Vas Népe, 1964. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-17 / 295. szám

Miért nincs NB I-es labdarúgó-csapata Szombathelynek ? A Haladás osztályozta játékosait Igen, előző cikkünkkel azzal hagytuk abba, hogy a mai Haladás játékosai között voltak olyanok, akik nem átallották kijelenteni: h,ja, amikor szögletes volt a labda. Nos, ennek a „szögletes” labdának az akkori űzői között olyan „ismeretlen” nevű játékosok szerepeltek, mint a­­ki tudja hányszo­­ros magyar válogatott Tú­rai I., Biró, Korányi, Sza­bó, Cseh, Sas, Tánczos, Tit­kos, Polgár, Kincses, Kar­dos, és a többiek. Az idő­sebb sportkedvelőknek nem kell bemutatni ezeket a világviszonylatban is ki­váló magyar labdarúgókat. Közöttük kerültek az él­vonalba azok a szombat­­helyi játékosok, akik a Ha­ladás színeit igyekeztek becsülettel képviselni. Most nem kívánunk vitát kez­deni azzal kapcsolatban, hogy akkor volt-e magasabb a labdarúgás színvonala, amikor még „szögletes” volt a labda, vagy ma. Nem is erről van szó, hanem arról, hogy az adott idő­szakban egy-egy játékos mit nyújtott csapatának, és mit nyújt napjainkban. Nem árt, ha idézzük az 1938-ban Szombathelyen megjelent „Hír” újság ja­nuár 23-i számát, amely­ben a cikk írója az akko­ri Haladás teljesítményével kapcsolatban a többi kö­zött ezeket írta: „A Haladás osztályozta a játékosait”. Az egyesü­let elnöke kezdeményezé­sére a­. osztályozókönyvbe a következő szempontok alapján kaptak osztályza­tot a játékosok: hogyan vettek részt a heti két ed­zésen, milyen teljesítményt nyújtottak a barátságos és bajnoki mérkőzéseken, a játékosok tehetségükhöz mérten milyen erőt fejtet­tek ki egyesületük érdeké­ben, milyen akarással és szívvel, illetve lelkiismere­tességgel küzdöttek a Ha­ladás sikeréért. A gondo­lat helyességét élénken vi­lágítja meg az a példa, hogy mondjuk, egy játékos klasszis tehetség is, de a mérkőzésen nem fejti ki minden tudását, kedvtele­­nül játszik, vagy nem akar futballozni, az ilyen, játé­kos sokkal kevesebbet ér, mint az, aki talán nem nagy tehetség, de akar, hol­­dolgozik, lelkiismeretesen küzd é­s minden tőle telhe­tőt elkövet a sikerért”. Ezekből az elgondolások­ból indult ki a már NB I-es Haladás játékosainak osztályozása, amely végig­kísérte a csapat valameny­­nyi tagját az utolsó baj­noki mérkőzésig­ Ez az osztályozó könyv aztán az idény végén odakerült a játékosok elé: „Tessék meg­nézni, nyitott könyvet bo­csátunk elétek, magatok is meggyőződhettek, hogy minket az igazság és a lel­kiismeretes bírálat vezetett. A játékosok pedig, kü­lönösen akik nem nagyon örvendenek a maguk osz­tályzatának, ugyancsak ár­gus szemekkel keresték, hol fedezhetnek fel „hi­bát”. Nem fedeztek fel se­hol. Utoljára is elismerték, hogy akárki osztályozott, igazságos volt, így aztán belenyugodtak és elismer­ték, hogy a szakosztály osztályzata nem a tudást, hanem a munkát bírálta el. Ki mennyit dolgozott az egyesületért, a csapat­ért és a sikerért. Úgy gondoljuk, nem ér­dektelen, ha ennek az osz­tályozókönyvnek a sorrend­­jét közöljük: 1. Szabó 325 p., 2. Kiss 297 p„ 3. Kálazi 263 p., 4. Baumann 262 p., 5. Krasznai 250 p„ 6. Köp­fer 248 p„ 7. Gazdag 247 p., 8. Nagy 178 p., 9. Lovász 157 p„ 10. Mórocz 150 p„ 11. Tőke 145 p., 12 Korok­nál 135 p„ 13. Horváth 129 pont. A Haladás akkori el­ső csapata a következő volt: Baumann — Kálazi, Krasznai — Horváth, Kiss, Kopfer — Szabó, Nagy, Mórocz, Gazdag, Lovász. NEMCSAK A „HAZAIAK” Előző cikkünkben arról írtunk, hogy a Haladás ki­zárólag „hazai”, azaz Vas megyei játékosokkal har­colta ki az NB I-be jutást. Félreértés ne essék, ezzel nem azt akartuk bizonyí­tani, hogy egy-egy csapat csak saját nevelésű, köz­vetlen környezetéhez tarto­zó játékosokkal tud sikert elérni. A Haladás több mint húszéves NB I-es múltja azt bizonyítja, hogy nemcsak a „bennszülött” labdarúgók állták meg a helyüket a szombathelyi vasutas csapatban, hanem azok is, akik minden kü­lönlegesebb anyagi előnyök nélkül, kizárólag sportsze­retésből, a magasabb osz­tályban való szereplés érde­kében választották új egyesületükként a Hala­dást. Emlékezzünk: Kálazi József, Mórocz Tibor, Desz­­ke Sándor, Lovász Lajos, Máté István, Forgács I, Forgács II és a többiek mi­lyen lelkesedéssel, erejük utolsó szikrájáig küzdöttek a sikerért És mit kaptak érte? Személyi fizetést? Győzelmi prémiumot? Ka­lóriapénzt? Egyiket sem. őket nem az adott sikerből adandó anyagi előny ser­kentette, hanem az egye­sület vezetői és közöttük fennálló őszinte kapcsolat, a szombathelyi színekért való fenntartás nélküli szeretet vezérelte. E dolgokról azért beszé­lünk, mert napjainkban vajmi kevés ilyen vonás található azokban a labda­rúgókban, akik a ma Ha­ladást, mint Vas megye reprezentatív labdarúgó­csapatát alkotják. Persze, nem általánosítunk, de ko­moly probléma az élvonal­beli játékosaink és veze­tőik közötti nem őszinte, minden mellék­gondolat nélküli kapcsolat, a közös­ségérzés, az egymásrautalt­ság érzetének hiánya. (Folytatjuk) Tanácsadó a Tolu II. számú szelvényein Olasz bajnokság, I. o. A- csoport: 1. Fiorentina—In­­ternazionale. Háromesé­­lyes mérkőzés. Tipp: 1. 1. 2. Milan—Bologna, Milan nyer. Tipp: 1, 1. 3. Róma— Juventus. Róma az esélye­sebb. Tipp: 1, 1. 4. Samp­­doria—Lazio. A hazai csa­pat nyer. Tipp: 1, 1. 5. Atalanta—Lanerossi. Itt is a hazaiak az esélyesebbek. Olasz bajnokság I. o. B- csoport: 6. Catanzaro—­Ve­rona. Győ­z a hazai csapat Tipp: 1, 1. 7. Napoli—Lecce Lecco az esélyesebb. Tipp: 2, x. 8. Parma—Alessand­ria. A papírforma a ven­dégcsapat mellett szól. Tipp: 2, x. Francia bajnok­ság. 9. Rouen—Rennes. Hazai győzelem várható. Tipp: 1, x. 10. Bordeaux— Valenciennes. Háromesé­­lyes mérkőzés. Tipp: x, 1. 11. Lille—Sochaux. A ven­dégcsapat jobb. Tipp: 2, x. 12. Strasbourg—Lenis. Hazai győzelem várható. Tipp: 1, 1, 13. Etienne— Monaco. Győz a hazai csa­pat. Tipp: 1, 1. 134-1 és pótmérkőzés. 14. Stade Francais—Sedan. Sedan jobb. Tipp: 2, x. További pótmérkőzések. Olasz baj­nokság I. o. 15. Cagliari— Foggia. Tipp: 1, x. 16. Va­rese—Genoa. Tipp 1, 1. Sz­ahn­­Jenő Csak az első! Az észak-dunántúli fel­nőtt ökölvívó-csapatbajnok­ság idei küzdelmeinek haj­rájában több hír látott napvilágot azzal kapcsolat­ban, hogy az NB II-be ju­tásért folyó osztályozókon nemcsak a területi bajnok­ság győztese, hanem a má­sodik helyezettje is részt vehet. E hírrel kapcsolat­ban megyénkben felcsillant a remény az Sz. Dózsa és a Kőszegi Ágyterítőgyár előtt is. A hír azonban nem bizonyult igaznak, az NB II-es osztályozón csak a területi bajnok — ebben az esetben a Győri Dózsa — vehet részt, miu­tán a területi bajnokság végeredménye a követke­z­ő: 1. Győri Dózsa 12 9 2 1 131: 87 20 2. Kőszeg 12 8 1 3 138:100 17 3. Ajka 12 7 1 4 131:107 15 4. Sz. Dózsa 12 6 2 4 125:111 14 5. Dorog 12 4 1 7 96:134 9 6. Sz. Haladás 12 2 1 9 103:131 5 7. Oroszlány 12 1 2 9 82:156 4 Két évvel ezelőtt megyénk sportvezetői vérmes reményeket fűztek a Büki KSK újonc birkózó­szakosztályának szerepléséhez. A kezdeti lelkesedéssel, érdeklődéssel nem is volt baj a község fiataljai részéről. Később azonban egyre többet hevert használatla­nul valamelyik zugban az értékes birkózószőnyeg, m­íg végül a szakosztály be­szüntette a működését. Megyénk birkózó­sportja szerencsére nem lett szegényebb a büki szakosz­tály megszűnésével, mert helyette a Körmendi KSK alakított szakosztályt, ahol jelenleg jó sportmunka folyik. Bizonyítja ezt a legutóbbi sárvári verseny, amelyen a körmendi fiatalok a máséi-':1. helyet szerezték meg. Remélhetőleg a körmendi nyy­­la a tovn­á­ban sem csökken, és Körmend Rövidesen e sportág egyik t megyei gócpontja lesz. Képünk még Bükön készült, amikor a község fiataljai nagy odaadással gyakorolták e sportág különböző elemeit. Tanulók iskola nélkül Országunkban az iskolák is a lakóépületek az ész­téri sorrend elején állnak. Megyénkben 1958 óta 39 kö­zép- és 199 általános iskolai osztálytermet építettek. A közeljövőben ez a szám 28-cal emelkedik. Szombathe­lyen, Körmenden és Vasváron új gimnáziumok épül­nek. Mégis, még ma is gondot okoz a nappali oktatás zökkenőmentes megoldása. Nem egy iskolánk kénysze­rül a délelőtti délutáni ,kettős műszak”­ra. Megálla­pított tény: nincsenek kihasználatlan tantermek. Az Iparcikk Kisker, a Vendéglátóipari Vállalat, az Élelmiszer Kiskar, és a MÉSZÖV 378 kereskedelmi ta­nulót foglalkoztat. A tanulók kötelező elméleti okta­táson vesznek részt a hét két napján. A többi napon 8 órás munkaidőben dolgoznak. Több mint 50 százalé­kuk vidékről jár be, sokan a megye legtávolabbi pont­jairól: Bobéról, Szentgotthárdról, Őriszentpéterről stb. Iskolájuk nincs; a tanítási napokon délelőtt a Tán­csics kollégium, délután a közgazdasági technikum fogadta be őket. Délben háromórás az ebédszünet, mert ebben az időszakban nem­­udnak az iskolák tantermet adni. Itt megcsúszik az idő, a tanrendet több órás meg­szakítással állíthatták csak össze. Az utolsó előadások késő délutánba nyúlnak, s a tanulók többsége nem éri el a korai vonatokat, kénytelen este utazni. A többi napon — amikor dolgoznak — ugyanez a helyzet, mert az üzletek általában 6 óráig tartanak nyitva. Elgondolkoztató a közel négyszáz fiatal sorsa. A kereskedelmi tanulók 3 éves oktatásét 1954-ben ve­zették be. Kis létszámmal kezdtek, amely évről évre gyarapodott és a jövőben is nőni fog, mert kell az utánpótlás. Megoldatlanul halasztódik egyik évről a másikra a kereskedelmi iskola építése. A képzés tíz év óta idegen vállalatok művelődési otthonaiban, ebéd­lőiben zajlik le. Beszélgettem két tanulóval. Vidékiek. B. Teréz má­sodéves. A Ruházati Boltban találkoztam vele. Álmos szemű, szerény kislány, Pinkamindszentről jár be. Fél hatkor ül autóbuszra és minden este fél hét körül ér haza. Az utazás kifárasztja és sorozatosan előfordul, hogy az asztalra borulva elalszik a tankfrngv mellen. N. Zoltán — a Köztársaság téri Húsboltban dolgo­zik — már harmadéves. Mindennap négy órakor kel fel és este 9 óra tájban viszi haza a vonat. Hajnal­ban még az álom bódulata gátolja a tanulásban, este a kupé villanyfényénél, a mozgó vonaton képtelen ol­vasni, vibrálnak szeme előtt a betűk. Vasárnap készül az órákra és minden szerda délután, mert ezeket a szabad órákat más napokon rádolgozza. Tanulmányi eredményük mostoha körülményüket nézve nem rossz, de jeles tanulók is lehetnének, ha megteremtenék ne­kik azokat a feltételeket, melyek a tanuláshoz szüksé­gesek. Rajtuk kívül még körülbelül 150 fiatal hasonló helyzetben tölti el a képzési idejét A vonat indulásig a városban sétálnak vagy a vasúti váróban ülnek, mert egyik vállalatnak sincs művelődési otthona vagy klubterme, ahol tanulással, olvasással vagy szórako­zással foglalhatnák el magukat az üres órákban. A vállalatok vezetősége­ és a szakszervezet má­sok mindent megpróbáltak, de hiába döngetnek ka­put és falat, nem találnak meghallgatásra a négy­­tantermes iskola és kollégium ügyében. A Belkeres­kedelmi Minisztérium közölte velük, hogy a harma­dik ötéves terv ideje alatt ne is számítsanak ilyen irányú beruházásra. A vezetőségeket nem hagyja nyugodni a gondo­lat: a gyerekek jövőjéről van szó, nagycsaládos, mun­kás és parasztemberek gyerekeiről, akik nem­­udnak 300-500 forintos albérleteket fizetni, s a fiúknak, lányoknak vállalniuk kell a mindenna­pos utazást. A kereskedelmi dolgozók is felemelték a szavukat: társadalmi munkával segítenének az is­kolaépítésben. Két szakszervezeti alap­szerv felajánlotta a kulturális alapjukon levő 240 ezer forintot. A vál­lalati karbantartó részlegek, kőművesek, ácsok, vil­lanyszerelők, egyenként helyeselték a gondolatot, ha másképp nem megy, építsék fel saját erejükből az is­kolát. Szép és nem­ tett volna, de kivihetetlen, ötmil­lió forintos beruházásról van szó. Egy családi házat fel lehet építeni közös erőből, de egy nagy épülethez építőipari szakemberek kellenek, műszaki tervezés nél­kül nem foghatnak ilyen nagy iskola építéséhez. A 240 ezer forint is csak egy csepp a tengerben. Itt ki­zárólagosan a Bekereskedelmi Minisztérium segíthet. A mostoha körülmények ellenére az utóbbi évek­ben a kereskedelmi tanulók országos versenyén min­dig a Vas megyeiek vitték el a pálmát, bebizonyítva, hogy hivatásnak tekintik a munkájukat. Ne felejtsük el azt sem: ezek a fiatalok közvetlen kapcsolatban áll­nak a lakossággal és nem lehet mindegy az, hogy a kereskedelmi hálózatba udvarias, művelt emberek ke­­­­ülnek, vagy a sok irány­tolódástól felületes, rossz mo­dorú kiszolgálók. Horváth Anita

Next