Vas Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-17 / 217. szám

ni­ka proletárjai egyesüljetek ! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA II. évfolyam 217. szám. Ára 50 fillér 1957. szept. 17. Kedd Egyik kezükben szerszám, a másikban fegyver Munkásőr zászlóavató és névadó ünnepség Celldömölkön Az esős napok után ra­gyogó napsütés köszöntötte Cell­­döm­ölkon a járási munkásőrszá­­zad zászlóavató és névadó ünnep­ségét. Alkotmányunk ünnepe óta megyénkben minden vasárnapra esett egy-egy ilyen ünnepség, ame­lyen a kommunista munkások át­vették csapatzászlóikat, megmutat­ták erejüket, harcos kiállásukat a munkáshatalom, a párt és a szo­cializmus ügyének védelmében. Vasárnap Celldömölkön az ün­nepség már a kora reggeli órák­ban megkezdődött: fél hét órakor zenés ébresztő köszöntötte a já­rási székhely lakosságát. És a ko­szorúzási ünnepségen — a szov­jet hősi emlékmű előtt — már nagy tömeg szemlélte csillogó szemmel a munkásőrök felvonulá­sát. Az arcokról szinte olvasni le­hetett, hogy örülnek a munkás­őrségnek, bíznak bennük, hogy azok, ha kell, életük árán is meg­védelmezik a munkáshatalmat. Kommunisták, munkások, dolgozó parasztok, tsz-tagok, vagy ezek gyermekeiből lett értelmiségiek, vezetők markolták keményen a fegyvert. Ezek az emberek a párt és a kormány hívó szavá,a­­’Pk­ad­tak fegyvert, hogy soha többé meg ne történhessen az, ami meg­történt a múlt év október—no­vemberben. Ezek az elvtársak azokban a napokban is szívesen fegyvert fogtak volna, hogy elve­gyék a kedvét a hazaáruló, ellen­forradalmár bitangoknak. A párt­ és a kormány bizalma a kommunistákban, a dolgozók­ban — ennek a megtestesítője, élő, eleven kifejezője a munkásőrség. S ezt a bizalmat nemcsak azok érezhetik, s érzik, akik dolgos ke­zükkel most már a fegyvert is szorítják, hanem azok is, akik tanúi lehetnek az ilyen felemelő ünnepségeknek. Nálunk minden becsületes ember nyugodtan hajt­hatja fejét éjszakai pihenőre, mert az állampolgárok életét, va­gyonát, a nép hatalmát és vagyo­nát a honvédség és a karhatalom mellett most már a felfegyverzett munkások hadserege is védelmezi. A zászlóavató és névadó ünnepségre öntudatosan, példás fegyelemmel felvonuló munkás­őrök önkéntelenül is erőt, bizal­mat, biztonságot adó gondolato­kat ébresztenek a hazájukat sze­rető, a néphatalom mellett álló becsületes emberekben. A népha­­talom veszett ellenségei pedig csak hadd csikorgassák fogaikat, ezek­nek az elvtársaknak a kezéből a fegyvert soha többet nem lehet kicsavarni, s a nép ellenségei töb­bet nem támadhatnak olyan sza­badon a munkások és parasztok állama ellen. Ezt érezték azok, akik együtt vonultak a munkásőrökkel a Szé­chenyi térre. A koszorúzási ünnep­ség színhelyétől a Széchenyi térig vivő útszakaszon zászlók, jelmon­datok, baráti integetés kísérte a felvonuló munkásőröket, hogy há­romnegyed 10 órakor megkezdőd­jön az ünnepség. Az üzemek mun­kásai, a járás lakosságának kép­viselői, felnőttek és fiatalok kö­szöntötték a munkásőröket, hall­gatták a vezényszavakat, az ün­nepi beszédet, a köszöntőket. A munkásőrség fogadása, a felsora­kozott díszzászlóalj parancsnoká­nak jelentése után a Himnusz és a megnyitó következett, majd Ró­zsa Géza elvtárs, az MSZMP já­rási bizottságának titkára mondott­­ ünnepi beszédet. Miután köszöntötte a munkás­őröket és az egybegyűlt tömeget, megemlékezett arról, hogy nálunk Magyarországon is megvoltak a munkásőrség előfutárai. 1919-ben a hatalomra jutott munkásosztály megszervezte az üzemőrségeket és a vörösőrséget. Abban az időben ezek voltak a munkásosztály fegy­veres alakulatai, a proletárdikta­túra, a Tanácsköztársaság védel­mezői. A munkáshatalomnak ná­lunk is nagyon sok hőse volt 19- ben s azóta is. A celldömölki járás munkásőr­­százada is egy hősnek, Szalai Jó­zsef elvtársnak a nevét vette fel. Olyan embernek a nevét, aki ta­valy októberben az életét adta a munkáshatalom védelmében. Sza­lai elvtárs Nagysimonyiban szüle­tett, szegényparasztok gyermeke volt, s 30 éves korában vesztette el életét. Emlékét őrzi, s hős pél­dáját követi a járási munkásőr­­század. Szalai elvtársnak azért kellett meghalnia, mert szerette a pártot, hazáját, s a dolgozó nép ügyét védelmezte. A szónok beszélt arról, hogy nem elég csak beszélni a hatalom megvédéséről, hanem meg kell teremteni az előfeltételét an­nak, hogy vissza ne jöhessen a kapitalista múlt, de az se ismét­lődhessen meg, ami tavaly történt október—novemberben. Ehhez el­sősorban az szükséges, hogy a párt politikája a szocialista esz­méknek megfelelően szolgálja a dolgozók felemelkedését. Tanulsá­ga októbernek, hogy védelmezni kell a párt egységét, s azoknak a kezébe kell adni a fegyvert, akik meg is tudják védelmezni a pár­tot, a népet. Az októberi tanulsá­got levonva, adott a párt fegyvert a munkások kezébe, hogy az el­lenforradalom sötét erői aljas ter­veikre mindig kellő választ kap­janak a legilletékesebbektől, a munkásoktól is. A munkásőröket nézve az em­berek önkéntelenül is az imperia­listáknak azon hazugságára gon­dolnak, hogy a munkások nem tá­mogatják a forradalmi munkás­paraszt kormányt. A munkásőrök nagy többsége egyszerű kétkezi munkás a munkapadok mellett, a szántóföldeken találkozhatunk ve­lük a legtöbbet. S hol ad a kor­mány fegyvert az őt nem támo­gató munkások kezébe? Ez a köl­csönös bizalom világos bizonyíté­ka. De a kormány iránti bizalmat példázza az is, hogy a munkásőr- Század zászlaját szinte elborítot­ták az üzemek, intézmények által adományozott szalagok. Felszólalt az ünnepségen Szalai József öz­vegye is. Sírástól el-elcsukló han­gon beszélt a munkásőrökhöz. A mártírhalált halt özvegyének sza­vai belevésődtek a munkásőrök és az ünneplők emlékezetébe: nem, soha többet nem engedjük meg, hogy előforduljon az, ami tavaly megtörtént. Ezt fejezte ki a mun­kásőrök eskütétele is, az a foga­dalom, hogy a pártot, a Magyar Népköztársaságot, ha kell, az éle­tük árán is megvédelmezik. Az ünnepségen részvevők szá­ma egyre nőtt, s nagy tömeg gyűlt össze, amikor a zászlóalj díszme­netben elvonult a díszemelvény és a csapatzászló előtt. Az elvonuló egységeket az ünneplők valóságos virágesővel árasztották el. A munkásőröknek vörös szegfűt ajándékoztak — szimbóluma ez is, hogy ők a proletáriátus dik­tatúráját védelmezik. A tisztelgés és az Internacionálé elhangzása után a vasútállomás előtti térről a tömeg együtt vonult a munkás­­őrökkel a városba. A celldömölki járás munkásőv­­századának zászlóavató és névadó ünnepsége nemcsak az újonnan szerveződött munkásőrségnek volt felejthetetlen ünnepe. Ünnepe volt ez a járás munkásainak, dolgozó parasztjainak is. Olyan ünnep, amely erőt, biztonságot kölcsönöz a további munkához, a nép ellen­sége­, elleni kíméletlen harchoz, a haza erősítéséhez, a szocialista vívmányok gyarapításához. A Széchenyi téren lezaj­lott ünnepség után a munkásőrök, azok hozátartozói és a meghívot­tak , üzemek, intézmények, köz­ségek, állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek, a járási, a me­gyei és országos vezető szervek képviselői baráti hangulatban be­­folyt ebéden vettek részt. Ezt kö­vetően zene szórakoztatta a mun­­kásőröket és a vendégeket. Jól sikerült a Répce menti kiállítás és vásár A földművesszövetkezeti tag- és közgyűlések elé Tézisek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából A Pravda vasárnapi számában közölte „A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 40. évfordulójára (1957)” című téziseket, amelyeket az SZKP Központi Bizottságának propaganda- és agitációs osztálya, valamint az SZKP Központi Bi­zottságának marxizmus—leniniz­­mus osztálya, valamint az SZKP Központi Bizottságának Marxiz­mus—Leninizmus Intézete készí­tett. A tézisek fejezetei a követke­zők: „A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelme és a proletárdiktatúra megszilárdulása a Szovjetunióban", „A szocializ­mus felépítése a Szovjetunióban az októberi forradalom fő ered­ménye”, „A szovjet nép hősies harca a Nagy Honvédő Háború­ban”, „A szocialista építés ered­ményei a háború utáni időszak­ban és a szovjet nép feladatai a kommunizmusért vívott harc­ban”. „A kommunista párt a szov­jet nép győzelmeinek vezére, lel­kesítője és szervezője". Nagy fe­jezet foglalkozik a Szovjetunió külpolitikájával és a népek béke­harcával. A tézisek utolsó fejezete a Nagy Októberi Szocialista Forr­a­dalomnak az emberiség történ­e­­mi sorsára gyakorolt hatását jellemzi. (MTI) A Szovjetunió washingtoni nagykövetségének emlékirata az amerikai külügyminisztériumhoz A Szovjetunió külügyminiszté­riuma „megelégedéssel állapítja meg, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma elfogadja azt a javaslatot, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kor­mánya kezdjen tárgyalásokat a két­ ország kapcsolatainak fejlesz­téséről. A minisztérium egyetért azzal, hogy a tárgyalásokat 1957. októberében kezdjék meg az ame­rikai külügyminisztérium képvi­selői és a washingtoni szovjet nagykövet” — írja a washingtoni szovjet nagykövetségnek az ame­rikai külügyminisztériumhoz szeptember 12-én intézett emlék­irata. A Szovjetunió külügyminiszté­riuma — írja a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztéséről szóló emlékirat — nem érthet egyet azzal az állítással, hogy amerikai részről nem állítanak mesterséges akadályokat a két ország kapcso­latainak útjába. A szovjet nagy­követség július 26-i emlékiratá­ban olyan tényeket sorolt fel, amelyek bizonyítják, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai nem fejlődnek kellő­en éppen az amerikai fél okozta akadályok és korlátozások miatt. A szovjet nagykövetség emlék­irata ezután felsorolja azokat a kérdéseket, amelyeket a küszö­bönálló tárgyalásokon célszerű lenne megvizsgálni. Ezek a kér­dések a gazdaságot, a kereske­delmet, a tudományt, a kultúrát, a technikát és egyéb területeket érintik. Az emlékirat azt a reményt fejezi ki, hogy az amerikai kül­ügyminisztérium jóakaratúan fogja megvizsgálni a szovjet kül­ügyminisztérium javaslatait. Az emlékirat válasz, az ame­rikai külügyminisztérium augusz­tus 16-i emlékiratára. A moszkvai lapok vasárnap mindkét emlék­irat szövegét közölték. (MTI) Egyik legsürgősebb munka: a vetőszán­tás a szántásra, a talajmunkára ál­lították. Már több mint 300 gép­­állomási traktor szánt keverőre vagy vető alá. Amint azonban a gépállomási igazgatóság legfrissebb jelentéséből kitűnik, a vetőszán­tásban az utóbbi napokban egy kis megtorpanás történt. Pedig ez most a legsürgősebb mezőgaz­dasági munka. Szeptember má­sodik felében már vetni lehet a búzát, rozsot, az őszi árpát, min­den őszi kalászost. Ha azonban késünk a vetőszántással, kitolódik a vetés és egybeeshet a betakarí­tással, a cukorrépa-, kukorica- és burgonyaszedéssel. Ezt, ha lehet, mindenképpen kerüljük el, mert a munkatorlódásnak rendszerint kapkodás a vége, ami általában a minőség rovására megy. A gép­állomások ezért az arra alkalmas erőgépeikkel a vetőszántást szor­galmazzák és a tsz-eket is győz­zék meg róla, hogy ez a munka most a legsürgősebb. A veleszán­tásban a gépállomások rangsora az alábbi: 1. a lukácsházi, 2. a körmendi, 3. a vasszilvágyi, 4. a kenyéri, 5. a büki, 6. a celldömölki, 7. a sár­vári, 8. a gyöngyöshermáni, 9. a pácsonyi, 10. a káldi, 11. a nem­es­­koltai, 12. a rátóti gépállomás. Az elmúlt 10 napban a megye gépállomásai teljesen befejezték a cséplést, s erőgépeiket azonnal Befejeződött a nyugatnémet választás Nyugat-Németországban vasár­nap délután 6 órakor lezárták a szavazóhelyiségeket és a válasz­tásvezetők azonnal megkezdték a szavazatok számlálását — je­lenti a DP­A. A parlamentben egyébként tíz képviselővel több lesz, mint az előzőben volt. E képviselők a Saar-vidék küldöttei, amely most először vesz részt szövetségi gyű­lési választásokon. A 494 képvise­lőhöz 22 berlini járul. A szövetségi köztársaságban dü­höngő náthamegbetegedések érez­tették hatásukat a választás me­netére. A Bundeswehr választás­ra jogosult katonáinak 90 száza­léka szavazott le — jelenti a DPA. Freiburgban tiltakozott az FDP a CDU választási terrorja ellen. Az FDP arról panaszkodott, hogy a CDU a választójogosultak egyik névsorán megjelölte a választá­son résztvetteket, hogy ezután a nemszavazókat szavazataik leadá­sára rábeszélje. A freiburgi vá­lasztókerület választásvezetője e panaszt azzal az indoklással uta­sította vissza, hogy „nem lehet kifogásolni, ha a pártok munka­társaik útján nagyobb szavazat­­szám elérésére törekednek”. A nyugat-berlini képviselőház vasárnap délután tartott rendkí­vüli ülésén hivatalosan megvá­lasztotta azt a 22 képviselőt, aki a berlini tartományt a III. német szövetségi gyűlésben képviselni fogja. A képviselők mandátum szerinti megoszlása a következő: SPD 12, CDU 7, FDP 2, FDV (Szabad Demokrata Néppárt) 1 mandátum. A berlini képviselők­nek a szövetségi gyűlésben nincs szavazati joguk. A NYUGATNÉMET VÁLASZ­TÁSOK HIVATALOS VÉGEREDMÉNYE A DPA jelenti, hogy Bonnban közzétették a választások ideigle­nes hivatalos végeredményét. Eszerint a pártokra az országos listán adott 29.885.946 érvényes szavazat megoszlása a következő­ CDU 11.865798 CSU 3.132.956 SPD 9,490.726 FDP 2.304.856 A választáson a szavazásra jo­gosult választók 88,24 százaléka vett részt. A választójogosultak száma 35,196.124. Szavazott: 31,058.319, érvénytelen 1,172.373. 1953-ban a választási részvétel aránya 86 százalék volt. Az egyes pártok szavazatainak százalékaránya a következő: CDU—CSU 50.18 SPD 31.75 BHE 1,373.001 DP 1,006.350 FU 254.071 DRP 307.310 BDD 59.454 BG 17.637 UDM 36.525 SSW 32.260 VU 5012 FDP 7.71 BDE 4.59 DP 3.36 FU 0.85 DRP 1.02 BDD 0.19 DG 0.05 UDM 0.12 SSW 0.10 VU 0.01

Next