Vas Népe, 1962. szeptember (7. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-16 / 217. szám

— ....................................... ...................................■ ) A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT VAS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA­­­­ , ............................................................................... ■ —......... ■— ■ 3 Ú­. évfolyam, 217. szám Ára : 70 fillér 1962- 1■ePt- 16- Vasárnap 1 Tudósítás a megyei tanács üléséről Mint már közöltük, pénteken egész napos dést tartott Szombathelyen Vas megye Tanácsa. A napirend első pontjaként dr. Kneffel Pál, a Vas megyei Közegészségügyi és Járványügyi Ál­lomás igazgatója, a megyei tanács egészségügyi, állandó bizottságának elnöke terjesztette elő az álandó bizottság beszámolóját. a m­a , M­­a , m­a . M Megyénk egészségügyi helyzete Dr. Kneffel Pál bevezetőben el­mondotta, hogy utoljára 1958 szeptemberében tárgyalta a me­gyei tanácsülés Vas megye egész­ségügyét, a jelentés tehát, az az­óta bekövetkezett egészségügyi fejlődést, és a problémákat elem­zi. Az egészségügyi állandó bi­zottságok tevékenységéről szólva kifejtette, hogy a megyei állandó bizottság az elmúlt négy esz­tendőben 40 javaslatot terjesztett a megyei tanács elé. Ezek a ja­vaslatok olyan jelentős kérdések­re vonatkoztak, mint a büki termálvíz haszno­sítása, fürdő létesítése, a szombathelyi tejpalackozó üzem kialakítása, új megyei rendelőintézet létesítése, nő­­vérinternátus szervezése, a megye törpevízművesítésének megkezdése, mélyfúrású kutak létesítése, a kényszervágások rendjének szabályozása és így tovább. A felsorolt javasa­latok már kivétel nélkül vagy megvalósultak, vagy megkezdték végrehajtásukat, de számos olyan előterjesztéssel is megkeresték a megyei tanács illetékes szerveit, amelyek, ha még nem is kerül­tek megvalósításra, jelentőségük­nél fogva azonban előbb-utóbb napirendre kerülnek. Járási egészségügyi bizottsá­gaink is — mondotta Kieffel Pál — évente általában 15—20 javas­latot terjesztenek a járási végre­hajtó bizottságok elé, s ezek já­rási szinten megoldandó egész­ségügyi feladatokat tartalmaznak. Nem ilyen jó a helyzet a községi egészségügyi állandó bizottságok munkájában. Egyes községekben szinte csak formálisan foglalkoz­nak a falu egészségügyi helyzeté­nek problémáival, és vajmi ke­veset tesznek ténylegesen annak érdekében, hogy a problémákat meg is oldják. A körzeti orvosi munkával és az egészségügyi dolgozók szak­mai és politikai továbbképzésé­vel foglalkozott ezután a beszá­moló, majd az orvosi rendtartás­­sal kapcsolatban a következőket állapította meg. Az orvosi rendtartás 1960. ja­nuár 1-én lépett életbe, és azóta hathatósan segítette a már 1958 óta működő etikai bizottságok munkáját. Megjelenése óta me­gyénkben 32 esetben került sor arra, hogy a rendtartás szellemé­vel össze nem egyeztethető maga­tartás miatt etikai vagy fegyelmi eljárás induljon orvosok ellen. Négy esetben orvosok kértek az etikai bizottságoktól erkölcsi vé­delmet. Megállapítható, hogy az orvosi rendtartás és az eti­kai bizottságok felállítása ked­vezően érezteti hatását, s a további fejlődéshez is meg­vannak a kilátások, de a még nagyon is jogos panaszok és hiá­nyok felszámolásáért tovább kel­lene javítani a betegek ellátását, több orvosra, óraszámra, ágylét­számra volna szükség, másrészt tovább kellene megfelelő irány­ban formálódnia az orvosok és a betegek szemléletének, tudatá­nak is. A megyei kórház munkájáról szólva egyebek között a követke­zőket mondta: Megyei kórházunk az elmúlt évek centralizációs egészségpoliti­kája következtében az alapítása­kor létesített kereken 1000 ágyá­val szemben 1956-ban 24 osztály­­lyal rendelkező, 1826 ágyat szám­láló objektummá fejlődött. Cél­szerű volt ez év áprilisával a 470 a . M a m­ a . m a . m a m a m a . p a .m a . m a . M ágyas, önálló tüdőkórházat külön-­­ választani, mert az így maradt­­ 18 osztályos, 1316 ággyal rendel- * kező megyei kórház könnyebben 3 irányítható.­­ A megyei kórház forgalmára * jellemző, hogy ágyain évente kö- 3 rülbelül annyi beteget ápolnak,­­ amennyi Kőszeg város lakosságé­­nak háromszorosa, s betegei kö­­­­zül évente annyit veszítünk el,­­ mint amennyi Bozsok vagy Sé. község lakossága.­­ Elismert gyógyító munkája mellett megyei kórházunk jelen­tős tudományos központ is, évről évre megrendezi a Markusovszky Lajos emlékére alapított pályáza­tát, amelynek során 1958 és 1961 között 174 tudományos pályamun­kát díjaztunk. A megyei kórház személyi és tárgyi adottságaira épített tanfolyamok és a rend­szeres orvostovábbképzés egyre szervesebben kapcsolódik be az országos továbbképzésbe. Egyre reálisabban bontakozik ki egy az országos orvosto­vábbképző központ keretein belül létesítendő szombathelyi alközpont terve, amely a dunántúli orvosképzés ellátásával ismét évtizedekre meghatározhatná a kórház pro­filját és jövőjét, sőt alapot ad­hatna később egy szovjet, vagy NDK mintára létesített orvosi akadémia kialakításához is. A járási kórházak és a járási rendelőintézetek helyzetének elemzése után az előadó az anya-, a csecsemő- és gyermekvédelem kérdéseiről szólt és ennek kap­csán a következőket mondotta: A gyermekvédelmi megelőző munka legfontosabb eszközét­­bölcsődéinkben látjuk. Az elmúlt négy esztendő alatt megyénk mindössze egy bölcsődével gazda­godott és 65 férőhellyel­ bővült. Két idénybölcsődét véglegessé szerveztünk. Ma országosan a bölcsődei férőhelyek száma 30 ezer körül mozog, s ennek meg­felelően megyénkben legalább 900 férőhelyre volna szükség a je­lenlegi 805 férőhellyel szemben. Ezért javasoljuk, hogy a bölcső­dei férőhelyek számát a közeljö­vőben százzal emeljük. Foglal­koznunk kell a falusi óvodák fej­lesztésének gondjával is, mert általában az a tapasztalat, hogy amíg a csecsemők ellátását töb­­bé-kevésbé megfelelő módon meg­felelőnek látjuk, addig a 3—6 éves gyermekek közül sokan fel­ügyelet nélkül töltik a nap je­lentős részét. Ezt követően dr. Kneffel Fál az iskolaegészségügy és a gondozási munka kérdéseivel foglalkozott, majd a megye közegészség- és járványügyi tevékenységét is­mertette, és ezzel kapcsolatban az állandó bizottság értékelését a következőkben foglalta össze: Megyénkben valamennyi fer­tőző betegség évről évre ala­csonyabb százalékban jelent­kezik az országos megbetege­dések számánál. Ezt a jó eredményt két tényező­nek köszönhetjük, annak, hogy a védőoltásokat 96—98 százalék­ban végrehajtottuk és annak, hogy jelentősen megjavult a fer­tőző betegségek visszaszorítása érdekében a laboratóriumi vizs­gálati munka. Az évek során las­san javuló helyzet, egy-egy fer­tőző betegség eltűnése számunk­ra a legtisztább elismerés és biz­tatás munkánk folytatásához. A szociálpolitikai munka ismerte­tése után a gyógyszertárak tevé­kenységéről a többi között a kö­vetkezőket mondta: A mezőgazdaság szocialista át­alakulása következtében a tsz­biztosítottak száma az 1958-as 4090-ről 1961-ben 35.487-re emel­kedett. Ugyanakkor a megyében 73 gyógyszerész helyett 70 látta el a megnövekedett feladatokat. A szakmai és a gazdasági admi­nisztráció növekedése, az újabb gyógyszerekkel kapcsolatos szak­ismeretek elsajátítása, a gyógy­szerészeti szaktudomány figyelem­mel kísérése, s több új feladat: gyógyszervizsgálat, gyakorlati to­vábbképzés, egészségügyi felvilá­gosítás mind olyan feladatok, amelyek a régi világ magángyógy­­szerészét nem érintették. Megál­lapíthatjuk, hogy a ma gyógysze­része, aki egészen más jellegű egészségügyi dolgozó, mint ami­lyen a gyógyszertárak állami ke­zelésbe vétele előtt volt, kivívta, különösen a falusi lakosság, fel­tétel nélküli bizalmát, elismeré­sét. — Az ismertetett anyagból — mondotta befejezésül dr. Kneffel Pál —, jól felmérhető a megyénk egészségügyi helyzetében be­következett lényeges fejlődés. Egészségügyi dolgozóink szocialis­ta öntudatukban egyre inkább erősödve, áldozatkész munkával vállalják minden szakágazatban azt a többletmunkát, amelyet a mögöttünk álló négyéves jellegze­tes periódus mezőgazdaságunk szo­cialista átszervezése folytán meg­követelt tőlük. A beszámoló után hozzászólások következtek. Lehel Ferenc lelkész fel­szólalásában az emberről való nagyarányú gondoskodás jelentő­ségét méltatta. Rámutatott, hogy bár szórványosan, de még talál­hatók olyanok, akik nem élnek az adott lehetőségekkel, elmu­lasztják gyermekeik kötelező vé­dőoltását és ebből eredően súlyos egészségügyi veszélyeztetettségnek teszik ki gyermeküket. A tanács­tagoknak különösen egyes falvak­ban sokat kell tenniök még a fel­világosító munkában. Hozzászólá­sában foglalkozott a születéssza­­bályozás etikai és morális kérdé­seivel is„ • Dr. Szstseles Zoltán főor­vos, egészségügyünk felszabadulás előtti helyzetére tett visszapil­lantást. A többi között elmondot­ta, hogy a Horthy rendszertől na­gyon elhanyagolt egészségügyi há­lózatot vettünk át. Államunk és kormányunk 1956 óta hatalmas összegeket fordít az egészségügy fejlesztésére. Az adott lehetősé­gek között is a különböző társa­dalmi szervek összefogásával to­vábbi jelentős fejlődés érhető el az egészségügy területén. Javasol­ta­ például, hogy a Vendéglátó Vállalat és a MÁV fordítson na­gyobb gondot létesítményei mel­lékhelyiségeinek állapotára. Dr. Szabolcs Zoltán felszólalásában néhány gyakorlati kérdésre is rá­irányította a figyelmet. Szükség lenne például egy mozgó fogásza­ti ambulanciára, és a rendelőin­tézetek műszerellátását is javíta­na kellene. Dr. István Lajos főorvos, a Vérellátó Alközpont fejlődésének közelebbi távlatairól beszélt. A megyei alközpont tehermentesíté­sére szükségessé vált a járási székhelyek kórházaiban is a vér­ellátó szolgálat megszervezése. Körmenden már működik, 1963- ban Sárváron, 1964-ben pedig Cell­­dömölkön lesz vérkonzerváló ál­lomás. A múlt évben a megyei al­központ ötezer liter vért gyűjtött, és ez a menyiség az idén még to­vább emelkedik. Tervezik úgyne­vezett vérfeldolgozó osztály szer­vezését is az alközpont mellett. Ugyancsak szerepel a tervben, hogy a megye minden mentőau­tója a közeljövőben két liter plaz­maanyagot kap, és ugyancsak el­látják vértartalékkal a körzeti or­vosokat is. Ez a terv előrelátható­lag jövőre már megvalósul. Fel­szólalása második részében dr. István Lajos az egészségügyi kö­­zépkáderek továbbképzésének szervezettebbé és rendszeresebbé tételét sürgette. Véleménye szerint a járási kórházak egyes osztályai válhatnának a legalkalmasabbá az egészségügyi középkáderek to­­vább­képzésére. (Folytatás a Sí­oMalos) » . Mf­a.. a­a . m­m . m­a. ■ m­a . m­a­m­a . M 3 Francia parlamenti küldöttség Berlinben A szeptember 3-a óta az NDK-ban tartózkodó francia parla­menti küldöttség a Brandenburgi Kapunál, ahol megtekintették az NDK fővárosának határbiztonsági berendezéseit és beszélge­tést folytattak a határőrökkel. Szombathelyen a Művelődési és Sportház az évi ütemtervnek meg­felelően épül A külső munkálatokkal lassan már végeznek. Mint képünk is mutatja, a főbejárati részen behelyezték a vas ablakkere­teket és következhet az üvegezés.

Next