Vas Népe, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-04 / 204. szám
Megbukhat-e a diák testnevelésből? Tájékoztatás az új tantervről Az általános és középiskolákban a most megkezdődött tanévben már új tanterv alapján oktatják a testnevelést. Ezzel kapcsolatban a Művelődésügyi Minisztérium illetékesei elmondták az MTI munkatársának: " Az új tanterv egyik előnye, hogy lehetővé teszi: az iskolák a korábbinál differenciáltabban alkalmazkodjanak sajátos körülményeikhez, a felszerelésükben még meglevő eltérésekhez. A tornaterem nélküli iskolák számára például kisebb a tananyag, ugyanakkor a szabadtéri foglalkozás nagyobb szerepet kap. Konkrét előírást tartalmaz a tanterv az olyan taniintézetnek is, amelynek hosszabb-rövidebb ideig hiányzik valamilyen fontosabb létesítménye, a testnevelés oktatásához szükséges felszerelése. Új vonás, hogy az anyagon belül — a kötelezővel szemben — nagyobb a választható anyagrész aránya, a testnevelő tanárok tehát az eddiginél szabadabb kezet kapnak. — A tantervet egyébként bizonyos mértékig csökkentettük, hogy a honvédelmi nevelés anyaga ne okozzon a gyerekeknek túlterhelést, s ez a tárgy szervesen beépülhessen az oktatás egészébe. A testnevelés „témakörében” főként a tornaanyagot csökkentettük, s kismértékben a különféle sportjátékok, valamint azatlétika anyagát. A tantervi utasítás pontosan körvonalazza a követelményeket, amelyek a diákok elbírálásának alapjául szolgálnak. Meggyőződésünk, hogy a szülők, a pedagógusok és a diákok egyöntetű helyeslésével találkozik az az elv, amely szerint a tanulók egyéni teljesítményében tapasztalható fejlődés a leglényegesebb. Kifejezésre jut ez az osztályozás főbb szempontjaiban is. A testnevelési tanárok főként a gyerekek aktivitását, a közös munkában való részvételt, az akaraterőt a közösségi magatartásban tanúsított pozitív változást értékelik. Ami a tárgyi tudást illeti: ennek értékelése kizárólag az egyéni teljesítmény fejlődésén alapszik. A szakszerű meghatározás lényegében annyit jelent, hogy a pedagógusok azt vizsgálják: az adott diák a tanév során fejlődött-e, s ha igen, mennyit. A jeles érdemjegy megszerzéséhez elegendő, ha például a diák elég — alkati sajátosságainál, érdeklődésénél fogva hozzá legközelebb álló sportágban ér el jeles eredményt, a testgyakorlás többi ágában csupán átlagos a teljesítménye. Viszont nem kaphat elégtelent az, aki legalább a testgyakorlás egy ágában elfogadható teljesítményt tud fölmutatni Az utasítás hangsúlyozottan írja elő, hogy az osztályozás büntető funkcióját — ami néhány iskolában, egyes tanulóknál szórványosan előfordult — teljesen fel kell számolni. Egyértelmű álláspont, hogy ha helyes a pedagógiai irányítás, a vezetékbuktatás csajt egészen rendkívüli esetben fordulhat elő testnevelésből, például akkor, ha a tanuló egész évben, teljesen passzív. 1969. szeptember 4. Csütörtök Új jogszabály A hivatalos lap keddi számában megjelent a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló elnöki tanácsi törvényerejű rendelet, és a végrehajtásáról szóló kormányrendelet. A rendelkezés kimondja, hogy a levéltár olyan tudományos intézmény, amely a jogszabályi keretek között — igazgatási feladatokat is ellát. A levéltári anyagot átveszi, szakszerűen kezeli és biztonságosan megőrzi. Lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a kutatók hozzáférjenek a levéltári anyaghoz. Ugyanakkor a különböző szervek iratkezelési rendjét és irattári selejtezését — a levéltári anyag védelme érdekében — szakmailag ellenőrzi. Az országos szervek a levéltári anyagot és az egyéb országos jellegű levéltári anyagot a Magyar Országos Levéltárban, illetőleg az új Magyar Központi Levéltárban őrzik. Kiváló Népművelő (1) Dala József Mint a mesebeli regényke, ő is három kívánságot rakott tarisznyájába, amikor 1963-ban elfoglalta a celldömölki járás elnökhelyettesi székét, Berzsenyi Dániel kultuszát megteremteni, a gyermekkor óta szeretett Sághegy, a Kemenesalja értékeit felszínre hozni, propagálni, s Petőfi Sándor vasi emlékeit feldolgozni, a költőnek szobrot emelni. S mint a mesében, mindhárom kívánság valóra vált: 1956 őszén Berzsenyi nevével rendeztek ünnepségeket, az egyházashetyei emlékszobát azóta több ezren látogatták, az évente megrendezett Kemenesaljai Napok a szeretett szülőföldet, népét ismertetik, s az idén szobrot kapott Petőfi... — Mindezt egyedül nem válthattam volna valóra, a kollektíva lelkes támogatása, erőfeszítése van minden eredmény mögött. S azért érzem úgy: a kitüntetés nemcsak nekem szól, őket, munkatársaimat is illeti... , Misé szokatlan dolog Vérbeli, ízig-vérig nép£nVe1^ ,láít 32011 a ££ Dala Józsefán. Honnét hozta ezt a lelkesedést, erőt, fantáziát? tulajdonképpen már 16 éves koromtól „népművelőválthatom magamat *›‹«*›‹« születtem, ifjúsági s csináltam olyan dolgot is, amit rra már nem mernék vállalni. Például 1946-ban, a 4» u . ’ a *°-os szabadságharc századik évfor-TpSsz én r*nyertTM az B POSZ énekkart... alakulását egyetlennek köszönheti- sé Pésztechnikumba jelentke- zett, fel te vették, de csak egy osztály indult, az A” 2 a „B”-sek között állt . :‘ Kezdetben a jegyzőségen dolgozott, aztán tíz évi pártmunka következett. — Voltam előadó, iskolavezető, agitátor. Már 19 éves koromban. Sok olyan pedatémájú könyv is kefe....É*fcor a kezembe, amely később segítséget, lökést jelentett munkámhoz. Rengeteget húztam falvakban, s mindig fájó szívvel fel a padlásokra, a régiiókra, ha én ezeket óvszer mind végigmászhatnám! Mennyi népi emléket, „kincset” rejthetnek ezek! .az,erre is sor került -ben, amikor a jánosházi tanács elnöke lett: a munkaidő felét, a szabad időt a honismereti szakkörnek a falukutatásnak szentelte. S közben felhasználta ezt a tömegkapcsolatot a tanácsi munkában is. Szervezése, gyűjtése nyomán jött létre a jánosházi falumúzeum amelynek anyagát tudományosan most rendezik, s novemberben avatják. A tárgyi emlékeken kívül ott hagyott egy dossziét is: 250 lapból, levélből áll, s ez van rakva: múzeum születik. A már említett látványos, nagy rendezvényeken kívül a népművelés aprómunkájával is rengeteget foglalkozik: ha valaki a járásban talál valami régiséget csak neki ír, neki küldi: ő egy ideig őrzi a szépen gyarapodó házi gyűjteményében, aztán fájó szívvel — mert a lakás férőhelye is véges — továbbadja illetékes helyre, közgyűjteménybe, múzeumba. Pillanatnyilag például ő az egyetlen maszek harangtulajdonos 1 hónapig, őrzi a gyermekkortidéző Bokod-pusztai harangot, aztán megválik tőle. Hobbyja a levelezés: elrontott az a nap, amelyben nem kap legalább három, nevére szóló levelet. És ezek érkeznek, az ország minden részéből, Budapestről, azoktól a tudós emberektől, kutatóktól, akik bejelentik neki a celli járással kapcsolatos leleteket. A népművelést nem tanulta iskolában, a kutatáshoz szükséges ismereteket muzeológus barátai által ajánlott könyvekből leste ki, a tömegkapcsolatokra a tízéves pártmunka tanította meg. Ihletet a szépirodalomból hivatalos útjai alkalmával felbukkanó emberekből merít. Kitörltetésű, amelynek mindenki örül, aki őt ismeri, határkő életében, de mindig mozgalmas lénye már a hogyan tovább?-ot kutatja. — A következő lépés: tudományosabbá tenni a nép* művelést, felhasználni az oktató-nevelő munkában kutatásaink eredményét, a szülőföld, a haza mély szeretetére beoltani mindenkit. A felszabadulás óta eltelt 25 év krónikáját írják nálunk minden faluban: ezt szeretnénk beépíteni a tananyag* ba. Régi nyúltunk emlékeivel ötvözve a legújabb kor emlékeit, ezzel nevelni rt hazaszeretetre kicsit és nagyot... Kitüntetésével együtt néhány nap szabadság is jár. Ennek egy részét a celli járás kis falujában tölti el s néprajzi leltárt készít egy most látott régi parasztportáról : , „ Mint népművelő vízhatatlan’’! Szakály Éva Eligazodás dolgainkban Az 1969—70-es tanévben a középiskolák már mintegy ötszáznegyedik osztályában tanítják az új tantárgyat, a világnézetünk alapjait. A cél — ahogy az újságok híranyaga megfogalmazza —hogy a fiatalok jól, megbízhatóan eligazodjanak korunk bonyolult világnézeti, politikai és gazdasági kérdéseiben. Tanításunk, nevelésünk, általában pedagógiai munkánk korszerűsítéséről nem először esik szó. A szakemberek régen azon munkálkodnak, hogy a felnövő nemzedék minél inkább olyan tudásanyaggal, olyan felkészültséggel lépjen ki az életbe, amely a társadalom szabta igényeknek megfelel. E korszerűségre való törekvésnek a világnézetünk alapjai tantárgy bevezetésével iskolareformunk megvalósításának fontos lépcsőjéhez érkeztünk el. Az iskolákban, a középiskolákban nélkülözhetetlen a világnézeti nevelés, tantervi és tantárgyi beosztással is. Persze, közismert és régen elfogadott pedagógiai gyakorlat, egy tantárgy lényege nemcsak azáltal izmosodik, válik természetes hatóanyaggá, hogy benne szerepel az órarendben. Különösen érvényes ez a pedagógiai tapasztalat a világnézeti nevelésre, hiszen ennek érvényesülnie kell az egész oktatási-nevelési mechanizmusban, az iskola egész munkájában. E tantárgy oktatásának, mint ahogy a megfogalmazásból is kiderül, legfontosabb célja, hogy a fiatalok jól, megbízhatóan eligazodjanak korunk bonyolult világnézeti, politikai és gazdasági kérdéseiben. Az új tantárgy tehát már a cél meghatározásánál is a korszerűség igényére épít, és abból indul ki: korunk tudományos, politikai és gazdasági élete bonyolult, s az abban való eligazodás, jártasság szintén korszerű követelmény. Világnézetünk, a marxizmus—leninizmus csakis azáltal válhatott a leghaladóbb világnézetté, hogy mindig a kor színvonalán kereste az összefüggéseket, a kor eredményeit felhasználta és beépítette rendszerébe, izmosodva és fejlődve azáltal, de ugyanakkor vissza is hatott és inspirálta a kor haladását, fejlődését. Ahhoz persze, hogy korunk legtudományosabb világnézetét közvetíteni tudjuk, önmagunknak is jártasoknak kell lennünk világnézetünk kérdéseiben, tudományos rendszerében. Pedagógusaink rendelkeznek ezzel a felkészültséggel, munkájuk, tehát ennek birtokában eredményesnek ígérkezik. Igaz, e tantárgy oktatásának még nincsenek meg a hagyományos pedagógiai-didaktikai módszerei. De épp az új tantárgy bevezetése az oktatás megannyi módszerének alkalmazási lehetőségét is ígéri. Valójában tehát gazdagon, bátran lehet élni az oktató- és nevelőmunka változatos formáival. Világnézetünk emberközpontú, az emberiség egyetemes ügyét, a haladást szolgálja. Tudományos megalkotói, kimunkálói alapvetően pedagógusok is voltak. A modern kor leghaladóbb társadalmi osztályát, a munkásosztályt tanították, s mindig a legeredményesebbre, a kizsákmányolás megszüntetésére, a társadalmi haladás szolgálatára. Az új tantárgy bevezetésével iskolai oktatásunkban intézményesen is polgárjogot nyer világnézetünk tanítása, s ez ma már a kor követelménye. VAS NÉPE 5 lehetséges, hogy az ellenkezője: a vérnyomás hetven és az edényben a dréncsőből igen sűrűn csepeg a vér. ),Miért nem hivattak”? — ^Mert az hittük.;— ^Hülyék”! — Nyilván így is van. A szívem nem ok nélkül fáj. Tudom: előérzet nem létezik. Mindezeket a telepatikus jelenségeket még nem ellenőrizték számszerűen. De azért mégis. Futás! Rettegve nyitom fel az ajtót. Rögtön mindent látok. Nem történt semmi. Ahhoz túl nagy a csend. Még unalmas is. Szasa magától lélegzik, de szájából még kiáll a cső. Szeme félig nyitva. Ajka mintha már nem volna annyira kék. Megjegyzem, a mesterséges fény torzít is. Gyima megint Okszana mellett ül. Legyen. Az ernyőn nyugtalanul fut a jelzés, mutatja a szív összehúzódásait. Zsenya egy alacsony kis padon ül a dréncsőnél, a cseppeket számlálja. Az edényben sok a vér. Talán nem ürítették még ki? Senya egy papírlapra ír. Fáradtnak látszik. Más nincs bent. — No, mi van? Gyima zavartan ugrik fel. Nem vette észre, hogy beléptem. Bolond ez, nem tudok én semmiről. — Távozása óta semmi sem történt. — A részleteik? — A pulzusa száztíz és százharminc közt ingadozik. Vérnyomása kilencven-száz. Zsenya, te hány cseppet számláltál meg? — Negyvenet. Volt hatvan is. A szív megállása óta eltelt másfél óra alatt majdnem háromszáz köbcenti távozott belőle. — És szerintetek ez semmi? Csend. Talán valóban semmi? Még nem sok idő múlt el, megszűnhet. Hiszen már csak negyven csepp. A vizeletét kiengedtétek? — Igen, összesen ötven köbcenti és igen sötét. Még egy újabb veszedelem lesz, a veséjével. Egyébként azonban, másfél órára ez nem is kevés. — Vérzéselállító szereket beadtatok neki? — Természetesen. Tessék a jegyzékük. — Minek? Elhiszem Elhiszem, csak nem mindig. Ezért is dugdossák elém a papírt. De azért általában hiszek nekik. Jó gyerekek, csak irkálni nem szeretnek. Ezért vigyáznom kell. Az ördög nem alszik. Pusztán a becsületre nem építhetünk. Az elég ahhoz, hogy valaki három éjen-napon át üljön a beteg mellett, de kevés a kortörténethez. Vagy nem értik a fontosságát. Igaz is: a beteg és a papír — ezt a kettőt nem lehet összehasonlítani, de azért a papír is fontos. A szervezéshez kell. Szervezés nélkül pedig nincs eredmény. Hagyd el ezeket a könyvelői okoskodásokat. Mit tegyünk a vérzéssel? Most ez a fő kérdés, jóllehet a szív és a vese még nagyobb veszélyben forog. — Van vér az átömlesztéshez? — Igen, bőségesen. — Egy órát várunk, majd összegyűlünk és megbeszéljük. A légcsőben maradjon bent a cső. És lássátok el altatókkal. Kimegyek. Nem tudnék ott ülni. Beszélnem nincs miről, tennem sincs mit. Járjam végig a klinikát? Nem, rajta ezzel nem segíthetek, a soron következőket pedig megnézni sem bírnám. Elrémülök már az operálás puszta gondolatától is. Ugye, hogy nem vagyok alkalmas sebésznek! Bolond, erre már késő gondolni. Beszéljek Szasa feleségével? Hát az a másik? No éppen. Egyáltalán, most fütyülök mind a kettőre. Mai sajnálatadagomat mind elköltöttem Szására. Bebotorkálok a szobámba. Most mihez kezdjek? Először is igyuk ki ezt a kompótlevet. Olyan keserű a szám a dohánytól. Műtét után mindig kótyagosra szívom magam a füsttől. Undok ital, nem házi készítmény. Hülyeség. Zsemlével megjárja. A levél. A szerelem. Jobb lesz ettől minél távolabbra húzódnom. Nyugalmasabb. Vagy még korai? Nem, nem akarom. Elég nekem az izgalmakból Emlékszem... Száraz sütemény... Mártogatom... Ássunk mélyebbre! Volt egy érdekes anekdota valakiről, aki megunta az életét, és mielőtt főbelőtte volna magát, még megásta a saját sírját. Olvassam a füzetet? Félek tőle. Gondolataimban már összekapcsolódott ez a kettős szívmegállás... Rágondolni is rossz. De mégis megindult a szív. Már otthon lehetnék. Üres aggyal, elkeseredett szívvel. Ez a kettő még zokogna. Ne. Jó, hogy így történt. Ő él. No és már olyan bizonyosra veszem, hogy minden rendben lesz? Természetesen nem. Engem nem csap be a műtő békés képe. Még mindenre számíthatunk. Tessék például: végzés, megismételt műtét, szívmegállás. Maszszázs. „Pupillája már tíz perc óta tág”. Vagy pedig: a vérzést ugyan sikerült műtét nélkül is megállítani, de már túl sok az átömlesztett vér és ettől a vese elégtelensége. Harmadnapra a halál. A végső percig öntudatnál van. Tekintete: hát igazán nem lehet segíteni? No, elég, elég. Túlozni sem kell. A billentyű jó. S ha a helyreigazítás rossz lett volna, már eddig meghal . Vérzés. Vajon a vér alvadékonyságával történt-e baj vagy egy ér repedt meg a masszázs alatt? Analíziseink sajnos nem adnak teljes képet a vér alvadékonysági rendszeréről. Ez is igen bonyolult program. No jó. Nem kell fölöslegesen töprengenem. Úgy döntöttünk, hogy egy órát várunk — hát várjunk. De még csak húsz perc múlt el az órából. Beszéljek Irinával? Úgy érzem, nem szépen viselkedtem vele. Meg aztán: tudnom kell, mihez kezd páciensem, ha életben marad. Bár nem hinném, hogy ilyesmibe az én tanácsaimra szorulna, de mégis. Hát a levél? Adjam át minden a körülmények közt úgy, ahogyan meghagyta nekem? Azt hiszem, jogom van dönteni ebben a kérdésben. Igen jogot szereztem rá. Nyilvánvaló, hogy beszélnem kell Irinával. Vagy tán halasszam el ezt „azutánra”? Nem fogom elhamarkodni. Egyelőre elmondom, mi van Szásával. Kilépek a folyosóra. Bekopogok. Halkan mondom. — Kérem, jöjjön át. Hátha alszik? Gondolom. Mégsem. Pár pillanat és hallom,hogy nyikorog a laboratórium ajtaja. Irina lép be a szobába. Szeivélyes akarok leirni, jóvátenni nyerseségemet. Hát bűnös ő, hogy egy házasemberbe szeretett bele? — Kérem, foglaljon helyet. (Folytatjuk)