Vas Népe, 1965. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-14 / 38. szám
vagy PROLETÁR.101. EJtYERJULJIETEK POLITIKAI NAPILAP a MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS LAPJA X. évfolyam, 38. szám. Ara: 80 fillér 1969. febr. 14. Vasárnap Felelősségteljesebben eefecsaolt — 98 milliárd forintos előirányzattal —és törvény lett az 1965. évi állami költségvetés. Három napon át tárgyalta az országgyűlés, betöltötte az újságok első oldalait, a rádiók hangszóróit és a televízió képernyőjét. Az országgyűlés nem volt kizárólag szűk pénzügyi és gazdasági szakkérdéseik vitafóruma. Igaz, a költségvetés annyira felöleli a népgazdaság minden munkaterületét, hogy tárgyalásánál akarva-atvnratlanul szélesebb mezőikre tér ki a figyelem. Ez a „szélesebb mező” gyakorlatilag egész közéletünket jelenti. Jó és örvendetes, hogy a népgazdaság évi háztartási gondjai közepette az országgyűlés nem vonatkoztatta el munkáját általános közéleti feladataitól, hiszen a nemzeti vagyon, a közösség létének gazdasági alapjait megtermelve lehet csak felépíteni a mi társadalmunkat. Ha pedig így van, akkor az első számú közösségi probléma, minden egyéb megoldani való és megoldásra váró kérdés alapja: a termelés, a munka. Mert ahhoz, hogy 45 és fél milliárdot beruházzunk (belőle 9,8 milliót a mezőgazdaságba!) vagy hogy évi kiadásaink között csupán a kulturális intézmények fenntartására, „háztartására” 9 és fél milliárdot el tudjunk költeni, ahhoz meg is kell teremteni ezeknek az összegeknek a fedezetét: elegendő és jó gépet áramot, gabonát, olajat, élelmiszert kell termelni. És az élet ábécéje. Sokan mégis megfeledkeznék erről, amikor annak meggondolása nélkül szeretnének több részesedést a javakból, adtak-e hozzájuk többet, vagy akárcsak eleget is. Nagy hangsúlyt kapott a miniszteri expozéban, valamennyi felszólalásban és különösen éles fénybe került a kormány elnökének beszédében, hogy ezúttal nem egyszerűen a munkáról való általános megállapításokra van szükség, hanem igen elhatározó, átgondolt és nemcsak értelmünkkel, de szívünkkel is munkált lépésekre: „lent, középen és fent” egyaránt Minden szinten, minden poszton, minden nap. A munca hatásfokának megjavításáról van szó — és ezzel mindenki egyetért, aki — miköziben örömmel és jogos büszkeséggel szemléli építőmunkánk sok szép eredményét, sokat javult körülményeinket, életünk gazdaságosságát és kulturáltabbá válását — felfigyel az elmulasztott lehetőségekre is. Mert hatékonyabban lehet —, és ezért kell is dolgoznunk. Ha azt akarjuk, hogy például egy művelődési otthon építési költségei ne emelkedjenek menetközben csaknem a kétszeresükre; ha azt akarjuk, hogy a munkahelyek sok tízezer becsületes munkása, műszakija, tisztviselője ne tartson el egy töredéknyi, de mégis a közösség nyakán élő lógóst, „ráérőst”, a munkát csak imitálót — ahogyan Kádár elvtárs róluk beszélt —, akkor sokféle módon, sokféle területen, de egyforma akarattal és javító szándékkal cselekednünk kell. A fejlődés és az igények növekedése előrehaladt, gazdasági mechanizmusunk, az emberek gondolkodásmódja nem tudta követni mindenütt. Elmaradt a kialakuló társadalom igényeitől, vagy helyenként — a minisztereltől beszédében is megbélyegzett herdálás, sikkasztás, bűnözés kirívó eseteiben — szembe is fordult vele. Nemcsak beruházási és technológiai, hanem bizonyos értelemben emberi elmaradást is pótolni kell hát, ahol lehet, a jó szó és a nevelés, ahol más út nincs, határozott eséllyel. Ez nemcsak közérdek, de a közösség — a tízmilliós ország dolgozó népének óriás többsége ez a közösség — kívánsága, óhaja, sőt parancsa is az állam politikai és gazdasági vezetői számára. A költségvetési vita képviselői hozzászólásai is sok elemet adtak a munké, megjavításának, sokkal magasabb hatásfokának előtérbe állításához. A különböző megyékből — Tolnától Vasig és Borsodig — jelentkező gondok, panaszok, észrevételek spontán, de ugyanakkor szinte az összeilleszkedő fogaskerekek pontosságával támogatták, s mozdították elő a fő mondanivalót: jobban, felelősebben, szervezettebben minden munkahelyen, minden irányító poszton. A közösség gondjai, építőmunkánk problémái izgalmasan, érdekesen, szenvedélyesen hangzottak el a parlament háromnapos ülésszakán és rendkívüli mértékben felkeltették a közvélemény érdeklődését legfontosabb tennivalóink iránt Az érdeklődéstől pe- S* «ak agy lépés a tett. Meg kel. .«münk ezt a lépést is MA: Egy héta külpolitikában (2. oldal) Dobi István Mesteriben (2. oldal) Tiltakozó gyűlés a tanítóképzőben (12. oldal) A zárszámadási közgyűlésre érkező Dobi István elvtársat, az Elnöki Tanács elnökét meleg szeretettel köszönti a mesteri tsz agronómusa. (Képes riport az 5. oldalon) A fővárosi tanács ünnepi ülése Budapest felszabadulásának 26. évfordulója alkalmából A fővárosi tanács szombaton ünnepi ülésen emlékezett meg Budapest felszabadulásának 20. évfordulójáról. Az új városháza feldíszített nagytermében rendezett ünnepi tanácsülésen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára. Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Szakasits Árpád, az 1945-ös budapesti ideiglenes törvényhatósági bizottság első elnöke, dr. Harrer Ferenc, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának tagja, a tanácstagok karelnöke, A. M. Kalasnyikov ,a moszkvai pártbizottság titkára, az évforduló ünnepségeire hazánkba érkezett szovjet küldöttség vezetője, G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Az ünnepi tanácsülésen megjelent Fehér Lajos és Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettesei, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, jelen volt az MSZMP Központi Bizottságának, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak és az Elnöki Tanácsnak több tagja, a feszabadulást követő idők volt városvezetői, továbbá a volt alpolgármesterek és tanácselnök-helyettesek, a kerületi pártbizottságok első titkárai a tanácsi végrehajtó bizottságok elnökei, a budapesti társadalmi és tömeg- szervezetek vezetői, a bu- dapesti üzemek küldöttsé- gei. , Ott voltak az ünnepségen az évforduló alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet küldöttség tagjai, a főváros felszabadításában részt vett szovjet csapatok képviselői, a budapesti harcokban részt vett magyar partizán egységek számos tagja. Az ünnepi tanácsülést a Himnusz hangjai után Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Ezután A. M. Kalasnyikov, a moszkvai pártbizottság titkára, a szovjet küldöttség vezetője üdvözölte az ünnepi tanácsülés részvevőit. Az ünnepi tanácsülés ezután határozati javaslatot fogadott el, amely Budapest felszabadulásának 20. évfordulójáról, az elmúlt két évtized alatt a fővárosban végzett építő munkáról, a hitleri fasizmus elleni harc hőseiről és mártírjairól emlékezik meg. Az ünnepi ülés határozata Húsz esztendővel ezelőtt fővárosunk, egész országunk életében történelmi fordulat következett be. A fasizmus ellen vívott súlyos harcok során 1945. február 13-án a szovjet hadsereg felszabadította hazánk fővárosát, Budapest népét az idegen elnyomás, a fasiszta rémuralom »«. Az évforduló napján Budapest lakossága nevében a forró hála hangján szólunk hős felszabadítóinkról. Örökké megőrizzük szívünkben a szovjet katonák emlékét, akik életüket áldozták, vérüket hullatták népünk szabadságáért. Köszönetet mondunk a világ első szocialista államának azért a testvéri, nagylelkű segítségért is, amellyel lehetővé tette az élet megindulását fővárosunkban. Tisztelettel adózunk a szovjet hadsereg oldalán küzdő magyar hazafiaknak, azoknak, akik pártunk hívó szavára fegyvert fogtak és partizánharcot folytattak, akik elestek a szabadságért vívott küzdelemben; azoknak, akik megakadályozták, hogy fővárosunk teljesen a fasizmus martaléka legyen, s testükkel védték a gyárakat, meghiúsították leszerelésüket és elhurcolásukat. Köszöntjük a budapesti munkásokat, a főváros lakosságát, mindazokat, akik húsz esztendővel ezelőtt a fasiszták által rombadöntött fővárosunkban szívvel és meggyőződéssel, elszánt lelkes akarattal láttak az újjáépítéshez. Minden új és szép, azai fővárosunkban és hazánkban született, a munkások, az értelmiségiek, a dolgozó emberek öszszefogásának, nagyszerű képességének győzhetetlen erejét bizonyítja. Ez az alkotó összefogás teremtette meg a mai virágzó Budapestet. Hirdeti fővárosunk dolgozóinak munkaszeretetét, békés törekvését. Ez vezet újabb és újabb sikerekre Budapest fejlesztésében! A fővárosi tanács ünnepi ülése határozatban örökíti meg a Szovjetunió és dicső hadserege történelmi szerepét hazánk fővárosának felszabadításában, testvéri segítségét az élet megindításában. Budapest dolgozó népének áldozatos és eredményes munkáját a város újjáépítésében és fejlesztésében. A fővárosi tanács ünnepi ülése elhatározza: megőrzi és ápolja mindazok emlékét, akik életüket adták Budapest felszabadításáért. Őrködve húszéves fejlődésünk eredményein, tovább építjük, csinosítjuk szocialista hazánk szeretett fővárosát, Budapestet. Koszorúzási ünnepség János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság, a forradalmi munkás-paraszt kormány és az Elnöki Tanács számos tagja, politikai és társadalmi életünk sok ismert képviselője. Jelen volt G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nyytóeste,"* Budapest felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából, szombaton a fővárosi szervezetek koszorúzási ünnepséget rendeztek a Szabadság téri hősi emlékműnél. A koszorúzási ünnepségen részt vett Kádár