Vas Népe, 1970. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-07 / 184. szám
Az Avenue Kieberen a helyzet változatlan Naponta új meg új és jelentős eseményeiket sodor magával a rohanó idő, ugyanakkor sűrűn jelennek megemlékezések is a közelmúlt történéseinek hátteréről. Most például szenzációt keltett Louis Heren, a londoni Times New York-i tudósítójának minap Amerikában megjelent könyve. Címe: Nincs éltetés, nincs búcsú. Különösen azt a részt emelik ki politikai csemegeként a könyv méltatói, amelyben Heren megírja: Johnson elnök gyűlölte Wilson brit miniszterelnököt. És miért? Mert a munkáspárti kormány csak szavakban, katonailag azonban nem támogatta Washington vietnami agresszióját, holott az USA akkori elnöke brit katonai segítséget is elvárt volna. Egy másik, nem kis port felvert emlékezés: John Kennedy elnök egyik egykori bizalmasa most hozta napvilágra, hogy Kennedy 1985-ig minden amerikai katonát vissza akart vonni Vietnamiból. S mi történt? Kennedyt csaknem hét esztendeje meggyilkolták, Johnson követte, majd Nixon, igen sok ígéret elhangzott már az amerikai katonák visszavonásáról, s mégis: még mindig több százezer jenki egyenruhás tartózkodik Vietnamban. Hát vajon a párizsi tárgyalóasztalnál fokozza-e béke-erőfeszítéseit az Egyesült Államok? Nos, éppen csütörtökön tartotta meg „szűzbeszédét” az Avenue Kiéberen levő tárgyalóteremben az amerikai delegáció új vezetője David Bruce. Az MTI párizsi tudósítója szerint: „az új tárgyaló megjelenése, felszólalásából ítélve, semmi újat nem hozott. Bruce gyakorlatilag csak megismételte és összefoglalta azt, amit elődei az elmúlt 18 hónap alatt lezajlott 77 ülésen elmondtak.” Az új olasz kabinet ROMA Saragat köztársasági elnök csütörtökön délután három órakor fogadta a Quirinalepalotában Emilio Colombót, a kormányalakítási tárgyalásokkal megbízott kereszténydemokrata politikust. Colombó bejelentette, hogy kész megalakítani az új kormányt, s egyúttal bemutatta a köztársasági elnöknek az új kabinet listáját. Saragat válaszképpen hivatalosan is kinevezte őt a négypárti középbal kormány miniszterelnökének. Ez Olaszország háború utáni 32. kormánya, egyben a 10. középbal kormány. Colombo kabinetjében tizenhat tárcát kaptak a kereszténydemokraták, hatot a szocialisták, négyet a szociáldemokraták és egyet a republikánusok. A szociáldemokraták eggyel növelték minisztériumaik számát. A háború utáni 32. olasz kormány miniszterelnöke: Emilio Colombo (kereszténydemokrata). A főbb tárcák megoszlása: miniszterelnökhelyettes: Francesco de Martino (szocialista), külügyminiszter: Aldo Moro (kereszténydemokrata), belügyminiszter: Franco Restivo (kereszténydemokrata), hadügyminiszter: Mario Tanassi (szociáldemokrata), földművelésügyi miniszter: Italo Viglianesi (szocialista), külkereskedelmi miniszter: Mario Zagari (szocialista). hűtőszekrény legyártása alkalmából rendez. A sorsoláson minden gyártási szám részt vesz. Figyelje hűtőszekrényének gyártási számát! (5748) Meír Vilner Kádár Jánosnál Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán fogadta Meir Vilnert, az Izraeli Kommunista Párt főtitkárát. A találkozón kölcsönös tájékoztatásra és eszmecserére került sor az időszerű nemzetközi kérdésekről, a kommunista és munkásmozgalom helyzetéről, valamint az imperializmus elleni küzdelem előtérben álló problémáiról. A találkozó során megvitatott kérdésekben ismételten kifejezésre jutott a két testvérpártnak a marxizmus-leninizmus, a proletár internacionalizmus elvein nyugvó nézetazonossága. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen részt vett Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára és Garai Róbert, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Hirosima Szemtanúin. A szennyesvíz íze (Okamura Mesasi beszámolója) Azon a napon az ég csodálatosan derült volt... A Hirosima Körzeti Ezred törzsénél teljesítettem szolgálatot. Nyolc óra után, a szabályzatnak megfelelően, beléptem a segédtiszt irodájába hogy jelentést tegyek az előző nap eseményeiről. Azután visszatértem irodámba. — Szörnyű hőség van, ma! — szóltam bajtársaimhoz. Abban a pillanatban a napnál milliószor fényesebb villám ragyogott fel. Arcomat önkéntelenül tenyerembe temettem, testem megingott, hatalmas dörrenés hallatszott, majd minden elsötétült. „Légitámadás” — gondoltam. Még nem vesztettem el eszméletemet, semmi fájdalmat vagy ütést nem éreztem. Aztán észrevettem, hogy az épület romjai alatt fekszem eltemetve. Fájdalmas nyögéseiket hajtottam, mind többet és többet: — Jaj, fáj... segítsetek. .. a kezem... szabadítsátok ki a kezem... emeljétek ki a lábamat... — Vak sötét, szívszaggató jajveszékelések. És amikor hirtelen rámtört a halálfélelem: — Segítség! Segítsen valaki! — kezdtem el én is kiáltozni, de senki nem felelt. A többiek ordítása elnyomta segélykérésemet. Nyelvemen sós ízt éreztem. Jobb kezemmel ijedten végigsimítottam arcomat, síkos volt, de érdes is, mintha olajba kevert homokkal kenték volna be. Mi lehet? A gyújtóbomba olaja? Nem, ez folyékony mérgesgáz! Néhány percig vívódtam, úgy gondoltam, hogy ez csakis mérges gáz lehet Akkor pedig vége! Ebben a pillanatban mondtam le végleg az életemről... Hirtelen a múlt emlékei tódultak agyamba: szemem előtt megjelentek szülőfalum hegyei, mezői . „Istenem! Soha többé nem látom viszont! Aztán apám alakja állt tisztán előttem, szúrósan rámszegzett tekintettel. .. Csak szellemképek voltak! De türelmetlen vágy fogott el utánuk és ez hirtelen visszaadta erőmet. „Nem halhatok meg! Ki kell jutnom innen!” Fogcsikorgatva megfeszítettem lábamat és vállamról lelöktem a rámzuhant gerendát. Dobáltam le magamról a romitörmeléket, mint egy őrült, úgy küzdöttem. Tudtam ha ott maradok, elpusztulok! Tíz-húsz percig lehettem a sötétben Végül egy kisebb gerenda megmozdult, kis jég nyílt, akkora, hogy a fejem már kifért rajta. Aztán már a vállam is A remény rettenetes erőt adott. Míg kimásztam a résen, egy nagy szög felhasította bőrömet — de nem is éreztem, csak küszködtem és végül kijutottam az udvarra. Ott semmi, még egy macska sem__ Fel akartam állni. Nem sikerült. Mászni kezdtem a ház irányába, akkor vettem észre a földön a csíkot, amit az arcomból csurgó vér festett. Tehát a sós íz a nyelvemen vér volt. Az ijedtségtől és a szörnyű fáradságtól elájultam. A menekülők jaj-zápora ébresztett fel és felnyitva szememet megláttam közvetlen közelemben egy vérben fekvő katonát. Kúsztam tovább, noha már alig bírtam el testemet. A hőség, a vérzés, a verejték elviselhetetlennek tűnt, torkom égett a számitól: vizet! vizet! Felkúsztam a víztartály falára, bedugtam fejem a vízbe és vedeltem a piszkos lét — de milyen jó volt, ilyen édes vizet még sohasem ittam! Pár pillanatot pihentem aztán megpróbáltam feltápászkodni a szivattyúra... Körülnéztem. Szörnyű látvány! A város a romhalmaz. Itt-ott fekete vagy fehér füstnyalábok. A felhő mélyen feküdt a város felett , ilyen lehet a vulkánfüst a kráter tarkában. A Nyugati Katonai Gyakorlótér hemzsegett a sebesültektől. Micsoda szörnyű bomba okozta ezt? Nincs habozás, ingadozás, erre most nincs idő, hiszen a romok alá temetett bajtársaim segélykérő hangját hallottam! De mire mennék egyedül? Miért nem jön senki? Hol vannak a segélycsapatok? A borzalmas zaj mind jobban felőrölte idegeimet. Közben állandóan gyülekeztek a menekülők a gyakorlótéren, öregek, asszonyok, gyermekek jajveszékelése szaggatta szívemet. És elém tárult a földi dokor: kísérteties, vérben úszó arcok, egy meztelen leánycsoport, anya eszelősen magához szorítva gyermekét, mint szellemek futottak el mellettem. És én? Arcom kezem, lábam puffadtak, úgy nézhetek ki mint egy buddha kósza bor silány mása. Odiaordítottam a fölldön fetrengőkhöz: — Bajtársak! Legyetek erősek! Kússzatok, másszatok, ha futni nem tudtok! — Csak fájdalmas nyögés volt válaszuk. Akkor észrevettem mellettem egy súlyosan sebesült katonát, kezét az ég felé emelve reszkető halk hangon nyöszörgött: „Segíts”. Megismertem hangjáról: Hurumoto volt, régi háborús bajtársam, Hurumoto őrmester. Megragadtam derékszíjánál fogva és elindultunk, ki a gyakorlótérről. Leírhatatlan, amit az utcán láttam! A Hakueima felé vezető villamosvonaton lángoló vezetékek — az úton keresztül-kasul rohanó, ordítozó menekülők, súlyosan és enyhén sebesülteit, segélyért nyögök — de senki sem figyelt rájuk, mindenki menekült, saját életét féltve. Én meg csak vonszoltam Hurumotot, bukdácsolva, elesve majd ismét feltápászkodva míg végre az Izumi villánál elértük a folyót. A túlpart lángolt, lángjai mind magasabbra csaptak, már idáig perzseltek. Hurumoto felnyögött: Vizet! — Légy türelmes! Ha most vizet innál, biztosan meghalnál! — Azt akarom. Adj vizet, nem bánom, lehet a folyóból is. — Átmegyünk a folyón! — mondtam. Kihalásztam néhány úszó épületgerendát, lábszártekercseinket leszedtem és egy tutajt kötöttem össze. Átcsáklyáztunk a túlpartra. A rakpartra érve zubbonyomat vízzel itattam át, hogy Harumotoval át tudjunk vágni a lángfalon. — Bajtársam! Nincs semmi baj! Csak egy kis türelmet! — bátorítottam. A Tokiuabasi híd keleti hídfőjénél vágtunk a lángoknak és sikerült a túloldalon elérni a Hutabajarr hegyet. Felkúsztunk rá. Kúszás közben hányingerem támadt, háromszor egymás után hánytam valamilyen sárga lét. Hányás után gyötrő éhséget éreztem, aztán szerencsére elmúlt... Harumoto teljesen kimerülten feküdt. Körülöttünk senki, a dombon csend és nyugalom. Aztán nyugat felől dörgések hallatszottak, hirtelen vihar támadt, mint fehér csíkokból szőtt függöny — a távoli zápor. Márnem emlékszem hány óra lehetett, amikor elaludtunk, fejünk szorosan egymás mellett... Később megtudtam, hogy a ház, amely rámszakadt, mindössze 750 méternyire állt a robbanás gyújtópontjától. (Fordította: Dr. Szerdahelyi István) Következik: Az üvegszilánk emlékeztet. .. Világesemények sorokban ötvenezer ember részvételével csütörtökön Hirosimában megemlékeztek az első atombomba ledobásának 25. évfordulójáról Több mint 28 millió turista látogatta meg tavaly Olaszországot. Átlagban négy napot töltöttek Olaszországban. Időzített bomba robbant szerdán Qutierrez haladó szellemű mexikói ügyvéd lakásán. Az ügyvéd és családja sértetlen maradt. Qutierrez neve akkor vált ismertté, amikor 1968-ban a diáklázongások miatt bebörtönzött fiatalokat védte. őrizetbe vette a rendőrség Robert Kennedy-t (a képen balra), a meggyilkolt Kennedy szenátor 16 éves fiát, és barátiát,. R. Sergent Shilvolt párizsi nagykövet fiát. A két fiúnál és társainál kábítószert találtak. (Telefoto — AP—MTI—KS) Újabb négy baloldali érzelmű lelkészt függesztettek fel hivatalából Guatemalában. Az olaszországi Perrarában kommunistákból, szocialistákból és proletár-szocialistákból álló végrehajtó bizzottságot választottak- A város polgármestere a kommunista Radamel Costa lett. A japán államvasutak igazgatósága elbocsátással, bércsökkentéssel és szigorú megrovással sújtott 533 vasutast, akik június 23-án részt vettek az amerikai—japán biztonsági szerződés megújítása ellen szervezett tömegmegmozdulásokban. Idős japán asszony a hirosimai béke-emlékmű előtt emlékezik az éppen 25 év-vel ezelőtti atomtámadás áldozataira. (A Vas Népe képtávíróján érkezett) ____________________________________________________________________________________VAS NEPE____________________________ 1970. augusztus 7. Péntek