Vasas, 1989 (94. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1. szám
XCVI. évfolyam 1989/1. A Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének Lapja Ára: 4 Ft A VASASSZAKSZERVEZET ELNÖKSÉGÉNEK NYILATKOZATA A MEGÉLHETÉSI GONDOKRÓL ÉS A SZÜKSÉGES INTÉZKEDÉSEKRŐL Az elnökség összegezte az árintézkedések hatásának első tapasztalatait, s úgy döntött, hogy álláspontját, követeléseit nyilatkozatban rögzíti. Nyomatékosan megerősítjük a SZOT és szakszervezetünk korábbi álláspontját, amely a gazdasági stabilizációt csak a lakosság teherviselő képességére érzékenyen figyelve tartja megvalósíthatónak. Tudjuk, hogy a korábbi hibákért most kamatos kamattal kell megfizetni, a fokozódó terhekkel számolunk is, de ezek megosztását változatlanul nem tartjuk igazságosnak. Ismét bebizonyosodott, hogy a kormányzat a „könnyebb ellenállás" irányából közelítve elsősorban a bérből és fizetésből élőket, a nyugdíjasokat hozza mind lehetetlenebb helyzetbe. Csupán az elutasítás önmagában kevés a gyorsan súlyosodó megélhetési gondok elviselhetővé tételéhez, ezért intézkedéseket sürgetünk és vállalunk. A kényszerhelyzetben is olyan gazdaságpolitikát és szociálpolitikát követelünk, amely — legalább a minimális létbiztonságot garantálva — lehetőséget teremt a reálbércsökkenés megállítására és későbbi emelésére. A most bejelentett és a várható áremelések miatt ez a jogos igény veszélybe került, ami a vasas közvéleményben is nagy felháborodással párosuló elkeseredést váltott ki. Kijelentjük, a szakszervezetek csak a reálbér és reáljövedelem alakulásáról tárgyaltak a kormánnyal. Kényszerű kompromisszumként fogadták el a 3-4 százalék körüli, de a tervezett 6 százaléknál mégis alacsonyabb csökkenést. Nem vállalhatják tehát a felelősséget azért, hogy a kialakított keretek felső határán, elsősorban az alapvető megélhetési cikkek és szolgáltatások körében hajtottak végre drasztikus áremeléseket. Tagságunk tiltakozása megalapozott, hiszen ilyen körülmények között eleve lehetetlenné válik a reálbér-megállapodás betartása. Változatlanul tény, hogy a politikai és kormányzati vezetés még nem nézett kellően szembe a piaci árak kialakítására irányuló szükséges törekvés, valamint az elavult bér- és szociálpolitika ellentmondásaival. A fogyasztói árak rohamosan növekednek, viszont a munkabérek messze elmaradnak ettől, így ma már egyre szélesebb körben nem nyújtanak fedezetet a megélhetéshez. Tagságunk akaratát tolmácsolva ezért is határozottan tiltakozunk a kemény adókat szedő állam — szociális, egészségügyi, művelődési, oktatási ellátottságot csökkentő — „kivonulási" lépései és szándékai ellen. A kialakult helyzet feszültségeinek csökkentése és a még szükségessé váló kényszerintézkedések hatásainak enyhítése érdekében — egyebek mellett — követeljük a politikai és állami vezetéstől a A bérek emelése érdekében — valamennyi általunk képviselt dolgozó számára 3 százalékos, a bérmechanizmustól független kötelező bérfejlesztést. Egyben felhívjuk a szakszervezeti bizottságokat, hogy gazdasági partnereikkel azonnal kezdjék meg a tárgyalást a 3 százalékot mindenki számára biztosító, a lehetőségeket figyelembe véve, ezt is meghaladó, a 3700 forintos minimális bért azonnal életbe léptető, teljesítményekkel alátámasztott bérfejlesztésekről, ha lehet, január elsejei visszamenőleges hatállyal: — a gépipari vállalatok számára olyan feltételeket és mozgásteret, hogy az itt dolgozók bérfejlesztésére többnyire ne csak létszámleépítéssel nyíljon lehetőség; — a villamosenergia-iparban dolgozók készenléti és ügyeleti díjának emelését, a korábbi igényeinknek megfelelően, központi forrásból; — a vaskohászatban lehetőséget a melegüzemi pótlék reálértékének megőrzésére. · A foglalkoztatási feszültségek csökkentése érdekében: — a szerkezetváltás olyan végrehajtását, amely a leépítésekkel párhuzamosan új munkahelyeket teremt, különös tekintettel a hátrányos helyzetű térségek növekvő foglalkoztatási gondjaira. A szociális biztonság érdekében: —■ a különösen veszélyeztetett rétegek, elsősorban az alacsony nyugdíjból élők, a kiskeresetű családok és a pályakezdő fiatalok helyzetének olyan felelős, folyamatos és pontos figyelemmel kísérését, amely a tervezettet meghaladó infláció esetén megfelelő alapot ad a szükséges évközi ellentételezésekre. A felelős partnerkapcsolatok érdekében: — a szakszervezetekkel kötött megállapodások korrekt betartását, a szükségessé váló módosító lépések előzetes és nyilvánosság előtti egyeztetését; — a kialakult helyzetben szükségesnek tartjuk a kormány—SZOT tárgyalás mielőbbi megtartását, a megtett és tervezett intézkedések hatásainak felelős elemzését, a közös álláspont kialakítását. Megítélésünk szerint a dolgozókra háruló mind súlyosabb terheket a munkahelyi lehetőségek jobb, ésszerűbb kihasználásával is lehet és szükséges enyhíteni. Ebben számítunk az érdek-képviseleti és érdekvédelmi kötelezettségeiket következetesen érvényesítő szakszervezeti testületekre, tisztségviselőkre, s a gazdálkodásiemberi szempontokat egyaránt szem előtt tartó partner vezetőkre. Ezért: ésszerű kockázatot is vállalva tegyenek meg mindent a dolgozók teljesítményekkel alátámasztott anyagi és egyéb juttatásainak megőrzéséért, illetve fejlesztéséért, hiszen tapasztaljuk, hogy az állami kompenzációs intézkedések csak kis részét fedezik a növekvő kiadásoknak; kezdeményezzenek szolidaritási műszakokat, amelyek bevételét a tagság akaratának megfelelő támogatásokra használják fel; — a vállalati segélykeret és az alapszervezeti hatáskörbe kerülő szakszervezeti költségvetés lehetőségével élve támogassák fokozottan a társadalmi minimum alatti összegből élő családokat és saját nyugdíjasaikat; — lépjenek fel a vállalati szociális, jóléti, kulturális és sportlétesítmények megtartásáért, a szociális alapellátás fenntartásáért, a térítési díjak jelenlegi arányainak megőrzésért. Megítélésünk szerint az élet igazolja, hogy a szakszervezeti mozgalom indokoltan lépett fel a kollektív szerződések rendszerének megtartásáért, a bizalmiak jog- és hatáskörének csökkentése ellen, hiszen ezek hiánya nagyon bonyolult helyzetben fosztotta volna meg a mozgalmat az érdekvédelem és érdekképviselet alapvető lehetőségeitől. A vasasszakszervezet közelmúltban tartott konferenciája mindannyiunkat arra kötelezett, hogy reális alapokon, de nagyon határozottan lépjünk fel az általunk képviselt munkavállalók érdekében, s ezt mi komolyan vesszük. Követeléseinket tagságunk akarata és szakszervezetünk komoly elszántsága támasztja alá, ami — reméljük — keményebb eszközök alkalmazása nélkül elkerülhetővé teszi a jelenleginél is súlyosabb helyzet kialakulását. Kérjük alapszervezeteinket, s köztük azokat, amelyek vezető testületei a tagság képviseletében tiltakozással fordultak szakszervezetünkhöz, hogy az elnökség álláspontját támogassák és tevékenységükben következetesen érvényesítsék. Budapest, 1989. január Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége ... akiknek felmondtak A s munkanélküli-segélyről Senki se hibás Kommentár nélkül... Az « 94*7 Szakszervezetek Országos Tanácsa ' Dr. Nagy Sándor elvtárs főtitkár Kedves Nagy Elvtársi Szakszervezetünk 1988. október 28—29-én tartott Országos Konferenciája állást foglalt, hogy 1988-ban a bérszabályozás adta lehetőségen túl, további 2 százalékkal emelhessék a vállalatok az adómentesen felhasználható bértömeget (átlagbéreket). Javasoljuk, hogy erre a bérklubba tartozó, illetve veszteséges vállalatok kivételével legyen lehetősége a gazdálkodó szervezeteknek, ha a költségviselő képességünk és az eredmény alakulása ezt megengedi. Az adómentes bértömeg (átlagbér) növelési lehetőséget azért tartjuk szükségesnek, mert az 1988. évben várható fogyasztóiár-növekedés érezhetően meghaladja a népgazdasági tervben meghatározott mértéket. Tagságunk megélhetési körülményei jelentősen romlottak, és igényeik a 15 százalékon túli infláció bérrel történő ellentételezését. A megfelelő jövedelmezőséggel működő vállalatok körében ezt megalapozott igénynek tartjuk. Kérem, hogy a fenti javaslatunkat az Országos Érdekegyeztető Tanácsban kezdeményezni és képviselni szíveskedjetek. Elvtársi üdvözlettel: Paszternák László főtitkár Paszternák László elvtárs főtitkár Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezete Budapest Kedves Paszternák Elvtársi Tájékoztatom arról, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsának küldött levelében szereplő javaslatukat (az 1988. évi bértömeg- [átlagbér-] növekedés adómentes mértékét a vállalatok 2 százalékkal növelhessék az engedélyezett mértéken túl), nem tudjuk támogatni a következők miatt: 1988. évben a népgazdaság szocialista szektorában az átlagkereset növekedése várhatóan 1 százalékpont körüli mértékkel meghaladja a tervezettet. Az előrejelzések szerint a fogyasztói árak növekedése 16 százalék körüli, a tervezettnél kb. 1 százalékponttal magasabb lesz. A számítottnál várhatóan magasabb fogyasztóiár-emelkedés részbeni ellentételezésére a rendkívüli bérpolitikai intézkedések — az MT—SZOT októberi állásfoglalása alapján — már megtörténtek (pl. újságírók, közüzemi vállalatok bérrendezése). Egy decemberi újabb bérintézkedés — amellett, hogy indokoltsága is vitatható — 1988. évet érintően semmilyen ösztönző hatást nem váltana ki, áthúzódó hatása viszont az 1989. évi bérnövekedési lehetőséget csökkentené (vagy növelné a bértúlkiáramlás kockázatát). Ez vonatkozik az esetleges további bérpolitikai intézkedésekre, valamint a levelükben jelzett 1-2 százalékos adómentes bérnövelésre is. Ez utóbbival kapcsolatban felmerül az is, hogy a javasolt lépés a költségvetési rend szerint gazdálkodó szervezeteknél is indokolttá tenné az 1988. évi további béremelést, ami 1-2 md forint költségvetési támogatást igényelne. Tájékoztatásul megemlítem, hogy a kormány álláspontja szerint az OÉT 1988-ban csak az 1989. évet érintő kérdésekkel foglalkozik, így a javaslat csak a SZOT-kormánytalálkozó napirendjén szerepelhetett volna. Budapest, 1988. december 14. Elvtársi üdvözlettel: Dr. Halmos Csaba