Vas Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-27 / 123. szám
A béke és a barátság ünnepe Színpompás ifjúsági találkozó Szombathelyen Szép májusi nap virradt Szombathelyre vasárnap. Már a kora reggeli órákban szokatlanul sokan jártak az utcákon. Az ifjúságé volt ez a nap, a megye fiataljaié, akik üzemekből, termelőszövetkezetekből, városokból, kicsi falvakból jöttek el Szombathelyre a találkozóra. Hét óra tájt gyülekeztek az első csoportok a vasútállomás előtti téren. Vidáman, fiatalosan, örömmel jöttek. A vasvári járásból csakúgy, mint a megye más járásaiból. Vas megyének talán nincs is olyan helysége, ahonnan ne jöttek volna fiatalok, hogy részt vegyenek Fürst Sándor elvtárs szobrának leleplezésén, s kegyelettel emlékezzenek a kommunista mártírra. A gyülekezőhely csakhamar benépesült. A vasvári járás fiataljait egymásután követték a csoportok a megye minden részéből. A celldömölki és a sárvári járás fiataljai táblák és zászlók alatt gyülekeztek az állomás előtt. A szombathelyi járás kiszistái ugyancsak zászlókat s a csepregiek az állami gazdaságból hatalmas vörös csillagos transzparenst hoztak a találkozóra. Eljöttek a távolabb eső szentgotthárdi járásból is. A beérkező vidéki fiatalok után hamarosan gyülekezni kezdtek Szombathely üzemeinek ifjúmunkásai is. Elsőnek a Fűtőház fiataljai jelentek meg a téren. Ott álltak a bejárat mellett, fehér szegfűt tűztek egymás gallérjába. Majd sorra érkeztek más üzemekből, iskolákból és intézményekből a fiatalok. Nyolc óra után érkezett meg a díszszázad. A gépipari technikum tanulói öltöttek egyenruhát, s hozzájuk csatlakoztak a kékingesek. Mire eljött az indulás ideje, nagyszerű, impozáns tömeg sereglett össze. A zenekar hangjai mellett fél kilenckor kezdődött a felvonulás. A Sztálin úton végig, a Köztársaság téren keresztül egy kis kerülővel vonultak a fiatalok a Puskin parkba, Fürst Sándor elvtárs lepellel bevont szobra elé. Az emelvényt elfoglalták a díszelnökség tagjai, a párt és a KISZ megyei és városi vezetői, valamint a Komszomol-küldöttség tagjai: V. I. Drozgyenko az ukrajnai, K. Haszanov, a tadzsik és J. A. Brencisz, a lett központi bizottság első titkára. Az elnökségben foglalt helyet Kalló Viktor Derkovits-díjas fiatal szobrászművész, Fürst Sándor szobrának készítője. A Himnusz elhangzása után Koblov Erzsébet, a KISZ megyei bizottságának első titkára köszöntötte a megye ifjúságát. Ezután Gosztonyi János, a KISZ központi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Gosztonyi János : Bátran és nyugodtan vívjuk harcunkat A KISZ Központi Bizottsága nevében szeretettel köszöntöm Vas megye fiataljait, s elsősorban azokat az ifjakat, akik ennek az ifjúsági találkozónak a megrendezését kezdeményezték — kezdte beszédét Gosztonyi elvtárs. — A mai ifjúsági találkozónak nem lehetne szebb, méltóbb eseménye, mint a Fürst Sándor elvtárs emlékére emelt szobor leleplezése. Külön öröm a számunkra, hogy ezen az ünnepségen üdvözölhetjük a hazánkban tartózkodó Komszomol-küldöttség tagjait. Ezzel kapcsolatosan a szónok megemlítette, hogy a nyugati sajtó és rádió azt híreszteli, hogy a Komszomol küldöttsége azért jött Magyarországra, mert a KISZ bajban van. Szerintük ugyanis a KISZ-tagoknak csak kis töredéke lépett be önként a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. Elmondotta, hogy ezen a napon nemcsak Szombathelyen, hanem az ország több helységében rendeznek a fiatalok találkozókat, gyűléseket. A fiatalok nagy része lelkesen támogatja a párt politikáját, magáénak érzi a KISZ-t. Ideje lenne, ha a Szabad Európa rádió kicsit mérsékelné hazugságait, mert így nagyon is átlátszó állításainak valótlansága. Ezután a mártírhalált halt Fürst Sándor elvtársról emlékezett meg. Fürst elvtárs 1928-ban, 25 éves korában tagja volt a párt központi bizottságának és mai ifjúsági szövetségünk legendás hírű elődje, a Kommunista Ifjúsági Szövetség munkáját vezette. Ez abban az időszakban volt, amikor a gazdasági válság fojtogatta a munkások, parasztok, kisemberek százezreit, millióit. — Ti nem tudjátok, milyen volt az a kor. Sokan talán hírből se ismeritek, mit jelentett az az idő, amikor félmillió ember éhezett, amikor tíz- és százezrek jártak faluról falura, városból városba munkáért könyörögve. Ezt a magyar uralkodó osztály nem akarta meglátni. Ezt egyedül csak az illegális kommunista párt látta meg. A sokat gyalázott kommunista párt volt az, amelyik ebben az időben harcra mozgósított. M'-' a történelem során mindig, egyedül a kommunista párt védelmezte a nép érdekeit, és olyan mártírokat adott, mint Fürst Sándor, akit 1932. június 15-én a rendőrkopóknak sikerült letartóztatniuk és a leggyalázatosabb kínzásoknak vetették alá. Ha erre a szoborra néztek, gondoljatok arra, hogy hat nap és hat éjszaka egyfolytában verték a Horthyprisbékék, mégse tudták megtörni. Az egész világról tiltakozó táviratok, levelek ezrei érkeztek az akkori igazságügyminiszterhez. De a hazai és a nemzetközi reakció halált kiáltott. Kivégezték elvtársainkat. Fürst Sándor elvtárs utolsó szavaival is a magyar proletárforradalmat, a kommunista pártot és a kommunista internacionálét éltette. Kivégzése után az egész hazai reakció diadalmámorban úszott. Azt hirdették: megsemmisítették a kommunista párt... nincsen többé kommunista mozgalom Magyarországon Igaz, hogy Sallai és Fürst elvtársak kivégzése súlyos csapás volt a pártban, de ezrek ajkán kelt szárnyra a dal: az Ifjú Gárda induló. 1945. óta a történelem szemétdombjára került az úri rendszer. Él és diadalmaskodik Sallai és Fürst elvtársak igazsága. Nekünk, kaszistáknak ez adott erőt. Száz évvel ezelőtt a kommunizmus mint kísértet járta be Európát. Ma már a kommunista pártok zászlaja alatt tízmilliók menetelnek az egész világon és nincs olyan erő, amely ezt feltartóztatni tudná. Ez adja a mi számunkra is a legnagyobb erőt. Ezért van, hogy bátran és nyugodtan vívjuk harcunkat. Tisztelt hallgatóim! Kedves elvtársak! Az ifjúsági találkozók jellegéhez tartozik, hogy kultúr- és sportműsorok követik. Érezzétek jól magatokat és vigyétek el szívetekben ennek a napnak az emlékét. Legyen e nap dicső fogadalomtétel: a mai naptól még inkább felzárkózunk pártunk mögé, még inkább erősíteni fogjuk a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatainkat. Éljen és virágozzék a szovjet és a magyar ifjúság megbonthatatlan barátsága! Éljen a népeik közötti barátság és béke! Gosztonyi János elvtárs lelkes tapssal fogadott beszéde után szavalat következett. Lóránt Ferenc, a Nagy Lajos Gimnázium tanulója szavalta el a Május című verset. Majd Bencsik Zoltán elvtárs, az MSZMP szombathelyi városi bizottságának titkára Fürst Sándor emlékművének talapzatára lépett, hogy megemlékező szavak közepette leleplezze a megyénk nagy szülötte emlékére emelt szobrot. Bencsik Zoltán elvtárs beszéde Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom egyik kommunista mártírjának, Fürst Sándornak emlékére felállított szobrot leleplezhetem. Annál is inkább, mert 26 évvel ezelőtt Budapesten éltem és 1932. július 29-én sok ezer munkás és egyéb dolgozó között részt vettem abban a megmozdulásban, amellyel Fürst Sándor és Sallai Imre elvtársak kivégzését akartuk megakadályozni. A Markó utcai törvényszék épülete körül már a reggeli órákban erős kordont vont a Horthyrendőrség és csendőrséggyűrűje. Az épület körüli utcákban ezrével hullámzott a tömeg. Ugyanis a csoportosulás, a megállás az utcán szigorúan tiltva volt. S ahol a munkások, a dolgozók összecsoportosultak, azonnal ott termett a Horthy-rendőrsél és kardlappal, a kakastollas csendőrség puskatussal verte szét a népet. A törvényszék komor falai között a statáriális bíróság döntött a két fiatal forradalmár élete fölött. A döntés, az ítélet a halál volt. A kegyelemkérést is elutasította a Horthy-bíróság. És amikor a déli órákban híre futott a visszavonhatatlan halálos ítéletnek, az épület körül hullámzott a munkások tömege, elkeseredetten kiáltozta a fajt, a gyalázatot (Folytatás a 3. oldalon) / III. évfolyam 123. szám. Ára 50 fillér 1958. május 27. Kedd! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT VAS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ! A vasi napok betöltötték szerepüket Díszbemutató és tűzijáték a vasi napok befejezése alkalmából Még el sem ült teljesen az egész napos ifjúsági találkozó, s a nagyszerű sportversenyek láza, amidőn vasárnap este a szombathelyi múzeum nagytermében alakult ki a vasi napok utolsó rendezvényének központja. Izgatott fiatalok csoportjai készülődtek fellépésre, énekesek, táncosok, szavalók, színjátszók. A vasi napok során, illetve a tiszteletükre meghirdetett seregszemlén is többször láthattuk már őket a színpadon, ők mégis az első szereplés izgalmával küszködtek. Ez az este ugyanis mégis csak más volt: díszbemutatója azoknak a csoportoknak és szólószámoknak, amelyek a legigényesebbet mutatták fel. És a bemutató után kapták meg az arra érdemesek azokat a szép porcelán és kerámia dísztárgyakat, okleveleiket és emblémákat is, amelyek egy hosszú vörös asztalon a nézőtéren sorakoztak. Érthető tehát a fiúk, lányok boldog izgalma. Az ünnepi aktust Gonda György elvtársnak, a megyei tanács vbelnökének beszéde nyitotta meg. A vasi napok megrendezésének céljából kiindulva elmondotta, hogy az ipar, a mezőgazdaság, a kulturált élet, az egészségügy és egyéb területeken szervezett rendezvények, megmozdulások betöltötték azt a szerepet, hogy felmérvén munkánkat, erőt merítsünk a múltból és jelenből a szocializmus építésének további nagy munkájához. Kiemelte Gonda elvtárrs az ipari kiállítások, a mezőgazdasági vándorgyűlések és tapasztalatcserék, az egészségügyi és tanügyi kiállítás, a szombathelyi városfejlesztési arakét előremutató voltát, s külön szólt meleg szavakkal a kulturális seregszemle bemutatóiról. — A vasi napok megmutatták — mondotta —, hogy kulturális életünknek milyen értékei a színjátszók, a táncosok, hogy jól élünk az olyan nagyszerű adottságokkal, mint a zsennyei művésztelep és a kőszegi új múzeum. És ez biztatás arra nézve, hogy a jövőben sikeresen jutunk előre. — A vasi napokon különösen megmutatkozott az ezrek és ezrek összefogása. A kulturális seregszemlétől kezdve a kiállításokig ezreik és ezrek dolgoztak a siker érdekében. Ha most az ezrek lelkesedése tízezrek hétköznapi tetőivé válik, akkor a vasi napok valóban sikeresek voltak, s elmondhatjuk, hogy jó ügyet, a szocializmus építését szolgálták. Gonda elvtárs végül a megyei npírtbizottság, a megyei tanács végrehajtó bizottsága, valamint a Hazafias Népfront megyei elnöksége nevében köszönetet mondott mindazoknak, akik éjt nappallá téve fárasztó és áldozatos munkát végeztek azért, hogy a vasi napok keretében méltóképpen mutassuk meg megyénket, s dolgozóink munkásságát. — Kívánom — mondotta befejezésül —, hogy a vasi napok rendezvényei erősítsék alkotómunkánkat, vigyék előre megyénkben a szocializmus építését, vigyék győzelemre a szocializmus eszméjét. Ezután átnyújtotta a jutalmakat a kulturális seregszemle győzteseinek. A rálkafüzesi, toronyi, szentléránti és a kaszagyári KISZ- szervezet színjátszói, a szombathelyi Savaria Gimnázium és Közgazdasági Technikum, a Kőszegi Mezőgazdasági Technikum színjátszói, a halastói és vasszécsenyi földművesszövetkezeti együttes, a gencsapáti fmsz tánccsoport, a kőszegi gimnázium, Perenye és Egyházasrádóc tánccsoportja, Pálffai Gyula szólótáncos, Szőke János (Celldömölk) és a vasvári fmsz népi zenekara, a kőszegi városi fúvószenekar, a kőszegi zeneiskola zenekara, a sárvári járási művelődési otthon szalonzenekara, a Bognár-trió, az énekkarok közül a kőszegi Concordia, a szombathelyi Leánygimnázium, a vasvári és csepregi KIOSZ, a kőszegi Tanítónőképző, a szombathelyi Közgazdasági Technikum kereskedelmi tagozata, Tanakajd, a Sárvári Cukorgyár és a kőszegi gimnázium énekkarai, továbbá Czinke Zsuzsa, Biró Irén és Hernádi Mária szavalók kaptak díszoklevelet, jutalom tárgyakat, illetve emblémákat. Ezután ismét a művészeti együtteseké lett a szó. Egymás után peregtek a tánc- és énekszámok, szavalatok, népi játékok. Még folyt az előadás, amikor kívülről bevilágítottak a pompás tűzijáték színes fényei. Ezzel búcsúzott Szombathely a vasi napoktól. Marosán elvtárs beszélt 30 ezer úttörő seregszemléjén Vasárnap, a nemzetközi gyermeknap alkalmából országszerte ünnepségeket tartottak. A fővárosban az úttörőcsapatok parádés felvonulásával mintegy 30 ezer pirosnyakfeendős iskolás fiú és leány seregszemléjével kezdődött a gyermeknap. A legkiválóbb úttörőkből alakult díszzászlóalj koszorút helyezett el a népünk, s a gyermekek boldog jövőjéért mártírhalált haltak Köztársaság téri emléktábláján. A Dózsa György úton felállított díszemelvényen megjelent Marosán György, az MSZMP budapesti bizottságának első titkára is és ünnepi beszédet mondott. Méltatta a lenini Komszomol hős pionírjait. Kérte az úttörőket, váljanak társaik példaképeivé, a párthoz hű, a hazájukat szerető, a proletár nemzetköziség szent ügyéért minden áldozatra kész hősökké. Ezután a szülőkhöz, pedagógusokhoz és az úttörőszervezetekhez szólt Marosán György. Hangsúyozta, gyermekeinket öntudatos szocialistáikká kell nevelni. A szocialista nevelés csak akkor lesz sikeres, ha a család, az iskola, és az ifjúsági mozgalom egymást támogatva végzi a munkáját. Majdnyújtotta a zászlót Nyers Rezsőnek, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Magyar Úttörők Szövetsége budapesti elnökének. (MTI)