Vas Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-11 / 9. szám

Három héttel a kison­ítványosítás előtt A középiskolák többségében hétfőn, január 13-án megkezdődik a tanítás. Vannak azonban olyan közép­iskolák is, amelyekben csak január 20-án fejeződik be a téli szünet. A megérdemelt pihenő után a tanulók­nak ismét csatasorba kell állniuk az első félév sikeres befejezése érdekében. A tanulók a téli szünet idősza­kára is kaptak tanulmányi feladatokat, amelyeknek az elvégzése igen jelentős az eredményes tanulás érde­kében. Azok a tanulók, akik nemcsak az első­­félévben, hanem a téli pihenő idején is szorgalmasan tanultak, a félévi bizonyítványkiosztásnál bizonyára jobb osz­tályzatra, jobb félévi bizonyítványra számíthatnak. Vi­szont helytelen azoknak a diákoknak a véleménye és magatartása, akik azt vallják, hogy a félévi szünet után is ráérnek nagyobb erőfeszítéssel tanulni. Az ilyen tanulók tagadják a tervszerű, a rendszeres tanulás sze­repét, s végeredményben önmagukat csapják be. Re­méljük azonban, hogy kevés az ilyen tanuló. Természetesen a félév előtti időszak mindig na­gyobb erőfeszítésekre kötelezi a tanulókat, ée ez az időszak is ak­kor hozza meg a várt gyümölcsét, ha a diákok a tanév elejétől fogva elvégezték a reájuk há­ruló feladatokat. Ezúttal is felhívjuk megyénk valamennyi középis­kolai tanulóját, hogy tanuljon szorgalmasan, tegyen meg minden tőle telhetőt a félév sikeres befejezése ér­dekében. A jobb tanulók segítsék a gyengébbeket, s az eddigieknél is érvényesüljön jobban a felelősség egy­más előmenetele, tanulása iránt. Megtisztelő szerep vár ebben az időszakban az iskolai KISZ-szervezetek­­re is, ösztönözzék a diákokat, hívják fel figyelmüket az eredményes tanulás jelentőségére. A kiszisták pe­dig példamutató tanulásukkal, magatartásukkal hassa­nak társaikra. A KISZ-szervezetek ne feledkezzenek meg arról, hogy az ifjúság szórakozásának, politikai ne­velésének megoldása mellett egyik fő feladatuk előse­gíteni a tanárok, nevelők munkáját a tanulmányi szín­vonal növelésében. Három hét múlva minden középiskolás tanuló meg­kapja félévi bizonyítványát. Legyen ez figyelmeztető és egyben ösztönző a jobb és gyümölcsözőbb iskolai munkára. Néhány sorban — AZ IFJÚSÁGI AKADÉMIA ELŐADÁSA: Szombathely múltja és jövője címmel január 14-én, kedden este 6 órai kezdettel dr. Fodor Henrik tanár tart előadást a szombathelyi Ifjúság Házában. Az előadás után múzeumlátoga­tás lesz. — A JÖVŐ HETI számunkban közöljük a Vasi fiatalok oldalban az ifjúság magatartásáról foly­tatott vita összefoglalóját. A GASZTONYBAN 12 TAGGAL KISZ-szervezet alakult. A szín­játszó szakkör máris működik. További céljuk, hogy növelik a szervezet taglétszámát, lehetőleg minden fiatalt bevonnak a kultu­rális és sportéletbe. Továbbá tár­sadalmi munkával segítik a falu­ban folyó villamosító munkálato­kat. • Ú­ttörőknek K­UKKAN­TÓ... Kedves Pajtások! Legelőször is bemutatko­zom nektek. Én vagyok a Kukkantó. Időközönként bekukkantok az úttörőcsa­patokhoz, és róluk egyet­­mást elárulok nektek. J Kedden délután a szől-­lősi általános iskola úttörő­­csapatába kukkantottam be. Ott volt­am még csak iga­zi úttörőfoglalkozás! Az út­­törőmeglepetéseket vidám mozgalmi dalok előzték meg. Dicséretre méltó, hogy az egész úttörőcsapat mi­lyen vidáman, egyöntetűen tud énekelni. Úgy látszik, komoly gondot fordítanak az énektanulásra. Belekukkantottam két leányőrs őrsi naplójába. Hát mit láttak szemeim! Az ízlésesen bekötött, tiszta napló rendszeresen­ tükrözi az eseményeket. Minden ol­dal szebbnél szebb rajzok­kal díszített. Az egyik la­pon örömmel olvastam, hogy milyen kedves Miku­lás-ünnepet rendeztek a ki­sebbeknek. Mindenesetre, az őrsök ilyen írott, színes ■krónikái a tartalmas úttö­rőéletről tanúskodnak. Ezen a délután bőven akadt vidámság. Nehéz le­írni azt a sokféle meglepe­tést, amit nagy örömmel fogadtak az úttörők. Leg­jobban talán az tetszett, amikor a gyufás skatulya fedele erre-arra vándorolt. Vagy amikor az úttörőélet köréből feltett kérdésekre adott válaszokért belépője­gyet lehetett szerezni a rögtönzött kis vursóba, ahol színes ceruzától a pingponglabdáig lehetett nyerni. A kedélyes hangu­lat is hozzájárult a jó csapatélet kialakításához, s erőt is adott a csakha­mar újrakezdődő iskolai tanuláshoz is. Gazdag férffi látogatásit a k­ámoni úttörőcsapatnál Január 3-án nagy volt az izgalom a kámoni iskolá­ban. Az úttörőklubnak be­rendezett osztályban sürög­­tek-forogtak a leányúttö­rők. Ide egy kis terítő, oda egy kis virág került. Így még szebbé tettük a mi szórakozóhelyünket. Meg­volt ennek az oka. Tíz órára vártuk Gazdag Erzsit, a kisgyerekek író­nőjét. Jánosházi Gabi ked­ves szavakkal üdvözölte Erzsi nénit. Megkértük, meséljen életéről, verseiről, meséiről. Erzsi néni örült a meleg fogadtatásnak. El­mondott életéből egy kis történetet, mely tükrözte az ő gyermekkorát. Árva gyer­mek volt, s bizony nehéz volt a megélhetése. El­mondta az éhség borzalma­it, amit érzett a hozzá ha­sonló sorsú gyermekekkel együtt. Ő épp ezért ír ver­ses könyveket, hogy ezek­kel szórakoztassa a mai gyerekeket. Karácsonykor jelent meg a Mesebolt cí­mű versgyűjteménye. Egyet nekünk is ajándékozott. Ezután megismerkedett a pajtásokkal. Mindannyian nagyon megszerettük Erzsi nénit ez alatt a rövid idő alatt. Sok szép gondolattal gyarapodva, és a kedves ta­lálkozás élményeivel meg­hatódva búcsúztunk el Gazdag Erzsi írónőtől. Kondor Mária VIII. v­­orsvezető A fiatalok tatarozzák a művelődési otthont­ ­ Egy év óta furdalja a soósfai fiatalok lelkiismere-­­ tét, hogy a községi műve- l­ődési otthon falait meg­­veszi az idő, s szinte gazdát-­­ lanul szürkül a pusztulás­­­ba. Egy évvel ezelőtt a ta­­­nács tervbe vette, hogy a­­ belső falakat kimeszelteti.­­ Sajnos azonban mind a­­mai napig csak terv ma­radt ez. Legutóbb a KISZ­­I fiatalok elhatározták, hogy védnökséget vállalnak a művelődési otthon felett. A­­ tatarozáshoz szükséges pénz­összeget társadalmi össze­fogás alapján akarják meg­teremteni. Szabad idejüket arra használják fel, hogy színdarabokat tanulnak, melyekkel egyúttal szóra­koztatják a falu népét, ugyanakkor a bevételt a tatarozás költségeire fordít­hatják. Nem olyan régen egy műsorból ezer forint bevételük volt s az elmúlt vasárnap ugyanezzel a mű­sorral a szomszédos Cher­­nelházadam­onya községbe is ellátogattak. A fiatalok kezdeményezésére az idő­sebbek is bekapcsolódnak e „mozgalomba“. Elhatároz­ták, hogy a téli hónapok­ban egy felnőttekből álló kultúrgárda műsorra tűzi Kodolányi János: Földindu­lás című drámáját. Az elő­adásokat február végére, a farsang idejére terve­­zik. Ezzel a műsorukkal ugyan­csak el akarnak menni a szomszédos községekbe is vendégszereplésre. A mű­velődési otthonnal kapcso­latban pedig az a tervük, hogy még a festés előtt a színpadot is megjavítják. Szünidei színfoltok A Petőfi Sándor utcai ál­talános iskola környékét, folyosóit és tantermeit a szünidőben is nagy sürgés­forgás teszi élénkké. Iga­zán nem látszik, hogy szü­netel a tanítás. Nevelők és tanulók egyaránt szép számmal mutatkoznak a „második otthon“ falai kö­zött. Idegen arcok is ve­gyülnek a „törzsvendégek“ közé. A szünidőben tartják ugyanis azokat az úttörő­­foglalkozásokat, amelyeket Horváth Lajos tanár, a Pe­tőfi Sándor utcai iskola úttörőcsapatának vezető­je nagy körültekintéssel, ügyességgel, s olyan válto­zatosan szervezett meg, hogy még az „öreg rókák“ is örömtől sugárzó arccal tekintenek vezetőjükre. Egyik napon szellemi torna a program, amelynek folya­mán külföldi pajtásoknak kell levelet írniuk vagy egy kéthetes táborozáshoz szükséges felszerelés listá­ját kell záros határidőn be­lül elkészíteniük. Közben az őrsökből kijelölt úttörők irodalmi, földrajzi, számta­ni kérdésekre válaszolnak, s így gyűjtik pontjaikat a versenyben, amelynek díjai sem megvetendők! A cso­koládéadagok mellett lab­dák, szájharmonikák és egyéb játékok várják a boldog győztest. Érdemes megerőltetni a koponyákat! A másik napon a három nagy fiúiskola, a Dózsa, a Zrínyi és Petőfi utcai isko­­­­la , sampionjai“ asztalite- ” Díszben mérik össze erejű- ‘­ket. S nemcsak a tanulók,­­ hanem a nevelők is szur­ i­kolnak kedves tanítványa­­­­iknak, amikor bebizonyít- ] ják, hogy tudnak küzdeni,­­ helytállni még akkor is,­ amikor 20:15-re vezet az­­ ellenfél, s hét jó ütéssel a­­ biztos vereségből győzelmet­ csihol ki a kis 12—13 éves , pajtás. S a meglepően für­­i­ge mozgás, jó taktika, ki-­­­dolgozott ütések mellett­­ éppen ez a szívósság a leg-­­­nagyobb öröm a nevelők­­ számára, ez a legszebb , biztatás: a tanulmányi­­ eredményben sem szabad­­ megtorpanni, ha valami nem mindig úgy sikerült, ahogy azt elképzeltük. A szívósság, a győzni akarás ott is meghozza a győzel­met. A három iskola aszta­litenisz-versengéséből egyéb­ként a Petőfi utcai csapat került ki győztesen. A szünet utolsó hetében a három csapat sakkban is összemérte erejét és tudá­sát. Így marad meg a három­hetes szünet kellemes em­léke úttörőink szívében, s ad erőt a félév előtti nagy „finis“-hez, amelyhez mi nevelők, szívből kívánunk erőt, kitartást é­s főként sikert! Lévay Gyula, a Petőfi Sándor u. ált. isk. tanára Elmaradt HUMOR Nagyon szeretem a humort, s így a humoros embereket is. Órákig el tudok — vagy tudnék — szórakozni különböző humo­ros embereken, humoros jelenete­ken. Úgy tudok sóvárogni akár csak egy elárvult humorért is. Sóvárgásomat a lekötözött szár­nyú madár sóvárgásához tudnám h­asonlítani. Ő is szeretne repülni, együtt a párjával. •­ És most itt állok a színpad előtt. Körös-körül tapéták díszí­tik a falakat. A kék függöny sze­­liden omlik alá. A színpadon asz­talok, székek és különböző tár­gyak hevernek szanaszét. Kábít és éget a rivaldafény. Képzele­temben száz kis humoros kobold táncol, kacag, nevet.. • Sóvárogva vártam az előadás kezdetét... Na most, most, vég­re ... csakhogy elkezdődött, si­került ... sikerült! És képzele­temben már táncolt a száz kis humoros kobold, nevettek, kacag­tak, velük én is. • • ha... ha, i, ha... Milyen keserű volt az ébredés. Az üres színpad táncolt előttem, tie meg a Szombathelyi Ifjúsági Ház oly hosszú idő óta vajúdó Humor-együttes*.» (Szű­cs) Baráti ismerkedés — szórakozással Leszállt az est. Az alko­nyi sötétségben emberek siettek a művelődési otthon felé. Kemenesmihályfán so­kan voltak kiváncsiak a vendégsze­replő gasztonyi KISZ-szervezet színjátszói­ra. Már odaérkezésünkkor kedves fogadtatásban volt részünk. Az állomáson vár­tak bennünket a fiatalok, hogy elkísérjenek bennün­ket a KISZ-szervezet he­lyiségébe. Aztán felgördült a függöny. Peregtek a je­lenetek. Az előadás után együtt ropták a táncot a vendégek és a helybeli fia­talok. Mindannyian jól szó­rakoztunk, s kölcsönösen sok jó ismerőst, barátot szereztünk. Ezúttal is kö­szönetet mondunk mi, a gosztonyi KISZ-szervezet tagjai a meleg, baráti fo­gadtatásért, a vidám eltöl­tött estéért, a jó szórako­zásért. Arra kérjük a ke­­menesmihályfai kiszeseket, hogy továbbra is ápolják, erősítsék a kialakult barát­ságot. Péntek László tanító, Gasztony A pepita kakas aragszom egy pepita ka­kasra. Miért? Azonnal el­mondom. Olyan kakasról, a kakasnak egy olyan fajtájáról van szó, amelyet eddig még nem jegyzett fel az állatvilág krónikása, de nem is futkosott, nem is kapir­­gált soha. Mert ez egy nagyon kényes ruházatú kakas! Különös és feltűnően rikító ruházata van. És nagyon feltűnő a viselkedése, már ezzel is elüt a környezetétől. S miért éppen pepita? Valószí­nű a sokféle keveredés az oka. Elsétől mindenesetre nagyon is e­­ütött. Nyaka nyurgán hosszú lett — a színek és „mélységek” külö­nös körülménye folytán kabátja a legfeltűnőbb, mélyen csapott és sok színű. A természetéhez tar­­tozik, hogy ne­m szereti a vilá­gosságot. (Lehet, hogy most már a vak kakas is talál szemet?!) Tegnap este tűnődtem el rajta hosszú ideig. Mert, oly sok mindenben elüt a társaitól, őseitől, akik már este nem láttak — sőt már alkonyatkor felültek az ülőre — világos nappal szaladgáltak ele­­ség után. Ez meg, hogy a csuda vinné el, csak sötétben érzi jól magát, csak a sötétben lát. (És milyen sötéten!) Világos nappal kólikás — szegény, így mondta nekem a minap a szomszéd néni: „Te, nézd csak, ott megy a kó­likás.” És tényleg, igaza volt, mert mintha valóban kólikás lett volna. Úgy nézett ki, amint ott végig billegett az udvaron, mint amikor valakit a rosszul­lét kerül­get, lábai rogyadoztak, keresztü­l­kasul érkeztek-cakkoztak. Nagyot derültünk rajta. Nem azért, mintha tetszett volna. Mert ha valaki mondjuk humoros — de emellett ízléses a­rgig­ata — az derül keltő. De ha valaki csak ízléstelen — az csak nevetséges lehet. Aztán mégis megsajnál­tam. Eszembe jutott, hogy egy­szer láttam, amint partnere ajá­biggyesztve, tetőtől talpig végig mustrálva faképnél hagyta. Igen, az ilyen gőgös, s mégis szánal­mat keltő kakast a legtöbben otthagynak. Akkor láttam­ utoljára, amikor a lépcsőházban botorkált, lógó fejjel, lesütött szemmel ültünk az esti homályban. p­apíta volt a „kis kakas”, csak a piros taréj helyett kalapformát viselt. A köztudatban úgy szerepel, hogy — j.ampee. tsrfK­HU

Next