Vas Népe, 1958. június (3. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-13 / 138. szám

Humphrey amerikai szenátor a fegyverkezési verseny beszüntetéséről FEHÉR VAGY FEKETE? A New York Times bőséges ki­vonatban közli Humphrey demok­­ratapárti szenátornak, a szenátusi leszerelési bizottság elnökének be­szédét, amelyet az „amerikaiak demokratikus akciója" nevű te­kintélyes politikai szervezet évi ebédjén mondott. A beszéd ugyan­is magán viseli, hogy kibontako­zóban van a novemberi kongresz­­szusi választási kampány, mégis hatásosan megmutatja az ameri­kai kormánykörök jelenlegi kül­politikai irányvonalának csődjét. Humphrey nem leplezi mély el­lenérzését a Szovjetunió külpoli­tikája iránt és aggodalmát a Szov­jetunió sikerei miatt. Azt szeretné, hogy a népek világszerte erősödő békemoz­­galmát nem a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok vezesse. Mégis beszédében több igen jel­lemző, érdeklődést keltő beisme­rést tesz. Humphrey az utóbbi idők nem­zetközi fejlődésében történt nagy­szabású eltolódásokat „szörnyű eseményének nevezi, de ugyan­akkor kijelenti, hogy ezek ez események „régóta megérettek és teljesen kézenfekvők voltak". Tanúi vagyunk az egész vilá­got átfogó forradalom éles megnyilvánulásának. Ez a for­radalom a gyarmatosító rend­szer ellen, a nyomor és a de­kadencia ellen irányul. Találóan nevezték el „a növekvő remények forradalmának”... Nem egyszerűen arról van szó, hogy a kommunisták felbujtására itt-ott politikai zavarok törnek ki. E kitörések egy bonyolult politi­kai és gazdasági helyzet szerves részét alkotják. E helyzet gyöke­rei szorosan összefüggnek a há­ború utáni világban kialakult forradalmi helyzettel... Most nincs idő a csodálkozásra, hanem meg kell érteni, mi tör­ténik Libanonban, Algériában, Franciaországban, Latin-Ameriká­ban. Az amerikai politikának az az egy­­ hibája, hogy alakítói, úgy látszik, nem értik meg, mi megy végbe a világon. Reagálnak az eseményekre, de rem tudják azokat értékelni, nem tudják megérteni rugóikat... ■incs mindent átfogó külpoliti­kánk, amely határozott célokat tűzne maga elé és hozzáértő, agu­­­s irányítással szisztematikusan bontakoznék ki. Ezzel szemben — jelentette ki Humphrey szenátor — „az oroszoknak van átfogó po­litikájuk. Olyan politika ez, amely szám­ol a nemzetközi helyzet minden vonatkozásá­val, hajlékony, ötletes és le­leményes". Humphrey szenátor elismerte, hogy a Szovjetunió „a fegyverke­zési verseny csökkentésére", és „a fegyverzet ellenőrzésére vonatko­zó megegyezésre" törekszik. „Ha a kommunisták békés együttműködésre törekednek — folytatta Humphrey szenátor , akkor ezt nekünk kedvezően kell fogadnunk. Közelednünk kell hozzájuk és feltételeikhez, jól megfontolt lépéseket kell tennünk a fegyverkezési verseny fékezé­sére. Ezután Allan Dullesnnak, az amerikai hírszerző ügynökség (CIA) igazgatójának nyilatkoza­tára hivatkozott, megállapítva: Allan Dulles adataiban nincs egyetlen egy sem, amelyet fel le­hetne hozni John Foster Dulles azon tételének alátámasztására, hogy a Szovjetunió belső gyenge­sége végeredményben rákénysze­ríti a szovjet vezetőket feltétele­ink elfogadására. „Felszólítottam az elnököt — jelentette ki Humphrey sze­nátor — kezdjen tárgyalásokat a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésére vonatkozó egyezményről, függetlenül a hasadó anyagok előállításának megszüntetésétől és leszerelési javaslataink egyéb pontjaitól... Azért foglalkoztam a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésé­vel, mert ez esetleg az a fő javas­lat, amelynél megvan a kilátás ar­ra, hogy elfogadható, megvalósít­ható és megvalósítása megterem­ti a fegyverkezési verseny első fé­két­­. (MTI) A ciprusi helyzetről Az AFP megbízható forrásra hivatkozva jelenti, hogy Anglia szerdán közölte a görög kormány­nyal a ciprusi kérdés rendezéséről szóló tervét. A tervezet tartalma egyelőre szigorú titok. De ugyanez a forrás­ hozzáfűzte, hogy a görög vezetők „figyelmesen tanulmá­nyozzák" az angol javaslatokat és június 17-e előtt, azaz az angol kormánynak a ciprusi ügyről te­endő alsóházi nyilatkozata előtt köztik észrevételeiket Londonnal. ★ Adnan Menderesz, török minisz­terelnök szerdán fogadta Sir Ja­mes Bowkert, Nagy-Britannia an­karai nagykövetét. A megbeszé­lésről semmit sem közöltek. ★ A ciprusi görögök szerdán meg­kezdték a sziget török többségű helyiségeiből való kiköltözést. Ne­vezetesen kiürítik Nicosia török negyedét és a sziget északi ré­szében levő Lafkát. E városban angol csapatok védelme alatt fo­lyik a kiköltözés. Szerdán az esti órákban őrizet­be vettek néhány gyújtogatással gyanúsított török ifjút. A letartóz­tatottak szülei csoportosan vonul­tak a rendőrszoba elé és követel­ték fiaik szabadon bocsátását. A rendőrök a tiltakozó anyák fenye­gető magatartása miatt könnyfa­kasztó bombákkal oszlatták őket szét. ★ Bár Sir Hugh Foot brit kor­mányzó kedden megnyugtató ki­jelentéseket tett, általában azt hi­szik, hogy a szigeten tovább rom­lik a helyzet. Újabb incidensekről érkeztek hírek. Famagusztában például felgyújtották egy görög kereskedő faraktárát. Pafoszban pedig két görög üzlet lett a lán­gok martaléka. (MTI) VAS NÉPE ■ mi­g­Soustelle-lel együtt az algíri közüdvbiszottság 28 tagja is Párizsba utazik Mint ismeretes, De Gaulle tá­bornok Párizsba hivatta Jacques Soustelle-t, akinek érkezését csü­törtökön várják. Soustelle nem egyedül érkezik a francia fővárosba. A francia rá­dió algíri jelentése szerint a köz­­üdvbizo­ttság 28 tagja is Párizsba megy. Utazásuk célját illetően a baloldali sajtó emlékeztet a köz­­üdv-bizottság hírhedt határozatá­ra: ,,a közüdv-bizottság tagjai kö­telességüknek érzik, hogy egész Franciaországban körülhordozzák eszméjüket egy igazi közüdv­kormány megalakítása érdekében és azért, hogy biztosíthassák De Gaulle-t olyan népi támogatásról, amely képes hathatósan szembe­szállni a kommunista összeeskü­véssel". A Poujade-mozgalom csütörtö­­­kön Angersban tartott értekezle­tet. Poujade pártját a kettésza­kadás veszélye fenyegeti. A párt vezére megsértődött amiatt, hogy De Gaulle nem vette be kormá­nyába. Azzal kívánja megbosszul­ni magá­t, hogy határozatot hozat­na a poujadisták konferenciáján a párt képviselői ellen, akik meg­szavazták De Gaulle beiktatását. A köztársasági szocialisták (De Gaulle egykori pártjának utódai) Chaban Delmast, a korábbi kor­mányok hadügyminiszterét válasz­tották meg újra elnöküknek, aki nyilatkozatában bejelentette, hogy széleskörű mozgalmat kívánnak indítani „az V. Francia Köztársa­ságért"’. A baloldali sajtó rámutat a köz­­társasági szocialisták akciójának az ,,egy­párt­rendszer" ’ kialakítá­sát célzó törekvésére. (MTI) Az Izvesztyija Hruscsovnak Eisenhowerhez intézett üzenetéről­ Az Izvesztyija csütörtöki szá­ma kommentálja Hruscsovnak Ei­­senhowerhez intézett legutóbbi üzenetét, amelyben a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kifej­tette, hogy a kereskedelmi kap­csolatok fejlesztésével javítani le­hetne a szovjet—amerikai vi­szonyt. Nem kétséges, hogy a szovjet javaslat megvalósítása egészséges alapokra helyezné az amerikai— szovjet gazdasági kapcsolatokat — írja az Izvesztyija —, sőt meg­nyitná az utat az egész világke­reskedelem általános megélénkü­lése felé. Dulles június 10-i sajtóértekez­letéről szólva, amelyen az ame­rikai külügyminiszter tulajdon­képpen a szovjet—amerikai ke­reskedelmi és gazdasági kapcso­latok kiterjesztése ellen foglalt ál­lást, az Izvesztyija felteszi a kér­dést: mit ér mindezek után Dul­­lesnak az a kijelentése, hogy „az Egyesült Államok nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy bizonyos fontos egyezményeket köt a Szov­jetunióval a feleket kölcsönösen érdeklő ügyekről". Az Izvesztyija befejezésül több nyugati lapot idéz. Ezek a lapok a szovjet javaslat elfogadására szó­lítják az amerikai kormányt és bírálják az Egyesült Államok je­­lenlegi külpolitikáját. Ezek a­­ megnyilatkozások vi­lágosan bizonyítják, hogy szok, akik a jelenlegi amerikai politika folytatásához ragaszkodnak, egyre reménytelenebbül elmaradnak az élet követelményei mögött — írja az Izvesztyija. (MTI) Gh. Apostol fogadta a magyar szakszervezek küldöttséget Gheorge Apostol, a Román Szakszervezetek Központi Taná­csának elnöke, szerdán fogadta a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának küldöttségét, s tájé­koztatta őket a román szak­szer­­vezetek életének egyes időszerű kérdéseiről. Somogyi Miklós, a SZOT elnöke, szintén tájékoztat­ta a román szakszervezetek ve­zetőségét a magyar szakszerveze­tek életéről, az 1958. évi október­­eseményekről és a magyar szak­­szervezetek XIX. kongresszusa utáni tevékenységéről. 11558. június 13. Péntek — Egy Dulles-nyiatkozat margójára — Azokról az emberekről, akik nem számolnak a tényekkel vagy ezeket saját kívánságaik szerint kívánják megmagyarázni, rendsze­rint azt mondják, hogy a fel­etét fehérnek, a fehéret pedig feketé­nek nevezik. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere még to­vább ment: egyik nemrégen lezaj­lott sajtókonferenciáján egyszerre fehér és fekete színben tüntetett fel bizonyos dolgokat. Az újságírók megkérdezték Dullest, vajon az Egyesült Álla­mok latin-amerikai politikájának kudarca nem magyarázható-e az­zal, hogy az Egyesült Államok nyíltan támogatja a délamerikai országok diktátorait. Dulles erre azt felelte, hogy az amerikai kül­politika „a más országok belügyei­­be való be nem avatkozás elvén alapul". Ezt a választ üdvözölnünk kel­lene, ha megfelelne a tényeknek. Sajnos azonban e szavak hallatá­ra eszünkbe jut a fent idézett „fehér vagy fekete“ hasonlat. Az Egyesült Államok Dulles szerint nem avatkozik be más ország bel­­ügyeibe. Ugyanakkor még élénken emlékszünk a guatemalai esemé­nyekre és szemünk előtt játszód­nak le a libanoni amerikai be­avatkozási próbálkozások. Dulles a libanoni eseményekről szólva részletesen foglalkozott a hírhedt „Eisenhower-doktrinával" s azt úgy igyekezett bemutatni, mint amely jogos alapot szolgál­tat az amerikaiaknak, hogy be­leszóljanak Libanon ügyeibe. A külügyminiszter így jellemezte a doktrína lényegét: „Kimondja, hogy ha a középkeleti államokat valamely, a nemzetközi kommu­nizmus ellenőrzése alatt álló or­szág részéről támadás fenyegeti, akkor az elnök a középkeleti ál­lamok kérésére fegyveres erőket küldhet a támadás visszaverésé­re“. Ebből a megfogalmazásból még nem tudjuk, vajon milyen álla­mokat számítanak az amerikaiak a „nemzetközi kommunizmus el­lenőrzése alatt álló ország“-nak. Talán az Egyesült Arab Köztár­saságot, Indonéziát, vagy Guate­malát? De ha már itt tartunk, tegyük fel a kérdést: ki hatal­mazta fel az Egyesült Államokat, hogy a világ zsandárának szere­pét játssza? Cselekedeteit milyen nemzetközi jogi normák alapoz­zák meg? A továbbiakban hagyjuk el ezt a kérdést, de nem azért, mert lé­nyegtelennek tartjuk, hanem, mert Dulles saját maga adott vá­laszt a libanoni helyzet és az Eisenhower-doktrina „alkalmaz­hatósága közti kapcsolatra. Saját szavait idézzük: „Véleményünk szerint a jelenlegi helyzetben (s itt a libanoni eseményekre gon­dolt. — Szerk.) nem valószínű, hogy fegyveres támadás induljon meg egy olyan ország részéről, amely a nemzetközi kommuniz­mus ellenőrzése alatt áll." Masszóval: a támadás veszélye nem fenyeget. Az Egyesült Álla­­mok szintén nem talál alapot a beavatkozásra. A fehér tehát je­len esetben fehér marad. Dulles szemében azonban a fehér egy­szersmind fekete is, mert így f­oly­*­tatta: „A kongresszus közép-kele­­­­ti határozatában (amellyel elfo­gadta az Eisenhower-dok­trinát. — Szerk.) olyan megállapítást is ol­vashatunk, amely kimondja: a­ közép-keleti országok független­sége életbevágóan fontos a béke és az Egyesült Államok nemzeti érdekei szempontjából. Ez tehát azt jelenti, hogy intézkedéseket fo­ganatosíthatunk az esetben, ha békénket és legfontosabb érde­keinket veszély fenyegeti". Tehát kiderül, hogy az Egyesült Államoknak mégis joga van be­avatkozni Lbanon ügyeibe. S mi szolgáltatja az okot? A „Veszély­ben Libanon függetlensége“ ha­zug jelszó. De vajon kik fenyege­tik ezt a függetlenséget? Hiszen Dulles maga is elismerte, hogy külső támadás nem várható. Te­hát az amerikaiak nyilvánvalóan a libanoni nép által okozott „ve­szélyről“ beszélnek, amely fegy­verrel küzd az ország igazi füg­getlenségéért, az amerikai befo­lyás alatt álló kormány megbuk­tatásáért. Dullest valójában nem a függetlenség veszélyeztetése, ha­nem inkább a függetlenség kiví­vása izgatja, hiszen a libanoni nép nem kér az amerik­ai szuro­nyokkal biztosított „szabadságból“. Természetes, hogy­ az erőpolitiku­­­sok sohasem nevezhetik nevén a dolgokat. Ez nem lenne számukra előnyös, mert az események való feltárása sokszor öngyilkossággal semie egyenlő. Ezért kénytelen Dul­les, az erőpolitika szószólója a közvélemény előtt szavaival fele­sére mázolni a fehéret és fehér­ként bemutatni a feketét. A vi­lág népeit azonban nem lehet be­csapni, mert felismerik, hogy az Egyesült Államok Libanonban —­ mint a világ annyi más részén —­ durván megsérti a nemzetközi jo­gi normákat, amelyek már évszá­zadok óta az államok közötti kap­csolatok terén fennállnak. Egy amerikai politikus nemré­giben kijelentette, hogy „az erő olyan képesség, amellyel akara­tunkat rákényszeríthetjük a má­sikra". E meghatározás­­nagysze­­rűen ülik az amerik­ai politikára. Az Egyesült Államok erőpoliti­kájának célja, hogy a libanoni népre rákényszerítse az Eisenho­wer-doktrina megalkotóinak aka­ratát. II szputnyik rakétájának működéséről, nagyságáról Mibe kerül a rakéta ? A harmadik szovjet mesterséges hold felbocsátása óta a szakem­berek behatóan tanulmányozzák: milyen erő szükséges ahhoz, hogy ilyen nagy súlyt, mint a szputnyik III, a világűrbe röpítsen. Erről Nagy István György, a magyar űrhajózási bizottság tudományos kutató tagja a következő tájékoz­tatást adta: — Egy csaknem másfél tonnás vagyis egy nagyobbfajta személy­gépkocsi tömegével felérő testet másodpercenként nyolc kilométe­res sebességre felgyorsítani csak óriásrakétával lehet. Nem való­színű, hogy erre a célra valami­lyen újszerű szerkezettel, például idomha­tással kísérleteztek volna. A rakétahajtást továbbra is vegyi üzemanyagokkal oldják meg, az '’yen rakéta 200—250 tonna súly­'­­lehet. A harmadik szputnyik szál­ítórakétáját 50—60 méter hosszú­r­­a becsülhetjük, vagyis a két egy­más tetejébe állított rakéta­lépcső magasabb, mint az Országház. —. A rakétában minimálisan 150 tonna hajtókeverék van, vagyis 8—10 vasúti tartálykocsit töltene meg az az üzemanyag, ami néhány perc alatt elég., A továbbiakban a kutató elmon­dotta, hogy milyen nehéz az irá­nyítás megoldása. A szputnyik irányításában egy félfokos pon­tatlanság sz­áz kiométerenként már egy kilométer eltérést jelent. Vé­gül elmondotta, hogy hozzávetőle­ges becslés szerint egy-egy ilyen rakéta körülbelül 100 millió fo­rintba kerül. (MTI). " '♦! ■— Felhívás)! Jelentkezzék a VII. kerületi rendőrkapitányságon, aki 1958. május 31-én a városligeti ipari vá­sár főbejárata előtt elveszítette arany, Marvin-gyártmányú férfi karóráját. Cím: VII. kerület, Kürt utca 6. szám, telefóraszám : 222—154.

Next