Vas Népe, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
A gyár a nőkért Nemrégen a Szombathelyi Pamuiparban a parta szakszervezet és a KISZ- szervezet vezetőségei tárgyalták meg az üzemben dolgozó nők gazdasági, szociális és kulturális helyzetét. A téma fontosságához elég tudni, hogy a kétezernél nagyobb létszámmal dolgozó gyárban 70 százalékban vannak a nők. Mivel a Pamutipar a textilszakma sok gyárához hasonlóan három műszakos, itt az éjszakai pótlék és a speciális műszakpótlékok igen fontos részei a keresetnek. Két éve — akkor be is számoltunk róla — a gyárban a speciális műszakpótlékot 70 forintról 100-ra emelték. Zömében természetesen ez az intézkedés is a nőket érintette, csakúgy mint az ez év tavaszán történt éjszakai pótlékemelés, amely összeg majdnem a duplájára nőtt. A gyár említett társadalmi szerveinek véleménye szerint sem az ilyen munka nyomán járó pótlékok, sem az egyéb juttatások nem különböztetik meg a női munkaerőt, tehát a bér ilyen módon kifizetett része nem csorbítja a nők jogait. Évek óta megrendezik az egészségügyi hónapot, és a főfoglalkozású üzemorvos mellett nemrégien állították vissza a nőgyógyászati szakrendelést és ugyancsak megvalósították a fogászati rendelést is. Mint általában a sok nővel dolgozó üzemben, itt is a családi problémák sarkalatos részei a nőkről való gondoskodásnak. Gyermek és lakás — a leggyakrabban előforduló problémák. Mit tud itt tenni a gyár, mit tett és mit tervez? Jelenleg 700 asszony van szülési szabadságon, jórészük úgy, hogy már évek óta távol van, vagyis a második gyerekkel. Ne szóljunk most e helyzet termelési vonatkozásáról, csak arról, hogy az édesanyák visszajönnek és egyre többen jönnek vissza. Óvodai férőhelyből jelenleg is háromszoros az igény, és jövőre még ennél is többre számítanak. Ezért nemrégiben olyan elhatározásra jutott a gyár vezetősége, hogy mivel a bölcsőde jelenleg sincs kihasználva, azt megszüntetik és az egész épületet óvodává alakítják át, ilyen módon 60 óvodáskorú elhelyezési lehetőséget. Most, mindössze 15—20, zömében lányt tudnak elhelyezni munkásszállásukon. A bejárók és albérlők helyzetén segít majd az az intézkedés, amelyet ugyancsak elhatároztak — még nem pontosított határidővel —, építenek 200 személyes leányszállást. A gyár — miután tanácsi, szövetkezeti és OTP akciókból nem mindenki lakásproblémája oldódik meg, a részesedési alapból is segíti munkásait. Már tavaly hat fiatal házaspár kapott egyenként 25 ezer forintos kamatmentes kölcsönt. Havi 100 forintos részletben 15 évig kell törleszteni, s amennyiben a kölcsönt igénybevevő munkaviszonya még akkor is fennáll a vállalatnál, a fennmaradó 7 ezer forint viszszafizetését elengedik. A gyermeküket egyedül nevelő nők és nagycsaládosok megkülönböztetett figyelmet igényelnek itt is. Évek óta legalább egyszer egy esztenzőben külön segélyt adnak számukra, de azok, akiknél a családban az egy főre jutó jövedelem nem éri el a havi 800 forintot, rendszeresen segélyt kapnak a vállalattól. Erre általában 40 ezer forintot költenek évente. Az utóbbi években épült öltözők, fürdők is jelentősen javították a gyárban dolgozók szociális helyzetét, különösen sokat jelentenek e létesítmények azoknak, akiknek lakása komfort nélküli. Természetes, hogy a Pamutiparban dolgozó sok száz nő nemcsak vár a pártól, de tudásuk, tehetségük és idejük szerint maguk is részt vállalnak a társadalmi élet alakításából, a gyorsabb előrejutásért folyó munkából. Találunk a nők között két alapszervi párttitkárt, 12 pártvezetőségi tagot, képviselve vannak a végrehajtó bizottságban is, 11-en a pártbizalmi posztján állnak. A vállalati szakszervezeti tanácsnak 25 nő tagja van, bizalmiként 108-an tevékenyekednek és a rendkívül fontos műhely-bizottsági munkában is hat nőtagot találunk. Hasonlóképpen kiveszik részüket a szocialista brigádmozgalomból, több mint háromszázan tagjai már ilyen brigádoknak. Az ötezer kötetes könyvtárban sok nő tagot tartanak nyilván és csak az idén hétszáznál többen kölcsönöztek könyvet. Néhány villanás, egy-két szám mindössze a Pamutipar mintegy másfélezer nőt foglalkoztató hétköznapjaiból. Nem oldódott meg még mindenki problémája, vannak még sürgős ügyek, nincs mindenkinek megfelelő képzettsége, különösen, ha a már útban levő új technológiai sorokra gondolunk. De egy biztos. A vállalat gazdasági és társadalmi vezetése nem maradt tétlen a párt februári határozata után s erejükhöz mérten tesznek a nők érdekében, akik a gyárban többséget alkotnak. Szanati Anna 1970. november 22. Vasárnap Hadtudományi konferencia PRÁGA November 17 és 20 között Prágában megtartották a barbár néphadsereg, a magyar néphadsereg, az NDK nemzeti néphadserege, a lengyel néphadsereg, a román fegyveres erők, a Szovjetunió fegyveres erői és a csehszlovák néphadsereg hadtápfőnökeinek első hadtudományi konferenciáját. Az értekezletet Ivan Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőknek főparancsnoka vezette. Az értekezlet magas tudományos színvonalon, a kölcsönös megértés légkörében folyt le. (MTI) A pártkongresszus színhelye A nagy tanácskozások színhelye a budapesti MÉMOSZ Székház ad ismét otthont a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának. Immár negyedik alkalommal rendezik meg az 1949-ben avatott hatalmas épületben a párt kongresszusát. Az elmúlt 20 évben nagyon sok fontos belföldi és nemzetközi esemény zajlott itt le, legutóbb például a DÍVSZ kongresszusa. A szervezők, a rendezők alaposan felkészültek a tanácskozásra, igyekeztek minden tekintetben biztosítani a kongresszus munkájához és a közvélemény tájékoztatásához szükséges feltételeket. A munka zömmel az 1180 személy befogadására alkalmas tanácskozó teremben zajlik majd, amelyet erre az alkalomra felújítottak, korszerűsítettek, s a többi között légkondicionáló berendezéssel láttak el. A székház sok kisebbnagyobb terme és szobája ad majd helyet a különböző bizottságoknak és munkacsoportjaiknak, így a többi között a szerkesztő bizottságinak, a fordító- és gyorsíró irodának. A kongresszus külföldi vendégei, a tolmács-berendezés segítségével kísérhetik majd figyelemmel a tanácskozásit. A felszólalásokat hatt nyelven tolmácsolják. Kilenc parlamenti gyorsíró készíti folyamatosan a kronigretsisszus teljes jegyzőkönyvét, s ennek alapján állítja össze a szerkesztő bizottság a kongresszusról szóló tudósításokat A Népszabadság, az MTI, a Rádió és a Televízió külön kirendeltséget létesít a kongresszus színhelyén. A MUOSZ székházban és a Bányász-szakszervezet épületében sajtóközpontot rendeznek be, ahol a külföldi újságírók különböző nyelveiken kaphatják meg a kongresszusi beszédeket, felszólalásokat. Az MTI külföldre sugárzott adásai számára külön riporteri gárda készíti majd a tudósításokat. Ugyancsak külön szerkesztő gárda gondoskodik arról, hogy az MTI telexhálózatán a megyei és a városi lapok folyamatosan meektápláik a kongresszusról szóló beszámolókat. Kiveszik részüket a tájékoztató munkából a fotóriporterek is; a kongresszusról készített fotóikból a Központi Sajtószodgálát naponta ad friss válogatást kénévben. A tv és a rádió helyszíni közvetítései közvelen betekintést adnak majd az ország egész nőnének a kongresszus munkájáról. A sajtótudósítást végző szerkesztők, újságírók így szervezték meg a munkát, hogy a híradások általában egy órával követhetik az eseményeket. Az ország közvéleménye tehát gyorsan és sokoldalan informálódhat a kongresszus munkájáról, folyamatosan figyelemmel kísérhet a párt e nagyjelentőségű tanácskozását. N. L. VA. ____ .»merjük városunkat? A nagyvárost sejttető kép Szombathely „nyugati” kapuját ábrázolja. A Rohonci út mentén óriásdaru „rakja” a tízemeleteseket... (Jákfalvi felvétele) A mellébeszélés nem segít! Élcelődő és kioktató hangú névtelen levelet hozott szerkesztőségünkbe a postás. Megírására a Vas Népe november 17-i számában megjelent glossza szolgáltatott ürügyet. E kis írásban ugyanis szóvá tettük, hogy néhány élelmiszeripari termékünk (a zsemle, a borkifli és a kolbász) enyhén szólva nem a legjobbanszerepelt” a Vas és Csongrád közötti rádiós vetélkedőn. S nem elsősorban a vetélkedő miatt — hiszen azt így is megnyertük —, hanem a fogyasztók érdekében intézkedéseket javasoltunk annak érdekében, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő. Tekintettel arra, hogy a levélíró glosszáink egyetlen mondatát sem tudta megcáfolni, e névtelen levél választ sem érdemelne. Mégis reagálunk rá, mert többször tapasztaljuk, hogy a lapban megjelenő bíráló észrevételekre mellébeszélés a válasz. Pedig az semmit nem old meg, nem segíti a hiba kijavítását. Mit lehet kezdeni például az említett esetben a levélíró olyan megállapításával, hogy «a szocializmus építése és ezen belül egy-egy vállalat, intézmény tevékenysége nem egy Csongrád—Vas vetélkedőn dől el !*^ (így, felkiáltó jellel.) Attól, hogy e megállapítás igaz* a fogyasztót még bosszanthatja, ha valamely élelmiszeripari termék kisebb vagy silányabb a normálisnál. S a problémán az sem változtat, ha a cikkírót azzal vádoljuk, hogy nem ért az adott termék gyártásához. Nem is neki kell értenie hozzá, hanem azoknak, akik azt gyártják. Eléggé ismert az az anekdota, amelyben egy festő azzal válaszolt műve egyik bírálójának, hogy az (mármint a bíráló) még ilyent sem tudna alkotni. A viszontválasz a következő volt? „Kérem, én tojást sem tudok tojni, de higgye el, meg tudom mondani, hogy a rántotta jó-e.” A fogyasztónak ugyanis mindig megvan az a joga, hogy a neki nem tetsző árucikkekről elmarasztaló véleményt mondjon. Az adott árucikk gyártójának pedig kötelessége, hogy e véleményt — mellébeszélés nélkül — figyelembe vegye! 00 Kérek egy kenyeret papírban! Feleslegesnek, elavultnak mondható az ilyen kénes mióta a belkereskedelmi miniszter ide vágó rendelete megjelent. Több mint egy év telt el azóta, vajon becsomagolják-e mindenütt a kenyeret kérés nélkül is? A megyei kereskedelmi felügyelőség úgynevezett gyorsvizsgálatot folytatott az elmúlt napokban. Terven felül megvizsgáltak 49 elárusító egységet az Élelmiszer Kereskedelmi, a Sütőipari Vállalat, az ÁFÉSZ, illetve magánkézben lévő boltokban. Próbavásárlások, csomagelenőrzések alapján vonták le a következtetéseiket. Az említett 49 egységből csak 21 tartja magát következetesen a rendelethez. Hét boltban egyáltalán nem csomagolják be a kenyeret, a többi vizsgált helyeken pedig papírt ugyan adnak, de szabályos csomagolásról aligha lehet beszélni Az ellenőrök olyan „újítással” is találkoztak (Alsóújlakán), hogy a bolt előre kiadott nylon zacskókat a vásáriólklnak azzal: minden alkalommal vigyék magukkal, ha kenyeret vásárolnak. A zacskót persze senki sem viszi magával, így a kenyeret minden további nélkül csomagolattlanul kapják. Az „újítást” azonnal leállították, és kötelezték a boltot a rendelet megtartására. Az ellenőrzött boltok jelentős részében csak ötletszerűen csomagolják a kenyeret, véletlenül a sm * szabványnak megfelelő papír felhasználásával. A renddé* kimondja: a 3 kilós kenyerét 95x70 centiméteres, a 30 kilósat legalább 47,5x55 centiméteres, az 1 kilósait pedig* 47,5x36 centiméteres papírban lehet csak kiadni. A fél kilós darab kenyeret 38x33 centiméteres papírba kell csomagolni. Nagyobb méretű papír használata — természetes — megengedett, de kisebb nem. Több boltban arra hivatkoztak, hogy a papír hiánya miatt kénytelenek csomagolatlanul árusítani a kenyeret Az ellenőrzést ezért kiterjeszttették a PFÉRT-re is. Bebizonyosodott, hogy a szállításban ugyan előfordultak kisebb zökkenők, de általában elegendő papírt tudnak küldeni a megrendelőiknek. Ez tehát nem lehet kifogás. A kereskedelmi felügyelőség pénzbírságot ezúttal nem szabott ki, de kilenc elárusítót írásban figyelmeztetett a rendelet pontos megtartására. A tapasztalatokról értesítették a boltok felettes szerveit, s a különböző egészségügyi hatóságokat. Arra vonatkozóan is történt intézkedés, hogy a papírkészletben se legyen fennakadás a jövőben. Mi pedig arra kérjük a vásárlóikat, ne restelljék szóvá tenni vásárlás közben, ha megfelelően nem csomagolják be kenyerüket! (pósfai) — a — 3 Hitel gépek vásárlásához Megkezdődött a cukorrépa-termesztési szerződéskötés Kevés már az olyan növény, min például a cukorrépa, aminek termesztését, betakarítását még nem sikerült kellően — s főleg széles körben — gépesíteni. S mivel mindmáig erősen munkaigényes maradt, a nagyüzemek jövedelmezősége ellenére sem szívesen vállalkoznak termesztésére. A gondon a cukorgyár úgy próbál segíteni, hogy a Magyar Nemzeti Bank által ötéves törlesztésre hitelt ad a nagyüzemeknek gépek vásárlásához. A tapasztalatok szerint a kedvező hírt megelégedéssel fogadták a termelőszövetkezetekben, s jórészt már erre alapozva kötöttek szerződést a jövő évi termesztésre. A Kemenesaljai Úttörő Tsz például 320 holdra szerződött, s 1972-től évente rendszeresen 400 hold cukorrépát termel. A jövő évi termesztéshez a simasági téesz 400, s több Répce és Rába-menti nagyüzem is 300—400—500 hold termesztésére szerződött, vagy a napokban szerződik. A gépesítés tehát várhatóan rövidesen megoldja a termesztés gondját, s a cukorellátást illetően országos gondoknak is elejét veszi.