Vas Népe, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-18 / 242. szám
Interpelláltak a tanácstagok !Klsajátítás pénz nélkül — Késik a GELKA-túra — Ki fizessen vadkárt? — Milyen út vezet a kavicshoz? Horváth Károly, a répcelaki Nagymező Tsz elnöke a körzetükbe tartozó 60 ipari tanuló kihelyezett osztályban való képzését sürgette. Fülöp Ferenc, az ipari osztály vezetője válaszában közölte, hogy a 405. sz. Ipari tanuló Intézettel együtt két héten belül határoznak az ügyben, ha az oktatás személyi feltételeit Répcelakon megteremtik. Horváth Károly második kérdése a földtörvényt érintette. Közölte, hogy miután e törvény alapján az 1970-ig beépítésre nem tervezett állami tartalék területeikre szövetkezetük bejelentette vásárlási jogát, tovább folyik a térítés nélküli kisajátítás. Nagy József, a mezőgazdasági és élelmezésügyi. Hatezer Ferenc, az igazgatási osztály vezetője közölték, hogy az ügyben a törvényességi vizsgálatot lefolytatják. Választ a helyszínen, kapnak a répcelakiak. Szabó József, a nemesládony—nagygerezsdi, út javítása ügyében interpellált. Az építési és közlekedési osztály vezetője válaszában a Közúti Igazgatóság megkérdezése után ígérte a pontos határidőt. Szapor Kálmán, a határvédelmi területek anyagi kártérítésének tárgyában interpellált. Holczer Ferenc, az igazgatási osztály vezetője közölte, hogy minden hasonló ügyet november, december hónapban rendeznek és fizetnek. Néhány Kőszeg környékét közvetlenül érintő ügy rendezése a helyszínen napokon belül megtörténik. Perlaki Rudolf három kérdést intézett a szakosztályokhoz. A megszűnt vasvári járás területén — mondotta — a könyvtárosok tiszteletdíja általában kevesebb, mint a szombathelyi járásban, ahova csatlakoztak. Sarkifaludon napközis csoport szervezésének úré- íűve merült fel. Anyagi és személyi fedezete egyelőre hiányzik. Horváth Lajos művelődésügyi osztályvezető az alábbi választ adta Perlaki Rudolf kérdéseire: a könyvtárosok tiszteletdíja a kötetek számától függ, minden járásban. Ha ennek figyelembevételével is eltérés mutatkozna, az ilyen eseteket megvizsgálják és rendezik. A napközis csoport szervezését akkor tudják engedélyezni, ha annak anyagi feltételét megteremtették Ennek lehetőségét az osztály megvizsgálja és két héten belül választ adnak a tanácstag kérdésére. Perlaki harmadik kérdése az ipari osztályt érintette Oszkón és környékén egy hónap óta nem járt a GELKA-túra — jelentette be a megyei tanácstag. Fülöp Ferenc ipari osztályvezető válaszában, a GELKA megkeresése utánra ígért választ, illetve intézkedést. Fábián Imre speciális ikervári ügyben interpellált. A Rába árteréből szállítható kavicshoz és homokhoz a helybeli termelőszövetkezet területén keresztül vezet az út. Miután a homok és kavics a tsz tulajdonából a Vízügyi Igazgatósághoz került, az építtetők nem jutnak e nagyon fontos anyaghoz, mert az út használata ügyében nincs rend. Dorog Ervin, a Vízügyi Igazgatóság vezetője válaszában közölte, hogy a Rába folyása mentén a homok és kavics kitermelést szabályozni kellett, amiatt, hogy a Rába ezen anyagok kibányászása nélkül is túlságosan sokat visz el. A tervszerű művelés ezt hivatott megakadályozni. Igazgatóságuk egyébként a vásárlók rendelkezésére áll. Mivel a tsz tulajdonát képező út ügyében a Vízügyi Igazgatóság nem illetékes válaszadásra, a megyei tanácsülés megbízta Dorog Ervint, hogy a helyszínen a termelőszövetkezettel egyeztetve az ügyet adjanak konkrét választ az interpelláló tanácstagnak. Kovács Kálmán, a rábafüzesi bekötőút építésének meggyorsítását tette szóvá, amely mint mondotta Szentgotthárdon több létesítmény megvalósítását is akadályozza. Az építési és közlekedésügyi osztály képviselje közölte, hogy ez ügyben a napokban várják a KPM megbízottait, akikkel az építés pontos idejét rögzíteni tudják. Ezt az interpelláló megyei tanácstaggal és Szentgotthárd vezetőivel is köztik majd. Tímár Lajos, a nyőgéri tsz-t ért vadkárok ügyében szólt. Nagy József a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetője közölte, hogy a kárról készült okirat megyéhez való érkezése után azonnal döntenek az ügyben. Dr. Kneffel Pál, a szentgotthárdi községi vízmű kilenc közkifolyójának leszerelését tette szóvá. Ennek nyomán azt, hogy ezek leszerelése ügyében van indokolt a sietség, azért sem, mert ehhez a vízmű társulás közgyűlésének határozata, valamint vízügyi és egészségügyi szervek engedélye szükséges. A tanácsülés az ügyben vizsgálatot javasolt, amelynek tanulságait megyeszerte fel lehet majd használni. Horváth János a szombathelyi Semmelweis utca járdáinak felbontását tette szóvá, ahol már hosszabb ideje elhelyezték a kábeleket, befedésük azonban nem történt meg. Az építési és közlekedési osztály az ügy megvizsgálása utánra ígérte a választ. ★ Az interpelláló tanácstagok általában szenvedélyes hangon tették szóvá a megvizsgálni kért ügyeket. Sőt olyan is volt, aki, mint Szabó József fél éven belül már másodszor emelt szót ugyanabban az ügyben. Az építési és közlekedési osztály képviselői fél évvel ezelőtt is a Közúti Igazgatóság megkérdezésétől tették függővé a választ. Most ugyanezt, helyezték kilátásba Joggal vetődik föl a kérdés, hogy miért vesz igénybe fél esztendőt egy ilyen nem túlságosan jelentős ügy elintézése és ha történetesen nincsen mód az út megjavítására, miért nem ezt köztik a tanácstaggal és miért halogatják az érdembeni választ? De e tanácsülésen elhangzott interpellációk nyomán más kérdés is felmerül e sorok írójában és bizonyára azokban is, akik e cikk nyomán az interpellációk tárgyával megismerkedtek. Egyik a kisajátítás. Amíg átfogó földtörvény híján bőviben voltunk állami tartalékterületeknek, természetes volt, hogy közérdeket szolgáló célokra e tartalék területek térítés nélkül kerültek az érdekeltek tulajdonába, használatába. A földtörvénnyel azonban a helyzet alapvetően megváltozott. Az állam e területeket a termelőszövetkezeteknek megvételre kínálta föl. Jó lenne, ha valamivel gyorsabb lenne az a folyamat, amely az illetékesek között tudatosítja e tényt. Azt, hogy a termelőszövetkezeteket ma már egyenrangú partnerként kell elfogadni, hogy a köz érdeke nem ellentétes a szövetkezetek érdekével, s hogy nem lehet „nagy célokra” való hivatkozással a szövetkezetek tulajdonát, a termőföldet, még szükség esetén sem, térítés nélkül igénybe venni. A másik, a kavicshoz vezető út problémája, amelynek interpellációként kellett a megye vezető tanácsi testülete elé kerülni. Klassziikus példája annak, hogy a megátalkodottság még az önálló vállalati gazdálkodás idején is csak fölöleges bonyodalmat szülhet. A homok és a kavics, valamint az út tulajdonjoga elvitathatatlan. De az is, hogy a kavicshoz és homokhoz vezető út ügyében három szervnek, a Vízügyi Igazgatóságénak, termelőszövetkezetnek és a helybeli tanácsnak interpelláció nélkül már találkozniuk és megegyezniük kellett volna. És még valamit. Azt is el lehetne képzelni, hogy a GELKA túrái megyei tanácstagok interpellációja nélkül, idejében érkeznének a kijelölt felvevőhelyekre. Szanati Anna 1969. október 18. Szombat Rosa és Elisabet külföldre szakadt „hazánkfiai” közt nem egy akadt már, aki látogatása alkalmával szemügyre vette volt vagyontárgyait. Ezt tette néhány évvel ezelőtt a körmendi gróf, amikor megtekintette egykori rezidenciáját, hasonlóképpen kastélya állagának megóvására buzdította hajdani cselédeit a sorokpolányi uraság. Rosa és Elisabet, a két Pacher-testvér ugyancsak valami ilyesmit gondolt néhány héttel ezelőtt, amikor turistaként ellátogatott hozzánk. A két úrhölgyre már nem nagyon emlékeznek Szentgotthárdon, hiszen évtizedek óta nem élnek itt, a háború után hamarosan Ausztriában telepedtek le. Idehaza téglagyárosok voltak, ott is azok lettek. Itthoni téglagyárukat, ingó vagyontárgyaikat törvényeinknek megfelelően állami tulajdonba vették. Szeptember első napjaiban turistaként érkezett a két hölgy megyénkbe. Csakhamar azonban úgy léptek fel, mint akiknek jogos elszámolni valójuk van a magyar állammal szemben. Szentgotthárdon — régi baráti körükből — tanúkat állítottak, akikkel fényképek és egyéb dokumentumok alapján bizonyíttatták, milyen vagyontárgyaik voltak egykori Széchenyi utcai lakásukon. Ezután bekopogtak a községi tanácshoz kérésükkel: jegyzőkönyvileg hitelesítsék igényeiket, hogy azokkal illetékes állami szervekhez fordulhassanak. A jegyzőkönyv el is készült, a tanúk és a tanácsi dolgozó hitelesítették a papírokat. A két leleményes hölgy — Rosa és Elisabet — ezután Szombathelyre utazott. Itt ugyancsak felkeresték a helyi tanácsot, hogy az illetékes osztálytól segítséget kérjenek ahhoz, hogy bútoraikat felkutassák, illetve azokat leltárba vegyék. Kérésük teljesült is, csakhamar hatósági kísérettel jelentek meg az egyik családnál, ahol volt vagyontárgyaikat sejtették. Arról, hogy milyen patáliát rendezett a két vérszemet kapott úrihölgy X-ék lakásán, most nem írunk bővebben. Elég csak annyi, hogy erőszakkal felirogatták az egyes bútordarabokat, majd felszólították azok jogos gazdáját, adja vissza nekik szépszerével, különben kénytelenek a bírósághoz fordulni. Rosa és Elisabet „ügye” tényleg a hatósághoz került. Szerencsére, rendőri szerveink időben tudomást szereztek buzgóságukról, s közbeléptek. Jogtalan követelésüket — természetesen — elutasították. Illetékes hatóságaink ugyanakkor fegyelmi eljárást kezdeményeztek a szóban forgó tanácsi alkalmazottak ellen, akik a Magyar Népköztársaság devizális érdekeit sértő intézkedéseikkel segédkezet adtak a Pacher-testvéreknek. Eljárásuk során több jogszabályt figyelmen kívül hagytak, rendeleteket sértettek meg Tudniuk kellett volna, hogy külföldi szerv, vagy személy megkeresésének, illetőleg kérésének teljesítésében — kétség esetén — a tárgy szerint hatáskörrel rendelkező miniszter a külügyminiszterrel egyetértés- ben nyilatkozik. Ilyen eset- ben is, amikor közvetlenül érkezik kérelem a helyi hatósághoz, az intézkedés meggyorsítása végett a kül- s ügyminiszterhez kell fordul-ni. Rosa és Elisabet esetében természetesen sokkal egy-szerűbben kellett volna elöl járniuk. Az 1949. évi 20-as, illetve az 1952. évi 4-es számú törvényerejű rendeletre hivatkozva tudomásukra kellett volna hozni, hogy semmiféle keresnivalójuk nincs. Vagyontárgyaik kisajátítása törvényesen történt, azok további sorsát is állami intézkedés szabályozta. Fölmerül a kérdés: vajon miért csak most jutott eszébe a két osztrák állampolgárnak, hogy húsz év múltával követelésekkel lépjen fel? Nyilván, félreértették egyre javuló kapcsolatainkat, a turisták előtt szélesre tárt kapu megtévesztette őket. Nekik is, és minden külföldre szakadt „honfitársnak” tudniuk kell, hogy bármikor szívesen látjuk őket vendégül, de törvényeinkkel ellenkező magatartásukkal szemben fellépünk. Sőt azokkal szemben is, akik segédkezet adnak nekik. Egyébként elgondolkoztató, hogy komoly beosztású, jogot végzett, jelentős ügyeket intéző tanácsi dolgozók ilyen — enyhén szólva kétes üzelmeknél — asszisztálnak a hazánkat korábban elhagyott gyáros famíliának! (pósfai) VAS *•TE Rekeszek az utcán A rekeszek, amelyekben az üzletek egyre nagyobb számban zöldséget, gyümölcsöt kínálnak eladásra, elsősorban a Köztársaság téri bevásárló központ járdáin jelentek meg Szombathelyen. A vélemény megoszlik róluk. Vannak helyeslői és ellenzői is az utcai árusításnak. Az utcai árusítást a mi viszonyaink között szükségszerűség hozta létre. Kevés a zöldség-, és gyümölcsboltunk és még ennél is kevesebbek, kisebbek a raktárak, amelyek a zavartalan áruellátást szolgálhatnák. Úgyszólván reggeltől estig tart a sorbanállás, különösen egy-egy zöldség- és gyümölcsfajta dömpingje idején. A rekeszek hát paprikával, szőlővel, tojással, almával és egyéb gyümölcsökkel kikerültek a járdákra. Több forrásból többen meríthetünk. Igen ám, csakhogy a rekeszek nyomában megjelent a hagymahéj is, az összegyűrt papírzacskó, az eldobált almacsutka és barackmag. Növelve az utcáinkon, tereinken amúgy sem kevés szemetet. Az üres rekeszek egyik-másik bolt előtt forgalmi akadályt képeznek, s félő, hogy „evés közben jön meg az étvágy” alapon a szükséges zöldség gyümölcsfélék után esetleg más is utcai árusításra kerül, olyasmi, amit sem a forgalom, sem a vevő igénye nem indokolna. Azért idejében szólunk! Az utcai árusítás, amely a vevők érdekeit, s az üzlet bevételét egyaránt szolgálja, nem öncél és nem ok arra, hogy a városszemetelésben új fejezetet nyisson. Az utcán árusító üzletek vezetői a vevők mellett gondoljanak azokra is, akik a járdát közlekedési célból veszik igénybe. Az üres rekeszek kerüljenek vissza a raktárakba, a „fölvonulás” ne képezzen forgalmi akadályt és az árusítás nyomán összegyűlt szemetet takarítassák el. Az sem baj, ha a sütnivaló tök nem kerül ki az utcai árusításba, sőt a gesztenyét is el lehetne adni bent a boltokban. A kedves vevők pedig, miután sorbanállás nélkül, vagy legalább is lényegesen gyorsabban hozzájutottak a szükséges zöldségekhez, gondoljanak arra is, hogy utcáinkon és tereinken szemétgyűjtő tartályok is vannak, s a szemétnek azokban a helye l esz Húsz mázsa tulipán Barátaim szerint született pesszimista vagyok. Szerintem erősen túloznak, mert csupán arról van szó ... Node, térjünk a tárgyra! Állítólag itt van az ősz. De kérdem szeretettel, miből tudhatnám, hogy valóban itt van? Tán nézzem meg a naptárt? Vagy hallgassam meg az időjárásjelentést, mely szerint az évszakhoz képest melegebb az idő? (De melyik évszakhoz képest?) Vagy figyeljem a lombhullást, madarak távozása idején? Hányszor olvastam már az újságokban, hogy kinyílott az orgona, a meggyfa, a fügefa októberben, sőt a szerelemfa is kinyílott a Vargáék udvarán. Holott mindenki tudja, hogy ezek a fák tavaszszal virágoznak, ha semmi nem jön közbe. Csakhogy az utóbbi években mindig közbejön valami, valami kis eltolódás az évszakhoz képest. Most is eltolódtunk, s ezúttal szerencsésen. Cseppet sem lepne meg, ha egyik reggelen a virágárus néni a sarkon illatos ibolyacsokrot nyújtana felém, valódi, szabadban nyílt ibolyát. Két lépéssel odább pedig tulipánsátrak várnának a virágkedvelő vásárló közönségre. Végül is egyszer van egy esztendőben, az évszakhoz képest, ilyen szép tavaszunk. Ki kell hát használnunk ezt a jó alkalmat, és tavaszi világszükségletünket időben be kell szereznünk. Nem is értem, miért cikkeznek az újságok annyit a tüzelőről? Kinek jutna eszébe most szenet vásárolni? De azért jó lesz felkészülni! Én mindenesetre rendeltem a TÜZÉP-től húsz mázsa mélytüzű tulipánt, s ha minden jól megy, ott vár a tulipánkupac a kapum előtt, mire hazaérek. S hipp-hopp, ott terem két izmos tündér, (előbbi foglalkozásuk: szénlapátoló) s volt tulipán, nincs tulipán, már le is lapátolták a pincébe. Aki nem hiszi, járjon utána! Gazdag Erzsi Egy foltnyi napsugár. *— Je — 3