Vas Népe, 1970. június (15. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
Nőmozgalom - magasabb fokon Gondolatok a megyei nőtanács ülése után Vas megye Nőtanácsa június 2-án megvitatta dr. Pukler Árpádné megyei titkár beszámolóját a KB-határozatról, amely a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetével, valamint az ezekből adódó feladatokkal foglalkozott. Az élénk eszmecsere a mozgalom iránti felelősséget, az ügy iránti odaadást tükrözte.) VÁLASZ A MIÉRTRE. Arra, hogy miért most kellett napirendre tűzni a kérdést, a nőmozgalom újjászervezését. Azok számára, akik évtizedek óta, sokan a felszabadulástól kezdve a nőmozgalomban dolgoztak, nem közömbös a válasz, s különösen nem a „hogyan tovább?” A legutóbbi tíz esztendő mélyreható változásai — a mezőgazdaság szocialista átalakítása, a gazdaságirányítás reformja, a szocialista demokrácia erősítése, a tanácsrendszer továbbfejlesztése, stb. ) sürgették ezt a lépést. Szubjektív okok (szemléletbeli maradáság) és objektív akadályok (gazdasági helyzetünk) gátolták az egyenjogúság megvalósítását a gyakorlatban. Elvben alig volt, s van ellenzője. A felszabadulás után a politikai jogok kivívása, a hatvanas években a munkához való jog realizálása volt napirenden. Ma a megye munkaképes női lakosságának több mint 60 százaléka foglalkoztatott. Az egyenlő munkáért egyenlő bért, a nők jogainak érvényesítése a társadalom vezetésében, valamint a családi élet demokratizmusának kialakítása — napjaink feladata. Társadalmunk adott fejlődési szintjén kell megoldanunk a feladatokat, ezért került napirendre éppen most. Eddigi bázisán nem válhatott a nőmozgalom össztársadalmi üggyé, nem vehettek részt a nők az őket érintő kérdések érdemi döntésében ott, ahol e döntéseket hozták: a decentralizálásnak megfelelően az illetékes pártszervekben, szakszervezetekben, szövetkezetekben stb. NŐBIZOTTSÁGOK. A nőtanács régi szervezeti formái helyett nőbizottságok alakulnak mindenütt, ahol nők dolgoznak: az üzemektől a szövetkezetekig, a népfronttól a szakszervezetekig. A pártban pedig nőfelelősök fogják össze azt a munkát, amely a nők érdekében, a női egyenjogúság megvalósításáért a társadalmi élet minden szintjén folyik. Két szélsőséges eset lehet kizáró ok (erre hozott példát Rácz János, a megyei pártbizottság osztályvezetője felszólalásában, az egyik: ahol túlnyomó többségben nők vannak az üzemi pártbizottságban, a másik: ahol csak férfiak dolgoznak, pl. a bányákban. Kétségtelen, hogy a nőbizottságok fórumaira megyénkben minden olyan nőmozgalmi munkás megtalálja a helyét és feladatkörét, aki eddig is részt vállalt a nőtanács feladataiból. A „hogyan tovább?” itt oldódik meg. A MARADISÁG ELLEN. Közhelynek számít, hogy a női pályákon (pedagógia, stb) a vezető funkciókban még ma is a férfiak vannak túlsúlyban. A nők tömeges beáramlása a felsőoktatási intézményekbe, az új értelmiségi réteg előretörése, ezen belül a nők fokozatos térhódítása bizonyára változtat a helyzeten De csakis? akkor, ha megfelelő szinten — s itt a jelentősége a nőbizottságoknak — címe a döntések meghozatalánál, például az igazgatói kinevezéseknél érvényesítik befolyásukat. Sokkal nehezebb feladat a magánéletben, főleg a családon belül érvényesíteni a demokratikus döntések jogát. Ezen nem csupán a férj és feleség egyenjogúságát, hanem az idősebb gyermekek beleszólási jogát, a döntésekbe való bevonását, felelősségük növelését is értjük. Ezen a területen több évtizedre elegendő erőfeszítés vár a nőmozgalomra. A maradiság számos örökségét kell megszüntetni, s az új felfogást, szemléletet kialakítani. A nők gazdasági önállósága — a családon belül is —, a művelődéshez való jog érvényesítése minden vonatkozásban tovább lendíti az egyenjogúság megvalósítását. NŐK ÉS FÉRFIAK. Kétségtelen, hogy a nőkérdés maradi felfogásáért elsősorban a férfiakat illeti bírálat. S mivel a férfiak súlya társadalmunk gazdasági, politikai és egyéb funkcióiban: túlsúly, ez a maradiság társadalmi méretű. Másrészt az sem vitatható hogy a férfiak maradiságát a nők egy részének ugyancsak konzervatív felfogása támogatja. Mindehhez vegyük hozzá, hogy a nők társadalmi szerepét nem lehet csak a termelő munkára, hivatali elfoglaltságra, mozgalmakban való részvételre leszűkíteni, hisz a jövő nemzedék, a jövő társadalma szempontjából az anyaság, a gyermeknevelés elsőrangú fontosságú. Család és társadalom, egyén és közösség érdekei, céljai állnak itt rendkívül bonyolult kölcsönhatásban és sürgetik a leghelyesebb megoldási utakat, módokat. A megyei nőtanács ülése mint az elhangzott hozzászólásokból megnyugtató módon kicsendült, e megoldás irányába mozgósította azokat a legjobb erőket, amelyek eddig is hűségesen és odaadóan szolgálták a mozgalmat. 1970. június 3. Szerda Tervek a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységének bővítéséről Országos tanácskozás kezdődött kedden reggel a Pest megyei tanács székházában a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységéről. A vitaindító előadásban dr. Pénzes János, a Pest megyei tanács vb. elnökhelyettese rámutatott, hogy a tanácskozással a mezőgazdasági nagyüzemeik tevékenységi körének további ésszerű bővítését kívánják elősegíteni. Szólt azokról a feladatokról, amelyek egyrészt a legjobban illenek a mezőgazdasági nagyüzemek alapvető termelő munkájának természetéhez, másrészt a leginkább szolgálják a népgazdaság és ezen belül a lakosság érdekeit Ide tartozik az élelmiszeripari feldolgozás, a mezőgazdasági termékek közvetlen értékesítése és — a mezőgazdasági munka időszakos jellegéhez igazodó ,,ütemezésben” — a lakosság számára különböző szolgáltatások elvégzése, így például gépjavítás, szállítás, építkezés stb. A mezőgazdasági nagyüzemek ma már nem pusztán szántóvető vállalatok, hanem olyan összetett gazdálkodási körben dolgozó üzemek, amelyek a saját szükségleteik ellátására létrehozott különböző részlegeiket a lehetőségekhez képest az üzem határain kívül felmerülő igények kielégítésére is felhasználják. A jjtanácskozáson kialakult állásfoglalást felterjesztik illetékes szervekhez. A Vas megyei Állami Építőipari Vállalat E-153 és E-302 típusú kotrógépekre gépkezelőket, valamint úthenger kezelőket felvesz. Jelentkezni lehet: Központi „D” telep, Bánhidai István, Szombathely, Vöröshadsereg u. 120. (4053) VAS NÉPE Szellemi pezsgés A minap zárult a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület vasi csoportja rendezte tudományos ülésszak Kőszegen. Három napon át tudósok mondták el igazgatóknak, mérnököknek az élelmiszergazdaság legfrissebb híreit, számoltak be kutatótevékenységükről. A közelmúltban a FAO egyik szakcsoportjának magyar alelnöke látogatott Szombathelyre. Holnap a világhírű magyar gyógyszergyártás kutató-élmezőnye ad egymásnak randevút megyeszékhelyünkön. Pénteken és szombaton Kőszegen tanácskoznak az ország textiliparában dolgozó fiatal műszaki és közgazdasági szakemberek... Jó ez a szellemi pezsgés! Jó, mert áramában felfrissül a gondolkodás-készség, az alkotókedv, mert indítást és bátorítást ad esetleg régtől szunnyadó elképzelések megvalósításához. A közvetlen haszon is lemérhető. Épp a minap hallottuk, egy megyénkben rendezett tudományos ülésszak is belejátszott abba, hogy bizonyos élelmiszereket korszerűbben, tetszetősebben — tehát eladhatóbban — csomagolnak egy idő óta. A múlt héten, egy ilyen összejövetelen vetették fel, hogy vállalatoknak, állami szervezeteknek közösen kell összefogniuk, hogy ipari szennyvizeinket megtisztíthassuk, és sorolhatnánk. Nem valamilyen elfogult ,ság sugallja ezek felemlítését, sokkal inkább az efeletti öröm, hogy szívesen jönnek hozzánk a tudós emberek is, nem kevésbé, hogy egybe többször hívják őket. S jóleső érzés látni — hallani, hogy megyénk szakemberei nemcsak kíváncsiak a legfrissebb tudományos eredményekre, de használják is azokat, mi több, sokszor egyenragú partnerek a vitákban. A szőkébb pátriát szerető nyilván örül annak, hogy Vas megye e téren is egyfajta vonzásközpont jelleget kezd ölteni. És azt is tudja, hogy ennek mindnyájan hasznát látjuk. Akkor is, ha az eredmények első pillantásra nem is tűnnek igazán látványosnak! »t• Tipp-Topp ügykezelés Van, hogy meghatódik az ember még egy tízforintostól is. Ám ezeknek a fajta meghatódásoknak a helyi értéke sokkalta magasabb tíznél, mert nem a számegyenesen, hanem az érzelemvilágban lelik meg méltó helyüket. Cipőt vásároltam a szombathelyi „Tipp-Topp”-ban, női cipőt. Kockázatos vállalkozás az ilyen, minden férfi igazolhatja. Meg sem lepődtem túlságosan és nem is komorodtam el. Egyrészt azért nem, mert megőriztem a blokkot, másrészt pedig azért, mert a második cipő mindig beválik. A meghatódásra meg azért került sor, mert a „Tipp- Topp” udvarias elárusítónője minden neheztelés, alku, vagy ide-odaküldözgetés nélkül átadta az alkalmatlan cipő helyett a kért csereszandált. Már önmaga ez a tény is örvendetes. De hogy ily hamar vége ne szakadjon a csodák sorának, a pulttól a pénztárhoz mentem, ahol ismét minden bürokrácia nélkül átadtak 10 forint visszajáró pénzt. Másodjára sem kellett az üzletvezetőhöz mennem igazolni a jogos szerzést, bizonylatokat aláírogatni, elismerni a tízes átvételét, meg minden hasonlót, amit ilyen esetben már megszoktunk, de még sohasem szerettünk. Hát ne hatódjék meg az emberit M Q 14 3 A Vas Népe helyszíni riportja Szegedről Tisza-tenger a városban Ma még öltönyöket szállítanak a Szegedi Ruhagyárból Makó hajléktalanjainak. Háromszázezer forint értékű öltönyt és külön ezer nadrágot. A szállítmány elhaladása után hajthatunk csak Szeged szívébe, ahol a Tisza keresztülszeli. A dóm tornyaiból távcsövek merednek a tengerré dagadt folyóra. És Szeged még mindig sokat gondol kisebb város testvéreire, amelyek immár nagy károkat szenvedtek. A szegedi Elektromos bisz fiatal munkásai már felszerelték az éjjeli világítást a töltéseken, messze a városon kívül is. Homokzsákok mindenütt. Szeged egyetemista ifjai csupán az elmúlt éjszaka hétezer homokzsákot töltöttek meg; civilek, katonák vízügyi munkások, vörösre gyulladt szemű vízparti lakosok mindenütt a gátakon. — Hova mennék? — A töltésre és azon végig — mondjuk a szigorú őrt álló katonának. — Figyelmeztetem önöket, hogy a töltés sok helyen átázott és puha, csak saját felelősségükre közlekedhetnek rajta ha sajtótudósítás végett jöttek is. Másutt nyüzsög a töltés környéke, ezen a hosszú szakaszon. Szeged és Veszszős között csak egy-egy katona, egy-egy munkásőr egy-egy vízügyi szakembe áll, s vigyáz a posztján. Az az igazság, hogy itt a Tisza már néhány napja ráömlött volna a városra, ha téglával, betonnal nem falazták volna föl, mert itt magasabban rohan a víz , csónakházakon, telefonoszlopokon, raktárakon, s hasonlókon át, mint amilyen magas a kül- és belváros első emeleti szintje Végig így halad át a folyó Szegeden. A víztömeg pedig másfélszer akkora mint átlagosan a Duna őszi vízszintje. Roppant teher nyomja széjjel a töltéseket. — Lehet, hogy az ár valahol szétveti roppant erejével a töltést? Akármilyen szakembertől tapasztalt halásztól, lakostól kérdezzük, egyik semmiért bizonyosat mondani Történhet így, történhet úgy. Általában azonban mégis bizakodóak. Hatalmas erejű a Tisza, de — úgy érzik — hatalmas erejű itt az ember is. És még új erők jönnek. A város él, lélegzik termel és védekezik. Minderről talán még hitelesebben szólnak a helyszínen készült fényképfelvételek. Pozsgai Zoltán Szegedi sétány 1970. június 2. Töltéserősítés pátrialemezzel. Fotó: Horváth Pál