Vas Népe, 1970. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-16 / 88. szám
Színvonalas korszerű forma A Vasi Szemle 1970. évi 1—2. számáról Új köntösben kezdte a jubileumi évet megyei tanácsunk tudományos és kulturális folyóirata, a Vasi Szemle. Az új borítólap (Sziráczky Gyula grafikusművész munkája) vézióban kitűnő, bár nem mentes a kisebb fogyatékosságoktól. Sorszám-jelzése például teljesen elsikkad a túlméretezett naptári év árnyékában, s tovább nehezíti a tájékozódást az is, hogy a színeket nem változtatják számonként, ahogy az folyóiratoknál szokásos. Mindezek ellenére összehasonlíthatatlanul jobb az előző borítólapnál, és reméljük, hogy az újságárus bódékban is „eladja” majd a folyóiratot. Mértéktartóan bár, de korszerűsödik a belső tipográfia is. Legörvendetesebb azonban a tartalmi színvonal emelkedése, a kiadvány arculatának mind határozottabbá és főként egyre maibbá válása. Rendkívül érdekes, és tudományos színvonala mellett is közérthető dr. Nagy Gábor ezredesnek, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tanárának cikke Vas megye felszabadulásának történeténéről. A tanulmány amellett, hogy pontról-pontra ismerteti a helyi eseményeket, bepillantást nyújt a stratégiai elgondolásokba, képet ad a hadvezetés művészetéről is. A felszabadulást követő időszak problémáit, eredményeit, gondjait és örömeit dr. Gonda György elemzi, imponáló tömörséggel „Vas megye 25 éve” című írásában. A tanulmányban feldolgozott adatmennyiség, különösen ennyire közérdekű téma esetén, bővebb kifejezést, könyvalakban való megjelentetést is indokolttá tenne. Hasznosan egészíti ki a napjainkról szóló írásokat Horváth Ferenc — Módos József hagyományt ápoló, szép tanulmánya a celldömölki járás tanácsköztársasági eseményeiről, örömmel olvastuk Gerse János és Söptei István közös ismertetőjét is a Vas megyei Forradalmi Múzeum létrehozásáról. És ha már az új létesítményekről szó esik, ki kell emelnünk Heckenast János Ybl-díjas építész „Előtanulmányok az új szombathelyi városháza tervezéséhez” című összefoglalóját. A Felszabadulási Emlékmű tervezéséről, kivitelezéséről Péter Lajos, Szombathely -város főépítésze közöl rendkívül érdekes tudnivalókat. A két folyóirat-szám kulturális anyagából kiemelkedik Bertalan Lajos írása: „Pannónia ’69”. Mint arról a Vas Népében is hírt adtunk annak idején, a muraszombati Franc Novak teremben rendezték meg a „pannon művészek” közös kiállítását, szlovén, horvát, magyar, burgenlandi, stájer, szlovák művészek, részvételével. Ezt a tárlatot méltatja, bírálja számos képpel illusztrált, szellemes cikkében Bertalan. Fel kell figyelnünk Pajor Géza cikkére (Az iskolai egészségnevelés hatásfoka), Horváth Margit gondolatgazdag, vitára ingerlő írására (Kérdések, gondolatok Vas megye közművelődéséről) és Gutter József megszívlelendő gondolataira (Hatékonyabb módszereket az ismeretterjesztésben). Horkay Márta, a KSH Vas megyei Igazgatóságának munkatársa megyénk idegenforgalmának fejlődéséről nyújt áttekintést. Nagyon fontos, felettébb időszerű témát választott Novák Zoltán közgazdász, aki mezőgazdasági termelőszövetkezeteink ipari tevékenységét elemzi. Írása nemcsak tájékoztató jellegű; következtetései, melyeket levon, alaposan megszívlelendőek. A két gazdag, jól szerkesztett Vasi Szemle-szám valamennyi írását felsorolni sem tudjuk, noha legtöbbjük részletes méltatást érdemelne. Ehelyett ismételten gratulálunk a mind korszerűbb, életközelibb folyóirat szerkesztőbizottságának, és rokonszenvvel várjuk ennek a nagyon bíztató erjedésnek a folytatását! Kulcsár János Cs. Kovács László Derkovits- szobra a szombathelyi születésű nagy művészről elnevezett városrész általános iskolájában. Fotó: Je Bolgár, német és szlovén professzorok a szombatkis Tanítóképzőben Negyedízben rendezi meg Intézeti Napjait a szombathelyi Tanítóképző. Az idei rendezvénysorozatot, melyre április 20—23 között kerül sor, felszabadulásunk 25. és Lenin születésének 100 évfordulója jegyében tartják A háromnapos program minden eddiginél gazdagabb lehetőségeket kínál a részt,vevőknek, tudományos és művészeti téren egyaránt. Érdekesnek ígérkezik az intézet neveléstörténeti gyűjteményének megnyitása, a rajzkiállítás, a díszteremben sorra kerülő ünnepi hangverseny. A fő hangsúlyt természetesen a tudományos munka kapja, mely különböző szekciókban a három nap alatt szinte megszakítás nélkül folyik majd. Az intézet tanárain kívül megyénk számos párt, és tanácsi vezetője is vállalt előadást. Vendég előadókat várnak a Művelődésügyi Minisztériumból, az Országos Pedagógiai Intézetből, a Népművelési Intézetből és néhány szomszédos megyéből is. A neveléstudomány külföldi művelői közül részt vesz az Intézeti Napokon, sőt előadást is tart prof. dr. Berthold Dietz, a magdeburgi Pedagógiai Intézet tanszékvezető tanára, prof. dr. Habib Heinz Schuffenhauer, a magdeburgi Pedagógiai Intézet rektora, prof. dr. Janez Rotar, a maribori Pedagógiai Akadémia tanszékvezető tanára és Szvetan Aszenov, a burgaszi Pedagógusképző Intézet igazgatója is. Az Intézeti Napok eseményeiről részletesen tudósítjuk olvasóinkat. Kál Vasi egyetemisták klubja Pécsett „Szülőföldem, szocialista hazám — Vas!” Megyénk Pécsett tanuló orvostanhallgatói adták ezt a címet ünnepségsorozatuknak, amelyet felszabadulásunk 25. évfordulójának tiszteletére rendeznek. A sokoldalú, gazdag program 17-én, pénteken kezdődik Reismann János fotóművész „Savaria földjén” című kiállításának megnyitójával, az egyetem I. sz. klinikai tömbjének halljában. A megnyitó beszédet Erdélyi Béla, a megyei tanács vb-elnökhelyettese mondja. Az épület egy másik helyiségében „Vas megye 25 éves fejlődése’ címmel dr. Kelemen Ferenc vb-elnökhelyettes tart érdeklődéssel várt előadást. Délben dr. Kneffel Pál, a Vas megyei KÖJÁL igazgató főorvosa ismerteti megyénk egészségügyi fejlődését a felszabadulástól napjainkig, illetve további fejlődésünk távlatait. Hangulatosnak ígérkezik az irodalmi est, melyet „Rábaparti elégia” címmel az egyetem aulájában rendeznek meg. Csikós József, a KISZ Vas megyei Bizottságának titkára üdvözli majd az est résztvevőit. Hogy jókedvben se legyen hiány, „Dunán innen — Pinkán túl” („Vasi piszkafa”) címmel vidám műsor zárja az első nap programját az egyetem kollégiumában. A tervek szerint a KISZ megyei bizottsága megalakítja a Pécsett felsőoktatási intézményekben tanuló vasi fiatalok „Vasi Klubját”. A megnyitóra április 18-án, délelőtt 10 órakor kerül sor, az Orvostudományi Egyetem KISZ-klubjában. A Vasi Fiatal Képzőművészek Csoportjának anyagából kiállítás is kerül az új klub falaira. A megnyitó után baráti beszélgetés következik egy-egy Pécsett végzett, jelenleg Vasban dolgozó orvossal, jogásszal, tanárral. Az eseménydús rendezvénysorozatot „vasi diákkól” zárja. K. .1. 1970. április 16. Csütörtök VA" _______ Az ügy kezdett egyre kínosabbá válni. A harmadik eset is igaz volt. Az áldozat egy harmincéves aszszony. Új dolgot ő sem mondott el. Az elkövetés módja hasonló volt, mint a két másik esetben. Balázsnét is hátulról támadta meg a szatír, neki is fülébe súgta, hogy hazavágja, ha kiabálni merészel. A helyszín ebben az esetben is a nagyerdő volt. Az asszony egyetlen — nem túl használható — új nyomot adott: a férfinek egy jelvény volt a kabátján, valószínűleg sport, jelvény. A dulakodás közben meg is sértette az arcát. Kovács már alig mert az utcára menni, mert léptennyomom megállították és a szatírról érdeklődtek. Kovácsot ugyanis mindenki ismerte. Itt nőtt fel, az apja postás volt, anyja ma is itt él. Innen ment tiszti iskolára és egyedül álló édesanyja miatt ide kérte magát. A fél város csak Lacinak szólítja és nem ritka, hogy valaki a másik oldalról rikkant rá: — Lacikám, elfogtátok már azt a szatírt? Nem? Hát mi az istenért kapjátok ti ott azt a nagy fizetést? Hogy felírjátok, aid a tilosban parkol? Kovács egyre idegesebb lett. Úgy érezte magát, mint a sakkversenyző, áld időzavarba került. Már a megyei kapitányság is több esetben érdeklődött a nyomozás állása felől. Attól félt, hogy amennyiben nem tud valamit felmutatni, a megyei kiküld „segíteni” valakit, ami mellett ő már labdába sem rúghat. Ezen a napon a kiserdőben töltötte az estét. Szép, krémszínű civilruháját vette fel és ráérősen sétálgatott. Enyhe május volt, még élvezte is az üdezöld tavaszi erdőt. Különösen a nőket figyelte. Megpróbálta a szatír szemével nézni őket. De ez nem ment. A helyi szatír abban is nehezíti a nyomozók dolgát, hogy nem egyfajta nőre specializálta magát. Egy tisztességes szatíraik ízlése van. _ Egyik szőkére, a másik kövér nőkre veti magát, de ez válogatás nélkül támadott öreget, fiatalt kövéret, soványat, hajszínre való tekintet nélkül. Már elhagyta az erdő közepét, amikor szemben vele egy fiatal lány közeledett. Lassan bandukolt, ábrándos szeme a semmibe meredt. Az ilyen álmodozó lányka valóságos szatír csemege lehet — gondolta Kovács és miután a lány eléggé eltávolodott, utánafordult. Lassan követte úgy, hogy a lány ne vehesse észre. Fától fáig szökellve ment utána. Egy bozót nagyot csörrent, a lány ijedten megtorpant. Aztán újra tovább indult. Néhány méter után megállt és visszafordult. Kovács nem akarta magát leleplezni, ezért világos ruhájában, teljesen harcszerűen beásta magát a rothadó avarba. A kislány éppen előtte haladt el, ha kinyújtja a kezét, eléri a karcsú bokáját. Kovács elmosolyodott: Ha ez a lány tudná, hogy a Belügyminisztérium állományába tartozó őrangyalkája itt vigyáz rá... Ekkor az úton, a lány mögött feltűnt egy magas férfialak. Meglátta a lányt. Nesztelen léptekkel mögéje osont és magához rántotta A lány ijedten felsikoltott. Kovács hadnagy felugrott a fa mögül és néhány ugrással elérte őket. Hátracsavarta a férfi kezét. — Segítség... A szatír.. sikoltotta a lány. — Nyugalom, kisasszony — felelte Kovács. — Majd adok én neked! — sziszegte a férfi és kiszabadította magát. Megtör, dúlt és a következő pillanatban ütött. Kovácsnak még volt annyi ideje, hogy észrevegye a férfi zakóján csillogó sportjelvényt. Aztán nekiesett a fának. Ellökte magát és a férfinak ugrott. Ütése elől az ellenfél azonban könnyedén kitért. Kovács érezte, hogy nehéz lesz a dolga. A szatír erős, kisportolt fickó. A lány közben, mint egy bekapcsolt magnó egyfolytában visított: — Segítség... Emberek... A szatír... Megöli... Köztudott, hogy az ember verekedés közben nem tud másfelé figyelni különösen, ha olyan ellenfele akad, mint a hadnagynak, aki már a harmadik balegyenest vezeti Kovács képébe. De olyan klasszikusain szép balegyeneseket, melyek a Sportcsarnokban és egy kültelki kocsmában egyaránt kivívnák, a szakemberek elismerését. Ezért nem tudott Kovács hadnagy sem odafigyelni a lányra: — Sanyikám... Vigyázz!! Megöl... Ha figyel, rájön, hogy a bíztatás nem neki szól, miután ő László még nincs szerencséje pertuban lenni e bájos ifjú hajadonnal. Egy hatalmas gyomorszája után Kovács lefeküdt a földre. Ellenfele a mellére térdelt és megszólalt: — Ne izgulj, Jutka. Gyenge kis biciklista ez. Most jóideig nem mozdul. Amíg én elbeszélgetek vele, te szaladj és értesítsd a rendőrséget... — Micsodát? — eszméit Kovács. — Jól hallottad, kisapám. Talán még valami jutalom is leesik, amiért ártalmatlanná tettem a szatírt. — Ártalmatlanná tette a maga jó... — kezdte Kovács, aztán eszébe jutott az oktatás: a jó rendőr semmilyen körülmények között sem veszítheti el a fejét, még akkor sem, ha ez a fej félig szét van verve. — Idefigyeljen, fiatalember — folytatta nyugodtabban. Nyúljon be a belső zsebembe. Ezúttal mindketten tévedtünk. Én ugyanis magát hittem a szatírnak... — A Sanyit? — álmélkodott a lány. — Itt volt randevúnk ,aztán biztosan rám akart ijeszteni. A férfi eközben öngyújtója lángjánál tüzetesen megvizsgálta az igazolványt. — Ha tud úgy is olvasni, hogy közben nem térdepel a mellemen, úgy nagyon hálás lennék — mondta a hadnagy. — Elnézést — felelte a fiú és feltápászkodott. — Nem történt semmi — nyögött egyet Kovács és némi vért, valamint egy fél marék tavalyi falevelet kiköpött. — Nagyon sajnálom — adta vissza az igazolványt a fiú. Egyébként Bauer György vagyok. Egyetemi hallgató. — örvendek — mondta nem nagy meggyőződéssel Kovács. — Jujj, de jópofa. A lányok megpukkadnak az irigységtől, ha elmesélem nekik — örvendezett. — De te nem meséled — mondta a fiú, aki kitalálta Kovács gondolatait. — Pedig olyan aranyosak voltatok — bájolgott el a Jutka nevezetű liba, és Kovács a fiúra pillantva kiolvasta a szeméből, hogy ebből sem lesz házasság. Kovács hadnagy pedig elindult hazafelé. Vadonatúj ruhájában végzetesen hasonlított egy hajótöröttre. Azon izgult, hogy hazáig nehogy egy ismerőssel találkozzon. Lélekben már felkészült, hogy az anyja égési este sopánkodik: „Látod, kisfiam, miért nem hallgattál rám? Ha papnak megy, ahogy szegény apáddal terveztük, akkor most nyugodtan aludhatnál a parókián. De ha nem akartad, legalább lettél volna postás, mint szegény,istenben megboldogult apád. Az is csak egyenruha. .” (Folytatjuk)