Vas Népe, 1970. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-01 / 152. szám
A hátrányos helyzetű tehetséges gyermekekért! Csak helyeselni lehet azt a gondoskodást, figyelmet, amelyet a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a hátrányos helyzetű tehetséges gyerekek iskolai továbbtanulása érdekében kifejt. Ez is érdekvédelem, noha a szó köznapi értelmezésén messze túlmutat. Az általános anyagi jólét megteremtése — a mi fogalmaink szerint — nem képzelhető el a szellemi jólét megteremtése nélkül, s ez parancsolóan követeli, hogy ne engedjük elkallódni egyetlen tehetséges gyermekünket sem. Közöttük lehet a rák elleni gyógyszer feltalálója; közülük kerülnek ki a jövő nagy művészei; azok, akik megoldást találnak a víz és a levegő szennyezettségének megszüntetésére. S nem tudhatjuk, melyik nyílt eszű fiúcska vagy kislány lesz az, aki a sugárzásveszélyt űzi el. Különös jelentőségű ez a törekvés azért is, mert a párt VIII. kongresszusa eltörölte a származás szerinti kategóriákon alapuló felvételi rendszert az iskolákon, de változatlan — rendszerünk lényegéből fakadó — törekvésünk maradt a fizikai dolgozók gyermekei számarányának növelése az egyetemeken és főiskolákon. S mivel a hátrányos helyzetű tanulók többségét még ma is a kétkezi dolgozó családok adják, ismételten helyeselhető az SzMT és művelődésügy ilyen törekvése. A SZOT az 1969/70-es tanévben 70 ezer forintot juttatott a megyének, hogy fordítsa azt elsősorban a fizikai dolgozók tehetséges gyerekeinek középiskolai és egyetemi felkészítésére. Ebben az esetben is jó helyre került a dolgozók tagsági díja, mert az állami költségvetési összeggel együtt eléggé széles körű szakköri munkát eredményezett. Általános iskolai szinten 16 szakkörben 248 gyerek készült a középiskolai továbbtanulásra Szentgotthárdiál, Kőszegen és Szombathelyen. Az eredmény nem maradt el, 228 hátrányos helyzetű, elsősorban fizikai dolgozók gyermeke bejutott a középiskola első osztályába. Az egyetemi felkészítő szakkörök száma a megyeszékhelyen 12, ezekben 168 tanuló edzett rendszeresen. De indult egy 14 napos, bentlakásos megyei felkészítő tanfolyam is 31 résztvevővel, sőt a megyeközi jó kapcsolatok eredményeként 13 vasi gyerek a baranyai SzMT által szervezett orvosegyetemi előkészítésre is eljutott. Az előkészítők elvégzése természetesen még nem azonos az érettségi oklevéllel vagy a diplomával. Ahogyan a szakköri tagok közül is többen lemorzsolódtak, még a középiskolába vagy egyetemekre bekerülők között is lehetnek megtorpanok, de az eredmény így sem lebecsülendő. S ha még a felkészítés alkalmával, s a felvételiken nyert tapasztalatokat is hasznosítjuk, a következő tanév még hasznosabb lehet. A jelek szerint mindenekelőtt egységes álláspontot kellene elfoglalnia a „hátrányos helyzet” értelmezésében az SZMT-nek, valamint a megyei művelődésügyi szerveknek. Az SZMT ugyanis — megfelelő anyagi eszközök hiányában — nem általában a hátrányos helyzetű tehetséges tanulóknak, hanem ezen belül is a fizikai munkát végző szülők tehetséges gyermekeinek kíván segítséget nyújtani mindaddig, amíg az általános megoldásra is mód nyílik. Ezzel szemben a megyei művelődésügy már ma szélesebb körre terjesztené ki a felkészítést. A szellemi értékek védelme, továbbá pedagógiai és neveléslélektani megfontolásokból is a szélesebb kör elmélete volna a hasznosabb, de csak abban az esetben, ha a tehetősebb és jobb öszszeköttetéssel rendelkező szülők gyermekei el nem foglalnák a valóban rászoruló fizikai dolgozók gyermekeinek a helyét. Mondjuk ki, ennek a veszélye fennáll! Igazat kell hát adni az SZMT-nek abban, hogy a szakkörök szervezésénél, de különösen ellenőrzésénél nagyobb körültekintés és alaposság indokolt. Kívánatos továbbá, hogy a legjobb módszerrel dolgozó pedagógusok vezessék a felkészítést, azok, akik a fenti elveknek megfelelően kiválogatott emberkék előrejutásáért nagy felelősséget éreznek. Olykor bizony még a szülőket is meg kell puhítani ennek érdekében, hiszen sok szülő vallja azt az elvet, hogy az a jó, ha minél előbb i...és a gyerek. A szakfelügyelők, ha együtt élnek a szakkörökkel, csak jó lehet, nem kisebb azonban a felelőssége az iskolák igazgatóinak, a megyei, járási és városi művelődésügyi vezetőknek sem, ezen a nagyon fontos területen. A hátrányos helyzetű és tehetséges gyerekek — ezen belül a fizikai dolgozók gyermekeinek — tanulmányi segítését azonban azzal megoldani csupán, hogy a magasabb fokú tanulmányok kezdetekor szakköri felkészítést kapnak, nem lehet. A szaktanári ellátottság javítása, a felszereltség hiányának a felszámolása, a kollégiumi férőhelyek szaporítása, s a tanulmányok egész idején átható fokozott és szakavatott egyéni törődés hozhat csak kiegyensúlyozott és szilárd ismereteket, megnyugtató eredményeket. Farkas Imre A gyűjtés nem fejeződött be! Mit adott megyénk az árvízkárosultaknak ? Az árvízkárosultak megsegítésére alakult társadalmi akcióbizottság május végén megyénkben is megkezdte a Vöröskereszt által kiadott íveken a gyűjtést. Kétezer ívvel több, mint négyezer aktivista kopogtatott be a falvak és a városok otthonaiba, s nem hiába! A pártszervezetek, a KISZ, a Hazafias Népfront s a községi tanácsok helyi vezetői támogatták az akciót, s eddig 1016 gyűjtőív érkezett be a Vöröskereszt járási és városi vezetőségeihez. Az íveken összegyűlt és befizetett összeg eddig 752 667 forint. A szervezett dolgozók nem gyűjtőíven felajánlott támogatása 1 millió 618 669 forint, a Vöröskereszt számlájára befizetett egyéb pénzadományok összege 421 513 forint. Nemcsak pénzt ajánlottak fel megyénkben az árvízsújtotta vidéknek, hanem természetbeni adományokat is. Sátrakat, takarókat, matracifeat parti atirikat 407 ezer, ruhaneműt 88 ezer, lakbevertdezés tárgyakat 57 ezer forint értékben, lélelmiezert 7 ezer forint értékben küldtek.e a megye termelőszövetkezeteinek természetbeni adománaa meghaladta a 3 millió 059 ezer forint értéket. A társadalmi akcióbizot tpfirf a vöröskeresztté területt felhívta a lakosház figyelmét Vififfr adományaikét az OTP pzímlójára fizesp.'iv be, a vonulatok és intézmények felajánlott segítségüket pedig a Vöröskereszttel is tudassák. Sokan érdeklődtek szerkesztőségünkben a segélyösszegek sorsa felől, a Vöröskereszt csekkszámlájára befizetett összeg, illetve a Vöröskereszt útján küldött természetbeni adományok gyorsan és jó helyre kerülnek, közvetlenül segítik az árvízkárosultakat. A segélyakció első szakaszában 20 millió forint gyorssegélyt terveztek, s ebből már 16 milliót ki is fizettek. A második szakaszban az otthonok közvetlen újjáépítéséhez nyújt segélyt a Vöröskereszt 840 000 forint értékben családonként. Ezeket a segélyeket nem kell visszafizetnis a rászorulóknak. A Vöröskereszt megyei szervezete a továbbiakban jobban koordinálja a természetbeni juttatásokat: állandó kapcsolatban van a Szabolcs megyei Vöröskereszttel és társadalmi bizottsággal Megszervezik megyénkben is a házkezelési csoportokon lakó érottgésekne és házegémcégőrökön keresztül a gyűjtő okelét: sok mindenre van még serbecéff a pénzadományokon kívül. Kellenée sok sátor lakókocsi, tehát v»szev. matrac stb. é« vasalt é« fortatienített ruhaneműt és lábbelit is várnak. Packet a járási és városvörös kerocatog szervezeteknek kell jelezni. five it Ac tehát nem fejeződött be! (szakáll) 1970. július 1. Szerda Szerelem, kontra egyetem „Szerettük egymást összeházasodtunk. Ezzel kezdődtek életünk legnagyobb problémái.. .” Fiatal egyetemista házaspár. Vidékiek. A feleség a Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója, a férj a Villamosanergiaipari Főiskolán diák. „Azelőtt kollégiumban laktunk. Utána? Hol itt, hol ott könyörögtünk szállásért. Rektori utasítás, hogy a másmás felsőoktatási intézményekben tanuló házaspároknak nem adhatnak diákszállást. Albérlet? Hol kap ma egy fiatal házaspár lakásot... Lakást!? Egy rozoga épületben akár csak egy kis szobát. . . Mindenütt csak visszautasítás. „Szül egy gyereket, és nem tudom kirallni a pereputtyával!” „Majd neki áll momni, főzni, takarítani... 1200-ént nálam nem fordítják föl a lakást!” Mikor már hetek óta nem volt hol merniny, narmon elkeseredtünk. Vécíliasán egy rokon fonódott be nyolc hónapra bennünket. Mocs vizsnaidőszak van — költöznünk kell Hogy hol jövünk tanulni, azt a Jó é® ee tudja. A vál'iszték:n kénntár van a Duna-part. Olyan eskénzelbototkpai flflffv az ivényünk a P.sc 3x3 ki a szoba amit kulcsra lehet zárni. ..” A fiatal háznenár példáin korántsem enzed! Az oszág egyetem! városaiban fUá'-há- Zaisnárok száza! élnek külön, trnvy nehéz körülmények között orrai!♦+ c pens akad szerv, amelyik érdemben ,e*z tel a mezeidáli lehetőségét Portig nem is kellene példákért messze menni: Lengyelországtól a Szovjetunióig, Jugoszláviától Bulgáriáig minden baráti óraszágban megoldották már ezt a kérdést. Nálunk talán a legtöbb az, hogy az egyetemi érdekvédelmi bizottságok próbálgatnak megfelelő albérletet keresni — a dolog jellege miatt inkább kevesebb, mint több sikerrel. Egyelőre csak a kibúvóknál, a visszakérdezéseknél tartunk. „Az egyetem nem népjóléti intézmény. Az Jelentkezik, gondolja meg, mit vállal.. „Miért házasodtak össze minden anyagi alap nélkül...?” „Honnan szerezzünk lakást, mikor még a sokgyerekes családoknak sem mindig jut?” „Inkább nehézségekkel küszködve együtt, mint könnyebben élve, de külön..." válaszolják az érdekelt fiatalok, s aligha szükséges bizonygatni, mennyivel emberibb és elfogadhatóbb az ő álláspontjuk. Ma, amikor ifjúnságunk helyzetével, a KISZ feladataival egyre többet foglalkozunk, s amikor a legégetőbb társadalmi, szociális kérdések egymás után kerülnek napirendre, s oldódnak meg, nem tarthattuk periférikusnak a diákházassáink együttélésének gondját. Az anyagi eszközök korlátozottak, ez kétségtelen. Annyira azonban nem, hogy kellő összefogással és jószándékkal legalább enyhíteni ne tudjunk a legrosszabb körülmények között élők helyzetén... Berencsy Judit Falra hányt borsó...(?) Egy évvel ezelőtt már szóvá tettük — ehelgen —, hogy a kőszegi MÁV pályaudvar előtt kihasználatlanul ált az az épület, amit eredetileg is az idegenforgalom ellátásának szenteltek, illetve drága pénzen létrehoztak. Felháborító, hogy az illetékesek az egy éve elhangzott bírálat óta sem tettek semmit, a büfésor kihasználtságát illetően. A négy üzlethelyiség közül egy tart nyitva, de ugyan nyitva tart, mert például vasárnapokon, amikor kirándulók ezrei keresik fel Kőszeget, ez az egy is be van zárva. Újabban a vasútállomás épületében működő IBUSZ-pavilonból adogatnak ki (langyos) sört (!) a szomjas utasoknak. Ez is megoldás, bár a boltvezetőnek éppen elég más — csemege, képeslap, trafik — eladnivalója is akad, no meg egyébként ott van kihasználatlanul az éppen ilyen célra épített Üzletsor. Azt is írtuk, hogy ha az üzletsor közül egy — büfé — nyitva tart, kultúrálatlan — a város jó hírnevéhez nem méltó — módon fogyasztanak itt italokat. Javasoltuk, hogy rakjanak az üzletsor elé színes napernyőket, asztalokat, de úgy látszik mindez csak falra hányt borsó. Talán a városi tanácsnak kellene erélyesebben fellépni a mulasztókkal szemben, mert enyhén szólva az egy kicsit luxus, hogy egy nagy idegenforgalmú városban olyan üzletek tartanak már több mint egy éve zárva, melyeket éppen a kirándulók és turisták jobb ellátása érdekében hoztak létre, és nem utolsó sorban talán hasznot is hoznának ezek a boltok. (Próbálják csak kiadni maszekoknak azok majd bebizonyítják.) tendei Messze van a... messze van a Mester, pardon Malom utca vége. Ez így eléggé hihetetlenül hangzik. Köztudott ugyanis, ez az utca egyike a legrövidebbeknek Szombathely belvárosában. A kissé megváltoztatott dalszöveg mégis igaz és jelenleg alkalmazható rá. Ezelőtt körülbelül egy évvel felszedték a járdát, árkot ástak, csöveket fektettek le. Azóta — ideiglenesen — visszarakták a földet, itt-ott igazítottak rajta, de a járda teljes rendbehozatalára még mindig nem került sor, így tehát az hepehupás, gidres-gödrös, tele „buktatóikkal”. A sok levert cipőorr megbicsaklott boka lehetne a megmondhatója hányán és hányféle „áldást” zengtek már el az illetékesekre, akiknek kötelessége lenne az aszfaltozás, a rendbetétel. Naponta — és főleg az esti órákban — sokan járnak az eléggé rosszul világított utcában. Az itt lakók, a moziból kijövők megérdemelnék, hogy ennyi idő után „bukdácsolás” nélkül közlekedhessenek ezen a rövid utcán is, melynek csak addig lesz messze a vége, míg a rendbetétel határidejét közel nem hozzák. (té) — BEÉRETT A „CSABAGYÖNGYE” Egerben, a Szőlészeti Kutató Intézet üvegházában beértek a legkorábbi fajták, a „Csabagyöngye” és a ,,Gárdonyi Géza” fürtjei. Az utóbbi a nagyközönség előtt még kevéssé ismert fajta, sötétkék színű. A „Csabagyöngye” és a „Medoc noir” kereszteződéséből állították elő. A beérett szőlőszem nedvéből refraktométer segítségével állapítják meg a cukorfokot. (MTI fotó : Kunkovács László felvétele) VAS NPPE a Piac: lymics-csuprag, árenyhülés A tegnapi piacon két örvendetes jelenségre kellett felfigyelnünk. Egyrészt: igen nagy volt a felhozatal (nemcsak gyümölcsből), sok újdonságot is láthattunk a múlt hét keddhez viszonyítva, másrészt ennek következményeként általános árenyhülés volt tapasztalható. Figyelemre méltó az is, hogy az egyes termékek ára — jórészt a minőség függvényeként — igen széles skálán mozog. Leggazdagabb és legbőségesebb választék talán cseresznyéből volt. A gyengébb minőségű 4 forintos mellett 6—9 forintért árulták a gyönyörű óriásszemű cseresznye kilóját. A földieper 7—12 forintért kapható. A piacon 10—14 forintért ribszllt 7—8 forintért meggyet, 6—8 forintért egrest és 20 forintért málnát is láttunk. A Csemegeboltban már őszibarackot is árulnak (egyelőre persze elég borsos áron) 25 forint kilogrammja. Amiből a múlt héten keveset láttunk — tök, uborka, paradicsom — most bőséges volt a felhozatal, s az árak is jelentősen mérséklődtek. A tök az ÁFÉSZ és Kisker boltokban 2—2,80, a piacon átlagárban 4—5 forint kilója. Az uborka ára is lényegesen csökkent. 5— 10 forint kilója. A tartósan magas paradicsom- és paprikaárak mellett úgy nézett ki hogy az idén nemigen eszünk lecsót. Talán mégis. Paradicsomot a Kiskörnél már 24 forintért lehet kapni (máshol is 25—32 forint), bár nem ritkaság még a 3,50-es paprika igaz, (nagyon szép), olcsóbban 1,30— 2,50 forintért is lehet vásárolni darabját. A hegyes, erős paprika ára általában 1—1,50 forint. Megjelent a zöldbab is 8,50 (Kisker.) — 12 forint kilója. Az újburgonya kilója 2—6, a zöldborsóé 2—4,20, a kelkáposztáé 3—4.80, a fejes káposztáé 2—3, a karfiolé 4—0,90 forint. A karalábé darabja 0.80—1.50 forint. A sárgarépa-petrezselyem csomója 1—2.50 forint a zöldhagymáé és a reteké 1—1.50. A gomba csomóját 2—5 forintért adták. A tojás darabja 1.30—1.40. Legmakacsabb árak: 28 és 14 forint — a tejföl és túró literje. — nak