Vas Népe, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-06 / 287. szám
1960. december 6. Kedd Mindannyiunk öröme Egyik ismerősömmel találkoztam a minap este Szombathelyen, a szinte nappali fényben fürdő, nemrég neonosított Kossuth Lajos utcában. Ismerősöm egyszercsak így szólt: „Hidd el, úgy örülök ennek a neonvilágításnak, mintha legalábbis az én szobámba szereltek volna fel egy új csillárt”. S mindezt olyan meggyőzően, lelkendezve mondta, hogy a szavak őszinteségében egy pillanatra sem kételkedhettem. A fent említett megnyilatkozás újra elgondolkoztatott, mennyire megváltozott a világ, s benne az ember másfél évtized alatt. Mi, akik 15 évvel ezelőtt jobbára csak a magunk sűrű gondjaival, s nagy ritkán előforduló aprócska örömeinkkel voltunk elfoglalva, ma egyre inkább egyenlőségjelet teszünk az enyém és a mienk fogalma közé. Mintha a mi gyerekeinknek épülne második otthonunk, úgy örülünk annak, ha egy új iskola készül valahol a megyében, mintha a mi szobánkat világítaná be, úgy lelkendezünk egy-egy utca neonosításán, mintha „részvényesei” lennénk, hogy boldogít bennünket az, ha egy-egy új iparvállalat, létesítmény épül. Nem egyik napról a másikra, s nem minden hatás nélkül jutottunk el idáig. Tizenöt dolgos, eredményes esztendő tanítása, igazsága segítette a mostanira formálni gondolkodásunkat. Eredményekben gazdag másfél évtized, a szocializmus igazsága bizonyította be, hogy megváltozott a világ, s ennek következményeként változnia kell gondolkodásmódunknak is. Tizenöt esztendeje naponta látjuk lépten-nyomon, hogy mindaz, ami most ebben az országban épül, amit iparvállalataink termelnek, amit földjeink teremnek és amit a munkáskezek létrehoznak, az az egész dolgozó nép, tehát mindannyiunk javát szolgálja, mindannyiunké. A felszabadulás óta eltelt másfél évtized alatt a szocialista építés sok-sok vívmányának örülhettünk. Elég, ha csak a mi szűkebb hazánkban, Vas megyében nézünk széjjel. E helyen nehéz lenne felsorolni mindazokat a létesítményeket, amelyeket azóta emeltünk, amióta ennek az országnak, a megyének a gazdái vagyunk. Kell-e meggyőzőbb érv a szocializmus ügye, a szocializmus igazsága mellett, mint az, hogy a felszabadulás óta közel 180 községet villamosítottunk. Olyan „isten háta mögötti” vasi falvakba jutott el a villanyfény, mint Bejcgyertyános, Magyarszombatfa, Szaknyér és így tovább. Az elmúlt tizenöt év meganynyi eredménye sok-sok örömet szerzett már a szocializmust építő embernek. De eddigi eredményeink, bármennyire is nagyok, csak a kezdetét jelentik annak a célnak, amelynek elérését magunk elé tűztük. Eddigi országépítő munkánk nyomán sok-sok vívmányunkkal büszkélkedhetünk már, de a következő évek eredményei még nagyobbaknak ígérkeznek, minden eddiginél nagyobb örömöket ígérnek számunkra. A jövő esztendő első napjával kezdődő új ötéves tervünkben már olyan lelkesítő célokat tűzhettünk magunk elé, mint az ország valamennyi falujának villamosítása, 250 ezer új lakás építése, a dolgozók reáljövedelmének 26— 29 százalékkal történő emelése, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése és így tovább. Eddigi eredményeink lehetővé teszik, hogy — új ötéves tervünk vitára bocsátott irányelvei szerint —, az ötéves terv éveiben mintegy másfélszer annyit ruházzunk be, mint a tervet megelőző öt esztendőben. Új ötéves tervünk sikeres teljesítésével lerakjuk a szocializmus alapjait, s a szocializmus lendületesebb építésével közelebb hozzuk azt a napot amikor a szocialista rend teljes győzelmet arat hazánkban. Olyan lelkesítő célokat kell elérnünk a következő esztendőkben, amelyekért érdemes az eddigieknél is jobban dolgoznunk, s amelyek sok-sok örömet szereznek majd a szocializmus ügyében bízó embernek. Érdemes ezekért a célokért, a jövő örömeiért tudásunk, szorgalmunk legjavát adva munkálkodni, s fáradozni a szocializmus építése meggyorsításának útjában álló akadályok elhárításáért. Jelenleg az építés üteme meggyorsításának egyik legfőbb akadálya az, hogy az ipari üzemekben nem növekszik olyan ütemben a munka termelékenysége, ahogyan arra szükség lenne. Megyénk iparában az év első nyolc hónapjában elért 17 százalékos termelésnövekedést nem egészen egyharmad részben eredményezte csupán a termelékenység emelkedése. Az október hónapban elért 4,6 százalékos tervtúlteljesítést is nagyban lerontotta az a tény, hogy az állami iparvállalatok 7,6, a szövetkezeti ipar pedig 1,2 százalékkal több munkást foglalkoztattak a megengedettnél. Ha azt akarjuk, hogy egytőlegyig megvalósuljanak nagyszerű céljaink, s egyre többször örvendeztessen meg bennünket egy-egy új létesítmény, akkor feltétlenül jobban ki kell használnunk a termelékenyebb munkára kínálkozó lehetőségeket. Ezek közé a lehetőségek közé tartozik üzemeinkben a technika fejlesztése, a munkaidő jobb kihasználása, az üzemszervező munka megjavítása. Élni kell ezekkel a lehetőségekkel, s akkor még többször leszünk tanúi, részesei egy-egy új létesítmény avatásának, városaink, falvaink szépülésének, új sikereinknek, s gyakrabban tudunk örülni annak, ami mindannyiunké. Farkas Mihály SEJYIN: Schulenburg úr igen sokatmondóan elmosolyodott. Lelke mélyén azonban még örült is a történteknek. Bizonyos, bár igen közvetett adatok alapján, Schulenburg már régóta sejtette, hogy Waitzel minden módon áskálódik ellene. Mint régi német diplomata és példás hivatalnok, Schulenburg úr a lelke mélyén ki nem állhatta a Waitzel-féle felkapaszkodott alakokat. Sok minden, amit a Harmadik Birodalomban látnia kellett, érthetetlen volt Schulenburgnak — kezdve magától a Führertől, ettől a kétes származású, még németül is rosszul beszélő osztráktól,, akiről tudta, hogy valódi neve Schickelgruber és hogy hisztérikus és dühöngő, műveletlen pozőr. Vajon honnét, miféle szél sodorta a kancellári székbe ezt az epileptikus, gyulladásos szemű, mocskos szájú, kócos vásári kikáltót? Vajon éppen ez a leplezetlen hisztéria jelenti-e annak a titoknak a megoldását, hogy olyan hatással van a csőcselékre? Így gondolkozott lelke mélyén Schulenburg úr már akkor, amikor Hindenburg és Papén 1333. január harmincadikén Hitlernek (12.) ajándékozta a német köztársaság kancellári tisztét. Pontosan egy hónappal később, február huszonnyolcadikén, az újdonsült kancellár eltörölte a weimari alkotmány több pontját és bevezette „a nép és a birodalom védelmének” törvényét, amely diktátorrá tette. De a java csak ezután következett. Amikor aztán megkezdődtek a tömeges kivégzések, amikor az embereket százezerszámra küldték vizsgálat és ítélet nélkül koncentrációs táborokba és kínzókamrákba, amikor megkezdődtek a vagyonelkobzások és a pogromok, akkor Schulenburg úr már végleg nem értett semmit. Az események fejlődése során azonban arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen gondolatmenet őt magát is koncentrációs táborba juttathatja. Tehát szolgálni kezdte Hitlert, mert úgy vélte, hogy Hitler és Dachau közül még mindig inkább az előbbit kell választania. Jól tudta, hogy nem bíznak meg benne különösebben és hogy követségi alárendeltjei közt jó néhánynak hivatali kötelességén kívül még az is a feladata, hogy őt figyelje. Dehát a kölcsönös leselkedés épp úgy a Harmadik Birodalom alapelvei közé tartozott, mint az általános gyanakvás. S a nagykövet úr ebbe is beletörődött. A Szovjetuniót szíve mélyéből utálta. A kommunista ideológia ellensége volt mindannak, amit ő gyermekkorától kezdve megszokott, amit szeretett és amitől nem akart megválni. De eléggé okos volt ahhoz, hogy meglássa: ebben az országban megszilárdult a szocialista rendszer, s a Szovjetunió kormánya, amelyhez őt akkreditálták, határozott politikát folytat a nép támogatásával. Egyszóval, bárki bármit is mond, igazi kormány ez, a szó legmagasabb és államférfiú értelmében. Schulenburg tudta, milyen jelentős sikereket ért el a szovjet nép. Bármily fájdalmas volt is, el kellett ismernie, hogy a Szovjetunió erős nagyhatalom, fejlett ipara, magas színvonalú általános és műszaki kultúrája van, amely évről évre növekszik, míg az ország soknemzetiségű lakossága kétségtelenül összekovácsolódik. S a nagykövet bevallotta önmagának, hogy a véleménye szerint kockázatos és pusztulásra ítélt társadalmi kísérlet egyelőre, sajnos, győzedelmeskedik. Igen, a bolsevisták pontosan tudták, mit akarnak, s hogy miként tudják azt elérni! Ez megmutatkozott külpolitikájukban is, amely mentes volt a váratlan akcióktól, cáfolatoktól, a vállalt kötelezettségek megszegésétől, s a képmutató kijelentésektől, amilyeneket Hitler oly sűrűn hangoztatott. Schulenburg, a tapasztalt diplomata, kénytelen volt elismerni e külpolitikai vonalvezetés előnyeit, nem is szólva arról, hogy a szovjet diplomaták — bárki bármit mond —, komoly embereknek bizonyultak. Rendszerint keveset beszéltek, mindig korrektek voltak, kerülték azokat a homályos fogalmazásokat, amelyeket nyugati kollégáik olyan szívesen alkalmaztak. Igen szabatosan beszéltek. A Szovjetunióban tett megfigyeléseinek eredményeképpen Schulenburg nagykövetnek szilárd meggyőződése volt, hogy a szovjet hadsereg katonai ereje igen nagy és véleménye szerint az oroszok elleni háború Németországnak nagy veszélyt jelenthet. Erről a kérdésről alkotott véleményét többször is kifejtette, bár nagyon óvatos formában. Tisztán látta azonban, hogy Hitler, nyugati, győzelmeitől megrészegedve, kelet felé akar hadjáratot indítani. Bár Schulenburgnak erről nyíltan semmit sem mondtak (ami megint csak azt mutatta, menynyire nem bíznak meg benne) de több közvetett részletből és árnyalatból kitalálhatta, hogy ott, Berlinben, az új birodalmi kancellária titkos helyiségeiben már folynak az esztelen terv előkészületei. Így hát Schulenburg nagykövet, miután végignyögte álmatlan éjszakáit, délelőttönként pontosan tíz órakor belépett fényűzően berendezett nagyköveti dolgozószobájába (amelytől ugyancsak nem szeretett volna megválni) s egész nap nagy igyekezettel, pedánsan játszotta a Führerébe fülig szerelmes ember szerepét, a bevett szokás szerint kiáltozta, hogy „Heil Hitler” a kötelező módon magasba lökve jobb kezét, a nagykövetség ünnepi öszszejövetelein lelkendezve szavalt. Hitler „történelmi érdemeiről” s mindig ünnepélyes hangon, mindig feszes vigyázzban harsogta el az első pohárköszöntőt a Führerre — így mindenki előtt, még a nagykövetség utolsó altisztje előtt is —, (minthogy ez az altiszt feltehetően ugyancsak titkos Gestapo-besúgó volt) vitathatatlanul bizonyítani akarta, hogy ő, Herr von Schulenburg, Németország moszkvai rendkívüli nagykövete és meghatalmazott minisztere, szívvel-lélekkel, minden gondolatával teljesen és mindörökre odaadó híve ennek a lelógó hajú, degenerált alaknak.. Meg, hogy ő, Herr von Schulenburg szentül betartja a „pártesküt”, amelyet akkor tett, amikor maga is belépett a náci pártba. (Folytatjuk) A Siou4 VAS NÉPE Jelentés a földekről A kedvező idő hatására megyeszerte meggyorsult a munka a földeken. A kukorica vetésterületének 85 százalékáról takarították be a termést. Az esőmentes, jó időt most jól ki lehet használni a kukoricatörés befejezésére, a földeken még kint levő cukorrépa elszállítására. Kedvező az idő a trágyázás folytatásához is, amivel már nem lehet késlekedni, mert még 10 ezer hold föld vár trágyázásra. Az őszi mélyszántást a tavaszi vetésterületnek 53 százalékán végezték el eddig. Az idő rövidsége miatt gyorsabb munkára van szükség a kukoricaszár betakarításánál, hogy mielőbb forgathassák a kukoricaföldeket is a traktorok. A szakemberek megállapítása szerint, ha minden gép folyamatosan dolgozhatik, a fagyok beálltáig jórészt elvégezhetik a mélyszántást. 4 forinttal lesz értékesebb a munkaegység a nemesbődi Béke Tsz-ben, négy forinttal a tervezetthez képest. Az értéknövekedés külön „érdekessége", hogy a négy forintból mintegy 150 forint a takarékosságból származik, ötvenezer forintot takarítottak meg például az építkezéseken. Még a tavasszal összehoztak egy építőbrigádot, s rájuk bízták az új majorközpontban épülő szerfás létesítményeket, azok teljesítését is. A korszerű, száz állásos szarvasmarha-istálló földmunkáit is ők végezték el Hogy pontosan ötvenezret „spóroltak“ meg, azt onnan tudják, hogy mindenféleképpen kiszámították az építkezéssel járó költségeket. Ha nem a saját építőbrigádjukkal dolgoznak, ötvenezer forinttal lett volna drágább az idei építkezésük. Takarékoskodtak a gazdasági felszerelések javításánál is. A szerszámokat, a szekereket és egyéb eszközöket maguk a tagok javították ki Ugyanis a gazdasági felszerelések a tagoknál vannak, és mindenki felel a nála levő eszközökért. Szerény számításaik szerint 30 ezer forintra tehető az összeg, ami a szerszámok kíméléséből, házilagos javításaiból adódik. Jelentősnek mondható a takarrmánnyal való takarékosságuk is. Az idén — a jószáglétszámot figyelembe véve — kevesebb takarmány termett a bődi határban. Ezért fokozottan ellenőrizték az állatok takarmányozását. Másfél forint nem nagy öszszeg. A jelentősége viszont annál nagyobb. Nemcsak gazdaságilag, gondolkodásmódban is előrehaladtak a nemesbődiek. Ide János állattenyésztő, aki eddig 600 munkaegységet szerzett, aki okosan és jól bánt a takarmánnyal, nemcsak annak örül, hogy — a jelenlegi munkaegységeit véve alapul — takarékosságuk révén 900 forinttal több lesz a részesedés, hanem annak is, hogy ezzel szövetkezetüket is gazdagabbá tették. Az építőbrigád tagjait, akik ez esetben közvetlenül és külön is dolgoztak a forintokért — külön öröm tölti el Még tovább fokozódott Nemesbődön a munkalendület. És szinte egyik napról a másikra teljes mértékben előtérbe került a takarékosság. A nemesbődiek, akik egyéni gazda korukban is dicséretre méltóan takarékoskodtak, szövetkezeti gazdaként sem fordítottak hátat a takarékosságnak. Takács Ferenc Milyen lesz az automata távbeszélőközpont? Ebben a hónapban üzembe helyezik az új szombathelyi automata távbeszélőközpontot. A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár dolgozói megfeszített erővel dolgoznak, hogy december 10-én átadhassák a megyei postahivatalnak a mintegy 10 millió forintos költséggel épülő új központot. Ezután kezdődik meg a műszaki vizsgálat és még ebben a hónapban megkezdődhet a beszélgetés is az új központon keresztül. . Milyen is lesz az új szombathelyi távbeszélőközpont? Az új központban a kézi kapcsolás megszűnik. A helyi beszélgetéseket a hívott előfizető számának tárcsázása útján lehet lebonyolítani. A zsinór nélküli központban a kezelők a kapcsolókulcsokkal és számbillentyűkkel vezérlik a gépeket. A kapcsolómunkahelyek egymással szemben, két sorban vannak elhelyezve és a szembenülő kezelőket — a zavaró hanghatások kiküszöbölése végett függőlegesen elhelyezett üvegfal választja el egymástól. A távolsági beszélgetések bejelentése a 01-es hívószámon történik. Az új központban az eddigi egy kezelő helyett a forgalmas órákban — reggel 8 órától déli 12 óráig és délután 2 órától 4 óráig két kezelő fogadja majd a távolsági beszélgetések bejelentését. Az új távbeszélőközpont építésénél nagy gondot fordítottak a postai dolgozók szociális igényeinek kielégítésére is. Korszerűen felszerelt öltözőhelyiségeket pihenőszobát és zuhanyozóval ellátott fürdőt építettek. K. A 5