Vas Népe, 1970. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

Amíg a vonat elindul, s miután megállt eléggé pontos adatok szerint az országban, mintegy 700 ezer dolgozó ingázik. Bejár vagy kijár lakóhelyéről, ahol nem találta meg az igényének megfelelő munkalehetőséget. Elsősorban a bejárókat, a falvakból a városok felé irányuló napi mozgás résztvevőit tekintik a népművelők a népművelés „ismeretlen területének”. Talán helyesebb lenne a bejárókat a népművelés alig hozzáférhető alanyainak nevezni, habár az elnevezés mit sem változtat azon, hogy szorgosan keresnünk kell azokat a vívőerőket, amelyeken keresztül a szocialista kultúra hozzájuk elérkezik. Többen is vizsgálták már a bejárók napi életritmusát. A felfedett adatok szerint a falun lakó, de városon dolgozó ember napjából mintegy 11—12 órát tölt munkában, a vonatra vagy autóbuszra várakozva és a vonaton. Kiesik mind a falu, mind a város népművelési vonzásköréből, mert ha a három műszak mellett még jutna is ideje művelődésre, örül, hogy végre hazaért. A napból még fennmaradó idejét tisztálkodásra pihenésre vagy otthoni munkára fordítja. Építkezik, ellátja az állatokat, dolgozik a kertben vagy a gyümölcsösben, segít a téesz-tag élettárs munkaegységét szaporítani. Egyedül a nem családfenntartó fiatalok rendelkeznek több szabad idővel, ám az ő szervezett művelődésüket is nehezíti a megfelelő népművelési objektumok hiánya, a népművelésre fordítható anyagiak szűkössége, valamint a megfelelő népművelési módszerek hiánya. Nem lehet lemondani ezeknek a hátrányos helyzetű fiatal és felnőtt dolgozóknak eszmei, szellemi , tudati gazdagításáról. Már csak azért sem, mert 15-től 39 éves dolgozóinknak 51,1 százaléka (országos adat) nem fejezte be az általános iskolát, és így fennáll a veszély, hogy a művetlenség újra termeli a műveleti épségét. Mi hát a teendő? Szociológiai felmérésekből, népművelési dolgozatokból kiderül, hogy a népművelés voluntarista útja nem járható. Erőszakkal nem lehet népművelni. Ám hasznos lehet a reális elvárásokon alapuló, az életritmushoz alkalmazkodó olyan gyakorlat, amelyik a nap otthoni óráiból szinte semmit fel nem használ. De ha mégis, akkor a vonzó és hasznos időtöltés szabad szombatra esik. Ám ez utóbbi esetben is múlhatatlanul fontos, hogy az elfoglaltság hasznossági oldala szembetűnő legyen. Mindezek így elmondva, leírva, bármennyire is igazak, túlságosan általánosak ahhoz, hogy megfoghatók, a gyakorlatban felhasználhatók lennének. A probléma azonban izgalmas. A bejárás még sokáig százezrek életformája lesz, hiszen a mezőgazdasági népesség csökkenése és az iparban foglalkoztatottak szaporodása történelmi folyamat Ezért a bejárók műveltségi színvonalán emelő népművelési módszerek keresése is országos jelenség. Egy 1970-ben megjelent, a bejárókkal foglalkozó győri kiadványban már speciális népművelési módszerekkel is találkozunk a téma általános felvetése mellett. Fekete Zoltán népművelő, az ingázó dolgozók életkörülményeihez alkalmazkodva, elsősorban az utazással elvesző idő kihasználására tesz javaslatokat. Rengeteg ember várakozik, olykor órákat is, míg végre haza indul vele a vonat. Mit tesznek a várakozás ideje alatt? Miután elintézik apróbb bevásárlásaikat, ődöngenek, nézelődnek, a legtöbben pedig italoznak a pályaudvari éttermekben, büfékben. A MÁV és a Mozaüzemi Vállalat közös megegyezésével pályaudvari híradó mozik létesítését véli hasznosnak — érdekükben — Fekete Zoltán. A kultúrvárótermek könyvállományainak jelentős része hosszú lélegzetű olvasmány olyan, ami nem kínálja magát 40—50 percnyi idő kitöltésére. Úgy kellene átalakítani ezeket a könyvtárakat, hogy külsejükkel is, tartalmukkal is vonzó, a várakozás ideje alatt kimeríthető olvasmányos anyag álljon nagy számban rendelkezésre. Jó szolgálatot tehetnének a pályaudvari folyóirat- és újságolvasók is. A felügyeletet és a cserét intézhetnék az ugyancsak utazó KISZ-filatailok. Sajnos, az utazás alatti hasznos időtöltésre alig van mód a munkásjáratok zsúfoltsága miatt. Talán még olvasásra volna lehetőség, ám a vonaton is élvezhető könyvekre már a lakóhelyi könyvtárosoknak kellene rászoktatni a bejárókat. Ehhez azonban az szükséges, hogy a naponta utazgatók egyben könyvtárlátogatók is legyenek. A felmérések azonban, arról vallanak, hogy ők azok, akik legritkábban lépik át a könyvtárak, klubok küszöbét. Mi lehetne az a vonzóerő, ami a lakóhelyi népművelés berkeibe csalogatja a bejárókat? Ismét a korábbi elgondolkoztató adatba, az általános iskolákból lemorzsolódók magas százalékarányába ütközünk. Ha legalább a nyolc általánost tudnák maguk mögött a 15—39 éves dolgozóink, ami nélkül ma már ipari munkásként sem lehet helytállni, megtörne a jég. Általános iskoláink műveltségi anyaga alapja lehetne az önképzésnek, a kultúra igénylésének. Itt azonban már olyan területhez érkeztünk, amely az üzemek gazdasági és társadalmi vezetőit is érdekeltté, sőt felelőssé teszi dolgozóik művelődéséért. Ebből pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy a népművelés nem egyedül a népművelők magánügye. Mert ahogyan a kulturáliatlanság, éppúgy a műveltségis újratermelődik az emberekben. Ez pedig már kimondottan közügy, fontos népi, nemzeti, társadalmi érdek. Ezért valóban érdemes odafigyelni — széles körben —, hogy mi történik a bejárókkal — és mi játszódik le bennük — amíg a vonat elindul, s miután megállt. Farkas Imre különbözőbb gyógyszerekre, antibiotikumokra sem reagáltak. A kúra, amely 10—12 kezelésből állott 80 százalékban telje® gyógyulást eredményezett. A NŐGYÓGYÁSZATI ESETEK természetüknél fogva csakis fekvőbeteg intézeti kezelésre alkalmasak, mert a kúrajellegű fürdőztetés kellő pihenést, kikapcsolódást, rendszeres orvosi és laboratóriumi ellenőrzést tesz szükségessé. Ezért ez év elején először hat ágyas, majd márciustól kezdve 13 ágya® kísérleti balneológiai részleget indítottunk be az új rendelőintézet épületében (egy szolgálati lakást és a könyvtár helyiségünket használtuk fel e célra). Két korszerű fürdőszobát alakítottunk ki és közvetlenül a forrástól beszállított gyógyvizet negatív állapotban, természetes hőfokon egy központi tartályból közveti .A 90 kezelt beteg közül ÁLTALÁBAN IDÜLT, régi megbetegedésről van szó — hasonlóan a reumatikus megbetegedésekhez — elánul vezetjük a fürdőkádakba. A fürdőket a betegek állapotától é® reakciókészségétől függően előzetes kivizsgálás alapján határozzuk meg és naponként, illetve másodnaponként alkalmazzuk. Egy kúra átlagosan 14—20 fürdőből áll. A gyógyulási folyamatot klinikai és laboratóriumi vizsgálatokkal ellenőrizzük, természetesen nagyon fontos tényezőnek számít a beteg közérzete is. Mivel egyelőre a gyógyvíz kísérletes megfigyeléséről van szó betegeinket úgy válogatjuk meg, hogy lehetőleg — a fürdőkúrán kívül — semmi egyéb kezelést ne kapjanak, nehogy megzavarjuk ezáltal a víz gyógyhatásának objektív értékelését. Eddig 90 beteget kezeltünk! Viszonylag kévé® számú eseteink alapján az eredményeik igen biztatók, sőt kimondottan, jónak mondhatók. gyógyult: 740 százalék javult: 20,5 százalék változatlan: 5,4 százalék fordul, hogy egy kúra végleges gyógyulást nem eredményez, ilyenkor bizonyos idő elteltével a fürdőkezelés megismétlése szükséges. Eddig 4 betegünk került ismételt felvételre, akiknél 50 százalékos gyógyulást értünk el. Ha számításba vesszük, hogy az egész országban nőgyógyászati, balneológiai osztály csak Parádon van 40 ággyal é® Harkányban 20 ággyal, a sárvári 13 ágyas balneológiai részleg nemcsak helyi, vagy megyei, de országos viszonylatban is jelentős. Kísérleti részlegünk beindításakor levélben tájékoztatót küldtünk a megye vezető nőorvosainak és onkológusainak, valamint a budapesti és vidéki egyetemek nőgyóevász professzorainak, felajánlottuk szolgálatainkat. Reflexió mari® történt, mert a felvételre került összes betegeink 21 százaléka idegen területről érkezett intézetünkbe. Betegeink általában elégedettek elhelyezésükkel, kezelésükkel, az elért eredménnyel. Bizonyítja ezt az is, hogy már eddig több mint 50 százaléka az elbocsátott betegeiknek ellenőrzésre jelentkezett g'-javultan. Inko-ár Tettel, nanadómentesen. Igaz, hogy ezek a betegek utasításainkat és tanácsainkat szigorúan betartották. Mint említettem, a gyógyfürdő-kezelés hasznos kiegészítője a szanatóriumszerű elhelyezés, melyhez hozzátartozik a teljes kikapcsolódás, a fürdőkúra utáni kötelező pihentetés, majd az ezt követő sétálás, levegőzés, mérsékelt napozás. Szerény keretek között erre is megvan a lehetőség, mert az épületrész körül elég tágas, füve® udvar van, melyet a jövőben parkosítani fogunk, sétautaikat képezünk ki, pihenőkkel. A KÍSÉRLETEK EREDMÉNYES befejezése után minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a kis részleget önálló balneológiai osztállyá nyilváníthassuk, s ezzel megalapozzuk Sárvár fürdőváros jellegét. Terveink reálisak, keresztülvihetők és szükségszerűek ahhoz, hogy az elkövetkező években e pozitív magból kiterebélyesedhessen egy több száz ágyas fürdőkórház, egy nagyszabású gyógyfürdőtelep és a gyorsüzemben, szépen fejlődő fürdőváros Sárvár. 1970. augusztus 2. Vasárnap Nagyobb önállóságot kapnak a főiskolák is A kormány rendeletben szabályozta a főiskolák, a felsőfokú intézetek, valamint az egyetemeken szervezett főiskolai karok céljait, feladataikat és működésük rendjét. A szabályozásról az illetékesek elmondották az MTI munkatársának: A főiskolák szervezetének és működésének általános rendezése eddig nem történt meg, s a mostani kormányrendelet ezt a hiányt pótolja. Az oktatáspolitikai folyamat részeként eddig is több új típusú — karokra tagozódó , műszaki, illetve gazdasági főiskola létesült — ezzel egyidőben a felsőfokú technikumok és szakiskoláik száma fokozatosan csökkent, s a későbbiekben ezek várhatóan meg is szűnnek. A főiskolai oktatóik és hallgatók jogosan igénylik az eddiginél nagyobb intézményi önállóságot, a vezetésbe való bevonásokat, a hallgatók jogainak az egyetemi hallgatókéhoz hasonló biztosítását. A főiskolák adottságai lehetővé is teszik hogy belső életük rendjét államunk közelítse az egyetemekre vonatkozó rendszerhez. A mosutani kormányrendelet azt is célul tűzte ki, hogy hosszabb időre megteremtse az oktatónevelő munka legkedvezőbb feltételeit a főiskolákon is. A szabályozás tehát kiterjed a már működő és a jövőben létesülő valamennyi nem egyetemi jellegű főiskolára. A jövőben az egyetemekhez hasonlóan a főiskolák vezetői dolgozzák ki például tanulmányi és vizsgaszabályzatukat. De az eddiginél nagyobb önállóságot kapnak ügyintézésükben és gazdálkodásukban is. Új járási tanácselnök a celldömölki járásban Mint arról már hírt adtunk, Fider Sándort, a celldömölki járási tanács vb elnökét a járási pártbizottság első titkárául választották meg. A járási tanács vb. pénteki ülésén Fider elvtársat érdemei elismerése mellett felmentette, ugyanakkor Dala Józsefet, a járási tanács vb elnökhelyettesét elnökké választotta meg. VAS NÉPE Levegőt! Egyre több szó esik mostanában világszerte arról a veszélyről, mely a füstöt okádó gyárkémények által a levegő tisztaságát, a városi ember egészségét fenyegeti. Magyarország leginkább szennyezett levegőjű városainak listáján Szombathely meglehetősen előkelő helyet foglal el, az első tíz között szerepel. A közelmúltban a Derkovits városrész lakói beperelték Szombathely egyik legnagyobb üzemét a LATEX- et, a levegő szennyezése miatt. A vállalatot kötelezték a kémény megmagasítására, az viszont már jórészt a vevőtök belátásán és hozzáállásán múlt, hogy egy új kazánházat is építettek a kéménymagasítással egyidejűleg. Azóta a LATEX kéményéből felszálló vékony ezüstös füstcsík nem sokat ront Szombathely levegőjén. Annál többet viszont a többi — szépszámú — füstokádó kéményszörny, a REMIX-é, a Járóműjavítóé, a Pamutiparé és még elég hosszan folytathatnánk a sort. Vajon nem lehetne ezeket a vállalatokat is jobb belátásra bírni? Vajon a KÖJÁL nem léphetne fel kicsit erélyesebben annak érdekében, hogy a rekkenő nyári hőségben a szombathelyiek nyugodtan kinyithassák lakásuk ablakait a háziasszonyok réme, koromlerakódás veszélye nélkül? Sok nyugati országban is megkondították vészharangjukat az újságok, érzékletes és ijesztő képét festve a kormos jövőnek, melybe lassan szinte belefullad az ember. Nincs szándékunkban riadót fújni, de a tiszta levegőt szeret,fűk (szeretnénk), s a veszély nálunk is fennáll (és a jövőben még nőhet, ha nem fordítunk rá idejében gondot). Ahogy a LATEX meg tudta oldani a problémát, bizonyára a többi vállalat is találna megoldást. Csak minél hamarabb! Nehogy tényleg vészharang kongatásra kerüljön sor. _giak* Kopaszodik... Nem a haját hullató emberrőll, hanem a fáját, erdejét veszítő kőszegi hegyről van szó. Aki Horvátzsadány felől érkezik a kies városkába, szomorúan láthatja az ország egyik legszebb hegyvidékének kopaszodását. A még nemrégiben is oly imponálóan viruló, domborodó, a környék klímáját is előnyösen befolyásoló erdőség egy igen nagy hányadát kitermelték. Így mintegy óriási tálba, teljesen belelátni az erdő, illetve a hegy közepébe. Képletesen szólva: a letarolt rész olyan látványt nyújt, mint a feje tetején megkopaszodott, de két oldalt még dús hajat hordó fej. Kőszeg és környéke rajongói nem egyszer kérték: tegyük szóvá a sajnálatos állapotot, s amíg időben van, állítsák le a tarvágást azon a környéken, amitől oly sajátosan szép volt, s még ma is az Kőszeg és vidéke. Ezt a kívánalmat támasztja alá a Városépítési és Tudományos Tervező Intézet már elfogadott tanulmánya is, amiben a többi között az áll: „A jelenleg kiépítés alatt álló 16 hektár kiterjedésű erdőparkon túlmenően a várost övező hegység egész erdőségét védetté, parkjellegűvé kel fejleszteni. Ennek megfelelően a hegység erdőségeiben iparizerű fajkitermelést nem lehet folytatni és az erdőségek ritkítása csak előre meghatározott terv alapján, egyes egyedekre terjedhet ki. Az erdőség egész területe egyben vadrezervátum, amelyben a szokványos nagy vadállomány tenyészik.’’ A jó munkáról közismert szombathelyi Állami Erdőgazdaság itt sok értékes fát növesztett. Könnyű, olcsó volt a termelés és a szállítás is, mert jó a hegy úthálózata. De hát sok értékes fa van még a vasi erdőkben ! S igazuk van azoknak a százaknak, ezreknek, akik féltik a kőszegi erdőt a telje® letárolástól. — — 3 Megjelent a Béke és Szocializmus júliusi száma A lap vezető helyen közli az 1969. évi moszkvai tanácskozás évfordulója alkalmából írt cikket, amely összegezi a tanácskozásnak a világ összes forradalmi osztagai tevékenységére, az az imperializmus elleni harc aktivizálására gyakorolt hatását. Tim Buck, a Kanadai Kommunista Párt elnöke Lenin és a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért vívott harc új problémái címmel írt cikket. Venelin Kocev, bolgár testvérpártunk központi bizottságának titkára Az antikommunizmus elleni harc — közös ügyünk című cikkében azt vizsgálja, hogy az imperializmus globális stratégiáján belül milyen szerepet játszik az ideológiai diverzió, s ismerteti az antikommunizátus elleni harc módszereit. „A kommunista és munkáspártok életéből” című rovatban Ezekiasz Papaioanmu, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának főtitkára a párt XII. kongresszusáról, René Urbany, a Luxemburgi Kommunista Párt XX. kongresszusa eredményeiről számol be. A könyv- és folyóiratszemle Georges Cogniot-nak Leninről írt kétkötetes művét ismerteti, s bírálatot közöl Jacques Ellus francia professzornak „A forradalom boncolása” című könyvéről.