Vas Népe, 1967. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

I Választási nagygyűlés a Nemzeti Sportcsarnokban kott, kezdetben a legkülönbö­zőbb félreértések és félrema­gyarázások is adódtak. Az el­lenség, annak nyugati hírma­gyarázói, a „kapitalista gaz­dálkodók elemeinek felújításá­ról”, a gazdasági vezetők tö­meges elbocsájtásáról, munka­­nélküliségről és hasonlókról fecsegtek. Ezzel szemben az igazság az, hogy a gazdaságvezetési re­form a szocialista tervgazdál­kodásnak az új követelmé­nyeknek megfelelő továbbfej­lesztése. A népgazdaság terv­szerű fejlesztését az eddiginél lényegesen kisebb mértékben központi utasítással, és na­gyobb mértékben közgazda­­sági, gazdasági eszközökkel fogjuk biztosítani. Éppen a rendelkezésre álló termelési eszközök hatékonyabb kihasz­nálása érdekében növelni kell a termelő­ipari és mező­­gazdasági üzemek önállóságát, az eddiginél nagyobb szerepet kell biztosítani a kereslet és kínálat, a piac szabályozó sze­repének. Más szóval, teljes mértékben a tényleges szük­ségletnek megfelelően kell termelni. Az általános kilátásokat il­letően a fejlődést meghatá­rozza maga a III. ötéves terv. A tervben mind a termelőesz­közök­,­­mind a fogyasztás és életszínvonal növelését irá­nyoztuk elő és­­ végrehajtása a jelenleginél nem kevesebb, ha­nem több munkaerő beállítá­sát igényli a népgazdaság­ban. A gazdasági munkát közvetlenül irányító emberek az eddiginél lényegesen na­gyobb mértékben végezhetnek ezután valóban alkotó mun­kát, a termelő munkát vég­zőknél pedig a szocialista bé­rezési elv hatékonyabban fog érvényesülni. Ez azt jelenti, hogy a biztosított alapbérnél több kereset jut azoknak, akik többet adnak munkájukkal a­ társadalomnak. A dolgozni akaró, a munkában, helytálló gazdasági vezetőnek, munkás­nak, parasztnak, alkalmazott­nak, dolgozóink óriási többsé­gének előnyösebb lesz a hely­zete a gazdasági reform be­vezetését követően. Hogy akadnak olyan embe­rek is a különböző területen, akiket ezek a kilátások nem nyugtatnak meg teljesen? Erre én azt mondom, ez nem is baj. Éppen ellenkezőleg. Nagyon egészséges dolog lesz az, és az illetőknek maguk­nak is jót tesz, ha nyugtalan­­kodnak azok a kevesek, akik eddig a becsületesen dolgozók rovására, a munka imitálásá­­val akartak és sajnos sok esetben tudtak is élni és bol­dogulni. A reform előkészítése a mi­nisztériumok, a gazdasági szer­vek irányítóitól sok és jó mun­kát kíván a legközelebbi hó­napokban. Mint említettem, ezek az elvtársak túlnyomó többségükben teljes odaadás­sal, a reform megvalósításán dolgoznak. Mégis megemlítem, hogy az 1967-es év beruházásainak el­osztásánál az egyes ágazatok, üzemek részéről, a szokottnál nagyobb rohamot vezettek új beruházások­­indításáért. Vilá­gos, ők tudták, ez az év az utolsó, amikor még az ága­zat, az üzem komoly megter­helése nélkül, „ingyen” lehet beruházáshoz jutni. Az ilyen törekvés a helyzetből követ­kezett s emberileg érthető, de elfogadható nem volt, ezért a tervhivatal, a kormány gazda­sági bizottságai ezeket a „beru­házási rohamokat” a népgaz­daság érdekeinek megfelelően, megfékezték és szabályozták. Sajnálatos, de az is előfor­dul, hogy olyan gazdasági ve­zetők, akiknek hatáskörükből le kell adni, vonakodva te­szik ezt, sőt megtorlással él­nek általuk irányított gazda­sági vezetőkkel szemben azért, mert azok a Központi Bizott­ság, a Minisztertanács általá­nos felhívása alapján már most önálló kezdeményezések­kel, vagy elgondolásokkal lép­nek fel. Elítélendő az is, ha egyik-másik gazdasági vezető segíti ugyan a jobb és kor­szerűbb termékek térhódítá­sát, de a fogyasztóra eközben nincsen tekintettel. Az ipari és mezőgazdasági üzemek, a term­őszövetkeze­(Folytatás a 3. oldalon) (Folytatás az 1. oldalról) rá is bíztató: nyugodt alkotó Erdei Ferenc nagy tapssal légkörben dolgozhatunk szó-­fogadott beszéde után meleg munkája szerint vívhatja ki a dialista fejlődésünk előbbrevi- ünneplés közben Kádár Já­­helyet, a fiatalabbakról és az telén, hazánk felvirágoztatá­­n is, a Magyar Szocialista idősebbekről, s minden ember sán. Munkáspárt Központi Bizott­egeszségéről úgy gondolko- Ebben a tudatban szavazhat ,a­dunk, ahogy kevés helyen a minden választópolgár a Haza- sagának első titkára emelke­­világon. S az előttünk álló jó­­fias Népfront jelöltjeire a­dett szólásra, most már a képviselőket is egy egyéni választókerületben je­lölik és választják. A törvény lehetővé teszi a képviselővá­lasztásnál is több jelölt állí­tását. Az egyéni választókerü­let magával hozza — ez már a mostani jelöléseknél is így alakult —, hogy csökken a központi és növekszik a helyi képviselőjelöltek száma. Most, az előzőkhöz képest, kevesebb a képviselőnek ajánlott mi­niszter és más vezető funkcio­nárius. Ez elősegíti — és ez a célja is —, hogy növeked­jék az országgyűlés ellenőrzé­se a kormány és az egyes mi­nisztériumok ügyviteli mun­kája felett. A képviselő­jelö­léseknél kevesebb, a tanácsta­goknál több esetben került sor egyazon kerületben máso­dik jelölt ajánlására és elfo­gadására. A jelöltek, a máso­dik jelöltek is, kivétel nélkül a Hazafias Népfront program­jával léptek fel és indulnak a választáson. A szocializmus ellenségei ezt természetesen kifogásol­ják, mondván, nem igazi de­mokrácia az, ahol nincs több párt és a jelöltek azonos programmal lépnek fel. Ezzel az állásponttal könnyen tu­dunk vitázni. A demokrácia szó eredeti értelmezése és je­lentése szerint népuralmat je­ ■ lent. Nálunk nincs többpárt-­­ rendszer, de népuralom, tehát demokrácia van. A Horsw­y­rendszerben többpártrendszer volt, de nem volt demokrácia, hanem fasiszta diktatúra, és nem a nép képviselői, hanem a kapitalisták és a földesurak képviselői ültek a parlament­­ben. Az Egyesült Államokban úgynevezett polgári demokrá­cia és többpártrendszer van, a hatalom szerveiben mégis a kiváltságosak, a monopoltőke, a milliárdosok képviselői ül­nek, és nem a dolgozók kép­viselői. Az a körülmény, hogy egy kapitalista országban több párt jelöltjei között választ­hatnak a szavazók, az esetek többségében egyáltalán nem azt jelenti, hogy többféle po­litika között választhatnának. Elnézést, de erre megint csak az Egyesült Államok nyújtja a legszemléltetőtt a példát. A legutóbbi elnökválasztás so­rán az Egyesült Államok je­lenlegi elnöke békeszólamok­kal, az állampolgári egyenlő­ség érvényesítésének program­jával, a nyomor el­leni harc programjával lépett fel a há­borús uszító Goldwaster ellen­­párti jelölttel szemben. A vá­lasztók a jelenlegi elnökre szavaztak, ő azonban a bukott jelölt háborús programját va­lósította meg, és nincs szó állampolgári egyenjogúságról és a nyomorgók helyzetének megjavításáról sem. Ilyen az ő demokráciáink A választás áthatja egész társadalmunk életét K­ádár János elvtárs beszéde Kádár János bevezetőben rámutatott: A hárommillió választó rész­vételével lezajlott nyolcvanöt,­ezer jelölő gyűlés jól mutatja, hogy a választás olyan belpo­litikai esemény, amely áthat­ja egész társadalmunk életét. A jelölő gyűlésekre a megnö­vekedett és nagyfokú közéleti érdeklődés és aktivitás volt a jellemző. Ez érthető, mert a választások középpontjában népünk életét, országunk fej­lődését legközvetlenebbül érin­tő és legfontosabb kérdések állnak. A továbbiakban kijelentette: érdemes és kell beszélni ar­ról, milyen viszonyok kö­zött készül ma a magyar nép a választásokra? Mivel az élet semmit sem ad ingyen, és sok éves harcunk legfőbb eredményét ebben látom, el­sőként említem: választásra készülő hazánkban ma szi­lárd néphatalom, törvényes rend és nyugalom van, békés és eredményes szocialista épí­­tésmunka folyik. Nem­régiben végezte el munkáját társadalmunk veze­tő ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. Ez sokat segít politikánk he­lyes értelmezésében és felada­taink széleskörű megvilágítá­sában. Komoly jelentősége van an­nak, hogy a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa janu­­­­ári ülésén egyhangúan állást foglalt a párt IX. kongresszu­sának alapvető tételei, a szo­cialista társadalom teljes fel­építésének programja mellett és annak megvalósítására szó­lít fel mindannyiunkat válasz­tási felhívásában. Szilárd szocialista rendsze­rünk intézményesen garantál­ja a dolgozó nép érdekeinek védelmét. A párt IX. kong­­resszusa, kiindulva az adott helyzetből, megjelölte tenni­valóinkat, világosan kijelölte a szocialista társadalom tel­jes felépítésének, a munkás­­osztály, az egész dolgozó nép, a nemzet boldogulásának biz­tos és reményteljes útját. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa januári határozatá­val és választási felhívásával, amelyben a szó­ban is a társa­dalom teljes felépítésének cél­ját a nemzet céljaként támo­gatta, programot adott, és megszálló csapatai, horthys­ta és nyilas csatlósaik ellen, a nemzeti megsemmisülés fe­nyegető veszélyének elhárítá­sára, a szabadság kivívására. Ma más időket élünk. Az egykori kizsákmányoló osztá­lyok eltűntek, s nép van ha­talmon, szocialista társadal­mat építünk. De viszonyaink még átmenetiek, a szocialista társadalom alapjait leraktuk, azok szilárdak, de még sok a tennivalónk a virágzó és gazdag, magasan fejlett or­szág, a szocializmus teljes fel­építéséig. Éppen ezért jelen­tőséggel bír annak még jobb megértése hogy belső, nagy feladataink megoldása és a nemzetközi helyzet egyaránt megköveteli minden hazafias erő összefogását a nép érde­keit legjobban előmozdító szocialista céljaink közös szol­gálatára. Társadalmunk összetételének és fejlettségi fokának meg­felelően ma a hazafias nép­­frontmozgalom keretében, a képviselő- és tanácstagjelöltek között, itt a gyűlés résztvevői között is különböző emberek, munkások, parasztok, értelmi­ségiek és kispolgárok képvi­selői­­ találhatók. Vannak kö­zöttük kommunisták, pártta­gok, és pártonkívüliek, mar­xisták és hívők, különböző egyházak papjai is, különböző világnézetek képviselői. A ha­zafias népfrontmozgalomban tömörült különböző emberek összefogása nem ideológiai azonulást, hanem politikai szö­vetséget jelent. A mozgalom­ban résztvevők viszonyában éppen az a döntő, hogy még világnézeti különbségek elle­nére is összeköt bennünket az a felismerés, és elhatározás, hogy a nép és a haza ügyét teljes meggyőződéssel és együtt szolgáljuk. Jó feltételek vannak a választásokhoz Ez együttvéve, elvtársaim, azt jelenti, hogy az országban jó feltételek vannak a vá­lasztáshoz. Dolgozó nép­ünk március 19-én szavazatával nyilváníthatja egyetértését po­litikánkkal, szocialista célja­inkkal és jó összetételben vá­laszthatja újjá legfőbb tör­vényhozó és néphatalmi szer­veinket, az országgyűlést, a tanácsokat. Kedves Elvtársak! A kongresszus óta még nem sok idő telt el, de a visszhang ismeretében, nem utolsó sor­ban a jelölő gyűlések tapasz­talatai alapján, teljes joggal megállapítható, hogy párttag­ságunk és népünk jól fogadta és helyesli annak határoza­tait. Osztatlan egyetértéssel találkozott, hogy politikánk fő iránya változatlan marad, s az is, hogy változtatunk ott, ahol ez szükséges és megfele­lő döntések születtek fejlő­désünk megoldást kívánó kérdéseiben. Közvéleményünk helyesli és támogatja világos és határo­zott imperialistaellenes külpo­litikánkat, amely a szocializ­must, a haladást, a békét szol­gálja. Teljes egyetértéssel találko­zott világos, előremutató bel­politikánk, amelynek egyér­telmű célja társadalmunk szo­cialista és demokratikus vo­násainak erősítése és tovább­fejlesztése. A kongresszusról kialakult kedvező közvéleményt erősí­tették a gyermeknevelési se­gélyről, a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjáról, a bányá­szok helyzetének méltányos rendezéséről időközben már kiadott állami rendelkezések. Az emberek látják, hogy a kongresszuson elhangzottak, a határozatok nem maradnak papíron, ellenkezőleg, azok végrehajtása nyomban meg­kezdődött. Kádár János elvtárs a to­­vábbiakban hangsúlyozta: Bennünket kommunistákat mély megelégedéssel tölt el az, hogy pártkongresszusunk mindazon program jellegű célkitűzései, amelyek csak az egész nép munkájával való­síthatók meg, széles körű egyet­értésre és támogatásra talál­­­tak a népfrontmozgalom ke­retében és társadalmi életünk más területén tevékenykedő pár­tonkívüli szövetségesei­nk­nél. Úgy véljük, ez tovább erősíti egységünket, a nép, a nemzet minden alkotó ere­jének tömörítését és annak hatékonyságát. A mai n­épf­ron­tm­o­zgal­om alapjait azok a magyar haza­fiak rakták le, kik annak ide­jén világnézeti és minden más­ ellentétet félretéve összefog­tak a hitler fasiszták háborúja 12______ A választás demonstrálja egységünket ország-v­­ág előtt Mi I­mmunisták értékesük várja egységünket ország-vi­­a párttagok és pártonkívüliek lág előtt, szövetségét és örülünk annak, Kedves Elvtársak! hogy ez a választás, amely a Az országgyűlés a múlt ősz- Hazafias Népfront égisze alatt rendőben új választási tör­­megy végbe, ismét démonör­­vényt imádott el. Eszerint Legfőbb kötelességük a közügy szolgálata • A Hazafias Népfront kép­viselőjelöltjeinek, ha bejut­nak az országgyűlésbe, el kell látniuk majd mindenek előtt törvényhozói tisztjüket. Vá­lasztók elvárják tőlük, hogy emellett szorgalmazzák terü­letük fejlesztését, és szükség esetén emeljenek szót egyes választók közérdekű és indo­kolt panaszainak orvoslásáért is. Mindezt azonban úgy, hogy sohase feledjék, a legfőbb kö­telességük a közügy, a dolgozó nép érdekeinek, a szocializmus és a béke ügyének hű szolgá­lata az ország házában. Né­pünk joggal elvárja, hogy a képviselők méltók legyenek a bizalomra. A képviselők pedig legyenek büszkék arra, hogy az eddig ismert legdemokra­tikusabb rendszerben, szocia­lista ország parlamentjében a nép ügyét szolgálhatják — je­lentette ki Kádár elvtárs, majd rámutatott: A választás eddigi menete­sen a jelölő gyűléseken, in­kább az­ ajánlók és a­ válasz­tók, beszéltek, most, a máso­dik részben a tömeggyűlése­ken már a jelölteknek kell a program alapján fellépni és beszámolni az eddigi munká­ról, a jövő feladatairól és sa­ját munkájukkal kapcsolatos elgondolásaikról. Ha a szocialista építőmun­­kájuknak eredményeit, az or­szág fejlődését, a választók előtt négy évvel vállalt köte­lezettségeket vizsgáljuk, ak­­kor a választási gyűléseken a Hazafias Népfrontot képviselő emberek tiszta lelkiismerettel adhatnak számot a végzett munkáról, a megtett útról. A II. ötéves tervet végrehajtot­tuk, fejlődött­ az ipar, a ke­reskedelem, a mezőgazdaság, számos új üzem, híd, közmű, iskola, kórház épült, javultak a szociális viszonyok és fej­lődött a közművelődés, a kul­túra. Fejlesztettük néphadse­regünket, közrendvédelmi in­tézményeinket, a munkásőrsé­get, úgy, ahogy azt rendsze­rünk, hazánk védelme és az emberiség iránti kötelezettség szocialista ország­unktól meg­követelte. II gazdasági fejlődés eredményei Kádár János ezután vissza­pillantást nyújtott az elmúlt évtized gazdasági fejlődésére eredményeire. Majd hangsú­lyozta: a szocialista társada­lom építési programjának, így választási programunknak is fontos része a III. ötéves terv, amely az ipari termelés 32— 35 százalékos, a mezőgazdasá­gi termelés ti­zenhárom-tizen 51 százalékos,, a reáljövedelem tizennégy-tizenhat százalékos növelését irányozza elő. A III. ötéves terv első éve, az 1966-os népgazdasági terv kedvező eredményekkel zá­rult. Az ipari termelés hét százalékkal, a mezőgazdasági termelés több, mint öt száza­lékkal, a nemzeti jövedelem hat százalékkal nőtt az előző évihez képest. Az ipari terme­lés növekedésének 60 százalé­ka a termelékenység növeke­déséből származott. A munká­sok és alkalmazottak átlagke­resete négy és fél százalékkal emelkedett. A múlt év ered­ményei alapján az állami iparban az idén körülbelül száznegyven millió forinttal nagyobb nyereségrészesedést fizetnek ki, mint­­tavaly. A szövetkezeti parasztság szemé­lyi jövedelme — a termeléssel arányosan — szintén növeke­dett. Az életszínvonal emelkedé­sének kérdését a legnagyobb felelősséggel kell mindenkor kezelni. Nemcsak valljuk, de a gyakorlat igazolja nálunk, hogy a szocializmus építése együtt jár a dolgozók életszín­vonalának rendszeres emelke­désével. Erre mindig akkor kerül sor, amikor a termelés növekedésével,­­a gazdaságos­ság javításával a feltételek megteremtődnek. Ez függ a vezetéstől, de nem kisebb mértékben a dolgozók, mun­kások, parasztok, mérnökök, tudományos kutatók munkájá­tól, s annak hatékonyságától Választásainkra egyébként sem az ígérgetések a jellem­zőek, de ezt az alkalmat is fel kell használnunk arra, hogy erősítsük annak felismerését, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk, és egyé­nek is, csoportok is annak mértékében jelentkezhetnek igényeikkel a közös asztalnál, amilyen mértékben maguk is hozzájárulnak annak megté­rítéséhez. Továbbiakban Kádár János a gazdaságirányítási reform bevezetésének előkészítéséről beszélt. Meggyőződésünk, hogy a reform előreviszi a szocializ­mus ügyét és előreviszi nem­zeti fejlődésünket. Fokozato­san előre kell törnünk a fej­lettség magasabb szintjei felé, emelnünk kell hazánk szere­pét és rangját a világgazda­ságban. Ennek útja a műszaki fejlődés, a termelékenység, a jövedelmezőség energikusabb növelése. A reformmal kapcsolatos fel­világosító munka eredmé­­nyeképp annak alapeszméje mind nagyobb megértésre, és nind szélesebb támogatásra alá­. Ahogy minden új és lágy dolognál történni szó­ VAS NÉPE 1967. február 23. Csütörtök

Next