Vas Népe, 1961. október (6. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-06 / 236. szám
Versenyszerződés Egy hűvös szeptemberi hajnalon — még nem volt egészen hat óra — felberregett egy motorkerékpár a Wesselényi utcában. Néhány másodperc, s a szépen megtisztított gép elindult két utasával: Kiss Miklóssal és Németh Lajossal, a Vas megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat KISZ alapszervezetének titkárával és kultúrfelelősével. Irány: Nagykanizsa. A hajnali utazás célja pedig nem más, mint versenyre hívni a kanizsai Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat KISZ-alapszervezetét. Kilenc órakor kissé porosan, de lelkesen érkezett meg a két fiatal Kanizsára. És késő este volt, mire hazaengedték őket. Megtekintették a vállalat szinte valamennyi boltját, elbeszélgettek a kiszistákkal, meleg, baráti kapcsolatot alakítottak ki. És elkészült a versenyszerződés is. Eredetileg egyéves időtartamra tervezték, de a kanizsai ifik három évet javasoltak. A negyedévenkénti értékelés összesítésének eredményeképpen az az alapszervezet lesz a győztes, amelyiknél a három év alatt kétszer lesz a vándorzászló. És mik a versenyszerződés pontjai? Először is az, hol vesznek részt a legtöbben az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban. Versenyeznek a fiatalok az iskolai tanulásban, a társadalmi munkában. „A bolti adminisztráció elsajátítása” — így szól a negyedik követelmény, majd az utolsó, minél többen nyerték el a szakma ifjú mestere címet. Október közepére vendégeket vár a szombathelyi szervezet: a nagykanizsai kiszisták jelentették be látogatásukat. Akkor majd a helyi fiatalok vezetik végig a megyeszékhely boltjain vetélytársaikat. Nem lesz könnyű a verseny. Méltó ellenféllel kell megmérkőzni. De a Vas megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kislistái elhatározták, hogy állják a sarat. Sőt. Azt is elhatározták, hogy három év múlva lesz egy szép, piros vándorzászlójuk. .. (ké) Táncdaldélutáni Táncdal délutánt rendezett a szombathelyi szabadtéri színpadon a KISZ Ifjúság Háza. Fellépett, az Ifjúság Háza zenekarán és szólistáin kívül Németh Lehel, Kerényi Gabriella, Mikes Éva és Korda Sándor. Tanító jelöltek Az iskola folyosója csendes. A nagy barna ajtókon csak hangfoszlányok szűrődnek át. Az egyik mögött egy kislány éneklő hangon olvas, a másikon a tanító hangja szivárog át- Most adja fel a házi feladatot. Mindössze néhány perc van már csak hátra az órából, és ezt érzik is a gyerekek. Felberreg a csengő. Kinyílnak az ajtók, s a pöttömnyi gyerekek egész áradata zúdul a folyosóra. Almát, vajaskenyeret, tejesüveget szorongatnak. A második osztály ajtaján fiatal tanító lép ki. Osztálykönyv van a hóna alatt. A gyerekek köréje sereglenek és játszani hívják a „kistanító bácsit”. „Kistanító bicsi”-nak hívják a tanítójelölteket, akik most egy fél esztendeig gyakorlati tanítást folytatnak az iskolákban, aztán még egy fél évre visszajönnek a Felsőfokú Tanítóképző Intézetbe, hogy megszerezzék az oklevelet. A fiatalembert, aki most kilépett a Kőszegi Általános Fiúiskola második osztályának ajtaján, Horváth Imrének hívják. Számtanórát tartott a kicsiknek. A lejáratnál néhány percre megállítjuk. — Hogyan tetszik a tanítás? Nem bánta meg, hogy tanítónak készült? — Megbánni? — válaszol. — Szó sincs róla! Sőt, most szerettem meg igazán. Tessék csak megnézni ezeket a kis nebulókat. Csupa élet, csupa vidámság valamennyi. Olyan jó köztük lenni. A fiatalember az érettségi után két évig a Lotexben dolgozott, utána pedig a szentgotthárdi Selyemgyárba került. Elég szépen keresett, de mindig tanulni szeretett volna, így került a Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézetbe, és a gyakorló félévre a kőszegi általános iskolába. — Mi a terve, ha elvégzi a tanítóképzőt, hova szeretne kerülni? — Tanítani akarok mindenképpen. Szeretném, ha olyan faluba kerülnek, ahova egyszerre két pedagógust várnak Ugyanis ... Zavartan elmosolyodik, és mi ebből az „ugyanisból” tudjuk, hogy a kislány szintén képzős, és komoly szándékaik vannak. Ezért akarnak egy faluba kerülni. És ez a kívánság nagyon természetes. it A másik „kistanító bácsit” ugyancsak Kőszegen, a MÁV Fiúnevelő Intézetben találjuk. Pillanatnyilag nincsen órája, és Kiss Kálmán a nevelőszobában óravázlatát nézegeti. Tőle is megkérdezzük, mi a tapasztalata egyhónapos nevelői működéséről? — Nagyon szeretem a gyerekeket — mondja — s nagyon szép a tanítói hivatás. Persze még kevés a tapasztalatom, s ezért mindig úgy érzem, hogy bizony jobban is sikerülhetett volna az órám. Kiss Kálmán Bajánsenyéről jött a szombathelyi tanítóképzőbe. Amikor leérettségizett, nem tudta, hogy pedagógus legyen-e vagy tiszti iskolára menjen. Végül is úgy döntött, pedagógus lesz, és amint szavaiból érződik, végleg megszerette ezt a pályát. Az eddig eltelt két év alatt tudatosan készült jövendő hivatására Nemcsak az elméleti és gyakorlati tárgyakat tanulta nagy szorgalommal, hanem arra is törekedett, hogy világnézetileg is szilárd, jó pedagógus legyen. 1957 óta KISZ-tag, nemrégiben pedig tagjelölt lett a pártban. — Hol szeretne tanítani? — Falun, és nincsen különösebb vágyam csak az, hogy jó pedagógus legyek. Csengetnek. Vége az órának. A tíz perc is gyorsan elszalad, aztán a másik csengetés már az óra kezdetét jelzi. Kiss Kálmán összerakja óravázlatát, szemléltető anyagát és elindul a csendes folyosón. Nyelvtanórája lesz a harmadik osztályban. Elek Tibor Aranytaprús KISZ-jelvényt kapott egy kétvölgyi fiatal Vasárnap felkerült az Aranykoszorús KISZ-jelvény Rapos József kétvölgyi fiatal kabátjára. Hajós Árpád elvtárs, a KISZ megyei bizottság szervező titkára tűzte oda a jelvényt a következő szavak kíséretében: „Viselje egészséggel, legyen rá büszke és mindig emlékeztesse a haza iránti szeretetre!” Miért kapta a fiatalember a jelvényt? Bátorságáért! Segített a határőrségnek felkutatni egy határsértőt. Rapos József 20 éves fiatal. Sorköteles. Még az őszszel tényleges katonai szolgálatra bevonul a magyar néphadseregbe. Az Aranykoszorús KISZ-jelvénynél nem kell jobb ajánlólevél. Rapes József, a néphadsereg ifjú katonájaként is minden körülmények között megállja a helyét. Munkában a kés... Most, az őszi betakarítás idején a gépeken kívül az emberi kézre is nagy szükség van. A Szombathelyi Állami Gazdaságban a fiatalok is helytállnak a munkában. Képünkön fiatal lányok a Vépi út melletti táblán csírázzák a cukorrépát. Az igazgatói szünetben dolgoznak és kirándulnak a középiskolások A művelődésügyi miniszter rendelete szerint az iskolák három nap, úgynevezett „tanítás nélküli munkanap”-pal rendelkeznek, s e három napot kirándulással vagy valamely munkával tölthetik le. Az iskolák igazgatói e három napot maguk jelölik ki. Megyénkben a középiskolák a három nap alatt nemcsak kirándulnak, hanem dolgoznak is. Valamennyi középiskola szerződést kötött már a termelőszövetkeztekkel, állami gazdaságokkal, hogy e három nap valamelyikén segítenek az őszi betakarításban. E munkáért kapott összeget a KISZ-szervezet saját céljaira fordíthatja. A Nagy Lajos Gimnázium növendékei például az igazgatói szünetben majd felváltva dolgoznak a szombathelyi csónakázó tó építésén. Tizenöt nap a Szovjetunióban Süle József, a Lukácsházi Gépállomás ifjú traktorosa a napokban tért haza a Szovjetunióból. Tagja volt annak a turistacsoportnak, amellyel megyénkből 50 falusi fiatal utazott 15 napos kirándulásra Moszkvába, Leningrádba és Kijevbe. Hazatérése után élményeiről beszélgettünk vele. Süle József elmondotta, hogy jutalomként vehetett részt a kiránduláson. Áprilisban kiváló dolgozó lett és ezért küldték a Szovjetunióba. A költségek jelentős részét a gépállomás fizette. — Nagyon sok élményem van — mondotta —, a 15 nap alatt sokat láttunk, tapasztaltunk, de mindez mégis kevés ahhoz, hogy átfogó képet alkothassunk magunknak a Szovjetunióról. — Járt már külföldön? — Nem! Ez volt az első külföldi utam. Nagyon örülök, hogy elmehettem a Szovjetunióba. Csodálatos a szovjet főváros. A hatalmas sugárutakon szinte özönlik a gépkocsizuhatag Ekkora forgalmat még nem láttam. — Mi tetszett a legjobban Moszkvában? — A Kreml és a Vörös tér- Voltunk a Lenin—Sztálin mauzóleumban, utaztunk a Metrón és ellátogattunk a Lomonoszov egyetemre is. — Mi a legkedvesebb élménye Leningrádról. — Az, hogy láttam a Téli palotát, az Aurórát, a Névát és Lenin dolgozószobáját. Gyönyörű város Leningrád és nagyon kedvesek az emberek. — Hány napot töltöttek Kijevben? — Két napig jártuk a várost. Nagyon tetszett minden. Legfőképpen az ragadta meg figyelmemet, hogy szinte szemmel láthatóan nőnek ki a földből a házak. A szállónkkal szemben is építettek egy nagy lakótömböt. Amikor mi odaértünk, a földszintnél tartottak. Két nap múlva már a negyedik emeletet húzták. Előregyártott elemekből, óriási gépekkel építik a lakóházakat. — Találkoztak szovjet fiatalokkal is? — Igen- Ellátogattunk egy Leningrád melletti szovházba. Ott hét órát dolgoznak csak. Jártunk hatalmas üzemekben és sok fiatallal beszélgettünk. Mindenütt szerettei fogadtak bennünket és nagyon érdeklődtek a munkánk iránt. — Hova szeretne utazni legközelebb? — Felkeltette az érdeklődésemet ez a szovjet utazás, és jövőre is szeretnék külföldre utazni. Hogy melyik országba? Még nem tudom. Sőt, annak is nagyon örülnék, ha még egyszer végigjárhatnám ezt az utat. „Köszönjük az úttörőknek...” Meleghangú levelet hozott a posta szerkesztőségünknek. Rápli Pál, a szombathelyi Fűtőház KISZ- szervezet titkára arra kért bennünket, hogy a Vasi fiatalok oldala hasábjain nyilvánosan továbbítsuk köszönetüket a Petőfi Sándor utcai általános iskola úttörőcsapatának és Bőczén László úttörő csapatvezetőnek. Idézünk a levélből: „A Fűtőházban gyakori a névadóünnepség és a KISZ-esküvő. A kedves ünnepségeken való közreműködésre mindig a Petőfi Sándor utcai iskolából kértünk fel úttörőket. Valamennyi alkalommal eljöttek, szavaltak, virágot hoztak és jelenlétükkel segítettek ünnepélyessé tenni az alkalmat.” Szívesen teszünk eleget a fűtőházi fiatalok kérésének és a köszönetét nyilvánosan továbbítjuk a Petőfi Sándor utcai iskola úttörőinek.