Vasas, 1986 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEK Sok új tisztségviselő az LKM-ben Belpolitikai életünk egyik legjelentősebb eseményének számít a szakszervezeti választás. A diósgyőri Lenin Kohászati Művekben szerzett tapasztalatokat Móri Lajos, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára összegezte. — Mikor kezdődött el a szakszervezeti választások előkészítése? — Gyárunkban egy esztendővel ezelőtt elkezdődött a tudatos szervező-előkészítő munka. A testületi anyagok elemzésekor különös tekintettel ügyeltünk a rétegvizsgálatokra. Nagy figyelmet fordítottunk a létszámhelyzet alakulására, az ösztönzési és a belső irányítási rendszer korszerűsítésére. A személyi káderfeltételeket reálisan és őszintén számba vettük. Nem feledkeztünk el a szakszervezeti csoportok, a főbizalmiak, az oszb-k következetes beszámoltatásáról sem. — Mire használták fel az üszb-titkári értekezleteket ? — Kéthetente az üszb-titkári értekezleteken az egyik napirend a választások előkészítése volt. Mindig meghatározott témákat és feladatokat jelöltünk meg. Felerősödött az ellenőrző-számonkérő tevékenység és jó példát adott az vszb-knek, a főbizalmiaknak is. Augusztus közepén valamennyi területen (vszb, vszb, apparátus) megtörtént a választások jövőt érintő feladatainak értékelése. Ez év közepétől rendszeresen foglalkoztunk a választás előkészületeivel. Megerősítettük az instruktori hálózatot. Augusztus végére összegeztük a várható változásokat bizalmi, főbizalmi, vszb és vszb szinten. — Milyen volt a választási hangulat? — Az LKM nehéz helyzete ellenére sikerült jó hangulatot elérni, amit az eddigi tapasztalatok igazolnak. Október 10-ére befejeződtek a bizalmi-, főbizalmi-, vezető-főbizalmi-választások. Döntő többségük azonban már szeptember 25-re! Az egyik igazgatósági tszb-területen az ismételt választások is rendben lezajlottak. Megválasztottunk 566 bizalmit, 660 bizalmi helyettest, 101 főbizalmit, 103 helyettest, köztük 4 vezető főbizalmit és helyetteseiket. A bizalmiak száma 71-gyel csökkent, a főbizalmiaké pedig 18-cal növekedett. Mindez a vállalati irányítási rendszer korszerűsítésének következménye. Az átszervezést, a belső irányítási rendszert és ennek hatását a hatáskörök decentralizálásában először mi jeleztük vissza a gyárvezetésnek. A széttagolt munkahelyi szervezetek száma csökkent, középszinten ugyanakkor emelkedett. — A részvételi arányt hogyan értékeli? — A bizalmi, főbizalmiválasztásokon a részvételi arány az eddig lezajlott üzemi bizottság választói értekezleteken körülményeinkhez képest magas, 83-84 százalékos. A legtöbb bizalmi csoportban igen erőteljes volt az aktivitás. Főként a termelés gondjaival, a napi munkát akadályozó problémákkal, az ösztönzéssel, a bérekkel, a szociális ellátással, az üdültetéssel foglalkoztak. A főbizalmi beszámolókon a résztvevők egyharmada hozzászólt. — A tisztségviselők cserélődése milyen mértékű? — Tisztségviselőink cserélődése 33-34 százalékos volt a bizalmiak, 43,3 százalékos a főbizalmiak esetében, ha a 18 új főbizalmit nem számoljuk. A helyettesek közül több mint a fele kicserélődött. Mindezek igazolták erőfeszítéseinket és annak az öt kemény megpróbáltatást jelentő esztendőnek az erőfeszítéseit, munkánkat. Helyes volt, hogy tömegkapcsolatainkat erősítettük, nyíltabb légkör jellemezte a vitákat. Rátermettség és megfelelő kiállás volt az, amely tisztségviselőinkkel szemben igényként megfogalmazódott. Ez ma, a nehézségekkel teli időszakban még jogosabb elvárásként fémjelezte a választásokat. A természetes cserélődés (nyugdíjazás, leszámolás) aktíváink egyharmadát érintette. A bizalmi csoportokban titkosan történtek a választások, a csoportok 35 százalékánál. Döntő többségüknél kettes, hármas jelölés volt. Szervezett dolgozóink jól kihasználták a választási szabály adta lehetőségeket. A vállalati szintű jelölőbizottság — amely a gyárrészleg jelölőbizottsági elnökökből áll — október 9-én a vasasközpont illetékesének közreműködésével kezdte el tevékenységét. Október 16-án részletes megbeszélést tartottak, ettől kezdve szervezetten folyt a jelölőmunka. Valamennyi aktívával, a nagytestület tagjaival elbeszélgettek és ennek alapján áll össze a vállalati szakszervezet vezető testületeire és vezetőire tett javaslat. Az üzemi szakszervezeti bizottságoknál komolyan vették a jelölőmunkát. Rátermett, hozzáértő aktívák kerültek a jelölőbizottságokba. Amíg a bizalmi-, főbizalmi választásokat a kettős, hármas jelölés jellemezte, addig az üzemi szakszervezeti bizottságok esetében a megválasztásra kerülő elnökre és titkárra vonatkozó jelölőbizottsági javaslatokat tagságunk szavazataival is jóváhagyta. Az üzemi bizottságokra tett javaslatokhoz képest tagságunk véleménye és döntése alapján volt változás. A választások politikai hangulata kielégítő volt. Sikerült pezsgést vinni napi dolgainkba. Búzafalvi Győző : A GAGARINBÓL BALLÓK FERENC Ballók Ferencet, a Gagarin Hőerőmű Vállalat Szakszervezeti Bizottságának titkárát a szakszervezeti választások során újraválasztották, amelyhez ez úton is gratulálunk! — Elsősorban a szakszervezeti munka termelést segítő tevékenységének fontosságáról beszélnék — mondja. — A Gagarin Hőerőmű előtt áll egy nagyrekonstrukciós program, amellyel nagyon jelentős népgazdasági és vállalati érdeket valósítunk meg. Hangsúlyozni szeretném hazánk egyik legnagyobb széntüzelésű erőművének népgazdasági és iparági szerepét. Szólnék a nálunk kialakult igen jó szociálpolitikai munkáról, a rehabilitációs tevékenységünkről, a dolgozók munkakörülményeiről, annak javításának fontosságáról. A termelést segítő tevékenységen belül igen jelentősnek tartom a nagyrekonstrukciós programban részt vevő kivitelező vállalatokkal való szoros együttműködést a szakszervezeti munkában is. Komplex brigádok létrehozását tervezzük a kivitelezőkkel, a gazdasági feladatok maradéktalan megvalósítása érdekében... — Mik tartoznak még az elkövetkező időszak célkitűzései közé a szakszervezeti munkában? — Úgy ítéljük meg, hogy ma, amikor gazdasági feladataink egyre nagyobbak, lehetőségeink viszont korlátozottabbak, a dolgozók jogainak védelme, az egyéni érdekvédelem fejlesztése munkánk középpontjában kell hogy álljon. El szeretnénk érni, hogy az érdekegyeztetésben a vállalati kollektív szerződés a következő öt évben még nagyobb szerepet töltsön be. Ez a korábbinál tartalmasabb, körültekintőbb munkát igényel. Célkitűzéseink között szerepel a szakszervezeti munka módszereinek a továbbfejlesztése, az élet- és munkakörülmények javítása, a szocialista munkaverseny demokratizmusának szélesítése. A bér- és jövedelempolitikával kapcsolatban fontosnak tartjuk, hogy további intézkedésekkel nőjön a folyamatos műszakban dolgozók, az ügyeleti-készenléti szolgálatot teljesítők anyagi elismerése. A szervezeti élet kérdéseiben a szakszervezeti demokrácia, valamint a vezető-irányító munka további fejlesztését irányoztuk elő. Alapvető feladatunknak tartjuk továbbá azt, hogy az ifjúság körében és érdekében végzendő munka középpontjában a munkára és munkássá nevelés legyen . . . A két mátraaljai kongresszusi küldött további munkájához, terveik megvalósításához mi is sok sikert kívánunk. Bízunk abban, hogy sikerül elérni célkitűzéseiket a dolgozók érdekében ... Korcsog Béla ! VASASOK! * SZORGALOM ÉS FELELŐSSÉG A MUNKÁBAN, AKTIVITÁS A KÖZÉLETBEN Kongresszusköszöntő Képes híradóval köszöntik Szabolcs-Szatmár dolgozói szakszervezetünk XXIX. kongresszusát. A Vas-, Fém-, és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének megyei kiadványa december közepén látott napviágot. Címek a nyolcoldalas kis újságból: Szocialista munkaverseny a hatékonyabb gazdálkodásért, Állásfoglalás a kongresszusi irányelvekről, Milliók az egészségvédelemre, Korszerű termékek a hazai és a külföldi piacokra, Üdülés, közművelődés, tömegsport. A kiadvány szemléletes képet ad a megye iparáról, az iparban dolgozók életéről és munkájáról. Akikhez eljut a Képes Híradó, mindenkinek szíves figyelmébe ajánljuk. Ózd küldötte két értekezlet között, „futtában” kértem rövid beszélgetésre Medve Józsefet, az ÓKÜ RDH gyáregységének szb-titkárát, aki a vasaskongresszuson Ózd „színeiben” mondja majd el nagyvállalatának gondjait és örömeit. — Milyen előzmények után választották meg küldöttnek? — Az előzmények visszavezetnek egészen 1962-ig, amikor tanulóként a finomhengerműbe kerültem. Már akkor tevékenyen részt vettem a KISZ-életben, s nemcsak a forrósztásszakma, hanem környezetem közérzete, mások dolgai is érdekeltek. Néhány év múlva párttag lettem, majd hamarosan az alapszervezet vezetőségi tagja. Aztán — mivel lakóhelyemhez közelebb esik, és mert az új mindig vonzott — át-* kerültem a rúd- és dróthengerműbe, s mint főbizalmi, nyakamba szakadt egy csomó munka. — Hálátlan feladatnak tartotta ezt a megbízatást? — Dehogy! Csak szót kellett értenem mindenkivel, ami könnyen ment, hiszen a fiatalt és az időset egyaránt tisztelem, s mindig is igyekeztem bevonni munkatársaimat közös ügyeink intézésébe. Persze én sem hallgattam, ha volt mondandóm (talán mert nagy az igazságérzetem?). A szakszervezeti bizottság termelésfelelőseként bőven akadt fórum, ahol hozzászólhattam. — Nem érezte ennek a „nagy” őszinteségnek a hátrányát? — Apró kellemetlenségek érték, ez igaz. De hátrányos megkülönböztetésben soha nem volt részem. Sőt! 1980-ban Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kaptam . . . — Mire jutott idő s mire nem? — Mindenre jut, amire az ember nagyon akarja. Elvégeztem a marxista középiskolát s a tíz hónapos pártiskolát is. Amikor az RDH-ban az I. alapszervezet titkárává választottak, tudtam, hogy nem lazíthatok. Akkoriban gyengén ment a politikai munka, s ez a társaság gazdasági téren sem jeleskedett. Ma is azt mondom: a párt- és a szakszervezeti munkát nem lehet kettéválasztani. Mindkét területen érdekképviseletet végzünk, akár így, akár úgy. Az én alapszervezetemben, ha kellett, műszakvezetőt cseréltünk, s ha éppen a munkaruha kihordási idejével volt gond, akkor azt intéztük . . . Nemcsak én, mindenki. Hamar mutatkozott az eredmény, első hely a gazdasági és a mozgalmi munkában. Együtt éltünk, dolgoztunk és pihentünk a KISZ-esekkel, patronálásuk nemcsak frázis, élő gyakorlat volt. — Sikeres embernek tűnik. Tényleg az? — Ez viszonylagos. Rengeteg energiám, türelmem fogyott el az évek során, s a munka nem lett kevesebb. 1985 januárja óta pb-tag vagyok, egy feladattal tehát több . . . Látja, most is értekezletre sietek, ma a harmadikra. Mégsem mozgok, mert az így szerzett információk egymásra épülnek, kiegészítik egymást, könnyebb azokat továbbadni. 1982-ben meghalt a feleségem, azóta egyedül nevelem 13 éves fiamat és 10 éves lányomat. Nem könnyű! Még jó, hogy nemrégen állandó nappalos műszakra kerültem, mégis nehéz a gazdasági, a társadalmi munkát és az apai szerepet összeegyeztetni. — A januári kongresszusra hozzászólással készül . . . — Igen. Az ózdi kohászok helyzetéről, erőfeszítéseikről szeretnék szólni, mert úgy látom, hogy városunkról elég rossz, hamis kép él a köztudatban. Pedig tudni kell: az itteniek átlagon felül nyújtanak, csakhogy előbbre vigyék a gyár közös ügyét. Szólok majd a megbecsülésről, a keresetekről is. Amikor én az ÓKÜ-be kerültem, kitüntetés volt kohásznak lenni, s az első fizetésem duplája volt a bátyáménak, aki a lakatos szakmát tanulta ki. Ma ugyanezt nem mondhatjuk el. Sok múlik az emberi tényezőkön is, egymás értékelésén, a ragaszkodáson. Jó lenne elérni, hogy magasabb fizetésért ne mondjanak könnyedén búcsút a vállalatnak, ugyanakkor aki marad, ne egészségével fizessen hűségéért. Szóval sokat lehetne beszélni az érem egyik és másik oldaláról. — Miért csinálja? — Ebbe születtem bele. Apám 45-ös párttag volt, testvéreim, rokonaim mind közösségi emberek, viselnek valamilyen funkciót. Én ,sem tudnám csak úgy abbahagyni . . . Takács Mariann VASAS 1986. JANUÁR