Vas Népe, 1964. április (9. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-15 / 87. szám
Az iskolareform nyomában A tananyag korszerűsítése és a túlterhelés . Iskolarendszerükk megreformálása, az ezzel kapcsolatos törvény végrehajtása komoly feladatok elé állítja társadalmunkat, örvendetes ugyanakkor, hogy a jövő iskolájának megteremtésén — itt a mi megyénkben is ez a pedagógusokkal együtt a társadalomnak szinte minden rétege munkálkodik. Hogyan lehetne meggyorsítani a szocialista iskolarendszer kialakítását? Mit tehetnénk a reform mielőbbi megvalósításáért? E kérdésekkel foglalkozik Szülő, pedagógus, s akinek szívügye a jövő iskolájának megteremtése. Lapunkban helyt adunk minden olyan hozzászólásnak, amely előbbre viszi ezt az ügyet. A mai számunkban a tananyag korszerűsítésével, illetve a túlterhelés csökkentésével kapcsolatos hozzászólásokat közöljük. HORVÁTH LAJOS, megyei iskolai csoportvezető. — A mostani tanévben főleg az általános iskola első négy osztályában több tantárgyat már az új tanterv alapján tanítanak pedagógusaink. Ismeretes, hogy az áttérés csak fokozatosan valósítható meg: egyrészt pedagógiai — alsóbb osztályokból felfelé — ,másrészt egyéb okokból: új tankönyvek, kézikönyvek szükségesek. Az új tanterv célja: minden tanulónak egységes, korszerű alapműveltséget adni. Az anyag kiváloga- tásának egyik szempontja volt valamennyi tantárgyban, hogy az ismeretek korszerűek, korunk igényeinek megfelelőek legyenek. A tankönyvek is enek szellemében készülnek. A mindennapi munka gyakorlatában a korszerűség azt is jelenti, hogy a pedagógusoknak mindig a társadalmi és természeti környezetből vett friss példákat, jelenségeket, adatokat kell felhasználniuk a tananyag feldolgozásakor. Sajnos, pedagógusaink közül e lényeges feladatot sokan figyelmen kívül hagyják. A korszerű alapműveltséghez tartozik még, hogy a tanulók megismerkedjenek a termelőmunka elméleti és gyakorlati alapjaival. E célkitűzést nemcsak a gyakorlati foglalkozásokon, hanem az összes tantárgy keretében kell megvalósítani. Pedagógusaink többsége helyesen látja e problémát, ám akadnak, akik közömbösek a gyakorlati foglalkozások iránt. Előfordul, hogy a korszerű műveltség hangoztatása közben pedagógusaink elfeledkeznek az alapozásról, a készségek fejlesztéséről. Sokan úgy gondolják, hogy a készségfejlesztés csak az I—IV. osztályokban szükséges Ebből adódik, hogy az V.—VI. osztályokban magasabb a bukások száma. A tananyag korszerűsítésével egy időben a tanulók túlterhelésének csökkentése is feladat. Ez ma már nem annyira központi téma, de még előfordul általános és középiskoláinkban. A sárvári járásban tapasztaltuk, hogy akad olyan nevelő, aki még az 1956—58-as tantervi módosításokat sem vette figyelembe. Ez azt igazolja, hogy a pedagógusok egy része nem ismeri a tantervet. Mások mindazt meg akarják tanítani, amit ők tudnak az anyagból. E téren fontos a nevelési és az oktatási módszerek tökéletesítése, az óravezetés merevségének feloldása, a számonkérés és az osztályozás korszerűsítése. DR. PATOXA FERENCNÉ, a magyar nyelv és irodalom tanára. Őszinte vélemé-ytnyem: a túlterhe- jlés nem az egyes tantárgyak követelményeiből adó- sttódik. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a közepes képességű tanulónak két-há- rom óra elég iskolai feladatainak elvégzéséhez. És mégis van túlterhelés az iskolán kívüli elfoglaltságok halmozásával. Sokoldalú, széles látókörű és művelt emberekre van szükségünk, mégis túlzottnak tartom egy-egy tanuló szétforgácsolódását 3—4 különböző szakkörben, tanfolyamon stb. A szülő és a nevelő ismerje fel a gyermek rátermettségét, oda irányítsa, ahova való, ami nem terheli. A tananyagcsökkentés nem jelent időmegtakarítást a tanuló számára. Módosította az általános iskolai tantervet, átcsoportosított témaköröket, egyes szemelvények helyére jobbat tett. De vajon milyen gondolat vezette az új V. osztályos magyar irodalmi olvasókönyv íróit, amikor 10 évesek számára vezérlő elvnek a zsúfoltságot és a gyermeki öntevékenységet választotta? A nevelési terv gazdag forrása marad kihasználatlan azzal, hogy a János vitéz legszebb fejezeteit otthoni feldolgozásra jelölte ki, sőt 3— fejezetet egyszerre! Tapasztalat: a gyermek öntevékenységére bízott részletek teljesen elvesztek. A jól megadott szempontok sem segítettek ezen a téves elgondoláson. És mit adunk helyette? Például: Heine Németország című költeményéből részletet! Első fogalmazási követelmény: a tömörítés. A 10 éves gyermek a népmeséket tanulja, amely szélesen hömpölygő, gazdag áradata a szavaknak! A leíró fogalmazás megtanítása is tantervi követelmény az V. osztályban. Szemelvények: Hortobágy, dicső rónaság... (Petőfi), A befagyott Balaton (Jókai). Mindkettő stílusában, tárgyában felfoghatatlanul messze esik a tanulók világától. Állandó szómagyarázattal, a gondolatok megfejtésével vesződünk. KOCZOR LÁSZLÓ, középiskolai tanuló: — Sok diák úgy gondolja, hogy a túlterhelés csökkentése a tananyag bizonyos részeinek elhagyásával történik, a reform után kevesebbet kell tanulni. Ez nem így van. Bizonyos lépcsőfokokat nem lehet kihagyni! A mai világban, a társadalom, a tudomány és a technika rohamos fejlődése korában nem is lehet az a cél, hogy az általános és középiskolából kikerülő diák kevesebbet tudjon, mint azelőtt. De a tananyag korszerűsítése szükséges. A mostani tankönyvekből általában hiányzik a fejezetek végéről a rövid, áttekinthető összefoglaló rész. Pedig ez a tananyagnak összefüggésében való látását elősegítené. Iskoláink negyedik osztályaiban új tantárgy a Világnézetünk alapjai. Ez az ideológiai nevelőmunkát nagyban előreviszi. A gyakorlati élethez a politechnikai oktatás visz közelebb, ez nagy szerepet játszik a túlterhelés csökkentésében is. Bár ezen a téren is sok feladat vár még megoldásra, nincs elegendő jól felszerelt tanműhely, képzett oktató. * E három véleményhez szinte nem is kell kommentár. Legfeljebb annyi: a korszerűsítés helyes, a pedagógusoknak külön-külön is mindent meg kell tenniük ez ügyben. Nem lehetnek elfogultak a saját tantárgyukkal szemben! S nagyon igaz: a túlterhelés csökkentése ne azt jelentse, hogy kevesebbet adunk, hanem olyant adjunk, ami nem elvont, kapcsolódik mindennapi életünkhöz. Horváth IL 14-gyel Budapestre Ács László (fenti képen), a Budapest—Szombathely HA MÁR IL—14-es repülőgép első pilótája már 23 éve vezet gépet. Korábban az LI 2-es gépekkel repült, amióta ezeket kivonták a forgalomból, átképezték IL 14-es vezetésére. Szombathely és Budapest között is ilyen típusú gép közlekedik. Az idén sokáig váratott magára a tavasz, ezért a menetrend szerinti járat csak hétfőn indulhatott meg. Elkísértük a gépet idei első ■ útjára. Az IL. 14-es utasszállító gép minden motorja majdnem kétszer olyan erős, mint az LI ketteseké volt. Ez azt jelenti, hogy egy motorral is képes emelkedni. A vakrepüléskor használatos navigációs berendezései is sokkal tökéletesebbek, a kedvezőtlen légköri viszonyok kevésbé zavarják. Az IL 14-be 36 utas fér, a sebessége óránként 100 kilométerrel gyorsabb, így a Szombathely—Budapest közti távolságot 43—45 perc alatt teszi meg. No, és ami a kényelmet illeti — bár stewardesek csak külföldi járatokon szolgálnak— belföldi viszonylatban minden igényt kielégítő. -Ale-. és leszállásnál ..korábban ta ifi,,,,,.......... - -j Ky „Fejjgájjusafc a jjgwábatfhelyi repülőtéren. Papp Sándor rádiós állandó összeköttetésben áll a Földdel. pasztalt rosszullét ebben a gépben szinte ismeretlen. Állandóan jól temperált az utastér, és rugalmas, puha ülések nyújtanak teljes kényelmet, így elmondhatjuk, hogy utazásainkat Budapestre és vissza biztonságosan, kényelmesen és főként gyorsan bonyolíthatjuk le. — je — Bábeli nyelvzavar fogad bennünket a Ferihegyi repülőtér nagy várócsarnokában. A MALÉV-alkalmazottak tizenöt nyelven adtak felvilágosítást. Képernyő előtt Eggyel több kuruc legenda Elismerő bírálatot kapott A Tenkes kapitánya a Magyar Nemzet hasábjain. Örsi Ferenc szerzőnek valóban sokrétű és nehéz feladatot kellett megoldania, hogy a példának választott Tell Vilmos és Robin Hood nyomán sajátosan hazai, izgalmas, kalandokban bővelkedő, s amazoknál mégis valószerűbb sorozatot készítsen. Harcokat kellett ábrázolnia anélkül, hogy a gyermeknézők százezreit az öldöklésre és a kegyetlenségre nevelné. S mindehhez még hozzátehetjük, hogy a mi filmgyártásunk valóban szegényesebb technikai felszerelésben, mint nyugati versenytársai, tehát eleve hátrányosabb helyzetből indult A Tenkes... gyártása. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk az elért eredményt, igazat kell adnunk a kritikusnak. A gyermeknézőknek is tetszett a sorozat, őket kevésbé érdekelte a technikai kivitel, s a szerkesztői rutin, szinte ifjúsági mozgalom lett a Tenkes nézése ... Együtt izgultak a film hősével, együtt kacagtak a mindig póruljárt osztrákok, labancok ügyefogyottságán, elismerő csodálkozással bámulták a golyózáporban nyugodtan pipázó Buga Jakabot... Megszerették a kuruc vitézeket, az elnyomott falusi parasztot, s úgy érezték, arra a heti fél órára, húsz percre a történelem résztvevői lehetnek, hacsak nézőként, „ szurkolóként” is. Mindez nagyon szép és nagyon jó. Csupán a történelmi igazság sínylette meg a népszerű Tenkes kapitánya kalandjait. A sorozatból az derül ki, hogy a maroknyi kuruc vitéz mindig orránál fogva vezette a labancokat, győzelmet győzelemre halmozott — bár kisebb rajtaütésekkel és tőrbeejtéssel, furfangos beugratásokkal —, s oly érzéssel, sőt tudattal nyugtázták fiatal nézőink a filmet, hogy a Rákóczi-szabadságharcot könynyedén megnyerhették volna. Ezzel szemben az igazság az, hogy elveszítettük, egyrészt éppen azért, mert hadaink szervezetlenek voltak, s gyakran a túlerőben levő kuruc csapatok veszítettek csatát a számban kisebb, de fegyelmezett, jól felszerelt osztrákokkal szemben. (Mint például Győrszemere mellett is.) Fájó tények ezek, s ha ifjúságunkat meg akarjuk óvni a tévedésektől a hamis történelemszemlélettől, nem árt megemlíteni ebből az alkalomból." Az idézett kritika ugyanis erről megfeledkezik. Nem követelhetjük egy kalandfilm-sorozattól a Rákóczi-féle szabadságharc hiteles történetét, nem azzal az igénnyel készült, s még csak azt sem mondhatjuk, hogy teljesen hamis képet ad a korról és a sokszor valóban csodákat művelő kuruc hazafiak vitézségéről. Azt azonban hibáztatjuk, hogy valódi ellenfél helyett a Tell Vilmosból már jól ismert, csak azoknál is gyávább, ügyefogyottabb, tehetetlenebb ellenfél jutott a leleményes kurucoknak, így valódi győzelmeik is sokszor látszatgyőzelmek voltak. Szép új kuruc legendát láttunk kevés történelmi valósággal. Kár, mert az amúgy sem csekély, s néha károsan túltengő nemzeti öntudatot feleslegesen tovább növeli. S ha örömmel nyugtázzuk a kezdeményezés bátorságát, a népszerű tárgyválasztást, erről a nem jelentéktelen hibáról is szólnunk kell a tárgyilagosság és a történelmi igazság kedvéért. Néhány emlékeztes alakítás (Zenthe Ferenc kapitánya, Szabó Gyula Buga Jakabja), továbbá a vérpezsdítő zene (Vujisich Tihamér) nagyban hozzájárult a sorozat sikeréhez. (Bertalan)