Vasas, 1987 (92. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Szatmári képek M. K. Kiss Zsigmond és Szűcs Tibor hidraulikaszerelés közben Varga Sándor, a SZATMÁRGÉP festője az újabb kiállítási programra készülő TRP 1422-es szervestrágyaszórót csinosítja Sándor József és Dobos Artur a légféket szerelt Lévai György a 9 tonnás pótkocsi felnijét fúrja A szakszervezeti tagok gyors „mozgósítására”, üzenetek továbbítására készen áll az „üzemi hangos” a mátészalkai üzemben. Farkas Sándor utóköszörülést végez 1987. JANUÁR MUNKA ÉS GAZDASÁG A rend, a fegyelem, a munkaidő-kihasználás jegyében Az Akkumulátor- és Szárazelemgyár öt évének tevékenysége azt jelzi, hogy a vállalat életében határozott mértékben érvényesült a rend és a fegyelem. Az említett időszakban eredményes munkájukért két alkalommal miniszteri dicséretben részesültek, és kétszer kapták meg a Kiváló Vállalat címet, melyet legutóbb 1986-ban vettek át. Persze a rend, a fegyelem, a munkaidő kihasználása korántsem magától való. Kialakításának, fejlesztésének nem egy útja, módja van, közülük kell megkeresni, hasznosítani azokat, amelyek az adott körülmények között, a helyi sajátosságoknak megfelelően szolgálják a további előrehaladást. A vállalatnál különös figyelmet fordítanak a vezetői rend és fegyelem meglétére. Eredményes voltát igazolják a termelés szervezésében elért sikerek, a műszaki fejlesztéssel megalapozott anyagmegtakarítás, a teljesítményt egyértelműen ösztönző darabbér bevezetése, az időszerű vállalati szabályzatok kidolgozása. És itt álljunk meg. Ha valaki — mondjuk 1984-től kezdődően — végiglapozná a vállalati rend és fegyelem megszilárdítására tett intézkedések sorát, tekintélyes mennyiségű anyaggal találkozna. Az igazgatói utasítások, értekezletek határozatai, a szabályzatok, és mindezzel együtt a belső ellenőrzés vizsgálatainak anyagait még cím szerint is igen terjedelmes lenne felsorolni. Az viszont tény, hogy ezeknek az intézkedéseknek, az utasítások rendszeres ellenőrzésének nagy szerepe volt az előrehaladásban. Például a technológiai főosztály, a gyártmányfejlesztési főosztály vezetői a fegyelmet lazító dolgozókat eltanácsolták. A raktározási és szállítási osztályvezető hanyag munka esetén prémiummegvonást, kártérítést alkalmazott. A munkaidőbeni alkoholfogyasztás felszámolásában több vezető pozitív változást ért el. Kedvező az előrehaladás a munkavédelem és az egészségvédelem előírásainak betartásában. Tovább javult a társadalmi tulajdon védelme. Mindez azt jelenti, hogy a munkafegyelem, a munkaidőkihasználás terén már nincs több tennivaló? Korántsem. A munkaerőváltással, az újonnan idekerülő — jobbára vidéki — dolgozókkal újabb gondok jelentkeznek. A délutáni és az éjszakai műszak fegyelme nem azonos a délelőttivel, nem megoldott a délutáni és az éjszakai műszakban a gépek és berendezések meghibásodásának azonnali elhárítása. Vannak téves nézetek is. Fellelhető például az a vélemény, hogy a fegyelem és a rend megszilárdítása összeegyeztethetetlen a demokratizmus kiszélesítésével. Van olyan vezető, aki azért iktatja ki az elmarasztalást, mert attól tart, csökken a létszám. És ezt erősíti az a gyakorlat, hogy a fegyelmezetlenség miatt eltanácsolt, elbocsátott emberek többsége máshol magasabb jövedelemmel helyezkedik el. E példakénti felsorolás egyik jellemzője, hogy ilyen és hasonló nézetek nemcsak ebben a gyárban, hanem bizonyára más vállalatoknál is többé-kevésbé jelenvalók. Ugyanakkor igen figyelemre méltó, hogy az Akkumulátor-és Szárazelemgyárban a rend, a fegyelem, a munkaidő kihasználására való törekvés nem újkeletű, évek óta napirenden van és a vállalati munka szerves része. Ennek a folyamatnak velejárója, hogy a pártbizottság vagy a vszb ezt a kérdést hosszú idő óta visszatérően napirendre tűzi. Legutóbb múlt év júliusában a vállalati párt-végrehajtó bizottság, majd a pártbizottság tárgyalta a munkafegyelem helyzetét, a munkaidő kihasználásának tapasztalatait, a továbbhaladást szolgáló szakmai és politikai feladatokat. A helyzetelemzésben a különböző szintű vezetők szerepe hangsúlyos. Természetes ez, hiszen az ő hatáskörük az irányítás, a döntés, az ellenőrzés, a folyamatos munka feltételeinek megteremtése. És a szakszervezeti bizottság feladatai? A szakszervezeti bizalmiak számára szervezett formában biztosítja a fegyelemmel és renddel kapcsolatos helyes állásfoglalás kialakítását. A vszb negyedévenként beszámoltat egy-egy főbizalmit az adott terület munkafegyelmének helyzetéről és ezzel együtt arról, hogy az ott dolgozó szakszervezeti aktivisták mit tettek a fegyelem erősítéséért, a téves nézetek megváltoztatásáért. A szakszervezeti bizalmiak a szocialista brigádvezetőkkel való foglalkozáskor, illetve a munkaverseny értékelésekor biztosítják a munkafegyelemmel összefüggő vállalásokat, azok teljesítését, valamint az ezen a téren végzett munka elismerését. Itt a vállalatnál nem általában foglalkozunk a munkafegyelemmel, hanem rendkívül konkrétan — mondja Ötvös László, a vszb titkára. — Jelzi ezt a júliusi párt-végrehajtó bizottsági és pártbizottsági ülés is, amely a gazdasági vezetők, a párt, a szakszervezet, a KISZ számára nagyon konkrét feladatokat fogalmazott meg. A szakszervezet számára megfogalmazta azt is, hogy tennivalóinkat bontsuk alapszervezeti és bizalmi szintig, hogy helyileg tárják fel azokat a lehetőségeket. Igen lényegesnek tartom azt is, hogy a vállalat ösztönzőrendszereket alakított ki, s a dolgozóknak így érdeke a munkaidő jobb kihasználása. Ezt az értékrendet nem most, hanem öt-hat éve vezettük be. Nálunk az átlagosnál jobb a munkafegyelem. Elektrokémiai áramforrásokat gyártunk, és ez önmagában is fegyelmezettséget követel. Ha a folytonos munkafeltételek megvannak, a dolgozó teszi a dolgát, betartja a gép által diktált ütemet. Ebben érdekelt is, mert olyan az ösztönzőrendszer. Van, aki műszakpótlékkal együtt teljesítménye alapján tizennégyezer forintot keres, van, aki „csak” nyolcezret. Merünk differenciálni. A kollektíva nehezen viseli el azt, ha valaki nem akarja átvenni az itt szokásos munkaritmust. A betanított munkánál a kollektív szerződés megszabta betanulási idő után az új dolgozótól is elvárják, hogy teljesítse feladatát. Ötvös László szavaihoz tegyük még hozzá, hogy vonatkozik ez az új esztendőre, 1987-re is. Az Akkumulátor- és Szárazelemgyár vezetése 255 munkanappal számol az idei terv teljesítéséhez. A rend, a fegyelem, a munkaidő kihasználása jegyében. Pethő Erzsi Az ÁTB-döntés után átszervezések Ózdon Az elmúlt hetekben a vállalati szakszervezeti bizottság tagjai Kovács Ferenc vezetésével sorra látogatták azokat a gyáregységeket, amelyeket a leállítások, átszervezések alapjaiban érintenek. — Van-e valami eltérő változás a korábbi üzemlátogatásoktól? — Tervszerűségében mindenképpen. A látogatás nem spontán jellegű, hanem előre meghatározott ütemterv alapján történik. Első mozzanata, hogy az érintett gyáregységek titkárai a bizalmikon keresztül a látogatást megelőző kéthárom héttel összegyűjtik a dolgozóktól azokat az észrevételeket, amik napjainkban foglalkoztatják őket. Ezt követőn került sor az üzemek személyes bejárására, ahol közvetlenül a „munkapad” mellett találkoztunk a kollektívákkal. Az üzemi bejárást követően konzultációs megbeszélést folytattunk a gyáregység politikai, társadalmi, gazdasági vezetésével, amely során elemezzük a feladatokat, meghatározzuk az intézkedés, válaszadás módját, mikéntjét. Végül minden esetben dolgozókkal kibővített összbizalmiértekezlet megtartására került sor, amelyen értékelésre kerülnek az üzemlátogatás tapasztalatai és természetesen konkrét válaszokat adunk a felmerült hangulati kérdésekre. — Mi indokolja ezt a munkamódszert? — Mindenekelőtt vállalatunk helyzete. Már sok szó esett a Vasas hasábjain az úgynevezett ÁTB-döntésről, az IPM és vállalatunk részéről aláírt megállapodási szerződésről. Tisztában vagyunk azzal, hogy mint minden változás, a jelenlegi sem lesz problémamentes. Ugyanakkor nem mindegy, hogy a problémák gyökerei milyen mélyek. Ezért megítélésünk szerint akkor járunk el helyesen, ha a feszültségpontokat feltárjuk és minél előbb megoldjuk. A szakszervezet elemi kötelessége, hogy megfogalmazza az egyes intézkedések, elképzelések nyomán várható hatást és mozgósítsa a dolgozókat a végrehajtásra. A saját munkánk javításához is az eddigieknél jobban kell meríteni az „alulról” jövő információs rendszerből. Ez egy olyan óriási erőt és biztonságot ad, amelynek birtokában nyugodtan és bátran foglalkozhatunk az előttünk álló időszak új és bonyolult feladataival. — A beszélgetések során felmerült-e, hogy mi a szakszervezeti bizottság véleménye a vállalat jövőjét meghatározó feladatokról? — A kérdések sora mindenütt ezzel kezdődik. Hangsúlyozzuk, hogy a vszb a tervezett intézkedéseket elfogadta, támogatja a fejlesztési, korszerűsítési elképzeléseket. Egyetért a gazdaságtalanul termelő berendezések visszafejlesztésével, leállításával, a jobb minőségű és feldolgozottabb termékek arányának növelésével, újabb anyag- és energiamegtakarítást eredményező technológiák bevezetésével. Meggyőződésünk, hogy akkor képviseljük helyesen a dolgozók érdekeit, ha a program maradéktalan végrehajtását támogatjuk, szorgalmazzuk, elfogadtatjuk. Igényeljük viszont, hogy a berendezések leállításával összefüggő felszabaduló munkaerők továbbfoglalkoztatása elsősorban a vállalaton belül oldódjon meg. Hangsúlyozzuk, hogy csak a becsületes, fegyelmezett munkát végző dolgozó vállalatnál maradását támogatjuk, illetve azokat, akik vállalják a képzést, átképzést. — A vállalati szakszervezeti bizottság munkája további eredményes viteléhez van kire támaszkodnia? — Soha nem éreztük magányosnak magunkat. Mindig számíthattunk vállalatunk nyílt, szókimondó, őszinte kollektívájára. Másodszor már a kohászat sorsát rendező többéves előkészítő munka során is sok segítséget kaptunk és kapunk irányítószerveinktől. Ezúton is csak a köszönetünket fejezhetjük ki a vasasszakszervezet elnökségének, vezetésének, személy szerint Herczeg Károly főtitkár elvtársnak, aki kezdettől fogva felvállalta és szószólója volt a kohászati gondok gyökeres rendezésének. Az ATB-döntést követően is folyamatos együttműködés alakult ki a vasasszakszervezet illetékes osztályai és szakreferensei között ... Igen nagy a dolgozók problémaérzékenysége és ezzel párhuzamosan információs igénye. Azt is tapasztalni kellett, hogy a visszafejlesztésre kerülő munkaterületeken hiába tájékozottak az emberek, a bizonytalansági érzetük mindaddig megmarad, amíg személyre szólóan nem tisztázott, hogy ki hová kerül átcsoportosításra, ki kerül átképzésre és milyen szakmában. — Összességében hogyan fogalmazható meg — a már említetteken túl — az előrelépés útja? — Legyen alapvető célkitűzése a politikai, társadalmi, gazdasági vezetésnek és a vállalat kollektívájának a működőképesség stabilizálása. Természetesen mindez nem valósítható meg a dolgozó kollektíva cselekvő támogatása nélkül. Szükséges, hogy még jobb, nyíltabb, őszintébb együttműködés legyen minden szinten a gazdasági vezetés és a szakszervezet között. VASAS