Vas Népe, 1965. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-14 / 38. szám

va­gy PROLETÁR.101. EJtYERJULJIETEK­­ POLITIKAI NAPILAP a MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS LAPJA X. évfolyam, 38. szám. Ara: 80 fillér 1969. febr. 14. Vasárnap Felelősségteljesebben eefecsaolt — 98 milliárd forintos előirányzattal —­­és törvény lett az 1965. évi állami költségvetés. Há­rom napon át tárgyalta az országgyűlés, betöltötte az újságok­­ első oldalait, a rádiók hangszóróit és a tele­vízió képernyőjét. Az országgyűlés nem volt kizárólag szűk pénz­ügyi és gazdasági szakkérdéseik vitafóruma. Igaz, a költségvetés annyira felöleli a népgazdaság minden munkaterületét, hogy tárgyalásánál akarva-atvnratla­­nul szélesebb mezőikre tér ki a figyelem. Ez a „széle­sebb mező” gyakorlatilag egész közéletünket jelenti. Jó és örvendetes, hogy a népgazdaság évi háztartási gondjai közepette az országgyűlés nem vonatkoztatta el munkáját általános közéleti feladataitól, hiszen a nemzeti vagyon, a közösség létének gazdasági alap­jait megtermelve lehet csak felépíteni a mi társa­dalmunkat. Ha pedig így van, akkor az első számú közösségi probléma, minden egyéb megoldani való és megoldásra váró kérdés alapja: a termelés, a munka. Mert ahhoz, hogy 45 és fél milliárdot beruház­zunk (belőle 9,8 milliót a mezőgazdaságba!) vagy hogy évi kiadásaink között csupán a kulturális intézmé­­nyek fenntartására, „háztartására” 9 és fél milliár­­dot el tudjunk költeni, ahhoz meg is kell teremteni ezeknek az összegeknek a fedezetét: elegendő és jó gépet áramot, gabonát, olajat, élelmiszert kell ter­melni. És az élet ábécéje. Sokan mégis megfeled­keznék erről, amikor annak meggondolása nélkül szeretnének több részesedést a javakból, adtak-e hozzájuk többet, vagy akárcsak eleget is. Nagy hang­súlyt kapott a miniszteri expozéban, valamennyi fel­szólalásban és különösen éles fénybe került a kor­mány elnökének beszédében, hogy ezúttal nem egy­szerűen a munkáról való általános megállapításokra van szükség, hanem igen elhatározó, átgondolt és nemcsak értelmünkkel, de szívünkkel is munkált lé­pésekre: „lent, középen és fent” egyaránt Minden szinten, minden poszton, minden nap. A munca hatásfokának megjavításáról van szó — és ezzel mindenki egyetért, aki — miköziben örömmel és jogos büszkeséggel szemléli építőmunkánk sok szép eredményét, sokat javult körülményeinket, életünk gazdaságosságát és kulturáltabbá válását — felfigyel az elmulasztott lehetőségekre is. Mert hatékonyabban leh­et —, és ezért kell is dolgoznunk. Ha azt akarjuk, hogy például egy mű­velődési otthon építési költségei ne emelkedjenek menetközben csaknem a kétszeresükre; ha azt akar­juk, hogy a munkahelyek sok tízezer becsületes mun­kása, műszakija, tisztviselője ne tartson el egy töre­déknyi, de mégis a közösség nyakán élő lógóst, „rá­érőst”, a munkát csak imitálót — ahogyan Kádár elvtárs róluk beszélt —, akkor sokféle módon, sok­féle területen, de egyforma akarattal és javító szán­dékkal cselekednünk kell. A fejlődés és az igények növekedése előrehaladt, gazdasági mechanizmusunk, az emberek gondolkodás­­módja nem tudta követni mindenütt. Elmaradt a kialakuló társadalom igényeitől, vagy helyenként — a miniszterel­től­ beszédében is megbélyegzett her­dálás, sikkasztás, bűnözés kirívó eseteiben — szembe is fordult vele. Nemcsak beruházási és technológiai, hanem bizonyos értelemben emberi elmaradást is pótolni kell hát, ahol lehet, a jó szó és a nevelés, ahol más út nincs, határozott eséllyel. Ez nemcsak közérdek, de a közösség — a tízmilliós ország dol­gozó népének óriás többsége ez a közösség — kíván­sága, óhaja, sőt parancsa is az állam politikai és gaz­dasági vezetői számára. A költségvetési vita képviselői hozzászólásai is sok elemet adtak a munké, megjavításának, sokkal magasabb hatásfokának előtérbe állításához. A kü­lönböző megyékből — Tolnától Vasig és Borsodig — jelentkező gondok, panaszok, észrevételek spontán, de ugyanakkor szinte az összeilleszkedő fogaskerekek pontosságával támogatták, s mozdították elő a fő mondanivalót: jobban, felelősebben, szervezettebben minden munkahelyen, minden irányító poszton. A közösség gondjai, építőmunkánk problémái izgalmasa­n, érdekesen, szenvedélyesen h­angzottak el a parlament háromnapos ülésszakán és rendkívüli mértékben felkeltették a közvélemény érdeklődését legfontosabb tennivalóink iránt Az érdeklődéstől pe- S* «ak agy lépés a tett. Meg kel. .«münk ezt a lépést is MA: Egy hét­­a külpolitikában (2. oldal) Dobi István Mesteriben (2. oldal) Tiltakozó gyűlés­­ a tanítóképzőben (12. oldal) A zárszámadási közgyűlésre érkező Dobi István elvtársat, az Elnöki Tanács elnö­két meleg szeretettel köszönti a mesteri tsz agronómusa. (Képes riport az 5. oldalon) A fővárosi tanács ünnepi ülése Budapest felszabadulásának 26. évfordulója alkalmából A fővárosi tanács szom­baton ünnepi ülésen emlé­kezett meg Budapest fel­­szabadulásának 20. évfor­dulójáról. Az új­ városháza feldíszített nagytermében rendezett ünnepi tanács­ülésen részt vett és az el­nökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára. Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottsá­gának elnöke, Szakasits Ár­pád, az 1945-ös budapesti ideiglenes törvényhatósági bizottság első elnöke, dr. Harrer Ferenc, a fővárosi tanács végrehajtó bizottsá­gának tagja, a tanácstagok karelnöke, A. M. Kalasnyi­­kov ,a moszkvai pártbizott­ság titkára, az évforduló ünnepségeire hazánkba ér­kezett szovjet küldöttség vezetője, G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Az ünnepi tanácsülésen megjelent Fehér Lajos és Kállai Gyula, a Miniszter­tanács elnökhelyettesei, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, jelen volt az MSZMP Központi Bizottsá­gának, a forradalmi mun­kás-paraszt kormánynak és az Elnöki Tanácsnak több tagja, a feszabadulást kö­vető idők volt városveze­tői, továbbá a volt alpol­gármesterek és tanácsel­nök-helyettesek, a kerületi pártbizottságok első titká­rai a tanácsi végrehajtó bizottságok elnökei, a buda­pesti társadalmi és tömeg-­­ szervezetek vezetői, a bu-­­ dapesti üzemek küldöttsé-­­ gei. , Ott voltak az ünnepségen az évforduló alkalmából hazánkban tartózkodó szov­jet küldöttség tagjai, a fő­város felszabadításában részt vett szovjet csapatok képviselői, a budapesti har­cokban részt vett magyar partizán egységek számos tagja. Az ünnepi tanácsülést a Himnusz hangjai után Sar­lós István, a fővárosi ta­nács végrehajtó bizottsá­gának elnöke nyitotta meg, majd Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet.­­ Ezután A. M. Kalasnyi­­kov, a moszkvai pártbizott­ság titkára, a szovjet kül­döttség vezetője üdvözölte az ünnepi tanácsülés rész­vevőit. Az ünnepi tanácsülés ez­után határozati javaslatot fogadott el, amely Buda­pest felszabadulásának 20. évfordulójáról, az elmúlt két évtized alatt a főváros­ban végzett építő munká­ról, a hitleri fasizmus elle­ni harc hőseiről és mártír­jairól emlékezik meg. Az ünnepi ülés határozata Húsz esztendővel ezelőtt fővárosunk, egész országunk életében történelmi for­dulat következett be. A fasizmus ellen vívott súlyos harcok során 1945. február 13-án a szovjet hadsereg felszabadította hazánk fővárosát, Budapest népét az idegen elnyomás, a fasiszta rémuralom »­«. Az évforduló napján Budapest lakos­sága nevében a forró hála hangján szó­lunk hős felszabadítóinkról. Örökké megőrizzük szívünkben a szovjet kato­nák emlékét, akik életüket áldozták, vé­rüket hullatták népünk szabadságáért. Köszönetet mondunk a világ első szo­cialista államának azért a testvéri, nagy­lelkű segítségért is, amellyel lehetővé tette az élet megindulását fővárosunk­ban. Tisztelettel adózunk a szovjet hadse­reg oldalán küzdő magyar hazafiaknak, azoknak, akik pártunk hívó szavára fegyvert fogtak és partizánharcot foly­tattak, akik elestek a szabadságért ví­vott küzdelemben; azoknak, akik meg­akadályozták, hogy fővárosunk teljesen a fasizmus martaléka legyen, s testük­kel védték a gyárakat, meghiúsították leszerelésüket és elhurcolásukat. Köszöntjük a budapesti munkásokat, a főváros lakosságát, mindazokat, akik húsz esztendővel ezelőtt a fasiszták által rombadöntött fővárosunkban szívvel és meggyőződéssel, elszánt lelkes akarattal láttak az újjáépítéshez. Minden új és szép, azai fővárosunkban és hazánkban született, a munkások, az értelmiségiek, a dolgozó emberek ösz­­szefogásának, nagyszerű képességének győzhetetlen erejét bizonyítja. Ez az al­kotó összefogás teremtette meg a mai virágzó Budapestet. Hirdeti fővárosunk dolgozóinak munkaszeretetét, békés tö­rekvését. Ez vezet újabb és újabb sike­rekre Budapest fejlesztésében! A fővárosi tanács ünnepi ülése hatá­rozatban örökíti meg a Szovjetunió és dicső hadserege történelmi szerepét ha­zánk fővárosának felszabadításában, test­véri segítségét az élet megindításában. Budapest dolgozó népének áldozatos és eredményes munkáját a város újjáépí­tésében és fejlesztésében. A fővárosi tanács ünnepi ülése elha­tározza: megőrzi és ápolja mindazok em­lékét, akik életüket adták Budapest fel­szabadításáért. Őrködve húszéves fejlődésünk ered­ményein, tovább építjük, csinosítjuk szo­­cialista hazánk szeretett fővárosát, Buda­pestet. Koszorúzási ünnepség János, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első tit­kára, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, Fehér Lajos, Gáspár Sán­dor, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, a Központi Bizottság, a forradalmi munkás-paraszt kormány és az Elnöki Tanács szá­mos tagja, politikai és tár­sadalmi életünk sok ismert képviselője. Jelen volt G. A. Gyenyiszov, a Szovjet­unió budapesti nyytóeste,"* Budapest felszabadulásá­nak 20. évfordulója alkal­mából, szombaton a fővá­rosi szervezetek koszorúzá­si ünnepséget rendeztek a Szabadság téri hősi emlék­műnél. A koszorúzási ün­nepségen részt vett Kádár

Next