Vas Népe, 1964. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-17 / 295. szám
Miért nincs NB I-es labdarúgó-csapata Szombathelynek ? A Haladás osztályozta játékosait Igen, előző cikkünkkel azzal hagytuk abba, hogy a mai Haladás játékosai között voltak olyanok, akik nem átallották kijelenteni: h,ja, amikor szögletes volt a labda. Nos, ennek a „szögletes” labdának az akkori űzői között olyan „ismeretlen” nevű játékosok szerepeltek, mint aki tudja hányszoros magyar válogatott Túrai I., Biró, Korányi, Szabó, Cseh, Sas, Tánczos, Titkos, Polgár, Kincses, Kardos, és a többiek. Az idősebb sportkedvelőknek nem kell bemutatni ezeket a világviszonylatban is kiváló magyar labdarúgókat. Közöttük kerültek az élvonalba azok a szombathelyi játékosok, akik a Haladás színeit igyekeztek becsülettel képviselni. Most nem kívánunk vitát kezdeni azzal kapcsolatban, hogy akkor volt-e magasabb a labdarúgás színvonala, amikor még „szögletes” volt a labda, vagy ma. Nem is erről van szó, hanem arról, hogy az adott időszakban egy-egy játékos mit nyújtott csapatának, és mit nyújt napjainkban. Nem árt, ha idézzük az 1938-ban Szombathelyen megjelent „Hír” újság január 23-i számát, amelyben a cikk írója az akkori Haladás teljesítményével kapcsolatban a többi között ezeket írta: „A Haladás osztályozta a játékosait”. Az egyesület elnöke kezdeményezésére a. osztályozókönyvbe a következő szempontok alapján kaptak osztályzatot a játékosok: hogyan vettek részt a heti két edzésen, milyen teljesítményt nyújtottak a barátságos és bajnoki mérkőzéseken, a játékosok tehetségükhöz mérten milyen erőt fejtettek ki egyesületük érdekében, milyen akarással és szívvel, illetve lelkiismeretességgel küzdöttek a Haladás sikeréért. A gondolat helyességét élénken világítja meg az a példa, hogy mondjuk, egy játékos klasszis tehetség is, de a mérkőzésen nem fejti ki minden tudását, kedvtelenül játszik, vagy nem akar futballozni, az ilyen, játékos sokkal kevesebbet ér, mint az, aki talán nem nagy tehetség, de akar, holdolgozik, lelkiismeretesen küzd és minden tőle telhetőt elkövet a sikerért”. Ezekből az elgondolásokból indult ki a már NB I-es Haladás játékosainak osztályozása, amely végigkísérte a csapat valamenynyi tagját az utolsó bajnoki mérkőzésig Ez az osztályozó könyv aztán az idény végén odakerült a játékosok elé: „Tessék megnézni, nyitott könyvet bocsátunk elétek, magatok is meggyőződhettek, hogy minket az igazság és a lelkiismeretes bírálat vezetett. A játékosok pedig, különösen akik nem nagyon örvendenek a maguk osztályzatának, ugyancsak árgus szemekkel keresték, hol fedezhetnek fel „hibát”. Nem fedeztek fel sehol. Utoljára is elismerték, hogy akárki osztályozott, igazságos volt, így aztán belenyugodtak és elismerték, hogy a szakosztály osztályzata nem a tudást, hanem a munkát bírálta el. Ki mennyit dolgozott az egyesületért, a csapatért és a sikerért. Úgy gondoljuk, nem érdektelen, ha ennek az osztályozókönyvnek a sorrendjét közöljük: 1. Szabó 325 p., 2. Kiss 297 p„ 3. Kálazi 263 p., 4. Baumann 262 p., 5. Krasznai 250 p„ 6. Köpfer 248 p„ 7. Gazdag 247 p., 8. Nagy 178 p., 9. Lovász 157 p„ 10. Mórocz 150 p„ 11. Tőke 145 p., 12 Koroknál 135 p„ 13. Horváth 129 pont. A Haladás akkori első csapata a következő volt: Baumann — Kálazi, Krasznai — Horváth, Kiss, Kopfer — Szabó, Nagy, Mórocz, Gazdag, Lovász. NEMCSAK A „HAZAIAK” Előző cikkünkben arról írtunk, hogy a Haladás kizárólag „hazai”, azaz Vas megyei játékosokkal harcolta ki az NB I-be jutást. Félreértés ne essék, ezzel nem azt akartuk bizonyítani, hogy egy-egy csapat csak saját nevelésű, közvetlen környezetéhez tartozó játékosokkal tud sikert elérni. A Haladás több mint húszéves NB I-es múltja azt bizonyítja, hogy nemcsak a „bennszülött” labdarúgók állták meg a helyüket a szombathelyi vasutas csapatban, hanem azok is, akik minden különlegesebb anyagi előnyök nélkül, kizárólag sportszeretésből, a magasabb osztályban való szereplés érdekében választották új egyesületükként a Haladást. Emlékezzünk: Kálazi József, Mórocz Tibor, Deszke Sándor, Lovász Lajos, Máté István, Forgács I, Forgács II és a többiek milyen lelkesedéssel, erejük utolsó szikrájáig küzdöttek a sikerért És mit kaptak érte? Személyi fizetést? Győzelmi prémiumot? Kalóriapénzt? Egyiket sem. őket nem az adott sikerből adandó anyagi előny serkentette, hanem az egyesület vezetői és közöttük fennálló őszinte kapcsolat, a szombathelyi színekért való fenntartás nélküli szeretet vezérelte. E dolgokról azért beszélünk, mert napjainkban vajmi kevés ilyen vonás található azokban a labdarúgókban, akik a ma Haladást, mint Vas megye reprezentatív labdarúgócsapatát alkotják. Persze, nem általánosítunk, de komoly probléma az élvonalbeli játékosaink és vezetőik közötti nem őszinte, minden mellékgondolat nélküli kapcsolat, a közösségérzés, az egymásrautaltság érzetének hiánya. (Folytatjuk) Tanácsadó a Tolu II. számú szelvényein Olasz bajnokság, I. o. A- csoport: 1. Fiorentina—Internazionale. Háromesélyes mérkőzés. Tipp: 1. 1. 2. Milan—Bologna, Milan nyer. Tipp: 1, 1. 3. Róma— Juventus. Róma az esélyesebb. Tipp: 1, 1. 4. Sampdoria—Lazio. A hazai csapat nyer. Tipp: 1, 1. 5. Atalanta—Lanerossi. Itt is a hazaiak az esélyesebbek. Olasz bajnokság I. o. B- csoport: 6. Catanzaro—Verona. Győz a hazai csapat Tipp: 1, 1. 7. Napoli—Lecce Lecco az esélyesebb. Tipp: 2, x. 8. Parma—Alessandria. A papírforma a vendégcsapat mellett szól. Tipp: 2, x. Francia bajnokság. 9. Rouen—Rennes. Hazai győzelem várható. Tipp: 1, x. 10. Bordeaux— Valenciennes. Háromesélyes mérkőzés. Tipp: x, 1. 11. Lille—Sochaux. A vendégcsapat jobb. Tipp: 2, x. 12. Strasbourg—Lenis. Hazai győzelem várható. Tipp: 1, 1, 13. Etienne— Monaco. Győz a hazai csapat. Tipp: 1, 1. 134-1 és pótmérkőzés. 14. Stade Francais—Sedan. Sedan jobb. Tipp: 2, x. További pótmérkőzések. Olasz bajnokság I. o. 15. Cagliari— Foggia. Tipp: 1, x. 16. Varese—Genoa. Tipp 1, 1. SzahnJenő Csak az első! Az észak-dunántúli felnőtt ökölvívó-csapatbajnokság idei küzdelmeinek hajrájában több hír látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy az NB II-be jutásért folyó osztályozókon nemcsak a területi bajnokság győztese, hanem a második helyezettje is részt vehet. E hírrel kapcsolatban megyénkben felcsillant a remény az Sz. Dózsa és a Kőszegi Ágyterítőgyár előtt is. A hír azonban nem bizonyult igaznak, az NB II-es osztályozón csak a területi bajnok — ebben az esetben a Győri Dózsa — vehet részt, miután a területi bajnokság végeredménye a következő: 1. Győri Dózsa 12 9 2 1 131: 87 20 2. Kőszeg 12 8 1 3 138:100 17 3. Ajka 12 7 1 4 131:107 15 4. Sz. Dózsa 12 6 2 4 125:111 14 5. Dorog 12 4 1 7 96:134 9 6. Sz. Haladás 12 2 1 9 103:131 5 7. Oroszlány 12 1 2 9 82:156 4 Két évvel ezelőtt megyénk sportvezetői vérmes reményeket fűztek a Büki KSK újonc birkózószakosztályának szerepléséhez. A kezdeti lelkesedéssel, érdeklődéssel nem is volt baj a község fiataljai részéről. Később azonban egyre többet hevert használatlanul valamelyik zugban az értékes birkózószőnyeg, míg végül a szakosztály beszüntette a működését. Megyénk birkózósportja szerencsére nem lett szegényebb a büki szakosztály megszűnésével, mert helyette a Körmendi KSK alakított szakosztályt, ahol jelenleg jó sportmunka folyik. Bizonyítja ezt a legutóbbi sárvári verseny, amelyen a körmendi fiatalok a máséi-':1. helyet szerezték meg. Remélhetőleg a körmendi nyyla a tovnában sem csökken, és Körmend Rövidesen e sportág egyik t megyei gócpontja lesz. Képünk még Bükön készült, amikor a község fiataljai nagy odaadással gyakorolták e sportág különböző elemeit. Tanulók iskola nélkül Országunkban az iskolák is a lakóépületek az észtéri sorrend elején állnak. Megyénkben 1958 óta 39 közép- és 199 általános iskolai osztálytermet építettek. A közeljövőben ez a szám 28-cal emelkedik. Szombathelyen, Körmenden és Vasváron új gimnáziumok épülnek. Mégis, még ma is gondot okoz a nappali oktatás zökkenőmentes megoldása. Nem egy iskolánk kényszerül a délelőtti délutáni ,kettős műszak”ra. Megállapított tény: nincsenek kihasználatlan tantermek. Az Iparcikk Kisker, a Vendéglátóipari Vállalat, az Élelmiszer Kiskar, és a MÉSZÖV 378 kereskedelmi tanulót foglalkoztat. A tanulók kötelező elméleti oktatáson vesznek részt a hét két napján. A többi napon 8 órás munkaidőben dolgoznak. Több mint 50 százalékuk vidékről jár be, sokan a megye legtávolabbi pontjairól: Bobéról, Szentgotthárdról, Őriszentpéterről stb. Iskolájuk nincs; a tanítási napokon délelőtt a Táncsics kollégium, délután a közgazdasági technikum fogadta be őket. Délben háromórás az ebédszünet, mert ebben az időszakban nemudnak az iskolák tantermet adni. Itt megcsúszik az idő, a tanrendet több órás megszakítással állíthatták csak össze. Az utolsó előadások késő délutánba nyúlnak, s a tanulók többsége nem éri el a korai vonatokat, kénytelen este utazni. A többi napon — amikor dolgoznak — ugyanez a helyzet, mert az üzletek általában 6 óráig tartanak nyitva. Elgondolkoztató a közel négyszáz fiatal sorsa. A kereskedelmi tanulók 3 éves oktatásét 1954-ben vezették be. Kis létszámmal kezdtek, amely évről évre gyarapodott és a jövőben is nőni fog, mert kell az utánpótlás. Megoldatlanul halasztódik egyik évről a másikra a kereskedelmi iskola építése. A képzés tíz év óta idegen vállalatok művelődési otthonaiban, ebédlőiben zajlik le. Beszélgettem két tanulóval. Vidékiek. B. Teréz másodéves. A Ruházati Boltban találkoztam vele. Álmos szemű, szerény kislány, Pinkamindszentről jár be. Fél hatkor ül autóbuszra és minden este fél hét körül ér haza. Az utazás kifárasztja és sorozatosan előfordul, hogy az asztalra borulva elalszik a tankfrngv mellen. N. Zoltán — a Köztársaság téri Húsboltban dolgozik — már harmadéves. Mindennap négy órakor kel fel és este 9 óra tájban viszi haza a vonat. Hajnalban még az álom bódulata gátolja a tanulásban, este a kupé villanyfényénél, a mozgó vonaton képtelen olvasni, vibrálnak szeme előtt a betűk. Vasárnap készül az órákra és minden szerda délután, mert ezeket a szabad órákat más napokon rádolgozza. Tanulmányi eredményük mostoha körülményüket nézve nem rossz, de jeles tanulók is lehetnének, ha megteremtenék nekik azokat a feltételeket, melyek a tanuláshoz szükségesek. Rajtuk kívül még körülbelül 150 fiatal hasonló helyzetben tölti el a képzési idejét A vonat indulásig a városban sétálnak vagy a vasúti váróban ülnek, mert egyik vállalatnak sincs művelődési otthona vagy klubterme, ahol tanulással, olvasással vagy szórakozással foglalhatnák el magukat az üres órákban. A vállalatok vezetősége és a szakszervezet mások mindent megpróbáltak, de hiába döngetnek kaput és falat, nem találnak meghallgatásra a négytantermes iskola és kollégium ügyében. A Belkereskedelmi Minisztérium közölte velük, hogy a harmadik ötéves terv ideje alatt ne is számítsanak ilyen irányú beruházásra. A vezetőségeket nem hagyja nyugodni a gondolat: a gyerekek jövőjéről van szó, nagycsaládos, munkás és parasztemberek gyerekeiről, akik nemudnak 300-500 forintos albérleteket fizetni, s a fiúknak, lányoknak vállalniuk kell a mindennapos utazást. A kereskedelmi dolgozók is felemelték a szavukat: társadalmi munkával segítenének az iskolaépítésben. Két szakszervezeti alapszerv felajánlotta a kulturális alapjukon levő 240 ezer forintot. A vállalati karbantartó részlegek, kőművesek, ácsok, villanyszerelők, egyenként helyeselték a gondolatot, ha másképp nem megy, építsék fel saját erejükből az iskolát. Szép és nem tett volna, de kivihetetlen, ötmillió forintos beruházásról van szó. Egy családi házat fel lehet építeni közös erőből, de egy nagy épülethez építőipari szakemberek kellenek, műszaki tervezés nélkül nem foghatnak ilyen nagy iskola építéséhez. A 240 ezer forint is csak egy csepp a tengerben. Itt kizárólagosan a Bekereskedelmi Minisztérium segíthet. A mostoha körülmények ellenére az utóbbi években a kereskedelmi tanulók országos versenyén mindig a Vas megyeiek vitték el a pálmát, bebizonyítva, hogy hivatásnak tekintik a munkájukat. Ne felejtsük el azt sem: ezek a fiatalok közvetlen kapcsolatban állnak a lakossággal és nem lehet mindegy az, hogy a kereskedelmi hálózatba udvarias, művelt emberek keülnek, vagy a sok iránytolódástól felületes, rossz modorú kiszolgálók. Horváth Anita