Vasas, 1997 (102. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
2 SZERVEZETI ÉLET VASAS Kedves kolléganők és kollégák Újévi üzenet 1997-re Az 1996-os esztendő sokat ígérően kezdődött, de éppúgy, mint az előző évben is, a legtöbb ember reményei és törekvései beteljesületlenek maradtak. A nemzetközi világkereskedelem, a világkereskedelmi szervezet alapítását és a hidegháború befejezése utáni úgynevezett „békeosztalék”-ot követően megvalósuló kiszélesítése alapján a magasabb növekedési ütemmel kapcsolatosan támasztott várakozások nem teljesültek. Jelenleg a világ számára a legnagyobb problémát a magas munkanélküliség, az alulfoglalkoztatottság és az ebből adódó számtalan szociális probléma képezi. Ennek ellenére ezekkel a legutóbbi 12 hónap során alig foglalkoztak. Néhány ország, mindenekelőtt az ázsiai küszöbországok, megfelelő színvonalú gazdasági növekedést értek el foglalkoztatási helyzetük javítása érdekében, ennek ellenére azonban ezen munkahelyek többségénél a minőség tekintetében még sok a tennivaló. A részidős vagy bérmunka arányának növekedése, az egyénileg megkötött, határozott időre szóló munkaszerződések és a szakszervezetmentes kiviteli szabad zónák azt idézték elő, hogy romlottak azok bérei és munkakörülményei, akik munkahelyet találtak, míg a munkahelyek is bizonytalanná váltak. A neoliberalizmus továbbra is lelkes követőkre talál a kelet- és közép-európai feltörekvő népgazdaságokban és számos latin-amerikai fejlődő országban. A privatizáció és a dereguláció kéz a kézben halad a szakszervezet-ellenes törvényhozással és a szociális juttatások elleni támadásokkal. Világossá válik, hogy a Szovjetunióbeli kommunizmus végével a kapitalista rendszert érintően megszűnt minden alap arra vonatkozóan, hogy az hatékonyabb társadalmi modell maradhasson. Tekintettel arra, hogy világos alternatíva nem áll rendelkezésre, így a dolgozók többsége támogatásának elnyeréséért már nem kell megküzdeni, és számos országban tapasztalhatjuk a féktelen kapitalizmus minden hatását. A szakszervezeti vezetőket zaklatják,megfélemlítik, letartóztatják és gyakran, sajnos, meg is gyilkolják, mivel merészelik felemelni szavukat kollégáik vagy a szakszervezeti tagok érdekében. Nemzetközi szervezetek, mint a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap, egyben ragaszkodnak ahhoz, hogy ezen rendkívüli mértékben eladósodott feltörekvő és fejlődő országok még szigorúbb, a munkanélküliséget és az ezzel összefüggő nyomort még jobban fokozó pénzügyi és adópolitikát kövessenek. A globalizálási folyamat önmagában azonban nem képezi ezen problémák okát, hanem az ok a globalizálási folyamat azon módjában keresendő, amelylyel a hatalommal rendelkezők a helyzetet kihasználják. A világ vagyonának 2/3 részét 358 csoport vagy család tartja kézben, amely a világ csaknem valamennyi országának gazdaságát képes meghatározni. A fokozódó szabadság ürügyén a dereguláció volt a kulcs ahhoz, hogy a globális tőke átvegye a hatalmat a demokratikus úton megválasztott intézményektől, és ezt a hatalmat arra használja fel, hogy a szakszervezeti mozgalmat támadja, elvegye a sok év alatt kivívott jogokat és országos szinten leépítse a tarifatárgyalásokat oly módon, hogy a munkavállalók úgy országon kívül, mint országon belül egymással szembeni konkurálásra kényszerüljenek. A rugalmas munkaidőket a rugalmas bérek iránti követelések követték, ezzel a munkavállalókra áthárítva a keresleti ingadozások költségeit és kockázatait. Nem szabad és nem is fogjuk mindazt harc nélkül feladni, amit már eddig megnyertünk és amit a jövőben még megnyerhetünk. Számos országban emelkedő számban követelik a szakszervezetek jogaikat és küzdenek azért. Az USA-ban, ahol három nagy vasasszakszervezet egyesül egy új szakszervezet égisze alatt, ezzel a munkahelyek nagyobb biztonságáért és további szakszervezeti jogokért küzdöttek és azokat el is érték, miközben Clinton elnök újraválasztásában fontos szerepet játszottak. Európában francia, olasz és német szakszervezetek sztrájkoltak a munkáltatók és jobboldali kormányok részéről ellenséges módon megtámadott társadalombiztosítási rendszerük megvédéséért. Dél-Koreában, ahol megtagadták a szakszervezeti jogokat, annak ellenére, hogy a kormány ratifikálta a vonatkozó IAO-egyezményeket, a szakszervezet továbbra is elszántan küzd a szabad és demokratikus szakszervezetek létrehozásának jogáért. A Nemzetközi Fémipari Szakszervezeti Szövetség fáradozott problémáink okainak megállapításáért és azok megoldásáért. 1997-ben tartja a Nemzetközi Fémipari Szakszervezeti Szövetség soron következő kongresszusát, ahol 92 ország csaknem 19 millió fémipari dolgozóját képviselő - kereken 1000 küldött vitatja majd meg a szakszervezeti mozgalmat érintő legjelentősebb kérdéseket. Ki kell alakítanunk saját gazdasági-stratégiai alternatívánkat - olyat, amely nem függ a legszélsőségesebb kizsákmányolástól és a környezet brutális semmibevételétől, hanem amelynél csökken az egyenlőtlenség a jövedelmek és az életszínvonal területén és amelynél igazságosan részesülnek mindazok, aki a jólétet megteremtik. A politikai demokráciát, az alapvető emberi jogokat - ideértve a munkavállalói és a szakszervezeti jogokat is - és a társadalmi fejlődés elősegítését magában foglaló teljes foglalkoztatottság koncepciója köré kell a gazdaságpolitikát felépíteni. A szakszervezeti mozgalom a béke és a közösség támogatójának egyedülálló hírnevében áll és a Nemzetközi Fémipari Szakszervezeti Szövetség ezen újévi üzenetével kíván valamennyi dolgozó embernek és azok családjának békés és boldog 1997-es esztendőt. Kollegális üdvözlettel Marcello Malentacchi főtitkár