Vas Népe, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

AZ MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 242. szám Ara­tó fillér 1969. október 18. Szombat Sikeresen befejeződött a Szojuz—7 útja Pontosan a megadott térségben ért földet Pénteken magyar idő sze­rint 10 óra 26 perckor az előírt kísérleti program tel­jesítése után a Szojuz—7 űr­­hajó, fedélzetén Anatolij Filipcsenkoval, Vlagyiszlav Volkovval és Viktor Gorbat­­koval, földet ért a Szovjet­unió előre megadott térsé­gében, Karagandától 155 kilométerre északnyugatra. A űrhajósok közérzete a földet érést követően válto­zatlanul jó. A leszállás helyén az űr­­hajósokat melegen üdvözöl­ték a fogadócsoport képvi­selői a szovjet sportszerve­zetek vezetői, barátok és új­ságírók. Az űrhajósok kö­zölték az üdvözlésükre ér­kezettekkel, hogy kitűnően érzik magukat. A leszállás helyén végzett első orvosi vizsgálat azt mutatta, hogy az űrhajósok jól viselték el az űrrepülés körülményeit és élettani funkcióik átál­lását a visszatéréskor a föl­di viszonyokhoz A leszállás végrehajtásá­hoz megfelelő időben betá­jolták az űrhajót és bekap­csolták a fékező hajtómű­vet. Miután ez a hajtómű tel­jesítette funkcióiét elvá­lasztották egymástól az űr­­hajó szektorait és a leszál­ló egység, belsejében az űr­­hajó legénységével, földi pá­lyára tért. Az aerodinami­­kus fékezés és az irányított leereszkedés után az atmosz­férában működésbe lépett az ejtőernyőrendszer. A si­ma leszállásra szolgáló haj­tóművek zökkenőmentes föl­­detérést biztosítottak. A Szojuz–7 útja ezzel sikere­sen befejeződött. A legénység, Filipcsenko, Volkov és Gorbatko végre­hajtotta az előírt széleskörű tudományos-műszaki és or­vosi-biológiai kutatási prog­ramot. A Szojuz—8 űrhajó útja folytatódik. Nem sokkal a Szojuz—7 leszállása után a moszkvai televízió riportot közvetített az űrhajó-irányító központ­ból Pavel Popovics űrhajós ezredes elmondta, hogy be­szélgetett a Szojuz—7 uta­saival nem sokkal az űr­­hajó leszállása előtt. A te­­le­v­í­zi­ó - k­ö­zv­e­t­í­­tés vezetője ezután kapcsolást kért a Szojuz—7 leszállásának szín­helyén tartózkodó kutató­­csoporttal. Itt közölték, hogy Anatolij Filipcsenko, Vla­­gyiszlav Volkov és Viktor Gorbatko — a Szojuz—7 utasai — kiszálltak az űrha­jóból és kitűnően érzik ma­gukat. A televíziós riport kidom­borította hogy a Szojuz-tí­­pusú űrhajók igen pontosan a megadott térségben élnek (Folytatás a 2. oldalon) Tanácskozik a VII. szakszervezeti világkongresszus Péntek­en délelőtt kilenc órakor Budapesten, az Épí­tők Szakszervezetének szék­házában megnyílt a VII. szakszervezeti világkongresz­­szus. A szakszervezeti moz­galom kiemelkedő esemé­nyére a világ minden tájá­ról — összesen 124 országból­­ érkeztek küldöttek, több mint 200 országos szakszer­vezet, valamint 33 nemzet­közi szervezet képviseleté­ben. A tíz napig tartó tanács­kozás megnyitójául a szak­­szervezeti székház kongresz­­szusi termében ünnepélyes ülést tartottak, amelynek el­nökségében helyet foglalt: a házigazda tisztét beltöltő ma­gyar szakszervezetek képvi­seletében Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Louis Sail­­lant, a Szakszervezeti Világ­­szövetség főtitkára, Pierre Gensous, az SZVSZ helyettes főtitkára, továbbá a világ­­szövetség alelnökei és tit­kárai. Meghívott vendég­ként részt vett a megnyitó ünnepségen és ugyancsak a ciszelnökségben foglalt he­lyet Fock Jenő miniszterel­nök. A magyar Himnusz hangjai után Gáspár Sándor mondott megnyitó beszédet. Ezután Louis Salliant, az SZDSZ főtitkára üdvözölte a világkongresszus küldötteit. A­ SZVSZ főtitkára után Fock Jenő miniszterelnök szólt a kongresszus résztve­vőihez. A szónok hangsúlyoz­ta többek között hogy a szer­vezett dolgozókra nagy fel­adatok hárulnak a nemzet­közi imperialistaellenes ösz­­szefogás kibontakoztatásában. A Szakszervezeti Világszö­vetség negyedszázados tevé­kenysége biztosíték arra, hogy ebben a harcban is az élen halad. Pierre Gensous, az SZVSZ főtitkárhelyettese beszédében részletesen elemezte a nem­zetközi helyzetet, s kitért Európa problémáira is. Euró­pában, ahol nagyszámú kato­nai egység állomásozik, egy esetleges konfliktus könnyen világháborúhoz vezethet. Ép­pen ezért e kontinens béké­je nemcsak Európa, hanem a földkerekség minden né­pének elsőrendű érdeke. MAI SZÁMUNKBÓL: M­agyar felszólalás az ENSZ-ben K­isiklott a mozdony Rosa és Elisabet Rekeszek az utcán • Cirkusz a javából " Mit csináljunk ezzel az óriáskígyóval ?" Ma kezdődő sorozatunkban bemutatjuk a Kanizsai Dorottya Gimnáziumot. (Képes riportunk az 5. oldalon) Amiből sok haszon származhat M­iben segíthetnének az állami gazdaságok? Megbeszélés volt tegnap délelőtt Szombathelyen a megyei tanács néhány veze­tője, s a Vas megyei állami gazdaságok igazgatói között. Részt vett az eszmecserén Erdős István, a Győr-Sop­­ron—Vas megyei állami gaz­daságok Területi Igazgató­ságának vezetője, Kozma István, a MEDOSZ megyei bizottságának titkára. Máthé Sándor elvtárs, a megyei ta­nács vb elnökhelyettese és Nagy József, mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályve­zető — a megyei tanács vb tagja — értékelte a gaz­daságoknak a megye életé­ben betöltött szerepét. Egyértelműen rögzítették: az állami gazdaságok nagy mértékben segítették Vas megyében a szocialista nagy­üzemek kialakítását, meg­szilárdítását. Szakembereket, jószándékú tanácsot adtak a kezdeti nehézséggel küsz­ködő termelőszövetkezetek­nek. Vetőmaggal, tenyészál­latokkal siettették a mező­­gazdaság általános fellendí­tését, megszilárdítását. Mint bemutató üzemek mindig készségesen adták át leg­jobban bevált tapasztalatai­kat, s főleg korábban — az egyéb sokoldalú segítség mellett — a mostaninál is több élelmiszert adtak a me­gye közellátásába. Máthé Sándor a vb nevé­ben is kifejezte elismerését, köszönetét a gazdaságok ve­zetőinek, s kérte őket: a jövőben lehetőségeikhez ké­pest még jobban támogas­sák a megye hasonló jel­legű gondjainak megoldását. Uraiújfaluban például — ahol szintén sok az állami gazdasági dolgozó — nincs kellő színvonalú művelődési otthon. A gazdaság vezetői, a párt és a szakszervezeti vezetők egyetértésével úgy döntöttek: a közeli években felépülő községi művelődési ház költségeinek és beren­dezésének fedezésére mint­egy 2 millió forintot fordí­tanak. Másutt községi óvodák, esetleg bölcsődék kialakítá­sába, útépítéshez, az általá­nos falukép rendezéséhez jönne jól az állami gazda­ságok segítsége. Kívánatos lenne, hogy Szombathelyen egy rangos, választékos és minőségi áruval ellátott ál­lami gazdasági boltot nyit­nának. Erre — mint az igazgatók el is mondták — négy gazdaság vállalkozott, illetve felajánlotta közre­működését, de a várostól több segítséget vártak a bolt megnyitásában. Ettől függetlenül a szombathelyi, a csepregi, a sárvári és a többi gazdaság is ad húsfé­lét, gyümölcsöt és más élel­mi cikket, főleg a helyi és a környező boltoknak. —­­ — VAS NÉPE EST GENCSAPÁTIBAN Gencsapáti vezetői és la­kosai meghívták lapunk szer­kesztőit és munkatársait: lá­togassanak el a faluba, is­merjék meg annak eredmé­nyeit, gondjait. A falu veze­tői és lakosai pedig hadd is­merjék meg közelről a Vas Népe hírlapíróit. Szerkesz­tőségünk szívesen eleget tett a meghívásnak. Annál is in­kább, mert Gén csapata is azon helységek közé tarto­zik, amelyekben lapunknak van a legtöbb olvasója, ahon­nan lapunk a legtöbb jó tu­dósítást kapja, de a legtöbb helyes, ösztönző kritikát is. A látogatás alkalmával rendezett Vas Népe esten, la­punk számára nagyon érté­kes beszélgetés alakult ki, s a közönség is érzékelhetően jól érezte magát A szerkesz­tőséget nyolc hírlapíró kép­viselte, a közönség soraiban pedig ott találtuk a Gencs­­apátival szomszédos társköz­ségek képviselőit is. A Vas Népe ismételten köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik az est, a látogatás sikeréért, lapunk előmeneteléért bármi célravezetőt is tettek és tesz­nek. Riesz József bőrmunkái a múzeumban Tegnap este nyílt meg a szombathelyi Savaria Mú­zeumban az idei kiállítási évad egyik legizgalmasabb tárlata Riesz József iparmű­vész bőrmunkáiból és grafi­káiból. Már a társítás is jelzi, hogy a hagyományos képzőművészeti és iparmű­vészeti műfajok közt szer­ves kapcsolatot keres és bi­zonyít a művész (valamint a kiállítást rendező Savaria Múzeum), s ez a társítás hasznára válik az egész anyagnak. Nemcsak a roko­­nítás miatt, hanem azért is, mert a szerves összefüggést az eredettől, a grafikai megfogalmazástól a bőr­anyag míves kidolgozásáig felvázolja. Ezekre az össze­függésekre és a bőrműves­ség új fellendülésére, vitat­hatatlan művészi értékeire valamint az anyag megmun­kálásának nehézségeire hív­ta fel a közönség figyelmét dr. Szentléleky Tihamér múzeumigazgató is megnyi­tójában. Az újszerű elren­dezésben kiállított bőrdom­borítások, bőrszobrok, bőr­metszések, bőrfestmények, rajzok, festmények érdekes betekintést nyújtanak a fia­tal iparművész (1933-ban született, első önálló kiál­lítása tavaly volt) műhelyé­be, módszereibe és egy iparművészeti ág útkereső törekvéseibe. (B. L.) (A múzeumi hónap mai eseménye a szombathelyi Romkert újjárendezett ki­állításának megnyitása dél­után 3-kor)

Next