Vas Népe, 1969. november (14. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-21 / 270. szám

A jogról mindenkinek 1. is jog a családban HA JOGRÓL beszélünk, sokan a hivatalokra, vagy éppen a rendőrségi, bírósági ügyekre gondolnak, mivel a jogszolgáltatás fogalma általában ezekhez az intézményekhez kapcsolódik. Anynyira elterjedt ez a nézet hogy a munkáját becsületesen végző, családjának élő emberek büszkén mondjákmég sohasem volt dolgunk a törvénnyel. Ez azonban — a szó valódi értelmében — nem lehet igaz A törvény, a jog minden társadalomban elkíséri az embert az élet első pillanatától az utolsóig. Jogszabály vonatkozik a még meg sem született magzatra, aztán a csecsemőre, s mindenkire akármilyen életkorban van is egészen a sírig, pontosabban még azután is. Természetesen mindez nemcsak szocialista rendszerben van így. Már a történelem előtti kor embere is igyekezett szabályozni a törzs, vagy a nagy család életét, az ókorban pedig — rómaiaknál éppúgy, mint a keleti népeknél — írott és íratlan törvények határozták meg a családi kapcsolatokat is. (Hogy csak egyetlen, helyenként máig fennálló családi jogszabályról beszéljünk, a példa kedvétért: a mohamedánok szent törvénykönyve, a Korán előírja, hogy egy férfinak négy törvényes felesége lehet.) . Korszerű, haladó szellemű családjogi törvény azonban mégis csak a szocialista országokban van, jóllehet, a családi élet számos vonatkozásáról szólnak jogszabályok kapitalista országokban is. A tőkés társadalomban mindig, minden vonatkozásban az anyagiakból indulnak ki ezért a jogi szabályozás is elsősorban a vagyoni kérdésekkel foglalkozik az emberek közti jogi problémákat csak mintegy ennek függvényeként tárgyalja. Az első olyan törvény Magyarországon, amely a családdal részletesen foglalkozik 1952-ben jelent meg. (Teljes, kissé hosszú címe: A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény, röviden Családjogi törvény.) Az élet követelményei szerint azóta ennek a törvénynek néhány rendelkezését módosították lényege azonban máig is változatlanul érvényben van. Külföldi jogászok megállapítása szerint Európa egyik legjobb családjogi törvénye a miénk. MINT A CÍME is mutatja a törvény három fő részre tagolódik: szól a házasságról, mint a család alapjáról, ezután magával a családdal foglalkozik részletesen, végül a gyámság kérdéseit tárgyalja A továbbiakban mindezt részletesen ismertetjük. Bevezetőként még arról, hogy milyen elvekre épült a magyar családjogi törvény és egészében a család jogi helyzetének rendezése. A jogalkotók természetesen a szocializmus alapelveiből indultak ki, amely szerint minden ember nemére, nemzetiségére, vallására, stb való tekintet nélkül — egyenlő.Hogy ez mennyire fontos a családjogban, arra igen sok példát lehetne felsorolni. Az idősebbek emlékeznek arra hogy a felszabadulás előtt az aszszony és a gyermekek menynyire — szinte korlátlanul — ki voltak szolgáltatva a férj illetve apa akaratának, elsősorban vagyonjogi ügyekben. Voltak — és egyes országokban, például Rhodesiában, a Dél-afrikai Köztársaságban ma is vannak — olyan törvények, amelyek azt is előírják, hogy ki kivel köthet házasságot stb.). A szocialista magyar családi jog alapelvei, röviden, szinte csak címszavakban összefoglalva: a házasság önkéntességének és szabadságának elve; a házastársak egyenjogúságának elve; az anya és a gyermek védelmének elve, a szülői jogóknak a gyermek érdekében történő gyakorlásának elve, a házasságból és a házasságon kívül született gyermek közötti különbségek mellőzésének elve és végül de nem utolsó sorban az állam és az egyház elválasztásának elve MIT JELENTENEK ezek az elvek, hogyan érvényesülnek a gyakorlatban és a törvény betűje szerint? Hogyan védi a Magyar Népköztársaság a családot jogszolgáltatásával — erről lesz szó a továbbiakban. Várkonyi Endre Mozgalmi élet a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban Küldöttértekezlet az Ifjúság Házában Tegnap Szombathelyen az Ifjúság Háza nagytermében délután fél három órai kezdettel rendezte meg küldöttértekezletét a Kanizsai Dorottya Gimnázium. Megjelent Vinkovits János, a KISZ Vas megyei bizottságának első titkára, a megyei párt vb tagja. Kardos Mária, az iskolai KISZ vb-titkára ismertette beszámolójában a VIII. kongresszus óta eltelt időszak iskolai mozgalmi munkáját. Több értékes tapasztalatot bocsájtott megbeszélésre ennek során. Két éve szervezték meg az iskolában a politikai vitaköröket 18 osztályban. Ezeknek most is mintegy 500 hallgatója van. A foglalkozásokon a tervszerűen előírt témákon kívül nagy érdeklődést keltenek a valláserkölcs és kommunista erkölcs, az egyházpolitika, a protekció és más témák. Ezek megbeszélését rendszerint a fiatalok kezdeményezik. Sok más, az iskola fiatalságának jó eredményeit és néhány hiányosságot taglaló részlet közül itt azokat említjük meg, melyek sajátságosak az iskolában. Kevés a táncoló fiú. Többet kell tenniök a sportélet fejlesztésére. Fokozniuk kell az erkölcsi, politikai követelményeket. A nevelésben előszeretettel folyamodnak a gyalogtúrákhoz. Ez évben kerékpártúrát bonyolítottak le, huszonhét kilométert tettek meg, s ennek állomásain kommunista mártíroknak róták le kegyeletüket. Ez évben érdeklődtek először afelől, hogy milyen a KISZ-tagság „mozgalmi hangulata”. Érdekes, hogy a válaszok jó része fogalmazott így: „ha néha alacsonyszintű a mozgalmi munka, ennek oka az, hogy a KISZ nem mindig tud megfelelően izgalmas munkát adni tagjainak.” Mások abban látják a legfőbb akadályozót, hogy egyes alapszervezetenként is eltérő érdeklődésű fiatalok vannak együtt. Ezzel a szemlélettel vitatkozni kell, hiszen a mozgalmi munka nem merülhet ki csupán szórakozásban és művelődésben. A Kanizsai Dorottya Gimnázium munkája már több éve jelentős eredményeket hoz. Ennek oka többek közt az is, hogy a pártszervezet és a KISZ együttműködik. A jelenlevők határozati javaslatot fogadtak el. Az alapszervezeti KISZ-munka erősítését, a bátrabb kezdeményezést, a politikai vitakörök jelentőségének elismertetését és a tanulmányi munka pályázatokkal történő serkentését határozták el. Rendkívül mozgalmas vita követte a beszámolót. A gimnázium KISZ-fiatalsága a városi értekezletre küldöttnek jelölte Mentes Vilmos párttitkárt az iskola nevelési igazgató-helyettesét. Kardos Máriát, az iskolai KISZ vb-titkárát, a megyei bizottság tagját, Varga Katalin KISZ-klubvezetőt és Demján Jánost, a II. C osztálytitkárát. 1969. november 21. Péntek Túl okos... Két fajtája van ennek az embertípusnak: az okoskodó — önmagáért vitatkozó — minden lében kanál. A másik szókimondó, érvekkel kritizáló, racionális gondolkozásu, az ésszerűbb újért harcoló, ember. Az előbbiről nem érdemes szót vesztegetni. A munkatársai előtt úgy sincs hitele. Az utóbbiról azonban igen, mert a racionálisan gondolkozó, s a jó meglátásainak hangot is adó ember mindenütt aranyat ér. Hasonló gondolkodású, de kevés beszédű munkatársai úgy érzik az ő nevükben is szól, olyan ügyért harcol, amely nekik is tetszik. A vezetők azonban nemigen szívlelik sehol az okoskodó embert, illetve az említett két típust egy kalap alá vonják, s ha lehet, megpóbálnak tőlük szabadulni. Az alábbi kis történetek arról szeretnék meggyőzni az olvasót, de főként egyes vezetőket, hogy az ésszerűen „okoskodóra” hallgatnikell. Az egyik üzem rezsiműhelyében vita támadt a mérnök és az egyik szakmunkás között egy gépkonstrukció kivitelezését illetően. — Maga már megint túl okos — mondja a mérnök dühösen az üzemlakatosnak. — Ezt pedig — mutat a rajzra a lakatos — sokkal olcsóbban is el lehet készíteni. ■— Hát akkor csinálja úgy — mondja a mérnök — de a maga felelősségére. És a tapasztalt, kitűnő üzemlakatos elkészítette — saját felelősségére — olcsóbban és ésszerűbben a munkát. Hol van ez az ember? — kérdeztem, a tájékoztatóm széttárta a kezét: _ — Elment egy másik vállalathoz, ahol csoportvezetői beosztást kapott (!) . Egy másik üzemben kérdőívet hordtak szét a dolgozók között, amin a következő állt: „Akarja-e, hogy a vállalat saját Balaton parti üdülőjében töltse a szabadságát? Ugyanis most lehetőség van arra, hogy másfél millió forintos beruházással olyan üdülőt létesítsünk, ahol egyszerre 23 ember töltheti a szabadságát." Ilyet kérdezni is. A_ szakik egymás után írták alá az íveket, amíg nem akadt egy „túlokos", aki a* mondta: „Emberek, gondolkozzunk csak. A vállalatnál több mint kétezer ember dolgozik. Egy nyári szezon atr-ft iprízeltebb 160 ember üdülhetne a saját üzemi fészkünkben így némely dolgozóra csak tíz év múlva kerülne sor. Nem jobb lenne, ha ebből a pénzből az elavult fürdőt, öltözőt és az üzemi konyhát újítaná fel a vállalat?" A dolgozók azt mondták: csakugyan. És nem kellett nekik a balatoni házikó. Az üzemi konyháit, fürdőt, öltözőt felújították, de a ,,tútlokos" már nem élvezhette mert időközben a vállalat megszabadult tőle. ★ Egy harmadik gyárban az igazgató ás a főmérnök közös újításátfúrta meg egy „túlokos” technikus, mondván, hogy az tulajdonképpen csak egy ésszerűsítés. — Maga szerint mikor lenne újítás? — kérdezte az igazgató. A technikus elmondta. Akkor felajánlották neki, hogy az újításban legyen ő a harmadik társ. De a technikus makacs ember volt (s ez esetben már egyszerűen naiv), mert nem volt hajlandó harmadik „csendes” társként odaállni egy olyan újítás mellé, amely tulajdonképpen kizárólag az övé volt. (De hát csak volt...) ★ Lehetne sorolni még az eseteket, de talán a három kis történet is elég ahhoz, hogy egyes vezetők ne nézzenek minden „túl okos” embert okoskodónak, intrikusnak. A pozitív értelemben vett túl okosra érdemes odafigyelni, ésszerű elgondolásainak a megvalósításában segíteni, és nem túladni rajta. Dávid József VAS NÉPE Hogyan érünk gyorsan Győrbe? „Utazzon IL 18-assal. Gyorsan, kényelmesen eléri úticélját, ha erre és erre az expressz vonatra vált jegyet”. Olvashatjuk léptennyomon a csábító, szép reklámokat. Az az idő sincs messze, amikor Hold utazásra invitálja valamelyik jól szervezett iroda vagy vállalkozás az embereket. Természetes ez, főleg a XX. század vége felé, amikor az ember alig pár napi repüléssel legyőzi a számára egyelőre legnagyobb távolságot. Elhiszem, hogy reklámozzák ennek lehetőségét, sőt... Egyre azonban nem hiszem, hogy hívogatnak bennünket. Nem, arra sajnos kényszerítenek. Szombathelyről csak lassan döcögő személyvonattal érhet a halandó Győrbe. Pedig éveken át megszoktuk, hogy alig két óra alatt eljuthatunk a vizek városába. Aki reggel a viszonylag jól „menő” gyorsra szállt, idejében megérkezett. Reggel megkezdhette ügyes bajos dolgainak intézését, akár kora délután vagy este a jól végzett munka kellemes érzésével ülhetett a gyorsra. A nyár óta sajnos csak óhaj a sebessel való utazás, így aztán se szeri se száma azoknak a hozzánk is eljutó panaszoknak, hogy mire való a MÁV-nak ez az intézkedése? No, az igazság kec£véért el kell mondani, hogy Celldömölkről indítanak gyorsvonatot Győrbe, de hát addig is személlyel kell oda cammogni, s mennyi időt veszít azzal a dolgozó? Mert végre is azért van a gyorsabbik vonat, hogy — a reklám szerint is — hamarabb elérjük célunkat. A gyors mielőbbi visszaállítását váró százakkal együtt nagyon sajnálom a MÁV-ot, hogy a személlyel való utazást azért mégsem reklámozhatja. Mert ezt egy kicsit megmosolyognák az emberek. Addig is, amíg az illetékeseket nem lehet jobb belátásra bírni, a reményt azért nem veszítve — utazzunk személlyel. Hívjuk magunkkal a MÁV vezetőit is és kimért utazásunk alatt beszélgessünk arról, hogy azért a gyors mégsem luxus 1969-ben, így még előbb is Győrbe érünk... — — Több világosságot! Bizonyos vagyok benne, hogy már mindenki olvasta: Nagyobb figyelmet a közutakon! Több gondosságot vezetés közben! Fokozottabb körültekintést! A KRESZ szabályainak maradéktalan betartását! Nem csupán ismétlésről van szó! Elég ha csak azt vesszük figyelembe, hogy évről-évre világviszonylatban nő a balesetek száma. Ez alól — sajnos — megyénk sem kivétel. Amíg 1968-ban közel 800 közúti baleset történt, arányosan az idén sokkal több, szeptember 30-ig 650. A balesetek egy részét kivilágítatlan járművek okozzák. Még csak november 21-et írunk és már ebben a hónapban is két halálos közlekedési baleset történt ilyen ok miatt. November 2-án este Vát és Sárvár között kivilágítatlan lovaskocsiba rohant egy motoros. A motorkerékpár pótutasa meghalt. November 6-án a délutáni órákban Rábapaty térségében ugyancsak kivlágítatlan kerékpárost gázolt halálra egy autóbusz. Mindez elkerülhető lett volna, ha a sötétben kivilágítatlanul közlekedők lámpát szerelnének járműveikre. Azt is felesleges hangoztatni, egy kerékpár hátsó világító berendezése vagy egy közönséges viharlámpa olcsóbb mint egy emberélet ... Nemcsak a járműveken kell világosságot teremteni, hanem az emberek fejében is! — zentai Devizagazdálkodást sértő bűnügyekben ítélkezett a szombathelyi járásbíróság A szombathelyi járásbíróság büntető tanácsa az utóbbi időben több devizagazdálkodást sértő bűnügyben hozott ítéletet. Kukucsi Jánosné szombathelyi lakos ez év januárjában a budapesti Keleti pályaudvaron valakitől megtudta, hogy a Bécsből érkező express-vonat utasaitól olcsón lehet vásárolni különböző cikkeket. Megvárta a vonatot és ismeretséget kötött külföldi állampolgárokkal. Első ízben 10 garnitúra golyós- és töltőtollkészletet vásárolt tőlük, készletenként 40 forintos, 4 muszlin kendőt 20 forintos darabonkénti áron, összesen 480 forintot adott át az idegen személyeknek. A vásárolt holmi egy részét értékesítette, a többit megtartotta saját céljára. Illetékes hatóságok tudomást szereztek üzelmeiről, s ezért szabálysértési eljárást indítottak ellene. A szabálysértési eljárás során lefoglalták a még nála levő értékeket, valamint 120 forintra bírságolták. Kukucsiné azonban nem mondott le a hasznosnak vélt üzletről Márciusban újból felutazott a fővárosba, s ismét megvárta a bécsi gyorsvonatot. Ez alkalommal 6 muszlinkendőt és 2 szivacskosztümöt vásárolt összesen 1110 forintos árban. A szivacskosztümöket Szombathelyen 750, illetve 800 forintért értékesítette. Harmadízben május közepén kereste fel „vadászterületét", s újra 2 kosztümöt vásárolt 1000 forintért. A fiatalasszony minden esetben tudatában volt annak, hogy külföldiektől vásárol, ami pedig az 1950. évi 30-as tvr. 12. paragrafusa értelmében devizagazdálkodási bűntettnek minősül. Az ügyészség emiatt utalta ügyét a szombathelyi járásbíróság büntető tanácsa elé. A bíróság ki is tűzte a tárgyalás napját e hó 19-re. Kukucsiné azonban nem jelent meg a bírósági tárgyaláson. Mint kiderült: időközben garázdaság bűntette miatt a rendőrség őrizetbe vette. Így tehát nemcsak devizagazdálkodás elleni bűncselekmény miatt áll majd az igazságszolgáltatás szervei előtt. ★ Devizagazdálkodás elleni bűncselekmény miatt került bíróság elé ifjú Sasvári Rezső szombathelyi fiatalember és édesapja is. Ifjú Sasvári még 1968 nyarán Lengyelországban járt. Ott ismeretséget kötött több személylyel, akik állítólag érdeklődtek aziránt, milyen árukat lehet és érdemes Magyarországon vásárolni. A fiatalember — azzal, hogy valamit ismerősénél felejtett — ugyancsak még a múlt év decemberében ismét útlevelet váltott. Előtte azonban apjával jókora vásárlást bonyolítottak le. Vettek többek között 54 pár műszálas csipkeharisnyát, 100 csomag 10 kg súlyú kókuszreszeléket és 7 darab női rövidujjú pamut-blúzt. A vásárolt holmit becsomagolták és a fiatalember útnak indult. A vámügyi hatóság ébersége azonban felfedte Sasváriék Szándékát. A hatóság több mint 2800 forint értékű holmit lefoglalt. A járásbíróság büntető tanácsa rendbeli társtettesi minőségbe elkövetett devizagazdálkodást sértő bűntett miatt ifjú Sasvárit 1500, idős Sasvárit pedig 3000 forint pénzbüntetésre ítélte. A bírósági ítélet kimondja, hogy amennyiben az összeg megtérítését elmulasztják, a büntetést börtönbüntetésre módosítják. (posfai) !