Vas Népe, 1970. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

A hátrányos helyzetű tehetséges gyermekekért! Csak helyeselni lehet azt a gondoskodást, figyelmet, amelyet a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a hátrányos helyzetű tehetséges gyerekek iskolai továbbtanulása érde­kében kifejt. Ez is érdekvé­delem, noha a szó köznapi értelmezésén messze túlmu­tat. Az általános anyagi jó­lét megteremtése — a mi fogalmaink szerint — nem képzelhető el a szellemi jó­lét megteremtése nélkül, s ez parancsolóan követeli, hogy ne engedjük elkallódni egyetlen tehetséges gyerme­künket sem. Közöttük lehet a rák elleni gyógyszer felta­lálója; közülük kerülnek ki a jövő nagy művészei; azok, akik megoldást találnak a víz és a levegő szennyezett­ségének megszüntetésére. S nem tudhatjuk, melyik nyílt eszű fiúcska vagy kislány lesz az, aki a sugárzásve­szélyt űzi el. Különös jelentőségű ez a törekvés azért is, mert a párt VIII. kongresszusa el­törölte a származás szerinti kategóriákon alapuló felvé­teli rendszert az iskolá­kon, de változatlan — rend­szerünk lényegéből fakadó — törekvésünk maradt a fi­zikai dolgozók gyermekei számarányának növelése az egyetemeken és főiskolákon. S mivel a hátrányos helyzetű tanulók többségét még ma is a kétkezi dolgozó családok adják, ismételten helyeselhe­tő az SzMT és művelődésügy ilyen törekvése. A SZOT az 1969/70-es tan­évben 70 ezer forintot jutta­tott a megyének, hogy for­dítsa azt elsősorban a fizi­kai dolgozók tehetséges gye­rekeinek középiskolai és egyetemi felkészítésére. Eb­ben az esetben is jó helyre került a dolgozók tagsági díja, mert az állami költ­ségvetési összeggel együtt eléggé széles körű szakköri munkát eredményezett. Általános iskolai szinten 16 szakkörben 248 gyerek készült a középiskolai to­vábbtanulásra Szentgotthár­diál, Kőszegen és Szombat­helyen. Az eredmény nem maradt el, 228 hátrányos helyzetű, elsősorban fizikai dolgozók gyermeke bejutott a középiskola első osztályá­ba. Az egyetemi felkészítő szakkörök száma a megye­­székhelyen 12, ezekben 168 tanuló edzett rendszeresen. De indult egy 14 napos, bentlakásos megyei felkészítő tanfolyam is 31 résztvevővel, sőt a megyeközi jó kapcso­latok eredményeként 13 vasi gyerek a baranyai SzMT ál­tal szervezett orvosegyetemi előkészítésre is eljutott. Az előkészítők elvégzése természetesen még nem azo­nos az érettségi oklevéllel vagy a diplomával. Ahogyan a szakköri tagok közül is többen lemorzsolódtak, még a középiskolába vagy egye­temekre bekerülők között is lehetnek megtorpanok, de az eredmény így sem lebecsü­lendő. S ha még a felkészí­tés alkalmával, s a felvéte­liken nyert tapasztalatokat is hasznosítjuk, a következő tanév még hasznosabb lehet. A jelek szerint mindenek­előtt egységes álláspontot kellene elfoglalnia a „hátrá­nyos helyzet” értelmezésé­ben az SZMT-nek, valamint a megyei művelődésügyi szer­veknek. Az SZMT ugyanis — megfelelő anyagi eszközök hiányában — nem általában a hátrányos helyzetű tehet­séges tanulóknak, hanem ezen belül is a fizikai mun­kát végző szülők tehetséges gyermekeinek kíván segítsé­get nyújtani mindaddig, amíg az általános megoldás­ra is mód nyílik. Ezzel szem­ben a megyei művelődésügy már ma szélesebb körre ter­jesztené ki a felkészítést. A szellemi értékek védel­me, továbbá pedagógiai és neveléslélektani megfontolá­sokból is a szélesebb kör el­mélete volna a hasznosabb, de csak abban az esetben, ha a tehetősebb és jobb ösz­­szeköttetéssel rendelkező szü­lők gyermekei el nem foglal­nák a valóban rászoruló fi­zikai dolgozók gyermekeinek a helyét. Mondjuk ki, ennek a veszélye fennáll! Igazat kell hát adni az SZMT-nek abban, hogy a szakkörök szervezésénél, de különösen ellenőrzésénél na­gyobb körültekintés és ala­posság indokolt. Kívánatos továbbá, hogy a legjobb módszerrel dolgozó pedagó­gusok vezessék a felkészí­tést, azok, akik a fenti el­veknek megfelelően kiválo­gatott emberkék előrejutásá­ért nagy felelősséget érez­nek. Olykor bizony még a szülőket is meg kell puhítani ennek érdekében, hiszen sok szülő vallja azt az elvet, hogy az a jó, ha minél előbb i...és a gyerek. A szakfel­ügyelők, ha együtt élnek a szakkörökkel, csak jó lehet, nem kisebb azonban a fele­lőssége az iskolák igazgatói­nak, a megyei, járási és vá­rosi művelődésügyi vezetők­nek sem, ezen a nagyon fon­tos területen. A hátrányos helyzetű és tehetséges gyerekek — ezen belül a fizikai dolgozók gyermekeinek — tanulmányi segítését azonban azzal meg­oldani csupán, hogy a maga­sabb fokú tanulmányok kez­detekor szakköri felkészítést kapnak, nem lehet. A szak­tanári ellátottság javítása, a felszereltség hiányának a fel­számolása, a kollégiumi fé­rőhelyek szaporítása, s a ta­nulmányok egész idején át­ható fokozott és szakavatott egyéni törődés hozhat csak kiegyensúlyozott és szilárd ismereteket, megnyugtató eredményeket. Farkas Imre A gyűjtés nem fejeződött be! Mit adott megyénk az árvízkárosultaknak ? Az árvízkárosultak meg­segítésére alakult társadal­mi akcióbizottság május vé­gén megyénkben is meg­kezdte a Vöröskereszt által kiadott íveken a gyűjtést. Kétezer ívvel több, mint négyezer aktivista kopogta­tott be a falvak és a váro­sok otthonaiba, s nem hiá­ba! A pártszervezetek, a KISZ, a Hazafias Népfront s a községi tanácsok helyi vezetői támogatták az ak­ciót, s eddig 1016 gyűjtőív érkezett be a Vöröskereszt járási és városi vezetőségei­hez. Az íveken összegyűlt és befizetett összeg eddig 752 667 forint. A szervezett dolgozók nem gyűjtőíven felajánlott támogatása 1 mil­lió 618 669 forint, a Vörös­­kereszt számlájára befize­tett egyéb pénzadományok összege 421 513 forint. Nem­csak pénzt ajánlottak fel megyénkben az árvízsúj­­totta vidéknek, hanem ter­mészetbeni adományokat is. Sátrakat, takarókat, matraci­­feat parti atirikat 407 ezer, ruhaneműt 88 ezer, lakbe­­vertdezés tárgyakat 57 ezer forint értékben, lélelmiezert 7 ezer forint értékben küld­­tek.­e a megye termelőszö­vetkezeteinek természetbeni adománaa meghaladta a 3 millió 059 ezer forint ér­téket. A társadalmi akcióbizot t­­pfirf a vöröskeresztté t­erülett felhívta a lakosház figyel­mét Vififfr adományaikét az OTP pzímlójára fizes­­p.'iv be, a von­ulatok és in­tézmények felajánlott segít­ségüket pedig a Vöröske­reszttel is tudassák. Sokan érdeklődtek szerkesztősé­günkben a segélyösszegek sorsa felől, a Vöröskereszt csekkszámlájára befizetett összeg, illetve a Vöröske­reszt útján küldött termé­szetbeni adományok gyor­san és jó helyre kerülnek, közvetlenül segítik az árvíz­­károsultakat. A segélyakció első szakaszában 20 millió forint gyorssegélyt tervez­tek, s ebből már 16 milliót ki is fizettek. A második szakaszban az otthonok köz­vetlen újjáépítéséhez nyújt segélyt a Vöröskereszt 8­40 000 forint értékben családonként. Ezeket a se­gélyeket nem kell visszafi­zetni­­s a rászorulóknak. A Vöröskereszt megyei szervezete a továbbiakban jobban koordinálja a ter­mészetbeni juttatásokat: ál­landó kapcsolatban van a Szabolcs megyei Vöröske­reszttel és társadalmi bi­zottsággal Megszervezik megyénkben is a házkezelé­si csoportokon lakó érott­­gésekne és házegémcégőrö­­kön keresztül a gyűjtő ok­­elét: sok mindenre van még serbecéff a pénzadományokon kívül. Kell­enée sok sátor lakókocsi, tehát v»szev. matrac stb. é« vasalt é« fortatienített ruhaneműt és lábbelit is várnak. Packet a járási és város­­vörös ke­­rocatog szervezeteknek kell jelezni. fi­­ve it Ac tehát nem fe­jeződött be! (szak­ál­l) 1970. július 1. Szerda Szerelem, kontra egyetem „Szerettük egymást össze­házasodtunk. Ezzel kezdődtek életünk legnagyobb problé­mái.. .” Fiatal egyetemista házas­pár. Vidékiek. A feleség a Közgazdaságtudományi Egye­tem hallgatója, a férj a Vil­lam­osanergiaipari Főiskolán diák. „Azelőtt kollégiumban lak­tunk. Utána? Hol itt, hol ott könyörögtünk szállásért. Rek­tori utasítás, hogy a más­­más felsőoktatási intézmé­nyekben tanuló házaspárok­nak nem adhatnak diákszál­lást. Albérlet? Hol kap ma egy fiatal házaspár lakásot... Lakást!? Egy rozoga épület­ben akár csak egy kis szo­bát. . . Mindenütt csak vissza­utasítás. „Szül egy gyereket, és nem tudom kirallni a pe­reputtyával!” „Majd neki áll momni, főzni, takarítani... 1200-ént nálam nem fordít­ják föl a lakást!” Mikor már hetek óta nem volt hol merniny, na­rmon el­keseredtünk. Vécíli­as­án egy rokon fonódott be nyolc hó­napra bennünket. Mocs vizsna­­időszak van — költöznünk kell Hogy hol jövünk tanul­ni, azt a Jó é® ee tudja. A vál'iszték:­n kénntár van a Duna-part. Olyan eskénzel­­bototk­pai flflffv az ivényünk a P.sc 3x3 ki a szoba amit kulcsra lehet zárni. ..” A fiatal háznenár példáin korántsem enzed! Az o­szág egyetem! városaiban fUá'-há- Zaisnárok száza! élnek külön, trnvy nehéz körülm­én­yek kö­zött orrai!♦+ c pens akad szerv, amelyik érdemben ,­­e*­z tel a mezeidáli lehetőségét Portig nem is kellene példákért messze menni: Lengyelország­tól a Szovjetunióig, Jugoszlá­viától Bulgáriáig minden ba­ráti órasz­ágban megoldották már ezt a kérdést. Nálunk talán a legtöbb az, hogy az egyetemi érdekvédelmi bi­zottságok próbálgatnak meg­felelő albérletet keresni — a dolog jellege miatt inkább kevesebb, mint több sikerrel. Egyelőre csak a kibúvók­nál, a visszakérdezéseknél tartunk. „Az egyetem nem népjóléti intézmény. Az Je­lentkezik, gondolja meg, mit vállal.. „Miért házasod­tak össze minden anyagi alap nélkül...?” „Honnan szerezzünk lakást, mikor még a sokgyerekes családoknak sem mindig jut?” „Inkább ne­hézségekkel küszködve együtt, mint könnyebben élve, de külön..." válaszolják az ér­dekelt fiatalok, s aligha szük­séges bizonygatni, mennyivel emberibb és elfogadhatóbb az ő álláspontjuk. Ma, amikor ifjúnságunk helyzetével, a KISZ felada­taival egyre többet foglalko­zunk, s amikor a legégetőbb társadalmi, szociális kérdések egymás után kerülnek na­pirendre, s oldódnak meg, nem tarthattuk periférikusnak a diákházassáink együttélésé­nek gondját. Az anyagi esz­közök korlátozottak, ez két­ségtelen. Annyira azonban nem, hogy kellő összefogás­sal és jószándékkal legalább enyhíteni ne tudjunk a leg­rosszabb körülmények között élők helyzetén... Berencsy Jud­it Falra hányt borsó...(?) Egy évvel ezelőtt már szó­vá tettük — eh­elgen —, hogy a kőszegi MÁV pálya­udvar előtt kihasználatlanul ált az az épület, amit ere­detileg is az idegenforgalom ellátásának szenteltek, illet­ve drága pénzen létrehoz­tak. Felháborító, hogy az ille­tékesek az egy éve elhang­zott bírálat óta sem tettek semmit, a büfé­sor kihasz­náltságát illetően. A négy üzlethelyiség közül egy tart nyitva, de ugyan nyitva tart, mert például vasárna­pokon, amikor kirándulók ezrei keresik fel Kőszeget, ez az egy is be van zárva. Újabban a vasútállomás épü­letében működő IBUSZ-pa­­vilonból adogatnak ki (lan­gyos) sört­ (!) a szomjas uta­soknak. Ez is megoldás, bár a boltvezetőnek éppen elég más — csemege, képeslap, trafik — eladnivalója is akad, no meg egyébként ott van kihasználatlanul az ép­pen ilyen célra épített Üzlet­sor. Azt is írtuk, hogy ha az üzletsor közül egy — büfé — nyitva tart, kultúrálatlan — a város jó hírnevéhez nem méltó — módon fo­gyasztanak itt italokat. Ja­vasoltuk, hogy rakjanak az üzletsor elé színes naper­nyőket, asztalokat, de úgy látszik mindez csak falra hányt borsó. Talán a városi tanácsnak kellene erélyeseb­ben fellépni a mulasztókkal szemben, mert enyhén szól­va az egy kicsit luxus, hogy egy nagy idegenforgalmú városban olyan üzletek tar­tanak már több mint egy éve zárva, melyeket éppen a kirándulók és turisták jobb ellátása érdekében hoztak létre, és nem utolsó sor­ban talán hasznot is hozná­nak ezek a boltok. (Próbál­ják csak kiadni maszekok­nak azok majd bebizonyít­ják.) ten­d­ei Messze van a... messze van a Mester, par­don Malom utca vége. Ez így eléggé hihetetlenül hang­zik. Köztudott ugyanis, ez az utca egyike a legrövi­debbeknek Szombathely bel­városában. A kissé megvál­toztatott dalszöveg mégis igaz és jelenleg alkalmaz­ható rá. Ezelőtt körülbelül egy év­vel felszedték a járdát, ár­kot ástak, csöveket fektet­tek le. Azóta — ideiglene­sen — visszarakták a földet, itt-ott igazítottak rajta, de a járda teljes rendbehozata­lára még mindig nem ke­rült s­or, így tehát az hepe­hupás, gidres-gödrös, tele „buktatóikkal”. A sok levert cipőorr­ megbicsaklott boka lehetne a megmondhatója hányán és hányféle „áldást” zengtek már el az illetéke­sekre, akiknek kötelessége lenne az aszfaltozás, a rend­betétel. Naponta — és főleg az esti órákban — sokan jár­nak az eléggé rosszul vilá­gított utcában. Az itt lakók, a moziból kijövők megérde­melnék, hogy ennyi idő után „bukdácsolás” nélkül közlekedhessenek ezen a rövid utcán is, melynek csak addig lesz messze a vége, míg a rendbetétel ha­táridejét közel nem hoz­zák. (té) — BEÉRETT A „CSABAGYÖNGYE” Egerben, a Szőlészeti Kutató Intézet üveg­házában beértek a legkorábbi fajták, a „Csabagyöngye” és a ,,Gárdonyi Géza” fürtjei. Az utóbbi a nagyközönség előtt még kevéssé ismert fajta, sötétkék színű. A „Csabagyöngye” és a „Medoc noir” kereszteződéséből állították elő. A beérett szőlőszem nedvéből refraktométer segítségével állapítják meg a cu­korfokot. (MTI fotó : Kunkovács László felvétele) VAS NPPE a Piac: lymics-csuprag, árenyhülés A tegnapi piacon két ör­vendetes jelenségre kellett felfigyelnünk. Egyrészt: igen nagy volt a felhozatal (nem­csak gyümölcsből), sok új­donságot is láthattunk a múlt hét keddhez viszonyítva, másrészt ennek következ­ményeként általános áreny­­hülés volt tapasztalható. Fi­gyelemre méltó az is, hogy az egyes termékek ára — jórészt a minőség függvé­nyeként — igen széles ská­lán mozog. Leggazdagabb és legbő­ségesebb választék talán cseresznyéből volt. A gyen­gébb minőségű 4 forintos mellett 6—9 forintért árul­ták a gyönyörű óriásszemű cseresznye kilóját. A föl­dieper 7—12 forintért kap­ható. A piacon 10—14 fo­rintért ribszllt 7—8 forin­tért meggyet, 6—8 forintért egrest és 20 forintért mál­nát is láttunk. A Csemege­boltban már őszibarackot is árulnak (egyelőre persze elég borsos áron) 25 forint kilo­grammja. Amiből a múlt héten ke­veset láttunk — tök, ubor­ka, paradicsom — most bő­séges volt a felhozatal, s az árak is jelentősen mérsék­lődtek. A tök az ÁFÉSZ és Kisker boltokban 2—2,80, a piacon átlagárban 4—5 fo­rint kilója. Az uborka ára is lényegesen csökkent. 5— 10 forint kilója. A tartósan magas paradicsom- és pap­rikaárak mellett úgy nézett ki hogy az idén nemigen eszünk lecsót. Talán mégis. Paradicsomot a Kiskörnél már 24 forintért lehet kap­ni (máshol is 25—32 fo­rint), bár nem ritkaság még a 3,50-e­s paprika igaz, (na­gyon szép), olcsóbban 1,30— 2,50 forintért is lehet vásá­rolni darabját. A hegyes, erős paprika ára általában 1—1,50 forint. Megjelent a zöldbab is 8,50 (Kisker.) — 12 forint kilója. Az újbur­gonya kilója 2—6, a zöld­borsóé 2—4,20, a kelkáposz­táé 3—4.80, a fejes káposz­táé 2—3, a karfiolé 4—0,90 forint. A karalábé darabja 0.80—1.50 forint. A sárgaré­pa-petrezselyem csomója 1—2.50 forint a zöldhagy­máé és a reteké 1—1.50. A gomba csomóját 2—5 forin­tért adták. A tojás darabja 1.30—1.40. Legmakacsabb árak: 28 és 14 forint — a tejföl és túró literje. — nak

Next