Vas Népe, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-20 / 196. szám

„Szüntessék meg!” ..Nem !~ Becsületből vagy kötelességből Sok szemközt a „módszer pótlékról“ Havonta hozzávetőleg 350 ezer forintot fizetnek ki a Szombathelyi Cipőgyárban el nem végzett „munkáért”. Úgy­nevezett „módszerpótlék” cí­mén, és azért kapják ezt a pénzt a dolgozók (a szalagon dolgozók, szám szerint mint­egy kétezren), mert nem tud­ják őket a nyolc óra során teljes mértékben munkával el­látni. Jórészt tárgyi feltételek eredményezik, hogy a szala­gok munkásai között eseten­ként lényeges leterhelésbeli különbség mutatkozik. Mert a technológiát szinte lehe­tetlen úgy beállítani, hogy va­lamiféle kiegyenlítettség álljon elő a munkások terhelésében. A cipőgyárban az átlagmun­­kás idejének 80—85 százalékát tölti munkával s a különbö­­zetet kapja módszerpótlék­ként Érthetően nem keres annyit, mint ha az elméleti­leg elképzel­hető 100 száza­léknyi munkát végezné. A 350 ezer forint sok. A gyárnak sok. Sok a jelenben és méginkább az lesz később. Következne ebből, hogy a módszert meg kell szüntetni. De ez azt is jelentené, hogy a leterhelésnek egyre inkább meg kellene közelítenie a 100 százalékot. Ez viszont csak elméletben lehetséges és ha így lenne, feltehetően a szak­­szervezetnek is lenne egy-két szava. — Meg kell szüntetni­ — mondják a gyárban a „szélső­ségesebb” nézetek képviselői, míg mások ragaszkodnak a pótlékhoz. (Olyan pénzről van szó, amiért nem kell meg­dolgozni ...) Egyesek azt mondják, terheljék­­ le őket kellőképp, ismét mások tilta­koznak ez ellen, mondván, szeretnék látni azt az embert, aki pontosan megállapítja az elfoglaltság mértékét.­ (Dicsé­rik a gyárban az időelemző­ket, bevált a mintavételes munkanapfényképezés is és a lehető legpontosabb norma-1 időadatokat szolgáltatja.) — Nem szabad megszün­tetni! — mondja a munka­ügyi osztály vezetője és vele együtt a racionális gondol­kodásúak. — A módszerpótlék egyben jelzőszám, amely a le­terhelés mértékéről ad állan­dó és hű képet. Kérdezheti bárki, miért a vélemények összeakaszkodása, amikor végső soron plusz pénzt kapnak a munkások. Jó tudni ehhez azt, hogy a Szombathelyi Cipőgyárban szalagonként és műszakonként átlagban 3—4 ember hiány­zásával (betegség, igazolt mu­lasztás, esetenként igazolatlan stb.) kell számolni. Nem keve­sebb, mint ötven embert jelent ez valamennyi szalagon, egyetlen műszakban. Az ötven embert viszont helyettesíteni kell, és ilyenkor „veszi visz­­sza” a gyár az ingyen adott módszerpótlékot. A helyette­sítéssel ugyanis azt bízzák meg, aki a hiányzóval azonos munkát végez, vagy a tech­nológiai sorrendben közel áll hozzá. És itt ütköznek össze a vé­lemények. Amikor erről be­szélgettünk a munkásokkal az egyik alfakörön, többen mond­ták, hogy csak becsületből vállalják el esetenként a he­lyettesítést. Kényszeríteni nem lehet őket, illetve csak­ az el­méleti száz százalékos leter­heltség a módszerpótlék szint­jéig. Magyarul azt jelenti ez, hogy egy félig kész cipőt hagynának ott a szalagon. A művezetők érdekében is el­vállalják, ellenkező esetben ugyanis tőlük vonnák meg a prémiumot, így aztán a plusz munkáért esetenként néhány forintot kapnak, főként a kis­mértékben leterheltek. De ők a teljes bért kérik... A munkaügyi osztály veze­tője úgy summázta vélemé­nyét, hogy nem jogos az igény. Senki sem várhatja el, hogy például 70 százaléknyi munkáért 100 százalékos bért kapjon. Sem ma, sem az új mechanizmusban. Arra viszont igényt tarthat, hogy a gyár állandóan bizto­sítson számára munkát. Jó­zanul fogalmazta meg ezt az egyik tűzőnő. — Az ember ne érezze azt, hogy nem dolgozik meg a fizetéséért. A maga munkáját általában mindenki „feljebb” értékeli. És az­ emberek haj­lamosak arra, hogy a koráb­ban adott előnyökről később nem szívesen mondanak le — mondta. Már­pedig ez esetben így történik. Az tudniillik, hogy a helyettesítéseknél „vissza­veszik” a korábban é­s rend­szeresen , adott pénzeket. A 350 ezer forintnak egy része tehát megtérül. Itt ezen a ponton elérkeztünk a kor­szerű üzemszervezés igenlé­séhez. A kötött ütemű, úgy­nevezett kényszerpályás futó­szalagok esetében ma — bár keresnek — még nem találtak jobb megoldást. A módszer­pótlék tehát egyelőre marad. Jobb híján egy másik, a je­lenleginél fejlettebb módszert pótol, amely összhangban van a gyár és nem utolsó sorban a munkás embereik érdekével. T. Z. ­ Főhaditanács Savariéban A karneválra készül Szombathely Még egy hét, s hatodszor haman a fanfár Szombathe­lyen, a Berzsenyi téren hir­detve: megkezdődött a Savaria Történelmi Karnevál! Erre készül most már egész héten a város rendfenntartó köze­gektől a rendezőkig, a több­ezer jelmezes felvonulóval bezárólag. Már pénteken ösz­­szeült a korrendezők­ és mű­szakiak főhaditanácsa, s mint csendes megfigyelő, a következő hadititkokat sike­rült ellesni: Tízezer jelmez Szombatra várták a négy teherautónyi jelmezt, amely több, mint tízezer darabból áll. Hétfőn kezdik meg az értékes anyag szétosztását, korok szerint: minden szerep­lő időben hozzájut jelmezé­hez. Az eddig már sokszor megcsodált ruhatár újabbak­kal gazdagodott: sok deko­ratív kosztümöt varrattak a római és a 48-as jelenetekhez. Hétfőn érkezik meg Szom­bathelyre a Kecskeméti Kato­na József Színházból a kar­nevál főrendezője, Turián György, aki már az egyes kor­csoportok próbájába is bese­­gít. Holnap kezdődnek meg a részleg­próbák iskolákban, sportpályákon, üzemekben és a játék helyszínén. 21-én és 22-én a római csapatok gya­korlatoznak, 24-én a Berzse­nyi téren ugyancsak felvonul a római szín, 25-én a szom­bat esti előjátékot gyakorol­ják a sportolókkal együtt. A honfoglalók 22-én rendezik soraikat, a törökök 23-án, a kuruc gyalogság és a szabad­ságharcosok ugyanezen a na­pon , de más-más helyszí­nen. A Horthy-kor szereplői 22-én vonulnak fel a Dózsa sportpályán, a Tanácsköztár­saság szereplői 24-én a hely­színen próbálják el játékukat. A jelmezes főpróbát augusztus 25-én, pénteken délután 4-től este 8-ig tartják az összes sze­replő részvételével. Szombaton, augusztus 26-án este 8 órakor kezdődik az egy­órás előjáték, amelyben a ró­mai légiók, előkelőségek és a római polgárok vesznek részt: meghalt a császár, él­jen a császár! Ez az előjáték új színfoltja a karneválnak, a módosított szövegkönyvnek és mesének, de szervesen hozzá­tartozik a másnapi nagy fel­vonuláshoz. Parkírozni tilos ! Az augusztus 27-i karnevál fél napra Szombathelyen módo­sítja közlekedését — részben már a korcsoportok helyszíni próbái alatt is. Az autóbu­szok közlekedési útvonala megváltozik erre az időre — a MÁVAUT erre vonatkozóan értesíti az utazóközönséget — a rendőrség pedig kéri az autósokat, hogy augusztus 27- én reggel 6 óráig szállítsák el járműveiket a felvonulási útvonál területéről, illetve amennyiben az érintett út­vonal udvaraiban parkíroznak, s járművüket igénybe akar­ják venni — ez időpontra hozzák ki őket a parkírozó területről. A karnevál rend­jére több száz rendőr, rende­ző és ifjúgárdista ügyel. A rendezőség már most nyoma­tékosan felhívja az amatőr fotósok és filmesek figyelmét arra, hogy csak a kordonon kívül tartózkodjanak — a látványosság és a rend zavar­talansága érdekében. A felvonulás útvonala nem változott: a jelmezesek ál­lomáshelyeikről történelmi sorrendben indulnak a Köz­társaság teret, a Bajcsy-Zsi­­linszky Endre utcát, a Pető­fi Sándor utcát érintve az Alkotmány utcán át a Berzse­nyi térre, s az itt bemutatott produkció után a Hollán Er­nő, illetve a Kiskar utcán át vonulnak vissza az öltözési helyekre. Már a hét elején tudja minden, korcsoport az állomáshelyét, amelyet ötlete­sen és praktikusan, mindent előre kiszámítva állítottak ösz­sze, s tüntettek fel egy hatal­mas térképen. Kedden hajnalban megérke­zik Szombathelyre a 141 lo­vas hátaslovával, ezek fo­lyamatosan kapcsolódnak be a próbák menetrendjébe. A fel­vonulás útvonalán hét tele­fonügyelet adja egymásnak a „drótot”, az utasításokat. Amíg felharsan a fanfár. Több ezer ember szorgosko­dik sokszáz idegekre menő aprólékos munkával azért, hogy az összhatás, a nagy fel­vonulás tökéletes, zökkenő­­mentes, gyönyörködtető le­gyen. Szavakkal nehéz — s főleg előre nehéz — ecsetel­ni azt, hogy milyen nagysze­rű, színes, látványos lesz a karnevál, így csak az egyes „állomásokat”, műsorokat ele­venítsük fel. Az első nagy látványossá­got a pénteki jelmezes fő­próba ígéri. A karnevál tulaj­donképpen augusztus 26-án, szombaton este kezdődik a Berzsenyi téren egy római ko­ri előjátékkal, fáklyafénynél. Ez a jelenet este 8 és 9 óra között zajlik le, utána a Mű­velődési és Sportház galériá­ján Gombos Katalin és Sin­­kovits Imre művész­ estjére ke­rül sor. A vasárnap délelőtt pedig a tömegeket vonzó, tö­megeket mozgató karneválé ... Befejezésül csak annyit: a tribün­jegyek már két héttel ezelőtt, egy nap alatt elkel­tek... I Sz. É. M­it tud az új gazdaság­irányításról? — kér­deztem a napokban az ikervári tsz irodája előtt egy embertől, aki rándított a vállán, széttörölt egy huncut­­kás mosolyt a bajuszáról és így válaszolt: — Mit szólnék? ... Helyes­lem, s így én is megszavaz­tam az egyesülést. A többi­­ már a vezetőség dolga. Majdnem elmosolyogtam magam, mert a válaszból ítélve két malomban őröltünk, de aztán úgy gondoltam, hogy ez a tsz-tag még sincs olyan messze az én érdeklő­dési körömtől, hiszen a há­rom község — Ikervár, Rába­­kovácsi és Balazsameggyes — termelőszövetkezeteinek az egyesülése is — amire gon­dolt — az új gazdaságirányí­tás jegyében született. És mert a több mint hatezer holdas gazdaság hivatalosan újévtől kezdi el működését, a megkérdezett gazdának ez az új forma lesz gyakorlatban az új mechanizmus. Aztán tisztáztuk a félreér­tést, — amin ő is mosolygott — és elmondta, hogy azért ahhoz ,mármint az új mecha­nizmushoz is hozzá tudna szólni, hiszen rádió, tv van a házban és ezenkívül há­rom újság is jár. De tömören csak annyit mond — ahogy ő érti — hogy újévtől az eddi­ginél okosabban és eredmé­nyesebben kell gazdálkodni. De azért csak menjen az el­nökhöz, ő még többet tud, már ahogy ez a vezetőhöz illik. Zsoldos József, aki gyakor­latban még csak az ikervári tsz elnöke, de az egyesített tsz is őt választotta, s így már a Rába menti Egyesült Mtsz elnöke is, összeráncol­ja a homlokát. Először kité­rőt keres, mondván: arra most még nehéz válaszolni, mi­ként lesz az új mechaniz­musban, konkréten a megna­gyobbodott gazdaságban, de annyi máris biztos, hogy nem úgy, mint most — Egy-két dologról már én is tudok — próbálom ugrasz­tani a nyulat a bokorból, ami sikerül is, mert az elnök, mintha csak kiigazítani akar­ná a hiányos értesüléseimet, már sorolja is: „­ Az egyesült mlsz csúcs­­vezetősége szombatonként összeül, mert bár a jövő év január 1-től kezdünk, azon­ban az őszi szántást, vetést, a műtrágya-megrendeléseket és egy sor dolgot máris a nagy gazdaságnak megfelelő­en előre kell intézni. — Ebben azonban még nincs semmi új és különle­ges. — De igen — cáfol most már vitatkozó, magyarázó kedvvel az elnök — mert a vetéstervet például a három falu földadottságainak meg­felelően végezzük. Vannak ta­pasztalataink és tudjuk, hogy melyik határrészen pompázik, terem leggazdaságosabban a különböző kultúra. Ugyanígy alakítjuk az állattenyésztést is: az egyik faluban tehené­szet lesz, a másikban szar­vasmarha-hizlalás, a harma­dikban sertés és baromfi, a férőhely és az adottságoknak megfelelően a leggazdaságo­sabb lehetőségeket kihasznál­va. Persze látom — néz rám —, hogy maga erre is azt mondja: nem új. Nekünk igen. És az embereknek is. Jobban érvényesül a szako­sítás, a hozzáértés és nem utolsósorban a több és jobb árutermelés. De mondok én magának egészen újat is. A­j lapot kezdtem. _— Kormányunk igen jelen­tősnek tartja és sok kedvez­ménnyel segíti a háztáji gaz­daságok árutermelését is, hi­szen ez nemcsak a belföldi ellátást­­illetően, hanem ex­port szempontból is fontos. Ezért­­ úgy határoztunk, hogy a jövő évtől kezdve a megna­gyobbodott tsz tagjainak ered­ményesebb háztáji gazdálko­dásához külön mezőgazdászt alkalmazunk. Ismeretes, hogy az új mechanizmusban a fel­vásárlást illetve a háztájiba­ termett árut is mi továbbít­juk és mi erre sem akarunk ráfizetni. Sőt, de nehogy fél­reértsen, mert egy olyan ha­tározat is született, hogy­­ nagyüzemi felárnak az 50 szá­zalékát otthagyjuk a terme­lőnek. — Ez szép, nemes gesztus — írja, aminek akarja, m­erre azt mondjuk, hogy anya­gi ösztönzés, mert arról van szó, hogy ha a nagy közös gazdaság évi 15 vagon hízott marha és 5 vagon sertéshús termel, akkor a háztáji gaz­daságokból is fel lehet vá­sárolni 10 vagon húst, ahos a baromfiról, tojásról, tejrő nem is szólva.­­ Csakhogy ekkora húster­­meléshez óriási mennyiségi takarmány is kell. A­z elnök mosolyog a naivnak hangzó okos­­l­kodáson, majd el­mondja, hogy a közös jószág­állománynak szükséges takar­mánybázisán túl tervszerű fel­adattá teszik a háztáji jó­szág ellátását is. Tehát nem úgy, mint általában eddig hogy ha maradt, akkor igen ha nem, úgy is jó. Ennek ér­dekében elmondták a tagság­nak, hogy ugyanazon a föl­dön, ahol eddig 14 mázsa ár­pa, vagy 20 mázsa kukorica termett, lehet húsz, illetve harminc, sőt ennél jobb ter­més is. Ez nemcsak a jobb agrotechnikától, műtrágya fel­használásától függ, hanem a tagság hozzáállásától is. Dt elsősorban azoktól az embe­rektől, akik gépkisegítők, il­letve a növénytermesztésné dolgoznak. Egyébként van még tennivaló a tejtermelésnél é­s hizlalás önköltségcsökkenté­sénél is. —• Ezek szerint úgy néz ki, hogy az új keretet gaz­daságosabb tartalommal töltik meg? — Várjon — emeli fel­­ kezét Zsoldos József. — Ha elkezdtem a jövő gazdálkodá­sáról beszélni, hadd fejezzen be. — A megnagyobbodott gaz­daság több mint ezer holt rét-legelővel is rendelkezik Ebből jelenleg csak 25 hold az öntözött, de az első feladatok közé tartozik, hogy az egész területet öntözzük majd. Erdővel is gyarapszunk s évente mintegy 2000 köbmé­ter fakitermelési lehetőségünk van. Ezt szeretnénk feldolgoz­ni, ezért már jövőre megépü egy korszerű bognárműhely A gépek nagy része már­ megvan. Jelenleg is folyik , holt Rába-mederből a kavics kitermelés, de mi ezt fel­­ tudnánk dolgozni: betonoszlo­poknak, kútgyűrűknek és ma építkezéshez szükséges áruk­nak. Gépműhelyünk már­ olyan, hogy főjavításokat is végzünk, de a jövőben a la­kosság igényét — háztartás gép és egyéb javítását —­­ kielégítjük. Kibővít­jük a ker­tészetet, és mind a három községben elárusító helyet lé­tesítünk. — Most már csak a bíró nyitás van hátra — nézzen az elnökre, aki a végén ma alig tudta abbahagyni a fel­sorolást a jövő évtől kezdőd­­gazdálkodásukról. M­indenesetre az itt el­mondottakból is ki­tűnik, hogy Ikervá­ron, illetve a Rába-ment Egyesült Mtsz-ben az új gaz­daságirányításnak, gazdálko­dásnak nemcsak a szele fúj godás, hanem a tervezések é­s konkrét intézkedések is ar­ról vallanak, hogy az újév­től új keretek között minden bizonnyal gazdagabb lesz ; tartalom is. Újévtől új forma, gazdagabb tartalommal 100 millió a Répcelaki Szénsavgyár rekonstrukciójára Az iparosodásban is egyre gazdagodó megyénk ismét egy jelentős üzem­bővülést üdvö­zölheti. Noha több éve szó van a szénsavgyár rekonst­rukciójáról, gazdasági meg­gondolások még nem tartották időszerűnek a nagy munkát. Most, a gazdaság új mecha­nizmusának beruházási rend­je szerint mintegy 100 millió forintos beruházással, hitel­ből, s a vállalatnál képződő beruházási alap terhére, meg­valósul a rekonstrukció. A jelentős beruházást három lépcsőben valósítják meg: jö­vőre rendbehozzák, felújítják az energiatermelő berendezé­seket, s egy új irodaházat is megépítenek. A munka zöme, több mint kétharmada folyamatosan készül, s a ter­vek szerint 1971 közepéig tart. Az országosan egyedülálló üzemről érdemes megjegyezni, hogy termelésében a leggaz­daságosabb üzemek közé tar­tozik, termékeinek igen nagy lehetősége van a világpiacon. A rekonstrukció is ezeknek a lehetőségeknek a kihasználá­sát célozza. Tökéletesebb be­rendezésekkel kívánják elérni, hogy a természetesen előfor­duló szénsavat 100 százaléko­san meg tudják tisztítani. A sikerekben bíznak a szénsav­­gyáriak, s bíznak a felsőbb szervek is. Az új beruházáson teljesen biztosnak látszik a ráfordított összeg megtérülése, íme csupán egyetlen bizto­síték: a tervezett vállalati eredmény az eddigi hét hó­napra 25 millió forint volt, s ezzel szemben 33 millió fo­rintot teljesítettek, s az egy­­főre eső termelési érték, ame­lyet 128 ezer 680 forintra ter­veztek, meghaladja a 140 ezer forintot — cse — Új gyártmányok a Szentgotthárdi Selyemgyárban A Szentgotthárdi Selyemgyár egyébként is széles­ skálájú ter­mékei ismét újakkal gazdagod­tak.­­Főként az export piac kö­veteli meg az új típusú anya­gok gyártását. Kül- és belföld­re egyaránt készül az úgyne­vezett „Ciklon” nylon anyag. Munkaköpenyeknek használja fel a konfekcióipar. Ebből 51 ezer négyzetméterre kapott m­egrendelést a gyár. Most kezd­ték gyártani a „Cristalin” nevű igen jó minőségű műselymet, melyet a konfekció­ipar mel­lett nagy mennyiségben hasz­nál fel a takarógyártás. A szép fényű műselyem a közkedvelt műanyag és gyapjú­takarók szegélye. Ebből az anyagból 186 ezer négyzetméter gyártását kezdte meg az üzem. Először készül Szen­tgotth­ár­don műselyemből kockás pap­lan anyag, 56 ezer négyzetmé­ter az első megrendelés. Igen közép termék a chantunghoz ha­sonló nylon anyag, amely „Ven­timiglia” névein kerül majd a piacra. Keskeny és széles vál­tozatban egyaránt készítik. A női ruhák és blúzok slágere lesz ez az anyag, amelyből egye­lőre 25 ezer négyzetmétert ké­szítenek. VAS NÉPE Megbecsülés Csak dicsérni lehet a Sava­ria 1967 ünnepi játékok ren­dezőségének azt az elhatáro­zását, hogy a maguk lehetősé­gei között nem feledkeznek meg azokról, akik évről évre hozzájárulnak, megyeszékhe­lyünk jó hírnevének­ öregbí­téséhez. Ma délelőtt 11 óra­kor ugyanis a rendezőség fo­gadást ad Mozart A varázsfű­vola című operájában 5 é­­óta Szombathelyen szereplő, tiszteletére a Művelődési­­ Sportház eszpresszójában. A figyelmesség minden bi­zonnyal további aktivitásra serkenti a szereplőket. ­d. ) 1967. augusztus 20. Vásárnál

Next