Vasmegye, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-14 / 87. szám
1 moszkvai osztrák nagykövet ebédet adott az osztrák kormányküllntség tiszteletére Moszkva (TASZSZ). N. Bischoff, Ausztria rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Szovjetunióban április 12-én ebédet adott a Moszkvában tartózkodó osztrák kormányküldöttség tiszteletére. Az ebéden részt vett a kormányküldöttség minden tagja. Szovjet részről az ebéden ott volt N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, valamint I. G. Kahanov, N. A. Mihajlov, a szovjetunió miniszterei, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, továbbá P. N. Kumikin és V. Sz. Szemjonov, a Szovjetunió miniszterhelyettesei, I. I. Iljicsov, a Szovjetunió ausztriai főbiztosa, a Szovjetunió ausztriai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, úgyszintén J. D. Kiszeljov, a szovjet külügyminisztériumi protokollosztályának vezetője. Az ebéd szívélyes légkörben folyt le. (MTI) Osztrák lapok az osztrák kormányküldöttség moszkvai tartózkodásáról Az osztrák lapok április 12-i számukban az osztrák kormányküldöttség moszkvai tartózkodására összpontosítják figyelmüket. A Bild-Telegraf kiemeli, hogy a Nyugat Raab és a küldöttség moszkvai útját „tartózkodó derűlátással” fogadja, s hogy a szovjet jegyzék nyugati visszhangja „várakozó, de nem barátságos álláspontról tanúskodik”. A Salzburger Nachrichten a következő címmel számol be az osztrák kormányküldöttség útjáról: „Raab kancellárt nagy pompával fogadták Moszkvában”. A MiaimmntEUm né ki Tíj a lap teljes egészében közölte azt a beszédet, amelyet Raab kancellár a moszkvai repülőtéren mondott. Az Abend a következő vastagbetűs címfelirattal közli a küldöttség Moszkvába érkezéséről szóló hírt: „Ma kezdődnek a tárgyalások”. A lap szintén közli Raab kancellár beszédét. Egyes osztrák lapok azonban — köztük a Weltpresse és a Neuer Kurier — nem közlik Raab kancellárnak a repülőtéren mondott beszédét. Az Humaniité vezércikke Faure amerikai hetilapnak adott nyilatkozatáról Az Humanité vezércikkében Pierre Courtade Edgar Faure miniszterelnöknek a U. S. News and World Report című amerikai hetilap részére adott nyilatkozatával foglalkozik. Megállapítja: a miniszterelnök akkor, amikor négyhatalmi értekezlet lehetőségét csillogtatja meg a német egység kérdésében a párizsi szerződések ratifikálása után, miközben már folynék a Wehrmacht felfegyverzése, Mendes-France csalárd jellegű érvelését ismétli csak meg. Mindenesetre — folytatja Pierre Courtade — a hazugságot csupán magasabb fokra emelik, mert Mendes-France csak azt mondta, hogy a ratifikáció még nem alkalmazás, Edgar Faure viszont most hangsúlyozottan azt jelenti ki, hogy a Wehrmacht toborzása még nem a Wehrmacht. Később azt mondják majd, hogy a Wehrmacht nem a Wehrmacht, stb. Mindez azonban — szerintük — nem akadályozza meg Németország újraegyesítésének kérdésében a Szovjetunióval tartandó tárgyalásokat. Nem lehet igazi négyhatalmi értekezletet tartani e kérdésről, csak abban az esetben, ha Franciaország valóban a negyedik nagyhatalom, Franciaország pedig nem lehet másként az, mint a függetlenségének visszahódításáért folytatott szívós harc árán. Ebből a szempontból viszont még semmi sem visszavonhatatlan, semmi sem végleges, ha népünk továbbra is nemet mond, ha előkészíti az igazi nemzetközi tárgyalás útját, amely tárgyalást a Szovjetunió sohasem fogja megtagadni. A Szovjetunió kész minden olyan javaslat elfogadására, bárhonnan jöjjön is, bármilyen kicsiny legyen is a jelentősége, amely a német militarizmus újjáélesztését fékezné. Képtelenség viszont azt gondolni, hogy a Szovjetunió hajlandó tárgyalni a német militarizmus fenyegetésére vagy akkor, ha befejezett tények elé állítják. Nem lehet egyszerre két széken ülni, amint ezt a Pravda írta, nem lehet egyszerre baráti jobbot nyújtani és öklöt rázni, hideget és meleget fújni, és Edgar Faure ezt hamarosan tapasztalhatja majd. Választani kell egyfelől Adenaueréknak, Manteuffeléknek és a többi náci tábornoknak, másfelől azoknak a sztálingrádi szövetségeseknek a barátsága között, akik az európai biztonság szolgálatában állnak. A többi csak puszta amerikai fecsegés — fejezi be cikkét Pierre Courtade. VERSENYJELENTÉS A BEGYŰJTÉSRŐL A felszabadulási begyűjtési verseny határideje április 30. A megyék, járások és községek között mind jobban szélesedik a begyűjtési versenymozgalom. A Begyűjtési Minisztérium április 12-i értékelése szerint a me- gyék sorrendje a következő: 1. Győr, 2. Zala, 3. Komárom, 4. Veszprém, 5. Nógrád, 6. Vas, 7. Somogy, 8. Csongrád, 9. Heves,' 10. Szolnok, 11. Pest, 12. Borsod, 13. Fejér, 14. Baranya, 15. Békés,, 18. Tolna, 17. Szabolcs, II. Hajdú,' 19. Bács. (MTI)■ — K M. BIKOV akadémikus és B. V. Petrovszkij akadémikus a magyar—szovjet orvosnapok alkalmából kedden este az MSZT tudományos és művészeti klubjában baráti orvostalálkozón vett részt. — AZ AHMED jemeni király ellen végrehajtott sikertelen államcsíny vezetőit, a király három testvérét halálra ítélték. Az elítéltek között van Abdullah külügyminiszter. BÉCSBEN a húsvéti ünnepek alatt tartotta országos kongresszusát a Szabad Osztrák Ifjúság. A kongresszus 500 résztvevője felhívást intézett az osztrák fiatalsághoz. Szélesítsük tovább a békemozgalmat A megyei békebizottság ülése A megyei békebizottság tegnap Szombathelyen ülést tartott. Dr. Dömötör Sándor nyitotta meg az értekezletet, majd Farkas László, a megyei békebizottság elnöke tartott tájékoztatót a nemzetközi helyzetről. Hangsúlyozta: a német militarizmus feltámasztására irányuló párizsi egyezmény ratifikálása veszélyt jelent, ezzel szemben azonban a békének olyan óriási erői lépnek fel, hogy továbbra is hirdetjük: ha minden erőt összefogunk, a béke fenntartható. Vázolta a nemzetközi helyzet időszerű alakulásának legfontosabb tényezőit, amelyek mind az imperializmussal, tehát a háborúval szemben állók erőgyarapodásáról tanúskodnak. A következő napirendi pont keretében Nagy Sándor, a megyei békebizottság titkára számolt be a békemozgalom helyzetéről és feladatairól Vas megyében. A többi között hangsúlyozta: a májusban Helsinkiben sorra került béke-világtalálkozóra készülve tovább kell szélesíteni a békemozgalmat, az aláírásgyűjtést azzal a lendülettel kell folytatni, amit a IV. magyar békekongreszszus előkészítésében tanúsítottak a fékeharcosok. Rendszeresen folynak a megyében a békekongresszusi küldöttek beszámolói. Ezeket mindenütt nagy érdeklődéssel hallgatják a széles tömegek. Tovább kell folytatni ezt a munkát is. A felszólalások során dr. Fodor Henrik pedagógus arról beszélt, hogy a német militarizmus Nyugat-Németországban történő feltámasztása felidézi Ausztria bekebelezésének, az Anschlussnak a veszélyét. Ezzel szemben is a Szovjetunió politikája védelmezi a békét. Felszólalt dr. Farkas Dénes püspöki helynök, aki hangsúlyozta, mily nagy jelentősége van a most végetért újdelhi és a közeljövőben összeülő bandungi értekezletnek, amelyen Ázsia és a gyarmatvilág népei hitet tesznek arról, hogy magukra találtak, önálló életet akarnak élni. Ez az erőviszonyok döntő eltolódását jelenti a béke javára. Méltatta azt a kitartó erőfeszítést, amelyet a Szovjetunió és a béketábor tesz a béke védelmében és hangsúlyozta: még kemény harcot kell vívnunk, erősítenünk kell országunkat mind gazdaságilag, mind politikailag, mind a honvédelem térért, hogy a ránk eső feladatokat elvégezhessük. Török János, a Sárvári Cukorgyár békefelelőse elmondotta: üzemükben már csaknem mindenki aláírta a békeivet, 15 kisgyűlést rendeztek a békekongresszus óta. A mozgalmi tevékenységet tovább szélesítik. Horváth Gyuláné (Szombathely) arról beszélt, hogy a békemozgalmi munka nem lehet kampányfeladat, ezért állandósítani kell, hogy általánossá váljék mindenkiben az a tudat, miként kell napi munkájával, fegyelmezettségével hozzájárulnia a béke megvédéséhez. A békebizottságok tevékenységét ezért minden szervnek kötelessége támogatni. Ifj. Laczó József (Nagyrákos) a falvakban folyó békemunka kiszélesítésének szükségességéről szólott. Szanyi Istvánná (Szombathely) néhány új szervezeti formára hívta fel a figyelmet. Igen hasznosak a különböző rétegek, szakmák dolgozóinak baráti béketalálkozói. Javasolja, hogy falvakban is rendezzenek ilyeneket, esetleg szomszédfalvak lakosai számára is. Erősíteni kell a tevékenységet a műszaki értelmiségi dolgozók között. Indítványozza, hogy a szülői munkaközösségek kapcsolják össze tevékenységüket a békemozgalommal. Rózsahegyi István, az MSZT megyei titkárhelyettese hangsúlyozta: többet és jobban kell ismertetni a Szovjetunió hatalmas erejét, amely a béketábor döntő tényezője. Kovács Gyuláné, a taródházi tsz tagja elmondotta: mint kongreszszusi küldött már öt nagysikerű beszámolót tartott. Mindenütt hozzátette élményeihez asít a tanulságot: csak jó munkával, a kötelességek maradéktalan teljesítésével lehetünk jó békeharcosok. A megyei békebizottság ülésén felszólalt Pilis László, az Országos Béketanács munkatársa. Hangsúlyozta, hogy a békemozgalom kötelessége ébrentartani a békeharcos szellemet, eljutni új és új tömegekhez, bevonni őket a mozgalomba. Az érdeklődés igen nagy. A békemozgalom kötelessége, hogy megfelelő keretek közt kielégítse ezt az érdeklődést. Az ülés részvevői azzal távoztak, hogy az elhangzottakat hasznosítják munkájukban, tovább szélesítik a békemozgalmat, teljes sikerre viszik az aláírásgyűjtést. Stevenson rádióbeszéde Chicagóban az Egyesült Államok távol-keleti politikájáról New York (TASZSZ). Steven Egyesült Államoknak „a legcsekésen, az Amerikai Demokrata lyebb joga sincs” Klinor és Macu Párt vezetője, volt elnökjelölt, szigetére, de ezzel törvényessé április 11-én Chicagóban rádióbe akarják tenni Tajvan és a Penghuszédet mondott. Beszédében az szigetek amerikai megszállását. Egyesült Államok távol-keleti po- Az Amerikai Demokrata Párt volitikájával foglalkozott. Petője szolidaritását nyilvánította Stevenson beszédének jelentős az amerikai kormány Tajvan részében az Egyesült Államok tá „megvédésére” irányuló politikával-keleti politikájét bírálta, jóval e terület „helyzetének vég-Stevenson rádióbeszédéből kileges rendezéséig”, holott közisderült, hogy ő azoknak a beismert tény, hogy Tajvan és Ponglyások politikai köröknek a véle hu szigetek ugyanúgy Kína ősi menyét juttatja kifejezésre, ame területéhez tartoznak, mint Kilyek kijelentik ugyan, hogy az moj és Macu. A „Constellation" utasszállító repülőgép szerencsétlenségéről Az United Press hírügynökség jött a repülőtéren és ez alatt az jelentése szerint kedden Hong- idő alatt megrongálhatták a kongban olyan hírek terjedtek repülőgép valamely részét” el, hogy az indiai repülőtársaság Az újabb jelentések szerint tulajdonában volt ,,Constellation tovább keresik az indiai légitárrepülőgép, amelyen a Kínai Népsaság Borneo közelében lezuhant köztársaság nyolc állampolgára Constellation nevű utasszállító utazott a Bandungban hamarosan repülőgépének szerencsétlenül megnyíló ázsiai—afrikai értekez járt utasait. Mint a washingtoni JerrenSenSylet *** rádió *fenti’ edd* ötem„A Constellation — fűzi a tubort sikerült megmenteni azok dúsító — április 10-én érkezett közül, akik a repülőgépen tartóz Hongkongba, 24 óra hosszat idő-kodtak. Az NDK államvédelmi szervei amerikai, angol és nyugatnémet kémszervesno* 521 ügynökét kerítették késre a után nyilatkozatot fogadott el. Ebben közli, hogy a Német Demokratikus Köztársaság államvédelmi szervei az utóbbi napokban a lakosság legszélesebb rétegeinektámogatásával egész sor kém- és terroristacsoportot tettek ártalmatanná, s amerikai, angol és nyu- gatnémet kémszervezetek 521 ügynökét tartóztatták le. A hatóságok az ügynökök letartóztatásával egyidejűleg nagymennyiségű kém- és diverzánsfelszerelést, többek között 19 amerikai gyártmányú különleges rádiót, továbbá fegyvereket, lőszereket, mérgeket, gyújtóanyagokat, fényképező készülékeket, különleges tintákat, térképeket, különböző országok hamisított útleveleit foglalták le. A minisztertanács közleménye a továbbiakban hangsúlyozza: „A letartóztatottak, valamint az államvédelmi közegeknél önként jelentkezett ügynökök vallomásából, továbbá a lefoglalt bizonyító anyagból kétségtelenül kitűnik, hogy az amerikai, angol és francia megszálló hatóságok Nyugat- Berlint a Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló kémes diverziós tevékenységük a legfőbb központjává építették ki. A nyugatnémet diverzáns csoportok a legutóbbi hónapok során különböző kártevések végrehajtását kísérelték meg a Német Demokratikus Köztársaság fontos ipari, mezőgazdasági, közlekedési és kereskedelmi intézményei, valamint létesítményei ellen." A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa keddi ülésén Otto Grotewohl miniszter- elnök és Ernst Wollweber állam-i biztonsági államtitkár beszámoló Két német falu barátkozása f oldotta• 450 lakosú falu a Német Demokratikus Köztársaságban, közel a bajor határhoz. Olyan, mint bármely más kisebb falu az NDK-ban. A házak takarosak, sok köztük az új épület. Az utak rendesek. A határban traktorok pöfögnek, folyik a tavaszi vetés — mint mindenütt másutt. De a coschützieket most nemcsak az tartja lázban, hogy új módon, sűrűsorosan vetik a gabonát, hogy egész sor újítást akarnak bevezetni a föld hozamának növelésére, hanem még valami más is: nagy vendégfogadásra készülnek. Az egész a Nemzeti Front helyi szervezetének helyiségében kezdődött. Itt szokták megbeszélni a falu lakói a belföldi és külföldi eseményeket és ilyenkor már önkéntelenül is adódik a kérdés: hogyan segíthetnék maguk is a béke megőrzését, a német egység megteremtését. Tavaly augusztusban éppen a kultúrház bokrétaünnepségére készültek, amikor egyikük felvetette: jó lenne egy pár nyugat-német vendéget is meghívni. Mindenkinek tetszett a gondolat. Hamarosan el is döntötték: írnak Üttingenbe, egy bajor faluba az övezethatár másik oldalán. Kisvártatva megjött a válasz. Az üttingeniek elfogadják a meghívást, de van egy kikötésük: az ünnepség keretében tartsanak futballmérkőzést. A bajor falunak ugyanis a labdarúgócsapata a büszkesége. Most aztán mi legyen? Coschulznak ugyanis nem volt futballcsapata. De azért postafordultával elment a levél: csak gyertek, meglesz a mérkőzés... Iamuarjában megalakították ** 1 a labdarúgócsapatot, még edzésre is maradt jónéhány nap. Igaz, a nagy mérkőzésen 5:1-re kikaptak, de annyi baj legyen, azért minden nagyszerűen sikerült. A vendégek mindent megcsodáltak, különösen a kultúrház nyers épületét, amelynek építésénél a falubeliek 33.000 márkának megfelelő önkéntes munkát végeztek. A látogatást október 30-án viszonozták, ötvenketten keltek útra, javarészt dolgozó parasztok. ( Az üttingeni állomáson ünnepélyesen fogadták őket, majdnem az egész falu kivonult elibük. . A falu maga nem igen hasonlít Coschützre, kultúrháza sincs, de még arra sincs kilátás, hogy egyhamar építhetnének egyet. Az ■üttingeniek meg is magyarázták, miért: „Láttuk, hogy ti is alaposan megfogjátok a dolog végét. De nálatok van értelme, tudjátok, hogy miért. Nálunk viszont más fölözi le a tejet...” Amikor elbúcsúztak, kölcsönösen megfogadták egy■ másnak: minden erejükkel harcolnak azért, hogy ne kelljen egyszer fegyvert fogniok egymásra. Coschützben összegyűlt az egész falu. 18-an számoltak be a test- vérfaluról, az ottaniak életéről, üzeneteiről. Mindjárt el is ható- rosták: a kultúrház megnyitá-sára legalább száz vendéget hív- nak meg, a nyáron pedig a saját gyermekeikkel együtt 30 ottin-geni gyermeket üdültetnek. 5