Vas Népe, 1963. szeptember (8. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-19 / 219. szám
" MíndeniíHou • • • Délelőtti látogatás a Déryné Színház vasi otthonában Nem leányálom vándorszínésznek lenni. Szeptembrtől júniusig esőben, fagyban, sárban, hőségben, porfelhőben, bármilyen idő van, menni kell. Most is ott áll a busz a Zrínyi Ilona utcában, porosan, ahogy éjszaka visszaérkezett Csepregről. Az iskolás gyerekek tréfás szövegeket és esetlen rajzokat huzigáltak a poros karosszéria-lemezre, bekukucskáltak a függönyök mögé, honnét színes ruhák, csomagok, s mindenféle különleges holmik látszanak. Tulajdonképpen nem illett volna ilyen korán jönnöm, előző este a Nadrág című komédiával vidéken jártak. De úgy láttam, nem én voltam az első látogató. Előttem járt itt a postás, őt pedig az ajtóig kísérte a társulat vezetője, Szávai Lajos, tehát éppen jókor jöttem. A folyosón azért csendben lépegetünk, hiszen a többiek még pihennek. A gépkocsivezető már fenn van, s egy idősebb asszony is a konyhán. Innen napfényben pompázó kertbe lehet jutni. A zöld bokrokés dús lombú fák alatt színes padok, itt-ott asztalok. Az almafán érett, piros gyümölcs, hátrább termésű kőhalom, talán szökőkút volt itt valamikor — az egész olyan idillikus, békés, színpompás, mintha egy szabadtéri színpad kellékei között járnánk. Az ember szinte várja, hogy megszólaljanak a fák közt a Szentivánéji álom ifjú szerelmesei egymást hívogatva : „Óh Lisander ... Ó Hermina , sem Lisander, sem Demetrius, , sem Hermina nem lép elő a bokrok közül, ellenben nemsokára feltűnik a konyha felől Szávai Lajos ■ felesége, Károlyi Judit, s ettől kezdve hármasban beszélgetünk. A rokonszenves színészházaspár Dunai Ferenc kiváló komédiájában is a házaspárt alakítja. — Bár minden új magyar szerző ilyen jól sikerült darabbal kezdenészínpadi pályafutását... — mondja Szávai Lajos. — Ezt a darabot már negyedszer játsszuk Vas megyében, s mindig nagy sikerrel. — Azt hiszem, az új Dunai-darabot is megkapjuk a vígszínházi bemutató után — jegyzi meg Károlyi Judit. — Ideiglenes címe Az asszony és a pártfogója. . . S ha már az új magyar szerzőknél tartunk, említsük meg Örsi Ferencet is, aki félig-meddig házi szerzőnknek számít. Tavaly játszottuk A láthatatlan szerelem című darabját, s az idén ismét bemutatunk egy örsi-színművet, ennek már azt hiszem végleges a címe: Irénke a városban. — Az valóban eszményi állapot lenne, ha a színháznak állandó „házi szerző” szállítaná az új darabokat. — Eddig, sajnos, csak egyetlen olyan író akadt, akire nyugodtan mondhatjuk, hogy házi szerzőnk, ez pedig Jókai Mór... S úgy látszik kifogyhatatlan a sikeres darabokból. Eddig bemutattuk tőle az Aranyember, a Fekete gyémántok, A lőcsei fehér asszony és a Kőszívű ember fiai című színdarabokat, most pedig a színi évad januárban kezdődő második felében a Szeretve , mind a vérpadig következik. — S addig? — Jacoby Sybilljével kezdtünk és Dunai Nadrág című komédiájával folytatjuk az új évadot. Vidámságban és zenében nem lesz hiány. Bemutatjuk Szigligeti Ede Mamia és Eugene Scribe: Egy pohár víz című vígjátékát, újból műsorra tűzzük a tavaly nagy sikert aratott Denevért és a Csárdáskirálynőt. A Denevérről talán annyit előzetesen, hogy filmekről is jól ismert színészek szerepelnek benne, egyebek között Blaha Márta, Sallai Tibor és Szatmári Olga. Az operett zenei betanítója László Endre karmester. Közben a Bernarda háza egyik főszereplője, Gönczöl Anikó is megjelenik, kezében olvasnivalót hoz. Az együttes másik három tagja Váradi Vali — új színésznő a társulatban —, Pálfy Ferenc — alapító tag a Déryné Színházban és Komlós Róbert még pihen. Délután fél 5-kor ismét felbúg a motor, s néhány órával később Egyházasrádóc falusi színpadán felhangzik a komédia szövege... — Nem fárasztó ez az örökös hajsza? — Fárasztó, de szívesen tesszük. Ez a hivatásunk. A szép szó megszerettetése és az igaz eszmék terjesztése. .. Ha „letelik” ez a műsor „hazaugrunk” Pestre négy napra, aztán tovább Tolnába, s később ismét vissza Vasba. Tizenkét éve vagyunk a Déryné Színháznál, s oly gyorsan elrepült, mintha egy évad lett volna. Magunk sem hiszünk a folyosóra kirakott képeknek, hogy mindezt már mi csináltuk. S egyiket nyolc éve, a másikat tíz éve. . . Dehát ez az életünk. Déryné még lovaskocsin járt, mi már sok szempontból kényelmesebben élünk. A mi Ikaruszunk — ha nem kap defektet — gyorsan odaér velünk a megye legtávolabbi csücskébe is. Erősen Süt a nap, kicsalja a színészeket a házból. Néhány óra napfürdő után ismét frissen kelnek útra. Azt hiszem valamennyien pestiek, de már úgy idenőttek ehhez a tájhoz, mintha örökké vasiak lettek volna. Jobban ismerik a jáki, csepregi vagy sárvári színpadot, mint „odahaza” a Nemzetit... S ha két hét múlva Fejér megyében játszszák a Nadrágot, vagy a Sybillt, ott is otthon érzik magukat. .. Tizenharmadik éve járják az országot. Az első jármű, egy ütött-kopott, kiselejtezett katonai Wippon képét meg is örökítette valamelyik házi festőjük. Most ott függ a kép a folyosó végén. Emlék ez is. Az emberek emlékezetében pedig sikeres előadásaik élnek tovább, mindenütt, amerre a busz megfordult velük. Ezért vannak otthon az egész , országban országjáró színészeink ... Bertalan Lajos Kiekem nem kell bemutatni a régi •j falusi boltokat. Csengettyűs ajtó, ijedt kisinas, hajlongó segéd úr, s a főnök füle mellett ceruza, ajkán pedig gyakorlott mosoly. Petróleum, ecet és pálinka-szimfónia, medvecukor-illattal édesíteve. Irka, ostornyél, csizmaszeg... Nekem nem kell bemutatni a régi falusi boltokat. — Hogyan került a pult mögé, Horváth bácsi? — Mit meséljek? Én mindig mézeskalácsos akartam lenni. Tudja, sohasem lakhattam igazán jól édességgel. Ligvándon laktunk, megirigyeltem a locsmándi mézeskalácsost, a Huszár bácsit. Hiszen annyi édes kalácsot ehetett, amennyit akart! De sajnos, nem volt nála üres „inas-státus” s így Kőszegre kerültem Schaar József fűszer-csemege és a „gyarmatáru” kereskedő jeles üzletébe. 50 évvel ezelőtt történt. Fél évszázadot töltött eddig Hor■váth János bácsi a pult mögött, s ebből negyven esztendőt Horvátzsidányban, ebben a kis határszéli horvát községben. Szédítsen hosszú idő. Hol van már a régi bolt? A csillogó, modern berendezésű üzlet elevenen sugárzó villanyfényben fürdik. A pult üvegje alatt habkönnyű nylon-holmi, harisnya, kombiné, blúz, női nadrág. Lenvászon törülköző alig kiszorította a frotír. Színes, drága pulóverek — az egyszerű, olcsó, nem cikk Horvátzsidányban. „Fekete macska” és száz mosdószappan illata száll. — Petróleumot nem lehet kapni? — Lehet — mondja Horváth bácsi. — Eladunk félévenként még vagy négyszáz litert. Nincs még mindenütt villany az istállókban és a kamrákban. De azelőtt 600 liter volt a havi fogyasztás. Leteszi szemüvegét, tűnődik, s “ azt mondja, hogy nem is lehet ió azt elgondolni, hogy mi mindent lát egy ember, akit érdekel az élet, évtizedeken keresztül, innét a pult mögül. Végigve- szeti ujját az árutól roskadozó pultokon, é s tanúnak idézi a bolt minden sarkát. j: A színes választékú kozmetikai és rap-p' sószerek „osztályát”, a divatos ruha és ■' cipőkészletet, a kerékpár-, rádió- és mosógép-üzletrészt. Igényesség — azt mondja. Igényesebbek lettek az emberek. S hozzáteszi, hogy ami ma egy boltban található, ami könnyen elkel, s ami a bolt nyakán marad, az jellemzőbb az emberekre, s mai életükre, az jobban mutatja életünk változását, mint egy statisztikai kimutatás. Vagy ha nem is jobban és pontosabban, de mindenesetre elevenebben, színesebben, megkapóbban. Sok minden változott itt az elmúlt negyven év alatt — mondja. Ő kicsit megöregedett például, s a lába — valljuk be — már nem bírja úgy a strapát, mint valaha. Ám a láb nem lehet döntő az ember életében. A szíve például a régi, ma is úgy szereti a „kedves vevőt”, mint valaha. És ma is olyan udvarias és gyorsan teljesíti a vevő óhaját, mint tette pályafutása kezdetén. Nem, nem akarja visszahívni az elmúlt negyven-ötven évet Hiszen ma igénye- Tessék parancsolni... jobb, műveltebb, jobbmódú a „kedves vevő”, akit kiszolgál. Ezért nem sajnálja fürgeségét, fiatalságát. Kérdezem, hogy milyen jelentős élménye maradt az elmúlt 50 esztendőből. Érte e jelentős öröm, vagy fájdalom. — Ért, mind a kettő. Vagy ,húsz éve itt járt Wünscher Frigyes, a Hamgya vezérigazgatója. Megnézte a boltot, nem talált semmi hibát. — És megdicsérte érte, Horváth bácsi? — Nem szólt egy szót sem hozzám. Nem is méltatott szóra. Ez akkor nagyon fájt nekem. — És az öröm? Oklevelet hoz elő. Az idén kapta meg a Munka Érdemérmet, erről szól az oklevél. Nem kisebb nevek, aláírások fémjelzik, mint: Kiss Károlyné, az elnöki tanács titkáráé, és Dobi Istváné. — Már nem fáj a régi sérelem. Ez a nagy kitüntetés eloszlatta bennem. Negyvenéves boltvezetői munkássága alatt vagy másfélezer leltár, volt. És sohasem volt üzletében egyetlen fillér hiány. — Mi ennek a titka, Horváth bátyám? Ő áhajol a pultra, mint amikor azt kérdezi a vevőtől, hogy: „Mit óhajt, tessék...” — Titok? Nincs titok kérem, • egyszerű ez, mint a kétszer kettő. Az ember ne nyúljon sohasem ahhoz, ami nem az övé... (andrás) Népművelők tanulmányútja az Őrségben A Vas megyei függetlenített népművelők és a tanítóképző intézet népművelő-könyvtáros szakának néhány hallgatója egynapos tanulmányútra indulnak szeptember 27-én az őrségbe. Őriszentpéteren meghallgatják Végvári Istvánnak, a megyei tanács vb-mezőgazdasági osztályvezető helyettesének előadását a mezőgazdaság időszerű feladatairól. A mostani tanulmányút egy korábbi kezdeményezés folytatása. A nyáron Ajkán jártak egynapos tanulmányúton népművelőink és Hangyái Tibor elvtárs tartott számukra előadást az ipari termelés, valamint az iparfejlesztés feladatairól. Gépi nyelvtanítás Hazánkban is felmerült a gépi nyelvtanítás gondolata. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság néhány szakembere nemrég részt vett a Nemzetközi Audio- Vizuális Technikai Központ antwerpeni kollokviumán és ott tanulmányozták az ismertebb nyelvstúdió-rendszereket. Máris tárgyalásokat folytatnak egy francia céggel, amely előreláthatólag a jövő év első negyedében nyelvstúdiót szállít Magyarországnak. 11 új díszítőművészeti szakkör a sárvári járásban Az elmúlt népművelési évadban mindössze két díszítőművészeti szakkör működött a sárvári járásban. A kezdeti sikerek nyomán az új évadban 11 új szakkör kezdte meg működését, s ezzel tizenháromra nőtt a díszítőművészeti szakkörök száma a járásban. A szakkörvezetők számára a rendszeres továbbképzés keretében dr. Kővári Ferencnné, a népművelési tanácsadó szakelőadója tart foglalkozást hétfőn délután a sárvári járási művelődési házban. Kis határőrnek is lehet nagy bánata, amit a zsebpénzéhez mérten málnába fojthat, nem igaz? ! Hát azért mondom.. Nem katona dolog a zokogás, most mégis bőgni lenne kedvem. Vagy énekelni? Ki tudja? ! Hm... „Mikor minden alszik csendesen, a határőr nem pihen” ... Ezt énekeljük, zümmög- l jük, hümmögjük gyakran, ez az egyik legked-vesebb nótánk. Pirinek is elénekeltem, mikor , utoljára otthon jártam. Úgy hat hónapja lehetett. Piri akkor a menyaszonyom volt. Még akkor ha- tároztuk el, hogy összeházasodunk, mikor meg- kaptam a behívót. Azt ígérte, megvár. Sokat terveztünk abban az időben. Ő elvégezte a technikumot, dolgozott és a közgazdasági egyetemre készült. Én szak-munkás voltam, kovács a tsz-ben. Úgy terveztük, a katonaságnál megtanulom a gépkocsivezetést, aztán ha leszereltem, beiratkozom technikumba. • Eddig együtt szórakoztunk, most együtt fogunk [ tanulni... » Igen így terveztük. A laktanyánk könyvtárá- ban szakkönyveket bogarásztam és sikerült né- [hány középiskolás tankönyvet szereznem. Tanul- , tam, még akkor is, mikor kimenőm lett volna. • Mit nekem a szórakozás, mit nekem a tánc: Pirriért, a jövőnkért mindenre képes vagyok! . Egyik nap váratlanul Piritől kaptam levelet. „Péter! (Se kedves, se Péterem, csak így: Péter). [ Engem felvettek az egyetemre. Apám szerint nem vagyunk egymáshoz valók. Neked még sok a pótolnivalód. Jobb, ha elválnak útjaink. Szép , volt, de elég. Két év hosszú idő és ki bízhat ab-ban, hogy egy katona, ott ahol van, nem jár más-sál? Felejts el! Nekem szép emléke lehet: Piri, Piri... pajkos, cigányszemű, barna csitri... , nem, ez nem lehet az ő elhatározása! Ez nem az ő véleménye . Álltam a sötét éjszakában a határon és köz- . ben úgy éreztem: csak az ő álmát őrzöm és ezt » fogom érezni, amikor ő alszik, szén tankönyv fölé görnyedve pótolom „a kettőnk közti kü- , lönbséget... " A valóság hidegebb és dermesztőbb, mint az északi szél. Társadalmi különbségek már nálunk , nincsenek. Miért vannak akkor megrögzött uni- forrhis-vélemények helyettük? Akinek esze van, tanulhat... . . Hamarosan szabadságra megyek. Pirivel be- eszéljek vagy az apjával? A levelet zsebre tettem, de a bizalmatlanságukat nem tehetem zsebre , megcáfolom! Hiszen Piri nem gondolhatta komolyan azt, amit írt... (eszes).