Vas Népe, 1966. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-26 / 279. szám
Sz. Dózsa—Sonyhádi Sparta Három sportág NB II-es ökölvívó csapatbajnoki mérkőzés lesz vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel Szombathelyen, a Művelődési és Sportházban. Az NB II. nyugati csoportjának utolsó fordulójában a hazai együttes a kiesés ellen küzd, miután előző mérkőzéseinek többsége számára nem hozott sikert. Győrben, majd Budapesten szenvedett súlyos vereséget az elmúlt két fordulóban a szombathelyi csapat. Ha holnap is vereséggel hagyja el a szorítót, akkor búcsút mondhat az NB II-nek. Remélhetőleg, a tét nagyságát figyelembe véve, a hazai játékosok átérzik felelősségüket, szívvel, lélekkel küzdenek a győzelemért. Az NB II-es találkozó előtt 16 órai kezdettel a Dózsa— Tatabányai Bányász ifjúsági csapatbajnoki mérkőzést rendezik meg. A négy tszakis edzései szerelező része: az ámneti iászok Már csak néhány sportágban vívnak osztályozó mérkőzéseket megyénkben, néhány csapat küzd a magasabb osztályba jutásért. A szabadtéri sportágak ideje már lejárt, és csak a teremsportokban folynak még az egységes bajnoki rendszer szerint, a naptári év utolsó versenyei. Ez az időszak is alkalmas arra, hogy „mérleget” készítve egyrészt visszatekintsünk a megtett útra, másrészt tervezzük az új bajnokság feladatait. Az átmeneti időszak feladata kettős: az elmúlt sportidény értékelése, a jövő évi tervek készítése. Most az ideje, hogy az edző értekezzen a sportolóival, vitassák meg közösen a tanulságokat. Jó alkalom ez a versenyző szakmai tudásának növelésére, az edző és a sportoló kapcsolatának megszilárdítására. A legfontosabb feladat, hogy gondtalan pihenéssel, felüdüléssel, az idegrendszer felfrissüljön. Jut idő, lehetőség más sportágak űzésére. Különösen jó alkalom ez a Kilián Testnevelési Mozgalom egyéb követelményeinek teljesítésére, hiszen saját sportágából az elérhető pontok 40, illetve 60 százalékát már teljesítette a sportoló. Lehetséges kirándulások szervezése is, itt azonban vegyük figyelembe, hogy egy csapatban, melynek tagjai egész éven át együtt vannak, lehet, hogy a közös kirándulás nem mindig jelent szerencsés megoldást. Néha helyesebb eljárás az, ha az átmeneti időszakban megválnak a csapat tagjai a közösségtől és a rendelkezésre álló néhány hetet egyénileg töltik el. A közös edzések számát a legkisebbre kell korlátozni. A terhelés fokozatosan csökken- 1 jen, a formában tartó időszak ■ terhelésének legalább egyhar-madára. Az előző időszak • munkájával szemben alapvető különbség, hogy az átmeneti időben az edzésmunka nem • feladatszerű, vagy'is: a versenyző kedvtelésből, szórako-zásból gyakoroljon. i — h— n — Felfokozott érdeklődés előzi meg Szombathelyen a Haladás vasárnapi második osztályozói mérkőzését. Az első akadály után, az MTK-pályán délelőtt fél 11-kor kezdődő találkozóra a kedd óta Budapesten tartózkodó Haladás játékosai bizakodva készülnek. Komló után a dorogi bányászokat is le akarják győzni, hogy a harmadik — Ózd elleni — találkozót már „izgalommentesen” játszhassák le. Reméljük, e bizakodás továbbra is megalapozott, s a szombathelyi szurkolók vágya valóra válik. " A válogatott érdekei elsőrendízek... Beszélgetés Illovszky Rudolf szövetségi kapitánnyal A labdarúgó idény lassan véget ér. Befejeződnek a sok izgalmat kiváltott bajnoki küzdelmek, a csapatok túlnyomó többsége téli pihenőre tért, csak néhány ■ élegyüttesünknek kell még a mostoha időjárás közepette is — helytállnia a nemzetközi kupamérkőzéseken, osztályozókon. Válogatott csapataink idei programja is befejeződött, Illovszky Rudolf szövetségi kapitányt arról kérdeztük: hogyan képzeli el a válogatott csapat jövő évi felkészítését? — A jövő esztendei válogatott program nehéznek ígérkezik — mondotta. — A feladatok középpontjában természetesen az Európa-bajnokságért játszott mérkőzések állnak. Budapesten fogadjuk a hollandokat, Koppenhágában adunk revansra alkalmat a dánoknak és kétszer találkozunk legveszélyesebb ellenfelünkkel, az NDK csapatával. Jelenleg a hollandok elleni 2:2-vel és a dánok elleni 6:0- lal 3 pontunk van. A jövőre sorra kerülő négy mérkőzésből 7 pontot kellene összegyűjtenünk ahhoz, hogy továbbjutásunk minden körülményei között biztos legyen. — Ami a felkészülési programot illeti, nem tudok véglegeset mondani. Terveinke most dolgozzuk ki, és nem lenne helyes, ha elébe vágné az MLSZ elnöksége döntésének, amely a teendőket számomra is megszabja. — Egyéni elképzelése a válogatásra? — Többször kifejtettem már a nyilvánosság előtt, hogy megítélésem szerint a válogatott csapat érdekei elsőrendűek és azok nem ütközhetnek a válogatott játékosokat adó klub érdekeivel. Kölcsönös jóakarattal és együttműködési szándékkal az ütközés könnyen elkerülhető, ha a válogatott csapat elsőrendű érdekeiből indulunk ki. Magam részéről mindent elkövetek, hogy a klubokkal a legjobb kapcsolatot alakítsam ki, hiszen a szövetségi kapitány csak abból válogathat, ami van. Munkám eredményessége szervesen függ a klubok nevelő és oktató munkájától. Egyébként nyilvánvalóan tartom magam ahhoz az elvhez, hogy a legjobb játékosokból igyekszem kialakítani a válogatottat és messzemenően figyelembe veszem a bajnoki mérkőzéseken mutatott állandó formát. Azért hangsúlyozzom, hogy „állandó”, mert a közvélemény egy-egy kiugró játéka után követel játékosokat a válogatottba. Holott nagyon sokat számít, hogy milyen körülmények között, melyik csapat ellen, milyen taktikai feladatot ellátva játszott valaki jól. Az is nyilvánvaló , hogy az esetek többségében , ha választanom kell két játékos között, akkor a felkészültségen túl a tapasztaltságot, az úgynevezett „rutint” részén elsősorban figyelembe, továbbá az adott taktikai feladatra való alkalmasságot. — Vidéki labdarúgó szakértők és szurkolók véleménye gyakran, hogy játékosaik háttérbe szorulnak a válogatásnál. Mi a véleménye?'' — Hosszabb ideje dolgozom már a válogatott csapattal. Baróti Lajos mellett 3 évig voltam szövetségi edző. Tudom, hogy ilyen megkülönböztetésről szó sincs. A szövetségi kapitány elsőrendű érdeke, hogy csapata eredményesen szerepeljen. Botorság volna feltételezni, hogy saját, érdekeivel szemben lemond használható játékosokról csak azért, mert azok vidékiek. Labdarúgásunk jelenlegi erőviszonyait figyelembe véve nyilvánvaló, hogy a válogatott csapatban több a fővárosi, mint a vidéki játékos. Az NB I-ben is négy fővárosi és két vidéki csapat került az első hat közé. Csak a vidéki klubokon, illetve játékosokon múlik, hogy kiharcolják maguknak a válogatottságot. Nem hiszem, hogy a jelenlegi körülmények között bárki is egyenlősdit követelne a válogatásban és ha mégis akadnak, akik a szövetségi kapitányt elfogultsággal vádolják, akkor azt hiszem, ez elsősorban a saját elfogultságukra hívja fel a figyelmet. Számításba veszek minden élvonalbeli játékost tekintet nélkül arra, hogy az ország melyik részén, vagy melyik klubban játszik. Azt is hozzátehetem, hogy a válogatott keretben csak az a játékos harcolhat ki magának állandó helyet, aki küzdőkészségből, akaratból, taktikai fegyelemből, sportszerűségből ■ minden alkalommal kitűnőre ■ vizsgázik — mondotta Zlovszky Rudolf szövetségi kapitány. A. A. városi úttörő olimpiai versenye zajlik le vasárnap Szombathelyen. Délelőtt 8 órától a Haladás tornatermében lesz az asztalitenisz, a Dózsa utcai Általános Iskola tornatermében a birkózás, 9 órától az úttörőházban pedig a sakk. A beérkezett nevezések alapján mindhárom sportágban sok fiatal vetélkedik egymással. NB I-es csapatot köszöntenek Érdekes röplabda-műsor zajlik le vasárnap Szombathelyen, a városi tornacsarnokban. A középpontban az NB I-be jutott St. Spartacus köszöntése, illetve az együttesnek a város válogatottja elleni barátságos találkozója áll. Délelőtt fél 11 órai kezdettel a szövetkezeti dolgozók rövid, bensőséges ünnepség keretében köszöntik az NB II-es bajnokot. A „jubileumi” mérkőzés előtt és után a középiskolás kupa-torna jelenti az egésznapos röplabdaműsort. Délelőtt 8 órától a fiú, délután 2 órától a leánycsapatok találkoznak egymással. A fiúknál 10, a lányoknál 8 csapat indul. Innen-onnan Érdekesnek ígérkező kosárlabda-mérkőzés lesz vasárnap délelőtt a szombathelyi városi tornacsarnokban. Az NB I-be került St. Spartacus férfi csapatát itt köszöntik a KISZÖV dolgozói. Az ünnepség után a Spartacus a szombathelyi városi válogatott ellen játszik barátságos mérkőzést. A találkozó fél 11-kor kezdődik. * A megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokság végeredménye: 1. Sz. Sport. 28 17 7 4 60: 22 41 2. SZSE 28 15 7 6 74 : 32 37 3. Körmendi E. 28 17 3 8 65: 30 37 4. Sárvári M. 28 1 5 7 70: 31 37 5. Sz. Vasas 28 14 8 6 61: 30 36 6. Sz. Autó 28 14 3 9 62 : 37 33 7. Szigetthárd 28 13 5 10 53: 41 31 8. Vasvár 28 13 4 11 45: 38 30 9. Sz. Gépj. X 28 13 6 9 40 : 41 30 8. Sz. Postás 28 12 3 11 32: 57 29 11. Csepreg 28 9 5 14 42 : 48 23 12. CVSE 28 5 7 16 20: 54 17 13. Rábapaty 28 6 5 17 20 : 77 17 14. Vép 28 6 2 20 28 : 63 14 15. Csörötnek 28 2 2 24 26:124 6 Sz. Haladás II 30 27 2 1 167:26 5 x 2 büntetőpont levonva Tizenöt éves a Déryné Színház: Rivaldafény nélkül A kávé kifolyt, illata az asztalig ér. Kránt az időjárás vajúdik: havazzon vagy inkább essen...? Aztán bekopognak az első esőcseppek a kísérő zene a kellemesen fűtött szobában a beszélgetéshez. Ritka pillanatok ezek: ma Szombathelyen játszott a Déryné Színház társulata, ma nem kellett már kora délután buszra szállni. Jól megérdemelt pihenő a délelőtti Otelló előadás után, s alkalom a visszaemlékezésre: hogyan is röppent el az a tizenöt esztendő. Mert a színházzal egyidős a szerződése a vendéglátó három művésznek, Tassi Bélának, Honffy Józsefnek és Tapasztó Jánosnak. S ha hozzájuk számítom a társulat negyedik alapító tagját — akit már bemutattunk olvasóinknak — Fenyvessy Balázst is, azt mondhatom, hogy az együttes „törzsgárdájával” ülök együtt. A „maggal”, amely a színházzal együtt szökkent szárba, s arathatjuk be termését estéről estére a nő Tassi Béla Harminckét éve színész: volt alkalma a pesti színpadokon találni, kitanulni „szakmája” — ha egyáltalán mondhatjuk így a színművészetet — minden fortélyát. Tizenöt éve tagja a színháznak: sok-sok intrikus szerepet játszott, de láthatta őt közönség vígjátékban is. — Melyik szerepkört szereti? — Nem tudom így megjelölik mert minden szerepet szeretek, ami emberi, amelyben egy-egy típust, vagy az ember egy-egy színét lehet megmutatni. Tartuffe-ot éppúgy, mint az Ármány és szerelmet, a Váratlan vendéget, az Egy pohár vizet, vagy a Titanic keringőt, illetve ezek egy-egy figuráját. .. Színészi pályája felét, élete negyedét ennél a színháznál töltötte. S ha visszanéz az útra, érdemes volt? — Úgy érzem, hogy a falvak kulturális igényének növekedése, az igény, a színvonal szoros összefüggésben van a mi munkánkkal. Úgy érzem, hogy minden előadásunk egy-egy „tégla” a már megépült, korszerű, szép, vagy most épülő művelődési otthonokhoz... Fiatalabb korában sportolt, most könyveket gyűjt, s legkedvesebb szórakozása az olvasáson kívül a barkácsolás. — Tervei? — Megoldani a még rám váró szerepeket, s amennyire képességeimből telik, átadni a fiatal tehetségeknek a tapasztalatot, a stafétabotot... S erre a remény: a gazdag múlt és a tartalmas jelen — egy művészi pálya még sok szépet ígérő derekán, szeretett bennünket a falu népe, megfenyegették még a buszt is. Ma meg? Amerre megyünk mindenfelé kedvesen integető embereket látunk, értik és szeretik a munkánkat... Kedves szerepeiről kérdezem. — A verses darabokat szeretem, de emlékezetes a „Tizenöt fűzér pénz” részeges kocsmárosa is: itt volt a megyében az ősbemutató. Úgy érzem, mikor többes számban a „legtöbbet” említette a maga boldogságáról szólt: igen, elérte a legtöbbet, a taps, az elismerés mellé az emberek szeretetét. Tapasztó János Nem magáról beszél, hanem a televízióról, meg az alapító tagok becsületéről. — Valamikor a mi színházunk jelentette a színvonalat a falu közönségének, most ott a konkurrencia, a tv. De olyan vetélytárs ez, amely minket is kötelez, mindig feljebb „srófol”, s ma már ott tartunk, hogy a meccsközvetítéseken és az Angyalokon kívül semmi sem konkurrencia. S ezt a jó műt- Hárman az alapító tagok közül sorpolitikán kívül az élő szó erejének tulajdonítom, amelyben bízom... Jólesően mondja el, úgy is, mint társulatvezető, hogy a törzsgárdának becsülete, rangja van a színházban. S ha ezt nem is mindig a szerepek nagysága, rangossága határozza meg — mégis sokat jelent. Példákat is hoz rá, aztán megint a közönségre tereli a szót: — A közönség a szélsőséget kedveli: a romantikát, a drámát, vagy a féktelen kedvű vígjátékokat. Amin igazán szívből lehet sírni, nevetni. S ta nemcsak nálunk van így, hanem amerre csak jártam Európában mindenütt. Kezdetben mindig intrikus figurát játszott, rengeteg kuláskfigurát, ezekre nem szívesen emlékezik, hiszen az a szerep izgatja csak, amelyik nem papírosízű, amelyik akár „jó ember”, akár „rossz ember”, de ember a maga összetettségében, ellentmondásosságában. A kisembereket szeretem legjobban a színpadon, s az életben is. Szenvedélye a fotózás: otthon lakását csonkította meg egy lila laboratórium kedvéért. S ezt a művészi munkájában, művésztársai segítésére is felhasználja. Ehhez a darabhoz például sorozatot készített Tassi Béláról, hogy bebizonyítsa neki: jó a maszkja... Mérhetetlen szeretet lobog mindannyiukban nemcsak a pálya, a hivatás , hanem a színház iránt is. Szeretik, hiszen ott voltak a bölcsőjénél: tehetségükön és áldozatkészségükön nőtt fel, serdült hódítóvá a Déryné Színház. Nem vissza- ■ felé néznek — az emlékezés csak kérésemre történt —, hanem , a jövőbe, az újabb tizenöt évek elé. S ha már az új generáció veszi át a mostani törzsgárda helyét, az ő életük, munkájuk , akkor is él — a stafétavívőkben. Szakály Éva Honffy József .Régebbi” a színháznál is, hiszen Tapasztó Jánossal együtt még a Művelődésügyi Minisztérium kultúrautóján kezdte. Született pesti — mégis rengeteg parasztszerep áll mögötte, ezeken no meg az operettfigurák során végre elért a kedvenc szerepkörhöz: klasszikusokat játszik. — Voltam SS börtönőr is a Fucsik darabban, s mikor kijöttem a függöny elé meghajolni, megdobáltak, fenyegettek, egy néni meg felszólt hozzám: „Javuljon meg, édes fiam...” Nevetve említi az esetet, de aztán elkomolyodik, mikor a színház és a falvak (hiszen a kettő olyan elválaszthatatlan) fejlődését említi: — Elértük a legtöbbet, ami boldogságot szerezhet az embernek: gyűlölettől a szeretetig. Mert bizony kezdetben nem VAS NÉPE Magyar ipari kiállítás Lagosban Csütörtökön nagyszabású magyar ipari kiállítás nyílt meg Lagosban, Nigéria fővárosában. A kiállítást magyar részről Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes nyitotta meg, majd Maiam Ibrahim Damcida kereskedelmiés ipariügyi államtitkár méltatta a Nigériában bemutatásra kerülő első magyar ipari kiállítás jelentőségét. Megnyitó beszédében Szalai Béla hangsúlyozta: tavaly 35 százalékkal növekedett Magyarország kereskedelmi forgalma az afrikai országokkal, s ebben a magyar—nigériai árucsere emelkedő irányzata is szerepet játszott. A kiállítás, amely december 2-ig tartja nyitva kapuit, „Imerd meg Magyarországot Lagosban!” jeligével átfogó kertképet ad 21 magyar külkereskedelmi vállalat termékeiről 4000 négyzetlábnyi fedett és 4000 négyzetlábnyi nyitott területen. A nigériai sajtó csütörtökön részletes ismertetőt adott a kiállításról, s nagy terjedelmű képekkel illusztrált beszámolót közölt Magyarországról. 1966. november 26. Szombat