Vas Népe, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

A gyár a nőkért Nemrégen a Szombathe­lyi Pamuiparban a part­­a szakszervezet és a K­ISZ- szervezet vezetőségei tárgyal­ták meg az üzemben dolgo­zó nők gazdasági, szociális és kulturális helyzetét. A téma fontosságához elég tudni, hogy a kétezernél na­gyobb létszámmal dolgozó gyárban 70 százalékban van­nak a nők. Mivel a Pamutipar a tex­tilszakma sok gyárához ha­sonlóan három műszakos, itt az éjszakai pótlék és a spe­ciális műszakpótlékok igen fontos részei a keresetnek. Két éve — akkor be is szá­moltunk róla — a gyárban a speciális műszakpótlékot 70 forintról 100-ra emelték. Zö­mében természetesen ez az intézkedés is a nőket érin­tette, csak­úgy mint az ez év tavaszán történt éjszakai pótlék­emelés, amely összeg majdnem a duplájára nőtt. A gyár említett társadal­mi szerveinek véleménye szerint sem az ilyen munka nyomán járó pótlékok, sem az egyéb juttatások nem kü­lönböztetik meg a női mun­kaerőt, tehát a bér ilyen módon kifizetett része nem csorbítja a nők jogait. Évek óta megrendezik az egész­ségügyi hónapot, és a főfog­lalkozású üzemorvos mellett nemrégien állították vissza a nőgyógyászati szakrende­lést és ugyancsak megvaló­sították a fogászati rendelést is. Mint általában a sok nő­vel dolgozó üzemben, itt is a családi problémák sarka­latos részei a nőkről való gondoskodásnak. Gyermek és lakás — a leggyakrab­ban előforduló problémák. Mit tud itt tenni a gyár, mit tett és mit tervez? Jelenleg 700 asszony van szülési szabadságon, jórészük úgy, hogy már évek óta tá­vol van, vagyis a második gyerekkel. Ne szóljunk most e helyzet termelési vonat­kozásáról, csak arról, hogy az édesanyák visszajönnek és egyre többen jönnek vissza. Óvodai férőhelyből jelenleg is háromszoros az igény, és jövőre még ennél is többre számítanak. Ezért nemrégi­ben olyan elhatározásra ju­tott a gyár vezetősége, hogy mivel a bölcsőde jelenleg sincs kihasználva, azt meg­szüntetik és az egész épüle­tet óvodává alakítják át, ilyen módon 60 óvodáskorú elhelyezési lehetőséget. Most, mindössze 15—20, zömében lányt tudnak elhe­lyezni munkásszállásukon. A bejárók és albérlők helyze­tén segít majd az az intéz­kedés, amelyet ugyancsak el­határoztak — még nem pon­tosított határidővel —, épí­tenek 200 személyes leány­­szállást. A gyár — miután tanácsi, szövetkezeti és OTP akciók­ból nem mindenki lakás­­problémája oldódik meg, a részesedési alapból is segíti munkásait. Már tavaly hat fiatal házaspár kapott egyen­­ként 25 ezer forintos kamat­mentes kölcsönt. Havi 100 forintos részletben 15 évig kell törleszteni, s amennyi­ben a kölcsönt igénybevevő munkaviszonya még akkor is fennáll a vállalatnál, a fenn­maradó 7 ezer forint visz­­szafizetését elengedik. A gyermeküket egyedül ne­­velő nők és nagycsaládosok m­egk­ülönböztetett figyelmet igényelnek itt is. Évek óta legalább egyszer egy esz­ten­­ző­ben külön segélyt adnak számukra, de azok, akiknél a családban az egy főre ju­tó jövedelem nem éri el a havi 800 forintot, rendsze­resen segélyt kapnak a vál­lalattól. Erre általában 40 ezer forintot költenek éven­te. Az utóbbi években épült öltözők, fürdők is jelentő­sen javították a gyárban dolgozók szociális helyzetét, különösen sokat jelentenek e létesítmények azoknak, akiknek lakása komfort nél­küli. Természetes, hogy a Pamutiparban dolgozó sok száz nő nemcsak vár a pár­tól, de tudásuk, tehetségük és idejük szerint maguk is részt vállalnak a társadalmi élet alakítá­sából, a gyorsabb előreju­tásért folyó munkából. Ta­lálunk a nők között két alap­szervi párttitkárt, 12 párt­­vezetőségi tagot, képviselve vannak a végrehajtó bizott­ságban is, 11-en a pártbizal­mi posztján állnak. A vál­lalati szakszervezeti tanács­nak 25 nő tagja van, bizal­miként 108-an tevékenyeked­nek és a rendkívül fontos műhely-bizottsági munkában is hat nőtagot találunk. Ha­sonlóképpen kiveszik részü­ket a szocialista brigád­mozgalomból, több mint há­romszázan tagjai már ilyen brigádoknak. Az ötezer kö­tetes könyvtárban sok nő tagot tartanak nyilván és csak az idén hétszáznál töb­ben kölcsönöztek könyvet. Néhány villanás, egy-két szám mindössze a Pamutipar mintegy másfélezer nőt foglalkoztató hétköznapjai­ból. Nem oldódott meg még mindenki problémája, van­nak még sürgős ügyek, nincs mindenkinek megfelelő kép­zettsége, különösen, ha a már útban levő új technológiai sorokra gondolunk. De egy biztos. A vállalat gazdasági és társadalmi vezetése nem maradt tétlen a párt febru­ári határozata után s erejük­höz mérten tesznek a nők érdekében, akik a gyárban többséget alkotnak. Szanati Anna 1970. november 22. Vasárnap Hadtudományi konferencia PRÁGA November 17 és 20 között Prágában megtartották a bar­bár néphadsereg, a magyar néphadsereg, az NDK nem­zeti néphadserege, a lengyel néphadsereg, a román fegy­veres erők, a Szovjetunió fegyveres erői és a csehszlo­vák néphadsereg hadtáp­főnökeinek első hadtudo­má­­nyi konferenciáját. Az értekezletet Ivan Jaku­­bovszkij marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erőknek főpa­rancsnoka vezette. Az értekezlet magas tudo­mányos színvonalon, a köl­csönös megértés légkörében folyt le. (MTI) A pártkongresszus színhelye A nagy tanácskozások színhelye a budapesti MÉ­­MOSZ Székház ad ismét ott­hont a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszu­sának. Immár negyedik al­kalommal rendezik meg az 1949-ben avatott hatalmas épületben a párt kongresszu­sát. Az elmúlt 20 évben na­gyon sok fontos belföldi és nemzetközi esemény zajlott itt le, legutóbb például a DÍVSZ kongresszusa. A szervezők, a rendezők alaposan felkészültek a ta­­nácskozásra, igyekeztek minden tekintetben biztosí­tani a kongresszus munká­jához és a közvélemény tá­jékoztatásához szükséges feltételeket. A munka zöm­mel az 1180 személy befo­gadására alkalmas tanács­kozó teremben zajlik majd, amelyet erre az alkalomra felújítottak, korszerűsítettek, s a többi között légkondi­cionáló berendezéssel láttak el. A székház sok kisebb­­nagyobb terme és szobája ad majd helyet a külön­böző bizottságoknak és mun­kacsoportjaikna­k, így a többi között a szerkesz­tő bizottságinak, a fordító- és gyorsíró irodának. A kong­resszus külföldi vendégei, a tolmács-berendezés segítsé­gével kísérhetik majd fi­gyelemmel a tanácskozásit. A felszólalásokat hatt nyel­ven tolmácsolják. Kilenc parlamenti gyors­író készíti folyama­tosa­n a kronigretsisszus teljes jegyző­könyvét, s ennek alapján állítja össze a szerkesztő bizottság a kongresszusról szóló tudósításokat A Nép­szabadság, az MTI, a Rádió és a Televízió külön kiren­deltséget létesít a kong­resszus színhelyén. A MU­­OSZ székházban és a Bá­nyász-szakszervezet épüle­tében sajtóközpontot ren­deznek be, ahol a külföldi újságírók különböző nyel­veiken kaphatják meg a kongresszusi beszédeket, felszólal­ásokat. Az MTI külföldre sugár­zott adásai számára külön riporteri gárda készíti majd a tudósításokat. Ugyancsak külön szerkesztő gárda gondoskodik arról, hogy az MTI telexhálóza­tán a megyei és a városi lapok folyamatosan mee­­ktáp­láik a kongresszusról szóló beszámol­ókat. Kive­szik részüket a tájékoztató munkából a fotóriporterek is; a kongresszusról készí­tett fotóikból a Központi Sajtószod­­gálát naponta ad friss válogatást kéné­vb­en. A tv és a rádió helyszíni közvetítései közvelen bete­­ki­ntést adnak majd az or­­sz­ág egész nőnének a kong­resszus munkájáról. A saj­tó­tudósítást végző szer­kesztők, újs­ágírók í­gy szer­vezték meg a munkát, hogy a híradások általában egy órával követhetik a­z ese­ményeket. Az ország köz­véleménye tehát gyorsan és s­okoldalan informálódhat a kongresszus munkájáról, folyamatosan figyelemmel kísér­het a párt e nagyje­lentőségű tanácskozását. N. L. VA. ____ .»merjük városunkat? A nagyvárost sejttető kép Szombathely „nyugati” kapuját ábrázolja. A Rohonci út mentén óriásdaru „rakja” a tízemeleteseket... (Jákfalvi felvétele) A mellébeszélés nem segít! Élcelődő és kioktató han­gú névtelen levelet hozott szerkesztőségünkbe a pos­tás. Megírására a Vas Népe november 17-i számában megjelent glossza szolgálta­tott ürügyet. E kis írásban ugyanis szóvá tettük, hogy néhány élelmiszeripari ter­mékünk (a­­ zsemle, a bor­kifli és a kolbász) enyhén szólva nem a legjobban­­­sze­repelt” a Vas és Csongrád közötti rádiós vetélkedőn. S nem elsősorban a vetélkedő miatt — hiszen azt így is megnyertük —, hanem a fo­gyasztók érdekében intézke­déseket javasoltunk annak érdekében, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő. Tekintettel arra, hogy a levélíró glosszáink egyet­len mondatát sem tudta megcáfolni, e névtelen levél választ sem érdemelne. Mé­gis reagálunk rá, mert több­ször tapasztaljuk, hogy a lapban megjelenő bíráló észrevételekre mellébeszélés a válasz. Pedig az semmit nem old meg, nem segíti a hiba kijavítását. Mit lehet kezdeni például az említett esetben a levél­író olyan megállapításával, hogy «a szocializmus építé­se és ezen belül egy-egy vállalat, intézmény tevé­kenysége nem egy Csong­rád—Vas vetélkedőn dől el !*^ (így, felkiáltó jellel.) Attól, hogy e megállapítás igaz* a fogyasztót még bosszant­hatja, ha valamely élelmi­­szeripari termék kisebb vagy silányabb a normális­nál. S a problémán az sem változtat, ha a cikkírót az­zal vádoljuk, hogy nem ért az adott termék gyártásá­hoz. Nem is neki kell érte­nie hozzá, hanem azoknak, akik azt gyártják. Eléggé ismert az az anekdota, amelyben egy festő azzal válaszolt műve egyik bírá­lójának, hogy az (mármint a bíráló) még ilyent sem tudna alkotni. A viszont­válasz a következő volt? „Kérem, én tojást sem tu­dok tojni, de higgye el, meg tudom mondani, hogy a rántotta jó-e.” A fogyasztó­nak ugyanis mindig megvan az a joga, hogy a neki nem tetsző árucikkekről elma­rasztaló véleményt mond­jon. Az adott árucikk gyártó­jának pedig kötelessége, hogy e véleményt — mellé­beszélés nélkül — figyelem­be vegye!­ 00 Kérek egy kenyeret papírban! Feleslegesnek, elavultnak mondható az ilyen kénes mióta a belkereskedelmi mi­niszter ide vágó rendelete megjelent. Több mint egy év telt el azóta, vajon becsoma­­golják-e mindenütt a kenye­ret kérés nélkül is? A me­gyei kereskedelmi felügyelő­ség úgynevezett gyors­vizs­gálatot folytatott az elmúlt napokban. Terven felül meg­vizsgáltak 49 elárusító egysé­get az Élelmiszer Kereske­delmi, a Sütőipari Vállalat, az ÁFÉSZ, illetve magán­kézben lévő boltokban. Pró­bavásárlások, csomagelen­­őrzések alapján vonták le a következtetéseiket. Az említett 49 egységből csak 21 tartja magát követ­kezetesen a rendelethez. Hét boltban egyáltalán nem cso­magolják be a kenyeret, a többi vizsgált helyeken pedig papírt ugyan adnak, de sza­bályos csomagolásról aligha lehet beszélni Az ellenőrök olyan „újítással” is találkoz­tak (Alsóújlakán), hogy a bolt előre kiadott nylon zacs­kókat a vásáriólklnak azzal: minden alkalommal vigyék magukkal, ha kenyeret vásá­rolnak. A zacskót persze senki sem viszi magával, így a kenyeret minden további nélkül csomagolattlanul kapják. Az „újítást” azonnal leállították, és kötelezték a boltot a rendelet megtartá­sára. Az ellenőrzött boltok je­lentős részében csak ötlet­szerűen csomagolják a ke­nyeret, véletlenül a sm * szabványnak megfelelő papír felhasználásával. A renddé*­ kimondja: a 3 kilós kenye­­rét 95x70 centiméteres, a 30 kilósat legalább 47,5x55 cen­timéteres, az 1 kilósait pedig* 47,5x36 centi­méteres papír­ban lehet csak kiadni. A fél kilós darab kenyeret 38x33 centi­méteres papírba kell csomagolni. Nagyobb méretű papír használata — termé­szetes — megengedett, de ki­sebb nem. Több boltban arra hivat­koztak, hogy a papír hiánya miatt kénytelenek csomago­­latlanul árusítani a kenye­ret Az ellenőrzést ezért ki­terjeszttették a PFÉRT-re is. Bebizonyosodott, hogy a szál­lításban ugyan előfordultak kisebb zökkenők, de általá­ban elegendő papírt tudnak küldeni a megrendelőiknek. Ez tehát nem lehet kifo­gás. A kereskedelmi felügyelő­ség pénzbírságot ezúttal nem szabott ki, de kilenc eláru­sítót írásban figyelmeztetett a rendelet pontos megtartá­sára. A tapasztalatokról ér­tesítették a boltok felettes szerveit, s a különböző egész­ségügyi hatóságokat. Arra vonatkozóan is történt intéz­kedés, hogy a papírkészlet­­ben se legyen fennakadás a jövőben. Mi pedig arra kér­jük a vásárlóikat, ne restell­jék szóvá tenni vásárlás köz­ben, ha megfelelően nem cso­magolják be kenyerüket! (pósfai) — a — 3 Hitel gépek vásárlásához Megkezdődött a cukorrépa-termesztési szerződéskötés Kevés már az olyan nö­vény, min például a cukor­répa, aminek termesztését, betakarítását még nem sike­rült kellően — s főleg szé­les körben — gépesíteni. S mivel mindmáig erősen mun­kaigényes maradt, a nagy­üzemek jövedelmezősége el­lenére sem szívesen vállal­koznak termesztésére. A gondon a cukorgyár úgy próbál segíteni, hogy a Ma­gyar Nemzeti Bank által öt­éves törlesztésre hitelt ad a nagyüzemeknek gépek vásár­lásához. A tapasztalatok sze­rint a kedvező hírt megelé­gedéssel fogadták a termelő­szövetkezetekben, s jórészt már erre alapozva kötöttek szerződést a jövő évi ter­mesztésre. A Kemenesaljai Úttörő Tsz például 320 holdra szerződött, s 1972-től évente rendszere­sen 400 hold cukorrépát ter­mel. A jövő évi termesztés­hez a simasági téesz 400, s több Répce és Rába-menti nagyüzem is 300—400—500 hold termesztésére szerződött, vagy a napokban szerződik. A gépesítés tehát várhatóan rövidesen megoldja a ter­mesztés gondját, s a cukor­ellátást illetően országos gondoknak is elejét veszi.

Next