Vas Népe, 1968. június (13. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

Amit rontott és amit javított az idő — Könnyű dolga lesz a kombájnoknak? — Az osztályvezető optimizmusa Hol, milyen gabonatermésre számítanak? Sárgul, érik a kalász. A celli járás néhány tsz­ében aratják vagy a napokban kez­dik aratni az őszi árpát. Sok helyen renden vagy magtár­ban, a repce, a bíbor. A na­pokban, hetekben megyeszer­­te végkép kiderül, mennyit ártott a hosszantartó száraz­ság, illetve mennyit használ­tak a június eleji esők a me­zőnek. Erről hallgattunk meg néhány véleményt: „A búza fele elveszett" Tarr Kálmán, mezőgazdász, Pápóc. — A hét közepe óta arat­juk a repcét. Két menetben, mint a gabonát szoktuk. A ta­vaszi szárazság rengeteget el­vitt a termésből. Elég, ha azt mondom: nem számítunk többre 3 mázsás holdanként­ átlagnál. — Kavicsos, szárazságra hajló talajainkon a búza is sokat szenvedett, bár így is több lesz, mint egy hónappal ezelőtt vártuk. Ez a több azon­ban azt jelenti: a 12 mázsa helyett csak hatra számítha­tunk. A búza fele elveszett. A rozs hét mázsa körül ad­hat. Most arra törekszünk, hogy az amúgy is sokkal ke­vesebb gabonát a lehető leg­kisebb veszteséggel takarítsuk be. A kombájnokat kijavítot­tuk, kezelőik jó szakemberek, ami megnyugtató. Pillanatnyi­lag úgy látjuk: a rozs érik be először és jóval a Péter—Pál napja előtt aratunk. „Többet várunk a tervezettnél” Lőre Antal tsz-elnök, Rum. — Nálunk és a környéken nincs komoly hiba. Egyik-má­sik terményünk talán nem éri el a tervezett átlagot, mások­ból többet várunk az előirány­zottnál. — Az őszi mélyszántott ta­lajaink példátlanul viselték a májusi osztályt. Néhány táb­lánkon akkor lett volna baj, ha alaposan megázik. Meg­dőlt volna a gabona. Így rep­céből nem lesz kisebb termé­sünk a nálunk ismert re­kordnál: 14—15 mázsa között várunk holdanként. — Búzából 14 mássá volt a holdankénti tervünk és 15- re számítunk. Dolgozhatnak a kombájnok és a kombájno­sok. A tavaszi árpa lesz ke­vesebb, becslésem szerint 1— 1,5 mázsával a tervezettnél. — Az esők után játszva vé­gezzük a talajmunkát, és a másodvetést. Ezt erősen szor­galmazzuk, mert az első ka­szálási takarmány kevesebb lett a vártnál. Vörösheréből például csak hat mázsát tud­tunk betakarítani holdanként. Most meg a réti szénát hord­juk be, s huszadika után a repce aratását befejezve megkezdjük a gabonabetaka­rítást. „Hétről hétre optimistább vagyok" Takács Ernő, szombathelyi járási osztályvezető: — Egy hónap óta minden héten végigmegyek a járáson, s hétről-hétre optimistább va­gyok. Nem alaptalanul. Négy héttel ezelőtt a tsz-vezetők és szakemberek véleményére is alapozva búzából 11 mázsára becsültem a járási átlagot. A május végi és a júniusi esők legalább három mázsát javí­tottak.­­ Nagymértékben lendíti a várható átlagot, hogy a ta­valyinál 10—15 százalékkal sűrűbb a növényállomány. Jó volt a kalászfelrakodás, illet­ve a szemképződés is. Néhány tsz-ben egyik-másik tábláról joggal várnak 25, vagy en­nél is több mázsát holdanként. Tavaly országosan is a leg­jobbak között volt a járás bú­zaátlaga a 15,8 mázsával. Egy május eleji esővel az idén sem lett volna kevesebb. Ár­pából 10—10,5 mázsára számí­tunk. — örömmel mondhatom, hogy a járás tiz­ed az időbe­ni gépjavítással, munkavé­delmi oktatással, kármegelő­zéssel, alkatrészbeszerzéssel, a magtárak fertőtlenítésével és még sorolhatnám, készül­nek az új termés fogadására. Külön dicséretes a szemvesz­teség állandó csökkentésére irányuló törekvés, ami az idén különösen fontos. Legtöbb he­lyen már kijelölték a vető­­magtermő táblákat, hogy azok termését ió külön kezelhes­sél­. A kapásoknak időben jött az eső, s azokból igen jó ter­més ígérkezik. — D — „Mosókonyha" — 2000 méter magasban — Tavaly, október huszon­ötödikén volt az első fel­szállásom”. Látogatóként csöppentem ki a reptérre, otthon is csak annyit mond­tam: kirándulni megyek, mama. Kezdett gyanússá válni, ahogy beállítottak a sorba. Minek ez nekem ... Mindenki megkapta felada­tát. Én is... Utas lettem. Azóta ottragasztott a­­ szen­vedély. ... Amikor emel­kedés közben hozzá­kezdek a kioldás műveletéhez — háromszor meg kell ránta­nom a fogantyút. Kicsit fe­szült hangulatban vagyok: rajtam áll — vélekedem — minden. Megszbadul-e a gép az immár veszedelmessé váló csörlőkötéltől, vagy sem...? A múltkor meg­mondták: a gépen plusz au­tomata kioldó is létezik ... Eszerint még mindig kezdő vagyok... Szén Erzsike adminisztrá­torként dolgozik, gyors- és gépírónak tanul. Ám a szombathelyi repülők között nem az egyetlen kislány. Klubtársnőjével, Horváth Böbével elválaszthatatlanok, Böbe is „mazsola”. Mind­össze 1 óra 35 percet töl­tött a levegőben.­­ Jó szokás nálunk, hogy az első alkalommal csupán annyit mondanak az érdek­lődőnek: „Tessék beülni, egy iskolakörre". Magyarul any­­nyit jelent, hogy kanyaro­dunk egyet a repülőtér kö­rül — persze a levegőben. Nézegetődtem fentről, egy­szerre megpördült a világ. Forogni kezd a horizont, majd közeledik a föld ... Szédülök, de nem szólok... Ismét siklunk. „Ez egy du­góhúzó vol...” — hallom az oktatót. Nyelni próbá­lok, óvatosan. Sikerül... Azóta néha elégtételt ve­szek — elméletben. Ha vele repülök, mindig arra gon­dolok, amit mesélt: „Erdős terepen leszállóhelyet ke­restem. Tisztást látok vég­re, megnyomom a gépet. Ahogy közeledek, csillogni kezd... Mit volt mit ten­nem, leszálltam egy hatal­mas pocsolya közepébe. Még kikászálódni sem mertem a gépből... Csejtey Klári harmadik­nak, néhány hete jelentke­zett a pilóták közé. Egye­lőre „szoktatórepülésre” jár. Talán a jövő nyáron egye­dül is... — Téved. Kétszer is tá­borba szállunk a nyáron. Ha „könnyű” lesz a kezem, a harmincegynéhányadik fel­szállás után meglesz a nagy ,,el­ső” ... Addig gyönyörkö­döm a siklásban, hallgatom a gép keltette, sebességgel változó zúgást, nézem a pa­rányi házakat, a térképsze­rű vidéket, a játszótérnek látszó vonatokat, s a közel­ről ködre emlékeztető, mo­sókonyhának becézett fel­hőket, ahová a kabinabla­kon át bedughatom a ke­zem ... Mindez csodálatos. gP Termelőszövetkezetek ! Egyéni juhtartók ! Már nisl ’uh­árlétesitési szerződést kötünk 1969. évre tejesbárányra expressz pecsenyebárányra pecsenyebárányra hízott ürüre, anyára hizlalási alapanyagra tenyész jerkebárányra és toklyóra valamint vegyes vágójuhra. Eddigi jó üzleti kapcsolatainkat továbbra is fent kíván­juk tartani. A vállalatunkkal szerződő termelőknek a LEGMAGASABB MIT ÉS FELÁRAT fizetjük. Szerződésben vállalt kötelezettségeinknek — ugyanúgy, mint eddig — a jövőben is mindenkor eleget teszünk. Megyei kirendeltségeinkkel már a gyapjúfelvásárlás alkalmával is megköthetik jövő évi juhértékesítési szerződéseiket.­­ GYAPJÚ ÉS TEXTILNYERSfíHYAG­I FORGALMI VALLALAT I 14 1968.­­---------------------------- -----------is 16. Vasárnap VAS NÉPE ­ Lepergett negyven év... Jubileum a Bútorszövetgyárban Azt tartják, hogy az emlé­kezés olyan, mint egy opti­mista cenzúra: a szépet meg­őrzi, élesebb, nagyobb kon­túrokat von köré, a szomorú gondteli napokat, fájdalma­kat pedig homályba burkol­ja, eltörli. Amikor a LATEX kőszegi bú­torszövet gyáránál igazgatói irodájában ültem — kezemben forgatva a kettőt évforduló ünnepségére szólt meghívót —, s hallgattam az­ üzem „narrátorainak” megele­venítő elbeszélését, úgy érez­tem, hogy negyven év még nem olyan hosszú idő, mely alatt az emlékezés tárából ki­­hullhatnának a komor, rider események. — Őszintén szólva, szíve­sebben venném át a KISZ jelvényt, most, a gyár ala­pításának 40 és államosításá­nak 20. évfordulóján. Azt hi­szem, így vélekedünk mind a tizennyolcan, akik 30-34­ éve már itt dolgozunk. De taln még nagyobb az az öröm, hogy nemcsak szemlé­lői, hanem tevékeny részesei lehettünk üzemünk fejlődésé­nek. 1928-ban egy csődbe ju­tott gőzmalom falai között, 12 szövőgéppel, s néhány ki­szolgáló csévélővel kezdődött a termelés... — hangzik a gyár önéletrajzának bevezető­je. Takáts Géza tervosztály­vezető tolmácsolásában, majd az első fejezetet Pintér Gyula szövődei főművezető mondja el.­­ Az első években 120 mun­kást foglalkoztattak Czeke Gusztáv és Hochenberg Ru­dolf „nagyságos urak”, az osztrák tulajdonosok. Traviáta fantázia néven futott az első termék, a paraszt ágygarnitú­­ra, melynek ma már tradíció­ja van. Szentes név alatt éven­ként még mindig 70—75 ezer négyzetmétert gyártunk belő­ le. Két m­ilszdkha.n ri.nlanszt'im.lf Tizenegy órás volt a munka­időnk. A harmincas évek de­rekán újabb gépek léptek be. Fonalfestédével, új szövőcsar­nokkal bővült a gyár és eb­ben az időben már bútorszö­vetet is készítettünk. Egészségtelen környezetben, alacsony bérért dolgoztatott a tőkés, és a tűrhetetlen ál­lapot 1937. augusztusában sztrájkot robbantott ki. Erről az eseményről Lovagi József, a szakszervezeti bizottság el­nöke ad hű képet: — Délutánosok voltunk ak­kor ... Simon Józseffel, a szakszervezet vezetőjével (je­lenleg a helyi földművesszö­vetkezet igazgatója) meghir­dettük a sztrájkot, mert a tu­lajdonosok be akarták vezetni a bedo-rendszert. Bevártuk a reggeli műszakba jövőket, és a belső udvarban gyülekez­tünk. Aztán kihívtuk a gyár tulajdonosait, s megmondtuk követelésünket: kétfilléres da­rabbér­emelést, és a kétgépes rendszer eltörlését kértük. Hallani sem akartak róla. Há­rom hét és két nap tartott a sztrájk s a végén mégis csak kompromisszumra kény­szerültek. Volt egy sztrájktö­rő is. Kikötöttük, hogy csak akkor állunk újból a gépek mellé, ha elbocsátják. Nem tehettek mást, meghajoltak az akaratunk előtt. Az elbeszélés fonala visz­­szakerül Takáts Gézához. A háborús időszak nyomasztó terheit említi, amikor annyira siralmas volt az anyagellátás, hogy az ágygarnitúrákat pa­pírfonallal gyártották. Ekkor jelent meg — szállását a gyár területén felütve —, Weser­­mayer, Hitler teljhatalmú megbízottja. Ettől kezdve az udvaron szinte nyüzsögtek a nyilas tisztek: Beregffy és társai, Gömbös Ernő, Szálasi segédtisztje is gyakran meg­fordult náluk. Mint mikor a gomolygó fel­hőkön áttör a napsugár, új fényt kap a narrátori szöveg: 1945. dátumához érünk. A 40 gép már a munkások meg­élhetéséért dolgozik. Kalóriavilág: teherautókon Somogyból hozzák a cukrot, lisztet, a mézet, a zsírt, me­lyet a gyár saját termékéért cserélt. Aztán konszolidálódik a helyzet. Az új világ rohamos léptekkel haladó eseményso­rozatát Szapor Kálmán igaz­gató ismerteti: — Az államosítás óta, 20 év alatt 60 millió forintos be­ruházással korszerűsítettük az üzemet. Három műszakban száznál több gépünk működik, ezek között sok az automata szövőgép. A levegőtlen, szel­lőzőt­len helyiségeket felvál­totta az egészséges környezet, bővítettük a szövődét, önálló cérnázónk van. Új festődét, hideg-meleg tüzes fürdőket, öltözőket építtettünk. Egy­szóval teljes rekonstrukcióról beszélhetünk. Közel ezer dol­gozónk ma már nyolcszorosát termeli annak az árumennyi­ségnek, melyet a felszabadu­­lás éveiben állítottunk elő. Éves tervünk 2 millió 200 ezer négyzetméter. A gyárt­mányféleségek száma két év­­tized alatt húszról hetvenre emelkedett, ezen belül 3-3 100 a szín és mintaváltozat. A garnitúrák fajvédők, a bútor­szövetek Európába­n, Ázsiá­ban és a tengeren tött is is­mertek. Valóságra váltjuk a számo­kat: végighaladva az üzemen megelevenednek az igazgató szavai. A szövődében a 38 éves itt dolgozó Kiss Ernő sodrót látjuk, aki a Lefogyott szál vé­geket az új henger fonalaival „köti” össze. Egy-egy szövő­gépnél 2304 szálat sodor ösz­­sze. Évekkel ezelőtt másfél­kétórás kézimunka volt ez. Most pedig a doboz alakú kis géppel 20 perc alatt végzi a műveletet. A sodrógép Sza­por Kálmán igazgató talál­mánya. Az előkészítőben Nádor Má­riával találkozunk. 1935-ben lépte át először a gyár kapu­ját. Lánc­csévélő volt Egy­szer majdnem felmondtak ne­ki, mert egy reggel úgy fé­sülte a haját, ahogy a gyár­­tulajdonos felesége. Most üze­mi irnok, de tíz évig a csé­vélő brigád vezető­je is volt. Amikor megkérdeztem több dolgozótól, hogy mit tart a 40. és 20. évforduló legnagyobb eseményének, a 44 órás mun­kahetet említették. Július 1- től a kőszegi gyárban is be­vezetik a kéthetenkénti sza­bad szombatokat. Garancia rá a szocialista brigádmozgalom közel ötszázas tábora, és az összeforrott üzemi kollektíva első félévi eredménye. A csarnokokban megszakítás nélkül futnak a szálak, hal­kan zúgnak a csóvárok, csat­togó zajjal kísérve omlanak, lebegnek a szövetek... És közben „észrevétlenül” lepergett negyven év... Horváth Anita ★ A LATEX kőszegi Bútorszö­­vetgyárának kettős jubileumi ünnerpségét ma délelőtt 10 órai kezdettel rendezik meg a Ju­­risich vár lovagtermében. Kovács László vezérigazgató méltatja az évfordulók jelen­tőségét. Az ünnepséget a mű­vészeti együttesek műsora zárja le. Fintér Gyula főművezető a javított szövőgépet ellenőrzi. A tanulólány folytathatja a munkát, a gép szálhiba nél­kül működik. Nádor Mária is a „tizennyolcak közé” tartozik. -j£.

Next