Vas Népe, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-22 / 170. szám

1959. július 22. Szerda A vártnál kisebb volt az országos vásár forgalma Szombathelyen A vártnál kisebb forgalommal folyt le tegnap Szombathelyen az országos állat- és kirakodóvásár. Méreteiben sem volt akkora, mint az előző országos vásárok. Az ara­tási időszak s a bizonytalan időjá­rás miatt a falvakból gyérebben jöttek fel Szombathelyre, és így mind az állatvásáron, mind a ga­bonapiacon kisebb volt a felhoza­tal és az üzletkötés. A sertéspia­con az ámívó bizonyos kilengése­ket mutatott. Míg három héttel ezelőtt a süldőt kilónként 15—16 forintért vették, addig tegnap ki­lónként 18—20 forintra tartották a jó húsban levő ötven kilós sül­dők árát. Malacot is keveset hoz­tak fel a piacra. A választómala­cok ára 200—600 forint körül moz­­gott páronként. A marhavásáron is a szokott­nál kevesebb jószág volt. Az elő­­hasi közepes testsúlyú üszőért át­lagosan 4000—4500 forintot fizet­tek. Egy-egy tehénért 5—6—7000 forintot kértek. Büki János sza­­konyi tsz-tag például 5800 fo­rintért vásárolt egy közepes tehe­net háztáji tartásra. Általában ke­resték a jó tehenet, de a kereslet­nek megfelelő választék nem volt. Különösen nem válogathattak nö­vendékmarhában, tinóban, amiből csak néhány akadt mutatóban. A lovat, csikót ugyanakkor nem nagyon keresték. A gabonapiac sem volt élénk. Zabot, rozsot egyáltalán nem hoz­tak fel, kevés kukorica és búza volt a piacon. Új termésű árpából is kis mennyiséget szállítottak a gazdák, mivel a cséplés általában még nem indult meg. Ezért a nagy kereslet láttán a korábbi hetekhez képest többet kértek az árpáért az eladók. Átlagosan 280—340 forint között mozgott az új termésű ár­pa. Még nagyrészt mindenütt ké­zében van az árpa, s így átmeneti­leg borsos áron adhatnak túl ter­ményeiken az eladók. A kirakodóvásár helyén egy-két sátor állt, amelyek a hetipiacok alkalmával is megtalálhatók. A tej- és zöldségpiacon változatlanul magasak voltak az árak az idő­szakhoz képest. A háziasszonyok bosszúságára változatlanul kevés tej és tejter­mék vett a piacon. A tejfel literjét 22—24 forintért, a tejet 3,50—3,60, a túrót 8—9 forintért adták az árusok. A tojás darabjáért 1,40— 1,50 forintot kértek. Az újburgo­nyáért 2—2,20, vöröshagymáért 2,8—4, a tejeskáposztáért 1—1,20, a kelkáposztáért 1,50—1,80, a spe­nótért 4, a karfiolért 2,50, a para­dicsomért 5—8, zöldpaprikáért 14 —15, uborkáért 2, zöldbabért 4, borsóért 4,50—5 forintot kértek kilónként az eladók. Mint újdon­­segül, megjelentek az árusok a csemegekukoricával is, amelynek ugyancsak megkérték az árát: egy cső csemegekukoricát 2—2,50 fo­rintért adtak. A gyümölcspiacon sem volt na­gyobb felhozatal, mint egy heti­piac alkalmával. Az almáért 7—8, cseresznyéért 5, meggyért 7—9, a sárgabarackért 4—5, a ribizkéért 8—9, a málnáért 14 forintot fizet­tek kilónként. A gyümölcspiacon nagy volt a kereslet, reggel 8 óra­kor már nem is igen lehetett kap­ni gyümölcsöt. A városi tanács kereskedelmi osztályán úgy táj­é­­koztatták lapunkat, hogy bár ta­valy júliushoz viszonyítva most­­alacsonyabbak az árak a piacon, de egy-két zöldárunál s gyümölcs­­féleségnél még mindig indokolat­­anul sokat kérnek. Mit kell tudni a lsztharmatról, s hogyan védekezzünk ellene? A lisztharmat a szőlők egyik igen veszedelmes gombabetegsé­ge. A szőlő minden zöld részét megtámadhatja. Különösen nagy kárt okozhat a fürtökben. Párás-borús időben, erős nappa­li felmelegedések esetén már jú­nius második felében előfordulhat. Jobbára július második felében szokott megjelenni. A mostani rendkívüli időjárás következtében máris jelentékeny a kártétele. Arról lehet felismerni, hogy a megtámadott részen, főleg a bo­gyókon, lisztszerűe­n finom, por­hoz hasonló, fénytelen, szürkés­fehér kellemetlen dohos szagú be­vonatot képez, amely ellentétben a peronoszpórával, nem hatol be a bogyó belsejébe, hanem annak felületén élősködik s a bogyó hé­ját pusztítja el A bogyó héja — a lisztharmat kártétele következtében — elhal, a belseje azonban egészséges marad és tovább fejlődik. Ennek követ­keztében az elhalt héj felreped, a benne levő nedv kifolyik. Sokan összetévesztik a pero­noszpórával. Könnyű egymástól megkülönböztetni őket. Levesszük a fürtről a gyanús bogyót, kör­münkkel vagy éles késsel ketté­vágjuk azt, ha a bogyó belseje barna és felülete szagtalan, akár peronoszpórával állunk szemben. Ha azonban a bogyó belsejében elváltozást nem észlelünk , a bo­gyó felülete penészszagú, akkor lisztharmattal állunk szemben. A lisztharmat ellen való véde­kezés egyszerűbb és könnyebb, mint a pere­noszpóra ellen való vé­dekezés. Ugyanis a kártételt okozó gomba — lisztharmat esetében — a felületi részeken él (a bogyó hé­ján) ezért a védekező szerrel könnyen elérhető és megsemmisít­hető. Legjobb védekezőszer ellene a finom porrá őrölt, tiszta, jól tapa­dó kénpor, amellyel a szőlőt egyenletesen, vékonyan be kell porozni.­A porozást lehetőleg szélcsen­des időben, a reggeli órákban kell elvégezni. Túl erős déli napsütés­ben, amikor a kén gyorsan bom­lik, megperzselhetjük vele a szőlő összes zöld részeit, így a levélze­­tet is. Vannak egyes fajták, amelyek érzékenyek a kénre, ezeknél a kénport a tőke alá, a földre szór­juk. Szakály Dezső Alsóság VA­S N­É­P­E Hatezer hold talajt javítanak meg Vas megyében Aratás után több ezer hold föl­det javítanak meg Vas megyében. A tervek szerint a nagyüzemi gazdaságok 4000 holdon, az egyé­niek pedig kétezer holdon teríte­nek mésziszapot. A csöngei állami gazdaság 530 vagon javító anya­got használ fel. A kincsédi állami gazdaság 177 holdon, a meggyes­pusztai 140, a septei 157 holdon végzi el a talajjavítást. A javításhoz szükséges anyag­nak egy részét a Petőházi Cukor­gyárból szállítja a budapesti ta­lajjavító vállalat szombathelyi ki­­rendeltsége. A csapadékos időjárás megnehezítette a mésziszap kiter­melését, de a tervben előírt 700 vagon mésziszapot elkészítették. Naponta 20—22 vagon mészisza­pot szállít a cukorgyártól a talaj­javító vállalat. Károkat okozott a felhőszakadás Sárváron Az elmúlt napok felhőszakadá­sai súlyos gondot okoztak Sárvá­ron. Utcák, udvarok kerültek — ha rövid időre is — víz alá. A Berzsenyi utcában a Kenyérgyár elhanyagolt csatornája az utcára folyt, a felgyülemlett szennyvíz pedig a házak kútjaiba. A lakos­ság helyesli a községi tanács vég­rehajtó bizottságának azt a törek­vését, hogy a Várban levő és a környéket ellátó törpevízművet a Szombathelyi Csatorna- és Vízmű Vállalat kezelésébe adja. A. F. MOZI­S­A­V­A­R­I­A ODÜSSZEUSZ 10 éven aluliaknak nem ajánlott film. Előadások kezdete: tél 5, fél 1 és fél 1 órakor BÉKE A TIZENKETTEDIK ÓRÁBAN 10 éven aluliaknak nem ajánlott film. Előadások kezdete: Hétköznap délután fél S és fél 8 órakor Több tudással Több tudással könnyebben boldogul az ember. Így van ez a mezőgazdasági termelőszövetke­zetekben is. Csak az a tsz-veze­­tő tud jól gazdálkodni, helyesen irányítani, akinek a munkához megvan a kellő szaktudása, képzettsége. Vas megyében egyre több lesz az olyan szövetkezeti vezető, aki mezőgazdasági diploma, akadémia, érettségi vagy vala­milyen szakiskolai bizonyítvány birtokában végzi munkáját. Az a cél, hogy minél előbb s minél több tudományosan képzett tsz­­vezetőnk legyen. Az utóbbi években a nagyüzemi gazdálko­dás térhódításával sokat fejlő­­dött a mezőgazdaság. Nem is olyan régen még újság volt, hogy egy holdon 100 vagy 120 mázsa cukorrépát termeltek. Ma viszont jó néhány Vas megyei tsz holdankénti cukorrépa-ter­mésátlaga meghaladja a 250, sőt eléri a 300 mázsát is. S ez csak egyetlen példája annak, mit vitt végbe az utóbbi évek­ben a nagyüzemben gazdálkodó paraszt. Azt szokták mondani: a fej­lődést nem lehet megállítani. Nem, ezért azt szeretnénk, ha minél jobb módszerekkel, minél szervezettebben minden eddigi­nél olcsóbban s többen termel­hetnénk. Ennek megvalósítása jórészt azon múlik, milyen kép­zett és rátermett emberek irá­nyítják a nagyüzemi gazdaságo­kat. Egyéni korában is az a pa­raszt birkózott meg könnyeb­ben a feladataival, aki nagyobb hozzáértéssel látta el a dolgát. Hogyne lenne hát szükség a fo­kozott tudásra a nagyüzemben, ahol sok gép, sok ember dolgo­zik, s ahol korlátlan lehetősé­gek vannak a termésátlagok növelésében. Többségben vannak még azok a szövetkezetek, ahol a koráb­ban négy vagy tizennégy hold­ján gazdálkodó parasztot vá­lasztották meg elnöknek, s ezek egy részének még nincs olyan szakismerete, hogy a nagyüzem­ben is kiválóan ellássa felada­tát. Érthető, hogy elsősorban ezeknek az embereknek kell alaposan képezniük magukat. A megyéből évről évre több tsz-elnök mehetne egyéves el­nökképző akadémiára. A me­gyei tanács is rendszeresen több hetes vagy hónapos továbbkép­ző tanfolyamokat rendez a tsz­­vezetők részére. De sajnos szá­mos tsz-vezetőt csak nagy un­szolással lehet rávenni, hogy jelentkezzék az iskolára. S amikor a tanév megkezdődik, nem kevesen újra meggondol­ják a dolgot, s otthon marad­nak. Helytelen cselekedet ez. A mezőgazdaságban is érvényes az a megállapítás, aki nem tanul, elmarad. S bizony a magát nem képező szövetkezeti elnöknek is előbb-utóbb át kell adnia a he­lyét a nálánál többet tudónak. Néhányan azt mondják: úgyis van agronómus a szövetkezet­ben, nem fontos, hogy az elnöknek is legyen iskolája. De nagyon is fontos ez. Az idén alakult szövetkezetekben, ahol csak lehetett — nagyon helye­sen — gazdasági iskolát végzett vagy érettségizett embert vá­lasztottak elnöknek, így került vezető posztra Bőben Major József, aki gazdasági iskolát. Ikerváron Dukai Ferenc, aki mezőgazdasági akadémiát, Bor­­gátán Vajda Lajos, aki érettsé­gi bizonyítványt szerzett. Ha­sonló példákat még sok helyről lehetne említeni. Ezekben a községekben felismerték, csak képzett, tanult emberek képe­sek helyesen irányítani a szö­vetkezetet. S ezekben a tsz-ek­­ben a képzett vezetők tudása, rátermettsége a tsz jó termés­átlagain és előmenetelén is meglátszik. t is. Tovább bővül a Kőszegi Ágy­terítőgyár gépparkja Az elmúlt években már számos új gépet kapott a Kőszegi Ágy­terítőgyár. A második félév során tovább bővül a gyár gépparkja. Még e hónapban megérkezik a Német Demokratikus Köztársa­ságból egy új, epinglé szövőgép. A vetülékcsévelőben már munká­hoz látott két darab kezdőkúpos vetülékcsévelő gép. Ezáltal csök­kent az üzemben a drága, imp­regnált kemény hüvely felhaszná­lása, növekedett a szövődő terme­lékenysége. A felvetőben már sze­relik a harmadk szalagfelvétőt. Az üzem gépesítésének eredmé­nyéül ez év szeptemberére az ed­digi 1 ezer 430 orsóról 2 ezer or­mósra fejlődik a cérnázó üzemrész. A jövő esztendő ugyancsak a korszerűsítés esztendeje lesz a Kőszegi Ágyterítőgyárban. Szomjasak a művelődésre... A művelődési autó körútjának első tapasztalatai A művelődési autó, az elegáns ** Moszkvics nap-nap után futja útját a vasi tájakon, egy­szer a celldömölki, másszor a szentgotthárdi járás falvaiban tű­nik fel és tölti be hivatását: mű­velődést visz a dolgozó emberek­nek. A művelődési autó lassan­­lassan az egész megyében, a leg­eldugottabb faluban is ismert lesz. Elsősorban könyveket visz, de nemcsak könyveket. Ma már ugyan megyénk minden községé­ben működik könyvtár, az olva­sási lehetőség tehát jóformán mindenütt megvan. A falvaktól távoleső települések, tanyák és majorok lakói azonban nagyobb nehézségek árán juthatnak köny­vekhez, láthatnak filmvetítést. Ezeknek a kis településeknek kulturális ellátása egyik igen fon­tos feladata a művelődési autó­nak. Vas megyében közismerten sok a major. (Életük megváltozásáról régi és mai helyzetükről könyve­ket kellene és kell is írni!) Ma már majdnem valamennyi a kor­­szerű, nagyüzemi szocialista gaz­dálkodás útját járja. A nagyob­bakban van könyvtár is, rendsze­rint kiolvasott állománnyal, s esetleg hetenként egy-két alka­lomas mozi is működik. A műve­lődési autó e hónap eleje óta az ezzel a lehetőséggel nem rendel­kezők részére is megkezdte a könyvkölcsönzést és a filmvetítést. Elsőnek a Vép melletti Bán­­y­majorba, majd pedig Sándorházára vitt utunk. Az el­sőben 14 olvasó 22 kötetet, a má­sikban pedig, ahol a dolgozók ebédre sem tértek haza az aratás­ból, tíz olvasó 25 könyvet válasz­tott. Szünöse-majorban 10-én es­tér­e ismeretterjesztő előadást is szerveztünk. Itt még soha nem volt filmvetítés. Érthetően nagy érdeklődés várta tehát a művelő­dési autó érkezését. Megjelenése­kor — este 9 óra körül —, letet­ték a kaszát a Szabad Nép TSZ dolgozói, siettek haza a tarlókról, kimosakodtak (a lányok még ki is csinosítottak), és a volt földesúri lakás emeletén a mostani tante­remben hatvanan hallgatták meg Fáy József megyei TIT titkár elő­adását Egyiptomról. A színes kí­sérő film leper­gése után nehezen mozdultak meg az emberek és bár hajnalban korán kellett foly­tatniuk az aratást, mint mondták, akár éjfélig is elnézték volna a mozit. Meg is ígértették, hogy legalább havonként vigyünk ki hozzájuk filmeket. Sándorházára július 12-én este tért vissza újra az autó: Szabó Dezsőné Hunyadi Jánosról tartott filmvetítéssel kísért előadást, öt­ven személyt vonzott a vetítés híre, a könyvkölcsönzés során pedig újabb olvasókra tettünk szert. A rábakovácsi melletti Gyula-major lakói az Ady TSZ- ben dolgoznak. Tizenötödikén, zu­hogó esőben futott be hozzájuk a művelődési autó. A kényszerpihe­nő miatt sokan otthon tartózkod­tak, aminek eredményeként 19 ol­vasó 51 könyvet vett kölcsön a mozgó könyvtárból. Körtvélyes­­pusztára másnap délben érkez­tünk. Gyerekek és felnőttek nagy csoportja várta a könyveket, ame­lyek közül 37 talált új olvasóra. (K­özvetlenül Körtvélyesről Bokodpusztára siettünk. A Kemenesmihályfai Állami Gazda­sághoz tartozó major lakói nagy örömmel fogadtak. Az ebédidő letelt ugyan, mégis perceken be­lül körülfogták az udvarra kira­­kottt könyveinket, 17-en 38 kötetet választottak. Nagyon szeretnének filmvetítést is, azonban nincs sem villany, sem alkalmas terem. A legközelebbi alkalomra több könyveimet írattak fel. Ugyanaz­nap még felkerestük Csókakő­majort is, amely szintén állami gazdasági üzemegység és sertés­­tenyésztés folyik benne. Az állat­­tenyésztők és az aratók munká­juk ellátása után 37 könyvet köl­csönöztek a művelődési autó könyvállományából. Itt is felír­tunk néhány könyveimet a dolgo­zók kívánságára, hogy majd leg­közelebb magunkkal hozzuk. A majorban egyébként televízió is van és az ősszel kultúrterem is épül. Eddig hét majorban kölcsö­nöztünk könyveket, kettőben szerveztünk filmvetítéssel kí­sért előadást. Tapasztalataink arra ösztönöznek bennünket, hogy minden nehézséget le­gyűrve, folytassuk munkánkat. A majorok lakói nagyon szomja­sak a művelődésre. Többen jól tájékozódottak az irodalomban. A művelődési autó megjelenésében megbecsülésüket látják és a múlt rossz emlékének eltűnését. A köl­csönző állomások működtetését a legnagyobb dologidőben, az ara­tás kellős közepén kezdtük el. Nem indultunk túlzott remények­kel, az eredmény éppen ezért kü­lönösen megnyugtató és ösztönző. A művelődési autó folytatja út­ját: a közeli napokban Benkehá­­za, Richárd-, Huszász-, Béke-, Fel­­sőradó-, Füztü- és Battyán-major, később pedig a többi következik. Kuntár Lajos könyvtárt»

Next