Vas Népe, 1966. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-30 / 307. szám

Filág proletárjai, egyrmüljetek­­ XL évfolyam, 307. szám Ara­tO fillér 1966. december 30. Péntek „Mi tehetünk sokat a megye állattenyésztéséért... “ Munkaértekezlet Szombathelyen Tegnap délelőtt sok okos gondolatra, érvelő szóra, meg­győző számokra és összefüg­gésekre figyeltek a Mestersé­ges Termékenyítő Főállomás dolgozói Herényben, a kultúr­­otth­onban. Az éves munka­értekezlet, melyen a Megyei Pártbizottság munkatársai, a Megyei Tanács V. B. mező­­gazdasági osztályának vezetői, állattenyésztő és más mező­­gazdasági szakemberek is meg­jelentek, alaposan, részlete­sen értékelte a különféle munkaterületeken — a főállo­más fennhatósága alatt — dolgozók egész évi munkáját Máthé Sándor igazgató nagy figyelemmel kísért élénk elő­adása érintette a főállomás munkaterületeinek összességét, szakszerű alapossággal mérle­gelte az év során végzett munka egyes részleteit és az eredmények alapján levonta a következtetést: éppen a Mesterséges Ter­mékenyítő Főállomás dol­gozói, valamint a tsz-ek­­ben dolgozó szakemberek azok, akik az országban sajátosan állattenyésztő jelleggel kiemelkedő me­gye eredményeinek minő­ségi és mennyiségi növe­lésével a legtöbbet tehet­nek. Ez jelenti azt, hogy tovább­ra is tartják jó eredményei­ket — így például elérik, hogy a bikatartás költsége, mely az országos átlaghoz ké­pest nálunk egyharmadrész összeggel kevesebb — a továb­biakban sem emelkedik, to­vább fokozzák kiváló termé­süket a növénytermesztésben, de fokozottan ügyelnek arra is, hogy az istállók higiéniai feltételei megfeleljenek az ideálisnak. Elégedettek a fő­állomás laboratóriumának munkájával,­amely dr. Tarnárné kifogástalan vezetésével mű­ködik. Sokat segít tápanyag elem­ző tevékenységével, terve­zéssel, tudományos mun­kájával mind az állomás­nak, mind a tsz-eknek. Fontos tennivalóként hangsú­lyozták, hogy a tsz-eket fel kell világosítani róla: tsz-ék számára a Tápanyag elemzését anyagi ellenszolgáltatás nél­­kül végzik. Dr. Diós Jenő főálatte­­nyésztő munkaköri fejtegeté­sei igyekeztek megvilágítani azt, hogy megyénkben — bár a világszínvonalat is felülmúl­ja néhány eredmény — még van tennivaló. S ez a tenni­való főleg az inszeminátorok dolga. Tanulniuk, fejlődniük kell, a rend és tisztaság meg­követelése elemi felada­tuk kell hogy legyen. Az értekezlet hozzászólói sokoldalúan és alaposan meg­tárgyalták a kimerítő igényű előadást, elmondták egyéni­­ gondjaikat és terveiket is. " A kőszegi városi tanács ülése Tegnap a kőszegi városi ta­nács ülést tartott. Az ülés na­pirendjén a tanács négyéves munkájának értékelése, továb­bá a tanács, illetőleg a tanács végrehajtó bizottsága 1967. évi­­munkatervének jóváhagyása szerepelt. A tanácsi munkáról szóló beszámolót Péczely László, a városi tanács vb elnöke ter­jesztette a tanácsülés elé. A jelentésben foglaltak és a je­lentést követő vita alapján a résztvevők megállapították: a városi tanács eredményes mun­kát végzett a néhány hét múl­va lezáruló ciklus ideje alatt. Kőszeg ipara, kereskedelmi, vendéglátóipari hálózata, kü­lönösen jelentős fejlődésen ment át. Az ipar fejlesztésére 28 millió forint beruházási és 21 millió forint felújítási ösz­­szeget fordítottak, s ezek­ből az összegekből első­sorban a LATEX, a Kenyér­gyár, illetve a Ruházati Ktsz részesedett jelentős összegek­kel. A lakóépületek felújítása 35 millió forintba került. La­kás 179 épült, ebből 90 állami erőből, míg a többi OTP hi­telből, és egyéni építkezés so­rán készült. A négy év alatt végzett társadalmi munka ér­téke két és fél millió forint volt. A községfejlesztés számtalan eredménye közül a vár hely­reállításával kapcsolatos 1963. évi városszépítés, majd a jár­da-, útépítés, a villamoshálózat egy részének korszerűsítése emelkedik ki többek között. Megnőtt a város idegenforgal­ma, korszerűsítették a vendég­látóipari egységeket, turista­­szálló épült. A helyreállított vár a város művelődési cent­rumává lett. Fejlődött az isko­lahálózat, egyebek mellett négy tanteremmel bővítették az egyik általános iskolát. Elkezd­ték a város ivóvízhálózatának bővítését, új vízmű készül, igen jelentős beruházással old­ják­­ meg a város vízproblémá­ját. A felszólalásokra adott vá­lasz után a jelentést a tanács­ülés egyhangúlag elfogadta. Ezután jóváhagyták a ta­­nács, illetve a tanács végre­hajtó bizottsága 1967 évi mun­katervét. Az ezzel kapcsolatos javaslatot Kovács József, a vá­rosi tanács vb-titkára terjesz­tette a tanácsülés elé. Munkával teltek az ünnepek a Sárvári Cukorgyárban A kitűnő répatermés példát­lan idényt hozott a Sárvári Cukorgyárnak is. A merészebb számítások szerint is 25 ezer vagon répa feldolgozására ké­szültek. Már biztos, hogy ez a szám 3 ezer vagonnal több lesz. Nem érte azonban meg­lepetés a sárváriakat, ugyanis nemcsak­­ jó karbantartással készültek fel, hanem a kong­resszusi munkaverseny lendü­letét felhasználva, olyan szint­re emelték a répa napi fel­dolgozásának mennyiségét, amelyre ugyancsak nem volt példa. Általában naponta 220 —230 vagon répából lesz cukor szemben a korábbi évek napi 200—210 vagonos teljesítmé­nyével. Feldolgoztak eddig: 22 539 vagon répát, s mint elégedet­ten jelentették alig néhány vagon hiányzik az éves terv­­teljesítéséből. Az idei kará­csony is, mint annyi éven át, a gyárban találta a törzsgár­dát csak úgy, mint a zömé­ben törzsgárdának számítható idénymunkásokat A munka­lendület semmivel sem volt kisebb, mint a megszokott hét­köznapokon. A híres István és János napok sem zavarták a munkafegyelmet, amint a sárváriaktól megszoktuk, rendben akadálymentesen folyt a munka. Külön dicséretet érdemel a vasút, a nagy ünnepi csúcs­­forgalom mellett is zavarmen­tesen biztosította a sárváriak nem kicsi szállítási igényét. Mint számítja, a kiemel­kedő szezon január 24—26-a között ér véget. F­elvétel a Holdról A Luna 13 jelzésű szovjet automata űrállomás felvétele a Hold felületéről. Ez a kép december 26-án érkezett a Földre. A Luna—13 kiváló minőségű fényképei nagy léptekkel vitték előre a Hold meghódításának lehetőségét.­­ " (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Apró Antal, a kormány elnökhelyettese be­számolt a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának 20. ülésszakáról és végrehajtó bi­zottságának 27. üléséről. A kormány a beszámolót jóvá­hagyólag tudomásul vette. A kormány felhatalmazta a belkereskedelmi és a pénz­ügyminisztert, hogy az eddi­gi szigorú megkötöttségek eny­hítésével újra szabályozzák a körületeknek (beleértve a vállalatokat és a mezőgazda­sági termelőszövetkezeteket) a kereskedelemnél történő vásárlásait. A Minisztertanács megtár­gyalta és elfogadta a kor­mány, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1967. első félévi munkatervét. (MTI) Akikről a jelentés szól A kongresszus idején kez­dődött és tartott egész de­cemberben. Hol egyik, hol a másik gyár, vállalat, vagy más termelőhely jelentette, éves tervünket befejeztük. A terveik, amelyeket egy esztendővel ezelőtt emelt tör­vénnyé a népgazdaság, gépek­ről szóltak és bútorokról, hús­áruról és konzervekről, ter­melőeszközökről és fogyasztá­si cikkekről. Egyszóval mind­arról, ami életünkhöz, mun­kánkhoz, jövőnkhöz szüksé­ges. És esztendő elején nem­csak a megtermelésre váró mennyiséget határozzálk meg, de nagyjából a módszereket, a technikai és technológiai eljárásokat is, amelyekkel ter­melni kell. És mert a fej­lődés szakadatlanul tart, egy esztendő alatt is változnak, könnyebbé, gyorsabbá válnak a termelés bizonyos eljárásai. De ez még nem lenne magya­rázat arra, hogy immáron esztendők óta rendszeresen túlteljesítik az üzemek és termelőhelyek éves terveiket, többet adnak annál, amit a népgazdaság igénye kötelező­en előírt számukra, és előbb adják. Miben van hát a magyará­zata ezeknek az év végi jelen­­téseknek? Azt hiszem, nem térünk el nagyon sem a lényegtől, sem az igazságtól, ha kimondjuk, hogy alapvetően a munkás­emberek szorgalmában, igye­kezetében. Az idei esztendőt például a kongresszus jegyében dol­goztuk végig. Más évei­ben más mozgalmaink vannak. Felszabadulási munkaverseny, emlékezés a történelem nagy eseményeire, vagy alakjaira, és helyenként még számos, az általános jelzővel ponto­san nem illethető esemény mozgósítja az embereket egy kicsit többre, egy kicsit jobb­ra. De én most mégsem az ál­talános szorgalomról, a ver­seny tömegeket mozgató lá­záról, a nagy tettekről sze­retnék szólni. Inkább, a mun­káshétköznapoknak azokról a szorgalmas százairól és ezrei­ről akiknek éven át nem az újság, de talán az üzemi hír­adó, a munk­aversenytábla sem hozza a nevét, teljesítményét, cselekedeteit. A termelésnek, a terveik programszerű telje­sítésének bonyolult formái, módozatai alakulna­k ki. A legmodernebb és tudományos üzemszervezés mellett is elő­fordulhat anyagtorlódás, je­lentkezhet határidő előtti szállítási igény, kérhetnek — és hányszor kérnek! — váro­sok, kollektívák, üzemek olyasmit is, ami tervben sem volt mégis nagyon kellene. Hányszor, de hányszor­ ren­delnél­ el túlórát, áramszünet, vagy egyéb okok miatt va­sárnapi műszakot és hányszor kell éven át egy kicsit „rá­­venni” a teljesítményre, hogy annak a normája is megle­gyen, akit a betegség tart távol a munkapadtól. S kik túlóráznak, ha kell a határidős szállítások érde­kében, kik „szorítanak” ki­csit, ha szorít a kooperáló vállalat igénye, kik helyette­sítik a társaikat, ha úgy hoz­za a sors? Asszonyok, akiket a harma­dik műszak, a család, gye­rek, lakás gondja vár, ha már termelési feladataiknak eleget tettek. Fiatalok, akik szabad idejükben randevúzni szerettek volna, vagy befe­jezni a könyvet, ami rém iz­galmas volt, vagy egyszerűen csak „igénybe venni” a sza­bad időt, ami a munka után jár. Apák és férjek, akik gyakran csak alva látják már viszont a családot. Munkásemberek, akiknek keze nyomán születik és vá­lik valóra minden érték, akik­nek munkájából épülnek a holnapok. A híradás, amely az éves terveik teljesítéséről szól, mint minden egyszerű, hétköznapi történet, szűkszavú, talán sab­lonos is. Hírül adja, hogy itt, vagy ott, száz vagy annál több százalékra­­ teljesítették az éves tervet, hogy öt, vagy tíz nappal hamarabb tettek eleget kötelezettségüknek. Számok, számok és megint csak számok. Néha az is, hogy a nagyszerű eredmé­nyekhez az évközben beveze­tett újítások, technológiai el­járások is hozzájárultak. Igen, mindez együtt a mun­kásfelelősséggel, a jobbra va­ló törekvéssel hozza létre azo­kat a nagyszerű eredménye­ket, amelyeket lakonikus rö­vidséggel így foglalunk ösz­­sze: határidő előtt teljesítet­tük az éves tervet. Szanati Anna Kibővített ülést tartott a KISZ megyei végrehajtó bizottsága Tegnap délelőtt a járási és városi titkárok részvételével kibővített végrehajtó bizottsági ülést tartott a KISZ Vas me­gyei bizottsága. Napirendi pontként a jövő évi feladatokkal kapcsolatosan a vb meghallgatta Vinkovits János első titkár tájékoztató­ját a decemberi KISZ KB- ülésről, Nagy Imre megyei titkár előterjesztését az 1967 első félévi megyebizottsági munka- és üléstervről. Nagy elvtárs ezek után ismertette azt a segédanyagot, amelynek alapján a KISZ-alapszerveze­­tek elkészítik jövő évi akció­­programjukat. Egy háztájiból 3,5 mázsa libamáj A hízott liba, de főként a libamáj a világpiacon olyan keresett cikk, amelynek ex­port­lehetőségei szinte korlát­lanok. Nem csoda hát, ha a földművesszövetkezetek igye­keznek kihasználni ezeket a lehetőségeket, főként a háztáji gazdaságokban, mindent meg­tesznek, hogy ösztönözzék a falvak dolgozóit a libahizla­lásra. Megyénkben szép szám­mal foglalkoznak ezzel a je­lentős népgazdasági hasznot hozó munkával. A földműves­szövetkezetek ebben az évben több mint 16 000 hízott libát vásároltak fel, ami 3000-rel több a tavalyinál. A megyei hízottliba-tenyésztők közül magasan kiemelkedik a halo­gyi Pintér Sándorné aki 1000 darab hízott libára kötött szerződést s ezt maradéktala­nul le is szállította. Még en­nél is érdekesebb, hogy a li­bák átlagsúlya elérte a hét kilót. Az értékes máj súly­­a maga 0,35 kilogramm volt,­­ így ebből az egy háztáji gaz­daságból 3,5 mázsa libamáj jutott a már említett jól jö­vedelmező exportpiacra. Érde­­mes megjegyezni, hogy a nagy libatenyésztési kedvre való te­kintettel a földművesszövetke­zetek az ez évi 16 000 darab liba helyett jövőre 20 000 da­rab fevásárlását tervezik szer­ződéses alapon a háztáji gaz­daságokban. Pintérné is úgy tervezi, hogy 500 darabbal emeli a szerződéses libahizla­­lási kötelezettségét. A földművesszövetkezetek a háztájiak mellett elsődleges feladatnak tekintik a már népszerű libahizlaló szakcso­portok megalakítását Az eddi­gi szakcsoportok ebben az év­ben 3000 darab hízott libát adtak át a földművesszövetke­zeteknek, jövőre főként a mál­natermelő szövetkezetekben melléküzemágként tenyészte­nek hízott libát s így ez a szám jelentősen növekszik majd. — case —

Next