Vasas, 1987 (92. évfolyam, 1-12. szám)

1987-04-01 / 4. szám

SZABADIDŐ A közelmúlt világbajnoki meccssorozata Kaszparov és Karpov között a máig szenzá­cióként nyilvántartott ered­ményekkel együtt éppúgy hozzátartozik a sakktörténe­lemhez, mint az ötven év előt­ti Euven Aljechin visszavágó mérkőzés. Az összehasonlítások ugyan mindig torzítanak egy kissé, de Aljechin akkori győ­zelme — lélektani hadviselé­sének diadala — a tudomá­nyosan képzett Euwe ellen olyan érdeklődést váltott ki a sportvilágban, amelyet azóta sem, mondhatunk el sakkver­senyről, párosmérkőzésről. Aljechin volt az első, akinek egy vesztett meccs után sike­rült visszaszereznie a trónt, s a „come back” — tulajdon­képpen­ a győztes visszatérés — addig lehetetlennek számí­tott, s egy kicsit ma is annak számít, bár Botvinnik mérkő­zései (Szmiszlov és Tál ellen) bizonyították, hogy azért Al­jechin rekordja sem felülmúl­hatatlan. Mégis: akinek elő­ször sikerül valami, az mindig úttörő marad, s a követőknek csak az ismétlés nagyszerűsé­ge adatik meg, ha megadatik egyáltalán. Az ötven év előtti mérkőzés méltánylói között a kor neves írói, újságírói elragadtatással nyilatkoztak a részletekről, a játszókról. Természetesen a győztes Aljechin volt a leg­több írás, esszé hőse. Igen, hőse, mert például a Pesti Hírlapban Márai Sándor lé­lektani elemzésének címe ez volt: „Egy hőstett”. Örömmel idézném az egész írást, de hát ez inkább majd a szaklap dol­ga lesz, itt néhány megjegy­zés erejéig emlékezzünk csak meg róla: ki tudja, nem lesz-e megint aktuális a negyedik Kaszparov—Karpov mérkő­zés után... Márai így írt: „Ez a hőstett egészen csöndes. Aljechinről van szó, aki a hágai sakkver­senyen visszaszerezte a világ­­bajnoki címet. A teljesítmény nemcsak a sakkozókat és a sportembereket érdekli. Al­jechin olyasmire vállalkozott, ami a sportban csaknem lehe­tetlen . .. Aljechin megtörte a varázst, eloszlatta azt a sport­babonát, melyet az angolok «come back«-nek neveznek. Nem igaz, hogy valaki nem lehet erősebb, mint jelleme és sorsa. Mi kell hozzá? Egy em­ber kell hozzá ... Aljechin már a végzettel sakkozott. Na­gyon odafigyelt, nagyon akart valamit, s ő nyert. Ez a hős­tett.” A fél évszázad előtti mérkő­zés egyik sorsdöntő játszma­ Sakk-matt Ritek István rovata jával emlékezünk az évfordu­lóra. Aljechin—Euwe Haarlem, 1937 Szláv védelem 1. d4 d5 2. c4 c6 3. Hc3 dc4: 4. e4 e5 5. Fc4. ed4: 6. Hf3!? Egykorú elemzésében dr. Nagy Géza világos játékveze­tését méltatva e sorokat írta: „Egészen váratlan és hihetet­len. Akik az előző mérkőzésen több ízben látták Aljechint mámorosan imbolyogni, gya­nakodva pillantottak rá, hogy szemeiben nem ismerik-e fel a csillogó révedezést?” 6. - b5? A megnyitásokban magabiz­tos Euwe 40 perces gondolko­dás után azonnali vesztőt húz ... de. .. hogyan lehes­sen várni hidegvért és célsze­rű cselekedetet attól, akinek világos nappal a legforgalma­sabb útvonalon fegyver csö­vét szorítják a bordái közé?” jegyzi meg ugyancsak dr. Nagy a Magyar Sakkvilág ha­sábjain lelkendezve. Tény, hogy kombináció és blöff — avagy pech és szerencse — gyakran dönt el csatákat, amelyeknek aztán a jelentősé­gük kihat az egész háborúra. Világos következő lépését Euwe egész egyszerűen elnéz­te! 7. Hb5:! Fa6 Valóban: a huszár ütésére Fd5 minőséget nyerne! Azt hiszem, hogy erre a megren­dülésre Euwe egész életében emlékezett, s utólag is ezt a játszmát jelölte meg a mérkő­zés fordulatának. 8. Vb3 Ve7 9. 0-0 Fb5: 10. Fb5: Hf6 A motívum ugyanaz, mint az előbb: 10. F­cb5: 11. Vd5 és világos azonnal nyerne. Euwe most tovább vergődik, hiszen egy ilyen fontos meccsen, ilyen kávéházi fordulat után mit is tehetne egyebet? II. Fc4 Hbd7 12. Hd4­ Bb8 13. Vc2 Vc5 14. Hf5 A mohóság ártalmas lenne: 14. Hc6?-ra Bc8! következett volna. 14.­­ He5 15. Ff4 Hh5 (Diag­ram) 16. Ff7: + ! Aljechin szerényen és vissza­fogottan csak ennyit jegyez meg: „Előnyös egyszerűsítés. Kevésbé volt meggyőző 16. Fe5: Ve5: 17. Fe2 Vc5 18. Vc5: Fc5: 19. Fh5: g6 stb.” 16.­­ Kf7: 17. Vc5: Fc5: 18. Fe5: Bb5: 19. Fd6 Fb6 Egyébként fenyegetett 20. a4: 20. b4! Bhd8 21. Bad1 c5: 22. bc5: Fc5: 23. Bd5! E lépés legalább minőséget nyer, a további ellenállás re­ménytelen, ezért: Euwe fölad­ta: 1-0. Kesztyű­ sál, harisnya ... ! ____________________________ Bármilyen hihetetlennek tű­nik is: amikor a divatszakem­berek kidolgozzák az adott idényre vonatkozó irányzato­kat, nem hagyják figyelmen kívül az öltözékkiegészítő kel­lékeket sem. E témakörhöz tartoznak a kendők, sálak, fej­fedők, övek, harisnyák, er­nyők és bizsuk. Ezek a divat­­irányzatok azonban csak ak­kor valósulhatnak meg, ha a gyártók összehangolják mun­kájukat, ami manapság azért még nem jellemző. Miután azonban a divatos elemek bi­zonyos hányada fellelhető az üzletekben, mi abban segíthe­tünk, hogy a Magyar Divat Intézet trendje alapján meg­könnyítsük a választást. A kiegészítők természete­sen alkalmazkodnak a külön­féle stílusokhoz. A klasszikus, elegáns, finoman nőies és fia­talos stílushoz finom, egyszí­nű vagy geometrikus mintá­zatú, lágy esésű kendőket ajánlanak. Igen divatosak a félig átlátszó kendőváltozatok és sálak. Tavasszal és nyáron sok nőt láthatunk majd nyak­kendővel és színes, nyomott mintás, mellzsebben viselt kiskendőkkel. A klasszikus fejfedők a kissé magasított tokkalapok, a férfikalapok, nyárra pedig a csillogó szala­gokkal díszített, széles kari­májú szalmakalapok. A haris­nyák finomak, virágos díszítő­varrással, pettyekkel készül­nek. A klasszikus bizsuk kö­zött feltűnnek a fémzászlók, brossként vagy nyakba kötve. A romantikus stílus a pa­raszti élet jegyeit viseli. A sá­lak, kendők fonottak, csomó­­zottak, rojtosak, főként ezeket viselik fejen is. Az övék virág­vagy gyümölcsmotívumokkal díszített, úgynevezett prusz­­likövek. A harisnyákat oldal­ra helyezett finom virágsor te­szi divatossá, a bokazoknik színesek. Az esernyőket gyü­mölcs- és mezeivirág motívu­mok díszítik, a napernyők vi­rágmintásak. A bizsuk játé­kos fém- és műanyag láncok virág- és gyümölcsfüggőkkel, vagy színes faláncok, esetleg agyaggyöngyök. Az egzotikum a feltűnést kedvelőket vonzza a divatban is. Az egzotikus stílus kendői, sálai lágy fogásúak, batik- és dzsungelmintázattal, lurex- és ezeket tüllel, neccel, finom kendőkkel kombinálva vise­lik. A harisnyák nagyon vilá­gosak vagy fehérek, a zoknik egzotikus motívumokkal nyo­mottak. A divatékszerek feltű­nőek, a paloták csillogását és az őserdők bennszülötteinek díszeit idézik. Harsányi Márta a b c d e f g h A klasszikus stílus öltözékkiegészítői 14 Versek Sopronból A költészetet kedvelő olvasók többször szemünkre vetették: miért nem közlünk verseket is a lapban? A szépirodalmi kéziratok elbírálása nem tar­tozik szerkesztőségünk fel­adatai közé. Viszont nem zár­kózunk el a lapunk érdekkö­réhez tartozók igényes irodal­mi jelentkezésének bemutatá­sától egy-egy tömör elemzés erejéig. Ilyenre ad most alkalmat a Mozduló repedések című kö­tet, ami a Soproni Fiatalok Művészeti Kollégiuma három tagjának költeményeit adja közre. Bősze Balázs, Bugyi Sándor (az Elzett Zár- és Va­­salatárugyár népművelője, aki a Petőfi Sándor Klub­könyvtár nevében e kötet fe­lelős kiadója is) és Schneider Lipót munkáiból szerveződött ez a válogatás. Megjelenését nyolc soproni vállalat, köztük az Elzett anyagi támogatása tette lehetővé. A tetszetős kül­alak az Antikva Kiadásszer­vező Iroda gondosságát dicsé­ri. A tényadatokon túl mit le­het elmondani a könyvről? Röviden összefoglalva: az együttes jelentkezés három különböző létszemléletű, vér­mérsékletű költőt sodort egy­aranyeffektekkel. A stílus kö­vetői hosszú hajukat nyaknál kontyba fogva viselik. A fejre­­valók fantáziadúsan, gazda­gon fonott, tekert turbánok, török süvegek. Ezek készül­hetnek csillogó kelmékből, pamutszövetekből, de mindig strassz kitűzővel. Megjelen­nek a trópusi sisakvariációk, más mellé. Ami azonos ben­nük: pályakezdő voltak, fiata­los lendületük s az, hogy ver­seik mondandóját meleg em­beri szeretet szervezi. Bősze tájversei, Bugyi képzőművé­szeti kötődései, Schneider szenvedéllyel fűtött versepi­zódjai s a megformálás mi­kéntje egy-egy új színfoltot képviselnek mai líránkban. „Őszinte hideg vas” ... — ír­ja egyikük munkánk tárgyá­ról, amit jól ismerünk. De megfogalmaztuk-e már ma­gunkban a vasról az őszinte jelzőt? Ilyenre csak költő le­het képes, aki úgy szól hoz­zánk a vers gyémántdobozá­ból, ahogy senki más .. . Meg­érintő sugárzással. Zsirai László Megfejtés Az 1987. február havi Vasas lapban megjelent keresztrejt­vény helyes megfejtése a kö­vetkező: „Aki a célt akarja, annak az eszközöket is akarni kell.” A megfejtők közül a követ­kezők részesültek könyvjuta­lomban: 1. Szabó József­né (Budapest), 2. Sterczer Ödön (Tatabánya), 3. Wágner Attila (Budapest), 4. Kiss Istvánná (Budakeszi), 5. Berényi Imré­­né (Esztergom), 6. Salgótarjá­ni Kohászati Üzemek Zaja Szocialista brigád (Salgótar­ján), 7. Molnár Pál (Galga­­györk), 8. Udvar­di Róna (Nagycenk), 9. Kozma Viktor (Miskolc), 10. Simon Erika (Verpelét). Az áprilisi keresztrejtvényünk beküldési határideje: 1987. má­jus 5. VASAS 1987. ÁPRILIS

Next