Vas Népe, 1967. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-14 / 38. szám

X XIL évfolyam, 38. szám Ara 50 fillér 1967. február 14. Kedd A VDK elleni Malemedésekat újra folytatják Washingtonban vasárnap­­nem­ hangzott el hivatalos nyilatkozat arról, hogy az Egyesült Államok valóban szüretet rendelt el a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság elleni légitámadásokban, nem­­hivatalos állásfoglalások sze­rint azonban Johnson elnök utasítást adott a légitámadá­sok „ideiglenes felfüggesztésé­re”. Sajtókörökben az az érte­sülés terjedt el, hogy ez a szünet ad hoc jellegű, s az elnök napról napra dönti el, mikor tartja szükségesnek a légiháború felújítását. Ugyan­csak rámutanak arra a tény­re, hogy amerikai repülőgé­pek változatlanul behatolnak a VDR légiterébe, állítólagos felderítési célokból. Bár a pillanatnyi szünet egyelőre megelégedést keltett azokban a körökben, amelyek sürgették a légitámadások fel­újításának megszüntetését, il­letve ideiglenes elhalasztását, politikai megfigyelők változat­lanul borúlátóan ítélik meg a vietnami béke megteremtésé­nek kilátásait. Az amerikai lapok a hét vé­gén meglehetősen borúlátóan írtak egy esetleges pozitív fej­lemény kilátásairól. A New York Times például hírma­gyarázatában azt írta, hogy a fejleményeik ismeretében „nincs ok optimizmusra” a washingtoni Sunday Star pe­dig azt hangoztatta, hogy „a kormány véleménye szerint nem lehet szó a bombázások tartós felfüggesztéséről” amíg Washington nem kapja meg a kívánt „garanciát”. A Tegnap késő este kapott jelentések szerint az amerikai­ak a VDK elleni légitámadá­sokat újra folytatják. A tanúkat elnémítják a Mat­­m „És csötrdzsek voltak a tahak..“ (3. oldal) a Haladás—FC Haile 2:0 (1:0) (4 oldal) ) Világtörténet tíz kötetben (5 oldal) A kölcsönös bizalom szülte... A kőszegi munkásőrök ünnepi gyűlése A megalakulásának 10 éves jubileumát ünneplő munkás­őrség megyei egységei közül az Untenecker Jenőről elne­vezett­ század szombaton dél­után tartotta ünnepélyes gyű­lését Kőszegen a vár lovagter­mében. Bozsányi Lajos, az egység parancsnoka tett jelen­tést az ünnepi gyűlés elnök­sége élén bevonuló Kovács Antal elvtársinak, a megyei pártbizottság első titkárának. Az ez alkalomra szépen fel­díszített lovagtermet megtöl­tötték a munkásőrök, a hozzá­tartozók és az érdeklődő kö­zönség, míg az elnökségben a város, a párt, és tömegszerve­zetek, a fegyveres testületek, és a Munkásőrség Országos Parancsnoksága képviselői fog­laltak helyet. Az ünnepi he­­zédet Steirich Antal, a városi pártbizottság első titkára mondta. Köszöntötte azokat, akik önként fogtak fegyvert a ne­héz napokban a munkáshata­lom megszilárdítására. Színe­sen, érzékletesen mutatta­­meg azt a megbecsülést és tisztele­tet, amelyet a munkásőrség az elmúlt tíz év alatt a köz­véleményben kivívott magá­nak, ami cáfolhatatlan bizony­sága annak, hogy a munkás­őrséget a kölcsönös bizalom szülte. Külön szólt arról a 27 munkásőrről, akik közel 10 éven át hűséggel, bátorsággal, tisztánlátással visszavonulásra kényszerítették népünk ellensé­geit. — A párt irányításával működő fegyveres testület politikai bázis — mondotta a többi között. Büszkeséggel szólt arról, hogy az egység so­raiban 32 kiváló munkásőr, 11 kiváló parancsnok, 10 kor­mány- és miniszteri kitünte­tés, 3 árvízvédelmi érem és több „Kiváló határőr” jelvény tulajdonosa teljesít szolgála­tot. Áttekintette az egység tíz­éves munkáját, értékelte ered­ményeit, majd befejezésül megköszönte az eddigi mun­kát, kifejezte a városi pártbi­zottság elismerését minden munká­sőlnek különösen azok­nak, a­kiket az országos pa­rancsnok a 10 éves szolgálati éremmel tüntetett ki. A kitüntetéseket Kovács Antal, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Ágér Vil­mos, az országos parancsnok­ság képviselője adta át. A kitüntetettek nevében Szabó Miklós munkásőr mon­dott köszönetet, majd a város KISZ-fiataljai köszöntötték a munkásőröket és piros szegfűt nyújtottak át az elnökség tag­jainak. Az ünnepi gyűlés az Inter­­nacionálé hangjaival zárult, utána kedves műsorban gyö­nyörködtek a résztvevők. Az esti órákban a munkásőrök és vezetőik fehér asztal mel­lett, baráti beszélgetésén ta­lálkoztak. (vár­­) Egy — a huszonhét közül. Judikálé munkásőrök Bensőséges ünnepség színhe­lye volt szombaton délután a megyei tanács kisterme­ A párt- és szakszervezet vezető­sége köszöntötte azokat a me­gyei tanácsnál dolgozó mun­­­­kásőröket, akik immár tíz év óta tagjai ennek a fegyveres testületnek. Az ünnepségen részt vett dr. Gonda György elvtárs, a megyei párt-vb tagja, a megyei tanács elnöke, és a tanács több vezetője, va­lamint Vass Ferenc elvtárs, megyei munkásőrparancsnok. A jubiláló munkásőröket Fülöp Ferenc párttitkár üd­vözölte, köszönetet mondott a tízéves szolgálatért, helytál­lásért és további sikereket kí­vánt nekik. Gonda elvtárs hasonlóképpen értékelte a munkásőrök tevékenységét. Hangsúlyozta, hogy a szolgá­laton túl példamutatóan dol­goznak munkahelyükön is. A párt, a szakszervezet és a hi­vatal­vezetés nevében ugyan­csak köszönetet mondott ne­kik, és mindegyiküknek egy­­egy Rakéta típusú karórát nyújtott át ajándékba. ’.Én már végh­e fens egy háborút..." Vietnami műszakot tartottak a cipőgyárban Valahol Délkelet-Ázsiában napalmbombák hullanak a pagodákra, gyilkos gépfegyver­tűz tizedeli a szabadságáért 15 év óta szüntelenül harcban álló Vietnam népét. A hold­­újévi négynapos fegyverszü­net véget ért, s az amerikaiak újra támadnak. A fegyverszü­net sem telt el békésen, mert az amerikai csapatok felrúg­ták az egyezményt, s aljas szó­szegésüknek több mint 50 ha­lálos áldozata és kétszáz se­besül­tje van. Értük, a békéért, a vietnami népért fostak szerszámot va­sárnap azok a szombathelyi és körmendi cipőgyári dolgozók, akik lemondva szabadnapjuk­ról, pihenőjükről, s aznapi ke­resetüket a harcoló nép meg­segítésére ajánlották fel. A cipőgyár mintegy 1300 fiataljának felírására a fővár valamennyi dolgozója egyön­tetűen vállalta, hogy február 12-én és 19-én vietnami mű­szakot tart. A két vasárnap a szombathelyi gyár­i és kör­mendi részleg 3600 dolgozója közel százezer forintot fizet­het majd be a szolidaritási alapra. Vasárnap ellátogattunk a gyárba. Teljes volt a létszám, mindössze nyolcan hiányoz­tak, akik betegek... A két vasárnap összesen tízezer ci­pőt gyártanak, s ezzel tovább növelik a terven felül már eddig elkészült mintegy 15 ezer pár cipő számát. A fizi­kai dolgozókon kívül elöltek az irodaiak is, sőt részt kért a munkából a gyár üzemi or­vosa, dr. Erményi Imre, aki asszisztensével együtt jelent meg a rendelőjében. Amerre jártunk, mindenütt, lelkes hangulatban dolgoztak. A dolgozók érezték, ma nem szokványos munkanapról van szó, munkájukkal nemes ügyet szolgálnak. Kérdésünk­re adott válaszaik az ember­társaikért aggódó őszinte együttérzésről tanúskodtak. Németh József műhelytitkár a II-es aljakörön dolgozik. 32 éves, két gyermek boldog édes­apja. — Amikor hallottuk a ki­szesek felhívását a vietnami műszakra, mi, akik már ki­nőttünk a KISZ-ből, elhatá­roztuk, hogy csatlakozunk a felhíváshoz. Táncsics Tibor, Horváth Mihály és Horváth Tibor munkatársammal együtt röpgyűlést hívtunk össze, ahol­ ismertettük a felhívást A kör valamennyi dolgozója örömmel tett eleget a kérés­­nek. Mint mondták, szívesen jönnek, mert tudják, mit je­lent békében dolgozni, azt akarják, hogy egyszer Viet­namban is elhallgassanak a fegyverek és megindulhasson, a békés termelőmunka. E meggyőződésüket mi sem iga­zolja jobban, minthogy a kör valamennyi dolgozója ponto­san megjelent a munkahelyén. A kámoni, a herényi és az oladi munkatársaink, akik au­tóbusszal csak fél, háromne­gyed hétre értek volna be* gyalog jöttek el. Horváth Imréné egy gyer­mekes családanya a II-es fü­­zödében dolgozik. — Szinte naponta látom a televízióban azokat a borzal­makat, amelyek a vietnami né­pet sújtják. Ökölbe szorul a kezem, s könnyes lesz a szó* (Folytatás a 3. oldalon) Nincs üres munkaasztal a vietnami műszakon. — A tanácstagi­ fogadóóráknak, v­b- és tanácsüléseknek — a lakásügyeken túl i­— állandó témája a bölcsőde. Egyre többen szeretnék gyermekei­ket elhelyezni az olcsó, ké­nyelmes és jól felszerelt böl­csődékben, azonban az igények nagyobbak a lehetőségeknél. A szombathelyi városi ta­nács minden alkalmat megra­gad, hogy valamiképpen eny­hítsen a bölcsődei gondokon. Legutóbb 1965-ben egy végre­hajtó bizottsági ülésen ha­tározatot hoztak arra, hogy a Dózsa György utcai bölcsődét kibővítsék. A vb megállapo­dást kötött a Szombathelyi Építő Kts­-szel, amelynek dolgozói vállalták, hogy az építkezésen jelentős társadal­mi munkát is végeznek. Rövidesen megkezdték a munkálatokat. A költségekhez nagymértékben járult hozzá a REMIX Vállalat. Éves nye­reségéből ugyanis 600 ezer fo­rintot ajánlott fel városfejlesz­tési célokra. Ennek is köszön­hető, hogy a városi tanács 230 ezer forinttal járult hozzá vá­rosfejlesztési alapból a bölcső­de bővítéséhez. A munkák során az építő kt.sz közel 140 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. A tanács 8 ezer forintot érő helyi anyag­gal segítette az építkezést. A közös összefogás eredmé­nyeként befejezték a bölcsőde építését, s most a korábbi 44 férőhely helyett 64 áll a gyermekek rendelkezésére. A százezer forintos költséggel berendezett épületszárnyban újabb harminc gyerek talált kényelmes, korszerű otthonra. Tegnap délelőtt a csöppsé­gek már birtokukba vették az új helyiségeket, ahol hangula­tos szobák, praktikus berende­zések és nagyon sok játék vár­ta őket. Bár a kibővített bölcsőde még nem oldja meg véglegesen valamennyi igénylő gondját —­ hiszen még ma is 190 gyerme­ket kellene elhelyezni —, de ezzel is nagyot léptünk előre. A városi tanács illetékesei a jövőben is szem előtt tartják a bölcsődei férőhelyek számá­nak növelését, újabb bölcső­dék létesítését, s ha arra le­hetőség nyílik, meg is való­sítják azokat. (zentai) Fotó: (jákfalvi) Bölcsőde társadalmi összefogással Egyik ámulatból a másikba...

Next