Vasmegye, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-17 / 40. szám

(Foly­tatás az 1. oldalról) pánk akaratát követve minde­n erőnkkel a szovjet és magyar nép testvéri barátságának elmélyíté­­­sin, szorosabbá tételén dolgozunk. Jól tudjuk és büszkék vagyunk rá, hogy a mi munkánk is része a háborús gyújtogatók elleni harc­­nak­, része a békéért folyó hatal­mas küzdelemnek, része a ha­zánk további felvirágoztatásáért folyó kemény munkának. Büsz­­t­jfik vagyunk rá, hogy a mi mun­kánk is hozzájárul édes h­azánk védelméhez, győzelmes emlm­é­­nyeinre megvédéséhez, úgy aka­­rik dolgozni, hogy munkánk nyomán még forróbban, még tel­­jesebben lobogjon az igazi haza­szeretet tüze. Akkor vagyunk igazán jó ma­­gyar hazafiak, ha megtanuljuk mindennapi munkánkban még alaposabban, még hasznosabban felhasználni és teljesíteni mindazt a gazdag tapasztalatot és ered­ményt, amit a Szovjetunió oly készségesen, annyi szeretettel, oly önzetlen barátsággal nyújt át ne­künk. Erőnket nem kímélve fo­­gnak dolgozni népünk további fel­emelkedésének, békéjének, szocia­lista jövőjének legfőbb biztosíté­­káért: az örök, testvéri szovjet, magyar barátságért! Lobogónkon a dicső Sztálin neve mellett az ön nevével, szivünkből a szovjet nép és a mi népünk for­­ró szere­tetével indulunk harcba — együtt minden igaz magyar hazafival hazánkért, szocialista jövőnkért. Ez a harc csak győzel­mes lehet, mert népünket a nagy Sztálin és legjobb magyar tanít­­ványa, Rákosi elvtárs vezeti. AZ RISZT MÁSODIK KONGRESSZUSÁNAK RÉSZVEVŐI Az MSzT új vezetősége és elnöksége: A­czél Jamin Sztálin-díjas és Kossuth­­díjas író; Baráth István, az MSZT Hajdú megyei titkára; Vencsik György várpalotai uztahárjovir­ta szénfejtő és ra­­kodógépkerdő; Benka Valéria, az Or­szágos Béketanács titkára; Bereczky Al­ben református püspök; Brzesztóczy Miklós, római kát. érseki helynök; Ber­­n­áth József, a perkátai Alkotmány -tűz elnöke; Bodnár József, a kemecsei Dó­zsa tsz brigádvezető­je; Dayka Margit Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze; Darm­os István, az MSZT Borsod megyei titkára; Devecz Sándor, Rdand község tanácsának tagja, egyénileg dolgozó paraszt; Dobos Er­zsébet miczőcsáti isi brigádvezető; Do­­manovszky En­dre Mut­kácsy-díjas festő­művész, a Képzőművészeti Főiskola ta­nára; Erdei Ferenc földművelésügyi mi­niszter; Erdey-Grúz Tibor felsőoktatási miniszter, a­­Magyar Tudományos Aka­démia főtitkára; Fájcik József Kossuth­­díjas, sztahanovista kőműves; Fehér bajor,né, az MSZT osztályvezetője; Gaz­da Géza Kossuth-díjas; Gellért Endre, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas főrende­zője; Gosztonyi János, a DISZ KV tit­kára; Gráber János magyarnádaljai egyé­nileg dolgozó paraszt; Győrffy Barna Kossuth-díjas agrobiológu­s, egyetemi ta­nár; Hantos János, az MSZT szerv. oszt. vezetője; Horváth Jolán, a Kaposvári Textilművek fonónője; Horváth Lajos­, a bácsalmási gépállomás traktoristája; Horváth­­Nándor, az MSZT Heves me­gyei titkára; Jakab Mihály, a moson­­szentjánosi AG agronómusa; Kakuk Jó­­zsefné, az MSZT országos titkára, fo­­r­ónő; Kapus Gyula Kossuth-díjas, a madarász utcai csecsemő- és gyermekkór­ház igazgató főorvosa; Kardos György építőművész, egyetemi tanár, a Magyar Építőművész Szövetség elnöke; Kelemen József köztársasági érdeméremmel ki­tüntetett, sztahonovista vájár, Pécs; Keleti Béla, az MSZT országos főtitkára, slvegtechnikus; Kisfaludi Stróbl Zsig­­mond Kossuth-díjas szobrászművész; Kóts József Kossuth-díjas bányamérnök, Tatabánya: Kovács József ir. az HM Mű­vek kerékpá­rüzem­ének sztahanovista génmunkása; Kovács Károly, a karcagi Ságvári tsz agronómusa; Kuna László lámpagyári sztahanovista esztergályos; Laczai József, a Budakalászi Textilmű­vek sztahanovistája; Lantos Péter lökös­­házi egyénileg dolgozó paraszt; László Gyula, az MSZT Zala megyei titkára; Lissák Kálmán akadémikus, Pécs; Loy Árpád Kossuth-díjas sztahanovista front­mester, Alberttelep; Madai András, az MSZT budapesti szervezet titkára; Ma­darász Ferenc, a magyar néphadsereg vezérőrnagya; Mekis József Kossuth­­díjas, a Vasas Szakszervezet elnöke; Mészáros Mihályné, a Ruggyantagyár ve­gyészmérnöke; Molnár Ágnes Hódmező­vásárhely, AG1 baromfitelep vezetője; Muschár Imre tszcs-tag, Somogymegy­­gyes; Nagy Mahiid békéscsabai tanító­nő; Nagy Sándor Sztálin-díjas és Kos­­suth-díjas író; Nemecz Ernő geológus, a veszprémi Vegyipari Egyetem tanszékve­zetője; Németh Gyula Kossuth-díjas aka­démikus; Németh Imre művezető, olim­piai bajnok; Németh Jánosné, a Kőszegi Agyterítőgyár MSZT titkára; Ottó István, a magyar néphadsereg vezérőrnagya; Pápp Sándorné, a Kistext MSZT titkára; Pintér Gézáné, az Egyesült Izzó sztaha­novistája; Rózsahegyi Ilona, a Tiszamen­­ti Vegyiművek mérnöke; Rusznyák Ist­ván, Kossuth-díjas akadémikus, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke; Sarló Sándor, az Új Világ felelős szer­kesztője; Sebők Gábor, egyénileg dolgo­zó paraszt, Abádszalók; Simonya Irma, középiskolai földrajztanár; Steigerwald­ Anna, a Kistext kikészítő sztahanovistá­­ja; Schulek Elemér, Kossuth-díjas ve­gyész, egyetemi tanár; Szabó Anna, mohácsi tszcs-tag, munkaérdemrenddel kitüntetett gyapottszedő; Szabó Ferenc, a hatvan—nagyteleki AG tehenésze; Szá­lló Pálné, a dunabogdányi Alkotmány tsz tagja; Szabó Piroska, az Elnöki Ta­nács titkára; Szalai Ferenc, a kazinc­barcikai kísérleti laboratórium vezetője; Szeles­ Zoltán muzeológus, az MSZT Szegedi Képzőművészeti Szakosztályának vezetője; Szodorai István, az RM Mű­vek sztahanovista esztergályosa; Szűcs Ella, a Budapesti Magasépítő Vállalat brigádvezetője; Takács Mihály, a harci tsz brigádvezetője; Tarján Rozália, az MSZT kiskunfélegyházi járási titkára; Tasnádi Andrásné, Kossuth-díjas ve­gyészmérnök", BM Művek; Tóth Aladár Kossuth-díjas, a Magyar Állami Opera­ház igazgatója; Tuza István salgótarjáni sztahanovista bányász; Vass Istvánná, az MN­­SZ főtitkára; Váci Miklósné a Beloiannisz-gyár üzemi pártbizottságá­nak szervezőtitkára; Veres Péter, kétsze­res Kossuth-díjas író; Vörös Imre Kos­suth-díjas egyetemi tanár, a Műszaki Egyetem rektora; Wolf Johanna, a sztá­­línvárosi gyárépítkezések sztahanovista főmérnöke; Zöld Vendel, a Földalatti Gyorsvasút vásárja. ★ Az MSZT elnökévé Erdei Ferenc föld­művelésügyi minisztert választották. Al­el­nök­ök lettek: Veres Péter Kossuth­­díjas író és Gazda Géza Kossuth-díjas, Főtitkár: Kelen Béla, Titkár: Kakuk Jó­­zsefné. Rajtuk kívül az elnökség tagjai még:’ Erdey-Grúz Tibor felsőoktatási mi­niszter; Vörös Imre Kossuth-díjas, egye­temi tanár; Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas szobrászművész; Németh Gyula Kossuth-díjas akadémikus; Benke Valéria, az Országos Béketanács titká­ra; Gosztonyi János, a DISZ Központi Vezetőségének titkára; Tasnádi Andrásné, a Rákosi Művek Kossuth-díjas mérnöke; Kóta József Kossuth-díjas bányamérnök; Simonya Irma középiskolai földrajzta­nár, Nagy Sándor Sztálin-díjas és Kossuth-díjas író; Kapus Gyula Kos­suth-díjas igazgató főorvos; Dayka Margit Kossuth-díjas, a Magyar Népköz­­társaság érdemes művésze; Rusznyák István Kossuth-díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke; Madar András, az MSZT budapesti szer­vezetének titkára; Németh Imre, a Ganz Villamossági Gyár művezetője, olimpiai bajnok; Loy Árpád Kossuth­-dí­jas sztaha­novista frontmester; Kovács Károly, a karcagi Ságvári tsz agronómusa; Ber­­náth József termelőszövetkezeti elnök; Devecz Sándor egyénileg dolgozó pa­raszt, az állandi községi tanács tagja. (MTI) Szovjet művészküldöttség érkezett a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjára A Magyar-Szovjet Barátság H­ónapjára hétfőn délben szovjet művészi­­ildör Leég érkezett Buda­­pestre. A küldöttség vezetője Ju­­rij Miljutyin Sztálin-díjas zene­­szerző, tagjai: Nyikolaj Arum­­azov professzor, karmester, az OSzSzSzK érdemes művésze, Emil Gilelsz Sztálin-díjas zongo­raművész, Msztyiszlav Rosztro­­povics Sztálin-díjas gordonkamű­vész, Kaisza Sztrucskova és Ju­­rij Kondrax­ev Sztálin-díjas, a Moszkvai Nagy Színház magán­­táncosai, az OSzSzSzK érdemes művészei. A küldöttséggel érke­zett meg M. V. Karandasova zon­­gorakísérő is. A szovjet művészeket a ferihe­gyi repülőtéren Csillag Miklós, a népművelési minisztérium zene- és táncművészeti főosztályának vezetője, s a Magyar­ Szovjet Tár­­saság képviselői fogadták. Jelen volt a küldöttség fogadásánál N. G. Reznyicsenko, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének első titkára. Jurij Miljutyin Sztálin-díjas ze­­neszerző az üdvözlésre válaszol­va a küldöttség nevében köszöne­­tet mondott a baráti fogadtatás­­ért, majd így folytatta: —A szovjet nép nagy érdeklődés­sel figyeli a magyar nép életét, munkáját. Olvassuk újságjait, is­­merjük irodalmukat, hallgatjuk zenéjüket, megismerkedünk film­jeikkel. Most pedig lehetőség adódott részünkre, hogy közvetle­nül is megismerkedhessünk a ma­­gyar dolgozókkal. Sok koncerten szeretnénk résztvenni, hogy ezzel is még jobban elmélyítsük a szov­­jet és a magyar nép barátságát. Budapestre érkezett I. P. Bárgyút­ Sztálin-díjas akadémikus és I . I. Gyikizsin Sztálin-díjas főtervező Hétfőn este Budapestre érke­­zett Ivan Pavlovics Bargyin, a Szovjetunió Tudományos Akadé­­íniájának alelnöke, kétszeres Sztálin, díjas tudós, a Szovjetunió legfelső Tanácsának tagja, a Ma­­gyar Szovjet Barátság Hónapján részvevő szovjet küldöttség veze­­tője és Vlagyimir Ivanovics Gyi­­kusin Sztálin-díjas főtervező, a Szovjetunió Tudományos Akadé­miájának­ levelező tagja, a Fém­vágógépek Kísérleti Tudományos Kutató Intézete főmérnökének he­­lyettese, a küldöttség egyik tag­ja. Az érkező vendégeket Erdei Fe­renc földművelésügyi miniszter, az MSzT elnöke üdvözölte. Az üdvözlésre Bargyin akadémikus meleg szavakkal válaszolt. Howard Fast és TV. DuBois üdvözli a gyarmati elnyomás ellen küzdő ifjúság szolidaritásának nemzetközi napját Paris?. Február 21. a nemzet­­közi szolidaritási nap megünnep­lésére készül a világ ifjúsága — írja a ,,­‘Humanité". Ebből az alkalomból kiváló ha­­ladó személyiségek üdvözlik a gyarmati elnyomás ellen küzdő ifjúság szolidaritásának nemzet­kö­­zi napját. Howard Farr, a haladó ameri­kai író üzenete így hangált: „Üdvözletemet küldöm a világ demokratikus ifjúságának. Itt, az Amerikai Egyesült Államokban a reakció, a fasizmus, a kétségbe­esés bástyái vesznek körül ben­nünket De a hazugságok és a rá­galmak falain át is eljut hozzánk a­ világ ifjúságának hangja a föld "rinde­­ner­kából Eljut hozzánk a szabadság éneke, az a dal, amely a gyarmati elnyomás, a szolgaság az igazságtalanság, az éhség és a kétségbeesés végét jel­­zi. Tudjuk, hogy nemsokára a mi ifjúságunk hangja is belevegyül a szabadság dalába, mert közeledik m­ár a győzelem apja.“ W. DuBois, a­ kiváló amerikai történész a következő üzenetet küldte: „Szívbőljövő üdvözletemet kül­döm a Demokratikus Ifjúsági Vi­­lágszövetségnek a nem­­zetközi szolidaritási nap alkalmából, örömmel üdvözlöm az ijúság egy­séget és különösen az ázsiai és afrikai ifjak egységét, egy nagy cél: a szabadság és a béke ügyé­ben. További sikereket kívánok eh­hez a harchoz.“ Ismét elfzl­asztották a Rosenberg-h­­ázaspár kivégzését New­ York (MTI). Mint a „Réti tér“ jelenti, Julius és Ethel Rosen­berg kivégzésének időpontját már­­cius 12-re halasztották. IDŐJÁRÁSJELENTÉS Várható időjárás: Hideg idő fe­ í­.öá.vonulásofika!, még több hó van, főleg keleten havazás. Hófú­vások. A szél kissé mérséklődik. A várható napi középhőmérséklet mínusz 4 fok felett lesz. M­oszkva dolgozói utolsó útjára kísérték L. Z. Neblisz elvtársat Moszkva dolgozói február 15-én kísérték utolsó útjára lev Zaha­­rovics Mehlisz elvtársat, a Kom­munista Párt és a szovjet állam neves vezetőinek egyikét, a Szov­jetúnió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának tagját. Déli 12 órakor nyitották meg a dolgozók számára a Szakszerveze­tek Háza oszlopcsarnokot, ahol az elhunyt hamvait tartalmazó urnás virágok között, magas emelvé­nyen helyezték el. A moszkvaiak ezrei vonultak el az emelvény előtt, hogy búcsút vegyenek L. Z­ichu­sz elvtárstól, a Kommunista Párt hű fiától, aki egész öntuda­os életét a szovjet szolgálatának áldozta. A gyászgyűlésen, a Vörös-téren részt vettetk az SzKP Központi Bi­zottságának tagjai, a szovjet kor­mány tagjai. A párt Központi Bi­zottsága és a Szovjetunió minisz­tertanácsa képviseletében A. F. Gorkin mondott gyászbeszédet. — A szovjet nép — mondotta a többi között. Gorkin — a mai napon búcsút vesz Lev Zaharo­vics Mehlisz elvtársitól, a Kommu­nista Párt és a szovjet kormány neves vezetőinek egyikétől, a Szovje­unió Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjától. — Lev Zaharovics Mehlisz élet­útja példája a szocialista haza iránti odaad­ásnak. L. Z. Mella« rendületlenül harcol­ Lenin-Sztá­­lin pártja nagy eszméinek való­­ra vál­ásáért, a kommunizmus dia­daláért. A nagy halott érdemeinek mél­tatása után így fejezt­e be beszé­dét A. F. Gorkin­ — Lev Zahar­ovi­cs Mehlisz elv­társnak, a dolgozók ügye önfelál­dozó harcosának emléke örökké él szívünkben, ragyogó élete példa­ként szolgál a Lenin—Sztálin cártjának nagy ügyéért, népünk­ boldogságáért, szocialista hazánk hatalmának és dicsőségének meg­erősítéséért vívott­ harcban. A moszkvai dolgozók nevében I. V. Kapitonov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Moszkvai Városi Bizottságának titkára szó­lalt fel. — A főváros dolgozói hang­súlyozta I. V. Kapi­onov — épp­úgy, mint minden szovjet ember örökké őrizni fogják Lenin—Sztá­lin pártja hű és odaadó fiának, a lelkes szocialista hazafinak, Lev Zaharevics Melitisznek ragyogó emlékét. A gyászgyűlés végén a L. Z. Mtth­­lisz hamvait tartalmazó urna át­vitték a Kreml falához és elhe­lyezték a falmélyedésben, amelyet márvány táblával zártak el A táblán aranybefükttel áll. ..,Lev Zaharovics Mehlisz 1889 január 13 —1953 február 13*’. Majd háromszoros tüzérségi sortűz dördül f el. A gyászinduló dallamát a Szovjetünk­ állami himnuszának fenségei akkordra váltják fel. A mauzóleum előtt el­vonultak a fegyveres alakulatok Hírek a Szovjetunióból Jó eredményekkel jár a földelő felszínalatti öntözése Ukrajnában Kiev (TASzSz). Az ukrán tudó­­sok és a szakemberek, szoros együttműködésben Ukrajna kol­­hozparasztjaival, megvalósították a talaj felszínala­tti öntözési mód­szerét. Különleges árokásó segít­­ségével 30—35 centiméter mély árkokat ástak, amelybe 5—6 cen­timéter átmérőjű agyagcsöveket helyeztek el. A víz a csövek olda­­lába fúrt lyukakon jut a talajba. Annak ellenére, hogy az idő kedvezőtlen volt, a kolhozparasz­tok 10—12 mázsa gyapotot gyűj­töttek be hektáronként a föld­alatti csőrendszerrel öntözött föl­deken. Új szovjet mesterséges építőanyag, a kékmárvány Moszkva. A „Komszod­olszkaja Pravda“ jelenti, hogy a Bjelo-, r­usz Tudományos Akadémia Ké­miai Intézetének m­unkat­áncai újfajta mesterséges építőanyagot állítottak elő: a­ kékmárványt. A kékmárvány könnyem meg­munkálható, rossz hővezető, kis fajsúlyú. Bielorussziában az idén meg­kezdik egy gyár építését, amely kékmárványtömböket állít elő. Ez lesz a Szovjetunió első ilyen üzeme. A „Vecsernaja Moszkva** Urban Ernő „Tűzkeresztség“ című színművéről. Moszkva (MTI). A múlt év őszén a „Zrmja" című irodalmi folyóirat közölte Urbán Ernő „Tűzkeresztség“ című színművé­nek orosz fordítását. G. Basszali­­ga a „Vecsennaja Moszkvádban az „Élet gazdái" címmel most a többi között a következőket írja a darabról: Urbán Ernő darabja formájá­ban nemzeti, tartalmában mélyen szocialista A szerző bemutatja, hogy az emberek csakis a­ szocializmus­­építő munkában való tevékeny részvételükkel szabadulnak meg a magántulajdon ideológiájából, csakis így jönnek létre az újtípu­­sú emberek és születik meg az új magyar falu. A cikk a továbbiakban foglal­kozik a színmű alakjaival, majd végül megállapí­ja, hogy Urbán Ernő dirakja egy hét hiányossága ellenére alapjában véve mind esz­mei, mind művészeti s­zempontból nagyértékű színmű. A Szovjetunióban gyű­jtemén­y jelent meg magyar írók elbeszéléseiből A Szovjetunióban „Elbeszélé­­sek az új Magyarországról" cím­énél gyűjteményt adtak ki ma­gyar elbeszélésekből. A gyűjte­­ményt O. Gromov állította össze, Hidas Antal írt előszót a könyv­höz. A gyűjtemény Molnár Gyula, Veres Péter, Hámos György, Nagy István, Gera György, Galgóczi Er­sébet, Balázs Anna, Gyárfás Miklós, Nagy Sándor és Fekete Géza egy-egy ebeszélését tartal­mazza. A magyar elbeszélés­ gyűjte­­ményről B. Kurganov a többi kö­­zött a következőket­ írja a „Szov­­jetszkaja Kirgizija“-ban: „Az új Magyarország irodal­­­ma a valósághoz hűen tükrözi a dolgozó nép életében végbement változásokat. Ez az irodalom a nép szülöttje. Képviselői a. sz­ov­­jet íróktól tanulnak és élénk szí­nekkel rajzolják meg a dolgozók harcát a szocialista Magyar­­országért.“ B. Kurganov hangsúlyozza, hogy az elbeszélésekből tükröző­dik az az őszinte szeretet és mély tisztelet, amelyet a nagy Sztálin és az egész szovjet nép iránt éreznek a magyar dolgozók. B. Kurganov a továbbiakban részletesen ismerteti az elbeszélé­seket és kiemeli Nagy Sándor „Megbékélés“ című Sztálin-díjas művét. A lauchkammeri dolgozót teliesítették Rákosi elv­társnak tett ígéretüket Berlin (MTI). 1952 októberében a Rákosi Mátyás elvtárs vezette­­magyar kormányküldöttség jelen­­létében ünnepélyes­ külsőségek között a magyar nép szeretett ve­­zéréről nevezték el a lauchh­am­­meri kor szóló üzemet. A lauchhammeri dolgozók ak­kor megfogadták Rákosi elvtárs­­nak: jó munkájukkal igyekeznek majd kiérdemelni azt a nagy megtiszteltetést, hogy üzemük Rákosi Mátyás nevét viselheti. A lauchhammeri dolgozók ele­get tettek ígéretüknek. Mitnap Dudhh­ägliche Rundschau jelenti: a „Rákosi Mátyás“ koksad­óüzem januárban 147 százalékra teljesí­­tette az előirányzatot és ezzel fennállása óta legnagyobb munka eredményét érte el.

Next