Vas Népe, 1961. október (6. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-10 / 239. szám

­Világ, filo Utátjai, ig­y.v ülj­ü­k! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT VAS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VI. évfolyam, 239. szám Ara : 50 fillér 1961. október 10. Kedd Befejeződött a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség budapesti tanácsülése A második ötéves tervről szóló törvényjavaslat az országgyűlés előtt Az országgyűlés hétfőn folytatta tanácsko­zását. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizottságának első tit­kára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Mün­­nich Ferenc, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai: Csergő János, Czottner Sándor, Ilku Pál, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Nagy József­né, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Losonczi I Pál, Pap János, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek, Ajtai Miklós, az Országos Terv­hivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos ve­zetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés el­nöke nyitotta meg, majd az országgyűlés meg­kezdte a második ötéves népgazdaságfejlesztési tervről szóló törvényjavaslat tárgyalását. A törvényjavaslatot Ajtai Miklós, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke ismertette. Ij tervidőszakban leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait s áttérünk a fejlett szocialista társadalom felépítésére Ajtai Miklós beszéde Ajtai Miklós bevezetőben meg­állapította, hogy­­ a második ötéves népgazda­ságfejlesztési tervről szóló törvényjavaslat annak a he­lyes gazdaságpolitikának szel­lemében készült, amelyet a párt és a kormány a három­éves terv végrehajtása során is érvényesített, s amelynek ma már kézzelfogható ered­ményeiről számolhatunk be. A hároméves tervet nemcsak teljesítettük, hanem egy sor je­lentős előirányzatát túl is telje­sítettük. Az ipari termelés a ter­vezett 22 százalék helyett közel 40 százalékkal, a lakosság fo­gyasztása pedig 11 százalék he­lyett 19 százalékkal emelkedett és terven felül 23 milliárd forin­tot költöttünk beruházásra. A párt egész politikájának átütő sikere, hogy a mezőgazdaságban is uralkodóvá váltak a szocialis­ta termelési viszonyok. Az előadó ezután szóvátette a még meglévő nehézségeket, hibá­kat, hogy az előttünk álló terv végrehajtása során elkerüljük azokat. A hároméves terv idején ér­tünk el eredményeket a beruhá­zások összpontosításában, építke­zéseink gyorsításában, a beruhá­zási költségek csökkentésében, de a fejlődés nem volt kielégítő. A hároméves terv második felében a terven felül keletkezett tarta­lékokat némileg túlbecsültük; a fogyasztást és a felhalmozást együttesen gyorsabban növeltük, mint ahogyan a nemzeti jövede­lem emelkedett. A többi között ez okozta, hogy beruházásainkat anyagilag nem tudtuk oly mér­tékben megalapozni, ahogyan az­­ építés gyors üteme és a gazdasá­­ gosság ezt megkívánta volna. E tapasztalat is indokolja, hogy az előterjesztett ötéves tervben a beruházások összegét a korábban tervezettnél valamelyest alacso­nyabban javasoljuk megállapíta­ni. Ajtai Miklós ezután a második ötéves tervről szóló törvényja­vaslat néhány fő vonására hívta fel az országgyűlés figyelmét. Az előirányzatok szerint a nemzeti jövedelem 36 százalékkal i emelkedik, s míg 1959-ben a nemzeti jövedelem termelésének, egészéből a szocialista szektor 77,5 százalékot képviselt, 1965- ben a szocialista­­szektor a­­ nem­zeti jövedelemnek már mintegy 98 százalékát képviseli. Ez a vál­tozás is tükrözi, hogy hazánkban a tervidőszakban lerakjuk a szocializmus alap­jait, s áttérünk a fejlett szo­cialista társadalom felépíté­sére. Nemzeti jövedelmünk felhaszná­lásában a felhalmozás gyorsabban növekszik, mint a fogyasztás.­­A fogyasztás növekedését jelzi az áruforgalom 23 százalékos emel­kedése, s ezen alapszik az élet­­színvonal, a reáljövedelmek 16— 17 százalékos növekedése. A reál­bérek növekedése a tervidőszak elején lassúbb, a tervidőszak má­sodik felében gyorsabb ütemű lesz. Mind a tervezésnél, mind a végrehajtásnál a magyar dolgozó nép életszínvonalának állandó emelése a cél, s azt kell szem előtt tartanunk, hogy az életszínvonal emelkedése min­denkor megalapozott legyen. A nemzeti jövedelemből tehát a szocialista fejlődés ütemének megfelelő hányadot biztosítunk felhalmozásra, beruházásokra. Korábban, több éven át — az el­lenforradalom utáni években — viszonylag keveset ruháztunk be. Ezt fokozatosan pótolnunk kell, s egyben biztosítanunk kell a gyorsabb fejlődés feltételeit is. A beruházásokat természetesen csak oly mértékben növelhetjük, hogy az ne akadályozza az élet­­színvonal folyamatos emelkedé­sét. Szocialista iparunk öt év alatt 48—50 százalékkal nö­veli termelését. Ez évenként mintegy 8,5 százalékos átla­gos emelkedést jelent. A termelési eszközök gyártása gyorsabban növekszik, mint az ipar egészének, különösen pedig a fogyasztási cikkeknek a terme­lése. Az ötéves terv idején a szo­cialista ipar termelésében még nagyobb súlyt kap a vegyipar, a gépipar és a villamosenergia ipar. Népgazdaságunk adottságai in­dokolják, s a nemzetközi munka­­megosztás lehetővé teszi, hogy kevesebb cikket gyártsunk, vi­szont nagyobb szériában. Terme­lésünk szerkezetének kedvező alakításához egyre nagyobb lehe­tőséget biztosít számunkra a szo­cialista országok közötti m­unka­­megosztás, gazdasági kapcsolata­ink továbbfejlődése a szocialista országokkal, s e kapcsolatok elő­nyeinek bátor kihasználása. Mindenkor éreztük a Szovjet­unió, a szocialista országok nagy családjának segítségét, önzetlen támogatását, a legnehezebb hely­zetben is felénk nyúló, segítő ke­zét. A továbbiakban rámutatott ar­ra, hogy a népgazdaság fejlesztésével, szerkezeti átalakításával ja­vítjuk az ország nyersanyag­helyzetét is. A kevésbé anyag­­igényes és magas szaktudást követelő termékek fejleszté­sét helyezzük előtérbe. Elsősorban olyan cikkek szere­pelnek terveinkben, amelyeket korszerű technikával és techno­lógiával gazdaságosan tudunk előállítani. Példának említette a vegyipar termelését, amely az ipar egészének növekedését meg­haladva, 75 százalékkal emelke­dik, de a vegyiparon belül a gyógyszeripar termelése még en­nél is gyorsabban, száz százalék­kal növekszik. A műszeripar ter­melése tavaly 5,2 százalékot kép­viselt a gépipar egészében. Ez a részarány a tervek szerint 1965- ben 7,6 százalékra emelkedik, a híradástechnikáé pedig 9,9 száza­lékról 11,5 százalékra. Ezek az iparágak jelentős szerepet tölte­nek be iparunk automatizálásá­ban is. Az élelmiszeripar termelésében számottevően emelkedik a kon­zervipar és a hűtőipar részesedé­se. Jó minőségű mezőgazdasági termékeinket így magasabb érté­kű cikkekké dolgozhatjuk fel, s mindkét iparág exportunk szem­pontjából is jelentős. Második ötéves tervünk egé­szét a korszerű technika igé­nye jellemzi. A műszaki fejlesztés szempontjá­ból mindenek előtt fontos az energiaellátás. Ennek korszerűsí­tése érdekében növeljük a kőolaj és a földgáz felhasználását. Cé­lunk megvalósításához jó alapot biztosít a „Barátság” kőolajveze­ték,­­ amelyen a Szovjetunióból érkezik hozzánk nyersolaj. Fej­lesztjük saját kőolaj- és föld­gáztermelésünket is, ugyanakkor villamosenergiát importálunk a baráti országokból, kiépül a ha­zánkat a Szovjetunióval összekö­tő 220 kilovoltos új távvezeték. Így 1965-ben az ország minden lakosára mintegy 33 százalékkal több kalória­fogyasztás jut, mint a múlt évben. Energiahelyzetün­ket korszerű erőművek építésével is javítjuk.­Iparunk fejlődésében egyre nagyobb szerepet kap a ke­­mizálás is. A múlt évben a vegyipar az egész ipar ter­melésének 7,5 százalékát kép­viselte, ez az arány 1965-ben megközelíti a 9 százalékot. Az egy főre jutó műanyagterme­lés az ötéves terv végére eléri a 3,2 kilót. Gyors ütemben, emelke­dik a műtrágyagyártás is, úgy­hogy a behozatallal együtt az egy katasztrális hold szántó, kert és szőlőterületre jutó műtrágya a tervidőszak végére eléri­ a 190 kilót. A vaskohászat szerkezete is a műszaki fejlődés követelményei szerint alakul. Növeljük a finom­­hengersori termékek és a finom­lemezek részarányát, a hidegen alakított kohászati termékek gyártását. A nyersvastermelés új nagyolvasztók építése nélkül re­konstrukciókkal növeljük, ugyan­akkor egész kohászati termelé­sünket úgy fejlesztjük, hogy ál­talános gazdaságpolitikai céljaink­nak megfelelően, jobb minősé­gű, értékesebb terméket állítson elő. Az építőipar műszaki fejlesz­tését az előregyártott elemek termelésének fokozásával, köny­­nyűbeton-elemek gyártásával, s más korszerű módszerekkel se­gítjük elő, hogy lényegesen rö­vidítsük az építkezések idejét, ugrásszerűen, növeljük a munka termelékenységét, s minél inkább kialakítsuk az építkezési munka gyárszerű, szerelőipari jellegét. Mindehhez szilárd hazai nyers­anyagbázist teremt a Dunai Ce­ment- és Mészmű üzembehelye­zése. Az építkezés korszerűsíté­se nagyban hozzájárul majd a beruházások kivitelezési idejé­nek rövidítéséhez, a költségek csökkentéséhez. A terv előirányozza, hogy a a lakásépítkezések átlagos időtartamát öt év alatt felére kell csökkenteni. Az ilyen célok megvalósításához jobb szervezésre, jobb tervezésre, átgondolt, céltudatos anyagi ösz­tönzési rendszer bevezetésére is szükség v­an,­ hogy a beruházások előkészítésétől a kivitelezésig tovább javuljon a munka. A második ötéves terv idején több új nagy ipari mű építését kezdjük meg, illetve fejezzük be, több iparágat, üzemet korszt­ű­­sítünk. Az új üzemek építésénél, s a rekonstrukcióknál is tekintet­be kell vennünk a ipartelepítés szempont­jait. Ajtai Miklós beszéde további részében külkereskedelmünk­kel, illetve exportfeladatainkkal foglalkozott. Aláhúzta, hogy népgazdaságunk nyersanyag­­ellátását, a szükséges behoza­talt csek jó minőségű, korsze­rű, kedvezően eladható ex­portcikkek segítségével biz­tosíthatjuk, ezért egyik leg­döntőbb feladat iparunk gyártmányainak korszerűsíté­se. Gyógyszereink, műszereink, hír­adástechnikai berendezéseink, járműveink és más termékeink számottevő nemzetközi sikert arattak, s nemeztközi tekintélyt biztosítanak a magyar iparnak. Több esetben azonban elhúzódik egyes gyártmányok korszerűsíté­se. A kutatás, a kísérletezés a szerkesztés, a prototípus gyártá­sa néha annyi időt vesz igénybe, hogy mire az új cikk gyártását megkezdjük, már nem tekinthető teljesen korszerűnek. Fokoznunk kell tehát iparunk rugalmassá­gát. Más szóval: lényegesen rö­vidíteni­­ kell azt az időt,­­ amely a korszerű gyártmány el­készítésének elhatározása és tényleges elkészítése között elte­lik. A nemzetközi együttműködés lehetőségeit felhasználva, e térért is szűkíthetjük a feladatok szá­mát, ugyanakkor a kutatásban m is­ a gyártmányfejlesztésbe­n is foko­zottan törekedhetünk az erők összpontosítására.­­ A továbbiakban a mezőgazda­ság terveit ismertette. A terv a mezőgazdasági ter­melés 22—23 százalékos növe­lését írja elő, más szóval évi átlagban mintegy 4,1—4,2 százalékos növekedést. Ennek a célnak az elérése nem­csak a mezőgazdaságtól, de egész társadalmunktól számottevő erőfeszítést követel — hangsú­lyozta, majd részletesen ismer­tette a mezőgazdasági termelés előirányzatainak megvalósításáért végrehajtandó feladatokat. A közlekedés fejlesztéséről szól­va hangsúlyozta, hogy folytató­dik a villamosítás és a dieselesí­­tés. Ezután részletesen beszélt az életszínvonal emelkedését, az anyagi és kulturális igények ki­elégítését előirányzó tervekről. A terv a kiskereskedelmi áru­forgalom 23 százalékos növe­lését írja elő, méghozzá a la­kosság igényeinek megfelelő áruból. Felhívta a figyelmet azokra a szerkezeti és minőségi változá­sokra, amelyeket a terv az áru­forgalomban előirányoz. Az élelmiszerellátásban egyre na­gyobb szerepet kapnak a maga­sabb tápértékű állati eredetű fe­hérjéket tartalmazó és a vita­mindús élelmiszerek. A belkeres­kedelem egyre több olyan népet és , felszerelést hoz forgalomba, amelyek könnyítik, a háztartási munkát, s a dolgozók kényelmét szolgálják. A közétkeztetés for­galmának viszonylag gyors, 30 százalékos emelését tervezzük, s ez nagymértékben könnyíti majd a dolgozó nők háztartási gond­jait. A könnyűipar előirányzatai összhangban vannak a fogyasztás várható alakulásával, s egyben a nemzetközi piacokon jó hírnevet szerzett termékekkel , mint pél­(Folytatja a 2. oldalon)

Next