Vas Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-02 / 152. szám
2 (Folytatás a I1. oldalról,) megoldása a politikai hatalom további erősítésének és az életszínvonal emelésének alapvető feltétele. A pártnak tehát a feladatok megoldására igen nagy ügyeimet kell fordítania. Egyben világosan látni kell, hogy a feladat megvalósítása megköveteli a dolgozók társadalmi mozgósítását, a termelés helyén működő társadalmi szervek aktív közreműködését is. A párt szükségesnek látja, hogy ezek a társadalmi szervek részt vállaljanak a felelősségből a gazdasági, különösen termelési tervek végrehajtásában. Százezrek akarata, leleményessége, a dolgozó nép társadalmi ereje nagy emelője az olyan rendkívül fontos és állandó feladatok megoldásának, amilyenek például e takarékosság, a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése. Fel kell karolni a munkaversenyt, mint a dolgozók sok ütemben megnyilvánult értékes kezdeményezését, alkotó erejük igen fontos megnyilvánulását Az üzemi pártbizottságoknak és pártszervezeteknek nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a termelés kérdéseivel, a termelés ellenőrzésével foglalkozzanak. Nem helyes azonban, ha a pártszervezet beleavatkozik a gazdasági szervek és vezetők mindennapi munkájának részleteibe. Az a helyes módszer, ha a párt gazdaságpolitikájának helyileg legfontosabb kérdéseivel, a tervnek minél jobb teljesítésével foglalkozik, azokra összpontosítja figyelmét és politikai felvilágosítószervező munkával az üzemek legégetőbb problémáinak, a fejlődést akadályozó nehézségeknek megoldását segíti elő. A szakszervezeteknek igen fontos szerepük van a párt által kitűzött gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításában. A szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak oda kell hatniuk, hogy a szakszervezet ezt a feladatát minél eredményesebben teljesítse. A szakszervezet ilyen módon is foglalkozzék a dolgozók érdekvédelmével, az életszínvonal emelési lehetősége eme döntő feltételének biztosításával. A pártértekezlet javasolja a Szaktanácsnak és az illetékes állami szerveknek is, hogy a dolgozók versenykezdeményezéseit, a munkaversenyt előrelendítő helyes formákat meszszemenően támogassák. 7. A pártértekezletnek az a véleménye, hogy a munkástanácsok, hazánkban ma tevékenységük kísérleti szakában vannak. Működésük kezdeti negatív vonásai abban a mértékben szűntek meg, amilyen mértékben és amilyen gyorsan sikerült megszabadulniuk a kezdetben vezető szerephez jutott osztályidegen és ellenforradalmi elemektől. A munkástanácsok működésének kérdéseit a későbbiek során a tapasztalatok gondos tanulmányozása és a dolgozókkal folytatandó tárgyalás, beható vita alapján kell rendezni. A pártértekezlet megítélése szerint ebben a kérdésben sem a forma a fontos, hanem a lényeg: a korábbi helyzethez képest a dolgozóknak több lehetőséget kell biztosítani a termelés ügyeinek intézésében. Az üzemi demokrácia további szélesítését, ezen belül a munkástanácsok jövőjét annak figyelembevételével kell majd eldönteni, hogy az üzemek életében tovább erősödjék a szakszervezetek szerepe, amelyek nyolc évtizedes jó hagyományokkal rendelkeznek és amelyeket megfelelő — a jelenleginél nagyobb — hatáskörrel kell felruházni. Mindenesetre nagyon fontos, hogy a helyi szakszervezeti bizottságok és a munkástanácsok összefogjanak az üzemi feladatok megoldásának elősegítésére. A párt nemzetközi kapcsolatai a proletár internacionalizmus alapjain nyugszanak. Október óta a testvéri kommunista és munkáspártokkal az egyenjogúság elvének tiszteletben tartása alapján szélesedtek és erősödtek nemzetközi kapcsolataink. A pártértekezlet örömmel veszi tudomásul, hogy az elmúlt hónapokban a párt vezetői találkoztak, tárgyalásokat folytattak, és teljes egyetértésben megállapodást kötöttek a Szovjetunió Kommunista Pártjával, Kína Kommunista Pártjával, Csehszlovákia Kommunista Pártjával, a Német Szocialista Egységpárttal, a Román Munkáspárttal, a Francia Kommunista Párttal, a Bolgár Kommunista Párttal, s az Olasz Kommunista Párttal. Ellenségeinknek, a Nagy Imre-féle áruló csoportnak, s magának az ellenforradalmi fegyveres felkelésnek az lott a célja, hogy pártunkat letérítsék a proletár internacionalizmus útjéról, elszakítsák és szembeállítsák a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a többi testvéri kommunista párttal. Az októberi ellenforradalmi és imperialista támadás időszakában azonban kitűnt, hogy a proletár internacionalizmus eszméihez és a szocialista tábor egységéhez való hűség és ragaszkodás nálunk nem szűk pártérdek, nem elvont elvi kérdés, hanem a magyar nép és a Magyar Népköztársaság létérdeke is. Pártunk ellenségeinek tervei meghiúsultak. Viszonyunk ma a testvéri pártokhoz erősebb, mint valaha, még jobban összeforraszt velük az imperialista reakcióval szemben közösen vívott nehéz harc. Ezek a testvérpártok októberben és novemberben nemcsak szavakban fejezték ki szolidaritásukat, hanem maguk is komoly harcot vívtak a magyar proletárdiktatúráért. Nyugati testvérpártjaink szembeszálltak az imperialista provokációkkal, nehéz helyzetben kiálltak pártunk politikája mellett, támogatták intézkedéseinket, megállapították országvilág előtt, hogy pártunk marxista—leninista párt, az ország vezető ereje és helyesen védelmezi a dolgozó magyar nép érdekeit. A párt és politikája mellett való kiállás állásfoglalás volt a dolgozó magyar nép igaz ügye mellett. Különösen nagyra becsüljük a Szovjetunió Kommunista Pártjának pártunk iránt tanúsított igaz, odaadó és áldozatkész barátságát. A kommunista és munkáspártok proletár internacionalizmustól átfűtött harcos szolidaritása arra kötelezi pártunkat, hogy a magyar munkásosztályban és a magyar népben még tovább mélyítsük és erősítsük a proletár internacionalizmus szellemét. Az MSZMP országos értekezletének határozata tünkben is, fokozni a marxista és folytatott harcot, amely a párt leninista tanítások tisztaságáért s minden tagjának kötelessége. VII. A párt nemzetközi kapcsolatai VI. Feladatok a kulturális munka területén A pártkonferencia megállapítja, hogy az ellenforradalom, kihasználva az elméleti és gyakorlati munkában fellelhető mulasztásokat és fogyatékosságokat, átfogó támadást indított proletárdiktatúránk és annak motorja, a párt ellen a kultúra területén is. A „tiszta demokrácia”, a „teljes szabadság" hazug jelszavainak leple mögül a kulturális élet pártos állami irányításának elvét és gyakorlatát, s születő új kultúránk szocialista tartalmát támadta. Soviniszta, nacionalista demagógiával zűrzavart teremtett és nagyfokú színvonalsüllyedést okozott az oktatás, valamint a tudományos és művészeti élet csaknem valamennyi területén. A burzsoázia itt is a kapitalista restaurációra tört, kíméletlenül üldözve mindazt, ami kultúránkban a haladást képviselte, igyekezett megsemmisíteni a proletárdiktatúránk hatalmas kulturális eredményeit. Ezért a pártértekezlet úgy határoz, hogy az adott területeken dolgozó kommunisták vezetésével, szilárdan támaszkodva a rendszerünkhöz, hű értelmiségiek soraira, határozott ellentámadást kell indítanunk az ellenforradalom kulturális életünkben jelentkező térhódítása ellen. Politikailag és szakmailag meg kell erősíteni a párt- és államvezetés hadállásait, eltávolítva a kulturális élet kulcspozícióiból az ellenforradalmi elemeket. A tudományos kutatások terén elért eredményeink megvédése és továbbfejlesztése érdekében elő kell segítenünk, hogy a személyi kultusz és a dogmatizmus káros jelenségeitől megszabadult marxista társadalomtudomány tárja fel gazdasági, politikai életünk alapvető kérdéseit, tegye széles körben általánossá a marxizmus—leninizmus tanításait, biztosítva ily módon a dialektikus és történelmi materializmus fokozott behatolását az egyes szaktudományokba is. Oktatási munkánkban a tanulmányi fegyelemért, az ifjúság körében tapasztalható klerikalizmus, nacionalizmus kiküszöböléséért folytatott harc mellett az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítanunk a pedagógusok politikai nevelésére, társadalmi szerepük növelésére. Felsőfokú oktatásban nagy gondot kell fordítanunk a hallgatók felvételének politikai szempontjaira, a felvett hallgatók szakmai és világnézeti nevelésére, messzemenően támogatva a főiskolai KISZ-szervezetek munkáját. Alaposan átgondolt, sokoldalú és magas színvonalú eszmnsi harcot kell folytatnunk az ideológiai területen még mindig rendkívül erős kispolgári, ellenforradalmi áramlatok és eszmei zűrzavar ellen. A művészeti élet területein elsősorban a pártos, szocialistarealista alkotásokat kell támogatnunk. Elő kell mozdítanunk művészetünk, irodalmunk fejlődését a szocialista realizmus irányában. Helyet kell biztosítani más haladó törekvések érvényesülésének is, természetesen mindenkor fenntartva a bírálat jogát is. A közelmúlt ellenforradalmi eseményei a kultúra területein is bebizonyították, hogy a párt irányító, ellenőrző tevékenysége nélkül lehetetlen a proletárdiktatúra következetes osztályharcos politikájának biztosítása. A feladat tehát: erősíteni a párt hadállásait tudományos és kulturális éle A pártértekezlet harmadik napirendi pontjaként került sor a párt vezető szerveinek megerősítésére és kiegészítésére. A napirend előadója Somogyi Miklós elvtárs, az Intéző Bizottság tag-RENDES TAGOK: Aczél György munkás, miniszterhelyettes; Apró Antal munkás, a Minisztertanács elnökhelyettese; Bakó Ágnes munkás, a VIII. kerületi PB titkára; Genke Valéria tanítónő, a Rádió elnökhelyettese; Biszku Béla munkás, miniszter; Borka Attila munkás, a Budapesti PB titkára; Bruttyó János munkás, építőipari szakszervezeti titkár; Cservenka Ferencné munkás, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese; Dobronoki Gyula munkás, miniszterhelyettes; Dögei Imre mezőgazdasági munkás, miniszter; Fehér Lajos tanár, az MSZMP KB osztályvezetője; Fogarasi Béla tudós, akadémikus; Fock Jenő munkás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Földes László munkás, az MSZMP KB osztályvezetője; Friss István közgazdász, az MSZMP KB osztályvezetője; Gáspár Sándor munkás, a Szaktanács főtitkára; Harmati Sándor munkás, X. kerületi tanácselnök; Horváth Imre mérnök, miniszter; Kádár János munkás, az MSZMP KB titkára; Kállai Gyula újságíró, miniszter; Kiss Árpád mérnök, az Országos Tervhivatal elnöke; Kiss Dezső munkás, a Csepel Fémművek PB-titkára; Kiss Károly munkás, az MSZMP KB titkára; Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, a KISZ KB titkára; Kossa István munkás, miniszter; Kreszán Lajos, munkás, a Ganz Vagon PB-titkára; Losonczi Pál, paraszt, tsz-elnök; Major Tamás, színművész, a Nemzeti Színház igazgatója. Marosán György, munkás, az MSZMP KB-titkára. Münnich Ferenc, jogász, a Minisztertanács elnökhelyettese. K. Nagy Sándor, kertész, tszelnök. Nemes Dezső, történész, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője. Németh Károly, munkás, medvei PB-titkár fia volt. A pártértekezlet egyhangúan az alábbi elvtársakat választotta meg, illetve erősítette meg a Központi Bizottság és Revíziós Bizottság tagjaiul: Nezvál Ferenc, munkás, miniszter; Nógrádi Sándor, munkás, nagykövet; Novobáczki Károly, egyetemi tanár, akadémikus; Nyers Rezső, munkás, a SZÖVOSZ elnöke; Orbán László, jogász, az MSZMP KB-osztályvezető; Pothornyik József, munkás, igazgató; Prieszol József, munkás, megyei PB-titkár; Révai József, újságíró, az Elnöki Tanács elnökhelyettese; Révész Géza, mérnök, miniszter; Rónai Sándor, munkás, az országgyűlés elnöke; Sági György, mérnök, üzemi főmérnök; Sándor József, munkás, az MSZMP KB oszt, vez. Sándor Kálmán, mezőgazdasági munkás, tsz-elnök; Scherczel Lajosné, munkás; Somogyi Miklós, munkás, a Szaktanács elnöke; Szirmai István, újságíró, a Tájékoztatási Hivatal elnöke. Szurdi István, technikus, az MSZMP KB oszt. vez. Török István, munkás, a Vasas Szakszervezet titkára. Tömpe István, munkás, miniszterhelyettes. Úszta Gyula, kubikos, miniszterhelyettes. PÓTTAGOK: Antos István, közgazdász, miniszter. Borbély Sándor, munkás, a KISZ SZB tagja; Darabos Iván, szobrász, MSZMP megyei PB titkára; Horváth Ede, munkás, üzcgyi igazgató; Ilku Pál, tanító, vezérőrnagy; Kaszapovics András, teraszt, tsz-elnök; Klujber László, bányász, móri járási PB-titkár; Martics Pál, munkás, ezredes; Valkó Márton, munkás, üzemi igazgató; Varró György, munkás, üzemi tisztviselő. A párt vezető szerveinek megerősítése és kiegészítése Az MSZMP Központi Bizottságának tagjai VAS NÉPE 1957. július 2. Kerl«? AZ MSZMP KÖZPONTI REVÍZIÓS BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAI: Fodor Gyula, munkás, az Országos Nyugdíjintézet igazgatója; Győre József, munkás, üzemvezető; Karakas László, munkás, az Élelm. Szakszerv. elnöke; Kádas István, munkás, az országgyűlés irodájának vezetője; Kruzslák Béla- munkás, KGM kormánymegbízott; Polónyi Szűcs Lajos, munkás, a pénzügyminiszter első helyettese; Szilágyi Béla, mérnök, a Külker. Min. főosztályvezetője. Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt 1957. június 27—29-i pártértekezletén megválasztott Központi Bizottsága ülést tartott. Napirenden szerepelt a Politikai Bizottság megerősítése és kiegészítése, a Titkárság megerősítése és a Központi Ellenőrző Bizottság kiegészítése. A Központi Bizottság az Ideiglenes Intéző Bizottságot, mint Politikai Bizottságot megerősítette és egy rendes és két póttaggal kiegészítette. A Politikai Bizottság tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Mülnnich Ferenc, Rónai Sándor és Somogyi Miklós elvtársak. Póttagok: Komócsin Zoltán és Nemes Dezső elvtársak. A Központi Bizottság megerősítette a Titkárságot, amelynek tagjai: Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly és Marosán György elvtársak, a titkárság tagjai. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak számát a Központi Bizottság 9-re emelte. A KEB tagjai: Asztalos Géza, Birkás Imre, Maróti Károly, Mózes Viktor, Nezvál Ferenc, Nehrer Árpád, Papp Lajos, Péteri István és Somogyi Miklós elvtársak. A Központi Bizottság Somogyi Miklós elvtársat a Központi Ellenőrző Bizottság elnökévé választotta.