Vas Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-11 / 9. szám
Három héttel a kisonítványosítás előtt A középiskolák többségében hétfőn, január 13-án megkezdődik a tanítás. Vannak azonban olyan középiskolák is, amelyekben csak január 20-án fejeződik be a téli szünet. A megérdemelt pihenő után a tanulóknak ismét csatasorba kell állniuk az első félév sikeres befejezése érdekében. A tanulók a téli szünet időszakára is kaptak tanulmányi feladatokat, amelyeknek az elvégzése igen jelentős az eredményes tanulás érdekében. Azok a tanulók, akik nemcsak az elsőfélévben, hanem a téli pihenő idején is szorgalmasan tanultak, a félévi bizonyítványkiosztásnál bizonyára jobb osztályzatra, jobb félévi bizonyítványra számíthatnak. Viszont helytelen azoknak a diákoknak a véleménye és magatartása, akik azt vallják, hogy a félévi szünet után is ráérnek nagyobb erőfeszítéssel tanulni. Az ilyen tanulók tagadják a tervszerű, a rendszeres tanulás szerepét, s végeredményben önmagukat csapják be. Reméljük azonban, hogy kevés az ilyen tanuló. Természetesen a félév előtti időszak mindig nagyobb erőfeszítésekre kötelezi a tanulókat, ée ez az időszak is akkor hozza meg a várt gyümölcsét, ha a diákok a tanév elejétől fogva elvégezték a reájuk háruló feladatokat. Ezúttal is felhívjuk megyénk valamennyi középiskolai tanulóját, hogy tanuljon szorgalmasan, tegyen meg minden tőle telhetőt a félév sikeres befejezése érdekében. A jobb tanulók segítsék a gyengébbeket, s az eddigieknél is érvényesüljön jobban a felelősség egymás előmenetele, tanulása iránt. Megtisztelő szerep vár ebben az időszakban az iskolai KISZ-szervezetekre is, ösztönözzék a diákokat, hívják fel figyelmüket az eredményes tanulás jelentőségére. A kiszisták pedig példamutató tanulásukkal, magatartásukkal hassanak társaikra. A KISZ-szervezetek ne feledkezzenek meg arról, hogy az ifjúság szórakozásának, politikai nevelésének megoldása mellett egyik fő feladatuk elősegíteni a tanárok, nevelők munkáját a tanulmányi színvonal növelésében. Három hét múlva minden középiskolás tanuló megkapja félévi bizonyítványát. Legyen ez figyelmeztető és egyben ösztönző a jobb és gyümölcsözőbb iskolai munkára. Néhány sorban — AZ IFJÚSÁGI AKADÉMIA ELŐADÁSA: Szombathely múltja és jövője címmel január 14-én, kedden este 6 órai kezdettel dr. Fodor Henrik tanár tart előadást a szombathelyi Ifjúság Házában. Az előadás után múzeumlátogatás lesz. — A JÖVŐ HETI számunkban közöljük a Vasi fiatalok oldalban az ifjúság magatartásáról folytatott vita összefoglalóját. A GASZTONYBAN 12 TAGGAL KISZ-szervezet alakult. A színjátszó szakkör máris működik. További céljuk, hogy növelik a szervezet taglétszámát, lehetőleg minden fiatalt bevonnak a kulturális és sportéletbe. Továbbá társadalmi munkával segítik a faluban folyó villamosító munkálatokat. • Úttörőknek KUKKANTÓ... Kedves Pajtások! Legelőször is bemutatkozom nektek. Én vagyok a Kukkantó. Időközönként bekukkantok az úttörőcsapatokhoz, és róluk egyetmást elárulok nektek. J Kedden délután a szől-lősi általános iskola úttörőcsapatába kukkantottam be. Ott voltam még csak igazi úttörőfoglalkozás! Az úttörőmeglepetéseket vidám mozgalmi dalok előzték meg. Dicséretre méltó, hogy az egész úttörőcsapat milyen vidáman, egyöntetűen tud énekelni. Úgy látszik, komoly gondot fordítanak az énektanulásra. Belekukkantottam két leányőrs őrsi naplójába. Hát mit láttak szemeim! Az ízlésesen bekötött, tiszta napló rendszeresen tükrözi az eseményeket. Minden oldal szebbnél szebb rajzokkal díszített. Az egyik lapon örömmel olvastam, hogy milyen kedves Mikulás-ünnepet rendeztek a kisebbeknek. Mindenesetre, az őrsök ilyen írott, színes ■krónikái a tartalmas úttörőéletről tanúskodnak. Ezen a délután bőven akadt vidámság. Nehéz leírni azt a sokféle meglepetést, amit nagy örömmel fogadtak az úttörők. Legjobban talán az tetszett, amikor a gyufás skatulya fedele erre-arra vándorolt. Vagy amikor az úttörőélet köréből feltett kérdésekre adott válaszokért belépőjegyet lehetett szerezni a rögtönzött kis vursóba, ahol színes ceruzától a pingponglabdáig lehetett nyerni. A kedélyes hangulat is hozzájárult a jó csapatélet kialakításához, s erőt is adott a csakhamar újrakezdődő iskolai tanuláshoz is. Gazdag férffi látogatásit a kámoni úttörőcsapatnál Január 3-án nagy volt az izgalom a kámoni iskolában. Az úttörőklubnak berendezett osztályban sürögtek-forogtak a leányúttörők. Ide egy kis terítő, oda egy kis virág került. Így még szebbé tettük a mi szórakozóhelyünket. Megvolt ennek az oka. Tíz órára vártuk Gazdag Erzsit, a kisgyerekek írónőjét. Jánosházi Gabi kedves szavakkal üdvözölte Erzsi nénit. Megkértük, meséljen életéről, verseiről, meséiről. Erzsi néni örült a meleg fogadtatásnak. Elmondott életéből egy kis történetet, mely tükrözte az ő gyermekkorát. Árva gyermek volt, s bizony nehéz volt a megélhetése. Elmondta az éhség borzalmait, amit érzett a hozzá hasonló sorsú gyermekekkel együtt. Ő épp ezért ír verses könyveket, hogy ezekkel szórakoztassa a mai gyerekeket. Karácsonykor jelent meg a Mesebolt című versgyűjteménye. Egyet nekünk is ajándékozott. Ezután megismerkedett a pajtásokkal. Mindannyian nagyon megszerettük Erzsi nénit ez alatt a rövid idő alatt. Sok szép gondolattal gyarapodva, és a kedves találkozás élményeivel meghatódva búcsúztunk el Gazdag Erzsi írónőtől. Kondor Mária VIII. vorsvezető A fiatalok tatarozzák a művelődési otthont Egy év óta furdalja a soósfai fiatalok lelkiismere- tét, hogy a községi műve- lődési otthon falait megveszi az idő, s szinte gazdát- lanul szürkül a pusztulásba. Egy évvel ezelőtt a tanács tervbe vette, hogy a belső falakat kimeszelteti. Sajnos azonban mind amai napig csak terv maradt ez. Legutóbb a KISZI fiatalok elhatározták, hogy védnökséget vállalnak a művelődési otthon felett. A tatarozáshoz szükséges pénzösszeget társadalmi összefogás alapján akarják megteremteni. Szabad idejüket arra használják fel, hogy színdarabokat tanulnak, melyekkel egyúttal szórakoztatják a falu népét, ugyanakkor a bevételt a tatarozás költségeire fordíthatják. Nem olyan régen egy műsorból ezer forint bevételük volt s az elmúlt vasárnap ugyanezzel a műsorral a szomszédos Chernelházadamonya községbe is ellátogattak. A fiatalok kezdeményezésére az idősebbek is bekapcsolódnak e „mozgalomba“. Elhatározták, hogy a téli hónapokban egy felnőttekből álló kultúrgárda műsorra tűzi Kodolányi János: Földindulás című drámáját. Az előadásokat február végére, a farsang idejére tervezik. Ezzel a műsorukkal ugyancsak el akarnak menni a szomszédos községekbe is vendégszereplésre. A művelődési otthonnal kapcsolatban pedig az a tervük, hogy még a festés előtt a színpadot is megjavítják. Szünidei színfoltok A Petőfi Sándor utcai általános iskola környékét, folyosóit és tantermeit a szünidőben is nagy sürgésforgás teszi élénkké. Igazán nem látszik, hogy szünetel a tanítás. Nevelők és tanulók egyaránt szép számmal mutatkoznak a „második otthon“ falai között. Idegen arcok is vegyülnek a „törzsvendégek“ közé. A szünidőben tartják ugyanis azokat az úttörőfoglalkozásokat, amelyeket Horváth Lajos tanár, a Petőfi Sándor utcai iskola úttörőcsapatának vezetője nagy körültekintéssel, ügyességgel, s olyan változatosan szervezett meg, hogy még az „öreg rókák“ is örömtől sugárzó arccal tekintenek vezetőjükre. Egyik napon szellemi torna a program, amelynek folyamán külföldi pajtásoknak kell levelet írniuk vagy egy kéthetes táborozáshoz szükséges felszerelés listáját kell záros határidőn belül elkészíteniük. Közben az őrsökből kijelölt úttörők irodalmi, földrajzi, számtani kérdésekre válaszolnak, s így gyűjtik pontjaikat a versenyben, amelynek díjai sem megvetendők! A csokoládéadagok mellett labdák, szájharmonikák és egyéb játékok várják a boldog győztest. Érdemes megerőltetni a koponyákat! A másik napon a három nagy fiúiskola, a Dózsa, a Zrínyi és Petőfi utcai iskola , sampionjai“ asztalite- ” Díszben mérik össze erejű- ‘ket. S nemcsak a tanulók, hanem a nevelők is szur ikolnak kedves tanítványaiknak, amikor bebizonyít- ] ják, hogy tudnak küzdeni, helytállni még akkor is, amikor 20:15-re vezet az ellenfél, s hét jó ütéssel a biztos vereségből győzelmet csihol ki a kis 12—13 éves , pajtás. S a meglepően fürige mozgás, jó taktika, ki-dolgozott ütések mellett éppen ez a szívósság a leg-nagyobb öröm a nevelők számára, ez a legszebb , biztatás: a tanulmányi eredményben sem szabad megtorpanni, ha valami nem mindig úgy sikerült, ahogy azt elképzeltük. A szívósság, a győzni akarás ott is meghozza a győzelmet. A három iskola asztalitenisz-versengéséből egyébként a Petőfi utcai csapat került ki győztesen. A szünet utolsó hetében a három csapat sakkban is összemérte erejét és tudását. Így marad meg a háromhetes szünet kellemes emléke úttörőink szívében, s ad erőt a félév előtti nagy „finis“-hez, amelyhez mi nevelők, szívből kívánunk erőt, kitartást és főként sikert! Lévay Gyula, a Petőfi Sándor u. ált. isk. tanára Elmaradt HUMOR Nagyon szeretem a humort, s így a humoros embereket is. Órákig el tudok — vagy tudnék — szórakozni különböző humoros embereken, humoros jeleneteken. Úgy tudok sóvárogni akár csak egy elárvult humorért is. Sóvárgásomat a lekötözött szárnyú madár sóvárgásához tudnám hasonlítani. Ő is szeretne repülni, együtt a párjával. • És most itt állok a színpad előtt. Körös-körül tapéták díszítik a falakat. A kék függöny szeliden omlik alá. A színpadon asztalok, székek és különböző tárgyak hevernek szanaszét. Kábít és éget a rivaldafény. Képzeletemben száz kis humoros kobold táncol, kacag, nevet.. • Sóvárogva vártam az előadás kezdetét... Na most, most, végre ... csakhogy elkezdődött, sikerült ... sikerült! És képzeletemben már táncolt a száz kis humoros kobold, nevettek, kacagtak, velük én is. • • ha... ha, i, ha... Milyen keserű volt az ébredés. Az üres színpad táncolt előttem, tie meg a Szombathelyi Ifjúsági Ház oly hosszú idő óta vajúdó Humor-együttes*.» (Szűcs) Baráti ismerkedés — szórakozással Leszállt az est. Az alkonyi sötétségben emberek siettek a művelődési otthon felé. Kemenesmihályfán sokan voltak kiváncsiak a vendégszereplő gasztonyi KISZ-szervezet színjátszóira. Már odaérkezésünkkor kedves fogadtatásban volt részünk. Az állomáson vártak bennünket a fiatalok, hogy elkísérjenek bennünket a KISZ-szervezet helyiségébe. Aztán felgördült a függöny. Peregtek a jelenetek. Az előadás után együtt ropták a táncot a vendégek és a helybeli fiatalok. Mindannyian jól szórakoztunk, s kölcsönösen sok jó ismerőst, barátot szereztünk. Ezúttal is köszönetet mondunk mi, a gosztonyi KISZ-szervezet tagjai a meleg, baráti fogadtatásért, a vidám eltöltött estéért, a jó szórakozásért. Arra kérjük a kemenesmihályfai kiszeseket, hogy továbbra is ápolják, erősítsék a kialakult barátságot. Péntek László tanító, Gasztony A pepita kakas aragszom egy pepita kakasra. Miért? Azonnal elmondom. Olyan kakasról, a kakasnak egy olyan fajtájáról van szó, amelyet eddig még nem jegyzett fel az állatvilág krónikása, de nem is futkosott, nem is kapirgált soha. Mert ez egy nagyon kényes ruházatú kakas! Különös és feltűnően rikító ruházata van. És nagyon feltűnő a viselkedése, már ezzel is elüt a környezetétől. S miért éppen pepita? Valószínű a sokféle keveredés az oka. Elsétől mindenesetre nagyon is eütött. Nyaka nyurgán hosszú lett — a színek és „mélységek” különös körülménye folytán kabátja a legfeltűnőbb, mélyen csapott és sok színű. A természetéhez tartozik, hogy nem szereti a világosságot. (Lehet, hogy most már a vak kakas is talál szemet?!) Tegnap este tűnődtem el rajta hosszú ideig. Mert, oly sok mindenben elüt a társaitól, őseitől, akik már este nem láttak — sőt már alkonyatkor felültek az ülőre — világos nappal szaladgáltak eleség után. Ez meg, hogy a csuda vinné el, csak sötétben érzi jól magát, csak a sötétben lát. (És milyen sötéten!) Világos nappal kólikás — szegény, így mondta nekem a minap a szomszéd néni: „Te, nézd csak, ott megy a kólikás.” És tényleg, igaza volt, mert mintha valóban kólikás lett volna. Úgy nézett ki, amint ott végig billegett az udvaron, mint amikor valakit a rosszullét kerülget, lábai rogyadoztak, keresztülkasul érkeztek-cakkoztak. Nagyot derültünk rajta. Nem azért, mintha tetszett volna. Mert ha valaki mondjuk humoros — de emellett ízléses argigata — az derül keltő. De ha valaki csak ízléstelen — az csak nevetséges lehet. Aztán mégis megsajnáltam. Eszembe jutott, hogy egyszer láttam, amint partnere ajábiggyesztve, tetőtől talpig végig mustrálva faképnél hagyta. Igen, az ilyen gőgös, s mégis szánalmat keltő kakast a legtöbben otthagynak. Akkor láttam utoljára, amikor a lépcsőházban botorkált, lógó fejjel, lesütött szemmel ültünk az esti homályban. papíta volt a „kis kakas”, csak a piros taréj helyett kalapformát viselt. A köztudatban úgy szerepel, hogy — j.ampee. tsrfKHU