Vasas, 1987 (92. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

Szatmári képek M. K. Kiss Zsigmond és Szűcs Tibor hidraulikaszerelés közben Varga Sándor, a SZATMÁRGÉP festője az újabb kiállítási program­ra készülő TRP 1422-es szervestrágyaszórót csinosítja Sándor József és Dobos Artur a légféket szerelt Lévai György a 9 tonnás pótkocsi felnijét fúrja A szakszervezeti tagok gyors „mozgósítására”, üzenetek továbbításá­ra készen áll az „üzemi hangos” a mátészalkai üzemben. Farkas Sándor utóköszörülést végez 1987. JANUÁR MUNKA ÉS GAZDASÁG A rend, a fegyelem, a munkaidő-kihasználás jegyében Az Akkumulátor- és Száraz­elemgyár öt évének tevékeny­sége azt jelzi, hogy a vállalat életében határozott mérték­ben érvényesült a rend és a fegyelem. Az említett időszak­ban eredményes munkáju­kért két alkalommal miniszte­ri dicséretben részesültek, és kétszer kapták meg a Kiváló Vállalat címet, melyet leg­utóbb 1986-ban vettek át. Persze a rend, a fegyelem, a munkaidő kihasználása ko­rántsem magától való. Kiala­kításának, fejlesztésének nem egy útja, módja van, közülük kell megkeresni, hasznosítani azokat, amelyek az adott kö­rülmények között, a helyi sa­játosságoknak megfelelően szolgálják a további előreha­ladást. A vállalatnál különös fi­gyelmet fordítanak a vezetői rend és fegyelem meglétére. Eredményes voltát igazolják a termelés szervezésében elért sikerek, a műszaki fejlesztés­sel megalapozott anyagmeg­takarítás, a teljesítményt egyértelműen ösztönző darab­bér bevezetése, az időszerű vállalati szabályzatok kidolgo­zása. És itt álljunk meg. Ha vala­ki — mondjuk 1984-től kezdő­dően — végiglapozná a válla­lati rend és fegyelem megszi­lárdítására tett intézkedések sorát, tekintélyes mennyiségű anyaggal találkozna. Az igaz­gatói utasítások, értekezletek határozatai, a szabályzatok, és mindezzel együtt a belső el­lenőrzés vizsgálatainak anya­gait még cím szerint is igen terjedelmes lenne felsorolni. Az viszont tény, hogy ezek­nek az intézkedéseknek, az utasítások rendszeres ellenőr­zésének nagy szerepe volt az előrehaladásban. Például a technológiai főosztály, a gyártmányfejlesztési főosztály vezetői a fegyelmet lazító dol­gozókat eltanácsolták. A rak­tározási és szállítási osztályve­zető hanyag munka esetén prémiummegvonást, kártérí­tést alkalmazott. A munkaidő­­beni alkoholfogyasztás felszá­molásában több vezető pozi­tív változást ért el. Kedvező az előrehaladás a munkavéde­lem és az egészségvédelem előírásainak betartásában. Tovább javult a társadalmi tulajdon védelme. Mindez azt jelenti, hogy a munkafegyelem, a munkaidő­kihasználás terén már nincs több tennivaló? Korántsem. A munkaerőváltással, az újonnan idekerülő — jobbára vidéki — dolgozókkal újabb gondok jelentkeznek. A dél­utáni és az éjszakai műszak fegyelme nem azonos a dél­előttivel, nem megoldott a délutáni és az éjszakai mű­szakban a gépek és berende­zések meghibásodásának azonnali elhárítása. Vannak téves nézetek is. Fellelhető például az a vélemény, hogy a fegyelem és a rend megszilár­dítása összeegyeztethetetlen a demokratizmus kiszélesítésé­vel. Van olyan vezető, aki azért iktatja ki az elmaraszta­lást, mert attól tart, csökken a létszám. És ezt erősíti az a gyakorlat, hogy a fegyelme­zetlenség miatt eltanácsolt, el­bocsátott emberek többsége máshol magasabb jövedelem­mel helyezkedik el. E példakénti felsorolás egyik jellemzője, hogy ilyen és hasonló nézetek nemcsak ebben a gyárban, hanem bi­zonyára más vállalatoknál is többé-kevésbé jelenvalók. Ugyanakkor igen figyelemre méltó, hogy az Akkumulátor-és Szárazelemgyárban a rend, a fegyelem, a munkaidő ki­használására való törekvés nem újkeletű, évek óta napi­renden van és a vállalati munka szerves része. Ennek a folyamatnak velejárója, hogy a pártbizottság vagy a vszb ezt a kérdést hosszú idő óta visszatérően napirendre tűzi. Legutóbb múlt év júliusá­ban a vállalati párt-végrehaj­tó bizottság, majd a pártbizott­ság tárgyalta a munkafegye­lem helyzetét, a munkaidő ki­használásának tapasztalatait, a továbbhaladást szolgáló szakmai és politikai feladato­kat. A helyzetelemzésben a különböző szintű vezetők sze­repe hangsúlyos. Természetes ez, hiszen az ő hatáskörük az irányítás, a döntés, az ellenőr­zés, a folyamatos munka felté­teleinek megteremtése. És a szakszervezeti bizott­ság feladatai? A szakszervezeti bizalmiak számára szervezett formában biztosítja a fegyelemmel és renddel kapcsolatos helyes állásfoglalás kialakítását. A vszb negyedévenként be­számoltat egy-egy főbizalmit az adott terület munkafegyel­mének helyzetéről és ezzel együtt arról, hogy az ott dol­gozó szakszervezeti aktivisták mit tettek a fegyelem erősíté­séért, a téves nézetek megvál­toztatásáért. A szakszervezeti bizalmiak a szocialista brigád­vezetőkkel való foglalkozás­kor, illetve a munkaverseny értékelésekor biztosítják a munkafegyelemmel összefüg­gő vállalásokat, azok teljesíté­sét, valamint az ezen a téren végzett munka elismerését.­­ Itt a vállalatnál nem ál­talában foglalkozunk a mun­kafegyelemmel, hanem rend­kívül konkrétan — mondja Ötvös László, a vszb titkára. — Jelzi ezt a júliusi párt-vég­rehajtó bizottsági és pártbi­zottsági ülés is, amely a gaz­dasági vezetők, a párt, a szak­­szervezet, a KISZ számára nagyon konkrét feladatokat fogalmazott meg. A szakszer­vezet számára megfogalmazta azt is, hogy tennivalóinkat bontsuk alapszervezeti és bi­zalmi szintig, hogy helyileg tárják fel azokat a lehetősége­ket. Igen lényegesnek tartom azt is, hogy a vállalat ösztön­zőrendszereket alakított ki, s a dolgozóknak így érdeke a munkaidő jobb kihasználása. Ezt az értékrendet nem most, hanem öt-hat éve vezettük be. Nálunk az átlagosnál jobb a munkafegyelem. Elektroké­miai áramforrásokat gyár­tunk, és ez önmagában is fe­gyelmezettséget követel. Ha a folytonos munkafeltételek megvannak, a dolgozó teszi a dolgát, betartja a gép által diktált ütemet. Ebben érde­kelt is, mert olyan az ösztön­zőrendszer. Van, aki műszak­­pótlékkal együtt teljesítmé­nye alapján tizennégyezer fo­rintot keres, van, aki „csak” nyolcezret. Merünk differen­ciálni. A kollektíva nehezen viseli el azt, ha valaki nem akarja átvenni az itt szokásos munkaritmust. A betanított munkánál a kollektív szerző­dés megszabta betanulási idő után az új dolgozótól is elvár­ják, hogy teljesítse feladatát. Ötvös László szavaihoz te­gyük még hozzá, hogy vonat­kozik ez az új esztendőre, 1987-re is. Az Akkumulátor- és Szárazelemgyár vezetése 255 munkanappal számol az idei terv teljesítéséhez. A rend, a fegyelem, a munka­idő kihasználása jegyében. Pethő Erzsi Az ÁTB-döntés után átszervezések Ózdon Az elmúlt hetekben a vállalati szakszervezeti bizottság tagjai Kovács Ferenc vezetésével sorra látogatták azokat a gyáregységeket, amelyeket a leállítások, átszervezések alapjaiban érintenek. — Van-e valami eltérő változás a korábbi üzemláto­gatásoktól? — Tervszerűségében min­denképpen. A látogatás nem spontán jellegű, hanem előre meghatározott ütemterv alap­ján történik. Első mozzanata, hogy az érintett gyáregységek titkárai a bizalmikon keresz­tül a látogatást megelőző két­­három héttel összegyűjtik a dolgozóktól azokat az észrevé­teleket, amik napjainkban foglalkoztatják őket. Ezt köve­tőn került sor az üzemek sze­mélyes bejárására, ahol köz­vetlenül a „munkapad” mel­lett találkoztunk a kollektí­vákkal. Az üzemi bejárást kö­vetően konzultációs megbe­szélést folytattunk a gyáregy­ség politikai, társadalmi, gaz­dasági vezetésével, amely so­rán elemezzük a feladatokat, meghatározzuk az intézkedés, válaszadás módját, mikéntjét. Végül minden esetben dolgo­zókkal kibővített összbizalmi­­értekezlet megtartására ke­rült sor, amelyen értékelésre kerülnek az üzemlátogatás ta­pasztalatai és természetesen konkrét válaszokat adunk a felmerült hangulati kérdések­re. — Mi indokolja ezt a mun­kamódszert? — Mindenekelőtt vállala­tunk helyzete. Már sok szó esett a Vasas hasábjain az úgynevezett ÁTB-döntésről, az IPM és vállalatunk részé­ről aláírt megállapodási szer­ződésről. Tisztában vagyunk azzal, hogy mint minden vál­tozás, a jelenlegi sem lesz problémamentes. Ugyanak­kor nem mindegy, hogy a problémák gyökerei milyen mélyek. Ezért megítélésünk szerint akkor járunk el helye­sen, ha a feszültségpontokat feltárjuk és minél előbb meg­oldjuk. A szakszervezet elemi kötelessége, hogy megfogal­mazza az egyes intézkedések, elképzelések nyomán várható hatást és mozgósítsa a dolgo­zókat a végrehajtásra. A saját munkánk javításához is az ed­digieknél jobban kell meríteni az „alulról” jövő információs rendszerből. Ez egy olyan óri­ási erőt és biztonságot ad, amelynek birtokában nyu­godtan és bátran foglalkozha­tunk az előttünk álló időszak új és bonyolult feladataival. — A beszélgetések során felmerült-e, hogy mi a szak­­szervezeti bizottság vélemé­nye a vállalat jövőjét megha­tározó feladatokról? — A kérdések sora minde­nütt ezzel kezdődik. Hangsú­lyozzuk, hogy a vszb a terve­zett intézkedéseket elfogadta, támogatja a fejlesztési, kor­szerűsítési elképzeléseket. Egyetért a gazdaságtalanul termelő berendezések vissza­fejlesztésével, leállításával, a jobb minőségű és feldolgozot­­tabb termékek arányának nö­velésével, újabb anyag- és energiamegtakarítást eredmé­nyező technológiák bevezeté­sével. Meggyőződésünk, hogy akkor képviseljük helyesen a dolgozók érdekeit, ha a prog­ram maradéktalan végrehaj­tását támogatjuk, szorgalmaz­zuk, elfogadtatjuk. Igényeljük viszont, hogy a berendezések leállításával összefüggő fel­szabaduló munkaerők to­vábbfoglalkoztatása elsősor­ban a vállalaton belül oldód­jon meg. Hangsúlyozzuk, hogy csak a becsületes, fe­gyelmezett munkát végző dol­gozó vállalatnál maradását tá­mogatjuk, illetve azokat, akik vállalják a képzést, átképzést. — A vállalati szakszerve­zeti bizottság munkája to­vábbi eredményes viteléhez van kire támaszkodnia? — Soha nem éreztük ma­gányosnak magunkat. Mindig számíthattunk vállalatunk nyílt, szókimondó, őszinte kol­lektívájára. Másodszor már a kohászat sorsát rendező több­éves előkészítő munka során is sok segítséget kaptunk és kapunk irányítószerveinktől. Ezúton is csak a köszönetün­­ket fejezhetjük ki a vasas­szakszervezet elnökségének, vezetésének, személy szerint Herczeg Károly főtitkár elv­társnak, aki kezdettől fogva felvállalta és szószólója volt a kohászati gondok gyökeres rendezésének. Az ATB-dön­­tést követően is folyamatos együttműködés alakult ki a vasasszakszervezet illetékes osztályai és szakreferensei kö­zött ... Igen nagy a dolgozók problémaérzékenysége és ez­zel párhuzamosan informáci­ós igénye. Azt is tapasztalni kellett, hogy a visszafejlesz­tésre kerülő munkaterülete­ken hiába tájékozottak az em­berek, a bizonytalansági ér­zetük mindaddig megmarad, amíg személyre szólóan nem tisztázott, hogy ki hová kerül átcsoportosításra, ki kerül át­képzésre és milyen szakmá­ban. — Összességében hogyan fogalmazható meg — a már említetteken túl — az előrelé­pés útja? — Legyen alapvető célki­tűzése a politikai, társadalmi, gazdasági vezetésnek és a vállalat kollektívájának a mű­ködőképesség stabilizálása. Természetesen mindez nem valósítható meg a dolgozó kollektíva cselekvő támogatá­sa nélkül. Szükséges, hogy még jobb, nyíltabb, őszintébb együttműködés legyen min­den szinten a gazdasági veze­tés és a szakszervezet között. VASAS

Next