Vas Népe, 1970. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

A nagy téeszek és vasutasok járása előbbre lép Pártértekezlet Celldömölkön (Folytatás az 1. oldalról) szeros felszólaló küldöttek, köztük a 6 ezer hektáros já­­nosházi téesz elnöke, Hor­váth Lajos, vagy Kocsi Ká­roly, az egyházashetyes té­esz csúcsvezetőségének tit­kára és mások is elismerés­sel szóltak arról a helyes politikáról, amely a párt IX. kongresszusa óta a pa­rasztság életkörülményeinek vitájára irányult .Ug­yanak­kor gazdasági vezetőkhöz méltóan fogadták azokat a pénzügyi és adópolitikai in­tézkedéseket, amelyekkel kormányunk a jövőben be­folyásolni kívánja a külön­böző adottságú szövetkeze­teket. A vasutasok részéről felszólaló Keszei Aladár úgy tette fel a kérdést, jó-e az, ami az elmúlt 10 évben a falun történt? önmaga meg is válaszolta. „Igaz — mondotta —, hogy az elmúlt néhány évben a parasztság jövedelme a munkásokénál nagyobb mértékben emelke­dett. De ez a politika azt is jelenti, hogy a munkás­­osztály állta szavát, megva­lósította a kitűzött célt. Ezért szerveztük át a kis­­áruterm­elő gazdaságokat szo­cialista nagyüzemekké, és ami történt az megegyezik a munkásosztály érdekei­vel.” Az életszínvonal megíté­léséről élénk vita alakult ki a pártértekezleten. E vita lényegét így összegezhet­nénk: általában előbbrelép­tünk, de az életszínvonal növekedésből számottevő ré­tegek kimaradtak, az átlag alá szorultak. Ezzel össze­függésben többen vitatták a jelenlegi bérarányokat és jövedelemelosztási formákat. Dr. Gosztonyi János ország­gyűlési képviselő, a Köz­ponti Bizottság tagja, a Nép­­szabadság főszerkesztője is jelen volt és felszólalt a pártértekezleten. Más mel­lett hangsúlyozta: jobb bér­arányokra van szükség, de az egysíkú munka és a fe­lelős vezetés közé nem le­het egyenlőségjelet tenni. Kifejtette, hogy minden elő­re tett lépésünk feltétele, a párt és a társadalmi demok­rácia szélesítése. E témában fölszólalt Ma­gyar Gyula is. Egyebek kö­zött arról szólt, hogy a kül­döttek által annyira hang­súlyozott széleskörű aktivi­tásból minél többet meg kellene őrizni a kongresz­­szus utáni munkás hétköz­napokra is. Ez csak úgy va­lósulhat meg — mondotta —, ha azokat a fórumokat, ahol a munkások vélemé­nyüket rendszeresen kifejt­hetik, a mostaninál komo­lyabban vesszük. Jelenleg több munkahelyemn az a helyzet, hogy a termelési tanácskozásokat, szakszer­vezeti taggyűléseket inkább letudják, semmint megren­deznék. A celldömölki járás, de különösen Celldömölk nagy­község kritikus pontja a kereskedelem, ezzel együtt az ellátás. Kocsi Károly küldött véleménye szerint a zöldségellátást leginkább a munkásoknak bérbe adott kiskertekkel lehetne megol­dani. A pártértekezlet vitá­ba szállt Kocsi Károly vé­leményével. A vitában pél­dául Fider Sándor hivatko­zott arra, hogy a már évek óta ilyen irányban tett lé­pések úgyszólván eredmény­telenek maradtak. A meg­oldás: a nagyüzemi zöldség­­termelés. Egy másik témában a pártértekezlet ugyancsak vi­tatkozva alakította ki a he­lyes álláspontot. Kiss Sán­dor azt javasolta, hogy a munkásvándorlás megszűné­se érdekében hozzanak létre kötelező erejű megyei munka­erő közvetítést. Sch­lögli Jó­zsef, Soós Miklós, a Keripar küldöttei és mások is kifej­tették, hogy ez nem járha­tó út. Schlögli József pél­dául tényekre hivatkozva kimutatta, hogy a gazdasági reform óta egyenletesen előbbre megyünk akkor is, ha többen kihasználnak egy s más lehetőséget. Ugyan­akkor szólt arról is, hogy a termelésben a naturális mutatókról a pénzre való „áttérés” nem minden eset­ben hozta meg a kívánt eredményt. Többen most — fejtette ki a küldött — nem az ismert sok kis fazék he­lyett egy nagy fazék útját járják, hanem az áremelé­sekét és időről időre bővül a hiányzó cikkek köre is. Ebben a mezőgazdaságból felszólaló több küldött is egyetértett, és sürgette a jogtalan haszonra szert te­vők felelősségre vonását. Egyik küldött kifejtette, hogy a megye települései­nek fejlesztése, azok rendel­tetésének szükségszerű függ­vénye legyen, s ne a sze­mélyi kapcsolatoké. E ja­vaslattal messzemenően egyetértünk. Annál kevés­bé azzal az észrevétellel, hogy „a megye minden pén­ze a büki fürdőre megy, azért nem jut Mesteribe és Borgátára”. A tények nem pontos ismeretén túl itt ép­pen arról van szó, amit a küldött, másik javaslatában sürgetett. A hőforrások, für­dők és egyéb melegvizek sorsa az ide történő beru­házás ugyanis nem azon múlik, hogy ki tudja szemléletesebben ecsetelni annak szükségszerűségét, ha­nem elsősorban e vizek tu­dományosan megvizsgált ér­tékén. A vitát összefoglaló Fider Sándornak is az volt a vé­lem­én­ye: az új járási párt­­bizottság rendkívül sok hasznos, tanulságos és a­záj érdekében felhasználható javaslatot kapott a pártér­tekezleten. Nemcsak a gaz­daság celldömölki járásra jellemző ágazataiban, de a pártépítésben is. Tegyük hozz­á, szükség is van rá. A beszámolási időszakban kétszázzal nőtt az alapszer­vezetekben dolgozó kommu­nisták száma. Ugyanakkor csökkent a fizikai munká­sok aránya. A pártértekez­let egyhangúan helyeselte a szervezett szabályzat módo­sításának tervezetéből a fel­vételi korhatár leszállítását. Többen kifejtették: a 18 év körüli fiatalok közül, azok, akik eljutnak a párttagsá­gig, morálisan, tiszták, egye­nes tartású emberek, aki­ket életkoruk és helyzetük következtében semmilyen érdek, nem befolyásol. A Kesztyűgyárból felszólaló S­zalai Anna elmondta, hogy a KISZ-szervezet igen jónéven veszi a javaslatot és pártépítő munkásságuk­kal majd bizonyítják is en­nek helyességét. A celldömölki járás kom­munistáinak tisztújító ta­nácskozása azzal ért véget, hogy ki-ki a maga posztján dolgozzék a pártértekezlet szellemében, a újraválasz­tott járási pártbizottság pe­dig a tanácskozáson elhang­zott javaslatokat munkája során valósítsa meg. Szanati Anna­Fotó: hp-je A 3000 hektáros Kemenesaljai Úttörő Téeszben megyénkben elsőnek épült fel a szakosított szarvasmar­ha-telep. A beszámolási időszakban épült fel a KERIPAR celldö­mölki gyáregysége. A nagyközség kilencemeletes lakóháza. 1970. október 18. Vasárnap VAS NÉPE Foltos végtisztesség ősi szokás volt, s még ma is az a mi falunkban, meg a környéken, hogy az el­hunytat legközvetlenebb ba­rátai vitték utolsó útjára, ünneplőt öltöttek, gyász­sza­lagot kötöttek s vállukon vitték a koporsót a temető­be. A szertartás végén ugyanazok hántolták el a tá­vozót, kapát, lapátot fog­tak s így­ ünneplő ruháján igazították rá a földet. Nem bánták, ha a sárga agyag beszennyezte cipőjüket, ru­hájukat. Ez jutott eszembe a mi­nap, amikor nem tudom már hányadszor olyasminek voltam tanúja, ami enyhén szólva, megbotránkoztató. A sírt körbe állta a gyászoló tömeg, a munkás gyászin­duló megindító hangjai el­szorí­tot­ták a torkokat, egyenruhások feszes vi­gyázat­­ása emelte a temetési pompát, s a végtisztességre gyűltek karéjában ott buz­­gólkodott három rettenete­sen toprongyos ember. Az egyiknek szabályosan kilát­szott a térde a rongyos nad­rágból, a másiknak az ol­dalra csapott konyhaköté­nye érett meg régesrégen az elhajításra, a harmadik mocskos gumicsizmájával hívta fel magára a figyel­met. Ez a három ember hantolta el a távozót. Tudom, hogy nagyon kí­nos dolog erről beszélni, de nem lehet elhallgatni sem. Ami még fokozta kiábrán­dulásomat: az eset egy je­lentős nagyközségünkben történt, ahol az ember iga­zán elvárná, hogy ilyesmire is többet adjanak. A te­metkezési vállalat nem en­gedheti meg magának, hogy ott, ahol az érzelmek egyéb­ként is fokozottabban el­uralkodnak az embereken, ekkora disszonanciát kelt­sen az ilyen kiábrándító lát­vány. A halottnak mind­egy, mondhatja valaki. De az élőknek nem! S különö­sen nem a hozzátartozók­nak. A foltos végtisztesség méltatlan az emberhez. S ma, amikor igazán embe­ribbé kívánjuk tenni a vég­ső búcsút szeretteinktől, ba­rátainktól, ismerőseinktől, ne engedjük, hogy tiszta ér­zelmeinket felborzolja az ilyen és hasonló látvány. (pásfai) Bálterem vagy zsibongó? Még a napsugár is buk­fencet vet rajta. Úgy fény­lik, csillog és ragyog. Haj­danában ilyen volt a nagy báltermek parkettje, ahol könnyedén mozgott a láb, jól csúszott a cipő, siklottak a párok... . Az újonnam épült iskolák­ban a takarítónők buzgalmát dicséri, hogy ragyog a fo­lyosó, a zsibongó, fénylenek a kövek. Nem elég, hogy tiszta, pormentes a kövezet, fényfemre is kell Régebben felmosták mo­sószeres vízzel, szárazra tö­rölték és kész. Ma pásztáz­zák. .. A szülők kétségbeesetten, ilyen- olyan tomnamutatvá­­­nyokat végezve — csoszog­nak végig rajta — szülői ér­tekezletre jövet. Elképzelhető, hogy jár­hatnak a 6—14 éves gyere­kek, akiknek a mozgásigé­nyük, rohangálása kedvük kimeríthetetlen. Nem tudom történt-e már baleset a ,,síkos köveken”. Lehet, hogy nem. De ez nem zárja ki azt, hogy tör­ténhet Bármikor. Megértem, hogy valameny­­nyi iskola tisztább, szebb akar lenni. Számtalan le­hetőség van erre. De a szé­pítés, ha önmagáért törté­nik mit sem ér. Világos, por- és szemét­­mentes matt folyosók ugyanolyan szépek, mint a csillogó, villogó balesetve­szélyesek ... Az iskola, ahol gyermekek élnek, járnak nem téveszt­hető össze egy felnőtteknek való bálteremmel. — treiber —* Szüretre készülnek szülődnek a szüretre, az új termés fogadására. Egy idős szőlősgazdától kérdez­tük a minap, men­nyi és milyen minőségű termés várható az idén a Sághe­­gyen. A válasz: „annyi nem lesz egészen, mint a múlt évben, de a tavalyelőttinél valamivel többet váruunk”. A további beszélgetésből megtudtuk, hogy ez évben jó közepes termést várnak a szőlőtermelők és az is lé­nyeges, hogy a jelenlegi jó időjárás előnyösen befolyá­­solja a minőséget is. He­lyeslik a gazdák a tanács által kiküldött írásos felhí­vásokat, melyek utalnak ar­ra, hogy a szüretelési idő el­halasztásával nagymérték­ben befolyásolható az új ter­més minősége. A korai szüret megszünte­tésével lépést lehet tenni a sághegyi borok rései hírne­vének visszahódításához. Az utóbbi években ugyanis aránylag korán kezdték itt a szüretelést, ami az egyéb­ként is kemény sághegyi boroknak növelte a savtar­talmát. Ez évben, a meg­rendezett borverseny alkal­mával is, más tudományos előadások során is sok hasznos javaslatot kaptak a szőlőtermelőik a termés mi­nőségének javítására vonat­kozóan. A szüretre k­észülő gaz­dákkal egyidőben a sági víszsz­rtész ifjúsíra is meg­kezdte előkészületeit a ha­gyományos szüreti felvonu­lás, valamint a szüreti hál megrendezésére, ami októb 16-án kerül sorra. Balázs Rudolf tudósító Egyre népesebbek a ság­­hegyi présházak, ahol a gaz­dák mossák a hordókat, ké­ 3

Next