Vas Népe, 1969. augusztus (14. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-05 / 179. szám
1969. augusztus 5. Kedd VAS NEPE Nóta, felerősítve Miután haragjából lehiggadt korai látogatónk, az alábbiakat mondotta el: „Tiszta szívből nagyon sok boldogságot kívánok azoknak a fiataloknak, akik vasárnap éjjel ülték lakodalmukat a szombathelyi Gyöngyös Étteremben. Váljék a násznép egészségére az elfogyasztott ital, amelytől annyira megjött a kedvük, hogy este 8-tól éjfél után 2-ig sem hagyták abba harsány énekeiket, felszabadult rikkantásaikat, amit sokáig visszhangzott a Kisfaludy Sándor, a Wsselényi utca és a Savaria út. Én, bár nagyon szeretném a nyugalmat — munkában megfáradt asszony vagyok — megbocsájtottam a nagyon sokáig tartó és felerősített hangorkánt. Igaz, a nótámat nem énekelték, de megbocsátom. Hiszen nem sokszor van esküvő az ember életében. Ezt látta be a házunkban lakó, inspekcióból későn hazatért ápolónővér is, aki szintén nagyon szeretett volna aludni. Nem panaszkodott az a szomszédom sem, akit hajnali ötkor munkába vitt a vonat, bár úgy tudom, semmit nem aludt a zárt ablakokból ömlő férfias dallamoktól. Nem tudom, hogy a környéken lakó legalább száz munkáscsalád miként vélekedett a kissé túlhangos „szerenádról". A napi mun*kához nekik is pihenésre lett volna szükségük, de aligha bólinthattak akár fél órát is. Hiszem, hogy ők is megbocsátották, mert esküvőről volt szó. A múltkori, meg az azelőtti esküvő ugyancsak erősen hallható jókedvét is biztosan elnézték, hiszen mondom: ilyen nem mindig van az életben. Eléggé megviselt idegzetű szomszédaim azonban tegnap már mérgesek voltak. Mert szerintük este 11-ig, éjfélig csak tűrhető az égig hallatszó „nótázás”. De kettőig, háromig... Valamikor aludni is kell, mert másnap a munkahelyen egész emberként kell dolgozni. Mondom, a szomszédaim nem bocsátották meg, s mivel úgyis erre hozott a dolgom, arra kérek, mondjam el a szerkesztőségben, hogy azért mindennek van határa. Hátha lesz valami foganatja". Ebben a reményben továbbítjuk a jogos észrevételt. S tán vendégünk haragvó szomszédja is megbékül... — D — Kész, de... Nem tudom, hogy vélekednek a szombathelyi Szinyei Mense Pál utca lakói most, hogy elkészült az utcájuk burkolata. Korábban panaszos levelek sokasága érkezett innét a különféle szervekhez, s mindegyikben az volt a lényeg: ha valamiért felbontják az utat, akkor azt utána hozzák is tisztességes helyre. Itt nem ez történt annak idején, ezért aztán a lakók joggal kifogásolhattak. A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottságnak is közbe kellett lépnie, míg aztán most újfent elkészült az úttest. Igaz, most már nincsenek benne tengelytörő gödrök,és az főként a Mezőgépgyárba tartó és onnét induló — gépkocsik zörgő zötyögése sem ébreszti a lakókban az égzengés és lövöldözés képzetét ám — szerény véleményem — kifogásolni való így is akad. A járművek a „portalanított” úton ugyanis olyan port kavarnak, hogy győzhetik nyerni az erre lakójé. Egy tény. Egy tételt kipipálhattak a városi tanács építési osztályán, mint befejezett tényt Ami mintha újfent azt pélldázná: az olcsó mindig drágább ... Jubileumi emléktábor Velemben A Tanácsköztársaság 50. évfordulója tiszteletére rendezett KISZ-programok záró akarójaként hétfőn Velemben jubileumi emléktáborozás kezdődött. Jutalomból azok a fiatalok vesznek részt ezen, akik a legeredményesebben dolgoztak. Csütörtökön Vas megyei veteránok látogatnak a táborba, s a fiatalokkal együtt elevenítik fel a Tanácsköztársaság eseményeit A táborozók ellátogatnak Kőszegre, ahol megkoszorúzzák a tizenkilences mártírok sírját s szombaton pedig Szombathelyen, a Söptei úti mártíremlékműnél is leróják kegyeletüket A táborozás programjain választják ki azt a 25 fiatalt akik augusztus 13-tól 20-ig túra keretében felkeresik a Tanácsköztársaság főbb eseményeinek helyét, s Vas megye ifjúsága képviseletében részt vesznek a Tatabányán megrendezendő jubileumi emléktalálkozón. Állandó Petőfi irodalmi kiállítás Kiskőrösön Szoboravatás Szalkszentmártonban Vasárnap délelőtt Petőfi Sándor halálának 120. évfordulója alkalmából a költőre emlékezett szülőhelye, Kiskörös. Megnyitották a „Petőfi életútja” című állandó emlékkiállítást, amelynek gondolata a község újratelepülésének 250. évfordulójára való készülődés során fogant meg. A kiállítás a szülőház mellett kialakított múzeumi épület három helyiségében kapott méltó helyet. Vasárnap délelőtt Szalkszentmártonban „A jó öreg kocsmáros” egykori háza mellett felavatták Petőfi Sándor két és fél méter magas bronzszobrát, Marton László, Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását. Az avatáson a falu és a járás ..... vel együtt — mint fővédnök — részt vett Nyers Rees MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizot Fagazdálkodásonk új korszakának nyitánya a vasi országos erdészeti vándorgyűlés Mint minden évben, ez alkalommal is összegyűltek az Országos Erdészeti Egyesület vándorgyűlésére a hazai táj erdészeti szakemberei. Most azonban üzlettársaikat és barátaikat — a fafeldolgozás csaknem minden kiváló szakemberét — is Szombathelyre vonzotta az „új idők új dala”, a szorosabb, gazdasági együttműködés szükségességének gondolata. Az OEE közgyűlése A szakágazatok minisztériumi vezetői, a megyei párt- és állami vezetők, az országos és megyei társadalmi szervek irányítói köréből indult az előadói emelvényre Fekete Gyula, az OEE főtitkára, hogy megtartsa beszámolóját. A múlt év kiemelkedő eseményének mondotta az MSZMP KB titkársága határozatát az MTESZ s ezen belül az OEE továbbfejlesztéséről A felső szintű értékelés a tudományos egyesületek és szövetségek jelentős fejlődésének megállapítása mellett a munka hatékonyságának, tervszerűségének, a tartalmi és tudományos munka jobb koordinációjának, a gyakorlattal való élőbb kapcsolat kialakításának célját tűzte az egyesületek elé. A továbbiakban az Egyesület és a MÉM alkotó együttműködéséről, majd a közvetlen további célról, a szakmai közvélemény objektív és serkentő tájékoztatásáról, összefogásáról beszélt a főtitkár. Az egyesület központi bizottságainak és a vidéki szakosztályok munkájának vizsgálata után, melynek során az esztergomi, kecskeméti, szegedi és az egri egyesületek részesültek főtitkári elismerésben, a számvizsgáló bizottság elnökének jelentése következett. A hozzászólások után Dr. Madas András, az OEE elnöke Bedő Albert díjban — s a vele járó 5000 forint jutalomban — részesítette tartós és kiváló munkájáért Halász Aladár MÉM osztályvezetőt, dr. Herpay Imre egyetemi docensét és Mihályka Gyulát, a Szombathelyi Állami Erdőgazdaság igazgatóját. A kitüntetettek a résztvevők meleg ünneplése közben vették át az erdész társadalom magas elismerését. Íi vándorgyűlés Tizenegy óra tájban dr. Pankotai Gábor egyetemi tanár megnyitójával elkezdődött az OEE és a FATE közös tudományos ülésszaka, melynek bevezetőjeként dr. Madas András, az OEE elnöke mondta el nagy érdeklődéssel várt beszédét „Vertikális integráció a fagazdaságban” címmel. A beszéd főbb gondolataiból: A fagazdálkodás új fogalma a fa megtermelését, feldolgozását és kereskedelmi értékesítését sűríti magába. A három ágazat eddig egymástól függetlenül működött, mert a korábbi iparpolitika és az árrendszer némely sajátossága nem tette lehetővé a szorosabb együttműködést. Az időközben kialakult gazdasági helyzet elsősorban az alapanyagtermelés és a fafeldolgozás közeledését sürgeti, e kettő együttműködésére ad reális lehetőséget. A múltban a feladó állomási árrendszer, az a körülmény, hogy a fafeldolgozás számára mindegy volt, hogy alapanyagát 500 kilométerről-e vagy a szomszédos erdőgazdaságtól vásárolja meg a faipar, fejlődési aránytalanságokat, közömbösséget, vagy éppen szembenállást szült a természettől is egymás mellé rendelt ágazatok között. Ilyen körülmények között az erdőgazdaságok arra kényszerültek, hogy a szállítási költségeket el nem bíró, alacsonyabb minőségű faanyagokat — amire mellesleg a fűrészüzemek sem tartottak számot — maguk alakítsák át késztermékké. Ezt a jelentős vállalkozást saját erőből származó beruházásokkal meg is oldották, és bár ez indokolt és szükségszerű volt erdőgazdasági vonatkozásban, a népgazdasági értelemben még szükségesebb integrálódás helyett, a fagazdálkodás további polarizálódását idézte fel. A termelőrészek egyesülésének, egységbe illeszkedésének (vertikális integráció) hiányában, az időszak végére már fejlődést akadályozó, ellentmondásos helyzet alakult ki a fagazdaságban. Ez a következőkkel jellemezhető: noha fában szegény az ország, halmozódik az eladhatatlan fakészlet az erdőkben, miközben a fafeldolgozó ipar importanyagot használ, ráadásul késztermékeinek nics megfelelő piaca. Egy jó intézkedés Az új gazdaságirányítási rendszer hatására 1968-ban elhárult az integráció legfőbb akadálya: érvénybe lépett a leadóállomási árrendszer. Ez a szükséges intézkedés már a fűrészekkel is érzékelteti a szállítás terheit, s egyre nő a közeli anyagtermelő és felvevő helyek iránt az érdeklődés. Noha könnyebb volt bevezetni az új gazdaságirányítási rendszert, mint megváltoztatni a 20 év alatt meggyökeresedett nézeteket, ma már elmondható, új helyzet bontakozik. A megváltozott feltételek sürgetően vetik fel az egységesülés gondolatát, az alapanyag termelő és a fafeldolgozó ágazat között. Őszinte, egyenrangú kapcsolatokat! A jelenlegi ülésszak témaválasztása és az ülésszak egész légköre a vertikális integráció gondolatát kívánja szolgálni: egyenrangú partnerek együttműködését olyan népgazdasági célért, melyben a résztvevő üzemek is megtalálják számításaikat. Új hozzászólók helyeselnek A megnyitó előadás után elsőnek Mihályka Gyula lépett a mikrofonhoz. Időszerűnek vélte a vertikális integráció gondolatát, mert kibontakozása esetén elkerülhető lesz, hogy a két ágazat közötti nem kívánatos fejlődési aránytalanságok tovább mélyüljenek. Hangsúlyozta azonban, bármilyen vertikalitás alakuljon is ki, olyan értékmérőknek, ösztönzőknek és szabályozóknak kell hatniuk azon belül, amely egyrészt nem kedvezőtlen a vállalatokra, másrészt az egyéni és a kollektív munka minőségének méréséhez jó lehetőséget ad. Javasolta, hogy a vertikális integráció köre ne záruljon le az állami tulajdonban levő fagazdasággal, hanem terjedjen ki a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre, magán és egyéb tulajdonban levő erdőkre és fafeldolgozó üzemekre, valamint épüljön bele az üzemtervezés és lehetőség szerint a tudományos munka is. Az egységesülés fontos feltételeként azt emelte ki, hogy a dolgozók életkörülményeiben kedvezőtlen változást ne okozzon, valamint hogy olcsóbbá tegye a termékeket. A továbbiakban kívánatosnak tartotta, a feldolgozóipar olyan irányú fejlődését, melynek során mindazok a fafajok is bejutnak a feldolgozás körébe. — akác, cser, — melyekre ma még a megfelelő gépi eszközök vagy gyártástechnológiák hiányában alig van kereslet. Elmondta ezzel kapcsolatban, hogy a Szombathelyi Állami Erdőgazdaság mintegy 20— 25 százalékkal emelhetné évi termelését, ha a fafeldolgozó iparágak a vékony, valamint a keménylombos faanyagot is ipari termékké tudnák alakítani Amíg ez nem lehetséges, előnyös feltételekmellett kívánatosnak vélte az itthon eladhatatlan faféleségek exportját. Várhelyi István, a Nyugat-magyarországi Fűrészek igazgatója az üzem termelési tevékenységének rövid ismertetése után a következőket mondta a vertikális Integrációról: Vállalatunk feliemerve az egységesülés időszerűségét, már ennek a gondolatnak jegyében adott át egy keretfűrészgépes üzemet — rekompenzációs alapon — az egyik erdőgazdaságnak. A kártalanítást a központi üzem korszerűsítésére fordították. Készek további hasonló tevékenységre is, csupán azt nem tartanák észszerűnek, ha az erdőgazdaságok olyan kapacitású fűrészüzemi tevékenységbe kezdenének, melynek alapanyaggal való ellátását saját forrásból fedezni nem tudnák. Az ilyen helyzet egyrészt egy új, belső, függőleges szervezet kiépítésének szükségességét vetné fel, másrészt kedvezőtlenül hatna a körvonalaiban már alakuló ágazati társulásra. Nem enyhülnének a rönkellátási zavarok sem, ráadásul késedelmet szenvedne a korszerűsítés, ami elsősorban a keménylombos fafajok így is eléggé renyhe feldolgozását még jobban visszavetné. Elmondta Várhelyi István, hogy vállalatuk a népgazdaság és a fogyasztói igények jobb kielégítése érdekében nagyarányú rekonstrukciós jellegű fejlesztésre készül. A 300 milliós nagyberuházás során mintegy háromszorosára emelik a forgácslemeztermelést, amihez alapanyagként a hazai fenyő és nyár mellett jelentős mennyiségű keménylombos fafajt is felhasználnak majd. A mindjobb együttműködésre ezen belül is törekszenek. A térségben található alacsonyabb rendű alapanyag nagyobb arányú feldolgozását tervezik, s remélik, hogy a hazai kutatás segítségével mielőbb sikerül majd olyan gyártósorokat munkába állítani, amelyek megoldják a keménylombos fafajok felhasználása körüli problémákat. Néhány jelentős együttműködésen alapuló eredményük ismertetésével bizonyította, hogy a közös öszefogás gondolatát a Nyugat-magyarországi Fűrészek teljes mértékben kész támogatni. Ezután további hozzászólások hangzottak el. Néhányat rövidítve idézünk. Halász Aladár, MÉM osztályvezető: A vertikális integráció megvalósítása elengedhetetlen, alapvető feltétele a népgazdasági célok megvalósításának, ezen belül a vállalati és személyi érdekek érvényesülésének. Lonkai János, MÉM osztályvezető: Az integráció világjelenség, nem képzelhető el nélküle semilyen gazdasági élet. Erdélyi György, a Faipari Kutató Intézet tudományos osztályvezetője: A faanyagfeldolgozásban még meglevő hiányosságok felszámolása csak a szellemi és anyagi erők integrációjával lehetséges. Dr. Szepesi László, az Erdészeti Tudományos Intézet igazgatóhelyettese: A vertikális integráció az egyetlen járható út, nélküle egymás fejlődését fékezné az erdőgazdaság és a faipar. Záróbeszédében Dr. Lázár László, a FATE elnöke üdvözölte a közös szakmai ülést, a jó kezdeményezést. Beszéde további részében azonban kifejtette, nem bízik a vertikális integráció gyors térhódításában. Bár az ágazati szemlélet kialakítása nagyon jelentős lehet a régi profilgazdálkodással szemben, nem hiszi, hogy a FATE egésze a „hívórímre” egységes igennel válaszolna. Sok kérdés vár még tisztázásra. ilyenek például a szervezeti felépítés problémája, a határkérdések: mely ágazatok tartoznak a fagazdaság fogalom terjedelmébe. Évekre lesz szükség, mire a vertikális integrációt fékező részletproblémák tisztázódnak, s a jelentős terv valósággá válhat. Az ülésszak Dr. Pankotai Gábor zárszavaival ért véget. Farkas Imre A közgyűlés elnöksége: Mihályka Gyula, a Szombathelyi Állami Erdőgazdaság igazgatója üdvözli a megjelenteket.