Vas Népe, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-09 / 208. szám
Bulgária 25 esztendeje szabad! Írta: Németh István, az MSZMP Pás megyei Bizottságának titkára Vas megyéből pártküldöttség utazott Bulgáriába, hogy részt vegyen a felszavatulási ünnepségeken, testvérmegyénk, a razgrádi kerület ünnepi rendezvényein. A küldöttséget Németh István elvtárs vezeti. Az alábbi cikket elutazásuk előtt adta át a Vas Népének.) Az időben, amikor e sorok megjelennek, személyesen is átadhatja küldöttségünk Vas megye kommunistáinak, megyénk lakosainak forró, testvéri üdvözletét, legőszintébb, baráti jókívánságait Razgradi Kerület minden kommunistájának, dolgozójának. És rajtuk keresztül a szívünkhöz oly közel álló, egész bolgár népnek. Mostanában több ország ünnepli hazájának felszabadulását, minket, magyarokat is csak néhány hónap választ el a függetlenség, szabadság megszületésének negyedszázados évfordulójától. A fasizmustól megszabadult népek jól tudják, hogy a szabadság kemény küzdelem, sok-sok anyagi és véráldozat árán született meg. Mi a bolgár néppel együtt valljuk hogy e nagy, történelmi harcokban a fasiszta német hadsereg szétzúzásának legnagyobb és legtöbb áldozatot vállaló ereje a Szovjetunió Vörös Hadserege volt, amiért mi az ünneplések közepette is hálaérzettel és szeretettel gondolunk a hős szovjet népre. A Szovjetunió, megedzett kommunista pártja vezetésével ma is zászlóvivője a szocializmusért, a békéért, a haladásért vívott harcnak; benne önzetlen támogatóra talál minden ország, nép, amely a társadalmi haladás útját választja. A harc — természetesen — közös. Tudjuk, hogy a proletár internacionalizmus szellemében összefogott népek együttes felépése eredményezheti csupán az imperializmus elleni harc sikerét, a szocialista világ egyetemes erősödését, de minden nép egyéni boldogulását is. A bolgár és a magyar párt és kormány képviselői két hónappal ezelőtt Bulgáriában találkoztak, hogy megújítsák a 20 évvel ezelőtt megkötött barátsági szerződést. Todor Zsivkov elvtárs akkor azt mondotta: „A bolgár—magyar barátság ereje társadalmi, gazdasági rendszerünk közösségében, közös ideológiánkban, céljainkban és érdekeinkben van.” Úgy hiszszük, ennél szilárdabb alapokra barátság nem épülhet. Emellett persze barátságunknak mély, történelmi hagyományai is vannak. Országaink sorsában közös volt hosszú időn át a küzdelem a függetlenségért és szabadságért, s mily hasonló Petőfi Sándor gyújtó költészetéhez Hrisztó Botevé, a bolgár nép függetlenségének lánglelkű poétájáé. A törökdal't®*- mindkét nép rögt-Kossuth emigrációja idején a bolgár Sumenben élvezett, vendégszeretetet. 1919-ben sok bolgár hazafi mély szimpátiával fordult Pétervár, Moszkva és Budapest felé. A II. világháború idején a Szovjetunió oldalán, szeptember 9-én felkelt a bolgár nép java is. És a közös győzelem után bolgár csapatok is indultak más népek felszabadítására. „ Mi, magyarok ma meghajtjuk zászlóinkat az előtt a 16 ezer bolgár hazafi előtt is, akik a hitleristák elleni harcokban estek el és távol hazájuktól, magyar földben nyugosznak. A felszabadulás ténye olyan alkotó erővé vált országainkban, hogy gazdasági, társadalmi fejlődésünk azóta többet fejlődött, mint bármikor korábbi történelmünkben. Felszabadulásának évfordulóján jogos büszkeség töltheti el ezért a bolgár népet. A népi hatalom győzelme óta Bulgária felszámolta gazdasági elmaradottságát, fejlett iparral és mezőgazdasággal bíró ország lett.Bulgária lakosságának több mint 60 százaléka a néphatalom előtt a mezőgazdaságban dolgozott, ma 1 .-i 1.- rNio c p ri ó rán 4.*^ *,73ázaléka él falun. De ez a kisebb falusi lakosság kétszer annyit termel a mezőgazdaságban, mint amennyit a sokkal nagyobb lakosság a felszabadulás előtt termelt. Mindez világosan szól nekünk a gazdasági élet jelentékeny fejlődéséről. Az ipari növekedés gyors üteméről tanúskodnak azok az imponáló számok, amelyek a villamosenergia termelésének megsokszorozódását mutatják. Ez a termelés a felszabadulás óta negyvenszeresére nőtt. Az ércbányászat több mint százszorosára, a textilipar tízszeresére nőtt. Új, korszerű iparágak születtek, egyebek között a vegyipar és a gépgyártás különféle, új ágazatai. Mindennek következtében nagyot nőtt a bolgár nép jóléte, műveltségi színvonala is. Mint ismeretes, Vas megye és Razgrád megye testvérmegyék. Vas megye vezetői, termelőszövetkezeti vezetői, parasztjai, de sokan mások is megismerkedtek Bulgária, a razgrádi kerület életével, hatalmas fejlődésével. És odahaza nagy elismeréssel számoltak be minderről. Egyebek között cj-70-Pro lykviT/LivT Varnír, Dimitrovgrád és más helységek ragyogó ipari fejlődéséről, a Bolgár—Magyar Barátság kooperatív gazdaság és más mezőgazdasági üzemek jó produktumairól. A tengerpart új üdülőiről, Bulgária csodálatos táji szépségéről, a Riláról, a régen sötétnek mondott, de már fenségesen büszke, rohamosan fejlődő környezetű Balkán-hegyvidékről. A bolgár embereit nemes vendégszeretetéről, Bulgária történelmi nevezetességéről, a Sipka-szoros hősi harcairól, Tirnovóról, az egyik legcsodálatosabb, legszebb történelmi városról. Arról, hogy megható, ahogyan Bulgáriában (Sumenben) Kossuth ott tartózkodásának emlékeit őrzik egy múzeum-házban, amelyben a lánglelkű magyar szabadságharcos vezér egy ideig élt és dolgozott . Vas és Razgrád megyék közti megismerés, barátság immár része a magyar—bolgár barátság éltető elemeinek. Munkakapcsolat is, amelynek egyre mélyülő tradíciói vannak és lesznek. A mi delegációnk most is olyan érzéssel érkezik Bulgáriába, a szép ludogori területre, mintha második otthonába térne. Lenin szelleme leng körül itt is bennünket, akárcsak Magyarországon. Az elmúlt huszonöt esztendő felemelkedése tárul elénk itt is, ott is. Talán éppen akkor, amikor e sorok megjelennek, adhatja át delegációnk a Vas megyei kommunisták által küldött zászlót bolgár testvéreinknek. A közös küzdeni akarás, a barátság, a szocialista haladás, az együttes ünneplés és közös öröm vörös zászlaját. És egyben közös felszabadítónk, a nagy szovjet nép iránti, mély megbecsülés örökké élő szimbólumát. Idén 17,8 milliárd kilowattóra villamosenergiát termelnek Bulgáriában, s ez ötvenhétszerese a háború előttinek. A BolgárNépköztársaság fennállásának 25 éve alatt hazai szakemberek segítségével 45 nagy víztárolót, ötvenhat 280 megawatt teljesítményű vízierőművet, harmincnégy 640 megawatt teljesítményű hőerőművet és 6500 kilométer elektromos távvezetéket építettek. HRISZTO BOTEV: Fenn borong a barna felhő... Férni borong a barna felhő. Benn a falu közepében, zúg a Balkán, zúg az erdő, szörnyű látványt látsz a téren, eső lesz-e, szép, szitáló, ember zokog, állat riad, vagy vihar lesz, vad, ziháló? ott látod majd fiaimat. Ej, nagyapó, arcod izzad. Hullámzik a tér, az utca, az ekéd meg küszködik csak, ott látod karóba húzva ökröd után kullogsz nyögve, két fiam levágott fejét, sűrű könnyed hull a földbe, sápadtan merednek feléd, ösztövér rögökbe, mondd csak, Vezérségem örökölték, miért kell, miért, hogy könnyed ontsad? de nem a törököt ölték, Megriasztott-e a villám? ők egymással csaptak össze, Vagy unokád haldoklik tán? hogy a hadat ki vezesse. Emlékszem én, jó apukám, A török lett várbírójuk, hajdanában nem így volt ám: Szörnyű, szörnyű, nézni rájuk, míg szántottál, párod Sztojna Hirdetik a néma ajkak, énekelve járt nyomodba. Jaj a széthúzó csapatnak! Harcoltál még tavaly, tudom. Villám, csapjál belém hamar, elrejtett a sötét vadon, hamvaimat szórd szét, vihar! ifjak közt szakállad lengett. . Nem tudom már nézni tovább, apjuk voltál apjuk helyett, hogy sírnak a kisunokák. Hősök közt is első voltál. ” ■ Két menyem is sír, sikongat. De most miért sírsz, mond, apukám? Kínok alatt összerogynak. Tán a zászló lehanyatlott? Ki visel majd gondot rájuk? Szíveden gond szárnya csapkod? Nincs kenyerük, se ruhájuk.” „Mit kérdezed? Hát nem látod? Kopannak a nehéz cseppek. Falu felett varjú károg , liba, kacsa lármáz, repked, összefutnak ott a népek. — Nem eső ez, szép, szitáló, — nem tudod tán, hogy mit néznek?! zivatar lesz, vad, zihattó. Fut a férfi, nő és gyerek, de tétován áll az öreg. — Gyerünk, apó! — „Nem mehetek, értem jön ez a fergeteg." 1969. szeptember 9. Kedd VAS NÉPE Mit mondott anyuka?! Robogóinatok lehúzott ablakai mellett gyerek fejek kandikálnak egyre-másra. Kezecskéiket kitárva örüknek a gyorsaságnak, a szaladó fáknak, időnként meg akarják fogni a rohanó villanyoszlopokat, a vasútvonal mentén elhaladó teherautókat, állatokat. Megszokott kép ez a Kőszegről, a Körmendről, a Cellből, a Bükről érkező vonatokon, vagyis jószerivel mindenütt. Ki ne látott volna már ilyen képet és ki ne gondolt volna döbbenten arra, hogy mi lesz, ha egyszer a villanyoszlop után nyúló gyerek, egyensúlyát elveszítve kiesik. És ki ne gondolt volna ilyenkor dühösen és elmarasztalóan az anyukákra és apukákra, akik a lehúzott ablakba kapaszkodó gyerek melllett ülnek. Mert ott ülnek! Szomszédasszonnyal, barátnővel, nagynénivel és ismerősömmel beszélve meg mindazt, ami egy hosszabb-rövidebb utazás alatt csak beszélhető. Némelyiknek még arra is jut ideje, hogy néha oda szóljon a gyerekeknek: „Kisfiam, kislányom nem hallottad, hogy mit mondott anyuka?” Utalás akar lenni arra, hogy a gyerek szálljon le az ablakból. De a gyerek nem száll le. Játszik. A sebességgel, a messzeséggel, a száguldással, az ismeretlennel. Játékukat nem zavarja meg semmi. Nem ismerik a véletlent, a szerencsétlenségről, a halálról fogalmuk sincs. Nemrégiben voltam tanúja, amikor a kőszegi vonaton egy négy év körüli kis lurkót alaposan elfenekelt az anyuka. A lehúzott ablakba lábujjhegyen kapaszkodó fiúcska ugyanis elveszítette egyensúlyát és az anyuka már csak rövid nadrágjába markolva tudta megakadályozni a készülő tragédiát. Aztán mint említettem testi fenyítések közepette alaposan kioktatta a fiúcskát. A kioktatás lényege az volt, hogy ebadta kölyke nem hall láttad, mit mondott anyuka? A gyerek úgy látszik nem hallotta, vagy nem én tette, vagy nem érdekelte. De mi lett volna, ha az anyuka — ő is és a többi is — felhúzza a vonat ablakát?... (szanat) Csőrepedés csütörtökön Az emberek nálunk leginkább a háborútól, a villámsújtástól, a futball-vereségtől és a csőrepedéstől válnak idegesekké. Ezek közül a leggyakoribb a futball-vereség és a csőrepedés. Az Eötvös utca egyik házában, Szombathelyen, csütörtökön repedt a cső,az is lehet, hogy előbb, csak csütörtökön vették észre, hogy csütörtököt mondott) de pénteken már elzárták! Túlzott lassúságról tehát nem szólhatunk. A szakember zárta el, akit kiküldtek. Itt már valami nagy felvizesedés és, egyéb kár nem lehet! Viszont víz sincsen azóta, a lakások nagy részében. Péntek, szombat, vasárnap, hétfő víztelen napok, azaz egyfajta megtartóztatás napjai. Régen is volt böjt. Most így van böjt E böjti napokban ne fürödj, az illemhely helyett máshova járj, vagy sehova. És úgy főzzél, hogy szerénykészletedet meg ne haladd a vízből! Hogy az elzárás után mikor érkezik újra meg a víz, azt pontosan nem lehet tudni. A megjavítás ugyan nem túlságosan nagy munka — egyeseknek! De másoknak annál inkább. Kicsiny hiba? Nono! Emlékszem, néhány éve volt egy szemeszédem! (Nem Szombathelyen.) Náluk nem csőrepedés volt, hanem szétcsúszott az a cső, ami a gázbojlerból a gázos füstterméket a kéménybe vitte Kicsúszott a falból. Egyszerű munkával helyreállíható ez a hiba. De a doktor nem gyakorlati kalapácsoló. És a mivel szaglott a bojler kérte a javítását. Jött is hozzájuk egy ember. Megnézte, jegyzőkönyvbe vette. Másnap jött egy másik. Az is megnézte. Aztán megkérte a doktornét, nem fogyaszthatná-e el reggelijét a szobában, a jó kis kályha mellett. Az illatos házikolbász fogyasztása mellett a hibajavító rájött, hogy a munkához kalapács is kellene. A doktornő bólintott, hogy igen, kellene. A szolgálattevő szerelő elment és alkonyatkor visszatért a kalapáccsal. Fölállt a fürdőkád szélére és a kalapáccsal rácsapott a kibújt, illetlen csőre. Mivel a csőnek túlságosan vastag volt a szája, nem csúszott egykönnyen a falba, sőt az egyetlen, ütésre sehogysem. Ellenben a kalapács vasfeje kicsúszott a nyélből. És ráesett a mosdókagylóra. Szét is vágta a kagylót. Az ügyeletes ember a fejét csóválta, hogy micsoda ócska kalapácsok vannak máma. Aztán elment, hogy másikat hoz, meg valami fogót is. És azóta sem látták. Bizonyos: a csőrepedés és minden cső-ügy nagyon veszedelmes! Kiszámíthatatlan veszélyeket rejt. A szolgáltatásokért ugyan mindent megtesz a párt, az állam, a tanács. Ez kétségtelen. Mindent megtesz, ami csak lehet. Viszont a hibák mégsem szűnnek meg (legföljebb csökkennek, ezt is nagyra kell becsülnünk, minden vicc nélkül). Azt hiszem, egy dolgot mulasztunk el még gyakran* Azt tudni illik, hogy valami messzelátóval kövessük a háztömbök „dzsungelében” ügyködő (és nem ügyködő) csőfelelősöket. Ugyanis: víz, gáz van, cső és csőtömítő van* Csak — gyakran — ők nincsenek sehol! «EHQ TMTM* “P 3 Exportműsor a moszkvai rádiónak Exportszállítmány indul útnak a napokban a magyar rádió műsorcsere osztályáról a moszkvai rádió címére. A küldeményben szereplő műsorszámok között van két interjú, amelyet Ék Sándor adott a Leninről. A művész két emlékezetes találkozásáról számol be. Az egyikre 20 éves korában nyílt alkalma, közvetlenül a Nagy Októberi Forradalom után, amikor Lenin a fiatal művészek moszkvai tanműtermét meglátogatta. A másik találkozás a Komintern III. kongresszusának idején, a Kremlben zajlott le. Hetven perces tekercs viszi a szovjet fővárosba a kortársak, egykori tanárok, Radnóti Miklósról szóló visszaemlékezéseit, amelyeket a moszkvai rádió a költő halálának 25. évfordulója alkalmából sugároz majd. A küldemény a szovjet sportbarátok számára is tartogat érdekességet: Sós Károly szövetségi kapitány nyilatkozatát a szeptember 14-én sorra kerülő csehszlovák-magyar válogatott mérkőzés előkészületeiről és kilátásairól. Továbbá egy érdekes, orosz nyelven felvett helyszíni anyagot is, amely „Tábor, sátrak nélkül” címmel ad ízelítőt két Bács- Kisfkun megyei önkéntes nyári ifjúsági tábor életéről.