Vas Népe, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-02 / 52. szám
1960. március 2. Szerda Tavasziasra fordult az idő, de a falusi esték még téli hangulatot árasztanak. Tartanak még a tollfosztók, a farsangvégi szokásos parádék: nevet a falu a tél humorán, napnyugta után. Nagy változások zajlottak le a vasi falvakban is. Új gondok foglalkoztatják az embereket. Megváltozott a beszédtéma a gondozó pipa mellett. Egy ilyen téli estéről szólnak az alábbi sorok, arról, hogyan Aki tíz percenként 350 szótagot legépel, az már ígéretnek számít a gépírásban, különösen akkor, ha csak most kezdi tanulni a „szakmát”. Tóth Anna salköveskúti leány újságolja a tanácsirodában — ahova esténként szorgalmasan bejárogat a gépelést gyakorolni —, hogy a gyors- és gépíróiskola első évfolyamára jár. — Mióta? — Nemrégen kezdtem — feleli a leány. .% — És máris ilyen jól gépel? A leány elpirul a dicsérő szóra és azt mondja: — Az a szerencsém, hogy a tanács odaadja az Írógépet és én esténként gyakorolhatok. — A gyorsírással is így van? Válasz helyett a fotoriporter nevét alakítja a gyorsírás jeleitöltik lefekvésig idejüket a falusi emberek. Nem a falu-romantikára vágyók ízlésének, hanem a mai esték hangulatának, újszerűségének megfelelően. dől. Az első két próbálkozással még nem sikerül szabályosan a név vétele, de a harmadik kísérlettel annál jobban. Tóth Anna igyekszik elsajátítani a gyors- és gépírást, nem lehet tudni, hogy a termelőszövetkezetnek, ahol a szülei is dolgoznak, nem lesz-e szüksége gépírónőre, adminisztrátorra, aki a nagy kiterjedésű szövetkezet levelezését és egyéb hivatalos ügyeit intézi. Tíz percenként 350 szótag Herczeg József a tavaszra gondol Herczeg József, az acsádi Új Élet Tsz elnöke egész télen át a tavaszra gondol. Most is, amikor behúzza maga mögött az istállóajtót, a lakásba siet, előszedi papírjait és a tavaszi munkák megoldásán töpreng. — Én azt tartom — mondja bölcselkedve —, a jó kezdet sikert hoz. Ahhoz pedig, hogy tényleg jól kezdhessünk, körültekintő munkaszervezésre van szükség. Mi az Új Élet Tsz-ben a második tavaszt, érjük meg együtt. Nekünk sok tennivalónk van. « Mik ezek a tennivalók? Az elnök nagyot sóhajt és így folytatja: — Ha mindegyikünknek hat keze volna, az is kevés lenne az elvégezndő munkához. A mezei dologhoz minden erőre szükségünk van, viszont építkezni is akarunk. Méghozzá rövidesen meg akarjuk kezdeni a két SO állásos istálló alapozását.*• Hitelből építkeznek? — Abból is meg a magunk erejéből is — válaszol Herczeg József. — A két ötvenes istállóhoz 387.000 forint állami hitelt kaptunk, a többit a szövetkezet állja... Aztán szerfából is építkezünk. Előbb 250 férőhelyes süldőszállást és egy huszas sertésfiaztatót. — Ez bizony nem kevés — jegyezzük meg. — Nem kevés, de még minden munkát nem is soroltam fel —folytatja a beszélgetést az elnök. — A majorhoz bekötőutat is építünk, olyan 350—100 méteres szakaszon. — Van ehhez elég erejük? Az elnök elgondolkodik és így felel: — Lesz. Azon töröm a fejem ■most is, hogy miképpen legyen... ,Szovjet tájak, szovjet városok" Ez a szöveg jelenik meg a televízió képernyőjén Bükön, Francsicsék szobájában, ahol a népes család a budapesti televízió adását nézi. A két kislány is a szülők ölébe kívánkozik, hogy onnan nézze a műsort. A képernyőn elvonul jelképesen a hajdani orosz föld, majd sorban a káprázatos és hatalmas építkezések óriási méreteit csodálhatják Francsicsék. A gigantikus méretű vízierőművekről, vasművekről készült televíziós felvétel még az ágyban fekvő Francsics nagymama érdeklődését is felébreszti. — Nagyon jók mindig ezek az öszeállítások a Szovjetunióról — jegyzi meg csendesen Francsics Lóránt, a készülék tulajdonosa, s tekintetét egy pillanatra sem veszi le a képernyőről. Nem is lehet, hiszen ezekben a percekben a most épülő ipari centrumokról, korszerű automata gépgyárakról ad ismertetést a felvétel és a bemondó. Majd a hétéves terv további építkezésének méreteiről tájékoztat a televízió műsora. Ugyancsak elcsodálkoznak és elgondolkodnak Francsicsék a képeken, a Szovjetunió hétéves tervén. Három évvel ezelőtt vette a televíziót Francsics Lóránt, de azt mondja, bánja, hogy már nem akkor vett, amikor először megjelent. — Jóformán minden kultúrigényünket kielégíti ez a gép — meséli. — Igen sokszor végignézzük a késő éjszakába nyúló adásokat is. Jól szórakoznak a gyerekek is, a sokféle, változatos meseműsoron, de különösen di vas népe Egy óra Bőben A faluba vezető utca talán a legcsendesebb, de ugyanakkor a legvilágosabb is. Hátoldalról is ontják a fényt a villanyégők. Az egyik ház előtti hídon bajuszos, idős parasztember áll, a bőr szöövetkezet tagja. A falu felé figyelget, valakit vár. Megállunk előtte. — A fiamat várom haza az erdőről, de nem tudom, hol késhet — újságolja és újra meg újra végignéz az utcában, amerről a fiának kell jönnie. — Nagyon várjuk már, mert mi meg az aszszonnyal a Varga szabóhoz készülődünk. Közben az asszony kilép az út-Cser Páléknál széles a jókedv, derűs a hangulat. Tart a tollfosztó. Ott ül az asztal mellett a gazdaasszony, Aranka lánya, a segítségek: Rozmán Gézáné, Csajbi Ilona, Franek Gáspárné és még ketten-hárman legények is. — Kinek készül ez a toll? Cser Pálné a leányára néz. — Majd az övé lesz — szól csendesen. — De még fiatal. A kislány elpirul, közben készült a stafírungba való. Bármennyire is fiatal a lány, már megnézik a legények. Talán éppen az a legény, aki most isa közelében áll és észrevétlen belefúj a tollba. Száll a pihe, rátelepszik az arcokra, a kendőkre... Tollat fosztanak Bőben, Cseréknél. Az algebrai mennyiség és Pethő József tsz-tag A nagygeresdi iskola még tíz órakor is világos. Odabent ősz hajú emberek ülnek a padokban, ezúttal matematikai órán. A táblánál Pethő József áll, mellette jobbról a foglalkozást vezető Pocaajtó mögül, és kíváncsian kérdi: mi járatban vagyunk. Amikor elmondjuk és megkérjük, hogy ha lehetővé teszik számunkra elksérjük őket a szabóhoz és ott a ruhapróbáról fényképet is készíthetünk. — Öregek vagyunk mi már az újságba — tiltakozik szerényen az ember. — A fiatalokat kell fényképezni, azoknak szebbek az estéik. — De nemcsak fiatalokból áll a világ. Az öreg hümmög és várja a fiát. Az bizony késik, ezért nem kísérhetjük el őket a Varga szabóhoz. Bogyi József tanító magyaráz arról, hány részből áll az algebrai mennyiség. Ezt a táblán egy pél-A moziterem, ahol most a Mikszáth regényéből készült filmet, a Szent Péter esernyőjét vetítik, telis teli van, még a fal mentén is állnak. A vásznon megelevenednek a regény alakjai, és pereg a cselekmény a szívderítő megoldás felé. Jól szórakoznak rajta a tompaládonyiak... Kacag a nézőtér... Keresik az elveszett gyűrűt, és megcsodálják Törőcsik Mari szépségét, művészi képességét. Hazafelé is a filmről beszélnek, és jókedvvel térnek pihelomogyi tanító megdicséri az idős embert a szorgalmáért és azt magyarázza, bárcsak többen is így gondolkodnának, mint Pethő József. — Nincs mese — folytatja a beszélgetést Pethő József —, a tanulás a mai világban mindennél fontosabb. Amikor én nőttem* nem az számított, sőt egyáltalán nem is volt fontos, hogy tanul-e a paraszt vagy sem, hanem az* hogy dolgozik-e... Az én gyermekeim mind értelmiségiek... Nevetnek... Aztán tovább folytatják a tanulást, amíg csak kedvük tartja. Most nyolcadikosok nőre a tompaládonyiak... Az esernyő titka már valamennyiük előtt világos: nem égi csoda, földi bonyodalom volt az egész. Az este már éjfélbe ér. Kihunynak az ablakok, a falusi szórakozó, művelődő helyek fényei, csupán az utcai villanylámpák erőlködnek, hogy világosságot árasszanak és sötétséget oszlassanak. Irta: Takács Ferenc Fényképezte: Jakfari lasasás Telt ház Tompaládonyban a dával bizonyítja Pethő József: az algebrai mennyiség az előjelből az együtthatóból és a betűs részből áll. Most ezt az ősz hajú embert kérdezzük a tanulás felől, és egyáltalán arról, hogy így, 53 évesen is beül még az iskolapadba. — Nem akarok a művelt emberek mögött lemaradni — jelenti ki határozottan Pethő József. — Télen, esténként a tanulásnál értékesebb elfoglaltságot nem is tudok mondani. — Csak nem miniszter akarsz lenni? — kérdi tőle valaki félhangosan. — Nem — s a fejét rázza —* nem miniszter, művelt ember akarok lenni, cséri az asszonyok rovatát a csa- És még éjfélig megnézik a Sádhoz tartozó Peresznyák János- Madách Színházból A csendhánt borító közvetítését.