Vas Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-02 / 152. szám

2 (Folytatás a I­1. oldalról,) megoldása a politikai hatalom további erősítésének és az­ élet­színvonal emelésének alapvető feltétele. A pártnak tehát a fel­adatok megoldására igen nagy ügyeimet kell fordítania. Egyben világosan látni kell, hogy a fel­adat megvalósítása megköveteli a dolgozók társadalmi mozgósítását, a termelés helyén működő társa­dalmi szervek aktív közreműkö­dését is. A párt szükségesnek lát­ja, hogy ezek a társadalmi szer­vek részt vállaljanak a felelős­ségből a gazdasági, különösen termelési tervek végrehajtásában. Százezrek akarata, leleményessé­ge, a dolgozó nép társadalmi ere­je nagy emelője az olyan rendkí­vül fontos és állandó feladatok megoldásának, amilyenek például e takarékosság, a termelékeny­ség emelése, az önköltség csök­kentése. Fel kell karolni a mun­kaversenyt, mint a dolgozók sok ütemben megnyilvánult értékes kezdeményezését, alkotó erejük igen fontos megnyilvánulását Az üzemi pártbizottságoknak és pártszervezeteknek nemcsak jo­ga, hanem kötelessége is, hogy a termelés kérdéseivel, a termelés ellenőrzésével foglalkozzanak. Nem helyes azonban, ha a párt­­szervezet beleavatkozik a gazda­sági szervek és vezetők minden­napi munkájának részleteibe. Az a helyes módszer, ha a párt gaz­daságpolitikájának helyileg leg­fontosabb kérdéseivel, a tervnek minél jobb teljesítésével foglal­kozik, azokra összpontosítja fi­gyelmét és politikai felvilágosító­­szervező munkával az üzemek legégetőbb problémáinak, a fejlő­dést akadályozó nehézségeknek megoldását segíti elő. A szakszervezeteknek igen fon­tos szerepük van a párt által ki­tűzött gazdaságpolitikai célkitű­zések megvalósításában. A szak­szervezetekben dolgozó kommu­nistáknak oda kell hatniuk, hogy a szakszervezet ezt a feladatát minél eredményesebben teljesítse. A szakszervezet ilyen módon is foglalkozzék a dolgozók érdekvé­delmével, az életszínvonal emelési lehetősége eme döntő feltételé­nek biztosításával. A pártértekez­­let javasolja a Szaktanácsnak és az illetékes állami szerveknek is, hogy a dolgozók versenykezdemé­nyezéseit, a munkaversenyt elő­relendítő helyes formákat mesz­­szemenően támogassák. 7. A pártértekezletnek az a vé­leménye, hogy a munkástanácsok, hazánkban ma tevékenységük kí­sérleti szakában vannak. Műkö­désük kezdeti negatív vonásai abban a mértékben szűntek meg, amilyen mértékben és amilyen gyorsan sikerült megszabadulniuk a kezdetben vezető szerephez ju­tott osztályidegen és ellenforra­dalmi elemektől. A munkástaná­csok működésének kérdéseit a későbbiek során a tapasztalatok gondos tanulmányozása és a dol­gozókkal folytatandó tárgyalás, beható vita alapján kell rendez­ni. A pártértekezlet megítélése szerint ebben a kérdésben sem a forma a fontos, hanem a lényeg: a korábbi helyzethez képest a dol­gozóknak több lehetőséget kell biztosítani a termelés ügyeinek intézésében. Az üzemi demokrá­cia további szélesítését, ezen be­lül a munkástanácsok jövőjét an­nak figyelembevételével kell majd eldönteni, hogy az üzemek életében tovább erősödjék a szak­­szervezetek szerepe, amelyek nyolc évtizedes jó hagyományok­kal rendelkeznek és amelyeket megfelelő — a jelenleginél na­gyobb — hatáskörrel kell felru­házni. Mindenesetre nagyon fon­tos, hogy a helyi szakszervezeti bizottságok és a munkástanácsok összefogjanak az üzemi feladatok megoldásának elősegítésére. A párt nemzetközi kapcsolatai a proletár internacionalizmus alapjain nyugszanak. Október óta a testvéri kommunista és mun­káspártokkal az egyenjogúság el­vének tiszteletben tartása alapján szélesedtek és erősödtek nemzet­közi kapcsolataink. A pártértekezlet örömmel veszi tudomásul, hogy az elmúlt hóna­pokban a párt vezetői találkoz­tak, tárgyalásokat folytattak, és teljes egyetértésben megállapo­dást kötöttek a Szovjetunió Kom­munista Pártjával, Kína Kommu­nista Pártjával, Csehszlovákia Kommunista Pártjával, a Német Szocialista Egységpárttal, a Ro­mán Munkáspárttal, a Francia Kommunista Párttal, a Bolgár Kommunista Párttal, s az Olasz Kommunista Párttal. Ellenségeinknek, a Nagy Imre-féle áruló csoportnak, s magának az ellenforradalmi fegyveres fel­kelésnek az lott a célja, hogy pártun­k­at letérítsék a proletár internacionalizmus útjéról, elsza­kítsák és szembeállítsák a Szov­jetunió Kommunista Pártjával és a többi testvéri kommunista párt­tal. Az októberi ellenforradalmi és imperialista támadás időszaká­ban azonban kitűnt, hogy a pro­letár internacionalizmus eszméi­hez és a szocialista tábor egységé­hez való hűség és ragaszkodás nálunk nem szűk pártérdek, nem elvont elvi kérdés, hanem a ma­gyar nép és a Magyar Népköz­­társaság létérdeke is. Pártunk ellenségeinek tervei meghiúsultak. Viszonyunk ma a testvéri pártokhoz erősebb, mint valaha, még jobban összeforraszt velük az imperialista reakcióval szemben közösen vívott nehéz harc. Ezek a testvérpártok októ­berben és novemberben nemcsak szavakban fejezték ki szolidaritá­sukat, hanem maguk is komoly harcot vívtak a magyar proletár­­diktatúráért. Nyugati testvérpárt­­­jaink szembeszálltak az imperia­lista provokációkkal, nehéz hely­zetben kiálltak pártunk politiká­ja mellett, támogatták intézkedé­seinket, megállapították ország­­világ előtt, hogy pártunk marxis­ta—leninista párt, az ország veze­tő ereje és helyesen védelmezi a dolgozó magyar nép érdekeit. A párt és politikája mellett való kiállás állásfoglalás volt a dolgo­zó magyar nép igaz ügye mellett. Különösen nagyra becsüljük a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak pártunk iránt tanúsított igaz, odaadó és áldozatkész barátságát. A kommunista és munkáspár­tok proletár internacionalizmus­tól átfűtött harcos szolidaritása arra kötelezi pártunkat, hogy a magyar munkásosztályban és a magyar népben még tovább mé­lyítsük és erősítsük a proletár in­ternacionalizmus szellemét. Az MSZMP országos értekezletének határozata tünkben is, fokozni a marxista é­s folytatott harcot, amely a párt leninista tanítások tisztaságáért s minden tagjának kötelessége. VII. A párt nem­zetk­özi kapcsolatai VI. Feladatok a kulturális munka területén A pártkonferencia megállapít­ja, hogy az ellenforradalom, ki­használva az elméleti és gyakor­lati munkában fellelhető mulasz­tásokat és fogyatékosságokat, át­fogó támadást indított proletár­­diktatúránk és annak motorja, a párt ellen a kultúra területén is. A „tiszta demokrácia”, a „teljes szabadság" hazug jelszavainak leple mögül a kulturális élet párt­os állami irányításának elvét és gyakorlatát, s születő új kultú­ránk szocialista tartalmát támad­ta. Soviniszta, nacionalista dema­gógiával zűrzavart teremtett és nagyfokú színvonalsüllyedést oko­zott az oktatás, valamint a tudo­mányos és művészeti élet csak­nem valamennyi területén. A bur­zsoázia itt is a kapitalista resta­urációra tört, kíméletlenül üldöz­ve mindazt, ami kultúránkban a haladást képviselte, igyekezett megsemmisíteni a proletárdikta­túránk hatalmas kulturális ered­ményeit. Ezért a pártértekezlet úgy ha­tároz, hogy az adott területeken dolgozó kommunisták vezetésé­vel, szilárdan támaszkodva a rendszerünkhöz, hű értelmiségi­ek soraira, határozott ellentáma­dást kell indítanunk az ellenfor­radalom kulturális életünkben je­lentkező térhódítása ellen. Politi­kailag és szakmailag meg kell erősíteni a párt- és államvezetés hadállásait, eltávolítva a kulturá­lis élet kulcspozícióiból az ellen­­forradalmi elemeket. A tudományos kutatások terén elért eredményeink megvédése és továbbfejlesztése érdekében elő kell segítenünk, hogy a személyi kultusz és a dogmatizmus káros jelenségeitől megszabadult mar­xista társadalomtudomány tár­ja fel gazdasági, politikai éle­tünk alapvető kérdéseit, tegye széles körben általánossá a marxizmus—leninizmus tanítása­it, biztosítva ily módon a dialek­tikus és történelmi materializmus fokozott behatolását az egyes szaktudományokba is. Oktatási munkánkban a tanul­mányi fegyelemért, az ifjúság kö­rében tapasztalható klerikaliz­­mus, nacionalizmus kiküszöbölé­séért folytatott harc mellett az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítanunk a pedagógusok politikai nevelésére, társadalmi szerepük növelésére. Felsőfokú oktatásban nagy gon­dot kell fordítanunk a hallgatók felvételének politikai szempont­jaira, a felvett hallgatók szakmai és világnézeti nevelésére, messze­menően támogatva a főiskolai KISZ-szervezetek munkáját. Alaposan átgondolt, sokoldalú és magas színvonalú eszmnsi har­cot kell folytatnunk az ideológiai területen még mindig rendkívül erős kispolgári, ellenforradalmi áramlatok és eszmei zűrzavar el­len. A művészeti élet területein elsősorban a pártos, szocialista­­realista alkotásokat kell támogat­nunk. Elő kell mozdítanunk mű­vészetünk, irodalmunk fejlődé­sét a szocialista realizmus irányá­ban. Helyet kell biztosítani más haladó törekvések érvényesülésé­nek is, természetesen mindenkor fenntartva a bírálat jogát is. A közelmúlt ellenforradalmi eseményei a kultúra területein is bebizonyították, hogy a párt irá­nyító, ellenőrző tevékenysége nél­kül lehetetlen a proletárdiktatúra következetes osztályharcos politi­kájának biztosítása. A feladat te­hát: erősíteni a párt hadállásait tudományos és kulturális éle­ A pártértekezlet harmadik na­pirendi pontjaként került sor a párt vezető szerveinek megerősí­tésére és kiegészítésére. A napi­rend előadója Somogyi Miklós elvtárs, az Intéző Bizottság tag-RENDES TAGOK: Aczél György munkás, minisz­terhelyettes; Apró Antal munkás, a Minisz­tertanács elnökhelyettese; Bakó Ágnes munkás, a VIII. kerületi PB titkára; Genke Valéria tanítónő, a Rá­dió elnökhelyettese; Biszku Béla munkás, miniszter; Borka Attila munkás, a Buda­pesti PB titkára; Bruttyó János munkás, építő­ipari szakszervezeti titkár; Cservenka Ferencné munkás, az MSZMP KB osztályvezetőhe­lyettese; Dobronoki Gyula munkás, mi­niszterhelyettes; Dögei Imre mezőgazdasági mun­kás, miniszter; Fehér Lajos tanár, az MSZMP KB osztályvezetője; Fogarasi Béla tudós, akadé­mikus; Fock Jenő munkás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Földes László munkás, az MSZMP KB osztályvezetője; Friss István közgazdász, az MSZMP KB osztályvezetője; Gáspár Sándor munkás, a Szak­tanács főtitkára; Harmati Sándor munkás, X. ke­rületi tanácselnök; Horváth Imre mérnök, minisz­ter; Kádár János munkás, az MSZMP KB titkára; Kállai Gyula újságíró, minisz­ter; Kiss Árpád mérnök, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke; Kiss Dezső munkás, a Csepel Fémművek PB-titkára; Kiss Károly munkás, az MSZMP KB titkára; Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, a KISZ KB­ titkára; Kossa István munkás, minisz­ter; Kreszán Lajos, munkás, a­ Ganz Vagon PB-titkára; Losonczi Pál, paraszt, tsz-elnök; Major Tamás, színművész, a Nemzeti Színház igazgatója. Marosán György, munkás, az MSZMP KB-titkára. Mü­nnich Ferenc, jogász, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese. K. Nagy Sándor, kertész, tsz­­elnök. Nemes Dezső, történész, a Nép­­szabadság szerkesztő bizottságá­nak vezetője. Németh Károly, munkás, me­­dvei PB-titkár­ fia volt. A pártértekezlet egyhangúan az alábbi elvtársakat választotta meg, illetve erősítette meg a Köz­ponti Bizottság és Revíziós Bi­zottság tagjaiul: Nezvál Ferenc, munkás, mi­niszter; Nógrádi Sándor, munkás, nagy­követ; Novobáczki Károly, egyetemi tanár, akadémikus; Nyers Rezső, munkás, a SZÖ­­VOSZ elnöke; Orbán László, jogász, az MSZMP KB-osztályvezető­­; Pothornyik József, munkás, igazgató; Prieszol József, munkás, me­gyei PB-titkár; Révai József, újságíró, az El­nöki Tanács elnökhelyettese; Révész Géza, mérnök, minisz­ter; Rónai Sándor, munkás, az or­szággyűlés elnöke; Sági György, mérnök, üzemi főmérnök; Sándor József, munkás, az MSZMP KB oszt, vez. Sándor Kálmán, mezőgazdasági munkás, tsz-elnök; Sch­erczel Lajosné, munkás; Somogyi Miklós, munkás, a Szaktanács elnöke; Szirmai István, újságíró, a Tá­jékoztatási Hivatal elnöke. Szurdi István, technikus, az MSZMP KB oszt. vez. Török István, munkás, a Vasas Szakszervezet titkára. Tömpe István, munkás, minisz­terhelyettes. Úszta Gyula, kubikos, minisz­terhelyettes. PÓTTAGOK: Antos István, közgazdász, mi­niszter. Borbély Sándor, munkás, a KISZ SZB tagja; Darabos Iván, szobrász, MSZ­MP megyei PB titkára; Horváth Ede, munkás, üzcgyi igazgató; Ilku Pál, tanító, vezérőrnagy; Kaszapovics András, teraszt, tsz-elnök; Klujber László, bányász, móri járási PB-titkár; Martics Pál, munkás, ezredes; Valkó Márton, munkás, üzemi igazgató­; Varró György, munkás, üzemi tisztviselő. A párt vezető szerveinek megerősítése és kiegészítése Az MSZMP Központi Bizottságának tagjai VAS NÉPE 1957. július 2. Kerl«? AZ MSZMP KÖZPONTI REVÍZI­ÓS BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAI: Fodor Gyula, munkás, az Or­szágos Nyugdíjintézet igazgatója; Győre József, munkás, üzemve­zető; Karakas László, munkás, az Élelm. Szakszerv. elnöke; Kádas István, munkás, az or­szággyűlés irodájának vezetője; Kruzslák Béla- munkás, KGM kormánymegbízott; Polónyi Szűcs Lajos, munkás, a pénzügyminiszter első helyet­tese; Szilágyi Béla, mérnök, a Kül­ker. Min. főosztályvezetője. Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről A Magyar Szocialista Munkás­párt 1957. június 27—29-i pártér­tekezletén megválasztott Köz­ponti Bizottsága ülést tartott. Na­pirenden szerepelt a Politikai Bi­zottság megerősítése és kiegészí­tése, a Titkárság megerősítése és a Központi Ellenőrző Bizottság kiegészítése. A Központi Bizottság az Ideig­lenes Intéző Bizottságot, mint Politikai Bizottságot megerősí­tette és egy rendes és két póttag­gal kiegészítette. A Politikai Bi­zottság tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Maro­sán György, Mülnnich Ferenc, Ró­nai Sándor és Somogyi Miklós elvtársak. Póttagok: Komócsin Zoltán és Nemes Dezső elvtársak. A Központi Bizottság megerő­sítette a Titkárságot, amelynek tagjai: Kádár János elvtárs, a Köz­ponti Bizottság első titkára, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly és Marosán György elvtársak, a titkárság tagjai. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak számát a Központi Bi­zottság 9-re emelte. A KEB tag­jai: Asztalos Géza, Birkás Imre, Maróti Károly, Mózes Viktor, Nezvál Ferenc, Nehrer Árpád, Papp Lajos, Péteri István és So­mogyi Miklós elvtársak. A Központi Bizottság Somogyi Miklós elvtársat a Központi El­lenőrző Bizottság elnökévé vá­lasztotta.

Next