Vas Népe, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

200 palesztínai átállt Jordániához... Beavatkozásra készen az Egyesült Államok Mods­sáli, a jordániai fegyveres erők főparancsno­ka, az ország katonai kor­mányzója péntek délben utasította a fegyveres erő­ket, hogy ideiglenesen tart­sanak tűzszünetet, lehetősé­get adva a palesztínai ellen­állóknak a fegyverletételre. Egyidejűleg felszólította az ellenállókat, hogy csatlakoz­zanak a jordániai farveres erőkhöz. Madzsali egyidejű­leg felszólította a katonasá­got, a polgári személyeket és a palesztínai ellenállókat, hogy az országban tartóz­kodó külföldiek biztonságát ne veszélyeztessék. Az ammani rádió péntek délutáni közleménye szerint Madzsali bejelentette, hogy a jordániai fegyveres erők beszüntették előrenyomulá­sukat. Egyidejűleg a palesz­tínai ellenállási mozgalmak központi bizottságának rá­dióközleményei a harcok folytatódásáról adtak hírt Ammanból és a környező dombvidék területéről, to­vábbá El Ramt­a, El Salt, Zarka és Irbid térségéből. Az am­mani brit nagykö­vetség Londonba továbbított értesülései és párizsi szava­hihető források közlése sze­rint a jordániai fegyveres erők ellenőrzésük alatt tart­ják a fővárost, amely fölött sűrű füstfelhő lebeg és ahol a harcok péntek délutánra sem szűntek meg. A diplo­matanegyedben a kormány­katonaság páncélozott jár­művei teljesítenek járőrszol­gálatot. Péntek délutáni je­lentések szerint összesen mintegy 200 palesztínai el­lenálló tett eleget Madzsali főparancsnok felhívásának és állt át a jordániai fegy­veres erőkhöz. A harcok elérték a jor­dániai—izraeli tűzszüneti vonalat is. A vonal közelé­ben, — az ammani rádió je­lentése szerint — a palesztí­nai ellenállók és a kor­mányhadsereg alakulatai összetűztek egymással. Az ammani helyzetre jel­lemző, hogy Mohamed Sza­­dek, az EAK fegyveres erői­nek vezérkari főnöke csak pénteken késő délután tu­dott eljutni a jordániai fő­városba, mivel repülőgépe számára az ammani repü­lőtér korábban nem tudta biztosítani a leszállást. Sza­­dek, aki csütörtökön utazott el Kairóból azokkal az üze­netekkel, amelyeket Nasszer egyiptomi, Kadhafi líbiai és Nimeri szudáni elnök kül­dött Husszein jordániai ki­rálynak és Arafatnak, a PFSZ vezetőjének, péntek délig az ellenállók ellenőr­zése alatt álló északi terü­leteken tartózkodott. A Pentagon bejelentette: a Földközi tenger keleti medencéjébe irányították az amerikai hatodik flotta és az Atlanti óceán flotta egyes egységeit és több katonai szállítórepülőgépet. Az óv­intézkedésnek minősített lé­pést azzal indokolták, hogy „esetleg szükség lehet me­nekültek elszállítására Jor­dániából”. Egyidejűleg ki­futott az egyik észak-karo­­linai kikötőből a Guam he­likopter anyahajó, fedélze­tén 1100 tengerészgyalogos­sal. A hatodik flotta zászlós­hajója, a Springfield rakéta­cirkáló már csütörtökön el­hagyta állandó tartózkodási helyét, az olaszországi Gaeta kikötőjét és Jordánia felé vette útját. A francia hírügynökség tudósítójával szavahihető körökben azt közölték, hogy „a Nixon kormány kész Jor­dániában beavatkozni, ha azt a helyzet különböző okokból megköveteli”. Az AP amerikai hírügynökség ugyanakkor azt jelenti, hogy amerikai hivatalos szemé­lyek hangsúlyozott kijelen­tései szerint az Egyesült Államok nem tervez kato­nai intervenciót. Az angol hadügyminiszté­rium szóvivője pénteken dél­ben megcáfolta azokat a ciprusi helyszíni jelentése­ket, amelyek szerint a szi­getet­ állomásozó brit had­erőket riadókészültségbe he­lyezték volna. Megerősítette viszont, hogy felszállásra ké­szen állnak az ott levő an­gol repülőgépek, hogy „al­kalomadtán elszállítsák a Jordániában tartózkodó brit állampolgárokat”. A szóvivő azt is megerősítette, hogy Singapore-ból 500 an­gol tengerészt vezényeltek át Ciprusra, de ismét azt állította, hogy erre az in­tézkedésre egy korábban tervbe vett hadgyakorlat ke­retében került sor. Miközben Nixon elnök és Golda Meir izraeli minisz­terelnök tanácskozásai foly­nak, az amerikai rádió és tv állomások válsághangu­latú tudósításokban készítet­ték fel az amerikai közvé­leményt egy jordániai be­avatkozás lehetőségére, — jelenti Köves Tibor, az MTI washingtoni tudósítója. 2 Francia kiállás Kína mellett Az ENSZ-közgyűlés pén­teken délelőtt folytatta az általános politikai vitát. Maurice Schumann fran­cia külügyminiszter felszó­lalásában első helyen a Kí­nai Népköztársaság ENSZ- jogaina­k helyreállításával joglilallkozo­tt.­­„Nem tekint­hető normális helyzetnek, hogy az emberiség egyne­gyede ne legyen képviselve az ENSZ-ben, — mondotta a francia külügyminiszter. Hangsúlyozta, hogy az indo­kínai konfliktus politikai rendezése sem képzelhető el a Kínai Népköztársaság be­vonása nélkül. Ami a közel-keleti válság rendezésének lehetőségeit il­leti, Schumann örömmel üdvözölte „Moszkva és Washington párbeszédének folytatódását” de rámuta­tott, hogy „csak maguk az érintett országok dönthet­nek jövőjükről, de a négy nagyhatalom javaslatai hoz­zájárulhatnak a helyzet ren­dezéséhez — mondotta”. A vitában felszólalt még Kiicsi Aicsi japán kül­­tüg­rminiszter, kifogásolta, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai többségükben a nukleáris fegyvereikkel rendelkező hatalmak. Ezzel közvetett módon Japánnak azt az óhaját juttatta kife­jezésre, hogy állandó tag­ként részt kívánna venni a Biztonsági Tanács mun­kájá­ban — fűzik hozzá a japán külügyminiszter megjegyzé­séhez hű­ügynökségi­­kom­mentárok. Géprablás ellen A kanadai Montrealban pénteken megkezdte ülését a Nemzetközi Polgári Légifor­galmi Szervezet (ICAO). A tanácskozáson, amelyen 27 ország küldöttei vesznek részt megvitatják a mosta­nában elszaporodott légika­lózkodás ellen hozandó in­tézkedéseket. Az amerikai küldöttség a washingtoni kormány nevé­ben határozati javaslatot terjesztett elő egy új nem­zetközi konvenció megkö­­t érvére. Ennek értelmében az ICAO tagjai köteleznék magukat, hogy megszüntet­nek mindennemű légiössze­köttetést azokkal az álla­mokkal, amelyek repülőgé­peket, utasokat tartanak vissza, s nem hajlandók ki­adni, illetve megbüntetni a férfikalózokat. Mitchell Sharp­­kanadai külügyminiszter emlékezte­tett a kanadai kormány azon javaslatára, mely szerint nemzetközi bűnözőkként ke­zelnék a géprablókat. Sharp egyúttal javasolta a légi­­kalózok kiadásáról szóló kétoldalú megállapodások módosítását és követelte a megegyezést megszegő ál­lamok bojkottálását. Barrel nem utasította el... Pénteken Willy Brandt kancellár kormány­nyilatko­zatot tett, s ezzel formáli­san is tájékoztatta a parla­mentet a szovjet—nyugat­német szerződés aláírásáról Brandt nyilatkozatát a há­rom parlamenti párt nyilat­kozata követte. Mind a kancellár, mind a pártok szónokai hangsúlyozták, hogy beszédeik nem tekint­hetők a későbbi ratifikálási vita előjátékának, csupán a jelenlegi álláspontok leszö­­gezését szolgálják. Brandt egész beszéde lát­hatólag egyetlen célt szol­gált: a közvélemény meg­nyugtatását egyes ellenzéki politikusok n­yugvtalanság­terjesztő propagandájával szemben. Bartel a CDU—CSU par­lamenti frakciójának elnöke az ellenzék nevében főleg azt vetette a kormány sze­mére, hogy aláírta a szer­ződést, mielőtt elérte volna a ,,berlini helyzet javulá­sát”. Az ellenzék szónoka nem utasította el a szerző­dést, de megismételte, hogy a végleges értékelés csak akkor válik lehetővé, ha a lengyelekkel, a csehszlová­kokkal és az NDK-val is megegyezés történik, s ha Berlin kérdésében is létre­jön a „rendezés”. Régi kastélyok - új lakók (4) A jánosházi vár A hagymakupolás vár­torony messziről az érkező szemébe tűnik. Völgy fölé épült, robusztus falak, erős téglakerítés, a keríté­sen belül öregedő gesztenye­fák, alattuk Jánosháza leg­ifjabb nemzedéke, az óvo­dások. A kastélyhoz utólag épített torony ablakából nemcsak a falura, de a ke­­menesaljai tájra is gyönyö­rű kilátás nyílik. Látni a terebélyesedő, egyre csinoso­­dó nagyközség új létesítmé­nyeit, a Körtélyes egykori cselédjeinek házsorát, a messziről jövő utak szürke­ezüst szalagjait. A hajdan forgalmas kereskedő „város” nagy nyüzsgéseire emlékez­nek még az idősebb János­­háziak. A várkastélyról is sokat tudnak. Legtöbbet a csupa­szív Horváth István, a volt „pedellus”, a helytörténeti munkáért kitüntetett, aki jelenleg a kastélyban elhe­lyezett falumúzeumnak a vezetője. (Jóval több annál: a mindenese.) A múzeum nyolc esztendeje költözött ide, akkor még három lakó­ja is volt a kastélynak, s alsóbb szintjeit — akárcsak most — az óvodások ural­ták. Ide járnak az általános iskolából és a gimnáziumból is a napközisek ebédelni. Olyankor nagy a nyüzsgés, az udvaron hullámzik a gyereksereg. Élettel töltik meg az ódon kastélyt. Régi épület. Johannes Or­­muzd de Varsány emeltette 1396-ban, s a tények, adatok a falu születését is ehhez az évszámhoz kötik. Négy év alatt 33 ház épült a vár­kastély köré, persze több­sége elpusztult az évszáza­dok viharaiban. Csak e fa­lakon nem tudott kifogni az idő. János testvére, Imosd is építtetett egy várat, amely köré falu is települt és Im­­­osdnak hívták, de már az is elpusztult. Helyén, vagy a környékén található a mai Pálfa. J­ánosháza „öreg kasté­lya” nagyon sok vi­hart állt ki. Hajdanában széles vízesárok fogta kör­be, felvonóhíddal volt ellát­va. A mohácsi vész idején elpusztult a község és vele együtt a határához tartozó Kismező, Varsány és Szent­­péterfa. Lakosai részint el­­széledtek, részint az újjá­épült Jánosházára költöz­ködtek. Később 1707-ben a Rákóczi-seregeit üldöző csá­száriak gyújtották fel a fa­lut, amely ezt a csapást is kiheverte. Magát a várkas­télyt 1600 körül Nádasdy Tamás tetette rendbe. „Bás­tyáit megtemette, tornyába órát és harangot hozatott Vásárhelyről” — írta róla Kazáry Károly 1940-ben a Dunántúli Szemlében. Majd egy 1703-ból való jegyzet szerint: „A vár dúlt álla­potban hever, hogy egy ép hajlék, ■ vagy bolt sincsen benne, sőt egyéb mobiliák (bútorok) se, egy ágyacskán kívül”. Pár évtizede, 1935-ben újult meg ismét, ekkor már az Erdődy-család tulajdona. Emeletet építettek rá, s a torony is sisakot kapott. Nagyjából ezt a képet vi­seli ma is. A felszabadulást közvetlen me­selemen a há­ború meglehetősen kifosz­totta magát a kastélyt, de állagában nem rongálódott meg. Egy darabig mezőgaz­dasági szakiskola, majd 1955-től óvoda. A falumúze­um 1962-től vette birtokba a legfelső emelet egy részét — Jánosháza fekvése, tör­ténete igen gazdag. A fennmaradt emlékek mindig is bíztattak arra, hogy mú­zeumban őrizzük az utókor­nak — mondja Horváth Ist­ván. — Makkos Lajos, a volt polgári iskola igazgató­ja meg is kezdte a gyűjtést, nagyon sok tárgyat halmo­zott fel, de a háború azokat is elpusztította. Minden odaveszett, de a múzeumalapítás gondolata nem A háborús gondok szű­­nésével újraéledt. Előbb a honismereti szakkör, majd a múzeumbarátok köre párt­fogolta, karolta fel az ügyet. Kisebb ki­álmosok, és soha nem lankadó ügyszeretet ve­zették el a mai múzeumig. S most már igazán elmond­­ható, hogy a jánosházi fa­lumúzeum páratlanul szép és gazdag. A lakók kiköltö- Elutazott Budapestről Jan Marko Jan Marko csehszlovák­ külügyminiszter, — aki Pé­ter János külügyminiszter meghívására négynapos hi­vatalos baráti látogatást tett hazánkban — pénteken fe­lesége társaságában eluta­zott Budapestről. A vendégeik búcsúztatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János kül­ügyminiszter és felesége, Vince József, hazánk prá­gai nagykövete és a Kül­ügyminisztérium több veze­tő beosztású munkatársa. Ott volt Frantisek Dvorsky, Csehszlovákia budapesti nagykövete és felesége. Svoboda a nemzetiségekről Ludvik Svoboda csehszlo­vák köztársasági elnök né­hány napos szlovákiai láto­gatása alkalmából megte­kintette többek között a kolmarnói hajógyárat, a go­doci földm­ű­vesszö­vetkezetet és pénteken a partizanskei Augusztus 29. üzemet, amelynek udvarán beszédet mondott. Ludvik Svoboda kijelen­tette: „Ezekben a napokban Délszlovákiában is elláto­gattam azokra a területek­re, ahol magyar nemzetisé­gű polgártársaink élnek. Mindenütt örömteli, áldoza­tos, öntudatos munkáit lát­tam. Jogosan megállapítikiatt­­juik, hogy magyar polgár­társaink, csakúgy mint az ukránok és a lengyelek is, hatékonyan hozzájárulnak szocialista­­ országunk to­vábbi fejlődéséhez. Nemze­teink és nemze­tiségieink testvéri egysége társadal­munk alapelvei közé tarto­zik, — hangsúlyozta Svo­boda köztársasági elnök. VAS NÉPE Világesemények sorokban Péntek­en délután haza­utazott Prágából a buda­pesti pártbizottság küldött­sége, amely Németh Károly­­nak, az MSZMP Politikai Bizottsága póttagjának a pártbizottság első titkárá­nak vezetésével többna­pos látogatást tett a cseh­szlovák fővárosban. Buteflika algériai kül­ügyminiszter pénteken hi­vatalos látogatásra Párizs­­ba utazott. A külügyminisz­ter a tervek szerint Pom­pidou elnökkel és a fran­cia kormány más tagjaival folytat tárgyalásokat. Súlyos szerencsétlenség történt csütörtököm Mali­ban, amikor egy vasúti híd összeomlott a Bamako és Dakar között közlekedő expresszvona­t alatt. A bal­esetnek 27 halálos áldozata és 140 sebesültje van. 53 halálos áldozatot köve­telt a Thaiföldön az utób­bi hetekben pusztító árvíz, jelenítették be pénteken Bangkokban. Hétórás sztrájkot tartott péntek­en az A1 Italia olasz légitársaság 1600 légikísérő­­je. A sztrájkolók jobb mun­kakörülményeket követeltek a „Jumbo” gépeken szolgá­latot teljesítő személyzet­nek. Újabb üzemekben állítot­ta le a termelést a General Motors amerikai autógyár vezetősége azzal az indok­lással, hogy a 343 ezer munkás sztrájkja miatt nem tud munkát biztosítani a dolgozóknak. A holland Philips cég en­gedett a szakszervezetek kö­vetelésének és felajánlotta, hogy az áremelkedések el­lensúlyozására minden dol­gozójának két részletben kifizet 400 holland forintot. Más iparágakban az árak emelkedése és az alacsony fizetések miatt tovább tart a sztrájk. Jugoszláviában elkészült a végleges mérleg azokról a károkról, amelyeket a tiszai árvíz okozott. Esze­rint a kár a Szerbiához tartozó Vajdaságban 1 mil­liárd 78 millió dinár. Eb­ben az összegben nincsenek benne az árvízi védekezés hatalmas költségei, össze­omlott, illetve megrongáló­dott 7615 épület. A mező­gazdaságban okozott pusztí­tás értéke 760 millió dinár. 4000 hektár szántóterület még mindig víz alatt állt Az olasz rendőrség pén­teken nagyszabású kutatást végzett Szicíliában, hogy nyomára jusson egy szer­dán eltűnt újságírónak. Feltételezik, hogy Mauro de Mauro kommunista új­ságírót a maffia rabolta el A habarovsz­ki, primőrjei és amuri fogyasztási szövet­kezetek képviselői pénteken Habarovszkban jegyzőköny­vet írtak alá a kínai Hej­­lungcsiang tartomány keres­kedelmi szerveinek képvi­selőivel a két fél közötti kölcsönös elszámolású ke­reskedelemről. Varsói vélemény Columbusról A sportot paravánként használják... A Trybuna Ludu pénteki kommentárjában a colum­­busi súlyemelő világbajnok­sággal foglalkozik. „Eddig még egyetlen vi­lágbajnokságon sem sértet­ték meg a sportélet szabá­lyait olyan durván, mint a columbusi súlyemelő vb-n. A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség alapszabályzatai semmi­bevéve Oscar State főtitkár önkényesen, az el­nökségi tagokkal való kon­zultáció nélkül diszkvalifi­­káltnak nyilvánította több súlycsoport érmes verseny­zőit. Ezzel nemcsak a ver­senyszabályokat, hanem a Nemzetközi Súlyemelő Szö­vetség alapszabályzatát is megsértették. Oscar State évek óta rendszeresen visszaél az FHS főtitkári tisztségével. A nemzetközi szövetséget politikai játszótérnek tekin­ti. Olyan célokat kerget, amelyeknek semmi közük sincs a sporthoz. Természe­tes tehát, hogy egyre több ország követeli: hívják ösz­­sze mielőbb a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség rend­kívüli kongresszusát, amely rendet teremtene, s eltávo­­lítaná a szövetség vezetésé­ből azokat, akik a sportot csak paravánként használ­ják politikai tevékenysé­gükhöz. A Trybuna Ludu végül hangoztatta: minden mes­terkedés ellenére a sport­­világ számára azok marad­nak a columbusi vb bajno­kai, akik a nyílt küzde­lemben jobbnak bizonyul­tak. 1970. szeptember 19 Szombat

Next