalókra. Felhívtuk a figyelmüket azokra az üdülés­politikai elvekre, melyeknek betartása elengedhetetlen az üdültetés igazságosságához és eredményességéhez. Hogyan osztottuk el a beutalókat? A SZOT 19 szakmai szakszervezet között az 1984-es szervezett létszám alapján (amelyben benne vannak a nyugdíjasok is) osztja el a jegyeket. A vasasszakszervezet 588 102 tagra 5,24%-ban 38 196 be­utalót kapott. Ezen belül 19 vállalat kooperációs üdülési építési szer­ződés alapján 18 711-et, amit a megvásárolt férőhely arányában ad­tunk át.­ A kapott beutalók közül 20 727 a felnőttbeutaló, ebből magaslati 28,3%, gyógy- 41,2%, balatoni 18,1%, egyéb 12,3%. Családos beutalót 3384 db-ot kaptunk, ebből egy szülő egygyermekes 222 db, két szülő egygyermekes 2258 db, két szülő kétgyermekes 646 db, két szülő há­romgyermekes 258 db. A fenti beutalókat kell 299 alapszervezetünk között elosztani. Az elosztás során olyan nagyságrendeket kell figyelembe venni, mint pl.: a Magyar Villamos Művek Trösztöt, amelynek 2785 darabot adunk, és van 70 olyan alapszervünk, amely 10 alatt kap, közülük 6 alap­szervnek a létszám alapján csak 1 darabot juttathatnak. Az elosztást úgy végeztük, hogy minden beutalójegy-fajtát ezre­­léknyi pontossággal számoltunk ki, hogy minél pontosabban kapjuk meg az alapszervezeteknek járó beutaló mennyiségét és fajtáját. Ezt az osztási módszert mi igazságosnak tartjuk. Tudjuk azt, hogy elsősorban a főszezoni családos beutalókat ke­vesli tagságunk. Minden olyan üdülő, mely alkalmas családos üdülte­tésre, a főidényben családosokat fogad. Ezt a célt próbálja szolgálni az a SZOT-kezdeményezés, hogy 1986-ban a családos üdültetés 12 napos lesz, természetesen a, két nappal megfelelően csökkentett áron. Ez azt jelenti, hogy a főszezonban egy turnussal több jut a családos üdültetésre, ami nálunk további 555 család üdültetését teszi lehetővé. Sajnos ez az első turnus még az iskolaidőre esik, amely gondot okoz­hat a gyermekes családoknál. Közösen kell keresnünk annak lehető­ségét, hogy hogyan tudunk az iskolákkal megegyezni. A vállalatokhoz eljuttatott beutalók most kerülnek a vállalati testületek elé továbbosztásra. Mi azt a módszert tartjuk jónak, ha a SZOT és a vállalati üdülési lehetőségeket egyszerre, egyazon elvek alapján kezelik. A testületek akkor járnak el helyesen, ha minél job­ban figyelembe veszik a helyi adottságokat, és minél nagyobb nyilvá­nosságot biztosítanak az elosztásnak. Mi várható az üdültetés terén a jövőben? Most folyik a VII. ötéves terv lehetőségeinek számbavétele, az üdülés fejlesztésére két alapból lehet fordítani, a szakszervezeti pénz­eszközből és a vállalatok fejlesztési alapjaiból. A SZOT jelenleg három üdülő építéséhez kezdett hozzá a válla­latokkal közösen. Ez nem jelent nagy létszámemelkedést az üdülte­tésben, annál is inkább, mert a felépülő férőhelyek 50%-a az építke­zésben részt vállaló vállalatokat illeti meg. A Vasashoz tartozó vállalatok anyagi helyzete olyan, hogy ezek­ben a fejlesztésekben csak egy vállalat vesz részt 10 férőhely vásárlá­sával. Reméljük azonban, hogy a VI. ötéves tervhez hasonlóan fog­nak emelkedni a vállalati férőhelyek. Ebben az időszakban három­ezerrel növekedett a férőhely a vállalati üdülőkben. Szeretnénk megköszönni azoknak az üdülési felelősöknek a munkáját, akik fáradságot nem kímélve végeztek és végzik ezt a nem­ mindig népszerű társadalmi megbízást. Kérjük az újonnan vá­lasztottakat, törekedjenek hagyományainknak m megfelelően ellátni tisztüket, hogy szakszervezeti tagságunk még elégedettebb legyen az üdülési munkával. Szlankó János szoc. pol. oszt. vez. Közkinccsé tétetik... OLVASÓI ÖTLETPÁLYÁZAT Kedves olvasóink! Háziasszonyok, kertészkedők, amatőr mesterszakácsok, barkácsolók, ezermesterek! Minden rendű és rangú emberek, akiknek időnként támad egy­­egy jó gondolata, hogyan tehet életünket, mindennapi munkánkat egyszerűbbé és könnyebbé tenni! A 104S/4S ötletpályázatot hirdet, amelyen bármilyen okos javaslattal, bevált módszerrel, apró vagy nagyobb használati eszközzel, érdekes megoldással stb. részt le­het venni. Minden hónapban várjuk az ötleteket, javaslatokat! A megoldások egyszerű postai borítékban VASAS Szer­kesztőség, 1431 Budapest Vill., Költői Anna u. 5—7. Pos­tafiók 201. címre küldendők. A leközölt ötletek után cikk­írói honoráriumot fizetünk, a legjobbakat ezen kívül vásár­lási utalvánnyal jutalmazzuk. Beküldési határidő: minden hónap utolsó napja. A borítékra írják rá: „Közkinccsé téte­tik..." * * * Olcsó csomagolóeszköz üvegszállításhoz. Saját tapasztalatomból tudom, hogy az üvegek biztonságos szállítása problémás. Az üvegtartó műanyag rekeszek sok helyet foglalnak el. Kinőtt vagy kiselejtezett kardigán ujjából, kilyukadt acril térdzokni­ból egyszerűen készíthető üvegvédő burok. Különböző méretűre ké­szíthetők, az üvegméretekhez igazodóan. Kis zsákot is varrtam a tá­rolásukra, így a csomagtartóban mindig kéznél vannak. Karády Zsuzsa 1141 Budapest, Vezér u. 60. A Vasas újságban hirdetett ötletpályázatra volna egypár kipró­bált, bevált módszerem, aminek főként fiatal, kezdő háziasszonyok bizonyára hasznát veszik. 1. Ha elsózzuk az ételt, egy meghámozott burgonyát teszünk bele, mely kissé főzve magába szívja a felesleges sót. 2. Ha a zsiradéknak avas szaga van, egy fej vöröshagymát ketté vág­va szénné égetünk benne, majd szűrőkanállal kivesszük, az avas szag és íz megszűnik. 3. A zsiradékban, melyben rántott húst sütünk, vigyázva, hogy meg ne égjen, félretéve főzelékhez rántást készítünk belőle, „takarékos­ságból”. 4. A rántott húsnál a burgonyaköretet, ha marad, ne dobjuk ki, más­nap felhasználhatjuk, pogácsát, nudlit, szilvás gombócot, esetleg lángost készíthetünk belőle. 5. Ha tojást főzünk, a főzővízbe dobjunk egy kis sót, könnyebben le­jön a héja, természetesen forrásban lévő vízbe tegyük a tojásokat. 6. Ha teát készítünk, ne várjuk meg, míg lobog a víz, mert lúgos lesz a teánk. Éppen csak kezdje el a forrást, lekapcsoljuk alatta a gázt, és úgy tegyük a teát 5 percre a vizébe. Teakivétel után cukrozzuk, citromot csak később teszünk bele, nem forró állapotban, mert ak­kor C-vitamin-tartalma csökken. 7. A kiskerttulajdonosok a kávézaccot ne dobják el, a kertben szét­hintve, lazítja a földet. 8. Tavasszal a borsóvetésnél egyliteres zöld üveget fektetek az ágyá­sok szélére, ettől a galambok nem mernek odaszállni, a borsót így nem kaparják ki. (Kétszáz forinttal jutalmazott pályázat.)­­ Stáczer Antalné Székesfehérvár Attila u. 54. VASAS OLVASÓSZOLGÁLAT 13

Next