Vas Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-27 / 123. szám

A béke és a barátság ünnepe Színpompás ifjúsági találkozó Szombathelyen Szép májusi nap virradt Szombathelyre va­sárnap. Már a kora reggeli órákban szokatlanul sokan jártak az utcákon. Az ifjúságé volt ez a nap, a megye fiataljaié, akik üzemekből, terme­lőszövetkezetekből, városokból, kicsi falvakból jöttek el Szombathelyre a találkozóra. Hét óra tájt gyülekeztek az első csoportok a vasútállo­más előtti téren. Vidáman, fiatalosan, örömmel jöttek. A vasvári járásból csakúgy, mint a me­gye más járásaiból. Vas megyének talán nincs is olyan helysége, ahonnan ne jöttek volna fiata­lok, hogy részt vegyenek Fürst Sándor elvtárs szobrának leleplezésén, s kegyelettel emlékezze­nek a kommunista mártírra. A gyülekezőhely csakhamar benépesült. A vasvári járás fiataljait egymásután követték a csoportok a megye minden részéből. A celldömöl­­ki és a sárvári járás fiataljai táblák és zászlók alatt gyülekeztek az állomás előtt. A szombathe­lyi járás kiszistái ugyancsak zászlókat s a csep­­regiek az állami gazdaságból hatalmas vörös csil­lagos transzparenst hoztak a találkozóra. Eljöt­tek a távolabb eső szentgotthárdi járásból is. A beérkező vidéki fiatalok után hamarosan gyülekezni kezdtek Szombathely üzemeinek ifjú­munkásai is. Elsőnek a Fűtőház fiataljai jelentek meg a téren. Ott álltak a bejárat mellett, fehér szegfűt tűztek egymás gallérjába. Majd sorra ér­keztek más üzemekből, iskolákból és intézmé­nyekből a fiatalok. Nyolc óra után érkezett meg a díszszázad. A gépipari technikum tanulói öltöttek egyenruhát, s hozzájuk csatlakoztak a kékingesek. Mire el­jött az indulás ideje, nagyszerű, impozáns tömeg sereglett össze. A zenekar hangjai mellett fél ki­lenckor kezdődött a felvonulás. A Sztálin úton végig, a Köztársaság téren keresztül egy kis kerü­lővel vonultak a fiatalok a Puskin parkba, Fürst Sándor elvtárs lepellel bevont szobra elé. Az emelvényt elfoglalták a díszelnökség tag­jai, a párt és a KISZ megyei és városi vezetői, valamint a Komszomol-küldöttség tagjai: V. I. Drozgyenko az ukrajnai, K. Haszanov, a tadzsik és J. A. Brencisz, a lett központi bizottság első titkára. Az elnökségben foglalt helyet Kalló Vik­tor Derkovits-díjas fiatal szobrászművész, Fürst Sándor szobrának készítője. A Himnusz elhangzása után Koblov Erzsé­bet, a KISZ megyei bizottságának első titkára köszöntötte a megye ifjúságát. Ezután Gosztonyi János, a KISZ központi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Gosztonyi János : Bátran és nyugodtan vívjuk harcunkat A KISZ Központi Bizottsága nevében szeretettel köszöntöm Vas megye fiataljait, s elsősorban azokat az ifjakat, akik ennek az ifjúsági találkozónak a megren­dezését kezdeményezték — kezdte beszédét Gosztonyi elvtárs. — A mai ifjúsági találkozónak nem lehetne szebb, méltóbb eseménye, mint a Fürst Sándor elvtárs em­lékére emelt szobor leleplezése. Külön öröm a számunkra, hogy ezen az ünnepségen üdvözölhet­jük a hazánkban tartózkodó Komszomol-küldöttség tagjait. Ezzel kapcsolatosan a szónok megemlítette, hogy a nyugati saj­tó és rádió azt híreszteli, hogy a Komszomol küldöttsége azért jött Magyarországra, mert a KISZ baj­ban van. Szerintük ugyanis a KISZ-tagoknak csak kis töredé­ke lépett be önként a Kommu­nista Ifjúsági Szövetségbe. Elmon­dotta, hogy ezen a napon nemcsak Szombathelyen, hanem az ország több helységében rendeznek a fia­talok találkozókat, gyűléseket. A fiatalok nagy része lelkesen tá­mogatja a párt politikáját, magá­énak érzi a KISZ-t. Ideje lenne, ha a Szabad Európa rádió kicsit mérsékelné hazugságait, mert így nagyon is átlátszó állításainak va­lótlansága. Ezután a mártírhalált halt Fürst Sándor elvtársról emlékezett meg. Fürst elvtárs 1928-ban, 25 éves korában tagja volt a párt köz­ponti bizottságának és mai ifjúsá­gi szövetségünk legendás hírű elődje, a Kommunista Ifjúsági Szövetség munkáját vezette. Ez abban az időszakban volt, amikor a gazdasági válság fojtogatta a munkások, parasztok, kisemberek százezreit, millióit. — Ti nem tudjátok, milyen volt az a kor. Sokan talán hírből se ismeritek, mit jelentett az az idő, amikor félmillió ember éhezett, amikor tíz- és százezrek jártak faluról falura, városból városba munkáért könyörögve. Ezt a ma­gyar uralkodó osztály nem akar­ta meglátni. Ezt egyedül csak az illegális kommunista párt látta meg. A sokat gyalázott kommu­nista párt volt az, amelyik eb­ben az időben harcra mozgósított. M­'-' a történelem során mindig, egyedül a kommunista párt védel­mezte a nép érdekeit, és olyan mártírokat adott, mint Fürst Sán­dor, akit 1932. június 15-én a rendőrkopóknak sikerült letartóz­tatniuk és a leggyalázatosabb kínzásoknak vetették alá. Ha erre a szoborra néztek, gondoljatok arra, hogy hat nap és hat éjsza­ka egyfolytában verték a Horthy­­prisbékék, mégse tudták megtörni. Az egész világról tiltakozó távira­tok, levelek ezrei érkeztek az ak­kori igazságügyminiszterhez. De a hazai és a nemzetközi reakció halált kiáltott. Kivégezték elvtár­sainkat. Fürst Sándor elv­társ utolsó szavaival is a magyar pro­letárforradalmat, a kommunista pártot és a kommunista interna­­cionálét éltette. Kivégzése után az egész hazai reakció diadalmá­morban úszott. Azt hirdették: megsemmisítették a komm­unista párt... nincsen többé kommunis­ta­ mozgalom Magyarországon Igaz, hogy Sallai és Fürst elvtár­sak kivégzése súlyos csapás volt a pártban, de ezrek ajkán kelt szárnyra a dal: az Ifjú Gárda in­duló. 1945. óta a történelem szemét­dombjára került az úri rendszer. Él és diadalmaskodik Sallai és Fürst elvtársak igazsága. Nekünk, kaszistáknak ez adott erőt. Száz évvel ezelőtt a kommuniz­mus mint kísértet járta be Eu­rópát. Ma már a kommunista pártok zászlaja alatt tízmilliók menetelnek az egész világon és nincs olyan erő, amely ezt feltar­tóztatni tudná. Ez adja a mi számunkra is a legnagyobb erőt. Ezért van, hogy bátran és nyu­godtan vívjuk harcunkat. Tisztelt hallgatóim! Kedves elvtársak! Az ifjúsági találkozók jellegéhez tartozik, hogy kultúr- és sportműsorok követik. Érezzé­tek jól magatokat és vigyétek el szívetekben ennek a napnak az emlékét. Legyen e nap dicső fo­gadalomtétel: a mai naptól még inkább felzárkózunk pártunk mö­gé, még inkább erősíteni fogjuk a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatainkat. Éljen és virágozzék a szovjet és a magyar ifjúság megbontha­tatlan barátsága! Éljen a népeik közötti barátság és béke! Gosztonyi János elvtárs lelkes tapssal fogadott beszéde után sza­valat következett. Lóránt Ferenc, a Nagy Lajos Gimnázium tanuló­ja szavalta el a Május című ver­set. Majd Bencsik Zoltán elvtárs, az MSZMP szombathelyi városi bizottságának titkára Fürst Sán­dor emlékművének talapzatára lé­pett, hogy megemlékező szavak közepette leleplezze a megyénk nagy szülötte emlékére emelt szobrot. Bencsik Zoltán elvtárs beszéde Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom egyik kommu­nista mártírjának, Fürst Sándor­nak emlékére felállított szobrot leleplezhetem. Annál is inkább, mert 26 évvel ezelőtt Budapesten éltem és 1932. július 29-én sok ezer munkás és egyéb dolgozó között részt vettem abban a meg­mozdulásban, amellyel Fürst Sán­dor és Sallai Imre elvtársak ki­végzését akartuk megakadályoz­ni. A Markó utcai törvényszék épülete körül már a reggeli órák­ban erős kordont vont a Horthy­­rendőrség és csendőrség­­gyűrűje. Az épület körüli utcákban ezrével hullámzott a tömeg. Ugyanis a csoportosulás, a meg­állás az utcán szigorúan tiltva volt. S ahol a munkások, a dol­gozók összecsoportosultak, azonnal ott termett a Horthy-rendőrsél és kardlappal, a kakastollas csend­őrség puskatussal verte szét a népet. A törvényszék komor falai kö­zött a statáriális bíróság döntött a két fiatal forradalmár élete fö­lött. A döntés, az ítélet a halál volt. A kegyelemkérést is elutasí­totta a Horthy-bíróság. És ami­kor a déli órákban híre futott a visszavonhatatlan halálos ítélet­nek, az épület körül hullámzott a munkások tömege, elkeseredet­ten kiáltozta a faj­t, a gyalázatot (Folytatás a 3. oldalon) / III. évfolyam 123. szám.­­­ Ára 50 fillér 1958. május 27. Kedd­­! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT VAS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK L­A­PJ­A ! A vasi napok betöltötték szerepüket Díszbemutató és tűzijáték a vasi napok befejezése alkalmából Még el sem ült teljesen az egész napos ifjúsági találkozó, s a nagy­szerű sportversenyek láza, amidőn vasárnap este a szombathelyi mú­zeum nagytermében alakult ki a vasi napok utolsó rendezvényének központja. Izgatott fiatalok cso­portjai készülődtek fellépésre, énekesek, táncosok, szavalók, színjátszók. A vasi napok során, illetve a tiszteletükre meghirdetett seregszemlén is többször láthattuk már őket a színpadon, ők mégis az első szereplés izgalmával küsz­ködtek. Ez az este ugyanis mégis csak más volt: díszbemutatója azoknak a csoportoknak és szóló­­számoknak, amelyek a legigénye­sebbet mutatták fel. És a bemuta­tó után kapták meg az arra ér­demesek azokat a szép porcelán és kerámia dísztárgyakat, okleve­leiket és emblémákat is, amelyek egy hosszú vörös asztalon a néző­téren sorakoztak. Érthető tehát a fiúk, lányok boldog izgalma. Az ünnepi aktust Gonda György elvtársnak, a megyei tanács vb­­elnökének beszéde nyitotta meg. A vasi napok megrendezésének céljából kiindulva elmondotta, hogy az ipar, a mezőgazdaság, a kulturált élet, az egészségügy és egyéb területeken szerve­zett rendezvények, megmozdu­lások betöltötték azt a szere­pet, hogy felmérvén munkán­kat, erőt merítsünk a múltból és jelenből a szocializmus építésének további nagy mun­kájához. Kiemelte Gonda elvtárrs az ipari kiállítások, a mezőgazdasági ván­dorgyűlések és tapasztalatcserék, az egészségügyi és tanügyi kiállí­tás, a szombathelyi városfejleszté­si arakét előremutató voltát, s kü­­lön szólt meleg szavakkal a kultu­rális seregszemle bemutatóiról. — A vasi napok megmutatták — mondotta —, hogy kulturális éle­tünknek milyen értékei a színját­szók, a táncosok, hogy jól élünk az olyan nagyszerű adottságokkal, mint a zsennyei művésztelep és a kőszegi új múzeum. És ez bizta­tás arra nézve, hogy a jövőben si­keresen jutunk előre. — A vasi napokon különösen megmutatkozott az ezrek és ezrek összefogása. A kulturális sereg­szemlétől kezdve a kiállításokig ezreik és ezrek dolgoztak a siker érdekében. Ha most az ezrek lel­kesedése tízezrek hétköznapi tet­őivé válik, akkor a vasi napok valóban sikeresek voltak, s el­mondhatjuk, hogy jó ügyet, a szo­cializmus építését szolgálták. Gonda elvtárs végül a megyei npírtbizottság, a megyei tanács végrehajtó bizottsága, valamint a Hazafias Népfront megyei elnök­sége nevében köszönetet mondott mindazoknak, akik éjt nappallá téve fárasztó és áldozatos munkát végeztek azért, hogy a vasi napok keretében méltóképpen mutassuk meg megyénket, s dolgozóink munkásságát. — Kívánom — mondotta be­fejezésül —, hogy a vasi napok rendezvényei erősítsék alkotó­munkánkat, vigyék előre me­gyénkben a szocializmus épí­tését, vigyék győzelemre a szocializmus eszméjét. Ezután átnyújtotta a jutalmakat a kulturális seregszemle győzte­seinek. A rálkafüzesi, toronyi, szentléránti és a kaszagyári KISZ- szervezet színjátszói, a szombathe­lyi Savaria Gimnázium és Köz­­gazdasági Technikum, a Kőszegi Mezőgazdasági Technikum szín­ját­szói, a halastói és vasszécsenyi földművesszövetkezeti együttes, a gencsapáti fmsz tánccsoport, a kőszegi gimnázium, Perenye és Egyházasrádóc tánccsoportja, Pálffai Gyula szólótáncos, Szőke János (Celldömölk) és a vasvári fmsz népi zenekara, a kőszegi vá­rosi fúvószenekar, a kőszegi zene­iskola zenekara, a sárvári járási művelődési otthon szalonzenekara, a Bognár-trió, az énekkarok közül a kőszegi Concordia, a szombathe­lyi Leánygimnázium, a vasvári és csepregi KIOSZ, a kőszegi Taní­tónőképző, a szombathelyi Köz­­gazdasági Technikum kereske­delmi tagozata, Tanakajd, a Sár­vári Cukorgyár és a kőszegi gim­názium énekkarai, továbbá Czin­­ke Zsuzsa, Biró Irén és Hernádi Mária szavalók kaptak díszokle­velet, j­utalom tárgyakat, illetve emblémákat. Ezután ismét a művészeti együtteseké lett a szó. Egymás után peregtek a tánc- és énekszá­mok, szavalatok, népi játékok. Még folyt az előadás, amikor kí­vülről bevilágítottak a pompás tű­zijáték színes fényei. Ezzel bú­csúzott Szombathely a vasi na­poktól. Marosán elvtárs beszélt 30 ezer úttörő seregszemléjén Vasárnap, a nemzetközi gyer­meknap alkalmából országszerte ünnepségeket tartottak. A fővárosban az úttörőcsapatok parádés felvonulásával mintegy 30 ezer pirosnyakfeendős iskolás fiú és leány seregszemléjével kez­dődött a gyermeknap. A legkivá­lóbb úttörőkből alakult díszzászló­alj koszorút helyezett el a népünk, s a gyermekek boldog jövőjéért mártírhalált haltak Köztársaság téri emléktábláján. A Dózsa György úton felállított díszemelvényen megjelent Maro­sán György, az MSZMP budapesti bizottságának első titkára is és ünnepi beszédet mondott. Méltat­ta a lenini Komszomol hős pionír­jait. Kérte az úttörőket, váljanak társaik példaképeivé, a párthoz hű, a hazájukat szerető, a prole­tár nemzetköziség szent ügyéért minden áldozatra kész hősökké. Ezután a szülőkhöz, pedagógu­sokhoz és az úttörőszervezetekhez szólt Marosán György. Hangsú­­yozta, gyermekeinket öntudatos szocialistáikká kell nevelni. A szocialista nevelés csak akkor lesz sikeres, ha a család, az iskola, és az ifjúsági mozgalom egymást tá­mogatva végzi a munkáját. Majd­­nyújtotta a zászlót Nyers Rezső­nek, az MSZMP Központi Bizott­sága tagjának, a Magyar Úttörők Szövetsége budapesti elnökének. (MTI)

Next