Vas Népe, 1967. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 19. szám
A felfedezés örömével járja a világot... A zongora farkasszemet néz az íróasztallal, rájuk mordul a szürkeségében is vidám subaszőnyeg, csak a többfalnyi könyvszekrények állnak titkot őrző méltósággal köröskörül. Itt él Békefi Antal, a tanár-zeneszerző, ez a hangulat csapott meg otthonában Szombathelyen, a Petőfi Sándor utca egyik műemlékházának emeleti lakásán. Itt lakik, de nemcsak itt él — hiszen mindennapjaiba beleépült már a tanítóképző intézet, a vasi, s bakonyi tájak, emberek dalköltő, hagyományőrző művészete és az a belőle fakadó sajátságos dallamvilág, amely egyregyakrabban csendül fel színpadokon, a rádióban, hangversenyteremben. A szürkének hívott hétköznapok feléje ezernyi színnel futnak , mert minden apróságban keresi, kutatja az értelmet és a szépet, hogy aztán meglelve, rögtön továbbadja azt. Nemcsak, szűkebb környezetének, nemcsak tanítványainak! Folyóiratok, könyvek, fél szekrényi izgalmas anyag dokumentálja kutatómunkáját, gyermek-daljátékok, operák, kórusművek, népdalfeldolgozások alkotó kedvét, még kiadásra váró, de már sajtó alá rendezett mese- és mondagyűjtemény, sajátkészítésű oktató társasjáték derűs fogékonyságát. És mindez még nem életmű! Békefi Antal mindössze negyven éves. 1960-ban költözött családjával Szombathelyre, s az éveket olyan mérföldkövekben mérteti, mint A csodafű című gyermekopera (Donászy Magda és Békefi Antalné szövegére írta, s a Magyar Rádió öt alkalommal mutatta be), A tábori kukta című úttörőopera (ugyancsak a rádióban hallhattuk három ízben), A feneketlen tó című gyermekopera (szövegét felesége írta, s a darab zongorakivonata és szövegkönyve a Népművelési Intézet kiadásában is megjelent), azután tanulmányok (többségük a Vasi Szemle és az Életünk hasábjain látott napvilágot), műfordítások, kórusművek, zenei beszámolók, előadások, s egy mű Invocatio címmel, amely az országos kórusműpályázaton a második díjat hozta számára. Most ismét komponál. Donászi Magda, szombathelyi születésű gyermekköltő szövegére A tarka-barka kiscsinje címmel ír gyermekoperát: — Ez igazi opera lesz, csupa-csupa zene. Két felvonással már készen vagyok, s a ■yrusszámokat már tanulák ',s a tanítóképző gyakorló is'fájának növendékei. Szájukra írom — tavasszal szeretnénk bemutatni... S a zongorán felcsendül az első „kép”, amelynek már zenéje is tökéletesen hozza a baromfiudvar csicsergő-csivnelő, mozgékony életét. Azt án - disszonáns akkordokat felváltja a Tyúkanyó oktatódala, amely a vízivás „művészetére” utal: „Víz, víz, tiszta víz, pedig még íze sincs, mégis milyen baj, ha nincs . . . ” Nemcsak színes, sokmozgású és dallamos lesz ez a kis darab, hanem figyelemre méltó mondanivalót is rejt. A költőnő elmondta, járt egyszer egyik óvodában, s látott egy kifestett kislányt. Hazament és megírta ezt a verses mesét a kiscsibéről, aki megirigyli a kakas gyönyörűszép tollát, olyat szeretne. Hiába mondják neki, hogy a kiscsibe csak pelyhesen szép, befesti magát a Nyuszi festékével, éle senki sem ismer rá, mindenki elzavarja a kis csúnyaságot. Végül az eső könyörül meg rajta: eltünteti a festéket, s a kiscsibe ismét puha-pelyhes lesz . .. Csupa-csupa állatszereplő: Nyuszi, Kakas, Tyúkanyó, Süni. Kutya... az érzelmek, a gondolatok mégis mennyire emberiek. Komoly dolgokról beszél a gyermekek nyelvén, majd a gyermekek által nekik és nekünk, a felnőtteknek. Pestről kérnek majd koreográfust, hiszen ehhez a darabhoz sok, kifejező mozgást kell megtanulni. De a régebbi darabokra visszatérve: nemcsak országszerte játsszák, hanem külföldi iskolák is érdeklődnek irántuk. Csehszlovákiában az egyik komáromi iskola bemutatja A feneketlen tó-t (a szerzőt két napra meghívták), a jugoszláviai Becselyben pedig A csodafű-t tanulják. A rádióból ismerkedtek meg a darabbal. A rögtönzött kis bemutató után egy könyvet tesz elém az asztalra — a negyediket. Tavaly december végén került a könyvesboltokba Békefi, Antal A bakonyi szegényember dalai című gyűjtése. A Zirc környéki dalokban „feltárul a bakonyi summasofe, béresek, szénégetők, bányászok küzdelmes élete, érzésvilága, s a kivándoroltak hányatott sorsa. Nyomon kísérhető a könyvben, hogyan alakulnak át a parasztság dalai munkásdalokká. A magyar anyagot néhány szlovák és német népdal egészíti ki”. Tavaly még egy könyve is megjelent: a Cs. Nagy Istvánnal közösen megfogalmazott Ének- és Furulyatankönyv, a Tankönyvkiadó gondozásában a Fóti Gyermekváros Gyermekfelügyelő Képzője számára. És 169 oldal már megvan (a Vasi Szemlében folytatásokban meg is jelent) abból a 240 oldalra tervezett könyvből, amely a római kortól napjainkig Vas megye zenetörténetét tárja fel. — Talán furcsának hat, hogy Vasban élek, mégis a Bakonyról jelennek meg dolgaim, de hát Vas megyében még csak a gyűjtés stádiumában vagyok, várni kell, amíg az anyag összeáll... — Mi a közös, illetve a különbség a két megye, a két terület között gyűjtés szempontjából? 1961. január 22. Vasárnap Látogatóban Békefi Antalnál . Közös, hogy a nép művészetét a nép emlékezete őrzi meg jobban. A Bakonyban rengeteg feltáratlan terület volt. Vasban nincsen ennyi fehér folt. A népmesék és a népdalok gyakran utalnak az egyes települések történelmi szerepére is. Míg például a Bakonyban nem találtam anyngi emléket a jeles napokról, Vas megye — ahol kisebb volt a törökdúlás — bővelkedik ebekben. .. Gyűjtőútijára magával viszi növendékeit is. Sőt, egy kis kamarakónussal, verseszenés műsorral olyan településeket is látottnak, ahol „a madár sem jár”. A terveiről ezt mondja: — A vasi zenetörténethez még említenem kell a volt vasi vámik környékén Ausztriában. Új könyet írok a Zeneműkiadó számára Bakonyi pásztor, és betyárdalok címmel. Ebben a pásztorok zenei, improvizáló készsénnyel külön is foglalkozom. Foloytatom természetesen a kifűjtést, s szeretném már a népmesegyűjteményemet is nyomdában látni. Kórusokat komponálok helyi költők műveire, s persze tanítok . . . És oktató-nevelő tevékenysége azért nem válik soha „porossá” — akár szóban, zenében hangzik el, vagy betűként, kottaként jelenik meg — mert a felfedezés örömével jár a világban . .. Szakály Éva Táj. (Kiss Attila rajta) PÁLYAVÁLASZTÁS A lesszárreisse-Jean egyre gyakrabban fordul elő ez a fogalom az utóbbi napokban, hetekben. Általános iskolák nyolcadikosai, középiskolák negyedikesei szinte ezzel ébrednek, ezzel fekszenek mostanában. Velük együtt, vagy talán még náluk is fokozottabban izgulnak szüleik, latolgatják, mérlegelik a lehetőségeket, amelyek széles skálát, vagy szűk keresztmetszetet mutatnak. Attól függően, ki, hogyan és honnan szemléli. A pályaválasztás valóban szinte társadalmi gonddá nőtte ki magát, s néhány év alatt intézményessé vált itt a mi megyénkben is a segíteni akarás, a jó szándékú közeledés a pályaválasztás előtt állókhoz. Az iskolákban a pedagógusok, más fórumokon hozzáértő, munkaügyi szakemberek igyekeznek segítő kezet nyújtani. A választás egy életre szól. Éppen ezért nehéz és meggondolandó. S mert a lehetőségek, maguk a foglalkozások, pályák hallatlan mértékben szaporodtak — száznál több fajta foglalkozás csak az iparban! —, nehezebb a döntés, nagyobb körültekintésre van tehát szükség. Ugyanakkor a szemléletek által őrzött régi örökség is munkál az emberekben. Egyrészt a már megszokott, hagyományos foglalkozásokhoz, másrészt a felkapott, úgynevezett divatos szakmákhoz nagyobb a ragaszkodás. Némely szülő makacsul ragaszkodik elhatározásához, még akkor is, ha a gyermeke esetleg nem érez elegendő rátermettséget, sőt akkor is, ha népgazdasági, vagy egyéb okok miatt nincs mód, lehetőség a választott szakma megszerzésére. Az ilyen esetek után aztán leggyakrabban bekövetkezik az összeomlás, a tragédia a szülők és a gyermek részéről egyaránt. Orgán tv ebben a tanévben közel hétezer általános és középiskolás diák hagyja el az iskolák padjait. Nagy s részük, mondhatnánk a többség, tovább tanulhat: középiskolában,, vagy szakmunkásképző intézetekben. Az elenyésző kisebbség otthon, a tsz-ekben, vagy egyéb helyeken munkát vállal. A hivatalos szerveknek nem ők, hanem a továbbtamulók okoznak nagyobb gondot, ők serkentik mindenekel ott intézkedésre az illetékeseket, a széles körű társadalmi összefogás az ő segítségükre irányul. Megközelítőleg hadd lelje meg mindenki a számára legkedvezőbbet. * A megyei tanács vb munkaügyi osztálya, illetőleg a megyei pályaválasztási tanács — tagjai pedagógusok, munkaügyi szakemberek — egész éven át, s ilyenkor különösen élénk tevékenységet fejtenek ki ez ügyben. Már megjelentaz 1967—68-as tanévre szóló tájékoztatójuk, — azóta meg is kapták az érdekeltek — a tanács tagjai iskolákba látogatnak el, magyarázzák, oktatják a pályaválasztást, elemzik a lehetőségeket, igyekeznek irányítani a végzett fiatalokat a választásban. Igyekeznek megkönnyíteni számukra a döntést, mégpedig oly módon, hogy az egyéni és társadalmi érdek a legmesszebbmenően találkozzék. Úgy véljük, a pályaválasztásnak éppen ebben van a lényege. A pályaválasztáson belül a beiskolázás elsősorban pedagógiai kérdés. A szülők, pedagógusok együttes nevelési tevékenységén múlik, hogy mennyire tudatos a fiatal döntése, megalapozott-e a választása, avagy romantikus elképzelések hatására történt. Az iskolára és a szülői házra tehát komoly felelősség hárul ebben a vonatkozásban is. Mindenekelőtt az avult szemlélet ellen szükséges komolyan fellépni. Az elfogultság — elsősorban a szülők részéről — ugyancsak súlyos következményekkel járhat. Sajnos előfordul, hogy több szülő még ma is úgy buzdítja gyermekét a jobb tanulásra: tanulj, hisz belőled orvos, mérnök, vagy tanár lehet. S még véletlenül sem úgy, hogy belőle jó szakmunkás, szakember válhat. Mintha a szakma nem igényelne nagyon is komoly tudást, felkészültséget. Még szentbe önebb az elfogultság gyermekeikkel szemben a falusi embereknél. A mezőgazdasági szakmák iránt — holott ebben a vonatkozásban a legnagyobb a fejlődés az utóbbi években — még mindig kisebb az érdeklődés, mint az ipari szakmáknál. Pedig a mezőgazdasági szakmunkásképzés intézményessé vált megyénkben is. A különböző foglalkozások szinte azonos értékűek bármelyik ipari szakmát vesszük alapul. Még az elsajátítás tekintetében is. S reméljük — merjük remélni, hiszen minden feltétele megvan —, a jövőbeni hamarosan anyagiakban is bekövetkezik a kiegyenlítődés az ipari és mezőgazdasági szakmákban. Persze a szülők jelentős része még ma sincs tisztában a mezőgazdasági szakmákkal. Leegyszerűsítik, leszűkítik arra, hogy ezt, mármint a mezőgazdaságot a legvégső esetben is megtalálja a gyerek, ha már másutt nem „sikerült” neki, így aztán a fiatalok már az indításnál helytelen irányt vesznek, vagy kapnak. Megfigyelhettük, az utóbbi években mindinkább a gyakorlati foglalkozások kerültek előtérbe. Ezt bizonyítja az is, hogy a középiskolák jelentős részét is szakmásítják, mind több lesz azon osztályoknak a száma, amelyekben az általános műveltséggel együtt szakmai ismereteket is kap a tanuló. A Műveszpresszó vendége: Hány arca van egy színésznek? Ahány maszkot magára ölt Ahány emberéletet, sorsot megszólaltat, ahány figurához adja tehetségét, erejét, szellemét, műveltségét, így látjuk a színészt a színpadon, a képeslapok fényképes beszámolóiban vagy a filmvásznon. Szakáts Miklós „civilben jön” Szombathelyre és Kőszegre, maszk nélkül, a rangos életpályából összeválogatott, összeállított műsorával. Jellegzetes, intellektuális arca, magas homloka, s mélyzenéjű szép beszéde „játszik” majd a pódiumon. Életéről beszél majd, amelyet a szűkszavú lexikon így ismertet: — 1920-ban született Érszakácsában. A Színiakadémiát 1941-ben végezte el, aolozsvári Nemzeti Színház szerződtette. A következő évadot már Budapesten tölti a Vígszínháznál, majd a Madách Színházban. A felszabadulás után a Vígszínház, a Nemzeti, az Ifjúsági, a Művész, a Néphadsereg Színház, majd ismét a Vígszínház foglalkoztatja a művészt. Történelmi és mai tárgyú darabokban játszik — egyaránt nagy sikerrel... Emlékezetes alakításai közé tartozik a Cyrano, Agárdi Péter (A néma leventéből) s a Háború és béke Piscatorféle színpadi változatának narrátora, amely „az előadás lelke” volt. Kiváló beszédtechnikája, szép orgánuma miatt szívesen kéri fel a Magyar Rádió és a Filmgyár, az utóbbi szinkron szerepekre is. De gyakran láthatjuk őt filmen. 1943-tól filmezik, a közönség — még a fiatalabbak is — emlékezhetnek az első filmjeinek egyikére, a Móricz regényből készült Forró mezőkre. Aztán jött sorba a többi, idézzünk néhányat: Egy asszony elindul (1948), Ludas Matyi (1949), Különös házasság (1951), Föltámadott a tenger — Görgey Arthurt, a hideg katonaembert játszottak (1953), A harag Szakáts Miklós napja (1953), Fel a fejjel (1954), Az ígéret földje (1961), Mici néni két élete (1962), Oldás és kötés (1962), Honfoglalás (1963)... Legutóbb ebben a tv-filmben láthattuk s ugyancsak a képernyőről emlékezhetünk a Dürrenmatt novella (írói élmény) főszerepének kiváló megformálására. A felsorolás természetesen nem teljes , majd ő maga elmondja életéből, művészi pályafutásából azokat az állomásokat, fordulópontokat, melyeket fontosnak tart. Szakáts Miklóst január 24- én délután 5 órakor a Juristák Művelődési Otthonban Kőszegen, ezen a napon este 7 órai kezdettel a Művelődési és Sportházban Szombathelyen, (a Művészpresszó következő előadásaként), január 25-én este 6 órai kezdettel pedig a szőllősi klubkönyvtárban hallhatja a közönség. Ilyés VAS NÉPE z A ciági választási nács tájékoztatója felsorakoztatja a választás lehetőségeit. Sok, nagyon sok lehetőség áll rendelkezésre akár az általánosból, akár a középiskolából kimaradók számára, nagyobb gondot esetleg majd az érettségizett lányok okoznak, hiszen számuk többszöröse annak, ahányat fel tudnak venni az egyetemek és főiskolák. Az illetékes szervekre tehát itt vár feladat, hogy számukra foglalkoztatást teremtsenek. A tájékoztató füzeteteket azonban melegen ajánljuk minden szülőnek, minden végzős tanulónak. A mérlegelésnél feltétlenül vegyék figyelembe az ott leírt tanácsokat, javaslatokat. Sok éves tapasztalat késztette szerzőit ezek kimondására, érdemes megszívlelni azokat. Pósfai H. János