Vas Népe, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
„Szüntessék meg!” ..Nem !~ Becsületből vagy kötelességből Sok szemközt a „módszer pótlékról“ Havonta hozzávetőleg 350 ezer forintot fizetnek ki a Szombathelyi Cipőgyárban el nem végzett „munkáért”. Úgynevezett „módszerpótlék” címén, és azért kapják ezt a pénzt a dolgozók (a szalagon dolgozók, szám szerint mintegy kétezren), mert nem tudják őket a nyolc óra során teljes mértékben munkával ellátni. Jórészt tárgyi feltételek eredményezik, hogy a szalagok munkásai között esetenként lényeges leterhelésbeli különbség mutatkozik. Mert a technológiát szinte lehetetlen úgy beállítani, hogy valamiféle kiegyenlítettség álljon elő a munkások terhelésében. A cipőgyárban az átlagmunkás idejének 80—85 százalékát tölti munkával s a különbözetet kapja módszerpótlékként Érthetően nem keres annyit, mint ha az elméletileg elképzelhető 100 százaléknyi munkát végezné. A 350 ezer forint sok. A gyárnak sok. Sok a jelenben és méginkább az lesz később. Következne ebből, hogy a módszert meg kell szüntetni. De ez azt is jelentené, hogy a leterhelésnek egyre inkább meg kellene közelítenie a 100 százalékot. Ez viszont csak elméletben lehetséges és ha így lenne, feltehetően a szakszervezetnek is lenne egy-két szava. — Meg kell szüntetni — mondják a gyárban a „szélsőségesebb” nézetek képviselői, míg mások ragaszkodnak a pótlékhoz. (Olyan pénzről van szó, amiért nem kell megdolgozni ...) Egyesek azt mondják, terheljék le őket kellőképp, ismét mások tiltakoznak ez ellen, mondván, szeretnék látni azt az embert, aki pontosan megállapítja az elfoglaltság mértékét. (Dicsérik a gyárban az időelemzőket, bevált a mintavételes munkanapfényképezés is és a lehető legpontosabb norma-1 időadatokat szolgáltatja.) — Nem szabad megszüntetni! — mondja a munkaügyi osztály vezetője és vele együtt a racionális gondolkodásúak. — A módszerpótlék egyben jelzőszám, amely a leterhelés mértékéről ad állandó és hű képet. Kérdezheti bárki, miért a vélemények összeakaszkodása, amikor végső soron plusz pénzt kapnak a munkások. Jó tudni ehhez azt, hogy a Szombathelyi Cipőgyárban szalagonként és műszakonként átlagban 3—4 ember hiányzásával (betegség, igazolt mulasztás, esetenként igazolatlan stb.) kell számolni. Nem kevesebb, mint ötven embert jelent ez valamennyi szalagon, egyetlen műszakban. Az ötven embert viszont helyettesíteni kell, és ilyenkor „veszi viszsza” a gyár az ingyen adott módszerpótlékot. A helyettesítéssel ugyanis azt bízzák meg, aki a hiányzóval azonos munkát végez, vagy a technológiai sorrendben közel áll hozzá. És itt ütköznek össze a vélemények. Amikor erről beszélgettünk a munkásokkal az egyik alfakörön, többen mondták, hogy csak becsületből vállalják el esetenként a helyettesítést. Kényszeríteni nem lehet őket, illetve csak az elméleti száz százalékos leterheltség a módszerpótlék szintjéig. Magyarul azt jelenti ez, hogy egy félig kész cipőt hagynának ott a szalagon. A művezetők érdekében is elvállalják, ellenkező esetben ugyanis tőlük vonnák meg a prémiumot, így aztán a plusz munkáért esetenként néhány forintot kapnak, főként a kismértékben leterheltek. De ők a teljes bért kérik... A munkaügyi osztály vezetője úgy summázta véleményét, hogy nem jogos az igény. Senki sem várhatja el, hogy például 70 százaléknyi munkáért 100 százalékos bért kapjon. Sem ma, sem az új mechanizmusban. Arra viszont igényt tarthat, hogy a gyár állandóan biztosítson számára munkát. Józanul fogalmazta meg ezt az egyik tűzőnő. — Az ember ne érezze azt, hogy nem dolgozik meg a fizetéséért. A maga munkáját általában mindenki „feljebb” értékeli. És az emberek hajlamosak arra, hogy a korábban adott előnyökről később nem szívesen mondanak le — mondta. Márpedig ez esetben így történik. Az tudniillik, hogy a helyettesítéseknél „visszaveszik” a korábban és rendszeresen , adott pénzeket. A 350 ezer forintnak egy része tehát megtérül. Itt ezen a ponton elérkeztünk a korszerű üzemszervezés igenléséhez. A kötött ütemű, úgynevezett kényszerpályás futószalagok esetében ma — bár keresnek — még nem találtak jobb megoldást. A módszerpótlék tehát egyelőre marad. Jobb híján egy másik, a jelenleginél fejlettebb módszert pótol, amely összhangban van a gyár és nem utolsó sorban a munkás embereik érdekével. T. Z. Főhaditanács Savariéban A karneválra készül Szombathely Még egy hét, s hatodszor haman a fanfár Szombathelyen, a Berzsenyi téren hirdetve: megkezdődött a Savaria Történelmi Karnevál! Erre készül most már egész héten a város rendfenntartó közegektől a rendezőkig, a többezer jelmezes felvonulóval bezárólag. Már pénteken öszszeült a korrendezők és műszakiak főhaditanácsa, s mint csendes megfigyelő, a következő hadititkokat sikerült ellesni: Tízezer jelmez Szombatra várták a négy teherautónyi jelmezt, amely több, mint tízezer darabból áll. Hétfőn kezdik meg az értékes anyag szétosztását, korok szerint: minden szereplő időben hozzájut jelmezéhez. Az eddig már sokszor megcsodált ruhatár újabbakkal gazdagodott: sok dekoratív kosztümöt varrattak a római és a 48-as jelenetekhez. Hétfőn érkezik meg Szombathelyre a Kecskeméti Katona József Színházból a karnevál főrendezője, Turián György, aki már az egyes korcsoportok próbájába is besegít. Holnap kezdődnek meg a részlegpróbák iskolákban, sportpályákon, üzemekben és a játék helyszínén. 21-én és 22-én a római csapatok gyakorlatoznak, 24-én a Berzsenyi téren ugyancsak felvonul a római szín, 25-én a szombat esti előjátékot gyakorolják a sportolókkal együtt. A honfoglalók 22-én rendezik soraikat, a törökök 23-án, a kuruc gyalogság és a szabadságharcosok ugyanezen a napon , de más-más helyszínen. A Horthy-kor szereplői 22-én vonulnak fel a Dózsa sportpályán, a Tanácsköztársaság szereplői 24-én a helyszínen próbálják el játékukat. A jelmezes főpróbát augusztus 25-én, pénteken délután 4-től este 8-ig tartják az összes szereplő részvételével. Szombaton, augusztus 26-án este 8 órakor kezdődik az egyórás előjáték, amelyben a római légiók, előkelőségek és a római polgárok vesznek részt: meghalt a császár, éljen a császár! Ez az előjáték új színfoltja a karneválnak, a módosított szövegkönyvnek és mesének, de szervesen hozzátartozik a másnapi nagy felvonuláshoz. Parkírozni tilos ! Az augusztus 27-i karnevál fél napra Szombathelyen módosítja közlekedését — részben már a korcsoportok helyszíni próbái alatt is. Az autóbuszok közlekedési útvonala megváltozik erre az időre — a MÁVAUT erre vonatkozóan értesíti az utazóközönséget — a rendőrség pedig kéri az autósokat, hogy augusztus 27- én reggel 6 óráig szállítsák el járműveiket a felvonulási útvonál területéről, illetve amennyiben az érintett útvonal udvaraiban parkíroznak, s járművüket igénybe akarják venni — ez időpontra hozzák ki őket a parkírozó területről. A karnevál rendjére több száz rendőr, rendező és ifjúgárdista ügyel. A rendezőség már most nyomatékosan felhívja az amatőr fotósok és filmesek figyelmét arra, hogy csak a kordonon kívül tartózkodjanak — a látványosság és a rend zavartalansága érdekében. A felvonulás útvonala nem változott: a jelmezesek állomáshelyeikről történelmi sorrendben indulnak a Köztársaság teret, a Bajcsy-Zsilinszky Endre utcát, a Petőfi Sándor utcát érintve az Alkotmány utcán át a Berzsenyi térre, s az itt bemutatott produkció után a Hollán Ernő, illetve a Kiskar utcán át vonulnak vissza az öltözési helyekre. Már a hét elején tudja minden, korcsoport az állomáshelyét, amelyet ötletesen és praktikusan, mindent előre kiszámítva állítottak öszsze, s tüntettek fel egy hatalmas térképen. Kedden hajnalban megérkezik Szombathelyre a 141 lovas hátaslovával, ezek folyamatosan kapcsolódnak be a próbák menetrendjébe. A felvonulás útvonalán hét telefonügyelet adja egymásnak a „drótot”, az utasításokat. Amíg felharsan a fanfár. Több ezer ember szorgoskodik sokszáz idegekre menő aprólékos munkával azért, hogy az összhatás, a nagy felvonulás tökéletes, zökkenőmentes, gyönyörködtető legyen. Szavakkal nehéz — s főleg előre nehéz — ecsetelni azt, hogy milyen nagyszerű, színes, látványos lesz a karnevál, így csak az egyes „állomásokat”, műsorokat elevenítsük fel. Az első nagy látványosságot a pénteki jelmezes főpróba ígéri. A karnevál tulajdonképpen augusztus 26-án, szombaton este kezdődik a Berzsenyi téren egy római kori előjátékkal, fáklyafénynél. Ez a jelenet este 8 és 9 óra között zajlik le, utána a Művelődési és Sportház galériáján Gombos Katalin és Sinkovits Imre művész estjére kerül sor. A vasárnap délelőtt pedig a tömegeket vonzó, tömegeket mozgató karneválé ... Befejezésül csak annyit: a tribünjegyek már két héttel ezelőtt, egy nap alatt elkeltek... I Sz. É. Mit tud az új gazdaságirányításról? — kérdeztem a napokban az ikervári tsz irodája előtt egy embertől, aki rándított a vállán, széttörölt egy huncutkás mosolyt a bajuszáról és így válaszolt: — Mit szólnék? ... Helyeslem, s így én is megszavaztam az egyesülést. A többi már a vezetőség dolga. Majdnem elmosolyogtam magam, mert a válaszból ítélve két malomban őröltünk, de aztán úgy gondoltam, hogy ez a tsz-tag még sincs olyan messze az én érdeklődési körömtől, hiszen a három község — Ikervár, Rábakovácsi és Balazsameggyes — termelőszövetkezeteinek az egyesülése is — amire gondolt — az új gazdaságirányítás jegyében született. És mert a több mint hatezer holdas gazdaság hivatalosan újévtől kezdi el működését, a megkérdezett gazdának ez az új forma lesz gyakorlatban az új mechanizmus. Aztán tisztáztuk a félreértést, — amin ő is mosolygott — és elmondta, hogy azért ahhoz ,mármint az új mechanizmushoz is hozzá tudna szólni, hiszen rádió, tv van a házban és ezenkívül három újság is jár. De tömören csak annyit mond — ahogy ő érti — hogy újévtől az eddiginél okosabban és eredményesebben kell gazdálkodni. De azért csak menjen az elnökhöz, ő még többet tud, már ahogy ez a vezetőhöz illik. Zsoldos József, aki gyakorlatban még csak az ikervári tsz elnöke, de az egyesített tsz is őt választotta, s így már a Rába menti Egyesült Mtsz elnöke is, összeráncolja a homlokát. Először kitérőt keres, mondván: arra most még nehéz válaszolni, miként lesz az új mechanizmusban, konkréten a megnagyobbodott gazdaságban, de annyi máris biztos, hogy nem úgy, mint most — Egy-két dologról már én is tudok — próbálom ugrasztani a nyulat a bokorból, ami sikerül is, mert az elnök, mintha csak kiigazítani akarná a hiányos értesüléseimet, már sorolja is: „ Az egyesült mlsz csúcsvezetősége szombatonként összeül, mert bár a jövő év január 1-től kezdünk, azonban az őszi szántást, vetést, a műtrágya-megrendeléseket és egy sor dolgot máris a nagy gazdaságnak megfelelően előre kell intézni. — Ebben azonban még nincs semmi új és különleges. — De igen — cáfol most már vitatkozó, magyarázó kedvvel az elnök — mert a vetéstervet például a három falu földadottságainak megfelelően végezzük. Vannak tapasztalataink és tudjuk, hogy melyik határrészen pompázik, terem leggazdaságosabban a különböző kultúra. Ugyanígy alakítjuk az állattenyésztést is: az egyik faluban tehenészet lesz, a másikban szarvasmarha-hizlalás, a harmadikban sertés és baromfi, a férőhely és az adottságoknak megfelelően a leggazdaságosabb lehetőségeket kihasználva. Persze látom — néz rám —, hogy maga erre is azt mondja: nem új. Nekünk igen. És az embereknek is. Jobban érvényesül a szakosítás, a hozzáértés és nem utolsósorban a több és jobb árutermelés. De mondok én magának egészen újat is. Aj lapot kezdtem. _— Kormányunk igen jelentősnek tartja és sok kedvezménnyel segíti a háztáji gazdaságok árutermelését is, hiszen ez nemcsak a belföldi ellátástilletően, hanem export szempontból is fontos. Ezért úgy határoztunk, hogy a jövő évtől kezdve a megnagyobbodott tsz tagjainak eredményesebb háztáji gazdálkodásához külön mezőgazdászt alkalmazunk. Ismeretes, hogy az új mechanizmusban a felvásárlást illetve a háztájiba termett árut is mi továbbítjuk és mi erre sem akarunk ráfizetni. Sőt, de nehogy félreértsen, mert egy olyan határozat is született, hogy nagyüzemi felárnak az 50 százalékát otthagyjuk a termelőnek. — Ez szép, nemes gesztus — írja, aminek akarja, merre azt mondjuk, hogy anyagi ösztönzés, mert arról van szó, hogy ha a nagy közös gazdaság évi 15 vagon hízott marha és 5 vagon sertéshús termel, akkor a háztáji gazdaságokból is fel lehet vásárolni 10 vagon húst, ahos a baromfiról, tojásról, tejrő nem is szólva. Csakhogy ekkora hústermeléshez óriási mennyiségi takarmány is kell. Az elnök mosolyog a naivnak hangzó okoslkodáson, majd elmondja, hogy a közös jószágállománynak szükséges takarmánybázisán túl tervszerű feladattá teszik a háztáji jószág ellátását is. Tehát nem úgy, mint általában eddig hogy ha maradt, akkor igen ha nem, úgy is jó. Ennek érdekében elmondták a tagságnak, hogy ugyanazon a földön, ahol eddig 14 mázsa árpa, vagy 20 mázsa kukorica termett, lehet húsz, illetve harminc, sőt ennél jobb termés is. Ez nemcsak a jobb agrotechnikától, műtrágya felhasználásától függ, hanem a tagság hozzáállásától is. Dt elsősorban azoktól az emberektől, akik gépkisegítők, illetve a növénytermesztésné dolgoznak. Egyébként van még tennivaló a tejtermelésnél és hizlalás önköltségcsökkentésénél is. —• Ezek szerint úgy néz ki, hogy az új keretet gazdaságosabb tartalommal töltik meg? — Várjon — emeli fel kezét Zsoldos József. — Ha elkezdtem a jövő gazdálkodásáról beszélni, hadd fejezzen be. — A megnagyobbodott gazdaság több mint ezer holt rét-legelővel is rendelkezik Ebből jelenleg csak 25 hold az öntözött, de az első feladatok közé tartozik, hogy az egész területet öntözzük majd. Erdővel is gyarapszunk s évente mintegy 2000 köbméter fakitermelési lehetőségünk van. Ezt szeretnénk feldolgozni, ezért már jövőre megépü egy korszerű bognárműhely A gépek nagy része már megvan. Jelenleg is folyik , holt Rába-mederből a kavics kitermelés, de mi ezt fel tudnánk dolgozni: betonoszlopoknak, kútgyűrűknek és ma építkezéshez szükséges áruknak. Gépműhelyünk már olyan, hogy főjavításokat is végzünk, de a jövőben a lakosság igényét — háztartás gép és egyéb javítását — kielégítjük. Kibővítjük a kertészetet, és mind a három községben elárusító helyet létesítünk. — Most már csak a bíró nyitás van hátra — nézzen az elnökre, aki a végén ma alig tudta abbahagyni a felsorolást a jövő évtől kezdődgazdálkodásukról. Mindenesetre az itt elmondottakból is kitűnik, hogy Ikerváron, illetve a Rába-ment Egyesült Mtsz-ben az új gazdaságirányításnak, gazdálkodásnak nemcsak a szele fúj godás, hanem a tervezések és konkrét intézkedések is arról vallanak, hogy az újévtől új keretek között minden bizonnyal gazdagabb lesz ; tartalom is. Újévtől új forma, gazdagabb tartalommal 100 millió a Répcelaki Szénsavgyár rekonstrukciójára Az iparosodásban is egyre gazdagodó megyénk ismét egy jelentős üzembővülést üdvözölheti. Noha több éve szó van a szénsavgyár rekonstrukciójáról, gazdasági meggondolások még nem tartották időszerűnek a nagy munkát. Most, a gazdaság új mechanizmusának beruházási rendje szerint mintegy 100 millió forintos beruházással, hitelből, s a vállalatnál képződő beruházási alap terhére, megvalósul a rekonstrukció. A jelentős beruházást három lépcsőben valósítják meg: jövőre rendbehozzák, felújítják az energiatermelő berendezéseket, s egy új irodaházat is megépítenek. A munka zöme, több mint kétharmada folyamatosan készül, s a tervek szerint 1971 közepéig tart. Az országosan egyedülálló üzemről érdemes megjegyezni, hogy termelésében a leggazdaságosabb üzemek közé tartozik, termékeinek igen nagy lehetősége van a világpiacon. A rekonstrukció is ezeknek a lehetőségeknek a kihasználását célozza. Tökéletesebb berendezésekkel kívánják elérni, hogy a természetesen előforduló szénsavat 100 százalékosan meg tudják tisztítani. A sikerekben bíznak a szénsavgyáriak, s bíznak a felsőbb szervek is. Az új beruházáson teljesen biztosnak látszik a ráfordított összeg megtérülése, íme csupán egyetlen biztosíték: a tervezett vállalati eredmény az eddigi hét hónapra 25 millió forint volt, s ezzel szemben 33 millió forintot teljesítettek, s az egyfőre eső termelési érték, amelyet 128 ezer 680 forintra terveztek, meghaladja a 140 ezer forintot — cse — Új gyártmányok a Szentgotthárdi Selyemgyárban A Szentgotthárdi Selyemgyár egyébként is széles skálájú termékei ismét újakkal gazdagodtak.Főként az export piac követeli meg az új típusú anyagok gyártását. Kül- és belföldre egyaránt készül az úgynevezett „Ciklon” nylon anyag. Munkaköpenyeknek használja fel a konfekcióipar. Ebből 51 ezer négyzetméterre kapott megrendelést a gyár. Most kezdték gyártani a „Cristalin” nevű igen jó minőségű műselymet, melyet a konfekcióipar mellett nagy mennyiségben használ fel a takarógyártás. A szép fényű műselyem a közkedvelt műanyag és gyapjútakarók szegélye. Ebből az anyagból 186 ezer négyzetméter gyártását kezdte meg az üzem. Először készül Szentgotthárdon műselyemből kockás paplan anyag, 56 ezer négyzetméter az első megrendelés. Igen közép termék a chantunghoz hasonló nylon anyag, amely „Ventimiglia” névein kerül majd a piacra. Keskeny és széles változatban egyaránt készítik. A női ruhák és blúzok slágere lesz ez az anyag, amelyből egyelőre 25 ezer négyzetmétert készítenek. VAS NÉPE Megbecsülés Csak dicsérni lehet a Savaria 1967 ünnepi játékok rendezőségének azt az elhatározását, hogy a maguk lehetőségei között nem feledkeznek meg azokról, akik évről évre hozzájárulnak, megyeszékhelyünk jó hírnevének öregbítéséhez. Ma délelőtt 11 órakor ugyanis a rendezőség fogadást ad Mozart A varázsfűvola című operájában 5 éóta Szombathelyen szereplő, tiszteletére a Művelődési Sportház eszpresszójában. A figyelmesség minden bizonnyal további aktivitásra serkenti a szereplőket. d. ) 1967. augusztus 20. Vásárnál